Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
Somogyi Néplap FÓRUM Horváth Jenő, Balatonbe- rény, Kossuth u. 74. Az egész országban — így Baiatonberényben is — gondot okoz a cigánylakosság helyzete. Mi lesz velük? BÖHM JÓZSEF: A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1974-ben a helyi tanácsok segítségével széles körű helyzetfeltáró jelentés alapján értékelte megyénk cigánylakos- qágának körülményeit és meghatározta a tanácsok feladatait. Somogy megyében jelenleg 16 ezer cigány lakos él, számuk 1930 óta több mint négyszeresére emelkedett. . A felszabadulás előtt a munka- vállalás gondjai falun őket sújtották a legjobban, többségüknek nem volt állandó munkaviszonya. Ennek következtében és bizonyos mértékben az évszázados elkülönültségük, szokásaik miatt, a társadalom legelmaradottabb rétegévé váltak. Szocialista rendszerünkben minden munkaképes korú állampolgárnak joga van a munkához, de kötelessége is munkát végezni. Hazánkban egyik legnagyobb vívmány a teljes foglalkoztatás biztosítá-* 3 * * sa. A cigányok közül a munkaképes korú férfiaknak 78 százaléka, a nőknek mindösz- sze 25 százaléka van állandó munkaviszonyban. A termelő- munkában való részvételük az elmúlt években sokat fejlődött, egy részük becsületesen és folyamatosan dolgozik. Vannak köztük törzsgárda tagok, szocialista brigádtagok is. Nagyobb részük azonban még nem kielégítően viszonyul a munkához. Jelentősen változott azoknak a családoknak az élet- és lakáskörülménye, amelyek becsületesen dolgoznak. 36—40 százalékuk azonban még kunyhókban él. Az általános iskolát az iskolás korúaknak mintegy 4—5 százaléka végzi el. A cigány lakosság helyzetének javításában jelentős változást értünk el. A gondok felszámolásának ütemével azonban nem lehetünk elégedettek. A cigány lakosság általános fölemelkedésének meggyorsításához hatékony társadalmi összefogásra van szükség. A központi anyagi támogatások mellett a helyi erőforrások maximális igény- bevételét és kihasználását is biztosítani kell. Dr. Hedzer Imréné, Barcs, általános iskola: Iskolánkban a tanításhoz szükséges tárgyi feltételek nincsenek biztosítva. A napközi otthonnal nagy a gondunk. A konyha túlzsúfolt. Tornatermünk vagy tornaszobánk nincs. A megyei vezetés hogyan ítéli meg a Barcsi Általános Iskola helyzetét, milyen intézkedéseket tervez a tarthatatlan állapot megoldására? BÖHM JÓZSEF: A megyei vezetőség részletesen ismeri Barcs általános iskolájának és diákszociális intézményeinek nehézségeit, az oktatónevelő munkát kedvezőtlenül befolyásoló tényezőket. A jelenlegi helyzet megváltozására vonatkozóan határidőt mondani nem tudunk, mivel az V. ötéves tervidőszak fejlesztési iránya és mértéke, területi elosztása most van kidolgozás alatt. A terv elkészítésénél figyelembe vesszük a Barcsi Általános Iskola problémáit, igyekszünk a jelenlegi helyzeten enyhíteni. a szakmunkás. A szakmunkás [ elnevezés bevezetésével azon- ; ban az egészségügyi kormányzat és a SZOT jelenleg I nem foglalkozik. Az 1971. évi bérrendezés kapcsán kialakított bérkategóriák . azonban elérték, illetve megközelítették a szakmunkás bérkategóriákat. Pellérdi Gyula, Kaposvár, Géza u. 19.: A városi könyvtári fiókok közül a dosweri különösen méltatlan a kb. 10 009 lakosú városrészhez. A csaknem ezer beiratkozott olvasó mikor remélhet olyan könyvtárat, ahol leülhet olvasni, böngészni — úgy, mint a cseriek? DR. ORMOSY VIKTOR: Egyetértünk a kérdezővel abban, hogy a donneri városrész fiókkönyvtára nem felel meg a követelményeknek, a lakosság igényeit nem elégíti ki. A tanács lehetőségei szerint bővíti, korszerűsíti a városi könyvtárhálózatot. Az elmúlt években került sor a cseri városrész könyvtárára. most újítjuk fel a kaposszentjakabi városrész művelődési házát, melyben a könyvtár is működik, s rövidesen új könyvtár nyílik a Kalinyin városrészben. Az oktatási és kulturális intézmények V. ötéves tervi célkitűzései között szerepel egy közművelődési könyvtár létesítése ' a donneri városrészben, döntés azonban csak a város V. ötéves tervének meghatározásakor várható. A kórház dolgozói kérdezik: Az egészségügyi szakdolgozókat mikor minősítik szakmunkásoknak? KEENOVICS IMRE: Az egészségügyi dolgozók (ápolók, asszisztensek) munkavégzéséhez előírták a szakképesítés megszerzését. A képzés ideje a szakmától függően 2— 3 év. Az egészségügy területén # szakképesítés ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a népgazdaság más területén A Magyar Nemzeti Bank dolgozói kérdezik: Mikor érjük cl, hogy a Statisztikai Hivatal egy lezárt év adatait nem nyolc-kilenc hónappal később adja közre? BÖHM JÓZSEF: Sajnálatos lenne, ha az lenne a valóság, amit a kérdés sejtet, de előrebocsátom, van a kérdésben jogos türelmetlenség is. Van egy statisztikai kiadvány, a Somogy megye statisztikai évkönyve, amely 20 év óta évente rendszeresen megjelenik, de az igényekhez J képest valóban későn. Az év j befejezése után 8—9 hónap | múlva kerül az érdeklődők kezébe. . Hosszú évek óta törekszünk az átfutási idő rövidítésére, a jelenlegi technikai adottságok mellett azonban nem tudunk eredményt elérni. A kiadvánnyal járó aprólékos, alaposságot igénylő munka nagyságának érzékelteté- i sére hadd említsem meg,' hogy egy 400 oldalas, 800 példányos könyvről van szó, benne 50—60 ezer adattal. E töménytelen adathoz sem úgy jutunk, hogy ennyit kiválogatunk a hoznánk beérkező milliós nagyságrendű adathalmazból, hanem ezeket felülvizsgálat után feldolgozzuk, csoportosítjuk, rendszereztük stb. Minderre — az egyéb adatok mellett — két hónap áll rendelkezésünkre. Az idő többi része egyrészt az adatszolgáltatóknál telik pl, másrészt a nyomdai átfutási idő is két-három hónapot vesz igénybe. Az ismertetett évkönyv azonban nem egyedüli formája, hanem befejező szakasza egy adott év adatai közreadásának. Február első napjaiban szöveges értékelő jelentést, február közepén 80— 100 oldalnyi számanyagot tartalmazó kiadványt bocsátunk az illetékes megyei szervek (többek között az MNB) rendelkezésére az elmúlt évről. A közvélemény tájékoztatására is ez idő tájt kerül sor a lap hasábjain. ötéves terv időszakában Somogy megyében az állami közúthálózat fejlesztésére több mint egymilliárd forint pénzügyi alap áll rendelkezésre. Az állami utak fejlesztésére vonatkozó IV. ötéves tervi célkitűzések várhatóan megvalósulnak. A tanácsi kezelésű közúthálózat fejlesztési lehetősége és a célkitűzések megvalósítása közel sem ilyen kedvező. Az igények figyelembevételével a IV. ötéves terv idő- szakábah 510 km tanácsi kezelésű közút fejlesztésére lett volna szükség. A pénzügyi lehetőségek azonban csak 30 km közút fejlesztését tették lehetővé. Mivel az anyagi források célcsoportjelleg nélküliek, és a tanácsoknál elaprózva állnak rendelkezésre, várhatóan csak 20—22 km tanácsi kezelésű út fejlesztése valósul meg. Az V. ötéves terv készítése folyik. Elképzeléseink szerint ebben az időszakban befejezzük a bekötőútprogramot, megkezdjük az összekötő utak építését és célul tűzzük a közúti-vasúti szintbeni kereszteződések fokozatos felszámolását. Az V. ötéves tervi útfejlesztés! feladatokra kb. 1,4 milliárd forint áll majd a megye rendelkezésére. Kaposváron várhatóan megépítjük az északi és déli tehermentesítő utakat, valamint egyes csomópontokat is korszerűsítünk. Tervezzük fe- | lüljárók építését, valamint a Kossuth téren a forgalom lámpákkal történő irányítását. Korszerűsítjük a 67-es közút városi szakaszát. Ezenkívül az elkezdett útkorszerűsítéseket mind az állami, mind a tanácsi szervek tovább folytatják. Munkában a restaurátorok A Közlekedési Múzeumban hat restaurátor foglalkozik a tárgyak karbantartásával, valamint új modellek, makettek készítésével. Az eredeti leírások és rajzok nagyban elősegítik r munkájukat. A veréssé! „neveli*’ gyermek A radiobatl, a tévében néha megkérdezik az iskolás- gyermekektől. hogy mi történik velük otthon, ha késve érnek haza, nem tanulják meg leckéjüket stb. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a gyermekek így válaszolnak: »Megver édesapám! Kikapok a szüleimtől.« Az őszinte gyermeki vallomásban mindkét kifejezés határozottan arra utal, amit bevallva vagy tagadva múgy is tudunk: nagyon sok családban Nem felejtenek A Kaposvári Ruhagyár Radnóti szocialista brigádja kérdezi: Hogyan fejlődik Kaposvár és a megye közúti hálózata? BÖHM JÓZSEF: A közúthálózatot állami és tanácsi i forrásból fejlesztjük. A IV. A piszkarjovói temetőben mélységes a csend. A város zaja megtörik a széles kőkerítésen, és mintha a föld mélyéből * érkezne, tompán lopódzik utánunk... Az embert megfoghatatlan érzés keríti hatalmába itt. Szinte lábujjhegyen lépkedünk. Idegenvezetőnk — aki már ki tudja hányadik csoportot kalauzolja — észreveszi megilletődöttségün- ket, és halkabbra fogja a szót. Kissé távolabb állok a többitől, de mondataik eljutnak hozzám, bár figyelmemet lekötik a látottak. Hatalmas sírdombok sorakoznak egymás mellett. Hatszázötven ezer leningrádi nyughelye ez a temető! Valamennyien a fasizmus áldozatai... A tömegsírokon nincsenek nevek, csupán az évszám jelzi, hogy az ott nyugvók mikor haltak meg: 1941 ... 1942 . . . 1943 ... Balra tőlünk az emléktűz pirosas-sárgás lángnyelvei törnek az ég felé. Kísértetiesen hasonlít a korai téli nap bágyadt színére. Idős, hajlott hátú nénike totyog el mellettünk. Kezében virág. Rövid botja sűrűn kopog a kövezeten. Egy örökkévalóságnak érzem, míg azt a néhány lépcsőfokot megteszi lefelé. Megáll az 1941. évben elhunytak kőtáblájánál, s a néhány szál virágot a gránitlapra helyezi. Aztán csak áll — gömyedten, hosszan, csendesen. Jobb kezével a botjára támaszkodik, baljával zsebkendőt kotorász elő. Sír. Hogy kit gyászol, gyermeke, férje, testvére fekszik-e a mélyben, nem tudhatom. 1941... 1974... Harminchárom év! Máig sem felejt. Csípős a délelőtti hideg: Egyszerre megelevenedik előttem a Leningrad ostromáról írott könyv néhány lapja, a 900 napos blokád sok-sok szörnyűsége. A becsapódó gránátok és bombák életeket és épületeket megsemmisítő szörnyű vijjogása, az éhség és fagyhalál, s elvonul az ismert és ismeretlen hősök egész sora... Magam előtt látom a kis Tanya Szavicseva naplójának gyűrött lapjait, amelyekre gyerekes betűkkel jegyezte föl családtagjainak pusztulását. Mit élhetett át ez a kislány? A lapok ma is döbbenetes erővel vádolnak. »Zsena meghalt 1941. november 28-án 12 órakor... nagymama meghalt 1942. január 25-én ... Vaszja meghalt 1942. április 13-án ... a mama meghalt 1942. május 13-án 7.30 órakor«... És az utolsó lapon: mind meghaltak«... Igen, ott nyugodhat Zsena. A másik sorban a nagymama, Vaszja és a mama. És még sok-sok Zsena és Vaszja; apák, anyák, testvérek. Miért? — kérdezi ezernyi sírhalom. Szemben a hatalmas gránit emlékmű, az olajágat tartó anyával. Alatta a tömör, sokatmondó, kőbe vésett felirat: »Senkiről sem feledkezünk meg es semmit sem feledünk el.« Egy őszes szakállú, megtört bácsika telepedik le mellénk a kőpárkányra. Bejárta a temetőt, elfáradt. Mereven néz előre, szemét most sem veszi le a sírdombokról. Vajon kikre gondol? Hány elmosódott arc tűnik föl képzeletében. Ö sem felejtett... Megszólal halkan a gyászzene. Mindennap és minden órában. Emlékeztetőén és tisztelettudóan. A dallam hullámai lassan továbbkúsznak, de megrekednek az ölelő falak között. E muzsika nekik szól és a látogatóknak, akiknek szívébe lopódzik, s azt magukkal viszik. Egy kislány érkezik az édesanyjával. Kezében virág, vidáman lépked. Ö már nem tudja, mi a háború. S zótlanul hagyjuk el a temetőt. Az autóbuszban is közénk telepszik a csend ... A városba érve újra lüktető élet fogad. Észak Velencéjének látványában nyoma sincs a háborúnak. Csak lakóinak lelkében, akik nem felejtenek. Jntasl Róbert még ma is »divatban« van a | testi fenyítés. Családlátoga- ! tások alkalmával a szülők | bátrabban be is vallják, hogy j »ha már semmi se használ, előkerül néha a pálca, s egykét pofon se árt a kölyöknek. ha rossz fát tesz a tűzre!« Csakugyan olyan eredményes nevelési eszköz a testi fenyítés, mint egyes szülők állítják? A nevelés egyik kiváló szakírója azt mondja, hogy a testi fenyítés ugyanaz, ami a népek közti viszonyában a háború. Miután nincs más eszközük a köztük levő konfliktus' megoldására, az erősebb be fogja bizonyítani a gyöngébbnek, hogy neki van igaza. A testi fenyítés sem meggyőzésen alapuló nevelési eljárás, hanem lényegében terror, még ha a verést a felnőtt ma- gasabbrendű céllal indokolja is. Figyelemre méltó ebben az okfejtésben, hogy a ' testi fenyítés lényegében nevelési tehetetlenségünk bizonyítéka: nincs finomabb, jobb eszközünk gyermekünk meggyőzésére, hogy a vétket ezentúl kerülje el. Az is érthető lélektani tény, hogy a veréstől rettegő gyermek még a legkomolyabb, legőszintébb »nevelési tanácsokat« sem hallja meg, amit a szülő mond neki, _ mert figyelme görcsösen arra i irányul, hogy mennyire fog fájni a verés. A félelemkeltésen kívül tehát nincs igazán hathatós nevelőereje. A nevelépi udománv a nevelési módszerek között (követelés, meggyőzés, példaadás stb.) megemlíti a jutalmazás és büntetés egymást kiegészítő módszereit is. A szocialista nevelés sem nélkülözheti a jutalmazás és a büntetés különféle változatait, de óva int attól, hogy ezt a szel lemi-lelki ráhatást fájdalmat okozó testi aktussá változtassuk. Makarenko azt mondja, hogy »a büntetés nem szükséges rossz, hanem a maga módján pozitív célzatú módszer«. Azaz: az igazi büntetésnek olyannak kell lennie,, hogy természetessé tegye a hiba belátását; vágyat ébresszen annak kijavítására és a továbbiakban pedig elkerülésére. A testi fenyítésből hiányzik ez a pozitív beláttatás; nem a helyes viselkedés élményének elképzelése jelenik meg a ; gyermek előtt, hanem a fáj- I dalmaktól való félelem leküzdése, a szorongás, az elkövetett vétség külsődleges, nem belső indítékból fakadó elkerülése. »Legközelebb rohanok majd haza, nehogy élkéssek (akár , könyvtárban, sportpályán van), s otthon úgy teszek, hogy azt higgyék, állandóan tanulok.« Egyszóval a (e*ti fenyítéstől mint büntetéstől való félelem rendszerint csak látszateredményt hoz. s nincs benne semmi lelkesítő, vágyat ébresztő, a jó tett örömével biztató belátás. A testi büntetéseknek többszörös, negatív lélektani hatása van. »Ezek között a legsúlyosabb, hogy maga a testi fenyítés agresszív irányba neveli a tanulókat« — írja Kelemen László. A’ verés tehát agresszív cselekedet a felnőtt részéről, s a gyermekek egy részében a. gyakori testi büntetés maga is fölébreszti az agresszív ösztönöket. Az ilyen gyermekek közt nem ritka a társain minden apró sérelemért bosszút álló tanuló. A szülők otthon vagy a nevelők az iskolában sokszor nem is tudják magyarázatát adni, miért olyan durva társaihoz egyik-másik tanuló, miért üti- veri-rugdossa a többieket. Ilyen esetben arra is gondolnunk kell, hogy a testi fenyítésben gyakran részesített tanuló megszokta már a fájdalmat, közönyössé vált vele szemben, s viselkedésének része lett a brutalitás. Valami olyanféle érzelem gomolyog benne, hogy: »engem is vernek odahaza mindenért, én sem hagyom magam.« így válik a jónak vélt nevelési eszköz, a testi fenyítés káros társadalmi tevékenységgé a gyermek magatartásában. Az ilyen büntetések nemcsak közönyösségre, agresszivitásra nevelnek, hanem a g/ermekek egy részét gyávává. félénkké, minden vállalkozástól visszahúzódóvá is tehetik. Főleg az érzékenyebb lelkűeket, azokat. akikben, amúgy is kisebbségi érzés búvik meg. Az ilyen gyermekek rettegnek mindenféle testi fájdalomtól. még azoktól is, amelyeket a gyermeki élet természetszerűleg magával hoz s amelyek egyben különféle sikerélmények. örömök forrásai is lesznek. Gondoljunk csak a különféle játékokra, a sportra, az ifjúsági turizmusra stb. S azok a gyermekek, akik mindenhol kibúvót keresnek a testi erőfeszítések, fáradalmak alól, szinte rettegve gondolnak arra az időre, amikor majd katona lesz belőlük. KopSZUI -nevelt« tehát, aki a testi büntetést azonnali és sikeres nevelési eljárásként alkalmazza. A bűnügyi lélektan is tudna példákat felhozni arra, hogy a bűnözők közt nagyon sok van olyan, akit annak idején »veréssel neveltek«. Tari János SSBEETOSÜi
