Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

A BEVÁLT POLITIKA ÚTJÁN

A vasárnapi lapokból hí

ország egész lakossága megismerhette a XI. pártkongresszus irányelveit. Az MSZMP az egész társadalom irányításában vállalt vezető szerepének és vele járó felelősségének megfelelően ismét a nyilvánosság elé állt és felmutatta, mintegy összefoglalva szemlélhetővé tette az egyébként is mindig nyíltan hirdetett és gyakorolt politikát. Kiderül a dokumentumból, hogy a Központi Bizottság hogyan, milyen gondolatok jegyében készül arra, hogy beszámoljon a kongresszusnak az előző kongresz- szus óta végzett munkáról. Egyben felhívás ez-arra, hogy kommunisták és pártonkívü- liek alkotó vitákban tapasztalataikkal és javaslataikkal járuljanak hozzá az elszámolás teljessé tételéhez és az új feladatok meghatározásához.

Természetes, hogy az irányelvek vitájában — pártdokumentumról lévén ízó — a fő figyelem a pártszervezetekre, a kommunisták megnyilvánulásaira irányul. Az eszmecserék során minden bizonnyal tanúi lehetünk majd a Központi Bizottság, az alapszervezetek és a különböző szintű pártszervek alkotó kapcsolatának. A kongresszus előtt kiadott irányelvek jól bevált módszere alkalmas arra, hogy az egész párttagság részese legyen a párt politikája kialakításának. Az ilyen tévé- | kény közreműködés megköny- nyíti a párt politikájával való belső azonosulást, az ily módon megerősödött elkötelezettség pedig hasznára válik a végrehajtásnak, a párt politikája melletti őszinte kiállásnak.

A pártszervezetekben és a társadalmi szervezetekben lezajló vitáknak nincs előre megszabott menetrendjük és végeredményük. De bizonyos, hogy a párttagság és a közvélemény egyetértőén fogja visszaigazolni az irányelvek legfontosabb megállapításait és a jelzett feladatokat. Megengedhető ez a feltételezés azért, mert miként az MSZMP valamennyi állásfoglalása, ez is a valóság, a közvélemény és a tömegekben megérett feladatok ismeretére épül. Ki-ki a saját tapasztalatai alapján igazolhatja az irányelveknek a megállapításait: a Magyar Népköztársaság előbbre haladt a szocializmus útján; tovább szilárdult a munkásosztály hatalma, a munkás—paraszt szövetség; fejlődött a szocialista demokrácia; kiszélesedett a szocialista nemzeti egység. A népgazdaság tervszerűen, arányosan fejlődött; rendszeresen emelkedett a nép élet- színvonala. Erősödött társadalmunkban a marxizmus— leninizmus befolyása; tovább emelkedett a nép műveltségének színvonala; tért hódított a szocialista közgondolkodás.

N

emzetközi politikánk, együttműködésünk a szocialista országokkal, a kommunista és munkáspártokkal biztosította építőmqn- kánk külső feltételeit. A Magyar Szocialista Munkáspárt alkotóan alkalmazta hazai viszonyainkra a marxizmus— leninizmust, a szocializmus építésének nemzetközi i érvényű elveit és tapasztalatait.

Az eredményeken túl a Központi Bizottság félreérthetetlenül, világosan beszél azokról a feszültségekről, ellentmondásokról is, amelyek külső vagy belső, objektív vagy szubjektív okokból kísérték a szocialista építés ■ utóbbi esztendeit. Természetes, hogy ilyen ellentmondások nyomán viták is következtek, amelyekben azonban sikerült megfelelő következtetésekre jutni, és ezek a következtetések jól hasznosíthatók majd az irányelvek vitájában is.

Ha visszatekintünk a két kongresszus közti időszak politikai életére, azt mondhatjuk, hogy tisztázó eszmecserékben sikerült túljutnunk ázon az alternatíván, amely Szerint vagy semmibe kell Vennünk az egyéni és csoportérdeket egy elvont társadalmi érdek javára, vagy a partikuláris érdekek szabad játékterévé kell változtatnunk társadalmunkat. Konkrét intézkedések történtek az érdekek tudatosabb összehangolására, az össztársadalmi érdek tudományosabb megfogalmazására és határozottabb képviseletére.

Elvetettük azt az alternatívát is, amely mereven szembeállítja egyfelől az anyagi érdekeltséget, másfelől a szocialista tudatosságot, a szocialista morált Tisztázódott, hogy a szocialista tudat formálásában is csak akkor érhetünk el maradandó eredményeket, ha az helyes érdekeltségi rendszerre épül. Ugyanakkor nincs olyan érdekeltségi rendszer, amely automatikusan, önmagától kitermelné a szocialista köz- gondolkodást, a szocialista erkölcsöt. A szocialista viszonyokat kifejező jó érdekeltségi rendszer és az erkölcsipolitikai nevelés együtthatására formálódik a szocialista ember.

M

eggyőződésünkké vált a két kongresszus közötti időszakban, hogy a tudományos-technikai forradalom, a fejlett szocializmus építésének időszakában, is változatlanul a munkásosztályra hárul a társadalom irányításának feladata. Semmi kétség nem lehet az iránt sem, hogy a munkásosztály történelmi hivatása mindenekelőtt a forradalmi marxista—lenirtksta párt vezető, irányító tevékenységében jut érvényre, ezt szolgálja az a törekvés is, hogy a közvetlen termelőmunkát végzők soraiból az állami, a gazdasági és a pártmunka különböző területein, legfőképpen a testületekben, bátrabban kell előléptetni az arra alkalmasakat.

A párt politikája elősegítette az ország szellemi életének a megújulását is. Az eszmei tisztázás igénye és követelményeinek kielégítése együtt járt a párt szervezeti erejének és tömegkapcsolatainak erősödésével. A tömegek előtt világos, hogy olyan szervezet áM a társadalmi haladás élén, amely képes az egész nép számára követhető célokat adni, a munkásosztály érdekéit úgy képviselni, hogy abban a társadalom valamennyi osztálya és rétege felismerje saját távlati érdekeit.

Az irányelvek egyik legfontosabb üzenete, hogy a part bevált politikájának alapján lehet a mind nehezebb világ- gazdasági helyzet ellenére, a szocialista testvérországokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztése útján biztosítani gazdaságunk és 'irányítási rendszerünk továbbfejlesztését. E politika alapján lehet megőrizni és erősíteni a társadalom egységét. Tudni kell, hogy hibázik, vét a munkásosztály ellen, a nép érdekei eilen az, aki ilyen- olyan szempontokra hivatkozva megkérdőjelezi a társadalom egységének szükségességét, s annak erősítése helyett a szocializmus osztályai, rétegei közötti válaszfalak építgetésével foglalkozik, figyelmen kívül hagyva, hogy a munkásosztály történelmi küldetése, feladala az osztály nélküli társadalom megteremtése, nem pedig az osz- 'tálykülönbségek konzerválása. Kádár János elvtárs a Politikai Főiskola jubileumi ün- nepségén\ tartott beszédében mondta erről: »A nagy dolgozó osztályok közelednek egymáshoz. A társadalom alapkérdéseit érinti ez, ezzel is szembe kell nézni, és megfelelő marxista választ kell adni arra is, hogy miként segítsük elő a dolgozó osztályok közeledését, a város és a falu közötti különbségek, és ami a leglényegesebb lesz, a szellemi és fizikai munka közötti különbségek felszámolását.«

A

z irányelvekben, a nagy felelősségtudattal ké- • szített számvetésen túl, a társadalmi realitásokhoz mért feladatmeghatározások vannak, olyan perspektívák, amelyek eléréséhez a párttagok és pártonkívüliek, munkások, parasztok, szellemi dolgozók egyaránt felsorakoztathatok. A párttagság és a XI. kongresszus tanácskozásai természetesen még elevenebbé, konkrétabbá és ezáltal gazdagabbá teszik majd a kongresszusi előkészületek vezérfonalát képező irányelvek gondolatait.

P. I.

Szocialista munkaversenyben

Balassagyarmaton, az Ipoly Bútorgyár Komarov brigád Vo’.k kr»lern'‘nyezésére mnnfta- Icln jár.lást tettek a gyár szocialista brigádjai az ál vóMl* XI, kong e írás oak. valamint hazánk felszabadulása .30. évforduló: inak tiszteletére. Többek körött vád Uá':. bogy az eredetileg tervezett 105 millió forUos termelési é-tékrt J szár \!;M. .1 tűitőljesitilt, a nyersanyagok felhasználását 3 százalékkal csökken!'!», és növelik a termelékenységet. Képünkön: Műgyantával vonják be a ragasztandó falfelületet.

Kisiparosok a megrendelőkért

A KIOSZ Kaposvári Körzeti csoportjának területén jelenleg 1400 kisiparos dolgozik. Mégis gyakran előfordul, hogy hiába keresünk vízveve- tók vagy villanyszerelőt. Legalább háromszázzal több kellene ahhoz, hogy a lakossági szolgáltatásokat el tudják látni.

A vállalási lapokon majdnem mindegyiken szerepel a gyorsjavítás, a készenlét . felajánlása, a garanciális munka vállalása.

— Eddig is az volt a céljuk a kisiparosoknak, hogy jól és gyorsan dolgozzanak.

— Igaz — válaszolja Katona József kaposvári villanyszerelő —, sok szakmában szükség lenne állandó ügyeletre. Eddig nálunk csak a vízvezeték-szerelők vállalták

ezt. Most a műszerészek után bevezetik a villanyszerelők is. Huszonheten vagyunk a városban. Egy szakember egy hétre vállalja a készenlétet, szombattal és vasárnappal együtt. Egy évben csak kétszer kerül sor mindenkire. Ki az. aki ezt nem tudja vállalni?

Ezt mondja Erdő Töhötöm autószerelő is.

— Kaposvár, különösen a nyári hónapokban, nagy forgalmú város. Számos, a Balaton felé igyekvő kocsi hibáao- ,dik meg, s a vezetők nem tudják, kihez fordulhatnak Természetesnek tartom, hogy a szakember ilyenkor rendelkezésre áll. Minden benzinkútnál van 'egy tábla: ki és hol ügyel.

Megkérdezek egy kőművest

Nemrég levelet kapott szerkesztőségünk egy dél-somogyi faluból. Alü írta nem dolgozik a mezőgazdaságban, problémája viszont ehhez az ágazathoz kapcsolódik. Mint írja, munkába menet látta, hogy az egyik termelőszövetkezet kukoricatábláját éppen szántják, előkészítik a vetéshez. Előzőleg kombájn dolgozott a táblán, jócskán maradtak el csövek a gép mögött, s ezeket most az ekevas a földbe fordította. Kárba veszett termés — állapította meg levélírónk —, s gondolt egy nagyot: szabad idejében a fiával együtt nekilátott a böngészésnek. A szövetkezet elnöke ezt korántsem vette jó néven, s az ösz- szeszedett, többnyire a gép által félbeíört csöveket bevitette a rrtagtárhoz, lemérette, s enyhén szólva kioktatta a panaszost tettének helytelenségéről. Amikor azzal védekezett, hogy úgysem lett volna abból a kukoricából semmi, hiszen a traktor beszántotta volna, az elnök felvilágosította: semmi köze ahhoz, mi lesz a termett kukorica sorsa, az a szövetkezet dolga, s nincs joga böngészni annak a közös gazdaságnak a^öldjén engedély nélkül, amelynek nem tagja. A levélíró úgy véli, hogy a fölszedett terméssel népgazdasági érdeket szolgált, hiszen azzal hizlalt állatokat közfogyasztásra adta volna, így tulajdonképpen nem tett semmi rosszat. Ezzel szemben a böngészett kukoricát »elkobozták« tőle...

Csökken ti hozam

Olvasónknak levélben is válaszolhattunk volna, ugyani:» közölte pontos címét, azonban úgy véltük, jobban tesszük, ha panaszát nyilvánosságra hozzuk. Tesszük ezt azért, mert a téma ma is időszerű, s levélíonnése nem leBict közpréda

írónk nem áll egyedül véleményével. S ez a vélemény — sántít. Mégpedig azért, mert a tett, melyet jogosnak vél, törvénybe ütközik. De vegyük sorjában a dolgokat.

Köztudott, hogy az idei ősz milyen rendkívüli feladatok elé állította mezőgazdasági üzemeinket az időszerű munkákban. A termést úgyszólván csak — így mondják ezt sok helyütt — »lelopni« lehetett a földekről, vagyis ki kellett használni minden alkalmas órát a betakarításra a termés megmentése, illetőleg a vetés ütemének gyorsítása érdekében. A betakarító gépek mögött elmaradtak a földön egész és darabokra tört kukoricacsövek. Előfordult ez máskor is. Az idén azonban az esőtől, széltől megdőlt kukoricaszáron talán az eddiginél is több termés maradt el a kombájnok, csőtörők után. Ahogy a betakarítás végéhez közelednek megyénk gazdaságai, ez mindinkább érződik az egy hektárra jutó , átlaghozamokban is: nem jön le a táblákról most már annyi kukorica, mint amennyit hetekkel ezelőtt becsültek.

Közhasznú böngészés

A böngészés a kukoricatáblákon a gépi betakarítással egyidős. Ezúttal megnőtt a jelentősége, mert több volt a

böngésznivaló. A megyei tanács mezőgazdasági fejlesztési albizottsága annak idején, amikor még rendszeresen tartotta operatív üléseit, és több ezren vettek részt Somogybán társadalmi segítségként a betakarításban, felhívta rá a figyelmet: ahogy nehezednek a munkák a földeken, a diákokra könnyebb feladatokat bízzanak. Ilyen a böngészés is. Volt olyan gazdaság, ahol rájuk is bizták ezt, volt, ahol nem. Akadt üzem, amelyik nagyon demokratikusan oldotta meg ezt az utómunkát: azoknak a tagoknak adott lehetőséget a böngészésre, akik az őszi feladatok teljesítésében példásan helytálltak, A fölszedett csövek egy része a közösé, más része a gazdáé lett, ezzel gyarapíthatta a háztáji jószág eleségét. Ez a megoldás is, a diákok által végzett böngészés is a közös és az egyéni érdek egyezőségének jegyében folyt.

Óva intett a fejlesztési albizottság attól, hogy — bármilyen szoros is legyen az idő — az igyekezetbe kapkodás vegyüljön, és veszendőbe menjenek egyébként megmenthető, nagy költséggel megtermelt javak. A levélíró példája a negatív oldalra való, ugyanis az általa említett termelőszövetkezet úgy szervezte a rmunkat. hogy ennek a — joggal mondhatjuk: jelentős — ter- mésmaradéknak a megmentésére már nem maradt idő. Tény, hogy ilyen módon sok érték veszett kárba, és ez az eleség hiányként jelentkezik majd az állatok takarmányozásában. Ennek az igazságnak a fölismerése azonban senkit sem jogosíthat föl arra, hogy olyat tegyen, ami törvénysértő, nevezetesen: hazavigye a termést arról a földről, mely részben csoport-, részben sze mélyi tulajdonban van, s nem az övé.

Csak engedéllyel

A közösben termett javak annak a csoportnak a tulajdonában vannak, amelyik részt vett a létrehozásában. A termény vagy termék a termelő- szövetkezet esetében a tagok közösségéé, annak felhasználása szabályokhoz kötött. Még a tag is úgy részesülhet belőle, ahogy erre a tsz alapszabálya, terve módot ad. Emlékezzünk csak: viszonylag nem nagy értéke van a szalmának, de például ezt is engedéllyel, annak rendje módja szerint viheti haza a háztáji jószág al- mozásához vagy a burgonyaprizma lefedéséhez a szövetkezeti gazda. Hogyan lehetne akkor engedély nélkül kukoricát szedni, illetve böngészni? A szövetkezet elnökének intézkedése ebben az esetben helyes volt: gondoskodott róla. hogy a tsz illetéktelenül fölszedett kukoricája oda kerüljön, ahova való — a közösbe. Mas dolog, hogy ugyanennek a szövetkezetnek a munkaszervezésére bizony nem lehetne jó osztályzatot adni, mert nem gondoskodott az elmaradt kukorica összeszcdéséről. Mentség lehet a rossz idő, de fölmentést mindig és mindenre ez sem adhat.

Hernesz Ferenc

— Pcthő Sándor mosdósi kisiparost, aki közelmúltban váltotta ki a működési engedélyét —, miért húzta alá azt a részt, hogy »munkámat ha- iáridőre végzem«.

— Számos akadály jöhet közbe, s ez mind csúszást idézhet élő. Azt vállaltam, hogy ezek ellenére tartom a határidőket, s ha nincsen például olyan emberem, aki keveri a maltert, magam csinálom.

Erdő Töhötöm a műhelye melletti tiszta kis irodában elmondja, hogy minden szakmunkás igyekszik pontosan megcsinálni azt, amit kér a megrendelő. Ám néhány mozdulattal még meghúzhat egy csavart, megolajozhat egy csuklót, pedig ezt nem kérték tőle.

— Látom, a kisiparosok lapján aláhúzta: részt vesz a téli szakmai és politikai tanfolyamon, oktatáson.

— Ha én nem megyek el a szakmai tanfolyamokra, hiába vásárolom meg a legújabb szerelési könyveket, nem ismerkedhetnék meg az új anyagokkal, technológiával, lemaradnék» Ez áll a politikai oktatásra is. Amikor elkezdtük, döcögött. Most már az eredetileg tervezett egy órával szemben néha három óra hosszat is ott vagyunk, annyi érdekes probléma merül fel, amelyekről nem is tudtuk, hogy mi minden van mögöttük. Ezekről a jövőben is tudni akaró'

— Hogy mi a többlet a kongresszus tiszteletére tett felajánlásokban? — kérdez vissza. — A készenlét például emberség kérdése is. Ha jelentkezik valaki, hogy elromlott a kocsija, este nyolckor már biztosan gondolkozik a szerelő, elmenjen-e. Azt vállaltuk, hogy éjjel-nappal, ha kell, vasárnap is segítünk a bajba jutott autóson. S hogy vállaltuk, most már természetesnek tűnik a segítség.

— Majdnem mindenkit zavar, ha rendetlen műhelyben, piszokban, szétszórt szerszámok között dolgozik. A tisztasági versenyben való részvétel

— mondja a KIOSZ körzeti csoportjának titkára. Vikidál Gyula — erkölcsi siker. Előfordult már, hogy egy fodrász kisiparos napokon belül kifestette a műhelyét, mert megtagadták tőle — látva a rendezetlen körülményeket — a tiszta üzlet, rendes műhely táblát.

M. A.

Somogyi Néplap