Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-28 / 302. szám
Cél: az intézetek szakosítása Huszonöt év ÄNYOMDA ÜNNE A szakmunkásképzés fejlesztéséről tárgyait a megyei tanács vb — A megye 16 szakmunkásképző intézetében mintegy j 70 szakmát oktatnak — olvashattuk a megyei tanács vb legutóbbi ülése elé terjesztett beszámolóban, melyben a szakmunkásképzés helyzetét, fejlesztésének tennivalóit foglalta össze a munkaügyi és a művelődésügyi osztály. Ez a sok gondot okozó helyzet természetesen nem öncélúan vagy véletlenül alakult ki, hanem a megye iparának fejlesztése, ágazati szerkezetének változása, elsősorban a foglalkoztatási gondok enyhítése követelte az oktatott szakmák ilyen nagyarányú bővítését. Jelenleg tíznél kevesebb szakmát sehol nem oktatnak, de van olyan intézet — a kaposvári, a siófoki, a nagyatádi vagy a barcsi —, melyben 17—22 szakmára képeznek. Egyáltalán nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ilyen körülmények között az egyébként is megnövekedett képzési követelményeknek nem tudnak eleget tenni az intézetek: többségükben ugydnis még az alapfeltételek sincsenek biztosítva ehhez. A magasabb színvonalú oktatás egyik fontos feltétele az intézetek szakosítása. Az illetékes munkaügyi és művelődésügyi szervek azt vizsgálták: a körülmények milyen változásával lehetne egyes iskolákban a szakmák számát csökkenteni, és ennek megfelelően csoportosítani a tanulókat. Bár eddig is tettek erőfeszítéseket ebben az ügyben, az eredmények alig említésre méltóak: csak néhány, egymáshoz közelebb fekvő iskolában sikerült ' valamelyest előbbre jutni. Milyen akadályai vannak a továbblépésnek ? Elsősorban is a kollégiumok hiánya. Jelenleg a szakmunkástanulóknak nem egészen 16 százalékát lehet elhelyezni kollégiumokban, így a fiataloknak mintegy fele bejáró, méghózzá többségük viszonylag nagy »távolságból. Ennek nehézségeit is súlyosbítja a nagyfokú tanterem- hiány, ami délutáni tanulásra kényszeríti a fiatalok jó részét. Mindehhez még hozzájárul, hogy kevés az intézeti és az üzemi tanműhelyek száma, emiatt a tanulók 35 százaléka csupán úgynevezett szórványképzésben részesülhet. E meglehetősen súlyos helyzeten csak hosszabb távon lehet változtatni. A tervek szerint a kaposvári szakmunkás- képzőben at oktatott szakmák száma náhánnyal bővülne, a többi intézetben viszont, több mint felére csökkenne. Ehhez Kaposváron és Siófokon kell elsősorban javítani a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetben folyó munka feltételeit. Az 512-es intézet sem tud megfelelni a jelenlegi helyzetben a követelményeknek; mivel bővítésre nincs lehetőség, a gond ésak kollégiummal ösz- szekapcsolt iskola építésével oldható meg. Feltétlenül tovább kell bővíteni a kollégiumi elhelyezési lehetőségeket: elsősorban Barcson, Marcaliban, Fonyódon', és Siófokon vár sürgős megoldásra a szakmunkástanulók elhelyezése. A mezőgazdasági szakmunkásképzés szakosításáról a vb úgy foglalt állást, hogy a gépszerelőképzést a csurgói és az ádándi iskolákba * kell összpontosítani. Ezekben az intézetekben ugyanis kedvezőek a tantermi és kollégiumi feltételek. A színvonalas oktatáshoz természetesen szükségük van korszerű mezőgazdasági gépekre. A szakosítás végrehajtásának1 ütemtervét az V. ötéves terv várható tárgyi fejlesztéseinek figyelembevételével kell kidolgozni. A testület javasolta, hogy ennek során célszerű megvizsgálni: milyen lehetőségei vannak a szakmunkásképzésnek a szakközépiskolákhoz való kapcsolásának. A szakosításhoz tehát végső -soron az intézetek teljes kiépítése — ezen belül is kollégiumok, tanműhelyek kialakítása — jelenti az alapvető feltételt. A fejlesztési lehetőségek azonban korlátozottak. Éppen ezért mindkét illetékes osztály fontos feladatának tekinti a jelenlegi adottságok, ' szakosítási lehetőségek minél gondosabb kihasználását. ' P. L. A viharkárok helyreállításáról Félmilliós segítség Megyénkben mindenki előtt ismeretes, hogy az idei rendkívül gyakori és nagy meny- nyiségű csapadékot zúdító esőzések nemcsak a mezőgazdaságban okoztak nagy károkat, hanem egyes településeken helyenként súlyosán megrongálták az utakat, hidakat. Ebből adódóan terjesztett interpellációt a megyei tanács szeptemberi ülése elé Büki János tanácstag: egyebek között a Gamáscn levő hidak rendbetételéhez kért mégyei támogatást. A megyei tanács ÉKV-osztályának vezetője ezzel kapcsolatban tájékoztatta a tanácstagot arról, hogy az említett községben a nagy esőzések következtében az árkok eliszaposodtak, emiatt az utakra sok csapadékvíz folyt. Az elemi károk helyreállításának pénzügyi fedezetére fölterjesztett póthiteligényt a Pénzügyminisztérium elfogadta. A megyei tanács vb 500 000 forintot hagyott jóvá erre a célra, a Gamási Községi Tanács részére. A viharokat követő időszakban egyes szakaszokon az útburkolat támasz nélkül »lebegett«, a töltést elmosta alóla a víz. Az ilyen részek veszélyessé váltak, elzárták a forgalom elől. Az ősszel betonozták az árkokat, s az utakat is rendbe hozták. Az útépítés a betonozással együtt eddig 850 ezer forintban van, tehát 350 ezer forinttal lépték túl a kapott félmillió forintot a gamásiak. Németh András vb-titkár el| mondta, hogy jóllehet a munka befejeződött — 1200 tonnányi anyagot »bedolgoztak«, ebből körülbelül 400 tonnát a megfelelő szilárdság érdekében kellett felhasználni —, a község belterületén levő néhány létesítményig, közcélú intézményig így sem juthattak el. Nagy költséget igényelt mindaz, amit eddig tettek. Különösen akkor látszik magasnak ez az összeg, ha tudjuk, hogy egy olyan útnak a helyreállítására ment, mely az idén tavasszal készült el, csaknem egymillió forint értékben. Amiről a vb-titkár beszélt: a kapott félmillión felüli 350 ezer forintos költség olyan többletkiadás, mely a következő öt évben rendkívül nagy terheket ró a községre — s ezzel még csak a mostanáig elkészült út anyagi része rendeződött. Rosszak maradnak viszont továbbra is azok az utak, melyeden a környező településekről járnak ide. orvoshoz, gyógyszer- tárba, tanácshoz, > tsz-irodába, boltokba. takarékszövetkezethez. Mindettől függetlenül, a viharkár helyreállítására kapott félmillió forint így is számottevő segítség, hiszen enélkül odáig sem juthattak volna el. ahol most tartanak. Ezért is kelf. megfelelően értékelni, mint olyan támogatást, mely a lakosság érdekeit szolgálja, s enyhíti az elemi csapást követő gondokat. Könyvkötők. Ma ünnepelnek a nyomdában. Ez az ünnep nem szokványos: évfordulót köszönt. Egy olyan évfordulót, amelyet bátran nevezhetünk történelminek. Azért illik ide ez a patinás jelző, mert az országban negyedszázaddal ezelőtt kibontakozó történelmi változásoknak részét alkották az itteni események De a jelző azért is jó, mert 1949-ben, huszonöt évvel ezelőtt S szó legnemesebb értelmében új vállalat született Somogy megyében. Kitaposatlan, rögös úton, nem ritkán csak tapogatózva indultak el, megfelelő vezetési, szervezési ismeretek híján. S hogy mégis oda jutottak, ahol ma a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat tart, az a dolgozók szívós erejét, kitartó következetességét, s a létrejött vállalati keretek alapvető egészségességét fejezi ki. Nem az ünnepi alkalom kényszere diktálja a tolinak az elismerő szavakat, önmagáért beszél a huszonöt év, amelynek munkájáról, fejlődéséről bőségesen tudósítanak a számok. Az államosítás előtt a megyében tizenhárom nyomda működött. Szinte túlzásnak is tűnik a nyomda fogalmát használni ezekre a szétszórt, apró kis üzemecskékre. De mégis fontos nyomtatványok, könyvek és újságok készültek ezekben, s itt tanulták a szakmát, a mesterséget mindazok, akik később, az államosítás idején megalakult vállalatnál felelősséggel, nagy tapasztalattal kezdték a munkát. Kaposváron 44-en, Nagyatádon 14-en szedték a betűket, öntötték az ólmot, s folytatták Gutenberg mesterségét 1949-ben. Az államosítás után megszűnt néhány kisebb üzem, a többi pédig egybeolvadt. 1951- ben összesen hetvenen dolgoztaiba somogyi nyomdaiparban, s mintegy négymillió forint értékű nyomtatványt állítottak elő. Az újonnan, megalakult nyomda kezdetben évekig szinte semmit sem fejlődött. Nyomasztó papírhiány volt az országban, s a szinte grammnyi pontossággal évenként kiutalt mennyiség nem tette lehetővé, hogy az államosított nyomdaipar tényleges lehetőségeinek megfelelően fejlődjék. Sokan elekor már a szakma jövőjét kezdték félteni. Az anyaghiányhoz ugyanis egy újabb — mint kiderült még tovább elhúzódó — gond is társult. Az új üzem, szinte a megalakulásának pillanatától szűknek bizonylat. Már 1955-ben megindultak a tárgyalások egy új üzemcsarnok építéséről, de tizenöt évig kellett várni, míg a tervekből végre valóság válhatott. Közben visszafejlődött a szakmai képzés is. mert a nyomdásztanulók oktatását a fővárosba központosították, s így mintegy tíz-tizenöt évre megrekedt a fiataloknak a nyomdaiparba való áramlása. Gyökeresen megváltozott azonban a helyzet 1955 után. Tötjb papí^J kapottb a vállalat, s a gépek, berendezések korszerűsítésére is mind több A gépszedőteremben. I pénz jutott. Az ötévi egy helyben topogás után a vállalat kimozdult a holtpontról. 1960-ban már csaknem nyolcmillió forint értékben nyomtak újságot, könyvet, folyóiratot és egyéb nyomtatványokat, öt évvel később már 12, 1970- ben 25 és az idén 50 millió forintra rúgott a termelésük. Csakúgy, mint a kisgyermek, amikor megtanul járni: előbb tétován botorkál, botladozik, de amikor biztosan áll a lábán, lépte már mind sebesebb, határozottabb lesz. A számok önmagukban azonban csak a fejlődés puszta nagyságrendjét érzékeltetik, ha nem vetjük össze őket. Mert a vállalat fejlődésének rejtettebb rugóit fedjük fel, ha ezeket az adatokat egymáshoz hasonlítjuk. Ma 310-en dolgoznak a nyomdaipari vállalatnál, pontosan négy és félszer annyian, mint huszonnégy évvel ezelőtt, 1950-ben. Termelésük viszont tizenkétszer több az ötvenes évekénél. Ez a nagymértékű fejlődés csak a műszaki színvonal korszerűsödésével, a jobb szakmai ismerettel és a hatékonyabb szervezéssel vált lehetővé. Nagy László egyike azoknak, akik az államosítás óta a vállalatnál dolgoznak. Gépszedő csoportvezető, s ma hat társával együtt ő is aranygyűrűt kap a vállalattól. — Tanoncként kerültem még 1947-ben a Somogy megyei Nyomda Rt.-hez. Azóta szinte mindent csináltam itt. 1950-ben lettem szakmunkás, voltam normás, kéziszedő, tördelő, gépszedő. 1956 novemberében ott voltam, amikor az első Somogyi Néplapot tördeltük. — Akkor már nem sok újat lehet önnek mondani itt a nyomdában! — Lebecsüli ezt a szakmát. Negyvenhárom! éves vagyok, de alig hiszem, hogy ne akadna itt új tudnivaló.. Mindig érkeznek gépek, berendezések, azokat tüzetesen meg kell ismerni. A gyerekeknek is azt mondom: ha tehetik, tanulják meg a kéziszedők munkáját is. — Hogyan lesz valakiből jó szedő? Ha minél behatóbban, — Csak ideiglenesen — magyarázzák. — Nyáron erősen tűz a nap, s ez ellen véd a függöny. De jövőre már nem kell. Épül az új üzemcsarnok mellettük, júniustól már annak a fala véd a naptól, ösz- szesen 2500 íjiégyzetméter alapterületű lesz a nyomda új, központi üzeme. Ennek a fele kész, a . többi -átadását jövőre ígérik az építők. Farkas Béla igazgatótól kérdezem: — Mit jelent a vállalatnak, Äa végleg ót tudnak költözni a Virág utcába? — Korszerűsíteni tudjuk egész tevékenységünket. Jelent-agg ennek a folyamatnak csak részeredményeiről számolhatok be, de azok igen kedvezőek. Kliséüzemünket például sikerült a legkorszerűbb NDK-beli és angol gépekkel, berendezésekkel fölszerelni. Így nemcsak az ott dolgozók münkája lett pontosabb és minőségileg kifogás- talanabb, hanem jóval gyorsabban, termelékenyebben is dolgoznak. Ma már egy hónap alatt annyit képesek elvégezni, mint két évvel ezelőtt januártól decemberig. Ilyen irányban fogjuk korszerűsíterészletesebben ismeri azt, ami, ni a többi üzemrészt is: ha Két év múlva már beköltözhetnek. itt történik, annál biztosabban. Azt hiszem, nem nagyképűség a munkánkat a zongorajátékhoz hasonlítani. Aki jól tud a zongorán skálázni, megfelelő a technikai felkészültsége, az nem lehet rossz zongo- | rista. Hogy lehetne hát bárkiből jó szedő, ha nem tud különbséget tenni a betűtípusok között? Beszélgetésünk már az új műhelycsarnokban folyik. Űj gépek zakatolnak mindenütt, a termek világosak, tágasak. A régi zsúfoltságnak nyoma sincs. Az ablakon vékony kis függöny lóg: elkészül az űj épület, hatmilliót szándékozunk gépvásárlásra fordítani. A ‘ dinamikus fejlődésnek azonban nemcsak a műszaki feltételeit kell megteremteni. Egyre kedvezőbben alakul a helyzet emberi,, vállalat- és termelésszervezési szempontból is. A nyomda dolgozóinak korátlaga igen alacsony: a megye egyik legfiatalabb vállalata az övék. Sok ifjú embert, leányt tanítanak, foglalkoztatnak jelenleg is: az idén tett először szakmunkásvizsgát 16 fiatal kéziszedő és gépmester az új, emelt szintű oktatási kurzus anyagából. Az igazgató egy nagy gonddal kidolgozott táblázatot tesz elém: a vállalat sémába sűrített- szervezetét. Itt pontosan meg vannak határozva az egyes feladat- és hatáskörök, ki miért felel, s milyen munkát tartozik elvégezni. Azt is kidolgozták, hogy milyen munkakörökhöz milyen" iskolai végzettség-szükséges. Eszerint készült el a beiskolázási ten’ is. Jelenleg ketten járnak a nyomdaipari főiskolára, ti- zenketten pedig a szakközép- iskolába. S készülnek a munkaköri leírások, melyek a vállalati szervezet olajozott, hatékony működésének az alapját vetik meg. Az eltelt huszonöt esztendő alatt tehát határozott karaktert kapott a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. További sorsa, fejlődése immár biztos alapokon, jó hagyományokon nyugszik. Csupor Tibor Somogyi Néplap I 3 /
