Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

Bátran, szókimondóan A somogyi úttörőps írlamcnt A szekcióülések után vasár­nap a plenáris záróülésen a szekcióvezető pajtások tartot­tak beszámolót, majd megvá­lasztották az V. országos út­törőparlament küldötteit. Ez­után Szántó Edit kaposvári pajtás, a parlament elnöke Kocsis Lászlónak, a megyei párt-vb tagjának adott szót, aki köszöntötte az úttörőket és beszélt a pajtások javasla­tairól, kérdéseiről. Kérte, hogy a gyerekek a jövőben is legyenek bátrak, szókimondók. Ezután Németh János ösz- szegezte röviden a két nap j eseményeit, majd a páriámén- j tét bezárták. A november 23—28. közötti j országos parlamentre 10 paj- j tás utazik Szegedre: Szilágyi Gábor, - Perényi András és I Tóth István Kaposvárról, Sza- \ bó Gyöngyi és Vincze Lilla Siófokról, Szöllősy Eszter Ta- szárról, Nemes András Col­iéból, Gombos Anikó Oszto- pánból, Király Tünde Kadar- kútról ps Szöllősy Zsuzsa Bu­nyódról. L. P. Geofizikai vándorgyűlés Szolnokon A nagyalföldi szénhidrogén, kutatással foglalkozó tanács­kozás kezdődött kedden Szol­nokon, a Magyar Geofiziku­sok Egyesülete rendezésében. A kétnapos tanácskozáson el­sőként az alföldi szénhidro­génkutatás geológiai, geofizi­kai módszereinek fejlődéséről hangzottak el beszámolók. Az előadók hangoztatták, hogy az ország növekvő energiaszük­ségletének kielégítése a kö­vetkező években az eddigi­nél nagyobb szakmai, tudomá­nyos felkészültséget követel a szénhidrogénkutatás elmé­leti és gyakorlati szakembe­reitől. A még feltárásra váró készletek jelentős része öt­ezer méter alatti mélységben helyezkedik el, az itt végzett kutatásoknál jelentkező 220 Celsius-fokos hőmérséklet és a 950 atmoszféra nyomás, a műszerek, berendezések vtöké- letesítését, az egyre költsége­sebb mérések minél nagyobb segítséget nyújtanak felszíni szénhidrogénkutatáshoz a ma­tematikai módszerek, az ana­lóg mágnes jelrögzítésű mű­szerek bevezetése után 1971 óta mind . szélesebb körben alkalmazzák a digitális elven működő berendezéseket. TestvéHapjaink írják rí rom a mi tcrt crrtr iKSfüiHHHCKH9 fiPflBßil rinraiy-vnrii nun«« ■ ______ A lap rendszeresen foglal­kozik a munkaverseny-moz- galommal. Egyik legutóbbi számában arról olvashatunk, BAim mmmsm »A mezőgazdaság fejlődé­se az egész társadalom érde­ke.« E megállapítás jegyében zajlott le a Lengyel Egyesült A megyei úttörőparlamen­ten Szenes Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára elmondta, hogy az ifjúsági szövetség figyelemmel kíséri a pajtások életét, felhívta a figyelmet arra, hogy a mozga­lomban nagyon fontos a játé­kosság, az úttörők korának megfelelő feladatok.. Németh János, a megyei Úttörővezetői Tanács elnöke vitaindító beszámolójában elemezte a két évvel ezelőtti úttörőparlament, óta eltelt időszakot. Az őrsök életéről szólva elmondta: örvendetes, hogy az úttörők kis csoport­jai ma már az önkéntesség alapján alakulnak meg, nem kényszerítenek senkit ebbe vagy abba az őrsbe. Egy-egy pajtás megbízatását azonban pontosabban meg kell inajd határozni, mindenkinek ál­landó feladatot kell kapnia. A fejlődés mellett elmara­dás tapasztalható az úttörők nyári életének' megszervezésé­ben. Az úttörővezetők kéré­se, hogy a parlament sok ja­vaslatot adjon ehhez. Az út­törőparlament azért van. hogy a gyerekek és a felnőttek együtt döntsék el, milyen célt állítsanak maguk elé. Az idén és jövőre a felszabadulás har­mincadik évfordulójának meg­ünneplése a legfontosabb fel­adat. Megyénk pajtásainak sem szabad elfelejteniük: »nem térkép e táj«. Ez az idei úttörőév jelmondata is. A pajtások szekcióvitákon folytatták munkájukat.1 Az el­ső csoport jelmondata: törvé­nyünk tettekben. A legfonto­sabb megállapítás az volt, hogy az úttörő- és kisdobos­élet törvényei megfelelőek. A hat, illetve tizenkét ponton nem kell változtatni, de fon­tos, hogy minden pajtás élni tudjon velük, ne csak ismer­je őket. A vidámság, játék, szórako­zás szekcióban a művelődési házaktól, a moziktól és a te­Most süt a nap — és a napsütésben sziporkázik a reményünk. Ellenünk kelt a természet. Rútul, vészt ho­zón, kíméletlenül. A tölgyet tépi a vihar, szaggatja ágát, levelét. De a tölgy állva marad, gyökerei mélyen kapaszkodnak. Es új ágat, új levelet nevel. Ellenünk kelt a természet, — de az ember, mint már annyiszor, szembeszállt vele. Nem egyedül, nem magára hagyatva. A bajban valami olyan nagyszerű született meg ezen az őszön, amire évtizedek múlva is büszkén emlékezhetünk. Láttam a sártengerben egymást kínlódva vonszoló gépeket, láttam berlinerken­dőbe burkolózott, elázott pa­rasztasszonyokat, akik úgy dolgoztak a burgonyaföldön, mintha langymeleg cirógatná dolgos kezüket. És láttam az iskola előtt reggel hétkor gyülekező, zsivajgó, az időre fittyet hányó diákokat, aki­ket a határban röpített az autóbusz; gyári munkást, műszerészt, aki úgy fejelte a répát, mintha mindig azt csi­nálta volna. Kérték tőle? Ta­lán személy szerint nem is. Csak meghallotta — vagy megérezte —, hogy most a kicsi is sok, egy sor kukorica letörése is egy kis győzelem. Láttam átázott zubbonyú katonát szőlővel megrakott puttonyt cipelve, vagy cu­korrépával megrakott teher­autót vezetve. Fáradt volt az arca, a kora reggeli kapos­vári utcán arról érdeklődött, merre van a cukorgyár __ Ő rzök egy képet, néhány jellemző pillanatot. Kaposfő, 1974. november 7. i Ünnepnap — de ezúttal nem a szó ha­gyományos értelmében. A majorba megérkezik az au­tóbusz a gabonaforgalmi vál­levíziótól több gyermekműsort kértek az úttörők. Fontosnak tartották azt is, hogy minél több kiránduláson, akadály- versenyen vehessenek részt. Egyikük így fogalmazott: ki a szabadba az úttörőélettel! A harmadik csoport a la­kóterületi élettel foglalkozott. A gyerekek több segítséget kérnek a helyi tanácsoktól, a községi ifjúsági klubok anyagi támogatásából a kisebbek is részt kérnek. A csoport java­solta, hogy a parlament ajánlja föl az összes pajtás nevében, hogy a községekben társadalmi munkával játszó­tereket, parkokat hoznak lét­re a harmincadik évforduló tiszteletére. Az iskolai úttörőélet gond­jait tárgyaló piros nyakkendő- sök az úttörőtanácsok és a rajok véleményezési jogát tartották a legfontosabbnak. Akár a házirendről, akár a szakkörökről van szó, fontos, hogy á közösség, a gyerekek véleménye is nyomjon a lat­ban. , Az úttörőnyár a negyedik csoport témája volt. A legége­tőbb gondnak azt tartották, hogy nincs minden járásnak önálló tábora, ezt létre, kell hozni. Az otthon maradó gye­rekek részére nyári őrsöket kellene .szervezni, hogy a szünidőben is úttörők lehes­senek. A kisdobos- és úttörőéletre, valamint a KISZ-tagságra va­ló felkészülésről megállapítot­ták a gyerekek, hogy szoro­sabbra kell fűzni a kisdobos­rajokat pártfogoló úttörőra­jok, illetve az úttörőket tá­mogató KISZ-alapszervezetek kapcsolatát. Sok helyen már megvalósult ez, de mindenhol létre kell hozni. Több ifiveze­tőt kértek az úttörők. Fontos, hogy a kitüntetett pajtásokat minden föltétel nélkül fölve­gyék az úttörőcsapatba, illet­ve a KISZ-be, hisz ők már bizonyítottak, nem kell külön próbákat is teljesíteniük. lalat ötven dolgozójával. Csípős hideg, csontig ható novemberi szél. — Őszinte szívvel köszön­jük, hogy a pihenőnapjukon is segítségünkre siettek ... Spannenberger János fő­könyvelő szavait néhány csendes megjegyzés kíséri: »ugyan..»majd ha végez­tünk. ..« Fogják a kosarakat, az elő­ző nap kombijnolt kukorica­táblát böngészik. Könyvelő és igazgató, adminisztrátor és főagronómus. Halmokba gyűlik a még kinnt maradt) érték. A kicsi is sokat szá­mít. Holnap ezen a táblán szántani, vetni lehet. Ver­seny az idővel, harc a ter­mészettel. A sor végén a hajladozáshoz nem szokott derekakat nevetve egyenge­tik. A szomszédos tábla már megmunkált. Farkas Ferenc párttitkár lehajol, azután a tenyerében hoz valamit. Még tart a derékegyengetés. A párttitkár kityinja a tenye­ret. — Megszületett az élet... A földes, szélcserzett te­nyérben kicsírázott búzasze­mek. Az élet. Visszafelé már könnyebben ment a hajlado- zás, a szél sem volt annyira csípős hideg. A szomszédos táblán megmozdult az élet — és holnap talán már ezen a táblán is azt teszi. Ünnepnap volt — de nem a szó hagyományos értelmé­ben. A természet ellenünk kelt, ám nagyobb erővel találko­zott. A mélyen gyökerező tölgyet tépázhatja, de nem dönti ki a vihar. ■ Most süt a nap — és a napsütésben sziporkázik a reményünk... Vörös Márta hogy értékelték a versenyt. A legjobbnak az exka*bőrgyár­ban, a Munk«? Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett műbőrkombinátban, a tej­üzemben. a fűtőházban és az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál folyó versenyt tartották. Mindegyik vállalat vándorzászlót kapott. Hírt ad az újság arról, hogy Moldino faluban obeliszket avattak. A hajdan elmara­dott mezőgazdaság gyökeres újjászervezésének úttörője volt ez a falu. Az obeliszket annak a kis háznak a helyén állították föl, amelyben 1929- ben megalakult a mezőgazda- sági kommuna. Az obeliszk széles betonfalán a Moldino kolhoz fejlődésének szakaszait ábrázoltált. A fenti'-ken kívül is sok újdonságról számol be a l,an. Tájékoztat pé'Uul arról, hogy a rzsevi da .'agyár fol­terjesztette a kiváló áruk fó­rumára az L—450 es csellót melyet az exportra készülő daruknál alkalmaznak. Nye- lidovóban iskola épül. A ter­vezők új építészeti megoldá­sokat alkalmaztak az 1176 diáknak otthont nyújtó kő zéplskc'ánál Az épület há­romemeletes és négyzet alakú lesz, körülveszi az iskolaud­vart. Harminc osztályterem, kabinet cs tornaterem lesz st iskolában, de s portkombinát, park és sé anyok is tartoz­nak hozzá. Az intézetet 1975 szeptemberében adják át ren­deltetésének. Testvérvárosunk, Kalinyin egyre szépül. A közelmúlt­ban 3800 facsemetét ültettek el az utcákon és a tereken. Megszépül a Lenin tér, s a beteg nyárfák helyére kis le­velű hársakat ültetnek a Gor­kij és a Musszorgszkij utcá­ban. A Volga fölé új hidat terveznek. Ez a Novopromis- lennij és a Zavolzsszkij kerü­leteket köt majd össze. így az átutazók a városközpont elkerülésével juthatnak el Bzseckbe, majd Moszkvába. Örömmel olvastunk arról, hogy a híres hőerőmű váro­sa, Konakovo gyors ütemben fejlődik. Kialakult a város kereskedelmi központja, nyolcemeletes házak, szállo­da áll a belvárosban. Most épül a sportcsarnok és a nyolcszáz személyes művelő­dési ház. A Kalinyinszkaja Pravdában , somogyi hírössze­állítást is találtunk. Munkáspárt Központi Bizott­ságának XV. plenáris ülése — írja a Gazeta Olsztynska. Az ülés középpontjában az élel­miszer-gazdaság komplex fejlesztésének kérdései áll­tak. Nem véletlen, hogy Leon Klonica, az olsztyni vajdaság pártbizottságának titkára fel­szólalásában hangsúlyozta: »Vajdaságunk lakossága az állattenyésztés, a növényter­mesztés, az élelmiszeripar . és a vegyipar gyors fejlesztésé­ben látja gazdasági, társadal­mi fejlődésének, az életszín­vonal emelésének esélyeit.« Érthető tehát, hogy testvér- lapunk az elmúlt napokban a szokásosnál is többet fog­lalkozott mezőgazdasági té­mákkal. Cikkek és tudósítá­sok egész sora jelent meg a mezőgazdasági nagyüzemek helyzetéről, a gépesítésben el­ért eredményekről, a jobb munkaszervezés, a termelé­kenység növelésének kérdé­séiről. Továbbra is nagy fon­tosságot tulajdonítanak a vaj­daságban az egyéni gazdasá­gok szakosításának és az ál­lami gazdaságokkal való együttműködés kialakításá­nak. A feladatok kidolgozásá­ban — írja a lap — fontos szerepet tolt be az' Olsztyni Agrártudományi Műszaki Akadémia. Részletes tudósí­tást olvashattunk az akadé­mia tudományos-műszaki ta­nácsának üléséről, melyet a ketrzyni egyesülésben tar­tottak meg. A tanintézmény kutatói elsősorban azokra a témákra összpontosítják a fi­gyelmüket, melyek a terme­lési gyakorlat számára a leg­sürgetőbbek. S ha már a sürgős teendők­ről esik szó, meg kell emlí­teni, hogy a lap rendkívül nagy teret szentel az őszi be­takarításnak. Megállapítja, hogy a rossz időjárás okozta lemaradást csak társadalmi összefogással lehet behozni. Minden lapban olvashatunk arról, hogy az üzemek dol­gozói, a dáikok, a katonák áldozatos munkája eredmé­nyeképpen napról napra vál­tozik a helyzet. A burgonyát már csaknem teljesen föl­szedték, a cukorrépa betaka­rítása is az utolsó fázishoz ért. Gondot okoz azonban a vetés, bár az utóbbi héten ebben is jelentős az előreha­ladás. A legsúlyosabb gon­dot a szállítás okozza. Az új­ság .beszámol arról, hogy az ipari és a mezőgazdasági ter­melés növekedési üteme az utóbbi években elérte a 17 százalékot. Ezzel szemben a szállítóberendezések kapaci­tása csak 12 százalékkal nőtt. Elet a tenyérben Kerestem Szávicát S závica megszűnt, elnyelte a föld. Helyén néhány apró földhányást találtam, de már azokat is benőtte a bo­zót, a dudva, hogy az emlékeket is elborítsa. Ezen a he­lyen — Pamuktól talán négy kilométerre — emberek éltek. Az első világháború után települt ide három család Sínylőd­tek, éheztek, nem dolgoztak — szaporodtak. Földbe vájt, fa­vázas putrikban, kunyhókban éltek, a földön aludtak, s a maguk köréből alapítottak újabb családokat. Mit mondjak még életkörülményeikről? Szávica megszűnt. Egy — a száz­harminckét somogyi cigánytelep közül. 1(1967-ben még két­százhatot tartottak nyilván.), A szávicaiakban már nyoma sincs a nosztalgiának. A Somogyvárhoz tartozó települések 68 cigánycsaládja közül 53r a saját házában. 15 szolgálati lakás­ban lakik. Tető alatt, faluban, emberi körülmények között. A változást leírni könnyű, véghezvinni nehezebb volt. A megyei tanács jelentésében olvasom: jelenleg több mint 16 000 cigány él Somogybán. Lakásaik száma nyolc év alatt 78,9 százalékkal nőtt. a kunyhóké és putriké azonban csak 16 százalékkal csökkent. Még van mit tenni. Párt- és Kormányhatározatok, minisztériumi és tanácsi rendelkezéseik sora intézkedik a telepek fokozatos felszámolásáról. Munka- alkalmat teremtünk, hogy a rendszeres tevékenységhez, fe­gyelemhez, kulturált élethez nem szokottak is változtassanak az életmódjukon. Évszázados hagyományt, szokásokat és elő­ítéletek sorát igyekszünk porba taszítani. Nem nélkülük, ha­nem velük. Értük és nem ellenük. De minden rendelet és ha­tározat keret csupán, lehetőség. Emberek kellenek hozzá, akik következetes elszántsággal, jó szívvel és fáradhatatlanul rpun- kálkodnak, segítenek. Somogyváron. ilyen emberekre leltem. Tartok tőle, hogy fennköltnek minősítik megjegyzésemet, mégse hallgathatom el: nekik és Szávica pusztulásának sze­retnék emléket állítani. Nem a jövő, hanem a jelen számára — buzdításul. Hiszen annyi még a tennivalónk... Nem szeretem a jelentéseket. De ha a sorokból kiérezni az embert, ha a számok és százalékok nem önmagukért valók, ha a szándék megvalósulását is láthatja az ember — kincs­nek érzem valamennyit. A somogyvári tanácstól négy iratot hoztam magammal. 1966-ból, 1969-ből és 1974-ből valók. »In­tézkedési terv« van föléjük írva, de a legutóbbi már »Cselek­vési program«. Ez is kifejez valamit. Háromszáz ember tör­ténetét írhatnám meg e papírokból, s abból, amit Fuller Jó­zsef tanácselnöktől és Móring János titkártól hallottam. Sze­mélyes élményem csak adalék ehhez. Idehaza megelevened­tek a sorok. És eszembe jutott az elnök szava: nem történt semmi különös ... »Szerencsénk,volt« — mondták minduntalan, mint akik legszívesebben Fortuna mögé bújnának a szerénytelenség vádja elől. »Szerencsénk volt, mert Orsós János, a vajda vett először saját házat. Szerencsénk volt, mert Vendi, az utódja már nem tudta úgy összetartani őket. Szerencsések voltunk, mert több ház megüresedett a három faluban, ezeket olcsón megkaphatták, és szerencse dolga az is, hogy nem vándorci­gányaink vannak, könnyebben mkgszolcják a kötöttségeket.« Hadd folytassam a sort: »szerencse«, hogy két' olyan ember áll a tanács élén. aki nem érzi nyűgnek ezt a munkát; »sze­rencse«, hogy állandóan ott vannak közöttük, ismerik szoká­saikat: »szerencse«, hogy tele vannak ötlettel, s hogy nem fáradékonyak, hiszen úgy érzik: Szávica megszűnése után még nagyobb a felelősségük. S hogy mindez bem a szerencsétől függött, azt hiszem, természetes. A tanács helyzetelemzése mintaszerű. Tud­ták, hogy mit kell tenni, látom terveikből is. A harc azonban nemcsak velük és értük folyt éveken keresztül, ha­nem környezetükkel, a gazdasági vezetőkkel is. Munkaalkal­mat kellett teremteni. Csakhogy az előítélet még mindig nagy úr. A gazdaságok idegenkedtek tőlük, igaz, ők sem törték össze magukat az igyekezettől. Ha kaptak munkát, rendsze­rint kevesebb bért »ajánlottak« érte, mint másoknak. A ta­nács közbelépett. 1968-ban a munkaképes férfiak és nők 35 százalékának volt csak állandó munkája, az idén már 54 szá­zalékuk dolgozik a tsz-ben. az állami es erdőgazdaságban, az építőiparban. Kaposváron a cukorgyárban és a húsiparban. A gazdasági vezetők nem maradhattak távol a tanács vb- üléseiről, ahol minden évben megvitatták a cigány lakosság helyzetét. Az elnötk, a titkár elment a munkahelyekre': meg­tartják-e ígéretüket a vezetők? És megbecsülik-e magukat az emberek? Az ellenőrzés nem bizalmatlanság. Nem volt panasz. S akik nem jutottak munkához? Még ott éltek Szávicán, mikor a tanács 100—200 négyszögöles területet osztott ki ne­kik a putrik körül. Gazdálkodni kezdtek. Burgonyát, kukori­cát termeltek, veteményeskertjük volt, állatokat tartottak. S ha kétezer forintot kaptak egy hízóért, takarékba kellett ten­niük a pénzt. Nem erőszakoskodott a tanács, csak megtanítot­ta őket takarékoskodni. Hiszen kellett a pénz, a tjz százalék, hogy kamatmentes kölcsönt kapjanak az államtól házvásár­lásra. Sziszifuszi munka volt? Az. Ellenállás nélkül? Dehogy. Együtt maradtak volna még, senki sem készült el a telepről. »Kire támaszkodjunk, ha elhagyjuk egymást?« Az előítélet bizalmatlanságot szül. Sokan nem értik még, hogy görcsös múlthoz ragaszkodásuk részben a mi tartózkodásunkból fa­kad ... Segített a munka. Fölfedezték, hogy jobb körülmények közé kerülhetnek. S a tanács már kereste a házakat, intézke­dett. Három új lakást építtetett a szociális alapból. A hat­gyerekes Bogdán Mihály kapta meg az elsőt; vissza akart menni Szávicára, mert »hátha rádől a tető«. Ha megüresedett egy putri, azonnal lebontatták, nehogy új »lakók« vegyék a birtokukba. És gyűlt a pénz a takarékban, volt ingyen telek, kaptak kölcsönt egymásután. Pamukon 111-en, Somogyváron 105-en, Somogyvámoson 75-en telepedtek le nyolc év alatt. A tanácselnök most a szomszédokat járja, akik néha még ferde szemmel néznek az új háztulajdonosokra. Fölkeresi a munkahelyeket, tárgyal az OTP-vel, mert tudni akarja: pon­tosan fizetik-e a részleteket. Nincs panasz. Az a gondja, hogy rendesen dolgozzanak, hogy megbecsüljék magukat. Az ál­lam 15 évi folyamatos munkaviszony után 12 900 forintot el­enged a tartozásukból. Fuller József úgy érzi: nem csökkent a tanács felelőssége. És mennyi mással kell törődni még? A felnőtt cigány lakosság 75 százaléka írástudatlan. Az általános iskola nyolc osztályát csak a tankötelesek ötven százaléka végzi el. Nem nyugszik a tanács. Ma már minden gyerek rendszeresen jár iskolába. Jó ruhájuk, cipőjük, felszerelésük van. Somogyvá­ron és Somogyvámoson óvodába is el tudják helyezni az ap­róságokat), Pamukon iskolai előkészítőbe járnak. Ingyen or­vosi és gyógyszerellátásban részesülnek azok is, akik nem dolgozhatnak. A tanács »közgyógyellátás« címén gondosko­dik róluk. És meggyőződik róla: van-e tüzelője a családnak. A »cselekvési program« gazdagabb, mint elődje volt. A pályaválasztástól a cigány szülőknek tartott nevelési előadássorozatig, a felnőttek közművelődésétől a KISZ politikai nevelő munkájáig sok okos gondolatot olvastam benne. Szigorúan meghatározott célok; alkotóik nem építet­tek légvárakat. Hallottam, élt Szávicán egy cigány ember, Balogh Imré­nek hívták, ö még a húszas években hagyta el a telepet, öreglakra költözjitt. Unokája a Keszthelyi \ Agrártudományi Egyetem hallgatója. Jávor] Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom