Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

Juhászsorsok bácsi, miköz­ben huncut-- kás mosollyal, hetykén meg-< pödri fehér ba­juszát. — Pe­dig sokat dol­goztam éle­temben. Tud­ja, ha szomjas; á nyáj, meny nyi víz kell.;, itt naponta? Nyáron, ha, nagy a meleg, kétszáz vödör­rel is kihú­zunk ebből a 14 gelnek, hogy utána akár két napig is megvannak élelem nélkül. — Emlékeznek-e ilyen eny­he télre? — Ha nem is sokra, de akadt ilyen is. Egyszer 1927 január­jában piros szamócát szedtem a mezőn, igaz íze az nem volt. — Nem egyhangú az élet idekinn? — Nem bizony. Van itt egy elemes rádiónk, ezt hallgatjuk naphosszat. . Régebben unal­mamban botot faragtam, egyet-egyet nótáztam, így el­telt az idő. Sok szép és mulat­ságos juhásznóta járja és sok verset hallottam a mi életünk­ről. Nekem ez tetszett legjob­ban: »Alszik már a juhász, mo­solyog álmában, Marcsát ölelgeti a kis kam­rájában. Csettint a nyelvével, csókot kapott éppen, Jó volt! — pedig csák a puli nyalta képen.-' Együtt nevetünk a vidám szövegen. — Nem sajnálja most itt­hagyni ezt a szabad életet? — Hát bizony nehéz lesz el­szokni. A lányom is menyasz- szony lett, a vőlegény autósze­relő. Ha meglesz az esküvő, beköltöznek a városba, ő se marad itt a tanyán. Meg is ér­tem. Itt se hétköznap, se va­sárnap. Ez már csak nekünk való. Tudja az utóbbi években sokat vállaltunk. Egy juhász­nak két-háromszáz birkája szokott lenni. Nekünk itt 750 juhunk és 100 bárányunk van. A gond, a munka is annyival több. Nem mondom, anyagilag megéri. Én azért majd ki-kijá- rógatok ide. A mezőt, az álla­tokat továbbra is szeretem. Hiába, az én életem már igy telik el. EgJ röpke órát töltöttünk Szabó Ferencéknél, de úgy bú­csúztunk, mint régi ismerősök. Károly bácsi még megígérte, hogy minket is meghív a szá­zadik születésnapjára. Távozá­sunkkor a pulik ismét nyo­munkba szegődtek, de most már csak csendes kísérőink voltak. Jutási Róbert A várakozás Tíz, húsz vödör meg se kottyan A januári nap fénye be­aranyozza a falu szélét. Föl­jebb húzom a nyaksálamat: huzatos rész ez a kaposújlaki határban. A hodályból nem­rég kiballagó juhok egy nagy folttá összeolvadva keresik egymás melegét. Békés táj. Ahogy közelítünk, varázs­ütésre vége az idillnek. Ve­szett csaholással három puli rohan felénk. Láncra kötött, hatalmas komondor ágaskodik az épület sarkánál, majd el­húzza a hodályt. A nyájra is átragad a nyugtalanság. Moz­dulni is alig merünk. Magas, egyenes tartású, középkorú­nak látszó férfi, Szabó Ferenc juhász siet »megmentésünk­re«. Egyetlen szóval megszelí­díti az ebeket, s azok elcsen­desedve iszkolnak hátrább. — Itt sem ajánlatos lopni — állapítottuk meg. — Nem is — mondja mo­solyogva a gazda, és szívesen tessékel bennünket a barátsá­gosan meleg, kis helyiségbe. Az asztalnál Feri bácsi ki­sebbik lánya, Zsuzsa tevékeny­kedik. Csaknem négy éve ő is itt tölti napjait, apja segítője­ként. Meglepődünk, hisz női juhászról még nem hallottunk. — Az én fiatalkoromban is ritkaság volt az ilyen, pedig a fél Dunántúlt végiglegeltet­tem — mondja Szabó bácsi. — Hogy lesz valakiből ju­hász? — Nálunk ez apáról fiúra szállt. Az én édesapám is az volt, de még a nagyapám is. A Zala megyei Türjén, papi birtokon kezdtem bojtárként. Ott voltam 16 éves koromig. Azóta sok helyen megfor­dultam. Szolgáltam az Eszter- házyaknál, majd Nyírádon a püspökségi legelőkön. Voltam Tolnában feles juhász és Vas megyében Tanyabérlő. So­mogyba 1957-ben kerültem, a Nagybajom melletti Lenesen pusztára. 1961 óta vagyok tsz- tag. Taszáron töltöttem három évet, és 1970-ben kerültem a kaposmérői tsz-hez. Most in­nen készülők nyugdíjba 65 éves koromban. — Ha még egyszer kezdené, ismét juhász lenne? — Nézze, az állatokat sze­retni kell, anélkül ezt nem lehet csinálni. Én pedig na­gyon szeretem őket. De a lá­nyom is. Most már sokkal könnyebb a munka, hisz ma már "úri« juhászok vannak. Reggel 8-kor kihajtanak, dél­után kettőkor meg vissza. Az­tán mennek szórakozni. Bez­zeg azelőtt! Hajnaltól késő es­tig a legelőn voltunk. Elmon­dok egy esetet. Egyszer régen Űj-Dombóvár felé vitt az utam. Tél volt, nagy hó. Korán es­teledett. Hallom, hogy a lege­lő felől szól a kolomp. Gon­doltam, megnézem mi van ott. Hát egy nagy fóka birka ka­parászott a mély hóban. A ju­hász meg ott feküdt mellettük egy leterített sátorlapon, és subájába burkolózva jóízűen aludt. Hát ilyen volt a mi éle­tünk. Idősebb bácsi lép a helyiség­be. — Az apósom! Ö is juhász. Az idén tölti be a 93. évét. — Ügy bizony, kilencvenhá- rom vagyok, de azért még megnézem a menyecskéket is — mondja Pemyeszi Karoly kútból. De en még fárady sosem voltam, és beteg is csak egyszer.' Ötvenéves ko­romban. A szívef fájt na­gyon — egy menyecskéért. Kacsint hozzá, és megfor­gatja kezében a juhászbotot. — Használják-e még ezeket a régi juhászszerszámokat? — Hogyne — mondja Feri bácsi. — Ma is ilyen juhász­kampóval fogjuk meg az álla­tokat. Zsuzsa rögtönzött bemuta­tót tart. Férfiakat meghazud­toló, ügyességgel fog ki a nyáj­ból egy nagy anyajuhot. — Gyakran van kézben a körmölő bicska is — folytatja Szabó bácsi. — Ezzel vágjuk le a juhok körmét, hogy meg ne sántuljanak. Ma is nyak­ban lóg a díszes juhásztarisz­nya. De a jó pásztor a boros csobolyó nélkül sem indul út­nak. Igaz, nekünk már nincs szamarunk, pedig anélkül sem létezett régen a juhász. Ne­kem is volt, ő vitte a »kony­habútort*. Na nem ilyen mai berendezésre gondolok. A bog­rácsot és az iszákot kötöttük a hátára. — Igaz-e, hogy a pusztai ember megérzi, milyen lesz az idő? — Igaz bizony, de legfő­képp az állatok viselkedésé­ből. Ha eső közeleg, a birkák rágják a körmüket, s úgy le­Ez az én világom. RIPORTOK A SZOVJETUNIÓBÓL Vándorkönyvelő volt... Negyedszázad a szövetkezeti mozgalomban (Tudósítónktól.) — Soha nem tudom elfelej­teni a kezdés időszakát. Alig­hogy megszereztem a kereske­delmi érettségit, 1949-ben a földművesszövetkezeti moz­galommal kötöttem örök szö­vetséget. Fmsz-ek alakulása, új boltok nyitása, egyesülések a Hangyával, begyűjtés, ócska­vasgyűjtés .. . Nehéz volt ak­kor könyvelőnek lenni. Vo­nattal, sokszor kerékpárral közlekedtem. A Dráva menti községeket, szövetkezeteket jártam. Akkor minden köz­ségben volt egy szövetkezet, minket vándorkönyvelőnek hívtak... Nem volt könnyű rászorítani a vezetőket, hogy a gazdasági eseményekről el­fogadható okmányokat állít­sanak ki. Azután lassan ren­deződtek a sorok. 1951-ben megbíztak a barcsi földmű­vesszövetkezet főkönyvelői munkájának ellátásával. 1956- ig dolgoztam itt, majd a fo- nyódi FJK és a MÉSZÖV volt a munkahelyem. 1959 kaposvári áíész-nél vagyok főkönyvelő-helyettes, a szám­viteli osztály vezetője. Szöcs Ferencné 25 éve szol­gálja a szövetkezeti mozgal­mat. A kaposvári áíész elnö­ke elismeréssel szólt pontos munkájáról, a szövetkezethez való hűségről. Jó képességű, szigorú vezető. Megköveteli a rendet, a fegyelmet. A különböző állami szervek is elismerik a számviteli osz­tály jó munkáját, s ez elsősor­ban Szőcs Ferencné érdeme. Az egykori vándorkönyvelőé, aki sokat tanult munkája mellett: nemrég fejezett be egy felsőfokú tanfolyamot. Kétszer kapta meg a szövet­kezettől a kiváló dolgozó ki­tüntetést. — Kibírja. Tudod, milyen erős. A mi fiunk. Megmarad. Csökönyösen is­mételték ezt a szót. Hittek benne. A férj látszólagos nyu­galma is odalett. Idejét a kór­házban, a boltokban és otthon töltötte. Minden üresnek tűnt, semmivel sem tudott mit kez­deni. A szoba túl nagy volt, az ágy túl hideg. Egyáltalán; semmi sem volt összhangban. Ha csak tehette, a feleségé­nél volt a kórházban. — Mit mondtak, él még? — Még él. Reggel vizsgált az orvos. Még. Észre sem vették, hogy már ilyen szavakat használnak. Mintha az volna a kérdés, hogy mikor nem él már. Minél kevesebb volt az esély, annál görcsösebben ra­gaszkodtak az életéhez. Ha­táridőket tűzte ki: ha holnap­után még él, akkor megma­rad. Ha elkövetkezett a kitű­zött nap, íöllélegeztek. — Él. Látod, él. Én mindig mondtam. S kezdődött ismét elölről. Az idő lassan múlt, mintha öröme telt volna a házaspár gyötrésében. Tudom, életünk egyik leg­nehezebb szakasza volt fele­ségem terhessége. Horváth György Növényvédelmi tájékoztató Elszaporodtak a mezeipockok A Yasváros Az enyhe, száraz időjárá rendkívül kedvez a mezeipoc kok élettevékenységének, sza porodásának. Fölméréseink megfigyeléseink szerint egyed számuk — és ezáltal a fertő­zött területek nagysága, afer- tőzöttség mértéke —• rohamo­san nő. Ha az időjárás a to­vábbiakban enyhe, csapadék­szegény lesz, súlyos károkat okozhat pillangós területein­ken a pocok. A hónap eleji fölmérések adataihoz képest egyedszámuk megduplázó­dta'a 1 dott’ söt helyenként meghá- 1 romszorozódott. Megyénk legveszélyeztetet­tebb területein (a Kaposvár— Somogyvár vonalon 14—16, a Kaposfüred, Nagyberki, Qölle által határolt területen 16—-'22, a Koppány völgyében 10—14, a Sávoly, Tapsony, Böhönye vonalon 8—12, az Iharosbe- rény—Csurgó vonalon 8—10 lakott lyuk található 100 négy­zetméteren, továbbá a Zselic- ségben, a Szentbalázs, Gálos- fa, Simonfa, Szenna által ha­tárolt területen) a fertőzés ki­terjed a rétekre, legelőkre, az árokpartok és utak mentére is. Ismételten felhívjuk az üzemek, termelők figyelmét a kártevő elleni védekezés rendkívüli fontosságára, mert a további szaporodást csak így tudják megállítani, s ez­zel megelőzni az erősen fertő­zött táblák esetleges kiszántá­sát. A védekezésre felhasználha­tó növényvédő -szerek: Arva- lin (2—3 szem járt lyukan­ként), Polytanol tabletta (a lyukba helyezés után be kell taposni). Ezek a szerek köny- nyen gázosodnak, ezért hasz­nálatuknál az óvó rendszabá­lyok fokozatos megtartására vaii szükség. Csak nagyüze­mekben használható — fagy­mentes, enyhe napokon — a Thiodán 50 WP, Thionex 50 WP 2,5—3,5 kg/ha adagolás­ban, 250—300 liter (l százalé­kos káliszappanos) vízben ki­juttatva. Felhívjuk az üzemek figyel­mét a növényvédő gépek szakszerű karbantartására és sürgős javítására. Bármilyen kevés permetlé már súlyos korróziót okoz, ha bennhagy­juk a tartályban. Első teendő a teljes tisztítás: átmosás eny­hén lúgos, majd bőséges tisz­ta vízzel (vigyázzunk, hogy folyadék ne maradjon a tar­tályban). A teljes víztelenítés­hez nem mindig elegendő a gép járatása, leghelyesebb a szelepek kiemelésével víztele­níteni. Különös gondot igé­nyelnek a következő tenniva­lók: A zárt gördülőcsapágyakat ilyenkor mossuk ki, és friss zsírral töltsük fel. Az önkenő zsugorfémperselyeket újra kell telíteni Bronzitol olajjal. A légüstöt mossuk ki, és ellen­őrizzük, vannak-e korróziós foltok (ilyen esetben a légüs­töt cserélni kell). Visszaszere­lés előtt víznyomáspróbát kell tartani. Erre igen alkalmas — megfelelő biztonság mellett — a Diesel-porlasztó beállítására szolgáló készülék. A lekopott festéket mindenhol pótoljuk, vagy fessük újra. A fagyra érzékeny szerelvényeket rak­tárba helyezzük, ugyanúgy a láncokat (letisztítva, lezsíroz­va), az ékszíjakat és a tömlő­ket is. A szórófejek élettarta­ma is meghosszabbodik, ha télen raktárban tartjuk. A gumiabroncsos gépeket rak­juk bakra. Egyúttal felhívjuk i HARMAT és KB gépek tu- ajdonosainak figyelmét, hogy minden évben, a permetezési dőszak megkezdése előtt pró- lanyomással győződjenek meg írről, hogy a gépek tartályai is a nyomólégüstök megfele- ően bírják-e a túlnyomást Somogyi Néplap Képtelen volt higgadtan gondolkodni. ■— Más is volt már így: nem lesz semmi baj. Szépen kihordja és kész. Jobban kell vigyáznia, ennyi az egész. Ezeket mondták a nyugta- tására. Azonban hiába ismé­telte magában; tompán, üre­sen csengteg. Régóta szeret­tek volna gyeteket. És most... De lehet, hogy mégsem lesz. Erre nem akart gondolni. Már nevet is adtak neki, minden órában beszéltek róla. Mintha már élne. S akkor jött az első rosszullét, azután a diagnózis: veszélyeztetett terhesség. Ak­kor jutott először eszébe: hát­ha nem sikerül. A felesége előtt sohasem mondta. Inkább még többet beszélt az időről, amikor meglesz a pici. Az egészséges, vasgyúró fiú. »■Majd meglátod, mennyi gon­dunk lesz vele. Felsír minket minden éjjel.« A beszélgetések után min­dig felvidultak. Tervezgetéseik. nek a minduntalan jelentkező görcsös fájdalmak vetettek véget. Mintha megelégelte volna a veszélyt, hogy eny- nyire semmibe veszik, egyre erőteljesebben jelentkezett. A nyugalmuk ritkán tudta le­győzni. Próbálta úgy irányítani a beszélgetést, hogy azt a lehe­tőséget is előhozza, amelytől mindketten féltek. Az asz- szony tekintete ilyenkor elho­mályosult. — Nem bízol már benne? Mit mondott neked az orvos? Nem marad meg? Minden kezdődött elölről. A tervezgetések, az önámítások. Az orvos megmondta a férj­nek: ötvenszázalékos esélyt ad a pici életben maradására. Az egyik reggel föllépett egy újabb komplikáció. A fiatal- asszony elkeseredése minden más érzésnél erősebb lett. — Most már biztos, hogy nem tudom kihordani. A férj a kórházban is egyre biztatta. Ián, jól láthattuk a fekete, fehér, sárgás agyag- és ás­ványi rétegeket, amelyek alatt erőteljes kontrasztként hatott a rozsdavörös és kékes ere­zetű vasérctömeg. Óriási — külön ide terve­zett és szerkesztett — nagy teljesítményű marógépek váj­ják az 50—100, helyenként 150 méternyi földréteget, hogy alóluk a napfényre hozhas­sák a vasércet. A külszíni fejtés giganti­kus méreteiről sokat mond ez az adat: csupán a szállítósza­lagok rendszerének a hossza 10 kilométer! Ez a külszíni fejtés évente | mintegy 10 millió tonna, át- j lagosan 60 százalékos vastar­talmú ércet ad a Szovjetunió ! és a szocialista országok nép- i gazdaságának. Amikor elhagytuk Zselezno- j gorszkot, repülőgépünk piló- j tájának nem kellett arról be- ! szélnie. hogy miért rendetlen- ! kednek egyes műszerek. Már í értettük és magunk is megis- I mertük ennek az okát. Itt a j földréteg alatt a világ egyik leggazdagabb vasércmezője van. Szakkönyvekben utána­néztem: a kurszki vasércbá­zis ércvagyonát a tudósok mintegy 13 milliárd tonnára becsülik. (Folytatjuk.) Tímár Ede jelentőségét már Lenire hang­súlyozta. Munkához is láttak, de a feltárást és a kiaknázást nem sikerült megfelelő ütemben végezni, mert közbeszólt a háború. Mint ismeretes, e hitleristák mindent elkövettek Kurszk és környéke birtok­lásáért. Kellett volna nekik s vasérc. Napjainkban Zselezno­gorszkban és környékén min­den a nagy feladatnak, a gaz­dag vasércmező kiaknázásá­nak van alárendelve. , Szimonyenkov elvtárs meg­hívott a vasérc kitermelésé­hez. Nem túlzás: meghökken­tően lenyűgöző kép tárult elénk. Hirtelen egy — szinte beláthatatlanul hatalmas — mesterséges szakadék szélén találtuk magunkat. Alattunk 150—200 méternyi mélység­ben apró játékszereknek lát­szottak a közelről egyébként hatalmas kitermelőgépek. Kö­rülöttük — mint szorgalmas, apró hangyák — rajzottak az emberek. Szemben velünk, a mester­séges szakadék túlsó olda­I a mutatója veszett táncot | ! járt — Az iránytűk most egy i ideig hasznavehetetlenek — ! magyarázta a pilóta. — A j mágneses anomália az oka. Kurszk környékén hatalmas vasércmező rejtőzik a földré- j teg alatt, a szakemberek sze- ! rint ez mintegy 850 kilomé­ternyi hosszan és 250 kilomé­ternyi szplesen. Ez a világ egyik leggazdagabb vasérc­lelőhelye. A vasércmező szíve Zseleznogorszk. Találó elne­vezés, magyarul így hangzik: Vasváros. Viktor Vasziljevics Szimo- 1 nyenkov, a városi pártbizott­ság titkára, szíves, vendégsze- j | rető házigazda módjára mu- J tatta be Zseleznogorszkot. j Korszerű, szép házak, ren­dezett utcák, nagyvárosba is beillő szálló; fényes kirakató üzletek, klubok, sportpályák, , iskolák, különféle kommunális j létesítmények. Minden új még. Zseleznogorszk ifjú vá- ros, 1957-ben alapították. \ A kurszki, rendkívül gaz­Kurszkból egyszerű, kétfe- leles AN 2-es típusú géppel •épültünk át Zseleznogorszk- ja. Ez voltaképpen majdnem igy történt, mint amikor ta­cit rendel magának az ember. Semmi különleges, mint ami (Italában a repülés körül szo­kott lenni. Három rubelért egyet vettünk egy pénztár- iblaknál, s néhány perc múl- m jelentkezett a pilóta, hogy kövessük. Se légikisasszony lem volt, se várakozás, se :ukorkaropogtatás; beültünk i gépbe, az utolsó utas be- :sukta maga után az ajtót, és nár indultunk is. A kis tá­volságú — 100—800 kilométe- ■es — helyi légi járatoknál ez i szokás. Mellettem öreg né- íike üldögélt nagy nyuga- ommal, mintha a városi pia­ion volna. Számára a repülés :pp olyan hétköznapi, meg- zokott esemény, mint a mai alusi asszonyoknál az autó- suszozás. Nem sokkal később a pfló- a felénk fordult az ülésen, és gy szólt: — Figyeljék a műszereket! A gép néhány műszerének

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom