Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-29 / 303. szám
s Somogyi Néplap FÓRUM V a k á o i 6 izsga Az elektrnvcrőgyár Vikár Béla szocialista brigádjának, a textilművek November 7. brigádjának kérdéséi: Milyen mértékű lesz a közszükségleti cikkek ármozgása, és hogyan befolyásolja ez a lakosság clctvű.ivonalát? Az olajválságnak lesz-c további liatasa Magja, .u szagra? Vár- liato-e az olajszármazékok arainak további emelése? Mi- i.' cn eiieigiat-kareKOssitgi in- iczkeüesckL't tervez a ielso szintű VCZerOS ? \ iilitO GYULA: Bizonyára u termelői araié alakulása és a logyas.tt.0i arra vaió halasa is eruea.ii a aordezoket. A termeim araié emeiese a világpiaci arak változása miatt iiiio. januar 1-töl eiKerülne- tellen. A legtöbb fogyasztóban felmerül a kérdés: ha a termelői árak növekednek, athárul-e ez a fogyasztói árakra, s ez a változás mit jelent a vásárló szempontjából? Jogos a kérdés. Az árak alakulásával kapcsolatosan mindenekelőtt két számot ál- i.tok szembe egymással. A ivózponti Bizottság úgy értékelte, hogy a fogyasztói árszínvonal 1974-ben 2 százalékkal növekszik, 1975-ben pedig nem haladhatja meg a 3,6 százalékos növekedést. Ez lermészetesen azt jelenti, hogy néhány cikk árnövekedésével kell számolni. Másrészt azt, hogy az életszínvonal emelésével kapcsolatosan céljaink nem változnak. A reálbér és a reáljövedelem .okosság! összfogyasztásra onatkozó jelzőszámai azt mutatják, hogy szolidabb előrehaladásra számíthatunk, mint 1974-ben. Utalnék azokra az intézkedésekre, melyek az egyes társadalmi rétegek anyagi helyzetének javítását szolgálják, mint például az alacsony nyugdijak föleme- i ése, a munkaidő-csökkentés ^szélesítése. A Központi Bi- ■ ttság gondolt arra, hogy a . >vő évi lakásépítési tervek legvatosulianak. 1975-ben is 90 ezer lakas épül az országban, és ezzel a negyedik ötéves terv és a tizenöt eves lakásépítési program is meg- alósul. Emellett — a kitty ensúlyozött áruellátásra irekedve is — elkerülhetet- m a fogyasztói árszínvonal ivekedése. Az intézkedésekről az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzottak alapján részletesen tudomást szerzett megyénk lakossága. Részletesen nem lehet szólni arról, hogy az egyes árucsó- porloknál milyen konkrét áremelés következik be. A közvélemény megnyugvással fo- 'adta, hogy az áremelkedés az élelmiszereket nem érinti, tehát azok a híresztelések, melyek a cukor vagy más alapvető élelmiszer órának °melésére vonatkoztak, alaptalanok. A termelői ára'k emelése mindenekelőtt a vegyi anyagok, a szinesfémek és más alapanyagok, valamint az energiahordozók területén következik be. A fogyasztói áremelkedés pedig elsősorban a vas-műszáki, a háztartási, vegyi, ruházati stb. cikkek kategóriájában várható. Vagyis azokban a termékcsoportokban, amelyeknek termelői ára növekszik. Az iparcikkcsoportban, a textilne- műeknél és más áruféleségeknél árcsökkenés is lesz, ezzel az áremelő tényezők mérséklőnek. Hírek terjedtek el az zemanyagár és az olajszár- ; '.ékok fogyasztói árának ;'ob emeléséről is. Ezek ' ttalansaga már nyilvan\ Központi Bizottság fokolt takarékosságra hívta fel figyelmet az élet minden őrületén. Ez olyan vezetői magatartást igényel, mely a ^fontosabb energiahordozó- ■-11, az emberi munkaerővel való takarékosságot, a jobb üzemszervezést tételezi fel minden munkahelyen. Juhász József, 8654 Ságvár, Lenin u. 47.: Kolos János és Pintér Ferenc. 8600 Siófok, Mező Imre utca, kérdései: A termelőszövetkezeti tag miért nem mellei el liO éves korúban nyugdíjba? Mi már a harmincas években is dolgoztunk a veszprémi káptalan földjei í. Kérdésünk: ezeket az éveket miért nem számítják hozzá a munkában töltött évekhez? Milyen módon lehet az időt igazolni? KLENOVICS IMRE: Nem könnyű rövid választ, adni. A felszabadulás előtti úgynevezett társadalombiztosítás nem volt olyan társadalmi méretű, mint ahogy arra az elnevezésből következtetni lehetne. A »társadalombiztosítás« akkor szigorú fedezeti alapon állt, amelynek nagy részét .a dolgozónak kellett fizetnie. Mivel a magángazdálkodókra — és sok alkalmazottra — nem terjedt ki a társadalombiztosítás, ilyen fedezeti alap a felszabadulást követően még elvileg sern állhatott rendelkezésre. A nyugdíjra való jogosultság lehetőségét tehát a felszabadulás után az új termelési és társadalmi viszonyok kialakításával lehetett és kellett megteremteni. A szocialista rendszer a társadalombiztosítási jogokat a lehetőségekhez mérten fokozatosan kiterjesztette minden dolgozó rétegre. A termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó nyugdíjtörvény tehát a népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve állapította meg az öregségi korhatárt a férfiaknál 65, a nőknél pedig 60 évben. Tehát nem arról van szó, hogy a termelőszövetkezeti tagok munkáját, annak társadalmi hasznosságát alacsonyabbra minősítik. A termelési viszonyok szocialista átszervezése és a termelékenyebb nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés a felszabadulás ulán csak lassan és a parasztság tudatának átformálása után következhetett be. A kérdésre válaszolva elmondhatom: a különbségek felszámolása napirenden van. Hadd idézzek ehhez egy részletet a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiből: »Tovább egységesítjük a nyugdíjrendszerünket és csökkentjük a korábbról megmaradt különbségeket. Biztosítjuk a 'nyugdijak reálértékének me-tartását. Fokozatosan megszűnt :t. k a társadalom- bUt sít süap még fennálló eltéréseket.» A kérdés másik '■’lére válaszolva : a febza' ~ 1 '.s előtti társa dal rnbistcrítü ü . rendelkezések szerint a mező- gazdaságban alkalmazott dolgozó nők egyáltalán nem, a férfiak pedig csak 1939. I. 1- től kezdődően estek biztosítási kötelezettség alá. A biztosítási díjat az erre a célra rendszeresített — úgynevezett OMBI — könyvbe, a megvásárolt biztosítási bélyeg beragasztásával kellett leróni, amit a közigazgatási szerv — jegyzőség, községi elö’já-óság — bélyegzővel hitelesített. A mezőgazdasági munkát végző férfiak alkalmazásának idejét tehát nyugdíjra jogosító szolgálati időként 1939. I. 1-től lehet elismerni. Ezt az OMBI-könyvvel, ennek hiányában a tanács által kiállított, a munkáltató nevét, alkalmazása minőségét és időtartamát feltüntető igazolással kell bizonyítani. A húskombinát Lendület brigádja kérdezi: Egyes cigánycsaládok visz- szaélnek az állami támogatással. Pl.: a juttatott bontási anyagot nem az adott célra használják fel. EIIenörzik-e ezt? BÖHM JÓZSEF: A cigánytelepek felszámolása országos gond. Megyénkben a lehetőségekhez mérten megadunk minden segítséget azoknak az építtetőknek, akik el akarnak költözni a telepről. A lehetőségek egy fajtája a lakások bontásából származó építési anyag juttatása. Bontási anyagot olyan személy kaphat, aki saját telekkel és építési engedéllyel rendelkezik, valamint azokkal a feltételekkel is. amelyek építési szándékát bizonyítják. Sajnos esetenként itt is —- mint az élet más területén — előfordul visszaélés. Bejelentés alapján a városi tanács illetékes osztályának is tudomásra jutott ilyen eset. A visszaélőkkel szemben — a rendőrség segítségét igénybe véve — eljárnak. A visszaéléseket a tanácsok több és szigorúbb ellenőrzéssel igyekeznek megszüntetni, illetve megelőzni. A tanítóképzőben a karácsony utáni első vizsganapon testnevelés tantárgypedagógiából vizsgáztak. Vizsgázott Walter Károly is, a növendékekkel együtt, hiszen — fiatal tanár lévén — először vizsgáztatott. A családok együtt töltött ünnepe után sok házban továbbra is együtt van a család; a gyerekek élvezik a vakációt, a szülők morzsányi szabadságukat — erre utalnak tapasztalataink. Az iskolákban ugyanis kevesen jelentkeztek a szünidő alatti napközibe. A kaposvári Kisfaludy utcai általános iskolában karácsony után csak kilenc gyermek foglalkozásáról kellett gondoskodniuk a nevelőknek, a Bartók utcai iskolában tizenheten töltik napközi- idejüket, a Zrínyi Hona iskolában huszonheten. A tanítási idő alatt 216 napközisből csupán 12-en veszik igénybe a napközit a Berzsenyi általános iskolában. — Kell-e tervezni programot a gyerekeknek, vagy mindenki maga dönt, mit szeretne csinálni? Embersics Imre, a Kisfaludy utcai általános iskola igazgatója elmondta: a pedagógusok órarend pontosságú tervet készítettek az úttörőcsapattal együtt a napköziben vakációzó gyerekek szórakoztatására. És nemcsak a napközis nevelők vesznek részt ezeken a foglalkozásokon ; mindén pedagógus segít abban, hogy minél színesebben teljenek a vakáció pihentető órái. A Bartók utcai általános iskola igazgatója egy nagyon fontos dologra is fölhívta a figyelmet: jo alkalmat ad a vakáció alatti napközi arra is, hogy megtanítsák a gyerekeket játszani. Ez a törekvés nagyon jó, ha túljut az iskola falain. — örülnek-e ennek az idő nek? Várkonyi Imréné, a Zríny Ilona iskola igazgatója: — Sokat vannak a gyerekek kinn a szabadban, kihasználjuk u jo időt. Sportolnak,-' játszanak. Alighanem ettől függetlenül minden gyerek örülne, ha nagy pelyhekben hullani kezdene a hó. Főleg azok, akik több órás kirándulásra indulnak ezekben a napokban. A kaposvári Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ tegnap szervezett remek kirándulást a tokaji parkerdőbe — szánkó nélkül. A túravezető ismert természetbarát: Matuszka József né. Pénteken 150 főnyi gyereksereg — óvodás, kisiskolás — szünidei matinéelőadást láthatott a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban. Elgondolkodtató viszont, hogy a2 EDOSZ művelődési otthon a vakáció alatt miért szünetelteti a gyerekklubokat, szakköröket. Az ünnepek utáni első munkanapon kétórányi idő alatt 38 gyerek fordult meg a megyei könyvtárban, s kilencvenhá- rom kötet könyvvel tért haza. Meglepő adatot tudtunk meg az Ezermester- és Úttörő- boltból: mintegy harmincezer forint értékű barkácsfelsze- relés fogyott el karácsonyra, és nagyon sok egyéb szerszámot is vásároltak a gyerekeknek. A barkácsolás örömei is a téli vakációhoz tartoznak. Lemezfigyelő Égi, földi szerelem »Kóstoló«- Ruttkay Éva nagylemeze. Ebből, abból csipeget. Szó se róla: az ínyenc fogyasztó igy is »eltelik«. E »kony- haszagú« jellemzés lalán érzékelteti az összeállítás erényét és hibáját is. Mert yalóban sokszínű — bár egy vezérfonalra, a női tisztaság eszméjére felfűzött — »műsor« ez. Az elégedetlenségérzet is ebből táplálkozik: egyetlen műfajban sem ad teljeset a lemez. S ez nem is annyira az előadó, Ruttkay Éva hibája; in kább a szerkesztő-rendezőé. Siklós Olgáé. Néhány jégtiszta Szécsi Margit-vers, egy F. Garda Lorco-ballada, Aszklepiá- desz- és Sappho-költemeny — Radnóti fordításában — érezteti, milyen élménnyé virágozhatott volna a bimbó... 1 Magyarországért harcoltunk Mig odavonszoltak az ágyút és a futóárkot ásták, figyeltem az ellenséges önjáró lövegeket. Agyúik torka mintha egyenesen rám, a mi ágyúnk kezelőire szegeződne. Nem tartozik a kellemes érzések közé, ha az emberre céloznak. Ott feküd- ] tem mozdulatlanná meredten, j vártam, hogy elkészüljön a futóárok, hogy beleugorjam és eltűnjek. Tudtam azonban azt is, hogy mindazt, ami nálunk történik, latjak a megfigyelő- pontroL Amikor végre felállították az agyút, elfoglaltam a helyem, és az irányzókkal a néA párbaj folytatása met önjáró löveg szürke orrát kerestem a- célkeresztben. A katonákat a futóárokba parancsoltam. A terv egyszerű volt: célba veszem, tüzelek, és mint a macska, be a futóárokba. Akkor azután a fasiszták lőhetnek az ágyúra, ha célba tudják venni, nem lesz mellette senki. Célzok, csattan a loves, a lövedék vörös csíkot húzva maga után az út és a nádas fölött atröpült a bokrok mögé. Szinte megdermedtem, s bár elhatároztam, hogy azonnal a futóárokba ugróm, ott maradtam figyelve. Bizonyára ■ - ;i'í # . ' s'Wf *y » ■::- V í . v ' *v .< * •í‘ ' •áiv:,' Budapest romos látképe 1915. február 13-á». önökkel is megtörtént, hogy homokba dugtak egy ágacskát, amikor elérte a szilárd talajt, finom lökést éreztek. Azt hiszem, valami ilyesmit, ilyen könnyed lökést éreztem, amikor a lövedék fényes nyommal elérte a Ferdinand pácélzatát. A valóságban persze ez elképzelhetetlen, de pontosan emlékszem, hogy akkor igy éreztem. Abban a pillanatban már biztos voltam benne, hogy eltaláltam a hitlerista önjáró lö- veget, és öröm töltött el. De az önvedelem reflexe is működésbe lépett, és szinte az ágyútalpon at vetettem magam be a futóárokba. Ebben, a pillanatban süvített el ágyunk fölött két ellenséges lövedék, és ott robbant, messzi tőlünk, ahol ko-ábban légvédelmi ágyúink álltak. A kettős robbanások ugyanott még há- j romszor szántották föl a fut | det. — Ott keresnek bennünket, mi meg itt vagyunk! — kiáltott fel Viktor Duskin, A harcban rém is vettük észre azonnal hogy csak az egvik Ferdinand lő, a másikból meg egyre magasabbra emelkedik az égő gép nehéz., fekete füstje. Vártunk, amíg a lövések elhallgattak. Azután újra megtöltötték az ágyút, utana én is a tüzelóallásba mentem, es szinte odatapadtam az sranyaekho*. Épp olyan pontosan céloztam, mint először. Lövés, és máris ott fekszem a futóárokban Duskin mellett.' Hallom, hogy robbannak a Ferdinand lövedékei, amelyek most még messzebb szálltak, s valamiféle ideges nyugtalanság érződött lövéseiben. Vártunk egy kicsit, azután újra ismétlődött minden élőiről. Újra meg újra, és egyszer csak azt vettem észre hogy már nem ugrálok be a futóárokba, sőt az egész kezelőszemélyzet ott áll az áevú mellett, mintha zárt lőállás- ból lőnénk, és semmi veszély sem fenyegetne. A fasiszták valóban nem válaszoltak lövéseinkre. A'célkeresztben láttam. hogy mindkét Ferdinand eg. — Na, ez megvan! — szaladt ki a számon a hétköznapi kifejezés, Viktor elővette a cigarettatárcáját és mind rágyújtottunk. Mellettünk pedig, az úton álló ágyút kerülgetve, földgödröket hányva, fekete kipufogógázzal borítva bennünket. fülsiketítő zajjal, csikorgással haladtak tankjaink. Észrevettük, hogy a megfi- gvelöái'áslból felénk indul a hadosztályparancsnok az ezredparancsnokkal és más tisztekkel. Arra sem volt időm, hogy az eV,írt Viryézz!-t vezényeljem. és jelentsem, hogy a feladatot végrehajtottuk. ö csak legyintett, és cg;onás után átölelt bennünket. Hátralépett, még egyszer végignézett bennünket, es azt mondta az egyik törzstisztnek: mindnyájukat kitüntetésre felterjeszteni! tfolytatjuk.) Hadd soroljuk a színpadi írók neveit is. Goethe, Brody, Molnár Ferenc, Euripidész, Sartre, George Bemard Shaw.Szo- phoklész, Madách, Capelc, Vörösmarty, Sarkadi Imre, Shakespeare és Csehov színműveiből hangzanak el részletek. Jobban mondva, néha: részletek részletei. Mert — mint mar jeleztük — a szerkesztői olló néha kíméletlen volt. »Azt gondoljátok, az élet csak any- nyiból áll, hogy nem fekszünk mozdulatlanul a föld alatt? Nem attól felek én. hogy kenyéren és vizen kell majd élnem. Meg tudok én élni száraz kenyéren is; sosem kívántam én többel. Nem baj az, ha csupán vizet ihat az ember, csak tiszta legyen az a víz...« És igy hömpölyögne tovább Johanna csodálatos monológja. Vajon mi okozhatta, hogy »dobhatónak« véltek jó néhány szép mondatot? És azt. hogy az előadó egy mondatközi »az*—t »lenyelt« a monológ vége felé, egy »ha«-val megtoldotta? Csoda, hogy a hallgatóban, aki 1964 májusában — több mint tíz évvel ezelőtt — egy kaposvári Szent Johanna-eiöudást látott, még mindig az az élmény? Olsavszky Éva vaskos valóban népi szentje. Mennyi báj van Molnár Ferenc Liliomának Marijában »Megfogja a kezemet — meséli szerelmeséről, Hugó hor dárról —és úgy sétálunk Aztán lóbálni akarja a keze met, én meg nem hagyom Aszondom: maradhasson. C" meg aszo.ngya: mer olyan da cos? Megin akarja lóbálni, nae gin nem hagyom. Aztán sokáig, addig, amíg egyszer csat hagyom ...« A kis cselédlány naív bája jól csendül ki Rutt kay előadásából. Ahogy szép a színésznő vallomása A testőrben. S megint a naiv báj Ilmaként Vörösmarty Csongoi és Tündéjében. Egyszerű igazságai: orvosság-vigasztalásoK Ruttkay rádöbbent: Sarkad Elveszett paradicsomának Mi rajában a magyar irodaion- egyik legszebb nőalakját al kotta meg. -Minden szép és jó lesz...» — üzenet ez. Mi ként a csehovi ' is: »És most már tudom, értem, Kosztva. hogy a mi pályánkon — mindegy: akár színpadon játszunk akár írunk — nem a hírnév nem a ragyogás a fő, nem az, amiről én ábrándoztam ...« Ezek a tiszta pillanatok teszik részeiben szép élménnyé az új nagylemezt. Csak sajnálhatjuk, hogy egeszeben nem válhatott azza. U. L.
