Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 26. szám

Pályaválasztás Továbbtanulási lehetőségek Sok gondot okoz ta­nulóknak, szülőknek és peda­gógusoknak a pályaválasztás. Természetesen mindenki­nek célja, belső szükséglete, hogy olyan pályát válasszon, ahol munkáját eredményes­nek, sikeresnek érezheti, hogy a választott pályáján elisme­rést kapjon és előrehalad­jon. Ahhoz azonban, hogy az ember munkája eredményes legyen, megbecsülést vívjon ki általa, az szükséges, hogy a megfelelő ember a megfe­lelő helyre kerüljön. Megyénk középfokú intéz­ményhálózata biztosítani tud­ja, hogy minden fiatal a szá­mára és a szükségletnek megfelelő intézményben ké­szüljön feladataira. A szakmunkásképző intéze­tek a következő évtől kezdve az általános iskolát végzette­ket egységes (tagozat nélküli) képzésben készítik fel szak­munkásoknak. A tagozat nél­küli szakmunkásképzésnél az elmélet- és gyakorlatigénye- sebb szakmáknál a képzési idő 3 év, míg a rövidebb képzési idejű szakmáknál 2 év. Az új, tagozat nélküli szakmunkásképzés mellett is biztosítják a továbbtanulást. A tanulmányi idő beszámí­tásával valamennyi szakmun­kástanuló számára azonos fel­tételeket teremtenek, és lehe­tőséget nyújtanak a középis­kolai végzettség megszerzésé­hez. Űj színfoltot jelent képzési rendszerünkben az egészség- ügyi szakiskolák beindítása (kaposvári kórház). A három­éves képzés során a tanulók az egészségügyi szakismeretek mellett — meghatározott óra­számban — közismereti anya­got is tanulnak. Az iskola ápolói, általános asszisztensi képzettséget ad. Az egészség- ügyi szakiskolai bizonyítvány Lehetővé teszi, hogy a végzet­tek középiskolában folytassák és befejezzék tanulmányaikat. Az így megszerzett középis­kolai végzettség és a kapott szakmai képesítés a szak­iránynak megfelelő felsőfokú továbbtanulásra is előkészít­het. A szakközépiskolák korsze­rű általános műveltséget és középfokú szakmai képzést nyújtanak. Szakmai, elméleti és gyakorlati ismeretekkel látják el a tanulókat. A vég­zés után elsősorban a szak­jellegű felsőoktatási intézmé­nyekben tanulhatnak tovább. Megyénkben egészségügyi, óvónői, élelmiszeripari, gép­ipari, mezőgazdasági, gépé­szeti, kertészeti, közgazdasági, kereskedelmi, mezőgazdasá­gi, vízügyi szakközépiskolák működnek. A gimnáziumokban általá­nos és tagozatos osztályok in­dulnak. Ide azok a tanulók | jelentkezzenek, akik tanulmá- ! nyaik sikeres befejezése után] felsőoktatási intézményekben szeretnének tovább tanulni. Külön szeretném felhívni a j figyelmet, hogy egyre több jó képességű fiútanuló és a fi­zikai dolgozók tehetséges gyermekeinek jelentkezését várják a gimnáziumokba. Külön gondot jelent a leá­nyok pályaválasztása. A nők nagy része szívesen végez ap­rólékos, finom, pontos és igé­nyes munkát. Választásuk ezért általában a »hagyomá­nyosan női« szakmákra esik, pedig a lányok más szak­mákra is alkalmasak. Külö­nösen a gépiparban, a ki­sebb erőkifejtést igénylő munkaterületeken van lehe­tőség foglalkoztatásukra. Az automatizálás ugyanis nagy­mértékben növeli a nők szá­mára is megfelelő munkák körét. Leányok számára ajánljuk még a kereskedel­mi, a vendéglátóipari és a mezőgazdasági munkaterüle­teket is. A továbbtanulási le­hetőségekről részletesebb fel­világosítást nyújt a napokban megjelent Somogyi pályavá­lasztási tájékoztató. Tóth László, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója „Pódium — szimfonietta“ Fű, fa, füst Nemrég mutatta be a Fonó­munkás Kisszínpad új műso­rát Fű, fa, füst címmel, Weö­res Sándor verseiből, Dinnyés József zenéjével. A bemutató a kisszínpad klubjában volt. Vértes Elemér művészeti vezető elmondta: az összeállítás még csak a műhelymunkán jutott túl. Azért vitték most a klub elé, hogy vitázni tudjanak ró- j^a, s ahol keil, ott a vélemé­nyek alapján javítsanak rajta. — Tavaly talán túl komor hangulatú darabokat adtunk elő. Ezt a »pódium-szimfo- niettát« azért csináltuk, hogy végre játszhassunk, ha úgy tetszik, bohóckodhassunk egy kicsit. Az előadás sikeres volt. Weöres kedves, elsöprően vi­dám gyermekverseit hol va­lóban szépen előadva, hol ka- rikírozva, gyermeki módon beszélve, nyöszörögve, eset­lenkedve szerettették meg a közönséggel a színpad tagjai. Jól bemutatva a gyermek vi­lágát, a tiszta — még pajzá­nul is tiszta — gondolatokat. A szimfonietta záró része ko­molyabb, sokféleképpen lehet­ne értelmezni. Ügy láttam; a vers és előadása arra utal leginkább, hogy ezt a gyer­meki világot mentsük át le­hető legjobban felnőttkorunk­ra is. A bevezető — a cirkuszi ki­kiáltó stílusában — szellemes, jól előkészíti a produkciót. A játék kezdetén a mozgás és a szöveg nem forrt eléggé egy­be. Később egyre inkább öt- I vöződik, egésszé formálódik a vers, az ének és a »koreográ­fia«. Talán a keretjáték túl­zottan is rendezetlen. Fesze­sebb, mértanibb lehetne, mert a »zűrzavart« nem mindig le­het zűrzavarral ábrázolni. Egy ponton, röviddel a be­fejezés előtt, az előadás egy pillanatra »megáll«, elfárad. Egy jó ötlet sokat segíthetne ezen. Néhány apró hiba ellenére szuggesztíven sikerült meg­alkotni a befejezést is. Az »elkomolyodó« rész feszültsé­gét remekül oldja föl a ren­dezettebb keretjáték vidáman robbanó éneke, tapsra ragad­tatta a nézőket. Az előadást követő vita iga­zolta: érdemes volt létrehoz­ni a kisszínpadkört, csaknem két órán keresztül beszélget­tek a jelenlevők. A dicséret mellett elhangzott bírálatok® ból többet figyelembe vesz­nek, mondta Vértes Elemér. — Néhány formai változta­tással szeretnénk elérni az igazi körjátékot. Többen föl­vetették, hogy a kör 360 fok, s valóban annyi legyen ??? használjuk ki a színpadot tel­jesen. Ezzel megvalósítjuk azt, hogy a »rendezetlenséget« is mérnöki pontossággal ábrá­zoljuk. A befejező tételt — Megnyugvás és csend — át­gyúrjuk még néhányszor, azonos szintre akarjuk hozni az egész előadást. Luthár Péter RIPORTOK A SZOVIETUNIÓBÓL Amuri komszomolisták Tizenkilenc komszomolista. Tizenkilenc fiú és lány, akik a Szovjetunió amuri területe százezer komszomolistájának a képviseletében jártak Moszkvában. Gerogij Aleksze- jevics Rudov, az amuri terü­leti pártbizottság titkára ho­zott össze velük. — Magyarországról akar­nak hallani a gyerekek. Gye­re, beszélgess velük! Elfogadtam a meghívást, és máig is örülök, hogy találkoz­tunk. A »gyerekek« a kiváló­ak között is a legkiválóbbak. Mozdonyvezető, traktoros, üzemi brigádvezetőnő, egyete­mi hallgató, katona, esztergá­lyos, óvónő, határőr, kolhoz­tag, mérnök... Jogos büszkeséggel beszél­tek arról, hogy az amuri te­rület fiataljai lelkesen tették magukévá a lenini Komszo- mol mai jelszavát: »Élenjáró munkával és kiváló tanulással tesszük emlékezetessé az öt­éves terv döntő esztendejét!« Részletekre, kézzelfogható tényekre bontva ez a jelszó az ő életükben, munkájukban egyebek között abban nyilvá­nult meg, hogy a mozdonyve­zető rendszeresen túlsúlyos vonatokat továbbított, ezzel gyorsította az áruszállítást, a kolhoztag küldöttnek a bri­gádja az eddigi 250 hektár he­lyett 360 hektárnyi terület gé­pi megművelését vállalta, az esztergályos is rendszeresen túlszárnyalta a normáját... S akárcsak ez a tizenkilenc fia­tal, az amuri terület többi komszomolistája is mind, vál­lalt valami többletet. Százezer többletmunkára, kiemelkedő teljesítményre vállalkozó fia­tal pedig roppant nagy erő. — Ez a többlet erkölcsi je­lentőségén túl tényleges anya­gi erő; ha pénzben fejezzük ki, több millió rubel — mondot­ta Rudov elvtárs. Az amuri terület fiataljai­nak a szívét és fantáziáját most egy különlegesen nagy­szabású munka mozgatta meg. A Bajkál-tó és az Amur folyó közötti óriási vasútvonal épí­téséről van szó. Fantasztikus­nak látszó feladat ez. A vasút­vonalat olyan területeken kell építeni, ahol még tán a madár sem jár. Rendkívüli természe­ti nehézségekkel, zord időjá­rási viszonyokkal kell meg­birkózni. Őserdők, mocsarak, áthatolhatatlan, szakadékok és egyéb akadályok teszik ne­hézzé a terepet. A fiatalokat azonban éppen ez vonzza. Az amuri komszomolisták ügye az ország többi komszomoiis- tájának is az ügye lett. A tizenkilenc amuri kom- ] szomolista azonban nemcsak a j maga dolgával, területük éle- ) tével törődik. Érdeklődő sze­mekkel tekintenek a nagyvi­lágba. Alig győztem a vála­szokat azokra a kérdésekre, amelyek Magyarországgal függtek össze. Részletekbe ha­toló kérdéseik azt bizonyítót- ■' ták, hogy sokat tudnak ró­lunk, élénk érdeklődéssel, fi­gyelemmel kísérik hazánk po­litikai, gazdasági, kulturális | életét és nem utolsósorban a magyar fiatalok munkáját. Megható meglepetést is tar­togattak számomra. Magyar neveket kezdtek sorolni: Ker­tész Sándor, Szabó János, Sza­bó Imre, Kiss János, Bakó Bé­la, Molnár István, Gulyás Fe­renc, Konrád József, Farkas János, ,Pap Ferenc... És így tovább, hosszú perceken át. — Mit jelent ez a névsor? — Ezek a nevek az amuri területen a húszas években ki­adott »Vörös Golgota« című dokumentumkötetben szere­pelnek. Azoknak a magyar internacionalistáknak a ne­vei, akik az Amur vidékén a szovjethatalom oldalán, a par- j lizán brigádokban életüket ál- | dozták az ellenforradalmárok { elleni harcokban. Elmondták, hogy 1919-ben, Biagovescsenszk varos kor­Munkások műveltségi versenye Hazánk fölszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére Szabadság, tégy gazdaggá minket! címmel pályázatot és vetélkedőt hirdetett a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, a megyei tanács, a megyei KISZ-bizottság és a Hazafias Népfront megyei bizottsága, valamint a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ. Ennek a pályázatnak és vetél­kedőnek szerves része volt a szocialista brigádok jubileumi műveltségi versenye, melynek döntőjét a napokban tartották. Ennek az első öt helyezettje részt vesz a községi, hivatali, intézményi és szakmunkás- képző intézeti versenyen. Ügy véljük, a pályázat és vetélkedő rendszere jól szol­gálta eddig is — hiszen az ál­talános döntőig még két teljes hónap rendelkezésre áll — a munkásművelödést. A szocia­lista brigádok folyamatos mű­velődési programot valósítot­tak meg, míg a levelező, a te­rületi elődöntők után a me­gyei döntőig eljutottak. Nem­csak azt a tizenegy szocialis­ta brigádot illeti elismerés, mely az egyre nehezebb pró­bát kiállva döntőbe jutott és helyezést ért el, hanem azt a mintegy száz munkásközössé­get is, mely a felhívásra je­lentkezett. Az eredményt ke­vés a versenyben szerzett pontszámokkal kifejezni, hi­szen nemcsak a zsűri előtt folyt a verseny, hanem rész­ben — s itt a jövőben még in­kább szükséges számítani a többi munkás részvételére — a gyár, a munkahely dolgozói előtt is. össze is kellett fog­niuk a közösségeknek, hogy a brigádok eredményesen szere­pelhessenek. Erre volt alkal­mas a munkahelyi kiállítás, mely ugyan sok helyen terme­lésközpontú volt, a munkások életét alig mutatta be, de emeljük ki a legjobbakat: a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat siófoki Beszédes Jó­zsef brigádjának értékes, gaz­dag összeállítását, a kaposvári sajtüzem Che Guevara, a ke­feüzem két brigádjának a ki­állítását. A műveltségi versenyben álló szocialista brigádok föl­készülése tovább erősítette a közösségi összefogást, sőt, ahol a pártszervezet, a szakszerve­zet, a gazdasági vezetők segít­séget nyújtottak a szocialista brigádoknak a fölkészüléshez, ott ezzel a versennyel az üze­mi demokrácia is fejlődött. A közösségi életben »valami tör­tént«. Munkásműveltségi verseny volt a brigádvetélkedő a javá­ból, hiszen a részvevő csapa­tok — hogy csak a döntő té­mát említsem — társadalom- és belpolitikai, gazdaságpoli­tikai, történelmi, irodalmi, képzőművészeti, ’zenei kérdé­sekből »vizsgáztak«. Mielőtt a döntőbe jutott ti­zenegy brigád munkájának az értékelésére rátérnénk, két 1 fogyatékosságra hadd hívjuk | föl a figyelmet: az olvasóvá nevelést nagymértékben szol­gálta a megyei brigádvetélke- í dő, de vannak olyan tapaszta- | latok, melyek arra mutattak, hogy a könyvtárak nem áll­tak megfelelő készséggel a brigádok rendelkezésére. Ez ki is fejeződött abban, hogy a legtöbb rossz választ emiatt adták a brigádok. A másik: a megye legjobb szocialista bri­gádjai több figyelmet érde­meltek volna a döntő során el­sősorban éppen azoktól, akik a megyei összpályázatot meghir­dették. Az SZMT-n és a me­gyei művelődési központon kí­vül mások nem vettek részt az ünnepélyes hangulatú rendez­vényen. A munkásművelődés­ben sok tapasztalatot szerez­hettek volna a közművelődé­si intézmények is. A tapaszta­latok, reméljük, eljutnak hoz­zájuk. Végül: a legnagyobb öröm azé az öt szocialista brigádé, mely továbbjutott a megyei összversenyre. A Nagyatádi Konzervgyár Váci Mihály szo­cialista brigádja szerzett leg­több pontot a versenyen, őt követte a Beszédes József bri­gád. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Ka.- posvári Gyárának Eötvös Ló­ránt brigádja végzett a har­madik helyen, a kefeüzem Május 1. brigádja a a negye­dik, a tabi Videoton Kompu­ter szocialista brigádja az ötö­dik helyre került. Váci Mihály Szabadság, tégy gazdaggá minket! vers­ben sugárzó fohászáért ezek a brigádok sokat tettek. Gazda­gabbak lettek. Tisztelet jár érte. Horányi Barna Hajnali őrjárat Kérek egy forró teát... nyékén a japán intervenciósok és a fehérgárdista banditák több mint ötven magyar in­ternacionalistát öltek meg. A súlyos sebekkel fogságba esett magyarokat szamurájkardok­kal fejezték le. A tizenkilenc komszomolis­ta azt is elmondta, hogy nap­jainkban ők, a fiatalok őrzik a magyar és más internaciona­lista hősök emlékét. Az amuri terület székhelyén, Blagoves- csenszkben, a terület más vá­rosaiban, falvaiban, a tajgai ősrengetegekben emlékművet állítottak az internacionalis­táknak, s a komszomolisták kegyelettel gondozzák sírjai­kat. Beszéltek arról is, hogy jól ismerik a blagovescsenszki magyar internacionalista ez­red történetét. Az ezred egy­kori — magyar és orosz nyel­vű feliratos — zászlójának fényképe ott függ több ifjú­sági klub falán. Tudnak arról, hogy 1919-ben, majd 1920-ban magyar nyelvű internaciona­lista újságot is kiadtak terüle­tükön, az egyik az Amuri Igaz­ság, a másik pedig az Amur- melléki Vörös Újság volt. Büszkén említették, hogy a /núlt év őszén újságjukban, az Amurszkij Komszomolecban Ivan Tomascsuk fiatal újság­író tollából »Vörös magyarok« címmel jelent meg folytatásos közlemény, amely a magyar internacionalistáknak állított emléket még élő szemtanúk elbeszélései és dokumentumok nyomán. Tímár Ede (Folytatjuk.) öt óra. Egymás után érkez­nek a kaposvári autóbuszpá­lyaudvarra az utasokkal tele járművek. Százával jönnek gyalog azok, akik itt száll­nak fel, s mennek vidékre. Zárva a büfé, az automaták sem kínálnak meleg teat, te­jet vagy kávét, esetleg ka­kaót. Pedig a korán ébredők- | nek bizonyára jólesne egy pohárka melegítő ital, amely esetleg a reggelijüket pótol­hatná. Később — amikor már a büfé kinyitott — visz- szatérek. — Tea, tej vagy tejeskávé? — Sajnos, semmi ilyennel nem szolgálhatunk . . . A süteményt szállító jármű három helyen szedi össze a zsemlét, a kiflit meg a fo­nott kalácsot. Ugyanannyi a számla is. Persze, így fölösle­gesen telik az idő. Nem le­hetne ezen belső üzemszer­vezéssel változtatni? Esetleg egy helyen kiadni mindent, I beleértve a számlákat is! Tömény pálinkabűz fogad az állomás nagy várótermé­ben. A »Fagylalt« feliratú pult­nál fedezem föl, hogy citro­mos teát mérnek. Meleg, cit­rom is van benne, kár, hogy nem adnak hozzá kanalat vagy fapálcikát, mint a fe­ketéhez. így senki nem tudja a citromdarabkát kinyom­kodni, a szemétbe dobják. — Tej, kávé, kakaó? — Azzal nem szolgálhatok. Kár, pedig akadnának, akik szívesen innának egy pohár­ral. S még nagyobb baj az., hogy a teát szolgáló hölgy, aki a pénzt is átveszi, kézzel rakja a citromdarabkát a pa­pírpohárba ... 347-es tejbolt. — Reggel ötkor bejövünk, hogy mire a 6 órai nyitásra sor kerül, már legyen meleg kávé, tej és kakaó — mond­ja Androsits Istvánná vezető. Sokan jönnek be ide regge­lizni. Alig egy óra alatt 60— 80 liter tej, kávé, kakaó fogy el. Egy kissé zavarja munká­jukat, hogy a péksütemény nincs ott mindennap nyitás előtt. Egyik nap félórás, má­sik nap még több késéssel ! kapják meg. A reggelizők pe- dig —- joggal — zúgolódnak. í A pálinkabűz az állomás­sal szembeni áfész-bisztróban még kellemetlenebb. Keresel* egy feliratot, amelyik tájékoz­tatna, hogy mit reggelizhet­nék. Ám ilyen nincs, csak­úgy, mint a várótermi büfé­ben. Azután a pénztáros közli: — Forró citromos teát j adhatok. Kellemes, jó ízű a tea. Ám j aki tejet, kakaót vagy tejes­kávét kér, annak ezt vála­szolják : — Itt van a szomszédunk­ban a tej bolt, szíveskedjen átfáradni... »Reggelizzen nálunk« — ez a tábla fogad a Rákóczi téri bisztróban. S valóban, nem­csak a felirat ajánlja, ha­nem a pénztáros is sorolja: — Tej, kávé, kakaó, tejes­kávé. Rántotta, virsli, főtt kolbász... Sokan reggeliznek itt. s ezt tapasztalni a vendéglátó vál­lalat többi egységében, a Corsó cukrászdában, az Édes­kében és a Kapos bisztróban Gyakran beszélünk az alko­holizmus elleni küzdelemről, s közben megfeledkezünk ar­ról, hogy egy felirattal fi­gyelmeztessük az embereket: teát, tejet, kakaót is kínálunk számukra. Talán valamivel kevesebbet kellene beszélnünk és valamivel többet tennünk. Szalai László Somogyi Néplap 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom