Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
44 órás munkahét Az első év után A volt Kaposvári Állami Gazdaság az első évét zárja most, egy éve működik mint főiskolai tangazdaság. A neve csalóka. Nem a főiskola tulajdona, önállóan gazdálkodik. Csupán az oktatásban vesz részt. Az itt dolgozó szakemberek segítik a jövő gazdászainak képzését. Dús István termelési igazgatóhelyettessel és Cimbalmos András közgazdasági igazgatóhelyettessel beszélgetünk az első esztendőről, az idei tervekről: — A gazdaság profiljában nem okozott változást az új feladat. Továbbra is a tehenészet és a sertéstenyésztés, illetve a kukorica-, cukorrépa-, kenyérgabona-termesztés a legjelentősebb. Növénytermesztésünk teljes egészében kiszolgálja az állattenyésztést. — Említették, hogy foglalkoznak. cukorrépa-termesztéssel. Ez a legfontosabb áru- növényük? — Cserepesen, Gázlón és Tatomban termesztünk cukorrépát. Ezek a területek távol esnek a megyeszékhelytől, közeli tábláink azonban nem alkalmasak a nagyüzemi művelésre. Itt kukoricát termesztünk, mivel itt van a szárítónk is,. A cukorgyárral éves termelési szerződésünk van. Ismeretesek a Központi Bizottság decemberi határozatai, többek között az, hogy a népgazdaság a cukorrépa-termelés fokozását várja a mező- gazdaságtól. Az idén ötszázötven hektáron vetünk répát, százharminchét hektárral nagyobb területen, mint 1974- ben. — A nagyobb terület új gépeket is kíván. Mit tesznek ennek érdekében? — Speciális, önjáró gépso-- rokat rendeltünk. Több mint egymillió forintot fizettünk ki a gépekért. Hetvenszázalékos állvrk támogatást kaptunk rá. Kukorica termesztésünkké nincs gondunk. Kétezer hektárral vetünk ebből. Tagjai vagyunk a szekszárdi társulásnak, így gépesítésünk megoldódott. Csupán a gabona betakarításához kellett három Új John Deere kombájnt vásárolni, hogy ezzel is gyorsabbá tegyük az aratást. — Az állattenyésztés terén hogyan állnak? — Sertéstartásunk a zara- nyi telepünk révén zavartalan. Csupán a szarvasmarhaállományunknál lesz szükség rekonstrukcióra. Ezt 1976-ra tervezzük. Sertésállományunkat KA- HYB egvedekre cseréljük le: Bőszénfai juhállományunk fejlesztésére csak a későbbiek folyamán kerülhet sor. Jelenleg exportra hizlalunk juhokat, . illetve tenyészegyedeket adunk el a termelőszövetke zeteknek. — Jelentős feladat, hogy az az állami gazdaságokban dolgozók számára az ipán munkásokéhoz hasonló feltételeket biztosítsanak. — Az idén vezetjük be a negyvennégy órás munkahetet. Ehhez természetesen technológiái változásokra is1 szükségünk van. Az új cukQrrepg- betakarító gépek, y rövidesen beszerelésre kerülő fejőgépek is ezt a célt szolgálják.' Az Alfa-Laval fejőtechnikáyal egy órával lerövidíthetjük a munkaidőt. Sertéstelepünkön az automatika segít. Űj traktorokat is vásárolunk csaknem egymillió forint értékben. A múlt év sikeresnek bizonyult a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban. Az év utolsó munkanapján százhetvenezer forintot osztottak szét az őszi munkákban részt vevők között. N. J. Somogyi Néplap Hajdanában-danában mágikus cselekedetek, hiedelmek fűződtek ehhez az évkezdő naphoz. Egy-egy faluban még él a legidősebbek emélkezeté- ben a január elsejét megelőző este ólomöntése. A jövőt szerették volna kifaggatni. A sistergő, majd megállapodó ólomdarabokból akartak olvasni. Másutt meg tizenkét részre vágták a hagymafejet, aztán besózták. Az évi időjárást igyekeztek megjósolni. Amelyik gerezd reggelre nedves lett a sótól, hát az a hónap — mondták — esős lesz. Szirénát, azaz ajándékot osztottak egykori eleink, hogy jól kezdődjön az esztendő. A lányok hittek abban, ha meglesik az új év első hajnalán a kakast, merre rikkantja el az első kukurikút — arrafelé mennek férjhez. S az is igaz, hogy szilveszter éjjel megforgatták a fejük alatt a párnát. Mert az volt a hiedelem, hogy akkor álmukban megpillanthatják leendő jegyesüket. Aki szilveszter és újév között született — abban az éjféli órában — arra azt mondták: gazdag ember lesz. S még má is gyakran hallani: amit első nap csinálsz, olyan lesz az éved. Ha lustálkodsz, lusta maradsz. Ha dolgozol, serény leszel az új esztendőben. Babonák. Csak a néprajznak értékesek, valóságfedeze- tük nincs. Mégis: annyi bizonyos, hogy ez az időszak egy régebbi lezárása, s egy új periódus — egyévnyi élet — kezdete. Krúdy Gyula írta: »Mikor édesebb a bor, a remény, a jövendő, ha nem azon az éjszakán, amely utoljára rekeszti be a megunt, megvénült esztendőt? Talán nem is kell hinni a babonákban, hogy ezen, az éjspakán régi kedvünkre eszméljünk, új reményekkel megismerkedjünk... Hagyjátok az embereket játszadozni ez éjszakákon, elhinni, hogy a múlt idő nyomtalanul múlik ei felettünk... mily jó tudni, hogy az éjféli óraütést sok millió ember várja ébren és jókedvűen, akiknek kedve, öröme, reménysége azonos a miénkkel.« Az új év első napja tehát a bizakodás ünnepe. Az újrakezdésé. Megújúíó hit, akarat. Megtartani a régiből azt, amit jól csináltunk, s javítani azt, amit rosszul tettünk. Nem kell ehhez új életet kezdenünk, nem kell fogadkoznunk. Minek az? Hiszen jó évet tudunk magunk mögött. Olyat, melyből ihletet, energiát nyerhetünk a továbbiakra. Annyi folytatnivalónk van! A megyét járó ember itt egy üzletet lát félkészen, ott egy tsz-létesítményt. Máshol a művelődési házban kezdődött valami új az év második felében, s ismét máshol a közösséggé szerveződésben. Mert nemcsak az épületeket kell betetőznünk. A gondolatainkat, a másokhoz fűződő viszonyainkat is. Hogy harag, gyűlölködés ne rontsa meg sehol a közösségi, szellemet. Két ember egymásnak feszülése ne legyen kárára egy egész csoportnak. A jó, hangulat — közérdek. A kellemes közérzet azonban nem jelent vitanélküliséget. Nem a gyűlölet hullámhosszán, hanem a jobbítás, a tenni akarás szintjén. Mert gyűlölni és vitatkozni :..két különböző fogalom, s de sokan keverik még ezeket! Párnaíördítás nélkül is látjuk a jövőt. S nem a közhelyek jellemzésével Nem is a fantasztikus regények íróinak fantáziájával. Petőfi jövendölésének segítségével annál inkább: »Ha maid a szellem napvilága...« Nincs már messze ez az idő. Hiszen a lehetőség adott. Kihasználni azt — ez már mindenkinek a saját! lelkiismeretére tartozik. Élnek még ' köztünk szép számmal olyanok, akik nem élett katona* s%oB>oi*i*á vált rendőr Egy angliai faluban vándor színtársulat szerepel. Szegények, kevéspénzűek, művészetük kelléktára is hiányos, de »e1h i va t o t lak «. E! őad ás uka t durva, hatalmi szóval és eszközzel megszakítja a rend szigorú őre, és illetlen szavaikért kitiltja őket a városból. A társulathoz csapódik a szókimondó Lukács, a flendriai háborút megjárt katona, akinek szintén konfliktusa támadt a rendőrrel... Üldözi i.s a hivatalos közeg végig Anglián, majd Franciaországon. eljutva mindkét királyi udvarba, ahol a színtársulat fellép. Ám hiába kergeti a színésszé lett katonát két országon, egy tengeren át (két és fél óra hosszat), nem sikerül elfognia, sőt ő maga válik szoborrá a francia királyi udvarban, ahol nem tudja eldönteni, ki az igazi király, és ki színász. .. A Csi.ky. Gergely Színház mutatta be először Magyarországon John Arden és Mavga- retta d’Arcy gyermekkomédiáját Királyi kegy, avagy a színésszé lett katona címmel, Zsámbéki Gábor rendezésében. Eredetileg nem színpadra szánták a művet, de azt írták a darabhoz készült jegyzetben, hogy előszínpaddal vagy körülülhető színpaddal előadható nagy színházban is. A darab közvetlen kapcsolatot igényel a nézővel, talán ezért lett volna szükség mégis például körülülhető színpadra. A kaposvári előadásban a kontaktust oly módon próbálták megteremteni a gyerekekkel, hogy a színészek időnként lementek a nézőtérre, vagy onnét jöttek föl, vagy a színpad elejéről beszéltek a nézőkhöz. Mégsem sikerült igazi, közvetlen kapcsolatot kialakítani a szí nesz és közönség között, ami a gyermekelőadás esetében talán nagyobb baj, mint amikor felnőtteknek játszik színház. A darabban sok a kalandos, humoros elem; a rendőr üldözi a katonát, a katona megszökik a rács mögül, és maga helyett a rendőr feleségét zárja oda, A színtársulat, a rendőr átkel a tengeren. Közben megismerkednek a nézők a színház belső világával — inkább a színészek egymás iránti viselkedésével, mint például a direktor feleségének szta- niolba csomagolt ármánykodásával a fiatal színésznő ellen, vagy a rivális angol és francia társulat »kollegialitásával ... « És mégis: a néző — a gyerek — nem érzi pergőnek az előadást. Túl sok volt a gyakran fölösleges párbeszéd, az olyan szöveg, melyet a gyerek, még ha felső tagozatos is — nem ért meg. A cselekményt nem vitte előre, nem «dobta föl«, sőt kifejezetten visszafogta a néhol agyonmagyarázott rész. A szereplők közül, elsősorban a rendőrnél — Agárdy László alakította — éreztük ezt. Cselekménnyel, mozgással többet mondott, mint a gyakran fölösleges szöveggel. »Sok volt a szövege- az angol királynak is. Ha rövidítik, az előadás időtartama is csökken, és — gyermekdarabról lévén szó — ez csak jót tett volna. Márton András színésszé lett katonája magán viselte a darab időnként vontatott és agyonmagyarázott voltát. A rendőr szerepének túlmérete- zettsége miatt nem is jutott elég lehetőséghez, hogy a szökött katona szerepében minden ■ helyzetet kihasználjon, a rá osztott feladatot azonban jól oldotta meg. Az angol vándor színtársulat tagjai: Garay József, OlKülső és belső szépség savszky Éva, Vajda László, Molnár Piroska, Lukács Andor mulatságos társulatot állítottak színpadra. Vajda László kettős szerepet játszott, a társulatban bohócot, a második részben pedig francia királyt. Mindkét szerepet a tőle megszokott igényességgel formálta meg. A darab legkedvesebb, legmulatságosabb pillanatait Pá- nyoki László szerezte Lord Chamberlein, az angol kamarás szerepében. Talán a darab összes szerepe közül az övét írták legegyértelműbbre és a szertartásos kamarás helyzeteit a színész tökéletesen ki is használta. Szólnunk kell még az előadás díszleteiről, melyek a játék stílusának megfelelően egyszerűek. Helyenként másmás felirat jelezte ugyanabban a színpadképben a más-más helyszínt. Azonban a tengert a színpadon egy fóliával telerakott’ gödörrel helyettesíteni — és amikor nincs rá szükség, egy vászonnal letakarni — kicsit sok az egyszerűségből. Sőt, kényelmetlenné tette a mozgást, hiszen az egész élői adás alatt kerülgetni kellett. Volt is rá példa, hogy valaki belecsúszott... Gyerekeknek színházat csinálni —- nagyon szép feladat. Talán még nagyobb munka, mint egy felnőttelőadás. A Csiky Gergely Színház az elmúlt évadokban parádés gyermekelőadásokat rendezett. Ez a mostani nem volt az. Talán az előző magas színvonalához mérten csökken az értéke, de há nem mérjük semmihez, csak önmagához, akkor is csak félsiker. Simon Márta Az év végére jutott Giacomo Manzu olasz szobrász budapesti, műcsarnokbeli kiállítása. Része ez annak a sorozatnak, mely napjaink európai művészeiét tárja közönségünk elé. Az érdek'ödő elég sok információt, méltatást kap kézhez, elsősorban a könyvkiadás útján, de ezek-, bői hiányzik az átélés, hiszen a mű reprodukcióként jelenik meg. Ez pedig — ha mégoly sikerült is — nem nyújthat valós élményt az alkotásokról. Ezeknek a műcsarnoki kiállításoknak a látogatottsága is bizonyítja, hogy szükség van a közvetlen találkozásra. Emlékeztetőül csupán néhány kiállítás, mely szélesre tárta a kaput a mai művészet előtt: Henry Moore természeti formákig leegyszerűsített, mégis méllóságos emberalakjai Herbert Reed megjelent, Modern szobrászat című könyve után »eleven« léphettek elénk. 1971-ben látogatott haza Rómából Tóth Imre. S az emlékezet máris összekapcsolja a szülőháztól távol élő szobrász — reneszánsz ihlette — A látogató, Falusi üdvözlégy című bronz kisplasztikáit a szintén olasz földről érkezett Giacomo Manzu legjellemzőbb alkotásaival. Abban is megegyeznek, hogy — bár Manzu csak sejtetőleg — érzékenyen reagálnak arra a formaművészetre is, mely napjaink sajátja. Ez a forma- művészet ugyan újat hozott, de nem veszély nélküli. Manzu budapesti közönsége elsősorban arra figyelt föl. hogy a mélységesen emberi tartalmú művek sokoldalú — ebben is a reneszánsz művészre hasonlít Giacomo Manzu — művész alkotásai. Victor Vasarely metropolisszobrait aligha hasonlíthatjuk az Iménti, hagyományos szobrászati anyagokból, bronzból Babonák nélkül Giulia és Mileto a kocsin. (Részlet) és márványból faragott, újszerűén megmunkált művekhez. A mai európai összképbe azonban ez is, az is beletartozik. S hogy valahol egészen máshol »tároljuk« a legújabb műcsarnokbeli, élményeinket, az magukból a művekből fakad. Nemcsak agyunkkal fogjuk fül a látnivalókat, hapem magunkra ismerünk általuk, vagy éppen egy szép »ideált« dédelgetünk magunkban hatásukra. Minden művészet elárul, fölfed valamit, de úgy, hogy maradjon még egy kis titok... Ilyen a szépség! A szépség, mellyel Giacomo Manzu műveit illethetjük, külső és belső tulajdonság. Ezt érezzük a Giulia és Mileto a kocsin című szobornál is, mely néhány héten át szinte átvarázsolta a millenneumi emlékmű környékét. Mintha gurulni láttuk volna magunk előtt a meseszerű hintót. A reneszánsz Firenze Mi- chelangelója — azt mondják — belelátta a márvány- tömbbe készülő szobrának formáját. Annyi dolga volt csupán, hogy a fölösleges részeket ledolgozza... A művészi képzeletről máig fönnmaradt mondás azért jutott eszembe most. mert Giacomo Manzuakarják látni ezeket a lehetőségeket. Tunyaságból? Közönyből? Furcsa, magyarázhatatlan íbiszből? Ki tudja? So- kan már hiába is kapaszkodnának ; nem elég ruganyosak, frissek a változtatni tudáshoz. De utódaik — fiaik, unokáik — már nem élhetik le életüket úgy. mint ők. S ez a környezet felelőssége is! Vár ránk tennivaló bőséggel ez űj évben. Babonák nélküli, kemény munka. Babonák nélküli, de szenvedélyes, séget nem nélkülözhető, hű cselekedetek sora. L,. U Inge mellszobra nál azt érzem, hogy nem az anyagba (márványba, bronzba). hanem a világba »látja bele« alkotásait. S ez a határtalan tér adja szobrainak a különös varázst, a belülről sugárzó szépséget. Az emberi jellem szépsége teszi megrá- zóvá drámai tárgyú műveit, A középkori ábrázolás megkövetelte, hogy az ember fölfelé nézzen. A reneszánsz művészet előrevetíti az ember tekintetét. Ezt a tekintetet látjuk Giacomo Manzu művein is. Horányi Barna
