Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

♦ Huszonöt éve a vasútnál A rendelőintézet kommunistái Az l-es torony őre Csöndes a vasúti átjáró kör­nyéke. A nyári szezonban százával várakoznak az embe­rek meg a gépjárművek, hogy a siófoki hajókikötőhöz, a szállodasorra, vagy onnan a 7-es főútra juthassanak. Né­ha bizony jó időbe kerül, míg a sorompó felnyílik. Most alig van ember, gépjármű, s jó­val kevesebb a vasúti szerel­vény is. — Sajnos, sokan nem értik meg, hogy nekünk legfonto­sabb feladatunk a biztonság feletti őrködés. Gyakran el­hangzanak sértő megjegyzé­sek, rángatják a leeresztett sorompót, átmásznak a korlá­ton, veszélyeztetik életüket. Nekünk nem jelent örömet, ha a reggelenként gyermekük­kel óvodába, bölcsődébe, il­letve munkahelyükre siető anyáknak, meg a nyári nagy melegben a strandra iparko- d óknak hosszabb időt kell itt várakozniuk. A biztonságos vasúti közlekedést védő sza­bályokat azonban nem sért­hetjük meg. Váltókezelő a siófoki állo- ' máson Bene János. Most egye- 'dűl végzi ezt a,munkát, nyá­ron azonban ketten vannak. Az l-es torony, ahol beszélge­tünk, nem ál­landó munka­helye, rendsze­rint az állo­más másik fe­lén levő 2-es toronyban dol­gozik. A váltóbe­rendezés fölött elektromos lámpák villog­nak : ezek jel­zik a szerelvé­nyek helyét és a fénysorompó működését. Fe­lelősségteljes ez a munka, hiszen pilla­natnyi mulasz­tás, felületes­ség jóvátehe­tetlen tragé­diát okozhat. — Nagyon fon­tos, hogy az ember pihenten, nyugodt idegállapotban kezdje mun­káját, az esetleges otthoni, családi problémákat ne hozza magával a munkahelyére. S talán ennél is fontosabb: sze­resse a vasutat, élethivatásá­nak tekintse a munkáját. Csak így érezhet igazán fele­lősséget — mint bárhol másutt is — feladatának ellátásáért. Éppen negyedszázada került a siófoki pályamesteri sza­kaszhoz Bene János. Emelget­te a nehéz csákányt — kram- pácsolt —, hordta társaival együtt a mázsás síneket. S noha korábban senki nem dolgozott családjából a vasút­nál, ma -már Benéék élete szorosan ide kötődik: felesége az Utasellátónál dolgozik, na­gyobbik fia az idén fejezte be a vasúti szakközépiskolát, s most a pályafenntartásnál gyakornok. 1957-ben lett kommunista, s csaknem másfél évtizede az állomás pártszervezetének titkára. Hatvanhat kommunis­ta tartozik az alapszervezet­hez, összefogásuk nagy gon­dot okoz, hiszen távol és kü­lönböző területeken, más-más műszakban dolgoznak. — Arról számolhattam be a vezetőség nevében a november 15-én tartott taggyűlésen, hogy sikerült a rendszeres pártélet biztosítása. Egyetlen taggyűlést sem kellett elha­lasztani. Az elmúlt négy esz­tendőben 14 kommunistával erősítettük sorainkat, jól dol­gozó fizikai munkásokkal, köztük öt nővel. Persze na­gyon sok tennivaló vár még ránk. Folytatjuk a felszabadu­lási és a kongresszusi mun­kaversenyt. Arról is beszámol­hattam, hogy tíz szocialista brigádunk és a brigádokban levő kommunisták élen járnak ebben a versenyben, a kezde­ményezésekben. A József At­tila brigád — a forgalomnál dolgozik — például azt kezde­ményezte, hogy szabad szom­batokon meg vasárnap segít­sük az őszi szállítási feladatok elvégzését. Eddig négy rend­kívüli szerelvényt indítottunk Daránypusztára és Tabra. Ezt a vállalást decemberben is folytatjuk. Megkezdtük a ké­szülődést a januári vezetőség­választó taggyűlésre. November 7-én a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át Bene János a megyei pártbizottságon rendezett ün­nepségen. Ma is meghatottan gondol vissza ezekre a pilla­natokra. — Olyan embernek adták az elismerést, aki ezt a vasút és a párt érdekében végzett becsületes munkájával érde­melte ki. Tíz esztendeje va­gyok az állomás tvezető je, s azóta dolgozom Bene Jánossal együtt a pártvezetőségben is. Sok ilyen ember kellene, mint ő, aki ennyire szereti hivatá­sát, s1 ilyen becsülettel teljesí­ti pártmegbízatását — mond­ja Virághalmi Tibor állomás­főnök. így éreztek társai is. Még ma is gyakran szól a telefon, kopogtatnak be munkahelyére és gratulálnak Bene Jánosnak a kitüntetéshez. Együtt örül­nek vele, mert ebben a többi vasúti dolgozó munkájának elismerését is látják. Szalai László Derűsen, határozottan Heti belpolitikai összefoglaló Hétfőtől szombatig Csendes hét volt ez, de nem. eseménytelen hazánk életé­ben. Miniszterelnökünk, Fock Jenő, befejezte indiai, majd burmai látogatását, amelynek eredményeként fontos együtt­működési megállapodások születtek. Meleg hangulatú nagygyűlésen emlékeztek meg a Mongol Népköztársaság öt­venéves fennállásáról. Tíz évre szóló magyar—francia gazdasági és ipari megállapo­dást írt alá külkereskedelmi államtitkárunk a Budapesten járt francia külügyi államtit­kárral: dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszterünk pedig időközben Peruba ér­kezett gazdasági tárgyalások folytatására. Küldöttséggel képviseltet­tük magunkat a román párt- kongresszuson. Barátságunk továbbfejlesztésének záloga — olvashatjuk a többi között pártunk üdvözletében —, hogy országainkban a mun­kásosztály, a dolgozó nép a hatalom szilárd birtokosa, sa­ját sorsának formálója. Fon­tos tényező ebben a lenini nemzetiségi politika normái­nak következetes érvényesí­tése és az a szemlélet, mely a nemzetiségeket élő hídnak tekinti a baráti szocialista országok között. Pártunk kongresszusára készülve, november közepe óta folynak a pártalapszer- vezetekben a beszámoló tag­gyűlések. A beszámolókat tartalmas viták követik, szá­mos hozzászólóval. A legkü­lönfélébb időszerű kérdések­ről, így egyebek között a kádermunka fontosságáról, a' fiatalok művelődésének prob­lémáiról, a pórtcsoportokban folytatandó munkáról esett szó a heti taggyűléseken. A hét legjelentősebb beje­lentése minden bizonnyal a mezőgazdasági operatív bi­zottság ülésén hangzott el dr. Soós Gábor államtitkár szá­jából: a termelők a nagyará­nyú társadalmi segítséggel úr­rá lettek a nehéz helyzeten; a tervezett vetésterületnek mintegy 99 százalékán földbe került a búzavetőmag! Most a cukorrépa és a kukorica biztonságba helyezését és az őszi mélyszántást kell gyor­sítani. Megjelent a Belkereskedel­mi Minisztérium tíz hónapról szóló gyorsjelentése. Eszerint csaknem kilenc százalékkal vásároltunk többet novembe­rig, mint tavaly ebben az idő­szakban, és hátravan még az ünnepi vásár! A lakásépítésekre, ponto­sabban a visszatérő minőségi hibákra irányította a figyel­met a KNEB néhány megál­lapítása. E vélemény szerint nem dolgoztak ki hatékony minőségellenőrző rendszert a lakásépítkezésekre, s az épí­tők érdekeltségét nem befo­lyásolja' alapvetően, hogy mi­lyen minőségben végzik mun­kájukat. Itt említjük: új ren­delkezés értelmében decem­ber 1-től a lakóhely változást a helyi tanácsoknál kell be­jelenteni. A Merkur ismét elfogadott Trabant-előjegyzéseket, s két nap alatt mintegy ötvenezren jelentkeztek, közülük 34 ez­ren vidéken. A megrendelők 30 napon belül kapnak visz- szaigazolást. További vásár­lási hír: néhány kereskedel­mi Vállalat átmenetileg 15 százalékos engedménnyel árulja a hűtőszekrényeket. Budapesten ' és Miskolcon havazott, a hegvekben pedig már síztek a héten. Rengeteg virágot kanott minden Erzsé­bet és Katalin. A türelmes emberek kiszámították, hogv fejenként immár 55 forint.ért vásárolunk évente virágot. A szombathelyi kórházban Ka- i talint, Ildikót, Adrient és Zsu­zsát, azaz négyes ikreket szült a 21 esztendős Kovács Félixné, akinek már van egy 18 hónapos kislánya. Utoljá­ra huszonhárom évvel ezelőtt születtek négyes ikrek — Ka­posváron, a Csordás-fiúk. A Kovács-lányok jól érzik ma­gukat és egy kivételével meghaladják a 2000 gramm súlyt . I A hét egy bírósági híre: lezárult a Miért beteg a ma­gyar futball? című könyv megjelenése nyomán támadt per Illovszky Rudolf és Végh Antal között — kölcsönös elégtételadás után. B. J. A pártmunka stílusától ko­rántsem idegen a derű, a jó kedély, mint ezt a minap a kaposvári rendelőintézet kom­munistáinak beszámoló tag­gyűlése is példázta. Fiatal alapszervezetről van szó, négy éve önállósultak, kü­lönválva a kórházi pártszerve­zettől. Pohánka Rudolfné párttitkár beszámolójából ki­derült, hogy az' alapszervezet sokat fejlődött a négy év alatt a pártmunkában, a pártcso­portok összekovácsoltságában és a taglétszámban is. A tag­gyűlés őszinte légköre is en­nek a fejlődésnek a mutatója derűs mozzanataival i együtt. Elég, ha egy epizódra utalunk: a KISZ-szervezet köszönet­képpen megajándékozta a pártszervezet titkárát. Persze a kommunisták valamennyien tudják, hogy az ifjúság dolgai­val törődni: kötelesség, az if­júságpolitikai határozat végre­hajtása különösen szívügyük a párttagoknak. A figyelmesség mégis jóleső. Csakúgy, mint az a tény: a pártszervezet tagjai­ban nagy igény van arra, hogy együttlétük még családiasabb legyen. Több felszólaló is utalt erre. Ugyancsak - megkapó mozzanat volt, mikor a párt­csoportvezetőknek — négy ilyen csoport van a rendelőin­tézetben — ajándékokat adott át a párttitkár. Mondom, a derű áthatotta a taggyűlést, de a pártmunka stílusa megköveteli a határo­zottságot is. A kettő nem zár­ja ki egymást. A titkári beszá­molókban és a hozzászólások­ban jócskán hallhattunk kri­tikai észrevételt. Persze az ol­vasó, aki ismeri a kaposvári rendelőintézet körülményeit, munkafeltételeit, talán külö­nösnek is találja, hogy a tag­gyűlés »klímájából« éppen a nyugodt határozottságot szűr­tem ki. Pontosan így is van: a jelenlegi állapoton a kapko­dás, az idegeskedés mit sem segítene. A rendelőintézet kommunistái jól ismerik a gondokat — jóllehet, amint elmondták, a tájékoztatáson van javítanivaló —, de éppen oda akarnak hatni, ahol még javítanivaló van. S ez neveze­tesen a megyei rendelőintézet munkafegyelme. Szólt erről Pohánka Rudolfné is, teljes valójában azonban az alap szervezet egyik tagja világítot­ta meg hozzászólásában, aki egyben az igazgató főorvos is. Dr. Csitári László feltárta a kommunisták előtt, hogy az intézet munkájával kapcsola tos kifogások egy része »kivéd­hető«, mert a tárgyi feltételek objektív volta erre lehetőséget ad, de ami a munkafegyelmet illeti, azon feltétlenül kell ja vítani. A legelső fórum, amely előtt ismertette a munkafegyelmet megszilárdító rendelkezéseket, ez a beszámoló párttaggyűlés volt. Miről van szó? Arról, hogy a rendelési idő pontosan kezdődjék és fejeződjék be, hogy o beteg indokolatlanul nem küldhető el, hogy a ren­delés — igen ritka — üres pil­lanataiban sem lehet rejtvényt fejteni vagy kötögetni, hanem azt — mivel munkaidő — ön­képzésre kell fordítani. Mi sem jellemzi jobban a tagság egyetértését, mint az, hogy lelkesen megtapsolták ez! a hozzászólást. A taps kifejez­te azt, amire Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára külön is felhívta a figyelmet: a munkafegyelem betartásá­ban elsősorban a rendelőinté­zet kommunista orvosainak, asszisztenseinek — valameny- nyi dolgozójának kell elöl járnia. A fiatal alapszervezet életé­ről, a beszámoló taggyűlésről értékelést mondott dr. Szaba­dos Rezső, a kaposvári egész­ségügyi pártvezetőség titkára és Csapó Sándor is. Természetesen van még elő- relépnivaló, a sokoldalúbb kritikában, a pártfeladatok egyénre szabottságában. En­nek a négyéves pártszervezet­nek — mint a taggyűlésen ki­derült — jók a kapcsolatai a felsőbb pártszervekkel. Mikor segítség kellett, például a | pártvezetőség kibővítésére, | készséggel megkapták. Nem eltúlzott derűlátás azt ! állítani a taggyűlés alapján: ez | a kommunista közösség az ed­diginél eredményesebben foly- ! tatja az utat. melyet együtt ! kezdtek, négy évvel ezelőtt. Újabb műszaki klub alakult Fiatalok az erdőművelésről Tizenöt mérnök és huszon­két technikus gyűlt össze csü­törtökön délelőtt a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ságnál, a fiatal szakemberek ankétjén. (A gazdaságnál ta­vasszal megrendezett ifjúsági parlamenten a fiatalok el­mondták: kikerülve az erdé­szetekhez, egymástól elszige­telve dolgoznak, ezért igényt tartanak arra, hogy ankétokon és más rendezvényeken képet kapjanak a gazdaság helyzeté­ről, a fejlesztési tervekről.) A fiatal szakemberek csütörtöki ankétjén megjelent a gazdaság igazgatója, Takács László és több más vezető is. A részve­vők az erdőművelésről és er­dőhasználatról, valamint a fa- kitermelésről és fafeldolgozás­ról hallgattak előadást. Vajda Sándor erdőművelési osztályvezető arról beszélt, hogy a felszabadulás után ha­zánk és ezen belül megyénk szép eredményeket ért el az erdőtelepítésekkel. Előjöttek azonban gondok is. A gépesí­tés jelentős feladat, hisz az emberek nehéz munkát végez­nek az erdészeteknél, erőki­fejtésük a legnehezebb fizikai munkát végzőkével azonc». A gépesítés nemcsak a fakiter­melésnél szükséges, hanem az erdők telepítésénél is. E'elve- tődött a zárt, iparszerű terme­lési rendszerek bevezetésének lehetősége. Az egyik részvevő fiatal szakember, Baravics Elemér már konkrét lehetősé­geket vázolt fel a külföldön szerzett tapasztalatok alapján. Az ankét végén a fiatalok megszavazták a fiatal műsza­ki szakemberek klubja létre­hozásának tervét. A jövőben a hasonló jellegű rendezvénye­ket már ez a klub szervezi. HARMINC EVE TÖRTÉNT Megalakult a Magyar nemzeti Függetlenségi Front A második világháborúban Magyarországon az antifasisz­ta .ellenállás és a demokrati­kus fejlődés erői az ország sajátos helyzete miatt (egy­szerre volt kárvallottja és ha­szonélvezője a német szövet­ségnek) csak későn valósít­hatták meg összefogásukat. A Békepárt néven működő kom­munisták, egyes belső ellen­zéki erők és az antifasiszta és kommunista emigráció a há­ború egész időszakában igye­kezett németellenes frontot alakítani, és hazánkat kisza­kítani a náci »élettérből«. Az antifasiszta ellenállás legkö­vetkezetesebb erejének, a kommunista mozgalomnak, gyedül volt kész programja a népfrontpolitikára, s a há­ború utáni független, szabad demokratikus Magyarország fölépítésére. A közös fellépés, az egységfrontba tömörülés feltételei azonban csak az 1943—44-es katonai vereségek, a második magyar hadsereg összeomlása, a Vörös Hadse­reg előnyomulása és az or­szág német megszállása nyo­mán értek be. 1944 május vé­gén megalakult a Magyar Front, a kommunisták, a szo­ciáldemokraták, egyes kisgaz­dák és egyéb csoportok anti­fasiszta egységszervezete, amelyhez később a Nemzeti Parasztpárt képviselői is csat­lakoztak. Bár a fegyveres fel­keléshez és a kiugráshoz fű­ződő remények nem vá!„tak valóra, ez a szervezet adta meg az alapot ahhoz, hogy 1944. december 2-án az im­már felszabadult Szegeden megalakuljon a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front. A Függetlenségi Front, mely az időközben 'újjászer­vezett Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociáldemok­rata Párt, a Nemzeti Paraszt­párt, a Független Kisgazda- párt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek erőit tömörítette, elfogadta a kommunisták »Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének program­ját«. A program gyökeres külpo­litikai fordulatot követelt. Azonnali bekapcsolódást az antifasiszta koalícióba, fegy­veres szembefordulást a náci Németországgal és hazai nyi­las csatlósaival. Leszögezte, hogy »a legmesszebbmenő tá­mogatást kell nyújtani a Vö­rös Hadseregnek, amely kiűzi a magyar földről a német el­nyomókat«; Kinyilvánította az eljövendő demokratikus ma­gyar külpolitika alapelveit: a szoros barátságot a Szovjet­unióval és a környező demok­ratikus államokkal; a volt uralkodó osztályok soviniszta és revíziós irányzatának vég­leges feladását; az antifasisz­ta világkoalíció angolszász hatalmaival kialakítandó jó kapcsolatokat. A belpolitikában a prog­ram célul tűzte ki a demok­ratikus szabadságjogok bizto­sítását, a fasiszta és a népel­lenes szervezetek feloszlatá­sát, a közigazgatás és a fegy­veres testületek megtisztítá­sát a fasiszta és a népellenes elemektől. Az ország demok­ratikus átalakításának alap­vető feltételeként széles körű földreformot helyezett kilá­tásba, és előirányozta a nagy­tőke állami ellenőrzését, az energiaforrások államosítását. Célul tűzte ki a tökéletesebb szociálpolitika megvalósítá­sát is. A front programja a leg­fontosabb és'legsürgősebb bel­politikai feladatnak az új, demokratikus államhatalom megteremtését tekintette. Sürgette, hogy a demokrati­kus pártok megbízottaiból és antifasisztákból alakítsanak minden helységben nern^i bizottságokat, és a bizottságok a Magyar Nemzeti Független­ségi Front helyi szerveiként működjenek. Síkraszállt a nemzeti bizottságokra tá­maszkodó alkotmányozó nem­zetgyűlés és a front ideigle­nes kormányának megal?' u- lása mellett. A Márciusi Front, a Tör­ténelmi Emlékbizottság, a Magyar Front kezdeménye­zései után megalakult Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front — a koalíciós idők egy- ségrontszervezete — ezen. a néven 1949-ig működött. Ke­retei között egyre inkább a demokratikus átalakításért legkövetkezetesebben harcoló Magyar Kommunista Párt, illetve a baloldali blokk vet­te át a vezetést. A fordulat évét követően a népi demok­ratikus viszonyokat védelme­ző és a szocialista átalakulást igénylő Függetlenségi Nép­fronttá alakult át. Ez utóbbi szervezet pedig közvetlen, elődje volt a szocializmus építésére szövetkezett dolgo­zók 1954-ben megalakult Ha­zafias Népfrontjának. n. m. Az autóklub közgyűlése Felhívás a gépkocsivezetőkhöz A Magyar Autóklub szom­baton a SZOT-iskolában tar­totta küldöttközgyűlését. A tanácskozáson — amelyen 300 küldött képviselte a több mint 90 ezres tagságot — részt vett Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter és Földvári Aladár, a SZOT elnöke. A közgyűlés két felhívást fogadott el és adott ki tagjai­nak, valamennyi gépjármű- vezetőnek a környezetvéde­lem, valamint a rövidesen életbe lépő országúti sebes­ségkorlátozás következetes végrehajtása érdekében. A közgyűlésen újjáválasz­tották a Magyar Autóklub 110 tagú elnökségét. A klub elnöke ismét Földvári László közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettes, 1 főtitkára Matykó Vilmos lett. Somogy/ P

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom