Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

A vállalati szervezet jelentősége Kézenfekvő igazság, hogy mivel a munkahelyi demok­rácia csakis a munkahelye­ken valósulhat meg — szem­ben a szocialista demokráciá­val, Amelynek sokféle létezési terepe található —, a válla­lati, gyáregységi, üzemi, mű­helyi szervezetnek nagy be­folyása van működésére. Akadályozhatja vagy éppen segítheti kibontakozását, gyakorlását, hozzátehet és el­vehet a munkahelyi demok­ráciához, demokráciából. . E kézenfekvő igazság elfogadá­sát, ha általánosságban esik szó róla, szinte senki nem tagadja meg. Amikor azon­ban konkrétan, egy munka­helyre alkalmazva kellene ér­vényesíteni ezt az elvet, ta- máskodók és ellenzők népes táborába ütközünk. Hamis okoskodás Érvelésük így hangzik: két különböző dolog a vállalat, -mint szervezett termelőegy­ség, s mint emberi közösség tevékenykedése. Valóban el­választhatók egvmástói ? Vagy az okozza a félreérté­seket, félremagyarázásokat, hogy bizonyos kérdésekben- ‘az alá- és fölérendelt vi­szonynak megfelelően az uta­sítások, más ügyekben a de­mokratizmus kerül előtérbe? Ahol túl képlékeny, laza a vállalati szervezet fölépítése és működése, ott a munkahe­lyi demokrácia sem lehet több puszta formalitásnál. Ahol viszont túlzottan szer­vezett, minden apró részlet­re kiterjedő a szabályozás, ott a merev szervezet bénítja meg a demokrácia érvénye­sülését. Jöjjön ezek után a középút mint megoldás? Önállóság, felelősséggel Némi leegyszerűsítést meg­engedve: a munkahelyi de­mokrácia értelme nem az, hogy kibeszélhessék magukat az emberek, hanem az aktív részvétel a munka, s a mun­ka körülményeinek tökélete­sítésében, a közösség gondol­kodásának, magatartásának formálásában. Ez utóbbiak kedvező feltételeit sok min­den • adja, egyebek között a jó vállalati szervezet is. Mihez kezdhet az a veze­tő a demokrácia fórumain el­hangzott észrevételekkel, ja­vaslatokkal. akinek a válla­lati szervezet .ielentéktelpn jogokat ad csupán? Legjobb esetben továbbítja azt, amit beosztottai elmondtak. És vár. Vagy történik valami, vagy nem. Mert ez és az az osztály, főosztály az illetékes, nem ő. Holott legjobban ő tudja — az ő ismeretei a leg­konkrétabbak —. mit kellene tenni. De nem teheti. Nincs jogköre hozzá. Várnak az em­berek is. és mikor látják, nem történik semmi, legyin­tenek. Kár a szóért,, vélik, s a következő alkalommal már hallgatnak. Közben az osz­tály, a főosztály íróasztaltól íróasztalig vándoroltatja az ügyet, s teheti, mert jogköre — melyet a vállalati szerve­zet ad — nem párosul fele­Megnőtt a társadalmi érdeklődés Ütést tartott a megyei úttörővezetői toná :s Az MSZMP KB titkársága és ezt követően a megyei vég­rehajtó bizottság határozatot fogadott el az úttörőszövetség munkájának továbbfejleszté­séről. Ezzel foglalkozott teg­nap a megyei úttörővezetői ta­nács. Az ülésen jelen volt Tanai Imre, a megyei pártbi­zottság párt- és tömegszerve- zetek osztályvezetője, Weisz Zoltán, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára. Németh János megyei úttö­rőelnök tartott beszámolót. — Egyre több az olyan pe­dagógus — mondta —, aki már a mi ■ társadalma rend- ' szerünkben Végezte el a főis­kolát. Nekik még nagyobb fi­gyelmet kell fordítaniuk az úttörőmozgalomra. Trencsényi László, az orszá­gos úttörőközpont munkatár­sa beszédében felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a társada­lom ilyen nagy figyelmet még nem fordított az úttörőmozga­lomra. Ezt a várakozást meg kell hálálni tettekkel is. Kiemelte, hogy figyelemmel kell kísérni, milyen szellem­ben nevelődnek a gyerekek. Az általános iskolák novembe­ri nevelőtestületi értekezle­tein kötelező volt megvitatni az úttörőcsapat tevékenységét. A titkárság és a megyei párt- vb határozata eljutott az ösz­Weisz Zoltán véleményt j mondott a KISZ—-úttörő kap­csolatról. Eddig nem sikerült elég jól megoldani az átmene­tet a két szövetség között. A legfontosabb feladat, hogy megjavítsák az úttörők felké­szítését a KISZ-tagságra. lősséggel, legalábbis ilyen te­kintetben nem. Ráülhet a ja­vaslatokra, észrevételekre büntetlenül. Jogkör és fele­lősség együtt ér tehát vala­mit, s e társítást a vállalati szervezet végezheti el. Ter­mészetesen csak akkor, ha az osztály, a főosztály felet­tesei is — az igazgatóig be­zárólag — megadták az ön­állóságot, ha érvényesítik, számon kérik a felelősséget. Az alapoknál kezdve A vállalatok túlnyomó ré­szénél — amint azt különbö­ző minisztériumi vizsgálatok megállapították — ma még összekeverednek a régi, ide­jét múlt szervezési, irányítá­si módszerek az újakkal, a korszerűekkel. Ez részben el­fogadható, óm korántsem annyira, hogy hosszú ideig' fennmaradjon ez az állapot. Ott tölti be feladatát a vállalati szervezet, ahol szí­vós munkával kialakították az áttekinthetőséget — mind az emberek, mind az ügyek szempontjából —. a jogok, kötelességek, döntések, intéz­kedések egymásba kapcsolódó rendszerét. Ahol minden ész­revételt. javaslatot, ami csak elhangzik a munkahelyi de­mokrácia közvetett és köz­vetlen fórumain, van kinek címezni, s a címzettnek kö­telessége a válaszadás, a cse­lekvés. Mindenki a maga dolgát Ehhez elsősorban az kell, hogy ne csak elvégezze min­denki a maga dolgát, hanem pontosan tudja, mi az ő dol­ga! Játék lenne a szavakkal? Sűrűn hallott panasz, hogy rengeteg a teendő, nagy »a hajtás«. Jogos kérdés: meny­nyi ebben a látszatmunka, a fölös tevékenység? A tökélet­len szervezet szülte párhuza­mosság, az idejét múlt mód­szerek okozta üresjárat? Leg­többször ezeken a helyeken érzik úgy, hogy a munkahe­lyi demokrácia nem forrása hanem nehezítője a vállalati tevékenység javításának, hol­ott az akadály maga a vál­lalati szervezett. .,. összhangot teremteni nem könnyű, s nem egyszerre vég­rehajtható feladat. A tétlen­ségnél, a várakozásnál azon­ban nincs rosszabb. Mégis, a vállalatok egy része tétlen szemlélője saját küszködésé­nek, a szervezet és a demok­rácia összehangolatlanságá­nak, s nem érti, miért nem jut egyről kettőre. A korsze­rű módszerek, modellek is­mertek, elérhetők a vállalati szervezet átalakításához. Nö­vekszik ugyan az érdeklődés irántuk, de a gyorsabb tem­pó nem indokolatlan kívána­lom. A tétlenséggel, tétova- sággal elvesztegetett idő árát a munkahelyi közösség fizeti meg. Azzal, hogy lehetőségei alatt marad teljesítménye, fejlődése mind a tudatformá­lásban, mind az értékterme­lésben. M. O. Elismerés és bírálat Taggyűlés a textilművek D-pártszer vezetőben Erről a taggyűlésről nem lehet szabályos beszámolót ír­ni, hiszen akkor elvész a lé­nyege, a mindig kiérezhető el­ismerés és a jó szándékú, de határozott bírálat a jegyző­könyvszerű felsorolásban. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának D-párt- szervezete olyan területen mű­ködik, amelyet nem lehet a .fonással kifejezni, csak a fo­nás föltételeinek megteremté­sével. A harmincnégy párttag tevékenységi területe az iro­da, a rezsiműhely, a tmk, a kazánház, a villanyszerelő­műhely és az állandó nappalos munkahelyek. A négy évben éppen a gyárban folyó re­konstrukció miatt nagy fele­lősség hárult erre a pártszer­vezetre, a kommunistákra. Az üzemi párt-vb elismerte, hogy a kommunisták politikai meg­győző munkával segítettek, s így idő előtt be tudták fejezni a rekonstrukciót. A kommu­nisták élen jártak, példájuk­kal irányt mutattak a, párton- kívülieknek, s a többiek is lelkesen odaálltak' az ügy mellé. Most újra példát mu­tattak a kommunisták: elindí­tottak egy ú-j munkaverseny- mozgalmat, amely nagy jelen­tőségű az új gépek megóvásá­ban. Sok régi szakember, nyug­díjas tagja a D-alapszervezet- nek, megszokták az őszinte hangot, nem kendőzik el a vé­leményüket egyetlen fórumon sem. Így volt ez a beszámoló taggyűlésén is. A vezetőség beszámolója, amelyet Kalocsa László párttitkár ismertette a tagsággal, alaposan elemezte az alapszervezet, a vezetőség tevékenységét, jó alapot te­remtett a vitához. Nem először vettem észre ennek a pártszervezetnek a taggyűlésén, tudtam, hogy sok hozzászólás lesz. Most még­sem ezeknek a számát, hanem elsősorban a tartalmát emlí­tem meg. A pártmunka leg­fontosabb területeit emelték ki a kommunisták, s nagyon kritikusan megmondták, hogy mit csináltak jól, mit nem, s min szükséges változtatni a jövőben. Deák Ferenc, a vá­rosi pártbizottság első titkára jónak tartotta a beszámolót, a vitát is, mert a jelentősége szerint tárgyalta a pártélet egy sor kérdését. Kifogásolta viszont, hogy nem elemezte a közművelődést, a kádermun­kát. az üzemi demokráciát, a munkások társadalmi helyze­tét. A pártszervezet tagjai utána ebben a néhány témá­ban kiegészítették a beszámo­lót, s mire befejeződött a vita, teljes kép bontakozott ki a pártmunka egészéről. S éppen ez mutatja, miért volt jó* a taggyűlés. A D-alapszervezet — akár­csak a textilművek többi párt- szervezete — sokat fejlődött a négy év alatt. Még ha hullám­zó volt is a vezetőség tevé­kenysége, az utóbbi másfél évben kiegyensúlyozottabban, | színvonalasabban dolgozott. , Jellemző például, hogy min- I den kommunistának van sze­mélyre szóló pártmegbízatása. A három pártcsoport munká­jának eredménye, hogy a ta­gok jól felkészültek a taggyű­lésekre, tevékenyen részt vet­tek a politikai életben, A ve­zetőség mindig véleményt mondott, ha szükséges volt. Jó példa erre, hogy a gazda­sági vezetőség az ő javaslatá­Elektrotechnikai termékek Nyíregyházán, az Elektroakusztikai Gyár Univerzil Gyár­egységében az idén 75 millió forint értékben hangsugárzó­kat, hangerősítőket, diszpécser telefonokat állítanak elő. A gyár dolgozói a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy december 10-re teljesítik éves tervüket, az önköltségüket 5 százalékkal, a selejtet pedig — a megengedetthez képest — fél százalékkal csökkentik. ra vette még inkább figyelem­be a KISZ, a szocialista bri­gádok javaslatait a rekonst­rukció megvalósítása során. Dicséretes egyes párttagok példamutató munkája. Ko­vács János, Kőhalmi András, Kollár János, Illés József, Ha- hóti János, Széki Tibor, Zsi- deg László, Kotánszky Géza az átlagosnál is többet tett. A pártszervezet a régebbinél erősebben kisugárzott a hoz­zá tartozó területekre. Ez el­sősorban annak köszönhető, hogy minden párttag képezte magát politikailag. Kovács János például kiemelte a párttagok és pártonkívüliek jó kapcsolatét, mégpedig egy igen érzékletes példával. Ré­gebben, ha egy kommunista bement a dohányzóba, halá­los csend lett, a vita témája átment a sportra. Ha kiment, akkor folytatódott az eredeti téma. Ez azért volt így, mert nem politizáltak jól, leckét mondtak fel. Ma már ilyen nincs, őszinte a párbeszéd a pártszervezet tagja} és a töb­bi dolgozó között. Mihalics István, az üzemi pártbizottság titkára mindezt alátámasztot­ta a következőkkel: négy-öt évvel ezelőtt felelősségre von­tak párttagokat, mert nem áll­tak ki a párt politikája mel­lett, ném magyaráztak. Jó volt ez, mert azóta képezték magukat, nem hallgatnak,- sőt vitatkoznak, ahol arra szük­ség van. A legnagyobb vitát a párt­építés és a KISZ-szervezet munkája váltotta ki a taggyű­lésen. Négy év alatt három párttagot vettek föl, s a ve­zetőség sem elégedett ezzel, hiszen még sok párttagnak alkalmas, becsületesen dolgo­zó munkás van az üzemben. A pártépítés megjavítása azért fontos, mert azoknál a munkacsoportoknál, ahol je­len van a párt képviselője, gyorsabban lehet mozgósítani a pártonkívülieket. Kiss Pál azt javasolta, hogy necsak a fiatalokkal foglalkozzanak, hi­szen egynémely munkaterüle­ten negyven-ötvenévesek dol­goznak. Helyes, hogy benne van a határozati javaslatban a pártépítés megjavítása, azonban ez már a négy évvel ezelőttiben is szerepelt. A KISZ-szervezet munkájának megjavítását az utánpótlás miatt tartották fontosnak a kommunisták, s azért foglal­koztak annyian a témával. Még a határozati javaslatot is módosították, bevették kiegé­szítésként. hogy meg kell ja­vítani a KISZ-szervezet párt- irányítását. A számvetés nyugodt hangulata is éreztette, hogy további fejlődés előtt áll a D- alapszervezet. A .következő beszámoló taggyűlésen egé­szen biztos,. hogy még több eredményről számolhatnak be. Lajos Géza szes társadalmi szervhez, in­tézményhez. Az úttörőszövet­ség igényli a társadalom se­gítségét. Erősíteni kell a szö­vetség politikai jellegét, a gyermekek szocialista szellem­ben való nevelését. Németh János kitért a me­gye gondjaira. Ezzel kapcso­latban elhangzottak felszóla­lások is. Az úttörővezetők el­mondták többek között, hogy sok helyen gond még a csa­pat- és rajvezetők anyagi tá­mogatása, a gyerekek nyári foglalkoztatása is. Hausz Gyula, a megyei ta­nács osztályvezető-helyettese elmondta, hogy a gyerekek *ki a szabadba« vágyakozását is meg lehet oldani. Jelenleg tárgyalnak a sportegyesüle­tekkel, és remélhetőleg sike­rül elérni, hogy a sportpályá­kat használhassák a pajtások is. Tanai Imre felszólalásában kiemelte, hogy minden peda­gógusnak meg kell értenie az úttörőmunka fontosságát, és nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is kell po­litikai nevelő munkát végezni. T egnapi írásunkban egy egész járásból összege­zett képet rajzoltunk. Ma egyetlen körzetet eme­lünk ki a siófoki járásból. Nagyberény, Som és Darány- puszta «együttéléséről« kér­deztünk. A vizsgálódásban segítségünkre volt sok más kérdezett mellett egy-egy hosszabb beszélgetésre vállal­kozva: Győri József, a Nagy­berény i Közös Községi Tanács elnöke, Horváth Károlyné körzeti iskolaigazgató, Tóth Sándor, a Hazafias Népfront berényi csoportjának elnöke, igazgatóhelyettes, a művelő­dési otthon vezetője, Tóth Bogdán Erika és Deck Fülöp pedagógusok, Illés Tiborné somi tanítónő. Varga József tanácselnök-helyettes Somból. Véleményeiket összeollózva szembesítjük, módszerünk ma ez. Jelentős községfejlesztési eredményeikről itt nem lesz szó: a települések egymáshoz való viszonyáról, szellemi éf társadalmi életéről inkább. Som: — Évek óta tanácsi közös­ségben élünk. A termelőszö­vetkezetek viszont nem te­kinthetnek vissza ilyen hosz- szú közös múltra. A somi. ha nem is túlságosan: eredmény­nyel gazdálkodott. A herényi­nél bajok voltak. Az ered­„Párbeszéd” Társközségek ménytelenség rányomta bé­lyegét a kapcsolatra. — Ha kell valami, ütjük a vasat. — Nincs kisvendéglőnk. — 1700 kötetes könyvtá­runk van; elég a hatszáz lel­kes községnek. — A szellemi életben ke­vés a mozgás. Itt szólunk közbe mi iS. A hajdani Som a gazdák faluja volt. A régi Nagyberény a káptalani cselédeké. A világ nagyot fordult a «régi« meg a «hajdani« óta. A lelkek mé­lyén azonban talán az egy­kori ellentétek is motiváló erejűek. Talán megszokásból fordulnak szembe néha? Ta­lán a majdnem mindenütt »hagyományos« szomszédi ve­télkedés diktálja egyes csele­kedeteiket? Nagyberény: — Nágyon bízunk a szö­vetkezet lábraállásában. Va- 'óban kritikus helyzetet éltek át az emberek a két telepü- :ésen. Új rendszerre tértek át a fizetést illetően is. Most már nyugodtak a kedélyek: minden hónap tizedikéig fizet a tsz. — Sorvadna a szellemi élet Somban? Hiszen az ot­tani pedagógusnak jó kapcso­lata van a KISZ helyi szer­vezetével. A »gyerekek« az idén már műsort is adtak. Illés Tiborné az évek folya­mán értékes előadássorozato­kat szervezett, mint népmű­velő, a társadalmi szervekkel együttműködve. Nemrég volt egy ideológiai előadássorozat például, siófoki előadóval. Az orvos társadalmi munkára mozgósította az embereket, az állatorvos, ha kérik: előadást vállal. Nők napján ő köszön­tötte a gyengébb nemet. — Folytathatnánk a sort.. . — De Berényről is néhány szót. A pedagógusok ré vesznek valamennyi társadal­mi szervezetben, pedig nagy teher nyomja a vállukat az iskolai feladatokkal is. Újra megindult ugyanis az esti ta­gozat itt. Energiájukból azon­ban futja a tanácstagságra, munkára a Hazafis Népfront helyi csoportjában, a Vörös­kereszt-feladatokra, előadá­sok tartására. Politikai okta­tás folyik, volt szülők akadé­miája, anyák iskolája, egész­ségügyi előadás. A tantestület állandó. A legfiatalabb peda­gógusunk is kilenc éve van már itt. Heten építkeztek pe- dagóguskölcsönnel. — A termelőszövetkezeti agronómusok előadók is. A tsz-ben is megszervezték a politikai sorozatot. Egyikük­nek a községek sportéletében van szerepe. KRESZ-oktatás is folyik a szövetkezetben.,. — Így látom én, a tanács­elnök: furcsa, de Somban mintha nagyobb mozgás len­ne bizonyos részterületeken. Az emberek nagyobb szám­ban vesznek részt a tanács­üléseken, ez is mutat valamit. Talán az onnan bejáró két pedagógusnak kellene »élőbb kapocsnak« lennie? Kisgyere­kük van, olykor csak este jutnak haza; belátom. Mutat valamit a Tegyük szebbé köz­ségünket! mozgalom is. Most már biztos, hogy a felaján­lott 92 ezer forint értékű társadalmi munka nem ma­radt csak szó. Újra megszakítjuk a »pár­beszédet« egy közbevetett kérdéssel: »Mi a helyzet Da- 'ránypusztával, mely speciális helyzetben van, hiszen álla­mi gazdasági központ, de kül­terület?« — Újabb feladatot jelent. A gazdasági vezetőséggel össze­hangolt erőfeszítés eredmé­nyeképp: esti tagozatot szer­veztek azoknak, akik nem végezték el az általános isko­la felső tagozatát. Tizenöt ember iratkozott be. A peda­gógusok a »tudás utazó kö­vetei« lettek, rendszeresen ki­járnak a pusztára. Ennek eredményeképp másfajta kap­csolatok is kezdenek virágoz­ni. Mostanában adott műsort az' iskola sokszorosan díjazott előadócsoportja az egyik szo­cialista brigádtag gyermeké­nek névadóján. És így tovább. Szőhetnénk a fonalat sokáig: újabb gon­dokra és ú.iabb örülnivalók- ra derülne fény. (Folytatjuk.) Leskő—Luthár Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom