Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

/ 1974. XII. 7. SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE Több új munkahely Kiköltöznek az ipari szövetkezetek A város kilenc ipari szövet­kezetében összesen 2350 ember dolgozik. Legnagyobb részük szétszórtan, ütött-kopott kis műhelyekben. A kilenc szövet­kezetnek majdnem félszáz »te­lephelye« van a városban. Hogy az idézőjel még mennyire in­dokolt, bebizonyította az a kis látogató körút, amelyet Biczó Péterrel, a KISZÖV elnökével tettünk a város néhány ipari sző vetkezeténél. 80 milliós terv A KISZÖV-ök 1970-ben ké­szítették el az ipari szövetke­zetek 10 éves fejlesztési 'tervét a korszerű kis- és középüze­mek létrehozására. Ezek a ,szolgáltatás .színvonalát is ja­vítják majd. Kaposváron a tervek elké­szültekor csak a Vasipari és Műszaki Szövetkezetnek volt végleges központi telephelye. Részlegeinek egy része azon­ban még ma is mostoha körül­mények között dolgozik. A töb­bi nyolc szövetkezetnél elke­rülhetetlen. az új telephelyek megépítése. Ezt követelik a ter­melés, a tűz- és vagyonbizton­ság, valamint a munkavédelem föltételeinek már meg nem fe­lelő, belvárosi udvarok zegzu- gaiba zsúfolt egységek ... Ott-jártunkkor javában foly­tak a tereprendezési munkák a több mint tíz holdnyi területen — a Vörös Hadsereg útja és a Mező IIfire utca között —, ahol 1980-ig mintegy 80 milliós be­ruházással elkészül öt kapos­vári ipari szövetkezet végleges, korszerű telephelye. A Tanácsi Tervező Vállalat december 31-re elkészíti a »szövetkezeti mintaipartelep« terveit, ennek első üteme 27 milliós beruházást kíván. Való­színűleg 1975-ben végeznek a terület közművesítésével és akkorra megépül az első hatal­mas üzemcsarnok is. Kevesebben többet i i A legdinamikusabban fejlődő ] szövetkezet a sportárukat és j bőrkonfekciókat gyártó Delta. | Elsősorban nagy hasznot hozó í exporttevékenysége indokolja i a támogatást, amelyet a továb- I bi korszerűsítésekhez kap. | 1975-től ők látják el kiszabott ; sportlabda-alapanyaggal az or- j szag nyolc ipari szövetkezetét, j Jövőre már 300 ezer labda- I anyagot szabnak ki, jórészt i külföldi megrendelésre. A 300 1*ezerből több mint 100 ezret j már maguk készítenek el. Nem J véletlen, hogy az ARTEX a | kaposvári Deltát tekinti leg- í jelentősebb partnerének, és az j sem, hogy további fejlesztését ! anyagilag is támogatja. A szövetkezet műszaki veze­tője, Zsalakovics László szerint munka- és üzemszervezésről majd csak akkor lehet beszél- I ni, ha megépül az új telep. Mindennapi beszédünkben még ma is »kócerájnak« ne­vezzük a zsúfolt és rendetlen műhelyecskéket. Alighanem ez a legtalálóbb kifejezés a Ka­posvári Univerzál Vas- és Fa­ipari Szövetkezet munkahe­lyeire. Nagyrészt körülményeik okozzák, hogy fejlődésük üte­me lassú. Mivel az Achim András utca szélesítése miatt területük egy részét kisajátít- ! .iák. elkerülhetetlen a kitelepí- j tés. A Szolgáltatóipari Szövetke- I zet árbevételeinek több mint 80 százaléka a szolgáltatások­ból — fodrászat, fényképészet, bojszolgálat, könyvkötészet, sokszorosítás — származik. Bár az utóbbi években több fontos beruházást megvalósítottak — mint például az Ady Endre I utcai kozmetikai szalont vagy ! a Vörös Hadsereg úti női és i férfifodrászatot —, vannak j még olyan dolgozóik, akik hi­hetetlenül rossz körülmények között végzik munkájukat. A szövetkezet könyvkötő- és sok­szorosító-műhelyének dolgozói számára is csak a központi ipartelep új üzemcsarnoka hoz I majd megoldást. Az utóbbi két I j műhely kiköltöztetése a Május | 1. utcai fényképészműterem í I bővítését is lehetővé teszi, ott j i eddig éppen hely hiányában , j nem vállalták színes filmek j I kidolgozását... j Az új mintaipartelep üzem- j csarnokaiban az eddig említet- ' j teken kívül a Lady Ruházati | | és a Bőripari Ktsz is korszerű j j elhelyezést kap. Mit nyer a város? Mit nyer a város az új és az I öreg műhelyek kitelepítésével? [.— A kérdésre dr. Ormosy Vik- I tortól, a városi tanács általá- I nos elnökhelyettesétől kértünk J választ. „ — Még színvonalasabb ipari j és szolgáltató tevékenységet, több száz korszerű munkahe- j | lyet. A. zsúfoltság miatt kor- j ; szerűtlen műhelyek bővítése is j j lehetővé válik. A belvárosi műhelyek már nemegyszer akadályozták a | városközpont rendezési elkép- j zeléseinek gyors megvalpsítá- : sát, ugyanis legtöbbször nem ! ipari üzem Számára alkalmas ; helyre települtek. Ez az oka, 1 hogy nem egy közülük erősen . szennyezi a környezetet. A I Háziipari Szövetkezet például | a Május 1. utca kellős közepén | működik ... — A már említett Univerzál I szövetkezet részbeni kitelepü- i lésével is több városrendezési gond megoldódik — mondta Ormosy Viktor. Bíró Ferenc 1 Vologya, Viktor, Hiénát as óvodások kösótt A centenáriumi óvodában hetek óta nagy izgalommal ké­szültek a gyerekek. Akármi­lyen pöttömnyiek, november- december táján ők is sokat hallanak a szovjet katonákról. November 7-ét á maguk mód­ján dallal, tánccal ünnepelték. Aiz óvó. nénitől történetet hal­lottak arról, hogy nekik, a hő­söknek köszönhetik, hogy ma boldogan játszhatnak, mert a gonosz embereket ők kergették ki a hazánkból. A mese nyomán a gyerekek lerajzolták: hogyan képzelik el mindezt, és nagy buzgalommal fényképeket gyűjtöttek váro­sukról. Ezekkel az ajándékok­kal várták a négy szovjet ka­tona érkezését. Az óvó nénik pedig . apró békegalambokat vágtak- ki papírból; ezt viselte] ünnepi ruháján az összes gye­rek, mikor a nagyon várt ven­dégek kedves, tört magyarság; gal »Jó napot kívánok !«-ot kö­szönve megérkeztek. Három igen fiatal fiú, Vologya, Vik­tor, Renat és a náluk idősebb, apakorú vezétő, Szergej Cser- nisev. A gyerekek előbb tágra me­redt szemmel »jól megnézték maguknak őket«. De hamar felengedtek, és sürgették őket, hogy minél hamarabb mondja­nak valamit, mert kíváncsiak arra, hogy ők hogy beszélnek. A három ifjú katona megille­tődve szorongatta a szeretet jeléül kapott virágcsokrot, ve-, zetőjük azonban — mindkét karján .egy-egy ' gyerekkel — gyorsan belemelegedett az is­merkedésbe. Kiderült: neki is épp óvodás a kisfia.' A gyermekek bemutatták táncaikat, játékaikat, és kö­szöntő verseket szavaltak, me­lyeket a Munkácsy Mihály Gimnázium orosztagozatos lá­nyai fordítottak. Novák Lajosné vezető óvónő ismertette a vendégekkel az! óvoda történetét, majd invitál­ta őket.: tekintsék meg, miként élnek itt a gyermekek. ! Közben elérkezett az ebéd j ideje, a kicsik asztalhoz ültek, ] a naposok fehér köpenyben — i a vendégek nagy tetszésére — I teríteni kezdtek. Amíg az ebé- j deltetés folyt, az óvónők és a j vendégek között meghitt han­gulatú beszélgetés alakult ki — egy kicsit meg is izzasztotta j ez a tolmácsoló diáklányokat. ! Szerencsére ők is négyen jöt- ! lek, így mindig sikerült meg­találni a legpontosabb kil'eje- j'zéseket, hogy kölcsönösen mi­nél többet elmondhassanak égymás hazájáról s főleg a gyermekek életéről. Ebéd után a gyerekek azt mondták a szovjet katonáfc- j nak: ők énekeltek nekik, hát ' szeretnék most már a vendé­gek énekét is hallani. így ke­rültek élő egymás után a szebbnél szebb orosz népdalok, váltakozva a mi népdalaink­kal. Kiderült, hogy sokat kö­zülük együtt is énekelhetnek: ha a szöveg itt-ott döcög is, a dallamok jórésze a vendégek­nek és vendéglátóknak egj’íor- mán kedves ... Nagy derültséget keltett, mi­kor négy apró csínytevő kiszö- "kött a teremből- és a számukra óriás katonasapkákban bema­sírozott. Délután — hónuk alatt az ajándék gyermekrajzokkal, ke­zükben az albumba gyűjtött Kaposvár-képekkel és a sok virággal — elbúcsúztak a szov­jet katonák. A gyerekek, orru­kat az ablaküveghez nyomva, sokáig integettek utánuk. Gombos Jolán Tizenöt összevont tanácstagi beszámoló lesz a jövő héten A jövő héten újabb össze­vont tanácstagi beszámoló­kat tartanak a városban. Mint már jeleztük: egy részükön bemutatják a Kaposvárról készült színes filmet, más ré­szükön színes diafilmekkel il­lusztrálják a beszámolót. Összeállításunkban vasta­gon szedtük annak a tanács­tagnak a nevét, aki beszámol a város és a szűkebb lakóte­rület fejlesztésével kapcsola­tos tervekről, eredményekről. A választópolgárok a többi je­lenlevő tanácstagtól is kér­dezhetnek. A beszámolók mind este hatkor kezdődnek, kettő ki­vételével. Az utóbbiaknál kü­lön feltüntetjük a kezdés idő­pontját. December 9-e, hétfő Városi tanács: dr. Balogh János, Kampis Miklós, dr. Szőke Pál né, Holl Lajos. Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat (Május 1. u. 52.) délután fél 4-kor: Györfi Endre, dr. Fülöp Mjhály, Kál­mán Lajos, Tárkányi László. Gárdonyi Géza iskola: dr. Vass Lajos, Jordanics József, Kis Péter, Dolgos Gyula, Vi­zeli Istvánná, Burcsa Gyulá- né. Bartók Béla iskola: Vermes Vilmos, Novosell Attiláné, Kiss Károly, Németh József, Szulimán György, dr. Gáts Attila. Szentjakabi iskola: Kovács Imre. Petőfi iskola: Fábián Ist­ván, Bakoss Gyula, Csapó Sándor, Major Anna. Töröcskei iskola: Kovács Gyula. Toponári iskola: Horváth Ferenc, Pathy Gyuláné,, Lepo- sa Péterné. December 10-e, kedd Tervező Vállalat kultúrter­me: dr. Iharos Imre, Horváth András, Báli Ferenc. Boór Ist­ván, Kovács Kálmán. December 11-e, szerda ÉDOSZ Művelődési Ház: Csima János. dr. Makk Ani­kó, Simon Mihály, Horváth László, Pálfi János. Ságvári Endre utcai könyv­tár: Fellai Ferenc, Horváth Jánosné, Keller Antalné. DÉDÁSZ (Latinca S. u. 5/a) délután fél 4-kor: dr. Geb­hardt József, Androsits Iván, Szakonyi Gyula. December 12-e, csütörtök Ifjúsági és úttörő művelő­dési központ: Tóth János. Rostás Károly, Embersics Sándor, Pintér Kálmán. December 13-a, péntek TÜZÉP Vállalat (Füredi u. 1.): Honfi Istvánná, Hayden Ferencné, Antal Lászlóné. Textilművek lányotthona: Durczi F'erenc, Kenesei István. Horváth Lajosné, dr. Virág Ferenc. A ranylakodalom A hatalmas freskó olyan, mint a tükörkép. A fehér ru­hás menyasszony, a fekete ruhás, sudár vőlegény, ame­lyet Bernáth Aurél festett, most a múlt azoknak, akik az anyakönyvvezető előtt ülnek. Simiglai István haja ga­lambősz, a ’ felesége fekete kendőben — ahogy a.korához illik. Ötven évvel ezelőtt há­zasodtak össze, s aranylako­dalmukat ülik. Az anya­könyvvezető hangjából a tisz­telet csendül ki. A népes csa­lád meghatottan hallgatja: — Ha életüket elölről kez­denék, akkor is egymást vá­lasztanák. Az anyakönyvvezető kezet csókol a dédnagymamának, átadja a piros rózsákkal dí­szített virágkosarat, majd ke­zet szorít a szép tartású. ke­vés beszédű férjjel. Hozzák a pezsgőt, mindenki koccint. Amikor befejeződik a szer­tartás a kaposvári házasság- kötő teremben, az ünnepség a legkisebb lányék Gorkij utcai házában folytatódik. Olyan minden, mintha való­ban lakodalom volna. Simig- laiék két lánva. fia és a c«a- , ládjuk nagv szeretettel készült ! az aranvlakodalomra. Terített j asztal, virág rajta a szobá- j ban; a konyhában sürgölődő rokonasszonyok. Két saját ko­csival érkeznek a gyerekek. 1 az unokák. Munkához lát a| fényképész: külön kép készül Simiglai papáról és mamáról. ; aztán az unokákkal is lefény- i ] képezik őket, majd minden családdal. A legtöbb derűt Robika, a dédunoka íakaszt- j ja, aki bizony inkább dódol a villával, semhogy a fényké- I pész bácsira figyeljen. Simiglai néni világéletében 1 beszédes volt, most is szí­vesen emlékezik vissza a múltra. — Egy pusztában laktunk mi — biccent a férje felé —, Felsőbogáton. — Cselédek voltak? — Előtte is, a szüleim is . . . Édesapám tizennégyben került oda Toponárról . . . Mi négyen voltunk testvérek. Ami a leg­szomorúbb: akkor lettem vol­na iskolás, az iskola azonban olyan messze volt, hogy nem tudtam oda járni. Olvasni az­tán megtanultam ... csak az írást nem gyakoroltam. A férjem árva gyerek volt; mondták is, hogy ő is sze­gény, én is szegény, legalább nem lesz mit egymás szemére vetni, ha majd összeszedjük magunkat... Egyik gazdaság­ból a másikba kerültünk. Hét gyerekem született, négyet neveltem föl nagykorra . . . Jó­zsef Felsőbogáton. Mária So- mogyvámoson. János Sörnyén, Rózsi pedig Nyírespusztán született. Simiglaiék három évvel ez­előtt költöztek be Kaposvárra, a legkisebb lányáékhoz. Pista bácsi tsz-tag volt. ötvenket­tőben lépett be, most szövet­kezeti nyugdíjas. Szép családi körben élnek a Gorkij utca 56. számú csa­ládi házban. A vőjük, Zsinkó János a vasútnál gépkezelő, s párttitkár, a felesége az elektroncsőgyárban présgépen dolgozik. A lányuk, Gyöngyi most utolsó idős az első gye­rekével, a férje karosszéria- lakatos a húskombinátban. — A legkisebb lányomnál vagyok igazi nyugdíjban, nem engednek dolgozni. Azt mond­ja: anyám, amit csak nagyon muszáj, tegye, de pihenjen, pihenjen ... Ellhallgat, majd így foly­tatja: — Örülök annak, hogy idáig elértünk. Erőben, egészségben fölneveltük a gyermeinket, s most megadták a tiszteletet, ilyen ünnepélyt rendeztek. Ügy vonakodtam, ők azonban azt mondták: anyám, ezt megérdemlik. Mindenki bólogat; koccinta­nak az öregekkel. Az idő­sebb lányuk, Mária az 1-es bölcsődében dolgozik, a fér­je, Sipos Ferenc — szintén párttag — gépkocsivezető a Kefe- és Műnvagioari Válla­latnál. A lányuk. Piroska most gyermekgondozási seeélven van a kis Róberttal. Simig­laiék legkisebb fia.. János Bogláron él. Ö az állami gaz­daság borkombinátjában, fe­lesége a teiboltban dolgozik A fiúk most jár hetedikbe. Ha valahol van mérce, amellyel pontosan lehet mér­ni a megtett utat, akkor a Simiglai családban ez a gye­rekek és az unokák sorsa. A pusztákat bejáró, mindig ro­botoló, füstös konyhában fő­ző, éjszaka kenyeret sütő cse­ndélet a múlt... A nyugodt, békés élet a jelen. — Akkor?! — Simiglai néni fölemeli a hangját, ezzel is jelezve, hogy erre érdemes fi­gyelniük az unokáknak is. — Mi bizony vittük a gyereke­ket a mezőre, ha meg akar­tuk őket takarítani... Egyszer megyek a mezőre. Az étel a fejemen, a vékában, vizes­kancsó a kezemben, egy gye­rek a karomon, a másik a szoknyámat fogta. Jön az in­téző kocsin, amikor mellém ér. leszól:' ma. Simiglainé, megy a krumpliszedés, remé­lem, ezek is segítenek . . . Hogy mit kellett nekem a két ke­zemmel dolgozni!... Ma? Ma nem panaszkodhat senki. Anna néni hatvannvolc éves, Pista bácsi a hetvenhar- madikban van. Anna néni, amikor még Nanicának hív­ták, nagyon jó nótás lány volt, most azonban már nem tud énekelni. Simiglai bácsi azonban nótára könnyen kap­ható. Amikor magasabbra hág a hangulat, szépen rákezdi, hogy két út van előttem . . . Amikor csend lesz. kedves életepárja szétnéz az asztal körül ülőkön, kicsit megiga­zítja a kontyát, azt mondja: — Gyerekeim, ti is éljétek meg erővel, egészséggel ugyanezt az időt! Azzal a bol­dogsággal,, ahogyan én töl­töttem... Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom