Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

A balladaénekes NEM VOLT TÜRELME az állatokhoz, amikor az ötödik elemiből kiállt. Elment a kastélyba a nagyságos asz- szonyhoz, hogy bognárinas szeretne lenni. »Nincs hely.-« Ez volt a válasz. De ő már akkor kitudta, hogy igenis van! A bognármester meg szívesen látta volna maga mellett, mert jó előre »levizs­gáztatta« az ő kezeit, milyen ügyesek. No hát addig »ütötte a vasat«, amíg a nagyságos asszony, a gazdaság főbérlőjé­nek a felesége meg nem un­ta, s el nem bocsátotta: »Csi­nálj, amit akarsz!« Másnap már ott dolgozott Szalui György a bognárműhelyben. Ennek idestova hatvan éve. A történelem kereke is for­dult azóta, és ő a tsz bognár­mestereként ment nyugdíjba. Ha hívják — néha szükség van az öreg mesterre — megy, dolgozik. Furcsa. Régen a va­sárnapok voltak az ünnepna­pok, amikor nem kellett dol­gozni, most meg azok, amikor hívják tenni-venni. Rákezd Juhász Pista szomo­rú balladájára: Köszönhetem bajaimat / A bog úti tiszttar­tónak. I Mikor nála juhász voltam, / Nyájam mellett el­aludtam. ] Harminchárom fel­fújódott, / A tiszttartó elbo­csátott. / Levelet is olyat adott, l Senki el nem fogadha­tott.« Balladát hallgatni érkeztem Somogy vámosra Szalai Gyuri bácsihoz. Képzeletet mozgató vidék volt ez mindig. Erdők, dombok. És a falutól nem messze egy rom! Századokkal ezelőtt építették, s csak nem­régiben állították helyre. Mennyi mendemonda, mennyi történet szülője lehetett ez a XIII. századi építmény! A gyerekek régebben »kincset« keresni jártak a környékre. Nem tudták, a templomrom maga a kincs.. — Lányt, Dóra Erzsit tíz ki­lométernyire innen találtam. Galambospusztán. Minden es­te nekivágtam az útnak gya­log, hogy tegyem a szépet ne­ki. De másnap aztán a mun­kában is legénynek kellett lennem! Sokszor olyan álmos voltam, amikor siettem haza árkon-bokron át, hogy majd fának mentem. Meg is reb­bentem egyszer. Fagy volt, télidő. Hízott, meghasadt egy fa, én meg azt hittem, rám lőttek. Szorítottam a vándor­botomat istenesen! Hat évig éltek boldogság­ban, mint a mesékben. Aztán vérmérgezésben meghalt az asszonya. Ö meg ottmaradt két gyerekkel magára. Azok­nak anya kellett. Kommendál­ták neki a íajszi Ispán Má­riát. Megkereste, elvette. Szé­pen élt vele — született még egy gyerekük — egészen 1971- ig. Akkor halt meg naásod ik asszonya. Nincs egyedül. Fiával, me­nyével és a kisunokával él együtt. Vámosi lakos volt, és most már az is marad. — Ezt az utcát az egykori kisbíró után nevezik Csepregi Lajos utcának. A balladát még a szüleitől — gazdasági cselédemberék- től — tanulta. Ö csak »törté­nelmi nótáknak« emlegeti ezeket a tragédiával végződő énekeket. Hányszor dúdolgat- ta magában és félhangosan is, miközben a »vésű, a gyalu, vagy a furú« frissen járt a kezében. — A legszebb örömöt a ke­rék bognárolása adta. , Hogy attól szalad a kocsi. Elnéz­tem néha, el bizony. NYOLCÁN VOLTAK test­vérek; öt él közülük. Az idő — a bognármesterek bognár­mestere — a fiatalkori kerek­séget legyalulta az arcáról, ha­ját kifehérítette. Hiába is igyekezne leporolni, mint if­júkorában a hajdani műhely­ben, hogy újra sötét legyen. Nem a »bognárolás« közben rátelepedett, finom por az... L. L. Tájvédelmi körzet a Zselicben 1975-ben a Zselicség leg­szebb, legjellemzőbb területei­ből tájvédelmi körzet lesz. A Zselic nemcsak Somogy­nak, hanem hazánknak is egyik legkedvezőbb termőhe­lyi adottságú területe. Erre utal a neve is, melyet a Zse- lic-kutatók korábban a »zse- lica« szláv szóból (jelentése: üde, kies, kellemes) vezettek le. A legújabb tanulmányok szerint a Zselic név eredete a honfoglalás előtti időkbe nyú­lik vissza. Ezt valószínűsíti Pankrátova szovjet történész megállapítása is, mely szerint Attila birodalmának széthul­lása után a hunok a Duna bal partjára, tehát a Dunán­túlra húzódtak vissza. A hon­foglaló magyarság az itt talált néptöredékeket magába ol­vasztotta. Valószínű tehát a Zselic név korábbi, latin ere­dete, ami a sil, silis (jelenté­se: sárga színű agyag), szóból vezethető le. A Zselic történelmét az Ár­pád-kortól napjainkig követ­hetjük. Először I. László ki­rály adománylevele emléke­zett meg a »SelyC«-ről. A szentmártoni apátság feljegy­zései szerint (1228) a szlávok, akiket az apátság a Zselicbe telepített, megkezdték az er­dők irtását. Ugyanezen idők­ből származó birtok jegyzék ] szerint a zselici erdőkben a | bencéseknek 10 kanászfalu- juk volt. Az Árpád-kori új okmánytár 1230-ban Rupolt már faluként említi. Itt állt a Monoszló nemzetség ősi fészke, a »Villa Rupul«. Ru- pol falu és Rupol fő (Szenna környékén) Rupolújvárhoz tartozott, birtoklásáért ádáz küzdelem folyt a szerdahelyi Ders és Rupolújvári család közt. 1403-ban Zsigmond ki­rály Rupolújvári István és Já­nos birtokát is a Ders család­nak ajándékozta. 1453-ban V. László király Rupol falu felét Újlaki Miklós erdélyi vajdá­nak adta. A törökdúlás idején a zseli­ci erdei települések közül is jó i néhányan csata színterévé | váltak. A törökök kivonulása után (1691) Kaposvár várához tartoztak, majd Eszterházy birtokába kerültek. Az 1800-as években az Esz­terházy birtokot bérbe adták, és megkezdődött az erdők fo­kozott kihasználása. Az erdő- i irtás olyan méreteket öltött, i hogy 1858-ban a Vasárnapi Újság is aggodalmát fejezte ki: »Azelőtt csak pár évvel j sűrű, nagy erdőség, melyen | keresztül az utas félelemmel i haladhatott, ma már gazdag i mezővé változott több helyen, és irtatik most is folyamato­san.« Rendszeres erdőgazdál­kodás az 1890-es években az Általános Hitelbank bérleté­vel kezdődött. Az első világ­háborúban a Ropoly völgyé­ben gőzüzemű erdei ipar­vasút épült, így a fakitermelés ide koncentrálódott. Az 1930- as években került vissza a zselici tömb a bérlőktől az Eszterházy uradalom házi ke- j zelésébe. Erre az időre azon- | ban az iparvasút »betöltötte , szerepét": összefüggő fenyves szinte nem maradt. A felszabadulás után az er- ! dők államosításával megkez­dődött a Zselicben is a cél- I szerű, üzemtervszerű erdő- 1 gazdálkodás. A zselici táj területén szub- I mediterrán klímahatások ér- í vényesülnek. A táj különleges j növényföldrajzi szerepére bo- tanikusaink már korábban fel­figyeltek. Kitaibel Pál nagy úttörő | botanikusunk 1799-ben irt zse- ! lici kutatásairól. De sorolha­tom neves botanikusainkat,! mint Lehmann, Borhídi, Hor- j váth Olivér, akik a Zselic nö- I vényvilágának feltárásán fá­radoznak. Dr. Tarján Lászlóné ' A repülés századai Hadirepülés az első világháborúban Ügy tűnt, legalábbis az első időben, hogy amíg a fronto­kon naponta ezrek és ezrek pusztulnak, a pilóták kima­radnak az általános öldöklés­ből. A felderítőgépek 1500— 2000 méter magasan háborí­tatlanul repülhettek az állá­sok felett. Légelhárítás még nem volt, az akkori fegyverek tüze pedig nem érte el őket. Amikor két ellenséges felde­rítőgép találkozott a levegő­ben, a pilóták üdvözölték egy­mást, a tehetősebb megfigye­lőtisztek pedig pezsgőt bon­tottak, s ittak az ellenfél tisz­teletére — ott a levegőben! Pezsgő helyett géppuska Nyeszterov orosz repülő arra gondolt, hogy horgonnyal, vagy a gép farkára szerelt sarkantyúval fölszeleteli el­lenfelét. Módszerét ki is pró­bálta 1914 szeptemberében, és az ellenséges géppel együtt lezuhant. Azután valaki kézi­fegyvert vitt fel magával a felderítőgépre, és a pezsgős­üveg pukkanása helyett a le­vegőben is fegyverek dörög­tek. Néhány hónap leforgása alatt általánossá vált a légi harc: géppuskák kerültek elő­re, felülre, alulra, hátrafelé, a megfigyelő kezeügyébe. Az egyik legnagyobb prob­léma az volt, hogy jóllehet a pilóta az egész gépévpl céloz, a légcsavar körében tüzelő géppuska gyakran lefűrészelte a saját propellert. Franz csavar és a géppuska szinkron­motorját, amely megakadá­lyozza, hogy a géppuska ak­kor tüzeljen, amikor a cső előtt van a légcsavar valame­lyik lapátja. A szerkezet elő­nye, hogy egyszeri beállítás után teljesen automatikusan működik. Az ilyen géppuska­szinkronnal fölszerelt Fokker vadászgépek eleinte valóság­gal arattak a szövetségesek légi hadrendjében. De nem sokáig. Egy Fokker kényszer- leszállást végzett a francia vonalak mögött, a szerkezetet »lekoppintották«, és fordult a kocka... A földi csapatok elleni re­pülőtámadás gondolata is fel­merült már akkor. Kezdetben a megfigyelőgép vas nyilakat szórt az ellenségre, majd megjelentek a sárgadmnyé nagyságú bombák. A németek ] már 1914 augusztusában bom- j bázták Párizst és Londont. Lépésre ellenlépés A németek nem elégedtek meg a kis méretű bombázás­sal, amit jobbára vadász-, vagy felderítőgépek hajtottak végre. Óriás repülő cirkálókat építettek, és sietették a Zép- j pelin harci léghajók építését. | Kezdetben a Zeppelinek úgy i védekeztek a védő vadászok- i kai szemben, hogy nagy ma- j gasságban közelítették meg j célpontjukat. A Zeppelinek magasságát a védő vadászok nem érhették el. De ekkor az angolok megépítették az úgy- j nevezett magassági motoro- j kát, amelyeknél a felsőbb lég- j rétegek ritkább levegőjéből j kompresszor állítja elő a ; megfelelő sűrűségű gázkeve­réket. Az ilyen magassági motorokkal fölszerelt vadász­gépek már képesek voltak megtámadni az óriás léghajó­kat. De a »Zeppek« mégis sér­tetlenek maradtak. Néhány géppuskasorozat kilyukasz­totta ugyan a ballonokat, de a személyzet beragasztotta a lyukakat, s az apró nyiláso­Egy párttitkár portréja „Kovács a 1, rendes gyerek...” a Feláll a jelölő bizottság el­nöke. Hatalmas termetű em­ber, s noha nem tartozik a fiatalok közé. látni: ereje tel­jében van még ma is. Igaz, Garai Vendel munkájához a fizikai erő is szükséges: ko­vács a csokopyamsontai ter­melőszövetkezeti gépjavító társulásnál, valamikor fiata­labb korában patkolókovács­ként dolgozott. S mint az a fizikai munkát végzőkre jel­lemző, egyszerű szavakkal mondja el, hogy a kommunis­ták véleménye alapján kit és miért javasol a párttitkári tisztségre: — Sebestyén Ferit aján­lom ... Kovács a fiú, rendes gyerek... Nem azért mon­dom, mert én is kovács va­gyok. Fiatal, több mint tíz esztendeje együtt dolgozunk, ismerjük őt. Szocialista bri­gádvezető, a munkásőrségben szakaszparancsnok-helyettes. Kit javasolnánk, ha nem őt? Most tanul, rá hosszú időn át számíthatunk. Egy kicsit meglepődik a je­lölt, s nyomban szót kér: — Köszönöm a bizalmat, ám úgy érzem, erre a felelős­ségteljes munkára nem va- gyök még eléggé érett. Előbb a vezetőségben kellene né- j hány évet dolgoznom, addig | politikailag is fejlődnék, be­fejezném az iskolámat, s na­gyobb hasznára lehetnék a pártszervezetnek, mint így ... Még be sem fejezte szavait, máris több kéz emelkedett a magasba, szót kérve. Papp Ferenc, Filipovics Pál s még néhányan bizalmukról biztosi- j tották a jelöltet, majd vala- \ mennyiük véleményét az ed- j digi párttitkár, az idős, ta- j pasztáit Antal János foglalta ■ össze: — Minden tekintetben al- ! kalmasnak tartom Sebestyén j Ferit a párttitkári feladat el- j látására. Tudjuk, ez a munka j kezdetben nem lesz könnyű, j de mellette állunk valameny- nyien, segítjük, hogy megfe­lelhessen bizalmunknak. Ezt fejezte ki az egyhangú felvétel, a jelölőlistára, majd a szavazás is: a taggyűlésen réSzt vevő minden kommu­nista rá adta szavazatát. — Köszönöm a bizalmat. Igyekezni fogok, hogy segítsé­getekkel pártszervezetünk a jövőben is betölthesse felada­tát. Sebestyén Ferenc tizenkét ' esztendeje dolgozik a gépjaví- f tó társulásnál. Itt lelt 1963- ban kommunista, s még ab- I ban az esztendőben munkás­őr. Elvégzett Budapesten egy háromhónapos munkásőr- szakaszparancsnoki iskolát, s most parancsnokhelyettes a barcsi járás Gábor Andor egy­ségének a községben lévő sza­kon amúgy is olyan kevés gáz ömlött ki, hogy nem kellett félteni a léghajót a lezuha­nástól. Látta ezt az angol légi had­erő is, ezért a Zeppelinek el­len támadó vadászok olyan géppuskahevedereket kaptak, amelyekben foszíoros gyújtó­lövedék volt. Ezután már egy­más után robbantak fel a Zeppelinek. A németek vála­szul rátértek az éjszakai bom­bázásra, mire bevezették a teljes elsötétítést a városok­ban, és fekete szemüveggel látták el az éjszakai vadászo­kat, amelyeket nappal is ál­landóan viselniük kell. En- ! nek az lett az eredménye, hogy a pilóták szeme erősen ; alkalmazkodott a., sötéthez. A j német bombázások- kudaríot : vallottak. Emlékszünk még, hogy a I háborút megelőző néhány év- j ben szinte számon lehetett , tartani, melyik az a néhány, j repülésre alkalmas masina, | amely valóban képes önerejé- | bői fölemelkedni, és néhány manővert végrehajtani. Érde­mes megnézni, mekkora fejlő­dést hozott a háború. Csak I Németországban, 1914 és 1918 j között 48 ezer repülőgépmo- i tort és 44 ezer repülőtestet | gyártottak. Sőt, a háború utolsó hónapjaiban már napi kétezer repülőgép volt a ter­melés. Vérrel írt bizonyítvány kaszánál. Néhány évvel ez- ] előtt társai a Ságvári Endre j szocialista brigád vezetőjének : választották. Ez a szocialista brigád a 1 gépjavító és a község fejlesz- ! tése, gazdagítása érdekében J nagyon sokat tett. Az óvoda bővítésénél, az iskola meg az iskolai napközi építésénél — 600 000 forintba került csak ez az utóbbi munka — a gépja­vító szocialista brigádjai, köz­tük a,Ságvári Endre szociális- í ta brigád 50 000 forint értékű j társadalmi munkát végeztek. Éppen a napokban kapott j egy levelet Filipovics Pál, a | gépjavító igazgatója Marián József iskolaigazgatótól. A kö­vetkezőket írta: »Őszinte kö- j szönetemet fejezem ki a gép- javító szocialista brigádjainak j a tanulók és a tanárok névé- í ben azért a munkáért, ame- ! lyet iskolánk fejlődéséhez j nyújtottak. Külön köszönöm j Sebestyén Ferenc szocialista : brigádvezető munkáját, aki j nagyon sokat Vállalt magá­ra ...« A taggyűlést követően né- i hány szót váltottam Sebestyén j Ferenccel. — Mit tart legfontosabb feladatának? 1 — Elsősorban azt, hogy alaposan megismerjem párt­feladatomat, a titkári tenni­valókat. Azután pedig, hogy összekovácsoljam a vezetősé­get, amelyben többen va­gyunk fiatalok, s velük meg a párttagsággal együttműködve eredményes, a korábbinál is pezsgőbb pártéletet alakítsunk ki, s hatékonyabbá tegyük a KISZ-szervezet munkáját is. A pártépítés nagyon fontos, a szocialista brigádokban sok olyan fiatal dolgozik, aki megfelelő neveléssel alkal­massá válhat a párttagságra. Esti egyetemre járok, hama­rosan itt a félévi beszámoló. Nem szeretnék szégyent val­lani ... Azután ott van a munkás­őrség. Tudja, hogy számíta­nak rá. ezért a jövőben ugyanúgy becsülettel kívánja ellátni a feladatát, mint ed­dig tette. Tudja, . hogy nem lesz könnyű — különösen az első időben nem _—, de szá­mít azokra a kommunistákra, akiknek nála nagyobb a ta­pasztalatuk. s akik a taggyű­lésen megígérték: mellette állnak, segítenek! Szalai László flz úllöroparlamenten elhangzott kérések, javaslatok nyomáhan Formáját és tartamát te-, eseménye volt gyermekmoz- kintve egyaránt emlékezetes I galmunknak az országos út- ___________________ törőpariament — vonták meg ke a vérontást szolgálta. A repülőgépek testének körvo- j nalai például sokkal inkább j hasonlítottak a maiakéhoz, mint a háború előttiek a há- i ború alatt szolgálatba lépett í gépekhez. Több száz lóerős motorok készültek, több száz j kilométeres sebességgel, több ezer méteres magasságban száguldó, íordulékony, jól manőverező gépeket építettek. A repülőgép beleolvadt a ha­ditechnika egészébe. Lassan eltűnőben voltak a merevítő huzalkötegek. Ez időben pilótaberkekben köz­szájon forgott a következő megállapítás: »Ha meg akarsz bizonyosodni afelől, hogy a szolgálatba álló új típusú gép J valóban a technikai haladás egyik magasabb lépcsőfoka, akkor a következő próbát kell elvégezni. Végy magadhoz egy kanárimadarat. Ülj be ve­le a pilótafülkébe, és ereszd el. Ha a kanári el tud repül­ni — tehát kevés a merevítő huzal —, akkor egy modern gépet- kaptál. Gratulálj ma­gadnak.« Az első világháború végé­nek gépei már tudtak halált szórni, menetelő katonákat, menekülő embereket legép- puskázni, egymást gyújtólöve­dékekkel lelőni, városokat bombázni. Az egy- és kétfede- lűek ádáz légi csatákban csaptak össze, amelyekben több tízezer repülő lelte halá­a több mint egymillió pajtás nevében a közelmúltban le­zajlott tanácskozás mérlegét az úttörőszövetségben. A parlament utáni napok­ban a KISZ kb-hez, az Ifjú­sági Bizottsághoz, a miniszté­riumok vezetőihez eljuttatták a gyerekek javaslatait. Töb­bek közt azt a kérést, hogy több úttörőnek biztosítsanak kedvezményes táborozást. Tel­jesül ez a kívánság: az idén 15 j ezren vehetnek részt kedvez- j menyes csapat- és vándoriá- borözáson a tavalyi 13 ezerrel szemben. S mivel a kiránduló gyerekek a nagy forgáíom miatt gyakran leszorulnak az j utakról, kérték, hogy a l Köz­lekedés- és Pcstaügyi Minisz­térium létesítsen »biztonsági zászlót« »Vigyázat. túrázó őr­sök! Segítsék, óvják, védjék őket!- felirattal. Rödönyi Ká­roly közlekedés- és postaügyi miniszter egyetértett a javas­lattal, s megbízta a szakembe­reket: tervezzék meg a zász­lót. Az úttörőélet jobb feltéte­leinek megteremtését is kér­ték a gyerekek. Legyen több játszótér, a meglévőkről. az idősek ne szorítsák ki őket. Elsőként a KISZ reagált erre a jelzésre. Akcióprogramba foglalta az úttörők segítését, azt, hogy társadalmi munká­val játszótereket, játékokat készítsenek. Kétségtelenek voltak az elő­relépések a repülőtechnika területén, bár ezek mindegyi­lat. Kö Tamás (Folytatjuk.) Somogyi Néf>faf>| 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom