Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-15 / 39. szám

/ Rangsorolt fejlesztések A népgazdaság negyedik öt­éves tervéről 1970. október 3- án elfogadott törvény szerint 480—500 milliárd forint for­dítható beruházásokra. Ma már látható, hogy a tényleges felhasználás több mint 50 mil- liárddal haladja meg ezt az összeget. A pénzügyi keretek túllépése önmagában még nem okozna nehézségeket, ha az eredmény is meghaladná a tervezettet. Sajnos, erről nem beszélhetünk. Érthető, indo­kolt tehát az, amit a kongresz- szusi irányelvekben így ol­vashatunk : »... a beruházási igényeket népgazdasági, tár­sadalmi fontosságuk szerint kell rangsorolni.« Sietség a startig Elgondolkoztató esetek: az egyik, járműfelszereléseket előállító üzem a 37 millió fo­rint értékű bővítést 65 hónap alatt hozta tető alá. Egy 57 milliós költséggel készülő gépgyári csarnok befejezé­séig éppen 57 hónap telt el; egy évvel több kellett, mint a kétmilliárd forintos timföld- gyári beruházáshoz! Mond va­lamit a startig tartó, s utána elillanó sietségről az is, hogy a Balaton vidéki vasútállo­más — 62 milliós münka — 52 hónapig készült... Hasonló példákról szinte naponta hall­hatunk, olvashatunk, A rendteremtés ott kezdő­dik, hogy rangsorolják, ki jut­hat el a startig. S ott folyta­tódik, hogy szigorúbban ké­rik számon, a meghatározott idő alatt célba ért-e?! Mind­ezt azért, hogy a viszonylag szűkös fejlesztési forrásokat hatékonyabban kamatoztas­suk; kiegyensúlyozottabb le­gyen mind a termelő, mind a nem termelő területeken a gyarapodás. Népgazdasági, vállalati szemszögből egyaránt ez a kívánatos. Mi a fontosabb? Csakhogy miféle mérce mu­tatja meg, ez fontosabb, mint az, tehát rukkoljon előbbre a rangsorban? Bátran leírhatjuk a közhelyet: a mérce a társa­dalom igényeivel és a népgaz­daság lehetőségeivel egyaránt számoló össztársadalmi érdek. Mit diktál ez napjainkban? Elsősorban' a már folyamatban levő beruházások mielőbbi be­fejezését, a kivitelezés meg­gyorsítását. Azután a népgaz­daság szerkezetére lényege­sen kiható Nagyberuházások­nál az erők összpontosítását, a fejlesztési eszközök szétapró­zottságának megszüntetését. Az új beruházások megkezdé­sének jóval alaposabb előké­szítését. Hiba lenne arra gondolni, hogy ezek és a hasonló teen­dők csupán a központi hatás­körben megvalósuló fejleszté­sekre érvényesek. Hiszen az idén minden száz forintból, melyet beruházásokra költe­nek, 46,9 forint fölött rendel­keznek a központi irányító szervek, 53,1 forintról a válla­latok döntenek! Nem elég te­hát a gazdaságosságot csupán a vállalat nézőpontjából meg­ítélni, elengedhetetlen a nép- gazdasági haszon mérlegelése is. S csak a kettő együtt je­Világgazdasági ábécé Bankkamatláb A modern tőkés termelés [ sze marad a bankok kezén. A nem lehet meg hitel nélkül. A konjuktúra, a gazdasági élet hitelek jó részét bankok és | úgynevezett túlfűtöttsége, az más pénzintézmények nyújt ják megfelelő kamat mellett. A bankok és más hitelt nyújtó pénzintézetek követeléseiket a központi jegybanknál számí­tolhatják le, ami azt jelenti, hogy adósaik váltóit vagy egyéb kötelezvényeit a köz­ponti jegybanknak adják el, amely azt bizonyos kamat le­vonása után nekik kifizeti. A kamat, amelyet ilyen ese­tekben leszámítanak, nagy közgazdasági jelentőségű, mert végeredményben a gaz­dasági tevékenységhez szüksé­ges hiteleket, hitelek mennyi­ségét lehet vele szabályozni, ami viszont a konjuktúrára gyakorol hatást bizonyos ha­tárok között. A bankkamat­láb csökkentése olcsó hitele­ket, több forgalomba hozott pénzt eredményez, ami fokoz­za a vállalkozói kedvet, mint­hogy a profit* nagyobb részét engedi át az ipari vállalkozás­nak, és viszonylag kisebb ré­inflációs nyomós fokozódása esetén a központi jegybank a kamatlábat fölemeli, vagyis •»megdrágítja« a pénzt, ily mó­don fékezi a hitelek iránti ke­resletet, csökkenti a vállalko­zói kedvet és a forgalomba ke­rülő pénz mennyiségét. A bankkamatláb megálla­pítása egy-egy ország közpon­ti jegybankjának a dolga. Ezek a bankok, természetesen tekintetbe veszik a bankka­matláb változtatásának várha­tó hatását a nemzetközi pénz­mozgásokra is, és számolnak a pénzmozgás nyomán előálló, exportot vagy importot ösz­tönző hatásokkal. A rövid lejáratú hitelre felajánlott tőkék ugyanis ér­zékenyen és gyorsan reagál nak a bankkamatlábak kü lönbségére oly módon, hogy a hitelként igénybe vehető pénz mennyiségek természetszerű­en abba az országba áramla­nak, ahol a bankkamatláb ma­gasabb. lentheti a jóváhagyás pecsét­jét. Növekvő összhang 1975-re a vállalati, minisz­tériumi beruházási igények 150 milliárd forintra emel­kedtek. Ennyi pénz nincsen — 129—130 milliárd van erre a célra. Ezért is rangsorolni kell. S azért is, hogy növeked­jék az összhang a rövid és a hosszú távú fejlesztések < kö­zött, aminek döntő feltétele a koncentrálás, a kivitelezési idő csökkentése, az átlagosnál gazdaságosabb befektetések útjának egyengetése. Kiemelt hely illeti például az energia- ellátás fejlesztését, az élelmi- szeripari, a mezőgazdasági termékek feldolgozását szol­gáló beruházások napjainkban. Ez utóbbiakat azért, mert a gazdaságos exportnövelés, né­mely tekintetben az import­megtakarítás forrásai. Hiszen az idén befejezendő miskolci húskombinát nemcsak a ha­zai ellátást javítja, hanem a terv szerint készítményeiből esztendőnként 10—15 millió dollárért szállíthatunk kül­földre. Egy tény a vele megegye­zők tucatjaiból. Mert aligha szükséges különösebben mél­tatni, hogy a már próbaüze­melő új péti műtrágyagyár, a Tiszai Vegyi Kombinát eti­lénüzeme sem egy beruházás a sok közül. Hanem olyan beruházás, mely messzire su­gárzó hatást fejt ki termékei­vel. Egészségesebb arányok Mind az 1975. évi népgaz­dasági terv, mind a távlato­kat megmutató kongresszusi irányelvek az egészségesebb arányok kialakítását — azaz az össztársadalmi érdekek jobb érvényesülését — szorgalmaz« zák. Azzal,' hogy az idén 15 nagyberuházás befejezését kellene elérni az erők össz­pontosításával, s azzal, hogy — mint az irányelvek kimond­ják — »a műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők ésszerű felhasz­nálásával arra törekszünk, hogy a népgazdaságunk adott­ságaival összhangban álló te­rületeken a technikai haladas élvonalába kerüljünk«. Vannak és lesznek, akiket a fejlesztések rangsorolása hát­rányosan érint; amit elgon­doltak, nem tudják megvalósí­tani. Nehéz tudomásul venni: az érdekek különbözősége ese­tén nem lehet kivételt tenni, az a fontosabb, ami a népgaz­dasági, társadalmi célok lis­táján előbbre áll. Mint pél­dául a termelő célú nagybe­ruházások és a nagyarányú lakásépítés fenntartása. S el ne feledjük: a rangsorbeli hely nemcsak jogokat ad, ha­nem kötelezettségeket is te­remt. Arra, hogy a megvaló­sítás ideje, költsége, szinvona­la, eredményessége tükrözze mindazt, amit a fejlesztésre anyagi és szellemi erőkben, dologi és erkölcsi tőkében adott, áldozott a társadalom. I M. O. Kongresszusi munkaverseny a ruhagyárban Együtt Nehezen ér- tettem meg, pedig négyen is magyaráz­ták, hogv mi­lyen rendszer­ben dolgoz­nak a Kapos­vári Ruhaavár II. számú kon- fekciórészle- gében az asz- szonyok. Mi­ként vesznek részt a bri- gádmozga. lomban. a kongresszus tiszteletére hirdetett mun. ka versenyben. Mindjárt azt is hozzáte­szik : a válla­lat dolgozói nemcsak ha­zánk felsza­badulása 30. évfordulójá­nak és a XI. pártkongresszus indított versenyben tettek vállalást. Ebben az évben ne­gyedszázados lesz a ruha­gyár; a varrodákban, szabá­szatokban dolgozókat ez is versenyre ösztönzi. Víg Imréné. A II. számú telep női kon­fekciószalag pár hétig dol­gozik még a régi helyen. Üj épületbe költöznek. Ez leg­alább olyan impozáns lát­vány, mint a központjuk a Május 1. utcában. A jelen­legi épület, amelynek apró szobájában ülünk beszélge­tő partnereimmel, már kor­szerűtlen, régi, s a falakat ki tudja, honnan odakerült füst sötétíti. Feltűnően szép eredmé­nyekkel »rukkol ki« az itt dolgozó huszonhárom asz- szony. Amit a szervezésben nehezen értettem: néhány ki­vételtől eltekintve két szo­cialista brigádnak, a Zrínyi Ilona és a XI. pórlkongresz- szus brigádnak tagjai. Ám termelési és minőségi eredmé­nyeik közösek, a huszonhá­rom asszony munkájának si­kere. Együtt dolgoznak a sza­lagon. Az egyik gépen dol­gozó nő a Zrínyi Ilona bri­gád, a másik, akinek tovább­adja a készülő kabátot, a XI. pártkongresszus brigád tag­ja. Farkas Imre, a Kaposvári Ruhagyár párttilkára ezt mondta: — A II. telepen olyan bri­gáddal találkoznak, amelyik évek óta nagyszerűen dolgo­zik. Mondott egy számot is: 109,6 százalék. Ez a telep 1974. évi eredménye. Nem tiszteletére | mindig zavartalan körülmé­nyek között dolgoztak az asz- szonyok, így a csaknem 110 százalék még nagyobb hang­súlyt kap. — ötödik éve vagyunk együtt — mondja Szerencsés Vendelné, a Zrínyi Ilona szo­cialista brigád vezetője, ök az »idősebbek«. Kilencen vannak most, és már az újjá­alakulás előtt, 1967-ben el­nyerték a szocialista címet. Abból az együttesből már csak ketten vannak. A többi­ek újak a közösségben, de ré­gi dolgozói az üzemnek. — Plusz két százalék! Eny- nyivel vállaltunk többet az alapfelajánlásokon kívül a Kongresszusi munkaverseny­ben. Ezt azonban — teszi hozzá Vigh Imréné, a XI. párt- kongresszus ifjúsági brigád vezetője — már közösen csi­náljuk, közösen dolgozunk érte. A mennyiség mellett a minőségen is javítani aka­runk. A megengedett határ öt ezrelék, vagyis például a most készülő kabátok között minden ezerben csak öt hi­bás lehet. Mi ennél még job­ban dolgozunk. A minőség javításában sokat segít a Dolgozz hibátlanul 1 mozga­lom. Eszerint azokat a dara­bokat, amelyeknél már mun­ka közben észrevesszük, hogy valami hiba van, nem en­gedjük el a szalag' végéig, hanem azonnal visszaadjuk kijavítani annak, akitől kap­tuk. így a minőség javításá- bán mindenki és egyformán érdekelt. például a munkaidőn túli vállalásaikba is bekalkulál' ták ezt, »így nálunk nem gond, ha el akarunk menni közösen színházba, mert jó­formán még mindannyian függetlenek vagyunk, nem kell a családhoz alkalmaz­kodnunk«. — Minden hónapban meg­kapják a női konfekcióban dolgozók a minőségi prémi­umot. Ez pedig csak akkor jár, ha a megengedett határ aiatt van a selejt! — mondja- Horváth Janos telepvezető. A varroda egyik oszlopán aranybetűkkel irt üvegtáb­lát iátok. Egy család adta a Zrínyi Ilona brigádnak, kö­szöneté jeléül. — Hét gyermek van abban a családban — mondja Sze­rencsés Vendelné. — Nagyon szívesen segítjük őket, s amennyire lehet, igyekszünk csökkenteni gondjaikat. Víg Imréné is elmondja, hogy kiket patronálnak, hogy a munkaidőnek — a jobb eredmény kedvéért — min­den percét kihasználják, s nem ritka az, hogy a vidék­ről korábban érkezők már hat óra előtt ott ülnek a gé­peknél. És még valamit ki­emel: jelenleg öt szakkép­zett tagja van a tizenegy ta­gú ifjúsági brigádnak. Az arányon azonban szeretné­nek javítani. Most két fia­tal tanul azért, hogy meg­szerezze a szakképzettséget. I — Hát igen — mondja Horváth János —, szépen és jól dolgoznak, az asszonyok és a lányok. Jól is keresnek. Az utóbbi pár évben az itt dolgozók havi átlagfizetése 350 forinttal emelkedett! Mészáros Attila Az ifjúsági brigád a kong­resszusi munkaverseny meg­hirdetése után, tavaly má­jusban alakult. ök tényleg fiatalok. Olyannyira, hogy Sétára csábítóan süt a nap a Balaton-parton. A tan­teremmé átalakított társalgó­ban szakkönyvek, jegyzetek sokaságával körülbástyázva szakszervezeti tisztségviselők, szakemberek ülnek. Két hetet töltöttek a bogiári SZÖVOSZ- üdülőben, bentlakásos tanfo­lyamon. — Az SZMT azzal a céllal szervezte meg ezt az iskolát, hogy a megye minden részé­ből érkezett mintegy ötven hallgatót felkészítsük az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítésében való részvétel­re. Olyanok is vannak itt, akiknek a mindennapi beosz­tása is összefügg ezzel, s olya­nok is, akik a tisztségüknél fogva vesznek részt ebben a munkában. — Milyen előadásokat hall­gattak a részvevők? Müller Lajos, az SZMT köz- gazdasági bizottságának veze­tője megjegyzi, hogy csak né­hány fontosabbat emel ki. — Mi elsősorban a szak- szervezetek feladatainak tük­rében vizsgáltuk a teendőket. Így szó volt a Dolgozz hibát­lanul! munkarendszer alkal­mazásának lehetőségéről, a szocialista munkaverseny és az üzem- és munkaszervezés összekapcsolásáról, azután a szervezés emberi tényezőiről. 7ele tarsollyal Jó javaslatok születtek Egy szemüveges fiatalem­ber, Bátorfi József sokat segí­tett a tanfolyam zökkenő nél­küli megtartásában. A közgaz­dasági bizottság tagjaként máskor is sokat foglalkozik ezekkel a témákkal. Örömmel újságolta, hogy nagy volt az érdeklődés, jó tapasztalatcsere alakult ki a más-más üzemből érkezett hallgatók között. — Még az előadók is. meg­lepődtek. mennyi kérdést föl­tettek nekik a konzultáción. Az egyik »notórius« kérdező és felszólaló — a társai ne­vezték el így tréfából — a ipackótermetű, vöröses hajú Lidith Ferenc volt. A siófoki hajózásnál hajógép-üzemve- zető, a szakszervezeti bizott­ságban ő a termelési és bérfe­lelős. Az utóbbi időben sok tanfolyamon és iskolán részt vett, így össze tudja hasonlí­tani a színvonalat. — Egyet most mindenkép­pen megtanultam volna — mégha kevésbé figyelek is —, hogy a hibát elsősorban ne a a miérteket derítsük fel . . . Mii Idősként dolgozik. A barna most tértünk rá a heti negy­vennégy órás munkahétre ... Sok órát meg kell takaríta­nunk. — Mi tetszett a legjobban? — Az, hogy a gyakorlaton volt a fő hangsúly. Sok szak- szervezeti iskolán voltam már. nyen jól azor ban sehol sem világították meg a szykizerve- 'efek szerepét — Mii lehet megvalósítani s? itt tanultakból? Egy kicsit gondoAozik. megigazítja fekete keretes szemüvegét. — Talán a Dolgozz hibát­lanul! munkarendszert emel­ném ki. Bár már nálunk is történt valami, azt hiszem, hogy nem értettük meg jól. Most lesz mit hazavinni a tar­solyban. A füzet, a sillabusz jó emlékeztető marad. Több nő tanult két hétig Bogláron. Ruzsics Magdolna fonónő a textilművek fonva- cérnázó üzemrészében. A mű­személyekben keressük, hanem i hely bizottságban termelési fe­hajú fonónő sok fiatallal dol­gozik együtt a szocialista bri­gádban. — Feltűnt nekem itt, hogy minden előadó a Dolgozz hi­bátlanul! munkarendszerről beszélt, míg nálunk mozgalom van kibontakozóban. A kettő között nagy a különbség, re­mélem. hogy tehetek valamit a gyárban ennek bevezeté­séért. A bérszabályozás na­gyon fontos, ezt jobban meg i-cell ismertetni a dolgozókkal. Nem azért, mintha egyáltalán nem tudnák ... A gyakorlat­ban még konfliktusok is elő­fordulnak amiatt, hogy azt mondják el, ki miért abban a kategóriában van, amelyikbe helyezték. Farkas Árpád egy éve mun­ka- és üzemszervező a Kein­es Műanyagipari Vállalatnál. Mint KISZ-titkár, ‘szakszerve­zeti tanácstag is sokat foglal­kozik ezzel a témával. — Ügy érzem, hogy az itt hallottak segítenek a mun­kámban. Otthon javasolni fo­gom, hogy a Dolgozz hibátla­nul! munkarendszert és a ver­senymozgalmat kapcsoljuk össze. Elsősorban az import­anyagokkal való takarékosko­dásra, a hulladék hasznosítá­sára gondoltam. Sokat hozna a konyhára az anyagtakaré­kosság, a költség csökkenése. Vukov Péter mérnök a Köz­úti Építő Vállalat aszfaltfő- üzemében művezető. Nem az első tanfolyam, amelyen ott volt az utóbbi időben. — Mit hasznosít a tanultak­ból? — Én nem foglalkoztam bér- és szociális problémák­kal így ... legföljebb műszaki szempontból. Éppen ezért ne­kem mindez igen hasznos. Akár más munkakörben, akár azért, hogy kiálljak az embe­reim érdekében, ezt mind fel­használhatom... Ha tőlem megkérdi valaki, ez miért van. tőinek az így, egészen a népgazdaság helyzetéig vezethetem vissza Akkor egy embert megnyerek a vállalatnak ... sőt még poli­tikai értelemben is. Eü a nélláuy vélemény is érzékelteti, hogy sok javaslat megfogalmazódott mindenki­ben a két hét alatt. A megva- i lósíláshoz is ennyi lelkesedést kívánhatunk. Lajos Géza Forrásmunka a gyakorlat hoz, az oktatáshoz Nagyüzemi mezőgazdasá­gunkban a gépesítés fejlesz­tése törvényszerű, szükséges folyamat. Az azonban ko­rántsem mindegy, hogy ez a fejlődés milyen anyagi be­fektetésekkel jár, hogyan hat az üzem egészere, hogyan be­folyásolja a termelékenysé­get, a jövedelmezöseget. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter most megjelent A gépesitésf ejlesz- tés ökonómiája a mezőgazda­ságban című könyvében eb­ből a szempontból elemez. Ez a tény most a tervezés, a hatékonyabb gazdálkodás szervezetének kialakításakor különösen időszerű. Mindenekelőtt egy nagy gyakorlati értéket jelentő ta­nulmányt ad a szerző a me­zőgazdasági üzemek irányí­tóinak kezébe. Rengeteg ter­melőszövetkezeti, állami gaz­dasági tényszámot dolgoz fel, méghozzá egészen friss, kor­szerű tapasztalatok alapján. Foglalkozik a termelési rend­szerekkel, a biológiai, a ké­miai, a technikai és az embe­ri tényezők összhangjának nélkülözhetetlenségével, ami voltaképpen az egész rend­szerelmélet alapja. Különösen figyelemreméltó, hogy az egész műszaki fejlesztés, rendszerszervezés középpont­jába az embert állítja. Té­nyekkel bizonyítja be, hogy a gépesítés csak a fizikai dol­gozók, a szakemberek, .a ve­zetők képzettségével párhu­zamosan fejlődhet, és hoz­hatja meg a kívánt ered­ményt. összesen több mint hetven termelési rendszert dolgoz föl és elemez. Ezzel módot nyújt az üzemek veze- összehasonlításra, egyben arra is, hogy az adott­ságaiknak leginkább meg­felelő módszert válasszák. De nemcsak a gyakorlatnak, ha­nem a kutatásnak, az okta­tásnak is fontos forrásmunkát jelent ez a mű.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom