Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

Sokféleképpen lehet egy ország fejlettségét mérni. Az összehasonlításoknál egye­bek között szokás a belső anyagmozgatásban foglal­koztatottak arányát is fi­gyelembe venni. Nos, egy ilyen nemzetközi összehason­lításban Magyarország bi­zony nem az élmezőnybe tartozik, s mégcsak nem is a tömör középmezőny első felében all. Az országban csaknem egymillió olyan em­ber van, akinek napi mun­káját a nyersanyagok, kész­termékek mozgatása — c i- pelése! — teszi ki. Nehéz munka ez, s a mi automati­zálásra törekvő korunkban bizony korszerűtlennek, ide­jét múltnak tűnik, hogy a nagy teljesítményű gépekhez izomerővel (emberi erővel) szállítsák az anyagot. Kik dolgoznak az anyag- mozgatásban? Ahol már gé­pesítették ezt a folyamatot, ott többnyire szakképzett targoncakezelök. s egyéb könnyűgépkezelöi vizsgát tett szakemberek. Ahol pe­dig nem, ott bizony a >•fogd és vidd!-' emberek vannak többségben. Azok, akik pusz­ta erejüket kamatoztatják csak a termelésben, akik­nek a gépekről, a műszaki fogalmakról, a technológiai vonalakról, a termékek útjá­ról, rendeltetéséről, az üzem sokszínű életéről — a mun­kahelyi demokráciáról bi­zony nem sok fogalmuk van. Hiányzik a munkájukból a szakmai hozzáértés, ez a természetes kötőanyag, amely szorosabban a mun­kahelyhez kapcsolná őket, kialakítva egyfajta erős ér­zelmi kötődést a munkapad­hoz és a munkatársakhoz. Az anyagmozgatás korsze­rűsítése tehát nem pusztán azt jelenti, hogy hatéko­nyabb, szervezettebb lesz a termelés, hanem egyszer­smind azt is, hogy minél tötib embernek teremtsük meg a lehetőséget a szak­mai és kulturális — emberi — felemelkedéshez. Somogybán 10 százalék Anyagmozgatas Mágneses táblán, napról napra Egy-egy kampány idején különösen, de az év egészé­ben is állandó gondot okoz a Nyugat-dunántúli MÉH Nyersanyag-hasznosító Válla­latnál a begyűjtött hulladé­kok, anyagok mozgatása, tá­rolása, a többszöri le- és fel­rakás a gépkocsikra, s a te­hervagonokba. Ebben az évben — decem­ber lö-ig — összesen 62 ezer 780 tonnát mozgattak meg, csaknem öt és fél ezer tonná­vezetten kell kihasználni a rendelkezésre álló gépeket. — Ami tőlünk függ — mondja az igazgató —, ez a munkánk piinél jobb meg­szervezése. A vagonellátás már nem rajtunk múlik. A rendelkezésükre álló gé­pi kapacitást állandóan fej­lesztik. Ebben az évben pél­dául két rakodóval és hét gépkocsival bővítették a gép­parkot, s ez összesen 2 millió 200 ezer forintba került. Eh­hez a vállalat saját erejéből val többet, mint a múlt év- negyedmilliót adott. De az ben. S bár azt mondják, hogy : >Sazi eredményt (a zavartalan munkát) a jobb szervezéstől várják. Korábban például a tehergépkocsik rakottan men­a jelenlegi szállítási kapaci­tással el tudják látni az 1975. évi feladatokat, Hencz Pál de még Így sem tud folyama­tosan dolgozni a berendezés. A vagonok jobb, gazdaságo­sabb kihasználása érdekében vállalták ezt a megoldást. — Forintban még nem tud­juk lemérni az anyagmozga­tás jobb megszervezésének eredményét — mondta Püs­pök Tibor igazgatóhelyettes. — Azt azonban elmondhat­juk, hogy meggyorsult ez a tevékenységünk, s ha nem lennénk jóformán teljesen .magunkra utalva, a partne­rekkel jobb együttműködést Sikerülne kialakítani, még eredményesebben dolgozhat­nánk. Milyen az anyagmozgatás­ban dolgozók aránya Somogy­bán? Kik végzik ezt a mun­kái? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Balogh Lászlót, a ' megyei tanács munkaügyi | osztályának vezetőjét. Az osz­tálynak egy meglehetősen friss felmérés yan a birtokában, ; Tizenkét vállalatot kérdeztek | meg, s az adatok így nagyjá­ból a megyei ipart reprezen­tálják. — A megyében — szeren­csés a helyzet — kevesebb az anyagmozgatásban foglalkoz­va: ottak aránya az országos­nál — mondta Balogh László. — A megkérdezett tizenkét vállalat 12 400 dolgozója közti: mindössze 1100 foglalkozik termékek, nyersanyagok üze­men belüli szállításával. Ez $ fizikai dolgozóknak mintegy 9 —10 százaiéira. Ha ezt az I aránvt kivetítjük a megyében i dolgozókra, akkor azt lehet i mondani, hogy Somogybán mintegy 40ÜU—50UU ember j dolgozik a belső anydgmozga- ! tásban. I Az adatok sok mindenről,: vallanak. A Kaposvári Ruha- j gyárban és az elektroncső- ) gyárban például a fizikai dől- | gozóknak csak a 2,4, illetve a 2,5 százaléka hordja-viszi a nyersanyagokat, szerelékeket, késztermékeket., Nagyobb ez az arány (7 százalék) a Pa- I mutfonó-ipari Vállalat Kapos- ! vári Gyárában és ugyanennyi ! a villamossági gyárban. A leg- i több embert az élelmiszeripar- ! ban köt le az anyagmozgatás: i a tejiparban a fizikai dolgo- ’ zók 8—10, a sütőiparban 10 és | a húskombinátban 15,1 száza­lékát. — Mi iéhet az okuk ezeknek az elférésekriék? — Nem feltétlenül a jobb üzem- és munkaszervezés. Vannak olyan vállalatok, ahol nem nagy az anyagigény, s termékeiket kevésbé kell rak­tározni. Ezenkívül a városba települt ipari létsilmények ja­varésze új, korszerű elvek sze-' rinl éptiit. s ezekben könnyeb­ben lehet a belső szállítást megszervezni, mint a régebbi, elavult épületekben. A hús­kombinátban például több ter­méket. félkés'. árut1 — súlyban számolva — kel] mozgatni, mint az elektroncsőgyárban. De az is tagadhatatlan, hogy ahol jól halad a munka- és üzemszervezés — például a ruhagyárban —j ott az anyag- mozgatást is sikerült megfele­lően szervezni. A kettőt egyéb­ként sem lehet mereven elvá­lasztani. az anyagmozgatás korszerűsitese szerves része az üzem általános szervezettségé­nek. Hogy csak egy példát mondjak: hiába akarják egy vállalatnál csak a belső szállí­tásokat gyorsítani, modernizál­ni, ha közben az anyagbeszer­zés akadozik, s a raktárak vagy mindig üresek, vagy egészségtelenül túlzsúfoltak. Ilyenkor a rakodó vagy ina- szakadtáig dolgozhat, vagy zsebre dugott kézzel egész nap fütyörészhet. Véleményem szerint az anyagmozgatásban dolgozók számának csökkenté­se szorosan összefügg azzal, hogy a vállalatoknál mennyit, sikerült feltárni a belső mun­kaszervezési tartalékokból. Negyvenezer mázsa „ a fűrészgépen — Látnia kellett volna pár j depóba rakott rönkök után nappal ezelőtt a telepre veze- j már neki kell mennie, gépé- tő utat. Méteres víz borította, I vei együtt, a teherautók platóig érő, sö- 1 tétszürke lében zötykölődtek, s fordultak vissza megrakot- tan. Mi is csak az iparvágá­nyon tudtunk jönni dolgozni — mondták a Dél-dunántúli Tüzelőszer- és Építőanyag- kereskedelmi Vállalat szoko- la-berki telepén. Hegyekben tornyosul a szén. Az év első hat hónapjában 300 ezer mázsa fát és szenet vásárolt a lakosság, a máso­dik félévben 100 ezerrel i ke­vesebbet. Ennyit kellett a te­lepen megmozgatni. Nagy az igény a fűrészelt fa iránt. Sárga-barna csíkos, kötött sapkában dolgozik a gép mellett Koren László. Erős, kilenc dioptriás szem­üvege mögött egészen kicsi a izémé. ^Rengeteg fát emel meg 'gy-'egy nap. A telepen csak ■gy fűrészelőgép dolgozik, féltő már sok lenne, egy ke- és, ezért időnként »masze- j ot- kérnek föl segítségüL Az i többi által felfűrészelt fa- icnnyiség azonban elenyésző j ihoz képest, amennyivel Ko­ren László végez. Nyolc órát dolgozik egy-egy nap, állandóan a gép mellett áll, már három éve. Teljesít­mény alapján kapja a bérét, s volt olyan hónap, amikor 6 ezer 300 forintot vitt haza. Ezérí négyezer mázsa fát fű­részelt össze. — Szakadásig dolgoztam — mondja, de nem panaszkép- , pen, mert mindjárt hozzáte- | szí, hogy ,»az istenem a mun- I ka. könnyíteni nekem nem I tudnak". A telepen azonban nem a legbarátságosabb körülmények kozott dolgoznak az emberek, akár a rakodók, akár a gép­kezelők, akár a fafűrészelők. Az utóbbi is a szabad ég alatt van, ha fúj a szél, ha esik. Bakancsot, kesztyűt, védő- szemüveget és munkaruhát kap. A fűrészelt fát szállító- szalag viszi el a géptől, de a igazgató szobájának a falán ! tek Budapestre, s üresen I ott egy mágneses tábla: nap- j vissza. Most a fémhulladékot | ról napra le lehet' olvasni, j a három legnagyobb telepén, j hogy a gépkocsik, á bálázó-, i Kaposváron, Nagykanizsán és j rakodó- vagy vágógépek hol | Zalaegerszegen gyűjtik össze, dolgoznak. Azért, hogy ponto- ! innea már vasúti kocsikon, san figyelemmel tudják kísér- j konténerekben szállítják. így | ni ezek munkáját, mert szer- I gépkocsi-kapacitást takarítót- I ________________________________lak meg, amelyre nagy szük­| ség is van. Egyre erősebb az igény, hogy a forgalmazó — a MÉH — szállítsa be a hűl- í ladékot a -'lelőhelyről«. Az j igény ugyan érthető, mégis j kívánkozik hozzá némi meg- ; jegyzés. A téli időszakban ugyanis a termelőszövetkeze­tekben nagyrészt kihasználat­lanul vesztegelnek a vontatók. Ezeket föl lehetne használni a hulladékok beszállítására, annál is inkább, mert a fu­vardíjat a MÉH vállalat meg­téríti. Huszonnégy tehergépkocsi dolgozik ebben az évben, s az anyagmozgatást szolgálja három nagy, két közepes és két kisebb rapacitású rako­dógép is. A bálázókat már A szántóföldtől a gyárig — A telepvezető — Her- ner Ferenc — szerint »ameny- Mi is csak az iparvágá- I nyire a Meszelést gépesíte­I ni lehet, megoldottuk«. Há­rom évvel ezelőtt állították munkába a szállítószalagot, azelőtt a kézi munka volt a döntő. — Mire lenne szüksége, hogy könnyebb legyen a mun­kája? — kérdeztem Koren, .. , , £^2^ j a Mechanikai Müvek marcali ' ■ ! gyárában a hulladéklemezl Ebben az evben mintegy | sajtolja. Kapacitása műsza­Az őszi kampány megindu­lását követő 100 nap alatt 90 ezer vagon répát mozgatnak, raknak fel és le a cukorgyári rakodógépek. A gépesítés im­ponáló. A hatalmas mennyi­ségű, Somogy, Tolna, Baranya gazdaságaiból érkező répát úgy szállítják a gyárig — s ott közvetlenül, a feldolgozó vonalra —, hogy nem ér hoz­zá emberi kéz. (Legföljebb akkor, ha a gépkocsiról, a zetorról menet közben legu­rul egy-egy zömök répa, s akad, aki nem röstell lehajol­ni érte, hogy a halom tete­jére hajítsa.) Már a földekről is géppel takarítják be a termést — kivéve, ha a rendkívüli idő­járás nehezíti a munkát. Egy-, hatsoros gépek szedik a répát, s vagy közvetlenül nem tudják úgy kihasználni,' szállítójárműre, vagy rendre hely gépesített. A gépesítés azonban önmagában nem volt elég. meg kellett szervezni az átvételi helyek hálózatát is. Korábban több mint hatvan vasútállomáson és közúti cso­mópontokon vették át a ré­pát, ezek egyenkénti gépesíté­se igen drága, így értelmet­len lett volna. Mint Röhrig Imre, a cukorgyár répa- osztály-vezetője elmondotta, az átvételi helyeket összevon­ták, egyúttal növelve ezek fo­gadó kapacitását. Jelenleg, 15 vasúti ponton veszik át és prizmázzák a répát, s 6 köz­úti átvevőhely van a három megyében. A prizmázott, szállításra váró nyersanyagot gépekkel rakják fel a teherautókra vagy a répaszallitó irányvo­nalokra. A répa innen már egyenesen a feldolgozó vonal­ra kerül. A gyárban a nyers­anyagot általában erős vízsu­gárral »rakják ki'«, s az úsz- tatón keresztül hamarosan a gépekbe kerül a földek évi termése. — Egy mázsa répa rakodá­sa, mozgatása általában 5—6 forintjába kerül a gyárnak. Amikor már megvannak a gépek, munkájuk nem drága — mondja Röhrig Imre. — Ma már a répának a gyárba juttatását a szántóföldtől a feldolgozó vonalig mintegy 15 millió forint értékű szállító- és rakodógép segíti. t ahogy szeretnék. Egy például 40 ezer mázsa fát fűrészeltem össze. Hatalmas mennyiség, mégsem untam meg. A szalag elég, mást itt nem lehet gé­pesíteni. Nem zavar engem semmi, akár hideg van, akár kánikula. Csak az áramszünet. Amikor áll a gépem. konként 8 tonna, de ennyi anyag nem »keletkezik« az üzemben. Úgynevezett rá- hordással segítenek: a hiányt Kaposvárról, Barcsról, Bala- tonboglárról és Nagyatádról szállított anyaggal pótolják. Ez többletköltségeket jelent, rakják. Jellemző, hogy a legújabb szovjet önjáró beta­karítógép naponta 30 hektár­ról tudja felszedni a répát. A répával megrakott teher­gépkocsik, zetorok az átvételi helyeken rakják le terhüket, vagy a járműbuktatók segít­ségével, vagy pedig önürítés­sel. Minden ilyen átvételi Targoncával a téglát Ki ne ismerné a mackós mozgású, tempósan nehézkes téglást? Aki térül-fordul, rak- ja-viszi a forró, éppen hogy nem tüzes kemencékből a friss, vörösre sült téglát. A karcos anyagformák fölött hajladozik, dereka roppan a megrakott targonca súlya alatt, bőrének pórusaiból vas­tagon gyöngyözik a verejték. Tégláshagyományok. Az iz- ! mot merevítő, elcsigázó, cson­tot ropogtató munka során el-, nehezedik a test. Furcsa, szög- , letessé vagy rogyadozóvá vál- j nak a léptek, s a forróságban J elfő a szellem frissessége is. j S mindezt azért a »húsz-hu- [ szonöt pirgyallóért«. Tégláshagyományok — nem jó hagyományok. Ma, amikor az emberek még a túlfizetett túlórázást sem vállalják, mert fontosabb a szabad idő, a pi­henés, mind kevesebben akad­nak, akik hajlandók a régi téglások életét élni. Ki azért hagyja ott, mert nem tud már ellenállni az elfáradt test sür­gető jelzéseinek, s nyugdíjba megy. Mások könnyebb mun­ka után néznek, s találnak, sőt még válogatnak is. A tégla, azonban ott vörös­ük nap ró L napra a forró ke­mencékben: valakinek ki kell onnan hozni. De kinek? S ho­gyan? A szükségből erény született. A Somogy—Zala me­gyei . Tégla- és Cserépipari Vállalatnál nekiláttak az anyagkihordás korszerűsíté­sének. — Négy gyárban kellett sür- | gősen változtatnunk a dolgo- | kort — mondja Sey Pongrác, a vállalat, főmérnöke. — Tar­goncákat és raklapokat vásáÁ foltunk az idén, és az égetés után már ezekkel hordtuk ki a téglát a kemencéből. Persze néhány módosítást végre kel­lett még hajtanunk. így pél­dául bővítettük a kemencék nyílásait, hogy a targoncák akadálytalanul tudjanak ki­és befordulni, ezenkívül meg­felelő útvonalakat építettünk. Később, amikor a téglákból egységrakatokat képeztünk, fölöslegessé váltak a raklapok. A téglahordás új módszerével fizikai munkát takarítottunk meg, de megtakarítottuk a raklapok — egyenként 220 fo­rintba kerülnek — árát is. — Voltak megfelelően kép­zett targoncakezelőik? — Még a téli karbantartási időszakban gondoltunk erre, s több emberünk letette a könnyű- és nehézgépkezelői vizsgát. Arra törekszünk, hogy a téglagyárakban dolgozó munkatársaink a targonca mellett legalább annyit keres­senek, mint eddig, de lehet többet is. Amit elkezdtek a téglagyá­rakban, az még nem hagyo­mány. De azzá válhat, ha si­kerül. Ha a vállalat anyagi lehetőségei engedik, jövőre to­vább gépesítik a téglakihor­dást a gyárakban. Ötször lettek elsők — Valamivel megelőztük az ország más megyéit Somogy­bán a MÁV—Volán komplex- brigád megalakításával — mondta Kézdy László, a ka­posvári vasútállomás főnöké­nek kereskedelmi helyettese. Ez a »valami« egy évet je­lent, s ezzel már tizenkettedik esztendeje dolgoznak együtt a Volán 13. számú Vállalat és a MÁV rakodói, a forgalmisták, térfőnökök, vontatásvezetők. Munkahelyük az Erzsébet-ra- kodó, ahova naponta több va­gon árut tolnak berakásra vagy kiürítésre. Összesen : csaknem hetvenen vannak, f : közöttük huszonötén a »volá- ; I nosok«. — Az első negyedév a la­zább — hallottuk. — Akkor »csak« ezer-ezerszáz vagont kell kirakni. Március közepé­től azonban egyenletesen emelkedik ez a szám, a nyári hónapokban eléri havonta az átlag másfélezer vagont. Ezt a mennyiséget kirakni nem kis feladatot jelént, s a munka rit­musát az Erzsébet-rakodónál . is meghatározza a verseny- szellem. Több oldalról is mérik telje- ! sítményüket. A legfontosabb feltétel: minél jobb legyen az időben kirakott kocsik aránya. Ha a kaposváriak például 100 vagonból tíznél többet raknak ki késve, akkor már elégedet­lenek magukkal! Ez egyéb­ként nem fordult még elő: ná­luk az átlag: 95.) A megrakott vagy kiürített vagonok száma ugyancsak meghatározó a versenyben, mint ahogy a megmozgatott tonnák tízezrei is. A MÁV—Volán komplex- brigád tizenkét órás műszak­ban dolgozik, s huszonnégy óra alatt háromszor szolgálja ki az Erzsébet-rakodót. Régen nehezebb körülmények között dolgoztak, eredményeik azon­ban akkor is olyan jók voltak, olyannyira, hogy az országos versenyben is előkelő helye­zést értek el a hasonló felada­tokat ellátó brigádok között. A múlt évben a pécsi igazgató­ság területén ötödször nyerték meg a versenyt, országos szin­ten egyszer másodikak, négy­szer harmadikak lettek. Amióta körzetesítették a ka­posvári állomást, lényegesen megjavultak a munkakörülmé­nyeik. Három daru és négy markoló segíti a munkájukat, kézzel elenyésző mennyiséget raknak ki a vagonokból: csak az úgynevezett kereskedelmi árut a fedett kocsikból. Az első félévben elért ered­ményei alapján a kaposvári vasútállomáson dolgozó komp­lexbrigád — bár ezt még csak nagyon halkan mondják — minden korábbinál jobb helye­zésre számít a szocialista munkaversenyben. Csupor Tibor — Mészáros Attila Somogyi Néplap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom