Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-17 / 294. szám

A «épd ki kell szolgálni ...platója meredeken az égnek Panaszkodik a gépko­csivezető: a nap vakítóan süt, a szürke országút fényes tü­körré válik. Állandóan össze­húzza a szemét, fáradt. Ami­kor visszafele jövünk, So- mogyapáti után, Talabér László a múlt heti időjárást szidja. Hideg volt, az eső csú­szóssá tette az utat, a ki­lenc tonnákkal terhelt nagy Skodát nem volt könnyű irányban tartani. Ha tisztán akarunk látni, pontosan tudni kell, milyen elszámolás alapján dolgoznak a Volán 13. számú Vállalat teherforgalmi üzemének dol­gozói. Azt is nehéz megérte­ni, hogyan számolják a gép­kocsivezetők teljesítményét. A végén két számot említenek leggyakrabban: 120 ezer, il­letve 157 ezer tonna. Ez a tizenegy ember, a Teltomat szocialista brigád tagjai, a Közúti Építő Vál­lalattal kötött szerződés alap­ján az év nagy részében a kaposvári keverőtelep Telto­mat gépét szolgálják ki. Az itt kevert meleg aszfaltot szállítják a munkahelyekre. Ebben az évben már éjjel­nappal, ugyanis bevezették a két műszakot. — Így sem keresünk többet a korábbinál — mondja Ta­labér László brigádvezető. — Vállalásunkban talán éppen ez a legnagyobb plusz. Mun­katársaim minden ellenvetés nélkül vállalták, hogy éjszaka is vezetik a gépkocsikat, ki­re mikor kerül sor. Ezt a 157 ezer tonnát nem­csak a brigád tizenegy tagja szállította. Dolgoztak a vál­tótársak is, sőt a pécsi Vo­lántól is jöttek gépkocsiveze­tők, hogy besegítsenek. Ez a feszített tempó jel­lemzi a »teltomatok« munká­ját. Négy évvel ezelőtt alakult a brigád, s már 1970-ben el­nyerték a szocialista címet. Fiatalok. Tálabér László így mondja harmincnyolc évével: — Ketten vagyunk ilyen öre­gebbek. A Szigetvár—Kadarkút kö­zötti úton kerestük a brigá­dot. A billenős Skodákat les­tük. Az egyik az útpadkán állt, platója meredeken az égnek: a brigád vezető konyá­kig olajosán javította. A má­sik kocsi akkor érkezett. Pis­logó indexe jelezte, segíteni fog. Aztán még többször is találkoztunk az egymásra­utaltság, a közös munka ered­ményezte összeszokottság je­leivel. Az indexelő Skodából Galambos László szállt ki, az »ikrek« egyike. A többiek ra­gasztották rá és társára, Her­czegii Lajosra a nevet: ha az egyik javított, a másik leállt mellé. Ha elindult az oszlop, egymás mögött nyelték a ki­lométereket. A két szám: a Közúti Építő Vállalattal kötött szerződés alapján a gépkocsivezetőknek ebben az évben 120 ezer ton­na aszfaltot kellett volna el­szállítaniuk. Harminchét ezerrel többet elvittek már, s akkor hagyták abba, amikor beköszöntött a hideg idő, s nem lehetett keverni a Tel- tomattal. Nem szeretik, ha valaki körülírja, mit és minek az érdekében kell valamit csi­nálniuk, miért van szükség a két műszakra. Egyszer azt mondták nekik: el kellene érni a 100 ezer tonnát. Meg­csinálták. Vendégül látták őket. a Pokol pincében csi­náltak egy görbe estét. — Két okból is vállaljuk a többletmunkát, az időnként nehezebb munkakörülménye­ket. A kereset miatt és azért, mert elvárják tőlünk a telje­sítést. Ha a szerződött meny- nyiséget nem szállítjuk el. a hiányzó árutonna-kilométerek után egy-egy forint kötbért fizet a vállalatunk. Ez ne­künk is kellemetlen — mond­ja Talabér László. — A gépet is ki kell szolgálni: amilyen ütemben keveri az aszfaltot, úgy kell szállítani. Most tizenkét óráznak. Legtöbbjük vidéken lakik. A napjuk meghosszabbodik az oda- és a visszautazás idejé­vel. »Lehetne többet dolgoz­ni otthon a kertben« — mondják, de ezzel el is in­tézték a nehézségeket, a sok ezer lehajtott kilométert, a tízezer tonnákat. Részt vet­tek a rendkívüli Volán-mű­szakokban, dolgozták szom­baton és vasárnap, szállítot­ták a legnehezebb napokban a cukorrépát. Csendesen mondják; túl vannak rajta. MAI KOMMENTÁRUNK Köszönet, Kát hónapon keresztül szinte naponta adtunk hirt a mezőgazdaságban dolgozók hatalmas erőfeszítéseiről, ar­ról a példátlanul nagyszerű társadalmi megmozdulásról, önzetlen segíteni akarásról, amelyről százezrek tettek ta ­núbizonyságot ezen az őszön. Két hónapon át tájékoztat­tuk olvasóinkat a megyei operatív bizottság hetenkénti tevékenységéről, annak a testületnek a munkájáról, amely szervezte, irányította, ha kellett, közvetlenül segí­tette üzemeinket súlyos gondjaik megoldásában. Tegnap délután utolsó al­kalommal tanácskozott a me. gyei operatív bizottság. Rendhagyó volt ez a ta­nácskozás, eltért a megszo­kottól. Böhm József, a me­gyei tanács elnöke is. Tóth Lajos, a megyei tanács el­nökhelyettese is elsősorban értékelt. Más vonatkozásban, és más szempontokból ke­rültek szóba a feladatok, mint az eddigi hétfői meg­beszéléseken, ésfmás hang­súllyal, más összefüggésben méltatták a mondatok a me­zőgazdasági üzemekben tör­ténteket, mint amikor még magtárban várta a vetést a búza magjának jó része. Ami ezen az őszön a me­zőgazdaságban történt, kö­teteket lehetne írni. Ez a teg­napi összegezés csak éppen felvillanthatta az eseménye­ket. csupán csak emlékeztet­hetett azokra a tettek lánco­latát elindító intézkedésekre, melyeket ez a testület hozott. És amelyeknek jórészt kö­szönhető, hogy ma Somogy­bán a tervezettnél két szá­zalékkal több búza van a földben, hogy 3300 hektárról biztonságba került a burgo­nya, betakarították gazdasá­gaink a zöldséget, a gyümöl­csöt, a cukorrépát és nyolc­ezer hektár kivételével a kukoricát. (Ez utóbbi bizton­ságba helyezése ma a leg­elismerés főbb gondunk és felada­tunk!) Az operatív bizottság érté­kelte tevékenységét, de ez az értékelés abból az alap­vető tényből indult l:i. hogy minden, ami történt, a dol­gozó embernek, a mezőgaz­dasági üzemek vezetőinek köszönhető. Böhm József úgy mondta: »A példa nélkül álló hatalmas társadalmi se­gítség azért bontakozhatott ki ezen az őszön, mert veit kinek segíteni.« Hadd idéz­zek néhány számot. Csak­nem harminchét ezer diák, katona, ipari munkás, irodai, vállalati dolgozó veit részt az őszi feladatok végző seben, és összesen 323 000 napot dolgoztak a mezőgazdaság­ban. 427 külső jármű segített a hatalmas szállítási teendők elvégzésében. Nem lehet ér­zelemmentesen és közömbö­sen beszólni erről a szocia­lista társadalmunk erejét is bizonyító tettekről. Az operatív bizottság teg­napi, utolsó tanácskozásán Böhm József a megye párt­ós állami vezetése nevében elismerést és köszönetét mondott. Ez a köszönő szó messze túllépte a tanácskozó terem falait. Mindenkihez szólt, aki valamilyen formá­ban tett, fáradozott azért, hogy mezőgazdaságunknak sikerült úrrá lennie a kriti­kus, rendkívül nehéz hely­zeten. Szívesen sorolnám fel név szerint termelőszövetke­zeteink, állami gazdaságaink vezetőit, dolgozóit, a velük kapcsolatos felvásárló, for­galmazó vállalatok dolgozóit, a szakigazgatási, érdekvé­delmi szerveket, a munkás- kollektívákat, a szocialista brigádokat, a diákokat, a katonákat — de a sor rend­kívül hosszú. Az elismerés, a köszönet mindenkinek szól. aki vala­mit tehetett — és tett is! Ifjúsági barátságvonat a Szovjetunióba A kölcsönös találkozások V. M. Üzletet nyit Kaposváron erősítik a barátságot Az MSZBT-tagcsoportok ve­zetői tegngp délelőtt a megyei pártbizottságon értékelték az 1974-ben végzett munkát. Honfi István, a megyei párt- bizottság propaganda és mű­velődési osztályvezetője el­mondta, hogy a hétköznapok egyszerű tevékenységével ér­hető el ezen a területen is a legjobb eredmény. Fontos, hogy a csoportok a munkáju­kat saját elgondolásuk alap­ján tervezzék, s ne várjanak semmiféle »központi utasí­tást«. A megbeszélésből kicsen­gett, hogy a két nép képvise­lőinek egyre több alkalmat kell adni a találkozásokra. A tanítóképző intézet képvise­lője éppúgy, mint az öreglak! Állami Gazdaság képviselője arról számolt be, hogy amikor hozzájuk látogattak a szovjet emberek és alkalmuk volt a kötetlen beszélgetésre, sokkal többet megtudtak a két or­szágról, mint prospektusokból vagy egyébből. Ezért az ügy­vezető elnökök mind azt kér­ték: ha Magyarországra láto­gat egy-,egy csoport a Szovjet­unióból, vigyék el az üzemük­be, a munkahelyükre, adjanak alkalmat a találkozásokra. Azok, kiknél már jártak szov­jet emberek azt kérték, hogy ne legyen annyira kiszabva a vendégek ideje, legalább egy napot hadd tölthessenek ná­luk. Az I3USZ csereutazásain — ez a somogyiak kérése «—, Keszthely helyett Kaposvárra látogassanak a szovjet csopor­tok. Brenner Péter, az MSZBT Országos Elnökségének osz­tályvezetője országosan is ki­emelkedőnek ítélte a somo­gyiak munkáját. Jutalomként 500—500 forintos könyvutal­ványt adott át Langer Károly- nénak, a Kaposvári Húskom­binát MSZBT ügyvezető elnö­kének é:j Lovkó Imrének, a Nagyatádi Céruagyár MSZBT ügyvezető elnökének. Elmond­ta, hogy az országos elnökség nagyon jónak tartja a tanító­képző intézet, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rának, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat és a Nagyatádi Kon­zervgyár munkáját is, bár a többieknek sincs szégyenkezni valójuk. Jövőre három ifjúsági ba­rátsági vonatot indít az MSZBT elnökség a Szovjet­unióba olyan hátrányos hely­zetű tanulók és pályakezdő szakmunkások számára, akik saját erejükből nem tudnának utazni. Aztán kétnyelvű mini- könyvek kiadását tervezik: az egyiket az űrhajózás történe­téről, a másikat a »Barátság képekben« címmel. Nemzetkö­zi tanácskozást tartanak a ha- zafiságról és az internaciona­lizmusról. 1975-ben tovább zajlanak a nagy sikerű és oly sok embert megmozgató vetél­kedők, melynek országos dön­tőjét a baráti társaság meg­alakulásának 30. évfordulóján rendezik. A Szovjetunióban április 2-a és 12-e között meg­rendezik a magyar kultúra napjait, s hazánkban novem­ber 4-e és 13-a között tartjuk meg a szovjet kultúra napjait. A’ miniszteri dicséretét most' kapták meg kiváló munká­jukért, pénteken vette át Ga­lambos Lajos. Az ezzel járó pénzjutalmat a brigádvezető vitte egyenesen a munkahely­re. A billenős Skodákat semmiért nem cserélnék el. összeszoktak ezekkel a gé­pekkel, mint egymással. — Sem a munkában — mondták —, sem a munka­időn kívül, soha nem volt ti­zenegyünk között nézeteltérés M. A. a Richards Magyarország egyik leghí­resebb, minőségi szövetet és posztót készítő gyára, ..a győri Richards üzletet nyit a kö­vetkező évben Kaposváron. A termékeinek tartósságáról és megbízhatóságáról Európa- szerte méltán híres gyár az Ady Endre utca 1. szám alatt, a jelenlegi Olcsó áruk bolt­ját kapja meg, s a nyolcvan négyzetméter alapterületű üz­letet állandóan ellátja termé­keivel. Az üzlet megnyitásáról de­cember 13-án állapodtak meg a megyei tanács kereskedel­Nagy volt tegnap reggel a sürgés-forgás a Kalinyin vá­rosrészben, a Honvéd utca elején levő épülettömbnél. Ta­karítók hada özönlötte el a földszinten levő üzlethelyisé­geket, a különböző szakmák képviselői az utolsó simításo­kat végezték. Néhány munkás pedig az egyik épület falá­ra márványtáblát helyezett el, amelyen ez a szöveg olvas­ható: »Készült 1974-ben, a Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat 25., jubileumi évében.« •— Most adják át műszaki­lag a 276 lakásos épülettömb utolsó három házát, amelyek­ben egyenként 12—12 lakás van. Tizenegy hónappal ez­előtt nem gondoltuk, hogy sikerül ezt a munkát erre az időre elvégezni. Csaknem azo­nos létszámú szakembergárda dolgozott itt, mint korábban a 184 lakásnál, de jobb szer­vezéssel, tervszerűbb munká­val megoldottuk feladatain­kat. Ez különben eddig válla­latunk történetében a legtöbb lakású épülettömb átadása — tájékoztat Fehér Ferenc, a vállalat építésvezetője. Másfél-, két és fél szobás, nagyon szép. központi fűtéses. beépített konyhabútorokkal, szőnyegpadlóval fölszerelt la­kások vannak a tegnap mű­..Készült 1974-ben" Miszaki átadás a Kalinyin városrészben szakilag átadott 14., 15. és 16. számú házban. A földszinten pedig könyvtár, üzletek kap- | azt máris megállapíthatni: a | godott. nak majd helyet. A parkosí- I Kalinyin városrész ezzel az tás ugyan még visszavan, de épülettömbbel tovább gazda­mi osztályán. Mint arról Pá­pa János osztályvezető tájé­koztatott bennünket, tárgya­lások már korábban is foly­tak a megye és a gyár között. Már a tárgyalások kezdetén világossá vált, hogy az érde­kek azonosak. A városnak az áruválasztékot bővítő szak­bolthálózatra van szüksége, a gyárnak pedig biztos piacra, ahol rendszeresen nagyobb mennyiségű árut tud elhe­lyezni. Vita volt azonban amiatt, hogy milyen üzletet hozzanak létre. Pécsen. Szek- szárdon és más városokban.is működnek Richards-szaküz- letek, de ezeket a helyi kis­kereskedelmi vár.s'atok mű­ködtetik. Kizárólag a gyár termékeit hozzák forgalomba, s bár részesülnek a nagyke­reskedelmi haszon bizonyos hányadából is, a terheket ezek a megyei vállalatok vise­lik, s nem a gyár. A Somogy megyei Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat egy ilyen közös üzemeltetésű bolt nyitásába is beleegyezett volna. Szerencsé­sebbnek látszott azonban, hogy a gyár saját boltot nyit- son. A Richards hajlott is er­re, de a tanács pénzügyi tá­mogatását kérte. A leendő üz­let berendezéséhez és áru­alapjának feltöltéséhez egy nem túl nagy, s a megve ál­tal elfogadhatónak minősített összegű támogatást igényelt, valamint azt, hogy a tanács segítse az üzlet gyors átalakí­tását, építőipari kapacitás biz­tosítás»"«’ A tárgyalás során a bolt létesítésének második válto­zatát i fogadták el. Eszerint ia- nuár '31-ig az ipareikk-kiske- reskedelmi vállalat az Ady Endre utcai üzletét átadja a gyárnak, s ott rögtön . megin­dulhatnak az átalakítási mun­kák. A Richards korszerű, elegáns boltot szeretne kiala­kítani itt, de talán még en- nél is fontosabb, hogy a ter­vezett május—júniusi nyitás után a város áruválasztéka fog gyarapodni új színnel, korszerű termékekkel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom