Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

Somogyi Néplap FÓR U M Bodor Lajos, Léva u. 9.: Kaposvár, Kaposváron hogyan történik a lakások elosztása és értéke­sítése? Mikor juthatnak la­káshoz a három- és ennél több gyermekes családok? A párt politikájával összeegyeztethe- tő-c, hogy a Moziüzemi Válla­lat egygyermekes dolgozója a Kinizsi tömbbelsőben 27 ezer forint belépővel háromszobás, összkomfortos lakást kapjon? DR ORMOSY VIKTOR: A lakásokat tanácsrendelet alapján osztjuk el. Ez a ren­delet figyelembe veszi az igénylő lakásviszonyait és anyagi viszonyait. Állami la­kást csak az kaphat, akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az 1600 forintot, és aki sem­milyen vagyontárggyal nem rendelkezik. A kérelmeket egy, a város üzemeiből, intéz­ményeiből küldött társadalmi bizottság az igazgatási osz­tállyal közösen készíti elő jó­váhagyásra, és rangsorolja őket. Az összeállított név­jegyzéket 30 napra kifüggesz­tik a városi tanácson köz­szemlére, s arra bárki észre­vételt tehet. Egy-egy ilyen alkalommal általában több mint 150 észrevétel érkezik. Ezeket az előbb említett tár­sadalmi bizottság kivizsgálja, mérlegel, és ennek megfele­lően változtat korábbi elkép­zelésén, vagy azt terjeszti a végrehajtó bizottság elé. A vb által jóváhagyott névjegyzék szerint jutnak az igénylők otthonhoz a lakások átadásá­nak ütemében. 4 Mikor jutnak lakáshoz a három- és ennél több gyer­mekes családok? A városi tanács vb határozatot hozott, hogy az ismert lakásigénylők közül 1975. december 31-ig kit kíván' lakáshoz juttatni.. Az a szándékunk, hogy a ké­relem benyújtásától számított két éven belül kielégítsük az igényt, ha az illető kaposvári lakos, és minőségi cserét kér. Az 1974-ben soron kívül föl­vett nagycsaládosok közül csak azokat nem tudtuk el­helyezni, akik konkrét igény­nyel jelentkeztek, egy bizo­nyos fajta megüresedő lakás­ra várva, vagy meghatározott helyre szeretnének költözni. A konkrét kérdéssel kap­csolatban: a Kinizsi lakótele­pen nem épült háromszobás lakás, csak kétszobás, és an­nál kisebb. A kérdés • hamis információn alapul. A Mozi­üzemi Vállalat dolgozójának egyébként nem volt saját tu­lajdonú lakása. A személygép­kocsi nem zárja ki azt, h^gy valaki OTP-lakáshoz jusson. Más dolog az, ha a tanácstól akart volna lakást kapni. Jobb minőségű motorolajok Szőnyből A 2100 dolgozót foglalkoz­tató Komáromi Kőolajipari Vállalat kollektívája a kong­resszusi munkaversenyben fő­leg a legkeresettebb termékek gyártását fokozta. Növelték például a gázolaj és a jobb minőségű, értékesebb motor­olajok termelését. Az év kö­zepén hozták forgalomba a korábbinál jobb minőségű és nagyobb teljesítményű szuper és multiszuper közlekedési motorolajokat. A kimagasló teljesítmények eléréséhez nagy segítséget jelentett, hogy a Barátság kőolajvezetéken fo­lyamatosan érkezett a szovjet kőolaj. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy már teljesítették kongresszusi felajánlásukat: az év eleje- óta a tervezettnél 20 millió forint értékkel több terméket állítottak elő. A szo­cialista brigádok kezdeménye­zéséire ilyen értékű termelés­többletet vállalt az ország második legnagyobb kőolaj- feldolgozójának kollektívája. 1974—-75-ben nem kaphatott volna, bár rendeleteink értel­mében igényjogosultsága két­ségbevonhatatlan. A balatoni nyaraló sem zárja ki az OTP lakásjuttatást. Az illető sze­mélyt mint munkást jelölte meg a vállalat. Ha a válla­lat állami, társadalmi, politi­kai vezetősége vállalja azt, hogy munkásként jelöli a dolgozóját, és 20 százalékos támogatásban részesíti, akkor a városi tanács csak a fő szempontokat, az igényjogo­sultságot mérlegeli. Egyéb­ként ez a téma tudomásom szerint eljutott a Népi Ellen­őrzési Bizottsághoz is, pontos vizsgálatára tehát sor kerül. A lényeg az, hogy ez az eset háromgyermekes csalá­dok elhelyezését nem gátolta, hiszen az ő gondjukat állami és szövetkezeti lakással kell megoldani. Koleszár Sándor, Nagyatád, Széchenyi tér 10.; Osvald Já­nos, Kaposvár, Május 1. u. 12.; a húskombinát Lendület brigádja kérdezi: Miért nem írt a Somogyi Néplap az erdőgazdaság volt vezérigazgatójának távozási körülményeiről? BÍRÖ GYULA: E kérdésből is látszik, hogy a lap nem tér ki a kényes témák elől. A választ egy általános megál­lapítással szeretném kezdeni: személyi ügyekben a hatáskö- rileg illetékes párt- és állami szervek hivatottak dönteni. Ugyanezek a szervek dönte­nek arról is, hogy döntésüket milyen körben hozzák nyilvá­nosságra. A pártnak és a kormánynak a káder- és sze­mélyzeti munkával az a cél­ja, hogy megteremtse a sze­mélyi feltételeket a párt és a kormány célkitűzéseinek maradéktalan megvalósítá­sához. A munka menetében — épp azért, mert a vezetők is emberek — különféle tor­zulások fordulhatnak elő. E torzulások ellen elsősorban politikai eszközökkel küz­dünk. A párt feltárja azokat az eseteket és okokat, melyek a vezetői magatartás torzulá­sához vezetnek. Abban az esetben viszont, amikor jog­szabályok megsértéséről van szó, akkor természetesen sze­mélyi következtetések levo­nására, emberek fölmentésére, jogi felelősségrevonására is sor kerül. Ezek az esetek csak az ügy történése pilla­natában tűnnek kényes kér­déseknek. Azt hiszem, ha a Somogyi Néplap illetékes helyről felhatalmazást kapott volna, akkor ugyanolyan b,át- ran írt volna a témáról, mint más kérdésekkel kapcsolat­ban. Az említett ügy szerintem csak annyiban kényes, ameny- nyiben egyébként korábban rendesen dolgozó és munká­jukkal tekintélyt szerzett em­berek különféle tévedéseiről vagy hibáiról van szó. De amikor az ügy döntésre meg­érik, akkor a legbonyolultabb és legkényesebb feszültségek is nagyon egyszerűen oldód­nak meg. A döntésekről — mint ahogy ezekben az ese­tekben is — az illetékeseket, a legérdekeltebb pártszerve­zeteket és vezetőket azonnal tájékoztatták. Az erdőgazda­ság vezérigazgatója ügyéről nem azért nem írt a Somo- j gyi Néplap, mert pern hallott | róla, hanem egyszerűen azért, | mert egy közérdekű bejelen­tés alapján központi szervek ! folytatták a vizsgálatot. A ■ Központi Népi Ellenőrző Bi- j zottság és a párt Központi Ellenőrző Bizottságának kö­rültekintő vizsgálata után a párt Központi Ellenőrző Bi- ! zottsága, majd a MÉM illeté- j késéi is döntést hoztak. Ezek- ! ről az erdőgazdaság pártszer- [ vezetét, a vállalat közösségét ! kellő időben tájékoztatták az illetékesek. Mivel az ügyben központi vizsgálat és köz­ponti eljárás zajlott le, ter­mészetesnek kell tekintenünk, hogy csak a központi párt­sajtó kapott megbízást az eset feltárására. A Népszabadság kellő részletességgel és a té- ; nyekre támaszkodva írta meg a történteket. Hogy az olvasó I figyelmét fölhívják a cikkre, ! ezért a rádió sajtószemléi é- í ben is idéztek a Népszabad- J ság írásából. Nem tartottuk : célszerűnek, és nem is volt [ jogosult a Somogyi Néplap j arra, hogy »utánjátszóként« | írjon erről a témáról. A Nép- J szabadság több mint 20 ezer í példányban jelenik meg a | megyében, úgy érezzük, hogy a lakosság kellőképpen tájé- 1 kozódhatott. Testőrök biciklin Elnézést, hogy a címben lelőttem az egyik legjobb gaget, ígérem, az alábbiakban erre a lehető legkevesebbszer kerül sor, mert ha netán olyan valaki olvasná a kriti­kát, aki még nem látta a ka­posvári színházban A három testőrt — érje még meglepe­tés is. Mint ahogy a premier nézőit érte, már attól a perc* tői, hogy a franciák liliomos padlója fölött kétfelé vált a nehéz bársonyfüggöny, és megjelent egy igen szemléle­tes történelmi életkép, me­lyen sajátos módon mjndenki halott. A gaz Rochefort köté­len lóg, történelmi szelek himbálják; akinek jó a törté­nelmi hallása, az még a feu­dális idők varjainak károgá- sát is hallani véli. A király és a királyné óriási bábuja ha­talmas obeliszk; egy nagysza­bású sakkjátszma táblán ma­radt, arc nélküli fő figurái. A bástya és a futár szerepét be­töltő néhai testőrök szívéből tőrök markolata áll ki, vala­mint hajlékony toledói penge: a hajdani vallás- és egyéb okú háborúk finom vonalú emlékei a kíváncsi utókor számára. Egyben tanulságul arra, hogy idősb Dumas úr népszerű történetének hősei általában nem ágyban haltak meg végelgyengülésben, vagy a mohó szerelmi kalandok és az egészségtelen fehérjedús táplálkozás miatti szívinfark­tusban, hanem csaták és prak­tikák mezején. Tudjuk tehát: ahonnan a história indul — a kezdet már méhében hordja a végzetet, minden hősi tett, ka­landos merészség, intim pász­toróra és duhaj legénykedés fekete humorban pácoltatik. Az utókor egy kissé komisz, viccet is csinál ama 'regényhő­sök sorsából, akik viccet csi­náltak a halálból. És makacs módon önmagára gondolva, de a látványos játék csábító le­hetőségeinek engedve adja elő D’ Artagnan híres történetét, szép szerelmeit — kacsintva egyet a könyvben megcsúfolt végzet felé... A színháznak nincs eltitkolt ütőkártyája A három testőr látványos lehetőségeinek ürü­gyén, nem kívánja különösebb csodák árán, fényesre glancolt kulisszákkal, szikrát hányó pengékkel, erotikus budoárje- lenetekkel visszaszállítani a nézőt XIII. bajos korának par- venü udvarába. Akár D’ Ar- tagnant a rozzant bicikli, úgy visz bennünket is Párizsba az előadás, de van azért történel­mi levegő, van hőstett, szép légyott is, és vannak látvá- csak parádésan vív, de valódi nyos csodák is: szóval megér- münchauseni ötlettel kardélre kezünk XIII. Lajos udvarába, hányja a felé repülő puskago* csak éppen úgy, hogy egiA lyót is, nem panaszkodhat a percre sem feledjük, honnan' néző. Eben a puskagolyóban indultunk el és miért. Minden* rendkívül stílszarű, de túl­ságosan is — tellát a stílpa­ródiával együtt. És' el kell árulni, van azért itt egy ti­tok, egy véletlen. Mert az évad, elején kiragasztott plakátokon másvalaki — színre alkalmazó — n’eve volt olvasható, egy! francia úriemberé, aki nem já-; rult hozzá, hogy az ő adaptá-l cióját bemutassák. A kaposvári társulat gascog- ne-i makacssággal csak azért1 is színre vitte A húrom test­őrt — nagyszerűen. Okosan rendet vágva a higtória szöve­vényében — igaz, a cselek-i még ményhez nem túlzott hűséggel! betegseg miatt D benne van az egész megközelí­tésmód, így DArtagnan meg­mutatja rendkívüli tehetségét, de kipellengérezi szülőatyjá­nak. Dumas úrnak a gyengéit is, a romantika túlzásait. Mi­közben szurkolunk neki, mo- soiygunk is rajta. Az előadás kritikusa azzal a zavarral küzd, amelyet leg* ! utóbb az Ahogy tetszik elő-; í adásán érzett. Minden szerep-1 ‘lót meg kellene dicsérnie,merti Imindenki hozzátett a sikerhez. 1 sA színlappn Szabó Kálmán ne- | Ivét olvashatjuk — kétszer is, mert Dani Lajossal együtt koreografált —, de Artagnan ragaszkodtak — elemi derű-! szerepében if j. Mucsi Sándor vei, jobbnál jobb poének, cfcz- > ugróit be. Ez a beugrás , tér­ietek, kellékek, dialógusok, I mészetesen nem a betrmtatko- szei'ep- és zeneparódiák hal- z^s volt, hiszen a Tűzijáték mázából, grimaszokból és ; kertészliújanak szerepűben csaknem porondot idéző esé-| már örültünk Mucsi sikerének, sekből, a legmerészebb pcliti-f most igazi gascogne-i alkatot teremtett a színre, gyorsan nyelte le a kezdeti idegesség gombócait, látványosan vívott, udvarolt, énekelt és parodizált. A Dumas-regény sikere ta- ban, csak olvasmányból isme- ; ián a három testőr típusának kai kabarékon is túltevő ötle-« tekből állították színre A h,á-*j rom testőrt. *1,. Soll'lSS’ll jártam Párizs­rém Jcan Vilar teátrumát Antoine kísérleteit; de azt hi' szem, ilyen lehet az igazi nép<- színház. Ilyen szórakoztató. különbözőségében rejlik, mi­ként döféseik is, alakításaik is ' telibe találtak: Reviczky Gábor titokzatos Athosa, az áj­iiyen tanító, ilyen derűs és latos és finomlelkű Aramis ilyen haragos, ilyen látványos és ilyen politizáló. És ilyen öt­letes is. Jót mosolygunk a színpadon megvallott: mindenki egyért, egy mindenkiért látványos testőreskün — de a színházban nagyszerűen megvalósult az elv: mindenki egyért dolgozott — a darabért, s ez a szép siker mindenkiért van, a színésze­kért, akik láthatóan rendkívül jól érzik magukat a szerepek­ben. A díszlet- és jelmezterve­ző Háy Ágnes sikerét csakúgy meghozta, mint a darab szín­re alkalmazójáét és versíró­jáét, Váradi Szabolcsét, aki­nek rokonszenvesen köznapi, vagy a brechti songokat fel­idéző rímjátékai éppúgy össze­tevői a tapsnak, mint a zene-, szerző . Székely Iván muzsiká­ja, amelyben helyet kap egy igen kiváló operaparódia, a jellemekkel jól kvadráló udva­ri zene, és sok helyütt a ke­mény, indulatos, mai lüktetésű daliám is. ígértem: nem árulom el a gageket, de az érzéki etesség kedvéért még egyet: az olyan színházban, ahol a legjobb testőr — aki a bicikli nyergé­ben csodákat művel — nem­Magyarországért harcoltunk „Nyelvet” szereztünk A Duna volt a másik nagy folyam, amelyen át kellett jutnunk. Kis falucskában áll­tunk a folyónál. Mindenek­előtt »nyelvet« (az ellenség elhelyezését ismerő német ka­tonát, tisztet) kellett szerez­ni, hiszen ilyen nagy vízi akadály leküzdése nagyon kockázatos vállalkozás úgy, ha nem ismerjük a körülmé­nyeket, a másik parton levő ellenség állásait. Három »muskétásunk«, Viktor Duskin, Galimzjan Ka- szimov és Vologya Anyiszi- mov kapta a feladatot, hogy szerezzen »nyelvet«. Mivel többször is találkozunk még velük, bemutatom őket. Viktor és Galimzjan — fel­derítő. Viktor szibériai, nagy darab, mackós mozgású fiú, rettentő erővel és rendíthetet­len' nyugalommal. Glimzjan pontosan az ellentéte, cingár termetű, rendkívül szívós, nyughatatlan, örökmozgó. Vo­logya Anyiszimov, a futárom, mielőtt bevonult, egyetemi hallgató volt. Filozofáló, elem­zésre hajló alkat. Ök hárman először a par­tot kutatták végig, de hiába, egy árva csónakot se talál­tak. Meg kellett hát próbálni a faluban. A házak egy része üres, né­hányban azonban ott marad­tak az emberek. Felderítőink már végigjárták a fél falut, semmi eredmény. A követke­ző házban, pontosabban az udvaron, a keskeny tornác [ alatt, idős, pipázó parasztéin- : bért pillantottak meg. • A katonák kézzel-lábbal, I egymás szavába vágva ma- ! gyarázták Gyula bácsinak — később kiderült, hogy úgy ' hívják —, hogy miért jöttek. | Ö meg szó nélkül hallgatta, I mintha nem is neki beszélné­nek. Aztán ugyancsak szótla- ! nul bement a házba. Egy perccel később Gyula bácsi, I egy nagy kulccsal a kezében, újra megjelent. Most se szólt, csak odament a lezárt csűr­höz, kinyitotta az ajtót, és a kukoricaszár alól előtűnt egy kitűnő állapotban levő csónak. Felderítőink megma­gyarázták Gyula bácsinak, hogy éjszaka jönnek majd a csónakért, és ne nyugtalan­kodjék, hajnalra teljes ép­ségben visszahozzák. Arról, ami ezután történt, Viktor Duskin számol be. Pontban éjfélkor vissza­mentünk a csónakért a csűr­höz. Már a vízen ringatózott, s Gyula bácsi is benne ült, evezővel a kezében. — Ez velünk akar jönni? — kérdezte tőlem Galimzjan. — Ügy látszik, félti a csónak­ját. Zavarban voltunk. Most mit csináljunk? Sok időnk nem volt a töprengésre. Ellöktük a csónakot a parttól, s útköz­ben meggyőződhettünk kísé­rőnk ügyességéről. A csónak nesztelenül siklott a vizen. Egy partmélyedésben kötöt­tünk ki, ami természetes vé­delmet nyújtott. Hát megérkeztünk, de mi legyen ezután? Mit csinál­junk a kísérőnkkel? ' • — Eh — gondoltam — lesz, ami lesz! Ha eddig megbíz- 1 tunk benne, most már bíz- j zunk ezután is. Rámutattam az órámra, és megállapodtam Gyula bácsi- ■ val, hogy éjjel háromig várni : fog bennünket. Ha addig nem jövünk, menjen haza, s más- ' nap éjjel háromra jöjjön : vissza értünk. Nem . akarom részletezni, hogyan kúsztunk, másztunk, sokszor négykézláb a sűrű sötétben, amíg elkaptunk egy jói megtermett németet. Észre se vettük, hogy közben el­múlt három óra. Már négy óra körül lehe­tett, mire a folyóhoz értünk. : Elképzelhetik örömünket, amikor megpillantottuk Gyű- i ! la bácsit. Ugyanúgy ült ott, mint amikor elváltunk. A ! legszívesebben megcsókoltam j ; volna borostás arcát, úgy j megörültem neki. Visszafelé jövet már a fo- j !yó közepén járhattunk, ami- j kor. a német himbálni kézdte j I a csónakot. Galimzjan felállt, | hogy megnézze, mit csinál. Nem tudom, mi ütött a fa­sisztába, de teljesen összehú­zódott, aztán váratlan mozdu­lattal hasbarúgta Galimzjant, aki beesett a jéghideg vízbe. De abban a szempillantásban az evező is lecsapott a német fejére. Gyula bácsi erősre méretez­hette az ütést, mert a fogoly görcsösen megrándult, és el­csendesedett. — Most aztán fuccs az egésznek! — mondtam, és na­gyot káromkodtam mérgem­ben. — Hiába vesződtünk annyit! Mit ér ez a nyűves náci holtan? Amíg én kikáromkodtam j magám, Gyula bácsi odanyúj­totta az evezőt Galimzjannak és besegítette a csónakba. Társam cKihét a jeges fürdő | sem csillapította. Előkapta kését, és a fasisztára rontott. í — Hagyd! — kaptam el a kezét. — Gyula bácsi ro.ár ! megelőzött, a fene a dolgát! 1 Látod, ez már kész. Hiába kúsztunk egész éjszaka a sár­ban. De tegyünk ' még egy próbát — mondtam, és a me­rítőedényből hideg vizet lőcs- j csantottam a náci fejére. Szerencsénk volt: a fasiszta ! a második hideg zuhany hatá- I sára »visszatért a túlvilágról«. í Mozgolódni kezdett, motyogott j valamit és kinyitotta a sze- j mét. A parton már vártak ben- j nünket. Átadtuk a foglyot. ] Megkerestem az ütegparancs- { nokot, hogy jelentsem a fel­adat végrehajtását. Galimzjan ! pedig ott maradt, hogy se- [ gítsen Gyula bácsinak partra ! húzni a csónakot. Amikor visszamentem, a parton már nem találtam sen­kit. Az udvarban leltem rá- ! juk. Gyula bácsi ott ült a fé­szer alatt, a jól ismert kis- { pádon és pöfékelt. Vele szem- ! ben, hátával egy gerendának támaszkodva, Galimzjan gug­golt, cigarettázott. Szótlanul nézték egymást, aztán mind a í ketten elmosolyodtak. Letele- j pedtem egy tuskóra, előhúz­tam a dohányzacskómat, ci­garettát sodortam, rágyújtot­tam. .. (Folytatjuk.) Flórián Antal nagyszerű játé­kával, s Port hős úr — talán a legjobban sikerült testőrkari' katúra volt — Hunyadkürty István által. Kár lenne most részrehajló­nak lennünk, kiválóak voltak a gárdisták is, éjükön a Kiss Jenő alakította, sebhelyes Rochefort-ral. S a csapatkapi­tányok: Richelieu bíboros — Kun Vilmos és Treville úr — Dánffy Sándor. Mikor a király óriás bábujára kapaszJrodtak, mintha á forradalom szelét ho­zó gúnyrajz elevenedett volna meg, a király legfelül, azután a kutya-macska módra mara- '• kodó egyházi és nemesi mél* lóságok. Párbajuk a ringben igazi trouvaille volt. Egyforma termet s két kü­lönböző alkat' á'&,rc?ft:atlan Bo- nacieux-né és Milady... A Pogány Judit életre keltette bájos párizsi udvarhölgytől a regényben nincs is olyan messze a Milady, éppen azért, hogy a végén kellőképpen megrettenjünk gazságai kide- rülésekor. A színház itt sem hagy kétséget: Monori Lili Miladyje kezdettől unott, ci­nikus. hányaveti és erotikus, akinek harisnyatartójában ott a csábítóvégzet, mígnem azon a szörnyű éjjelen ... De hisz ez ismeretes: feje a porba hull, szószerint. Az est egyik legkitűnőbb fi­gurája Papp István eddigi ala­kításainak legremekebbje — a kismber férj, akinek arcán reszkető,széles öröm ömlik szét, hogy talpnyaló és besúgó lehet S talán nem felségsér'.és most szólni a felseges hármas­ról — Bélái: Margit. Komlós István, Radios Gyula —, az operák áriái röpdösve »beszél­gettek« — remekül A kát nar­rátor, Koltai Róbert és Kiss István az összeütközésekben biztosítják a fair playt, és al­kalmasint a szükséges szerepe­ket is eljátszák. Biztosan ve­zették végig az egész játékot, természetes közvetlenséggel, s különösen Koltai Róbert zöld fényű, ördögi songja a leszű­résről szóló bájos dalocska, gyászos felhangjaival emléke­zetes marad. Máskor a zenekar alulma­rad az árokban, s mégis fölé- kerekedik az énekeseknek, ez­úttal fönt volt,de igen kitű­nően segített az énekeseknek, s tette teljessé az előadást. Azt az előadást, melynek nem lát­ható a dirigense, a kalandok feltámasztásában' és a pcrs.it f- lázs erejének felhevítésében a rendező Babarczy László volt. A' legélettelibb pontokon csak­úgy, mint amikor szó szerint a leghalálibb volt a darab. Ezért Dumas sem tehetne szemrehányást, ő diadalra vit­te a romantikát, megírt jó há­romszáz könyvet, elhitette a hihetetlent. Több mint hússzor filmre vitték ezt a darabját. Mostani előadásán okos kriti­kával, szeretettel nemcsak a színét, hanem a visszáját is bemutatta a kaposvári szín­ház — nagy sikerrel. Tröszt Tibor (

Next

/
Oldalképek
Tartalom