Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 20. szám

Vállalva a vitát A Népfront hasábjain Érdekes gondolatot fo­galmazott meg egy hozzászó­ló nemrégiben egy párttag- gyűlésen. A kongresszusi irányelvek vitájában mondta el véleményét, helyeselve azt, hogy a pártdokumentum hangsúlyozza: »Határozott harcot kell folytatni az esz­méinktől idegen polgári, kis­polgári szemlélet ellen.« Ez kiindulási alap — tette hozzá — a pártéletben első­sorban, de a demokratikus, vitát vállaló, marxizmus he­gemóniájára törekvő közélet­ben is. Csakhogy néhány pártalapszervezet és más közéleti fórum is, ideológiai kérdések taglalásakor megál­lapodik világnézeti képletek, elméleti állásfoglalások szint­jén. Magyarán — tovább fűz­ve most már mindazt, ami­ből az idézett hozzászóló ki­indult — elvileg elfogadják a sok valóságos tapasztalat alapján helyesen megfogal­mazott általános igazságot, ki­nyilvánítják egyetértésüket, úgy gondolván, hogy ezzel már mindez gyakorlattá is vált. Jogos a felvetés, mert éppen a marxista világnézet tett­központúságának felel meg, hogy az elvek, a tapasztalati tén(yek alapján összegezett ál­talános érvényű igazságok gyakorlattá váljanak. Vagyis, ne csak egyetértsünk azzal, hogy felvegyük a harcot pél­dául a kispolgárisággal, ha­nem valóban vegyük is fel, saját környezetünkben elsősor­ban. Mert az is olvasható a pártdokumentumban, hogy: minden párttag kötelessége politikánk képviselete, ter­jesztése.« Igaz, általános té­telek konfliktusáról szólni — ráadásul, ha ezt a konfliktus­helyzetet már magasabb szin­ten elemezték — kényelme­sebb és egyértelműbb dolog, mint esetleg személyi vitákba bocsátkozni. Vitathatatlan, hogy az ilyen konfliktusokban adódhatnak igen kémény helyzetek, és ala­pos felvértezettség szükséges. A demokratikus közélet nor­mái szerint a kispolgáriság vr eszmei megnyilvánulásait, vagy a tájékozatlánsagból ^ádódó tévhiteket nem akar­juk hatalmi szóval elfojtani, hanem a meggyőzés érdeké­ben vállaljuk a vitát. Ha kell, munkahelyi beszélgetés során éppúgy, mint mondjuk egy ilyen célból rendezett öszejövetelen. A tantestületi demokrácia, az üzemek mun­kahelyi légköre, vagy a gaz­dasági vezetők művelődésük iránti elkötelezettsége dolgá­ban is. S éppen a viták tisz­tasága, a meggyőző érvelés helyessége érdekében fontos a már említett felvértezettség. Hogy a személyek között fo­lyó viták ne személyeskedé­sekbe torkolljanak. Ehhez szükséges a felkészültség. Mert nem elégséges például, ha egy ifjúsági klubba meg­hívott vezető, néhány fiatal jogtalanul kritizáló, nem ép­pen szoicalista eszmei,ségű művekből merített vélemény- nyilvánításra azt mondja, hogy »ez nem jó«, vagy »pró­bálnád magad az én helyem­ben«, netán: »majd ha te is annyit teszel, mint én .. .« és így tovább. Érvelni kell, harag nélkül, de következe­tesen. Több idős párttag mondta már el: kenyerem javát meg­ettem, álltam a vártán a leg­nehezebb időkben is, és min­dig marxista voltam. A világ­nézet' alapjaiban marxista volta nem jelenti azt, hogy az összetevő ismeretanyag lezárt. Ahogy a társadalomtudomá­nyok, "a pártélet magasabb szintjén szüntelen és folyama­tos a való élet módszeres elemzése, úgy szükséges ezek megismerése is. Az egyén szerepével foglal­kozik a marxista filozófa. Alapos és áttekinthető vá­laszt kaptak mindazok, akik azt állították, hogy a marxiz­mus homlokteréből úgymond: hiányzik az egyén, csak a kö­zösség vagy a termelési és politikai szférák kapcsolatá­nak elemzése olvasható. Elég utalni csak Adam Schaff Marxizmus és egyén című könyvére, amely logikusan -bi­zonyítja az egyénnel foglal- ! kozó marxizmus haladó és következetes voltát. Nemrégi- | ben jelent meg Tadeusz Ja- ! roszevszki müve — Szemé- I lyiség és közösség —, amely jó kiindulási alapot, kellő is­meretanyagot nyújt a sokat emlegetett személyiségelmé­lettel kapcsolatos vitákra. Nem célom most természete­sen könyvajánlást adni, azt viszont szóvá kell tennünk, hogy az ilyen könyvajánlások ügyében, az ezekhez kapcsoló­dó előadások, vitafórumok rendezésében többet tehetne a TIT, de valamennyi köz- művelődési intézmény is. Tévedés ne essék: nem va­lamiféle holnapi« célt akar­tam körvonalazni a fent le­írtakkal. Mert mindez már a mában is tetten érhető gya­korlat. Hadd hivatkozzam ar­ra, hogy például a Kritika hasábjain megnyilatkozó munkások — természetesen nem esztétikai részletkérdé­sekben, de summás alapkér­désekben — méltó vitapart­nerei némely alkotónak. Ha nem is mindig szemtől-szem- be, de gyakran úgy is. Nem kell fitogtatott jól ér- tesültséget, a disztingvált szerzőkre és forrásokra hi­vatkozó tájékozottságot misz­tifikálni, de szükséges, hogy a világnézetünk állandó ele­meit tovább és folytonosan gazdagítsuk. Visszatérve a fel­szólaló jogos érvelésére: a vi­tázó bírálat gyakorlattá té­telét még jobban el kell ter­jeszteni. A nyíltan vállalt viták­ban edződik a párt politiká­jának következetes képviselő­jévé, a munkásmozgalom egy­kori agitátorainak méltó örö­kösévé Valamennyi párt­munkás. Tröszt Tibor Somogyi helyzetkép Megyénk közművelődésé­nek időszerű kérdéseivel, a művelődési munkaközössé­gekkel foglalkozik a Népfront című lap két legutóbbi szá­ma: a novemberi és a de­cemberi. Mindkettőben helyet kapott a nemesdédiek jó kezdeményezése, az Olvasó népért mozgalomban elért si­kerük, Az első könyv házhoz megy címmel indított akció. A decemberi szám részletesen foglalkozik a közművelődési munkaközösségekkel is, ame­lyek először Somogybán ala­Orosz nyelvű óvodai oktatás kultak meg. Balatonszárszó­ról indult a példa, József At­tila életének utolsó állomá­sán hirdették meg — írók, költők, neves közéleti szemé­lyiségek részvételével — azt a mozgalmat, amely hivatott a községek közművelődését föllendíteni. Varga Csaba a decemberi szám cikkírója összehasonlít­ja a kétféle módon megala­kított és dolgozó munkakö­zösséget. Az egyik a hagyo­mányokra alapuló, azt to­vábbfejlesztő, új tartalmat Hiedel^mmondák színpadon Két évvel ezelőtt adta ki a KISZ Somogy megyei bi­zottsága Orbán Gézáné ta­nárnő nagy sikerű gyűjtemé­nyét, amely a felsőmocsolá- di hiedelemmondákat tartal­mazza. A könyv azóta nem­csak a néprajzzal, helytörté­nettel foglalkozók, hanem az érdekes olvasmányokat, rit­kaságokat szeretők között is elterjedt. A felsőmocsoládi általános iskola egy másik pedagógusa, Varga Lukrécia. most nagy vállalkozásba kez­dett: a mondákat, babonás történeteket színpadra ültette át, és a községi irodalmi színpad a művészeti szemlén bemutatja. — Nem arra vállalkoztunk, hogy mindent elmondunk, ami a könyvben van. A leg­jellemzőbb és a színpadon legjobban megvalósítható ré­szeket válogattam ki — mondta a tanárnő. — Moz­gással, minél több cselekvés­sel jelenítjük meg a babonás történeteket. Az irodalmi színpad tagjai az ifjúsági klubosok, akik nagyon szíve­sen foglalkoznak községük néprajzi anyagának színpadi tolmácsolásával, és a sze­replésen kívül kiveszik részü­ket az ötletadásból is. A könyv az adatközlők sza­vaival, kommentár nélkül közli a történeteket, mondá­kat, az irodalmi színpad nem teljesen követi a néprajzos módszerét. A mondákat, hie­delmeket igyekeznek minél több humorral megeleveníte­kereső, a másik a közösségi hagyományok és kellő gya­korlati tapasztalatok hiánya miatt előbb igényeket ébresz­tő. A cikkíró a szárszóiak sze­mére hányja, miért nehezmé­nyezik, hogy az írótalálkozó részvevői csupán elvi irányí­tást adtak, s ezen túl semmi­féle gyakorlati segítségben nem részesítették a munka- közösséget — azon elv alapján, hogy az alakulás után ők találják ki, mi a tennivaló­juk, s ne felülről várjanak segítséget. Ezt azonban a szárszóiak j meg is tették: a szárszói ! munkaközösség mintegy húsz feladatot jelölt ki. Hogy pzék melyek voltak, mi valósult meg belőlük, arról — sajnos — nem ír a lap, csupán nega- [ tívumokat sorol föl. Vázolja | az egyébként minden Bala- í ton-parti településre jellemző j téli és nyári különbségeket, s arról ír, hogy az állomáson [ nincs József Attilára emlé­keztető tábla, a könyvárus­nál nem fogy el elég József Attila-kötet! A cikkíró szól arról, hogy j Szárszón a népfrontbizottság »jól betölti« feladatát, a ha- j gyományokon (az írótalálko- I zón) alapuló művelődési mun- | kaközösség jól dolgozik. Még­sem azt bizonyítja. Olyan hiá­nyosságokat ró föl — szem­ben a valóban nagyon jó ne- mesdédi példával —, amelyek kiküszöbölése nem a munka- közösség feladata elsősorban. S. M. Mezőgazdasági gépszerelők Második éve folyik már orosz nyelvű oktatás Ajkán, a 6-os számú óvodában. Játékos formában, az audiovizuális mód­szerek segítségével 68 óvodás gyermek ismerkedik kezdő és haladó csoportokban az orosz nyelv társalgási alapjaival. A gyerekek rendkívül fogékonyak, a két év alatt mintegy 350—400 szót sajátítottak el. Az első évfolyamon tanuló • Bajczi ikrek Tabról érkeztek. Zoltán a traktor, István pedig a motor szerelmese. A másod­éves Sári József Nágocsról jött. Édesapja traktoros, ő is az szeretne lenni. Hároméves szerződést kötött a nágocsi Új Élet Termelőszövetkezet­tel, ott fog dolgozni. — Az - ádándi Fekete István Mezőgazdasági Gépszerelő Szakmunkásképző Intézetben* 180 gyerek ismerkedik a nö­vénytermesztő gépekkel, a me­zőgazdasági erő- és munkagé­pekkel, a növénytannal, állat­tannal, elsajátítja a lakatos és szerelő ismereteket. A három­éves iskolára zömmel somogyi gyerekek jelentkeztek, de ti­zen a Balaton túloldaláról j jöttek. Akik sikeresen végez­nek, növénytermesztő gépész szakmunkás-bizonyítvány tu- j lajdonosai lesznek. Az új iskola szomszédságá­ban áll a régi. gondozott kas­tély. Ma kollégium. Található itt honvédelmi, fotó- és bar- kácsszakkör, pinpongterem. A kastély pincéjében ifjúsági klub lesz, melynek terveit tár­sadalmi munkában a kapos­vári tervező iroda készíti. Mint Kecskés András, az intézet igazgatóhelyettese el­mondta, csak a tornaterem hiányzik. De az nagyon. Igaz. hogy a gyönyörű parkban sza­badon mozoghatnak a fiata­lok, de ez mégsem elegendő. A négy nap elméleti okta­tást két nap gyakorlati tevé­kenység követi. Úgynevezett tanüzemük a balatonszabadi termelőszövetkezet. Itt a köte­lező gyakorlaton kívül — fő­leg az őszi betakarításnál — szívesen végeznek társadalmi munkát az intézet tanulói. Kedvvel segítenek az Ádándi Általános Iskolának is: kerí­tést hegesztettek, íelásták a botanikus kertet. — Nagyon szeretnek dolgoz­ni a gyerekeink — mondta az igazgatóhelyettes —, vonzzák őket a gépelv. Jól fölszerelt szaktantermeinkben is jól ér­zik magukat, de az érződik rajtuk, hogy főleg tanyákról jöttek. Városi gyerek nem jön ide. Némelyik olyan hátrány­nyal indul, hogy néha elkese­redünk. A korábban nálunk végzett felnőttek vissza-vissza- térése viszont bizakodással ; tölt el bennünket. Ugyanis a ! tizennyolc oktató a' fiatalok 1 mellett rendszeresen foglalko- j zik felnőtt szakmunkások to- ! vábbképzésével is. jelenleg ! mintegy huszonhat felnőtt I végzi a három és fél hónapos ; tanfolyamot. A tanfolyam idő— j tartama alatt megkapják a fi- I zetésüket. Ezek a felnőttek va- j lamiiyen szakmában szak- | munkás-bizonyítvánnyal és j szakmai gyakorlattal rendel­keznek, de tovább bővítik az ismereteiket. G. J. Tv-ne^yedév Mit látunk a képernyőn? A repülés századai Az újra felfedezett léggömbök Néhány évtizeden ót úgy tűnt, hogy a léggömbrepülés­nek befellegzett. Igaz, a má­sodik világháborúban a Moszkva, London és más vá­rosok körül lebegő, drótköté­len föleresztett légvédelmi ballonok jelentős vesztesége­ket okoztak a német légierő­nek. A nem túlzottan derűlátó repülési szakemberek ezzel a léggömbtémát le is zárták. Az idegenkedésnek alapos okai is voltak. Korábban már megemlítettük, hogy a lég­gömbök vagy a Zeppelinek mennyire sérülékeny, gyúlé­kony alkotmányok voltak,, és az akkori motorok teljesítmé­nye mellett nehezen lehetett ezeket a repülő eszközöket kormányozni, ha a szél sebes­sége meghaladta a 15—20 km, ó értéket. Kétségtelen, hogy az akkori léghajók mai szemmel nézve technikailag rendkívül primi­tív szerkezetek voltak. A lég­hajózás »szerelmesei« azonban megfordították a tételt: mi történik akkor, ha a léghajó nem gyúlékony, és nagyobb szélben is megbízhatóan ké­pes manőverezni, kezelése és karbantartása egyszerű? Lé­teznek-e olyan területek, ahol nem szükséges a nagy teljesít­ményű repülőgépek sebessége? A légi szállító járműnek ugyanakkor nem szükséges — és nem lehet! — költséges ki­futópályát, repülőteret építeni! A technikai feltételeknek korunk motorjai és anyagai minden külön tervezés nélkül is megfelelnek. A második kérdéscsoportra választ ka­punk, ha rápillantunk a tér­képre. A földnek sok olyan nagy kiterjedésű területe van, ahova úgyszólván út sem ve­zet. Az év legnagyobb részé­ben szélsőséges természeti vi­szonyok teszik majdnem lehe­tetlenné a közlekedést és a szállítást. Ugyanakkor egy­részt az ott élőket és a termé- j szeti kincsek kiaknázásán dol- j gozókat el kell látni, más­részt a kibányászott ércet, fát, nemesfémet, kőolajat és föld­gázt el kell szállítani. E területek, amelyeket ko­runk léghajótervezői »megcé­loztak«: a szibériai és a ka­nadai jégmezők, a Déli-sark, az óriás hegységek jéggel bo­rított lejtői voltak. Mint a technikatörténet során annyi­szor, most is az következett be, ami már sokszor megtör­tént. Amint foglalkozni kezd­tek a léglUijózás újszerű meg­valósításával, azonnal jelent­kezett a híradástechnikai és a haditechnikai ipar, és bejelen­tette igényét. A híradástechnika a tv-köz- vetítések megjavítására akar stabil léggömböket felhasz­nálni, a haditechnika pedig a rakétaelhárító rakétarendszer radarláncának hatékonyságát kívánja fokozni radarral föl­szerelt léggömbök segítségé­vel. Nem nagy hírveréssel, de annál eredményesebben dol­goznak a léghajózás problé­máinak a megoldásán a Szov­jetunióban. Ismeretes, hogy sikerült olyan — néhány ezer köbméter űrtartalmú — lég- j hajókat a gyakorlatban is ki- i próbálni, amelyek kielégítően j I elviselték a 80—100 kilomé­ter órás erősségű széllökése­ket. Az új típusú léghajókkal különféle szállítási gondokon akarnak enyhíteni, amelyek leginkább a zord időjárásáról ismert szibériai területen sú­lyosak. A szállító léggömbök építé­sében nagy szerepet kaptak a műanyagok. A felhajtóerőt képviselő gáz pedig már nem robbanásveszélyes. A geológu­sok kihelyezésénél és ellátá­sukban a tervek szerint igen nagy szerepet kapnak az épü­lő kisebb méretű léghajók. Az amerikai Schjeldahl* Co. tervezői új stabilizálási rend­szert dogloztak ki a kötött, úgynevezett stabil léggömbök irányban tartására. A változó ( irányú széllökések ellensúlyo­zására motorhajtással felfúvó­dó stabilizáló felületeket ai- i halmaznak. Ezek a léggömbök j még a 100 km/ó sebességű j széllökéseket is ellensúlyoz­zák, úgyhogy a léggömb kosa­rában elhelyezett tv átjátszó állomás zavartalanul vette és adta a programokat. Az első ilyen célú kísérleti ballonok űrtartalma meghaladta a 7000 köbmétert, és mintegy 1700 kg hasznos terhet tudtak a ma­gasban tartani. A szigorú légszennyezés el­leni törvény célkitűzéseinek megvalósítása érdekében Amerikában most elektromos meghajtású léghajókkal foly­nak a kísérletek. A hírek sze­rint biztató eredménnyel. A léggömb-léghajó tehát — ha úgy tetszik — reneszán­szát éli. Ügy látszik a repülés­ben is érvényesül az, ami a technikatörténet során több­ször előfordult: mindig fel le­het találni valamit, aztán el lehet felejteni az egészet, hogy egy tervezőasztalon új formá­ban megint megszülessék ugyanaz, ami természetesen mégsem jugyanaz! Kő Tamás (Folytatjuk) A pártkongresszus előkészít- ■ lete sok embert foglalkoztat, j Magánügy-e a közügy? a cí- j me annak a riportfilmnek, melyben egy nagyüzemben i dolgozó lakatos figyelemre méltó gondolatokat fogalma­zott meg a pártkongresszusra. A tejtermelés, illetve a fo­gyasztás a témája annak a ri­portfilmnek, mely egy főváro­si kezdeményezésre hívja föl a figyelmet: a tejtermékek minőségének a javításával miként érhető el, hogy minél több jusson belőlük az asz­talra. Régi iskolatársait ke­reste föl a Hol vagytok, ti ré­gi játszótársak című hétrészes riportfilm szerkesztő-ripor­tere, hogy megtudja, mi lett a sorsuk, hogyan boldogulnak az életben a gyártelepi fiúk. Hazánkban 220 ezer ember dolgozik az egészségügy terü- { létén. Az Emberek fehérben j című dokumentumfilm erről a hatalmait,szervezetről szól, ) melynek központi alakja az orvos. Három évtized sikerei í és gondjai szembesülnek a filmben, s bemutatja azt a fejlődést is, mely a íelszaba- duláís óta az; egészségügyben végbement. A Műhely a történettudo- . mányok népszerűsítésével fog­lalkozik. Négy adásból áll a a sorozat, mely a gyermekne­veléshez ad gyakorlati taná- nácsokat. A kettes műsorban hatré­szes új zenei sorozat indul. Ismerkedés korunk zenéjével címmel. A hat adás a XX. század zenéjéről szól. Vándor Sándor halála 30. évfordulójának alkalmából emlékműsort sugároz a televí­zió a forradalmi munkászene­karok karnagyáról. A Színészmúzeum két adá­sában Sárdy János és Kiss Manyi művészi pályájával is­merkedhetnek meg a tévé­nézők. Francia filmsorozat készül Roger Martin du Gard csa­ládregényéből, A Thibauld családról. Négy keréken In­diáig a címe annak az NSZK útirajzfilmnek, mely Auszt­ria, Jugoszlávia, Görögország, Törökország, Irán, Afganisz­tán, Pakisztán és India tájait, lakóit mutatja be. A soroza­tok ebben a negyedévben is jellemzik a tv-műsort. Mi­chelangelo életéről háromré­szes olasz filmsorozatot sugá­roznak. Szintén olaszok készí­tettek dokumentumfilm-so- rozatot Latin-Amerikáról. A magyar filmek közül ha­marosan képernyőre kerül Cseres Tibor Hideg napok cí­mű alkotása. Mai fiatalokról szól Sipkay Barna Nincs töb­bé férfi című tévéjátéka. A színházi közvetítések közül egy kaposvári produkcióra is fölhívhatjuk a figyelmet: Shakespeare Ahogy tetszik című darabját a Csiky Ger­gely Színház művészeinek előadásában láthatjuk. Somogyit Nép/opl 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom