Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

-If» B • • Örökségünk — a népi kultúra A modern, ipari civilizá­ció létrejöttével fel­számolódik az évezre­des hagyományokat őrző falu. Csökken a mezőgazdasági ke­reső népesség, és nyomában az iparba és általába a város­ba áramlik a munkaerő, a mezőgazdasági termelésben pedig végbemegy az üzemi koncentráció. Minthogy foglalkozást és la­kóhelyet a kereső népesség legszélesebb rétege változta­tott, a társadalmak szerkeze­tében is alapvető változás ment végbe. A változás ter­mészetesen az életmódnak, a kultúrának és a gondolkodás­nak az átalakulásával is együtt járt. A 17—18. századi Angliában — az ipari forradalom előes­téjén — divat lett a népballa­dák és más népköltészeti alko­tások gyűjtése, publikálása. Ez a divat később átterjedt a kontinensre, a 19. század má­sodik felének kelet-európai irodalmát és zeneművészetét alkotó módon termékenyítette meg, majd végül olyan ma­gasságokba emelkedett, ame­lyeket pl. Bartók és Kodály neve fémjelez. A szellemi kultúra alkotásai iránti figyelemmel csaknem egy időben fordult az érdeklő­dés a vasár- és ünnepnapok, majd a szürke hétköznapok kézzelfogható tárgyi világa fe­lé. Népviseleteket, bútorokat, különféle szerszámokat kezd­tek gyűjteni, és ezeket Euró- pa-szerte múzeumokba zsúfol­ták össze. Miközben népdalo­kat, népmeséket jegyeztek le, vagy ünnepi ruhákat vásárol­tak a múzeumi kiállítások ré­szére, a kutatókat elsősorban az a meggondolás vezette, hogy a népi kultúra jellegze­tes alkotásait mentik meg a feledéstől vagy az enyészettől. Nagyon sokféle magyarázatot találtak azzal kapcsolatban is, hogy milyen közös sajátossá­gokkal rendelkeznek a kultu­rális alkotások, és hogy egy­általában minek köszönhetik létüket.. Divatossá vált. az a felfogás, mely elsősorban a nyelv szerint osztályozva a kultúra alkotásait, illetve al­kotóit,.ez utóbbiaknak etnikus származásában jelölte meg az összetartozás okát. Ez a véle­mény, bár nyomában hasznos felismerésekre jutottak, mai tudásunk fényében már alig állja meg a helyét A néprajz- tudomány egyre inkább arra keresi a választ, milyen alko­tó törvényszerűségnek enge­delmeskedve keletkeznek a népdalok, másfelől a kézmű­ves munka szerszámai, illetve a mesék, vagy pedig az ünne­pi viseletek. Természetesen egy ilyen program-változás szükség­képpen szakosítja a tudomány művelőit, és a tudományos műhelyek önszükségletei is oda hatnak, hogy a szellemi vagy a tárgyi kultúra tudo­mányos vizsgálata különböző intézményekben kapván he­lyet, különválasztódjék. Ami a múzeumokat illeti például, gyűjteményeinkben és- kiállí- j tásainkban is meglátszik az a szemléletbeli átalakulás, mely a múlt századtól nap­jainkig végbement a néprajz tudománytörténetében. A ku­tatók érdeklődése már nem csupán az ünnepi viseletek, a díszes bútordarabok, az ék­szerek, az alkalmilag használt, vagy csak lakásdísznek szánt kerámiák felé fordult, hanem kiterjedt a szürke hétköznapok egymásutánjában is elko-pta- tott munkaruhákra, szerszá­mokra és konyhaeszközökre. A múzeumok tehát gyűjte­ményeik gyarapodása követ­keztében hovatovább kicsi­nyeknek bizonyultak. Gyara­podott a tudományos doku­mentáció, a fotók, majd - fil­mek, magnetofon-szalagok tá­rolására szolgáló raktárak száma is. A kiállítások rende­zésében is változtak a szem­pontok: a zsúfolt vitrineket, amelyeknek látnivalójában a látogató szinte alig tudott el­igazodni, hovatovább felvál­tották az életképszerű kiállí­tási jelenetek. Mindamellett úgy látszik, ez is kevés volt. A múzeumi épületekben rendezett kiállí­tások nem mindig keltették a valóság illúzióját, túlságosan elvonatkoztatottnak, vagy »rendezettnek« tűntek. Már a múlt század végén egész pa­rasztházakat, mesteremberek műhelyeit bontották le és épí­tették föl egy kiállítás kere­téhez, valamint rendeztek be bútorokkal, konyhaeszközök­kel, ■ gazdasági szerszámokkal stb. Ezek a gyűjtemények a szabadtéri múzeumok első ki­állításai voltak. (Magyaror­szágon először a milleniumi kiállításon láthatott ilyen »néprajzi falut« a közönség.) Ahogyan tökéletesedtek az ember alkotta tárgyi világ múzeumi megőrzésének és ki­állításának módszerei, úgy változott a szellemi kultúra megörökítésének technikája és szempontrendszere. Nem csu­pán a magnetofon (vagy ko­rábban a fonográf meg a gra­mofon) segítette a tudomány ernbereit, hanem az a felisme­rés is, hogy egy-egy község­nek a teljes népdalkincsét vagy népmeséi tudását kell rögzíteniük, vagy esetleg egy- egy nótafának, mesemondónak a teljes repertoárját kell ösz- szegyűjteniük. Mindezeknek eredményeként a népi használati tárgyak és a népmesék, meg a többi nép- költészeti alkotás kutatói ösz- szehasonlíthatatlanul több és pontosabb ismerettel rendel­keznek a modern ipari civili­zációt megelőző történelmi korszakok hétköznapjairól és az ember teremtő-alkotó mun­kájáról, mint »tudománytörté­neti elődeik. Ezt a nagyobb és árnyaltabb tudást a társada­lom is igényli tőlük. A hagyo­mányos népi kultúra elmúlá­sának utolsó fázisában ugyan­is már általános társadalmi szükségletté válik a népi kul­túra »felfedezése«. Divat a modern lakásokban mázas tá­nyérokat a falra aggatni, vagy kerekes rokkát szobadíszként megcsodálni. De ugyanilyen divat népdalokat énekelni, és váltakozó közösségi alkalmak­kor föleleveníteni a hajdan­volt parasztok és mesterem­berek tánctudását is. Minden­esetre érdekes, hogy ez a di­vat ma a városról terjed a fa­lu felé, annak ellenére, hogy éltető erőit, anyagismeretét szükségképpen a faluról szer­zi be. A közművelődésnek ezek a megváltozott igényei, mondhatni tudatos »el­várásai« természetesen foko­zott követelményeket támasz­tanak a tudománnyal szemben, megkívánják az igényes mú­zeumi kiállításokat, a szabad­téri néprajzi múzeumok léte­sítését, a népmeséi kiadvá­nyok sorozatait éppen úgy, mint a népzenei hanglemezek sokaságát. Dr. Hoffmann Tamás, • Néprajzi Múzeum Igazgatója Körzeti TIT-csoportok alakulnak megyeszerte Tegnap Tabon lakóhelyi, | körzeti TIT-csoport alakult. Somogy-szerte létrehoznak ilyen csoportokat, már mű­ködik Csurgón, Nagyberki­ben, Babócsán. A körzeti TIT-csoportok feladata a la­kóhelyi közművelődés hatha­tós támogatása, segítése. A csoportok létrehozásával nő a községben levő TIT-tagok száma is, általában megdup- i lázódik. A körzeti csoporto­kat háromfős vezetőségek irá­nyítják, s a járási TIT-szer- vezet munkaterve alapján a helyi igényeket elégítik ki. A TIT Somogy megyei Szervezetében azt is elmond­ták, hogy a jövő évben még hat-nyolc helyen alakítanak körzeti TIT-csoportot, így pl. Balatonbogláron, Fonyódon, Nagybajomban, Kadarkúton, Böhönyén. Gerencsér Miklós L Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Kivételes jellem volt, a ha­ladó emberi magatartás el nem avulható tiszta példa­képe, de a sikert, a dicsőség iránti képességet megtagadta tőle a sors. Olyannyira csak a közérdek szabta meg tet­teit, vágyait, indulatait, hogy személyes dolgaiban a leg­szürkébb átlagembernél is ügyetlenebbnek bizonyult. Azért iktattuk ezt a kis ki­térőt élete zajlásába, hogy megindokoljuk, miért és ho­gyan illant semmivé élete utolsó nagy reménye — lehe­tősége. Minden erélyét törek­vései jogosságára és választói bizalmára tette feL Tántorít- hatatlanul hitt a győzelem­ben, de elmulasztotta felmér­ni, mily csekély ellensúly az ő igaza, és az orosházi válasz­tók voksa az uralkodó erőkkel szemben. Lélekvesztővel volt képes nekivágni az óceánnak. Ezt a lélekvesztőt úgy nevez­ték, hogy Arany Trombita. Megint lapot szerkesztett, a saját lapját. Mivel bátran harcolt vele, erős hadihajónak hitte. Alapításáért a Tömő ut­cai ingatlanját veszélyeztette. Ötezer forint biztosítékot kö­vetelték rajta a lap megindí­tásakor, de mivel fillérekkel is alig rendelkezett, az egyet­len jó ház árat nem érő két kis viskóját terhelték meg. így is maradt ezerötszáz fo­rint hátralék. Nem tudta ki­fizetni, száz forint bírságra és egyhavi elzárásra ítélték. Eközben választották meg Orosházán képviselőnek. Jó­kai Mór törlesztette helyette a száz forint bírságot, ő pe­dig a parlament tagjaként töl­tötte le az egy hónapot és a fogházból rögtön az ország- gyűlésbe ment. Viszontagságos napjai köz­ben kimondhatatlan boldog­ságára, kilenc évi vakság után visszanyerte látását. Igaz, nem tökéletesen, de vezető nélkül közlekedhetett. A fiatalokba vetett bizodalma jeléül Egei József óbudai orvosnövendé­ket kérte fel a kényes műtét végrehajtására. Ugyancsak a fiatalok iránti bizodalmának adta jelét, amikor az Arany Trombitához Sassy Árpád if­jú szerkesztőt kérte fel segí­tőtársnak. Ha meg is operál­ták, nem volt szabad olvasnia. Sassy híven követte az öreg szellemi bajvívó politikai ta­nítását és az Arany Trombita kezdettől olyan kemény han­gon támadta az ostorozniva- lót, mint 1848-ban a Munká­sok Újsága. Ezért a lapnak napról-napra szaporodtak hí­vei, szintúgy az ellenségei is. Tulajdonosát azonban nem merték nyíltan támadni. Tán­csicsnak nem volt hatalma, nem volt vagyona, nem volt rengeteg pártfogója'— csak.a tiszta életével, megcáfolhatat­lan múltjával, makulátlan er­kölcsi magasrendűségével ki­vívott tekintélye volt. Mind­ezekért még ellenségei is tisz­telték. Tehát személy szerint kímélték lapja miatt, az Arany Trombitának mégis el kellett hallgatnia. Helyette a fiatal szerkesztőt, Sassy Ár­pádot támadták. Nem mint A balagojei vasutas A Lenin-renddel kitüntetett A. N. Szmirnov mozdonyvezető, F, M. Taraszov Lenin rendes igazgató és Jura, a jövő jégkorongozója. BALAGOJE vasúti csomó- ’ tam. Lakatos, majd gőzmoz- pont. A vonalak Leningrad,, j donyvezető, végül Diesel-mo- Kaiinyin, s a főváros, Moszk- j torvezető lettem, s ezt a mün- va felé haladnak. A szerel- j kát végzem most is. Nagyon vények tízezerszám szállítják nehéz lenne megmondani, az utasokat és a hatalmas j hány szerelvényt továbbítot- mennyiségű árut. Ottjártunk- j tam rendeltetési helyére, kor több szerelvényt láthat- 4 vall magáról házigaz­tunk, amelyek különleges ko- j Alekszandr Nyikolaje­csikori vitték rendeltetési he­lyükre a Zsiguli személygép­kocsikat. —' Hatezer' vasutas tartozik hozzánk, egy-egy nap 6000, teherrel megrakott vasúti ko­csi halad át a csomóponton — tájékoztatott Fjodor Mi- hajlovics Taraszov, a csomó­pont Lenin-renddel kitünte­tett igazgatója. Elmondta azt is, hogy milyen nagyszerű eredménnyel folyik a mun­kaverseny, s kik azok, akik élen járnak. — Legyenek vendégeink, látogassunk meg egy «lyan mozdonyvezetőt, aki ebben a versenyben évek óta az elsők között van — invitált ben­nünket. Markáns arcú, energikus, igen határozott hangú, kö­zépkorú férfi fogad bennün­ket. Beszédéből érződik, hogy régen dolgozhat olyan helyen, ahol a mozdonyok dübörgé­se, a kalapácsok okozta zaj szükségessé teszi a talán szo­katlanul erőteljes beszédet. — November 7-e nekünk nemcsak nemzeti, hanem egy­ben családi ünnepünk is. Köszöntőm önöket, s kérem, legyenek vendégeink ezen a családi ünnepen — hangzik a házigazda pohárköszöntője. A családtagokon kívül je­len voltak a közeli hozzátar­tozók, a házigazda egyik leg­kedvesebb munkatársa, barát­ja, akit ő nevelt mozdonyve­zetőnek. A város és a járás vezetői meg a csomópont igazgatója is családtagként foglaltak velünk együtt helyet az ünnepi asztalnál. — Harminc esztendővel ez­előtt a balago.iei fűtőházban kezdtem vasúti munkámat. Akkor tizennyolc éves vol­vics Szmirnov. Sok évi ki­emelkedő munkájáért — ő az egyetlen a csomópont 460 mozdonyvezetője közül — Le­nin-renddel tüntették ki. Tár­sai, a város, a járás és a me­gye lakóinak érdekeit kül­döttként képviseli a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsában. Balagoje nemcsak vasúti csomópont; a tavak városa is. A környéken 25 000 hektárnyi területen 263 tó, s ezenfelül hatalmas erdők vannak. Va­lamikor a balag'ojei erdőkben Lev Tolsztoj vadászott med­vékre. Házigazdánk, Szmirnov elv­társ szenvedélyes horgász. Itt horgászparadicsom van: nem kötik engedélyhez a horgá­szást, bárki kedvére űzheti. S hogy milyen eredménnyel, arról a gazdagon terített asz­tal is meggyőzött bennünket. A halakat házigazdánk fogta ki a környező tavakból, s déglátónk 13 esztendős fia, Jura is — alig várja a telet, hogy’ a tó befagyjon, s hó­dolhasson kedvenc sportjá­nak, a jéghokinak. Az ő csa­patuk nyerte legutóbb a vá­rosi bajnokságot. Amikor mondom, hogy egy nála alig fiatalabbb kislányom van, be­öltözik a jégkorongozók »fé­lelmetes« szerelésébe, hogy fényképen megörökíthessük, s egy jégkorongot ad em­lékbe. SZAKADÓ hóesésben bú­csúztunk Balagojetől. Sokáig emlékezetes marad a talál­kozás, a családdal és a ba­rátokkal együtt töltött ünnep. Csakúgy, mint a Proletár Ál­lami Gazdaságban A. M. Ko- liszov traktoristánál tett lá­togatás: öt az Érdemes Mun­káért. feleségét pedig a Vö­rös Zászló venddel tüntették ki a gazdaság érdekében vég­zett kiemelkedő munkájáért. Hasonlóan kedves emléket őrzünk V. P. Sztyevanyenko újságíró kollégánknál. Kali- nyinban tett látogatásunkról is. ahol a családon kívül ta­lálkozhattunk egy ott tanuló magyar katonatiszttel, Csorba Géza őrnaggyal. Rövid idő alatt nagyon sok feleségével közösen készítette ! családot, embert ismertünk el. j meg. S Olyan barátokra lel­tünk közöttük, akikre min­denkor szívesen emlékezünk Végig a város alatt, mint­egy 15 kilométernyi hosszú Ságban húzódik egy hatalmas | vissza, tó. A város ifjúsága — ven­Szalai László Nopos o'dal — ÁRNYÉKBAN.. Kissé meglepő Kaposváron egy sikex’telen fotókiállítás. Másutt talán eseményszámba menne az a több tucat kép, melyet a Napos Oldal zsűrije a beérkezett több százból ki­állításra javasolt, a Barátság Hídja »székvárosában« azon- eá már csalódást kelt. És ((módot is nyújt arra, hogy szerkesztőt, hanem mint cikk- (legy-két dolgot fontolóra ve- írót. Gyors egymásutánban (igyunk. Azt nevezetesen, hogy háromszor fogták perbe 1869. /érdemes volt-e meghirdetni e október 2-a és november 10-e ('pályázatot, volt-e igény rá. között. Kétszer felmentették, £ Például a közönség részé- de harmadszorra egyévi bor- Jről... Nem hiszem. Megszok- tönre és 500 forint bírságraj tűk már, hogy a -Barátság ítélték. »Határőrvidék« címűjHídja meglepetést, színvona- cikkében megírta, hogy a szu-Jlat, élményt kínál' az egysze- verén magyar állam területén Jrű nézőnek, tanulságot ad, lévő Bácskában és Bánátban, iesetleg utat jelez a szakma- az úgynevezett Határőr-vidé-i belinek. A közönséget azon- ken semmibe nincs beleszóló- í ban az öröm foglalkoztatta, sa a magyar kormányzatnak, ^hogy jó fotókiállítást lát. ellenben korlátlanul dirigál i A »szakma«, tehát a kapos­)vári fotósok lelkes köre talált ott az osztrák miniszterelnök, és az osztrák hadügyminisz­alkalmat és fórumot arra tér. Leleplezéséért la-kolnia / bőségesen, hogy bemutatkoz- kellett. Mivel pedig börtönbe / zék. A két tényező minden­zárták, Táncsics egyedül bir-fképpen Összefügg, a közönség kóaott a lappal. Nem boldo-fa kétévenkénti nemzetközi gult. Megszűnt az Arany#szemle közötti időben is lá­Trombita. Úgy teperték le el-/tott jó fotótárlatot, s a fotó- lenségei, hogy a tulajdonosunknak is megadatott a szé­névé! szóba sem hozták. freplés lehetősége. Úgy véljük. /nem volt túl szerencsés a í rűséa uralkodott el. s az . Elávor meg mindig úgy lát- / szervezés, jóllehet az elneve- | iaénvtelenséa — a Nanos Ol­a tény is, hogy több, kiállí­tásokat megjárt kép is lát­ható a tárlaton. Egy képpel persze leljet több sikert is aratni, nem vitatom, de ami­kor három-négy pályázaton is megfordul egy fotó, elgondol­kodtató egy kissé... és előbb- utóbb valamiféle etikai nor­ma, korlát bevezetésére gon­dol az ember. Fölösleges lenne mondani: nem állt szándékunkban megbántani az indulókat, és még inkább azokat, akiknek képe kiállításra is került. Megbántódnak bizonyára. Mégis — például a somo­gyiak, — korábbi egyéni és csoportos bemutatkozásaik al­kalmával jóval többet bizo­nyítottak, s többet bizonyított a fotóklub is. Ha úgy tetszik, jobban felfénylett a napos ol­dal. Ez persze nem kárpótol­ja a csalódott nézőket. Van néhány fotó, amelynek eszté­tikai értékeire. elemzésére szívesen kitérnék, de éppen ez a nagyon kevés jó mu­tatja azt: jobb lett volna jö­vőre találkozni ezekkel — a színvonalban, mondanivaló­ban hasonlók között — a Ba­rátság Hídtán. A középsze­rTnli vá!t^tlan^ , megőrzi Napos Oldal - ér­hnn^l J heIAyzetet „ 3 {tem. s az igényt is méltányol- ■ a soiaban. A jovobe /hatjuk, melynek alapján ez vetett gyanútlan hittel bűz gólkodott házépítő tervén. Régi álma volt, hogy művész­[ megszületett. Egy bizonyos — s ez a fő képző otthont és iskolát ala- /r)k: túl sok a fotópályázat, a pítson a szegénysorsú, tehet-i kiállítás. Túl sokat gondol­séges fiatalok számára. Sokat /kodnak a fotósok azon, hogy fáradozott álma valóra vál-. mit hova küldjenek be a tásáért, de nem tudta előte-/ készből, s nem eleget azon, remteni a szükséges feltété- / miként lehetne a napos el­teket. / dalra vagy énpen az árnyé­/ kos felé fordítani a lencsét. (Folytatjuk.) * Félreérthetetlenül jelzi ezt az dal sematikus azonosítása a naofénnvel, á csókolózó fia­talok nem túl ötletés »meglő» sésével«, stranrl.ielenetekli^l, közepes . életképekkel. A Napos Oldal — úgy tet­szik tehát — árnyékban ma­radt ... T. T. Irjl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom