Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-31 / 304. szám
Sß 'I SZILVESZTERI TURMIX CIKKEINK melyek a kedves olvasó épülését szo gól/ók Mismás beszámoló Szerelem..* Cikkeink — ki merné tagadni ? — nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a somogyi emberek életében (kiváltképp azokéban, akik egyáltalán elolvassák): tájékoztatnak, meggyőznek, felvilágosítanak, félrevezetnek, mozgósítanak, felráznak, lehűtenek, dühbe hoznak, lelkesítenek, elandalítanak, felbosszantanak, mosolyt fakasztanak, sírásra késztetnek, röhögésre ingerelnek, hitet ébresztenek, illúziókat rombolnak, ellenkezésre hergelnek, vétkezésre (káromkodásra) kényszerítenek. Hadd mutassam be ezt néhány példával, önkényesen két csoportra osztva lapunk írásait. ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS INFORMÁCIÓKAT KÖZÖLNEK Külpolitikai eseményekről: Elutazott, megérkezett, búcsúztatására megjeleni, tárgyszerű, szívélyes, baráti, elvtársi (a nem kívánt rész törlendő) légkörben a felek kicserélték mandzsettagombjaikat, hogy néhány hét múlva is tudják, miért találkoztak. A taggyűlések vitáiról: Sajnos, vita nem alakult ki, mert az alapszervezetben tökéletes volt az egyetértés, és különben is, mindenki sietett haza a Stirlitz-sorozat adására. Az állatállomány alakulásáról: Karódon kereken 178 sertést adtak le a háztájiból november 16-a és december 3-a között, pontosan hárommal többet, mint a tavalyi év hasonló időszakában, és öttel kevesebbet, mint a szomszédos Drávagárdony- ban. A falugyűlésekről: Szép számmal (ez ntennyi is?) összejöttek, meghallgatták, hazamentek, lefeküdtek. Oktatásügyünk fejlődéséről: Megkezdődött, folytatódott, befejeződött (a tanítás, a vakáció, a téli meg a tavaszi szünet, a vizsgaidőszak, mint mindig). LÉNYEGES ÖSSZEFÜGGÉSEKET TÁRNAK FEL Az áruellátásról: Bőségesen van áru a megyében, csak nem mindig az, ott és olyan, mint amit, ahol és amilyet a kedves vásárló óhajt. Egyébként itt minden igaz, sőt még annak ellenkezője is. A betakarításról: Köztudott, hogy az ember ősidőktől fogva azért vet, hogy arathasson, és erről a hagyományról még akkor sem hajlandó lemondani, ha egyszer esik, másszor fúj, köd üli meg a tájat, vagy netán bágyadt sugarát szórja a késő őszi nap. •Ügy általában, valamely eseményt kommentálva: Mert egy pillanatra sem szabad elfelejteni... (Mit is?) Az építőipar munkájáról: Ja, ilyen műfajban erről nem írunk. Bűnügyekről: Nem az elfojtott szadista ösztönök birizgálása a célunk, hanem az újságírói norma teljesítése. De ha valakinek éppen ez kell. ne mondhassa, hogy még erre sem jó ez az újság. Egészségügyünk megóvásáról: A hatás elmaradhatatlan: az olvasó mindig pontosan azt a nyavalyát érzi moco-' rogni szervezetében, amelyikről éppen olvas. ■ A színművészeiről: A kritikából minden kétséget kizáróan megtudható, hogy a színház valóban azt mutatta be. amit a plakátokon hirdetett. És már ezért is érdemes volt megírni. A megye sportéletéről: Nem süllyed a Vasas hajója. (Persze, mert nem is teszik vízre, hátha nedves lesz.) De félre a tréfával, hi- j szén a színház és a sport I vetélkedőiéből az utóbbi ke- i rült ki győztesen: a Rákóczi itt többre vitte. I*. L. i Megrezdültek a szobaabla- kok a tízemeletes irodaházban, amikor Nellyke, a csám- pás titkárnő visításszerűen elkiáltotta magát: — Czicze Róbert, a főnökhöz! Két pillanat se telt bele, s a keszeg, holtsápadt fiatalember ott reszketett a hatalmas barokk íróasztal előtt. — Mi ez, Czicze szaktárs! — lobogtatott Csipisz Bódog al- ülnök rákvörösen egy jókora paksamétát. — Kérem, még ilyen blamázs nem esett meg nálunk. Mondja, honnan vette a bátorságot, hogy tele- szúrkálja ennyi zagyvasággal a beszámolómat ... S már csak egy nap van a bizottság üléséig. — De kérem, én úgy gondoltam, ... izé, csak szebben akartam kifejezni... — Hát ide figyeljen, Czicze szaktárs, ha maga egy új Kazinczy, akkor nyelvújítson ahol akar, de ne itt, a libic- pöszmétei mismás bizottságEgy peches beteg monológja A múlt pénteken arra ébredtem, hogy nem valami jól érzem magam. Rögtön elkezdtem számolni, mert az már az iskolában is erős oldalam volt. Ha bekopogok az orvoshoz — ismerve a szokásait —, kiír három napra. De akkor mi a hsznom belőle? Hiszen a háromból az egyik- fél munkanap, a másik meg vasárnap. A lázmérőm több mint 37 fokot mutat. Sebaj, keseredtem neki, csak azért is kitartok hétfőig, s akkor majd megkapom a hétfőt, a keddet é6 a szerdát, mert ugye a [ doktor úr ilyenkor mindig | háromig számol. Bekaptam egy lázcsillapítót, és beván- j szorogtam dolgozni. Délre rosszabbul lettem, a munka- társaim is észrevették, hogy egy lyukas kétfiliérest sem: ér a munkám. Nem érdekes, öntöttem erőt magamba, kibírom, S fölsejlett előttem a hétfőtől esedékes három csodaszép nap. Ám mivel kissé szédelegtam, zsebemből — amely mindig tele van or- i vossággal, már régóta nem ! tudom mire szolgál — bevettem újfent két fehér pirulát, szerintem lázcsillapítót. Valóban az lehetett, mert képzeljék, estére majdnem rendbe jöttem. Másnap reggel meg virágos kedvvel ébred- - tem. Rossz előérzetem lett: csak nem gyógyulok meg teljesen? Csak nem kell veszni hagynom három álomszép napot? No, majd teszek róla. Levettem a kalapomat, hadd érje az a hideg, nyúlós köd a fejemet. Kigomboltam az ingemet is, hogy ne kerülje el a hideg a torkomat. Ráérősen ballagtam a munkahelyemig — csak lesz valami eredmény. Nem húzom-ha- lasztom: délre makkegészséges lettem, és így végtelen szomorúságomra elvesztettem három reményteljes napot. Nem úgy a barátom, aki eszes fickó. Csöpögő orral, sípoló tüdővel, fájó derékkal kihúzta hétfőig, amikor is szemrebbenés nélkül kiírták | három napra. S mire a legtit- ; kosabb álmaiban se mert szá- ! mítani, utána lett még egy j teljesen link hónapja , is. Ugyanis — mert milyen sze- ; rencsés ember? — szerdára kapott egy kiadós szövőd- ! ményt, mentő vitte a kórházba, ahol mennyei tétlenség- : ben egy hónapig elválasztha- ] tatlan barátságot kötött az j ággyal. De hát nem kárhoztatom a : sorsot, mert a barátomnak j örök életében legendás sze- | rencséje volt. Dr. I. I. í nál. Hát hogy álljak én ezzel l a beszéddel a küldöttek elé?! j — Talán egy kis javítással... ! — bizonytalankodott a fiatalember, s zavarában félkopasz j fejét fésülte ta töltőtollával. — Először is kétszer olyan hosszan fejez ki mindent, mint kellene — dúlt-íúlt Csi- } pisz Bódog. — Azt írja pél- j dául a társadalmi munkáról, hogy »sok kéz hamar kész«. | Hát ember, nem tömörebb a j mobilizálás! S a tetejében j nem ismeri az életet, az em- ! bereket. Ha ezt így mondom I el, holnapután reggelig se fa- j jeződnek be a hozzászólások. — De miért, alülnök szak- I társ? — Azért, mert mindenki ad i lesi, mihez kapcsolódhat. Pél- | dául, l^a én elmondanám azt. j hogy -hallgat, mint a süli ! ha!», egyből szót kérne Negrc ! Leó, a horgászok titkára Hát nem emlékszik, a múlt- ! kor szövegen kívül véletlen azt mondtam, hogy vérré vált benne, mint barátban a lencse, hát nem elsőnek pattan* fel Döme Erzsók. Tíz éve hordja a retiküljében ugyanazt a hozzászólást a véradásról, s még a gépelési hibákat is ugyanúgy olvassa fel. Hát kell ez nekem? Csipisz Bódog piros tolla minden szólást, közmondást szigorúan kigyomlált a beszámolóból, majd föllélegzett. — Nézze, fiam, hogy egy kis bátorítást kapjon, beírjuk ide a végére, a kutya ugat, a karaván halad. — S az minek? — csodálkozott Czicze Róbert. — Mert itt lesz Borgulya szaktárs, a mismás központ szeretve tisztelt főülnöke ... S ő szenvedélyes ebtenyésztő. L. G Óva fos ember C=i < m AU &A m Köszönöm, amikor vezetek egy kortyot sem iszom. a kirakatot. Fűzfapoéták Szilveszter: híd az ó- és az új év -fölött«, s tapasztalatom súgja, hogy míg parttól a partig átjutunk, szép csendesen ki- és megbékélünk... Fűzfapoéták levelei és vaskos verskötegei lapuinak a fiókomban. Dehogyis haragszom rájuk! A bizalomnak, mely erőt adott ebben az évben is sok-sok fűzfapoétának, sajnos nem feleltem meg. Eddig'egyetlen soruk sem jelent meg. De mit is jelent a rosszalló kifejezés: fűzfapoéta. -Kezdetleges verselgető, rossz, silány költő; verslaragó.« — így az Értelmező Szótár. A fűzfapoéta kifejezés alatt találjuk a fűzfasípot: -A fűz fiatal hajtásának épségben lehúzott kérgéből készített kezdetleges ajaksíp.« (Gyermek lettem újra, lovagolok fűzfasípot fújva.« Ismerős a fülnek, Petőfi írta.) A -kezdetleges" jelző “Tarhonyát faluriport Szilveszteri frizura I Avagy, dinig a mama elkészül. (A Vccscrnaja Moszkva karikatúrája) Mottó: A gyakornok használat előtt felrázandó! »Menj — így a főnök, Ki rajta üt gyakornokán, Hogy lásd — úgymond — mennyit ér a repce Tarhonyán. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin a phű kövér? Használt-e a dotáció, Mit Állam bácsi mér?« Röviden: -Indulj, fiam, faluriportot csinálni Tarhonyára!« És a gyakornok veszi a kanyart a levéltárba, hogy adatokat bogarásszon a Harminc nemzedék hiedelmei Somogyról című gyűjteményből. Rögvest kitűnik, hogy Tarhonya, ez a virágzó somogyi i#lu már a gerinctelenek korában is lakott hely volt. Az egyetlen fennmaradt írásos emlék ebből az időből az -Ej miocén, tyúkanyó kend« című agyagba kapar- gált éposz. Itt pattogott egy ideig Attila, az isten ustora. Caesart a lakosság -A vécézár! A vécázár!« — kiáltásokkal fogadta, lévén az emlegetett rekvizítum akkor éppen hiánycikk az áfész-bolt- ban. A rómaiak egyébként termékenyítő hatással voltak az őslakosságra: megtanították őket digózni, vagyis a csonthéjasokat dugványozással szaporítani. A honfoglalás ment, mint a karikacsapás. A letelepülő magyarok vajdát választottak, meg bírót. (Akkoriban a bírót gyulának nevezték.) Honfi volt mind a kettő. A mongolok Tarhonyánál törtek át a húskombinát felé. Nemrégiben egy bakafántos régész kitúrta a helyéből egy tatár kán térdkalácsát. Finom, foszlós kalács volt. A tegezről kiderült: főkán lehetett az illető, vagyis kánkán. (A magázról nem derült ki semmi. A törökök itt akartak megütközni a magyarokon. De rossz az jrányitószámuk, így Mohács felé mentek. V. László Tarhonyán mondta ki a döntő fontosságú szavakat: -Ki az? Mi az? Vagy úgy...« A daliás időkben itt még a nőkből is kurucok lettek. Ebből a korból egyébként csak egy dali pár pisztoly és egy szép selymes lódongó maradt. A gyakornok ezután — felvértezve a tudományokkal — indul Tarhonyára. Ki az életbe! S ezt már a falu határában megtalálja: vetnek. Egy piros arcú magyar gyerek, és egy piros arcú magyar lány. — Én vagyok a traktoros, a Manci a faros. — Azt látom. Mit vetnek? — Atommagot. A legelőről be az istállóba. Egy gyönyörű állat. Ekkora marhát még nem is látott. — Mennyi tejet adhat ez? Mindent megad ez, nem úgy mint a rovatvezetőm a húszast ... Az angyalnak öltözött gondozó: — Bika e ... Gyakornok lelkesülten: Mostanában annyit hallani, hogy több tejet adnak, ha zenélnek nekik. Mit szeret ez az állat? Klasszikusat, vagy popót? — Riporter kartárs! Ne annak a felének beszéljen, mer’ az a vége . ..! Es így tovább. A gyakornok faluriport készítés közben mindig belelép... az életbe. I» L. egyformán illik tehát a fűzfapoétára és a fűzfasípra is. Ácklig-addig ágaskodnak, különösen most szilveszterkor, fiókomban a -kínrímek«, mi hajlok éh is a-békésségre«, rábízom az olvasó ízléséré, hogy válogatásom megfelel-e a fűzfaversek iránt támasztott követelményeknek. Szerzőiknek ezúton mondok köszönetét nélkülözhetetlen közreműködésükért. — Ezek a munkáim csak csekély hányadát képezik a nagy, kész anyagomnak — ívta mgtisztelő levelében V. J. Szilveszteri hangulatot árasztó részletet választottam ki egyik verséből: Kutyák is vígatták A két részeg vándort, A csendháborítás Tetőpontra hágott... Fiatalember hozta be a szerkesztőségbe ezt a versét: Múzsával Van kit megcsókol, s van ki csókolózik Vele. Van aki fenekére csap, (olyan is). Van ki szoknyája alá csap. (manapság ezt is lehet). Én tekintetét fürkészem, ha tükrömre veti szemét. Szinte érződik a kővetkező sorok között, hogy írója nagy kedvét leli a rímfaragásban. Nyolcvanötös sorszámú, Bolha című verséből: Szeretnék én bolha lenni, Hónaljakat csipkedni, Minden testrészhez eljutni, És ott ramazurit csapni. :. írja B. D. kaposvári lakos. S. G. toponári lakos küldte be: Brummognak a medvék. Lesz is itt sok vendék. Ha én majd ott lennék Szeretne is a sok vendéi:. Az állhatatos fűzfapoéta gyógyulást keres az írásban. Hiszek ebben a terápiában. Ismerek közülük egyet, hosz- szú-hosszú Ideje írja a gyermekded dolgait. Ötvennégy éves korában — először — férjet is talált. A kedves verselőknek: BÜÉK. H. B. in OQ
