Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
Sr« töl mill! kétaüHiáriéft Két megye ellátásáért dolgozik a Somogy—Zala megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat. A munka szervezésé szerteágazó, de pontosan összehangolt tevékenységet jelent. Dévényi Zoltán igazgató arról győz meg, hogy a munka- és üzemszervezés korszerűsítése érdekében végzett tevékenységet a rugalmasságnak is jellemeznie kell. Eredményességének egyik feltétele ez. — Nem kampányról van szó! A múlt évben már kétmilliárd. forint volt a vállalat forgalma. Ilyen hatalmas tömegű árut kezelni csak szer• vezeti és fegyelmezett munkával lehet. Korán felismertük ezt, és munkánkat' is így alakítottuk. Tíz és fél ezer árucikket mozgatunk, ebből hét és fél ezer olyan napi cikk, amely nem hiányozhat a boltokból, mert az ellátás fokmérője. Éppen ezért a mi munkánk nemcsak kereskedelmi, hanem politikai kérdés is. — A 140 millió forintos raktárkészlet kezelése magas szintű személyi és technikai fel- készültséget igényel. Mit tettek ennek biztosításáért? — A fiókoknál szakképzett gárda dolgozik. A vállalat csaknem 1000 alkalmazottja közül á múlt évben kilenc- venhatan tanultak tovább és a dolgozók 70 százaléka vett részt a politikai oktatásban. Huszonkétezer négyzetméter saját és négyezer négyzetméter bérelt rakterületünk van. Ma már minden fiókunk fel van szerelve a rakodáshoz, árumozgatáshoz szükséges berendezésekkel. öt évre tervezzük előre a munka- és üzem- szervezés korszerűsítésével kapcsolatos feladatokat. Mindegyik fióknál — és a központban is —■ alakult egy szervezési bizottság. Évente értékeljük az eredményeket, s határozzuk meg a következő időszak feladatait. Azért határoztuk meg öt évben az egyes szakaszokat, mert ez egyrészt egybeesik a tervidőszakkal, másrészt ennyi idő alatt avul el egy-egy intézkedés, szervezési modell. Nagy gondot fordítottunk az információáramlás jó megszervezésére. Ennek köszönhető, hogy mindig pontos áttekintésünk van a raktárkészletről, a rendelkezésre álló áru mennyiségéről. Közelebb a boltosokhoz — A munka- és üzem- szervezésnél legalább öt évvel kell előbbre látni a jelennél — mondja Dévényi Zoltán. — Már most tudjuk, hogy például 1980-ban a vállalat forgalma eléri a 3 milliárd 200 millió forintot. Nekünk erre most fel kell készülnünk, meg kell teremteni a zavartalan munka feltételeit. — Szervezési intézkedéseik között olvastam: közelebb a boltosokhoz. Ez mit jelent? — Somogy és Zala megyében összesen 8 ezer helyre szállítunk árut. Naponta 90— Tsz-nyugdíjasok A termelőszövetkezetek tagságának csaknem fele nyugdíjas. Van olyan tsz, mint a Zselicvölgye, ahol a tagságnak hetven százaléka már régóta kapja a nyugdíjat, mégis dolgozik, mert szükség van a munkájára. A tsz simonfái központjában Bencze József elnök teszi elém az alapszabályt. A nyugdíjasokról beszélgettünk. Arról, hogy a múlt esztendőben huszonegyen mentek nyugdíjba. Az alapszabály külön is foglalkozik velük: »A nyugdíjba menő dolgozóknak a termelőszövetkezetben végzett munkáját anyagilag is elismerjük. A szorgalmas munkát végző és folyamatos munkát teljesítő nyugdíjba menő tsz-tag részére a termelőszövetkezet vezetősége a nyugdíjazást megelőző év egyhavi átlagkeretének megfelelő alapdíjat biztosítja jutalomként...« Tavaly 30 400 forintot fizettek ki a nyugdíjba vonulóknak. Ez átlagosan 1500 forintos havi keresetnek felel meg. — A nyugdíjasok munkájára napjainkban szüksége van a mezőgazdaságnak. — Igényt tartunk munkájukra. Ott van például a tizennégy holdas gyümölcsösünk. Tízéves. Ha nem lett volna elhanyagolva, most fizetne a legjobban. A nyugdíjasok segítségével szeretnénk megmenteni. , A termelőszövetkezet megbecsüli a tagjait, s számít a munkájukra. Mindezt a si- monfai Nagy Jánostól és a zselicszentpáli Hegedűs Lajostól tudom. Nagy Jánost úgy ismerik, mint a termelőszövetkezet mindenesét: bognár, vámdaráló és az ellenőrző bizottság elnöke egy személyben. A bognárműhely, ahol a leggyakrabban megtalálható, az első pillantásra mutatja: munkáját szerető ember »tanyája«. — Most már csak én vagyok egyedül itt, aki ért ehhez. Dolgoznak lovás kocsival, hát valakinek meg kell csinálni azt is. A fiatalok nem jönnek. Rokkantsági nyugdíjas vagyok, de ha van valami munka, jövök. A nyárra is készülök már. Ha valakinek kell majd egy lo- vaskocsi-»alkatrész«, már készen kapja. — A termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke is. Milyen gondokkal jár ez? — Nem vagyok függetlenített, ezt is csak nyugdíjasként csinálom. A termelőszövetkezet vezetőségével jól együtt dolgozunk. Sokszor kikérik az én véleményemet is. A munkájáról beszél, a lábbal hajtható esztergáról, a szerszámokról. Azután arról, hogy az egyik fiának most épített házat, a másiknak, a kisebbiknek, aki elment a városba, kocsit vett. Zselicszentpálon mindenki ismeri Hegedűs Lajos bácsit. Sokféle tisztséget töltött már be. Erről nem beszél, a falubeliektől tudom. — A kukoricáért voltunk, most jöttünk haza — mondja, amikor bekopogok hozzájuk. — A nyugdíj mellett kell ez a kis pénz. Lajos bácsi felesége sjól közbe: — Tudja, mi a baja az én férjemnek? Ha jön a brigádvezető és azt mondja, hogy a sürgős munkához nem kap embert, a férjem megy. — Fersze, hogy megyek. Szívesen megyek közéjük, mert tisztelnek, meghallgatnak. Szerencsére nem vagyunk olyan betegek, hogy ne tudnánk dolgozni. A feleségem azt mondja, hogy nem, de én kimondtam, hogy igen: és mindig menni fogok, ha hívnak. — Ott volt a cukorrépa. Jöttek, hogy mi is jegyezzünk. A férjem rögtön belement, pedig mondtam neki, hogy azt nemcsak megkapálni kell, hanem kiszedni is. — Persze, hogy mi is csináljuk, hisz érthetően elmondták nekünk: drágán vesszük a cukrot külföldről, az emberek érdeke, hogy több cukorrépát termeljünk. — A nyugdíjasok most segítenek, kölcsönös érdek, ha tudnak dolgozni. De mi lesz. ha nem bírják a munkát? — A fiatalokra kell számítanunk. Lassan megváltozik az ő szemléletük is. Mind többen maradnak itthon. A gépekre is számítunk.' Ma már olyan gépek vannak, hogy öröm nézni a munkájukat. A kezelésüket csak tanult, sokat tudó fiatalokra lehet bízni, övék a jövő. Amikor nézzük a tévét a feleségemmel, csak azt mondjuk: korán születtünk. Nagy Jenő 100 tíz- és húsztonnás gépko-1 esi hordja az árut raktárainkba, s ugyanennyi szállítja a kiskereskedelemnek. Úgynevezett programozott szállítást csinálunk, 1, 2, 4, 7 és 10 naponta jut el egy-egy boltba az áru. A választék mindig bővül, a vevők egyre inkább a jó minőségű cikkeket keresik. Ezekről nekünk tájékoztatnunk kell a boltvezetőket. Ezért minden ‘ negyedévben meghívjuk őket egyik vagy másik fiókunkhoz, ahol táv koztatást kapnak az új cikkekről, a kínálat várható alakulásáról. A vásárlókkal közvetlenül a kereskedők vannak kapcsolatban. Ha egy bolt választékát megfigyeljük, következtetni lehet belőle a boltvezető tájékozottságára, szakképzettségére. Különösen a távolabb lévő szövetkezeti boltok ' esetében tartjuk fontosnak az említett találkozókat. Kis konténer, !mvu mini konténerí miiiió ______________[tál, v olt vállalat évi for- 172 forint- csaknem 10 százalékkal volt több az előző évinél. Ez tíz százalékkal több árut jelent, ennyivel többet kellett megmozgatni. A fejlesztések a Somogy—Zala megyei FÜSZÉRT-nél ezért elsősorban arra irányulnak, hogy minél szervezettebbé tehessék ezt a munkát, feltételeit minden fióknál megteremtsék. Üzembe helyezték Siófokon az új tárolóraktárt, és ott az egész fiókra kidolgozott, új raktártechnológiával kezdték meg a munkát. Ugyancsak itt átadták rendeltetésének a konténertároló színt. Az áruszállítással kapcsolatban egyébként is egyre többször kerül szóba a konténer. Pedig annak idején ennek elfogadtatása se ment vita nélkül. Ma már 10 ezer kis konténerük van. Ezzel párhuzamosan minden fióknál bevezették az új típusú, zárható műanyag ládák használatát az áruszállításnál. Ezeket a szakma mini konténereknek nevezi. A múlt évi fejlesztéseket még hosszan lehetne sorolni, s mindegyik fiók nevét le kellene írni. A vállalat igazgatójának véleménye szerint ugyanis a dolgozók nevelését, szocialista emberré formálódását csak tiszta munkakörülmények megteremtésével lehet biztosítani. — A X. pártkongresszus tiszteletére meghirdetett munkaversenyben egy tavalyi értékelés szerint elsők között van a vállalat. Most — a gazdasági eredményességen tűi mi a céljuk? — Szeretnénk megpályázni a kongresszusi zászlót. Mészáros Attila A traktorok jobb kihasználásának lehetősége Ágazatok együttműködése Mind többet hallunk arról, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben tért hódít az üzemági elszámolási rendszer. Fejlettebb, korszerűbb formák kialakítására törekszenek gazdaságaink, módosítások történnek az üzemi szervezetekben, a gazdaság irányításának módszerében. Ennek egyrészt a területi koncentráció — egyesülések — és a szakosodás — zárt, iparszerű növény- termesztési rendszerek, szaktelepek létrejötte — az eredője, másrészt az a törekvés vezérli az üzemeket, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a lehető legjobban kihasználják. Az üzemi szervezet változását most már megkönnyíti a szakemberek mind magasabb száma. Ismerjük a bala- tonszabadi—ádándi egyesült November 7. Termelőszövetkezet jól bevált üzemági rendszerét — Scheer György elnökhelyettes kezdeményezte a bevezetését, ő dolgozta ki a módszert —; írtunk a héthelyi— somogyszentpáli egyesült Aranykalász Tsz-ben az idén először alkalmazandó változásokról az üzemi szervezetben, s a közelmúltban Tapsonyban hallottuk, hogy az ágazati rendszer bevezetését tervezik. Egyik esetben sem jelent olyan fokú elkülönülést a főágazatok, ágazatok kialakítása, hogy az önállóság következtében minden kapcsolat megszakadna az egységek között. Még ott sem fordul elő ilyesmi, ahol az ágazatok, főágazatok jellegéből adódóan látszólag nincs közük egymáshoz ezeknek azon kívül, hogy egy gazdaságnak alkotják a szerves részeit. A minap a siófoki Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezetben mondta el Klabuzai Miklós tsz-elnök, Hreblay Ferenc főágazatvezető és Kiss Béla, a parképítési ágazat ve- j zetője: Szövetkezetünkben az építési föágazat múlt évi terve 24 millió forint volt, ezt 18 százalékkal túlteljesítették. Ehhez a főágazathoz tartozik a parképítő, a mélyépítő és az építő ágazat. Hogy szoros a kapcsolat az építési és a növénytermesztési főágazat között, ezt a mindennapi gyakorlat igazolja és a szükség- szerűség indokolja. Ha szorít a cipő például a növénytermesztési munkáknál, segítenek az építők. De így válhat igazán teljessé a traktorok és a rakodógépek kihasználása is a szövetkezeten belül, hiszen az építésnél, szállításnál dolgozhatnak ezekkel az eszközökkel, ha a mezőn már nincs munka. Az állattenyésztésnél kapott szerves trágya a parképítésnél is hasznosul, mégpedig úgy, hogy a Balatonnagybereki Tőzegkiterme- lő Vállalattal kötött megállapodás értelmében tőzeget kapnak, s a keverés után ebből az anyagból használnak fel a parképítők is. Ugyanitt még több példát hallottunk a kölcsönös segítségre. A mélyépítő ágazat »besegít* a parképítőknek, ők végzik például az alapozást, a csatornaépítést, a MÁV részére a kábelfektetést. Az építő ágazat csak a szövetkezet belső munkáit végzi, mint az épületek karbantartása, új beruházások létesítése. A városi tanáccsal megállapodtak abban, hogy ők bontanak a városban a szanált területeken. Az így nyert anyagból a szövetkezet új húsfeldolgozója épül, mintegy 7 millió forintos költséggel. Az építő ágazat tevékenysége ily módon kamatozik egy másik ágazatban, végső soron Siófok jebb élelmiszer-ellátásában. Most ugyanis Zamárdiban van egy bérleményük. ahol évente mintegy 2000 hízott sertést dolgoznak tel saját elárusítóhelyeik és — a siófoki áfész- szel kötött megállapodás keretében — a Sfó Áruház részére. Az új létesítményben már korszerű körülmények között folyhat ez a munka. A vezetők szerint: — Az eddigi kétezer helyett hatezer sertést vághatunk és dolgozhatunk fel évente ennek a beruházásnak az eredményeként, s ebből már nemcsak Siófokra, hanem máshova is jut. Az idén már háromezer sertést ad a feldolgozónak a közös, és ezret a háztáji. Tavaly egy 300 és egy 480 férőhelyes hizlaldának épült, ezt saját építőrészlegünk csinálta, a belső szereléseket pedig a műhelybeliek végezték. így kapcsolódnak egymáshoz ebben a gazdaságban a főágazatok, az ágazatok: együttműködésük, kölcsönös segítségük az üzem egészének hasznára válik, a közös fejlődését mozdítja elő. Hernesz Ferenc Négyezer vason hevzrékíakarmány Nádudvarról A nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben a terményszárítók és gabonasilók szomszédságában üzemel az ország egyik legnagyobb keveréktakarmány-üzeme. A múlt évben 3215 vagon takarmányt állítottak elő. A korszerű üzemben ebben az évben négyezer vagon táp előállítását tervezik. Képünkön: A takarmánygyár zsákolórésze. Külkereskedelem-érzékenység Azoknak a változásoknak a . kedelem-érzékenység vagy érmértéke és anyagi hatása, amelyeket a külkereskedelrpi feltételek változása okoz egy adott országban. A külkeresA mérőiek vh-titkára Először akkor találkoztam vele, mikor a kaposmérői öregek napközi otthonának avatására készültünk. Amíg mindenki összegyűlt, várnunk kellett. Ezalatt arról beszélt, mi mindent sikerült megvalósítaniuk a községben. — Elsők voltunk a járásban a törpe vízmüvünkkel, az óvodát kétszeresére bővítettük. Nálunk nem gond a kicsinyek elhelyezése!. Az iskolánkat is korszerűsítettük, ma már nyolctantermes iskolával büszkélkedhetünk, s minden gyerek elfér a napköziben! Járdákat építettünk, s most adtuk át a minden igényt kielégítő »nagy boltot«. Két éve szerencsétlenség szakadt ránk: leégett a pártszékházunk. A kár nagy volt. Azonnal szervezkedni kezdtünk, s láthatja, ahol most ülünk, a tanácsszékházzal együtt, ez a pártház. Természetesen így elmondani már könnyű, de akkor... Még a fővárost is megjártam engedélyekért! Nem riadok én vissza semmitől sem, ha magam mögött érzem a községet, de az a páternoszter — ott Pesten... Szellemes öniróniával emlékezik a »-nagy csatákra«, miközben átsétáltunk a »legújabb győzelem« színhelyén, a hajdani szolgálati lakásból kialakított öregék napközijébe. Tódor György tanácselnök a kísérőm. Mondom neki, hogy mennyire megkapott a vb-titkáruk, Tóth Lászlóné lelkes beszámolója. — Juliska? — mosolyodik el. — Vérében van a tanácsi munka, vagyis az, hogy mindent az emberekért! Tizennyolc éves kora óta, 22 éve dolgozik tanácsi területen. És szívvel-lélekkel. Olyan lelkesedés fűti, amely szinte hegyeket mozdít el. Nekem, aki nemrég kerültem Mérőbe, igen sokat segít az eligazodásban, hiszen óriási a helyismerete. Az avatás ünnepélyes fe- szélyezettségét hamarosan feloldja a vb-titkárnő kacagása. Az egyidős nénik mind maguk mellé kérik — ahogy mondják — »az ő Juliskájukat«. S az otthon valóban fölmelegszik a Tóth László- néból áradó közvetlen kedvességtől, szeretettől. Az öregek hálásak, boldogok, jól érzik magukat, s az ö fekete szeme ragyog az örömtől. Nem sokkal később a Kaposvári Járási Hivatal vezetőjénél találkoztam vele. Mintha kicserélték volna. Bezárkózott, gondterhelt. — Mi a baj? — Először is — felhősödik el az arca — azért vagyok itt, mert az ötödik ötéves tervi előkészületekről tárgyaltunk, s az igazán nem egyszerű téma, másodszor, minek akar rólam írni! Még csak az hiányzik! írjon arról, hogy J mit csináltunk. Vagy miért j nem jött ki hozzánk, mikor az öregeinknek fenyőfaünnepet rendeztünk?! — Tudja, milyen kevés a női vb-titkár? Az egész járásban mindössze négy! Magát példaként emlegetik. — A női vezetők gondjairól, küszködéseiről — úgy általában — bizony lenne mit \ írni! Az én esetemben ehhez j még hozzájön a falusi légkör. A mi munkánk — fölösleges magyaráznom — nem j napi nyolc óra. Jönni-menni, | mindenkivel tárgyalni kell. Dolgoztam Kiskorpádon, Ka- posújlakon, s 1965-től Kapós- mérőben. Kiskorpádon születtem, de a másik két település is a szívemhez nőtt. Szeretem az itt élő embereket. G. J. zéketlenság lehet népgazdasági méretű, amikor a külkereskedelmi feltételek változása az egész népgazdaságban érezteti hatását, vagy közömbös egy ország ‘számára, és lehet ágazati, vállalati méretű. A külkereskedelem-érzékenység lehet elsősorban az exporttal kapcsolatos, pl. olyan iparágak vagy vállalatok esetében, amelyek az általuk előállított termékeket teljes egészében vagy nagyobb • részt külföldön értékesítik. Beszélhetünk importérzékeny iparágakról, vagy üzemekről is, amikor a nyersanyagok, vagy a termeléshez szükséges egyéb eszközök, .pl. gépek, nagy berendezések csak behozatalból fedezhetők. Magyarország külkereskedelmi érzékenysége igen nagy. Ennek mutatója az, hogy a nemzeti jövedelem 40 százalékát a külkereskedelemben realizáljuk, vagyis a népgazdaságunkban megtermelt minden 100 forint értékből 40 forint értékű terméket ki kell cserélnünk a világpiacon, mert az csak így kerülhet hazai felhasználásra. Országunkban az egy főre jutó külkereskedelmi forgalom . értéke nagyobb, mint a világ egyes országainak átlaga, s nemzeti jövedelmünk minden egyszázaléknyi növekedése az import mintegy .2 százalékos fejlődését igényli. Somogyi Néplap] 3