Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

Diákot, vidám légkörben Megyei diákparlament Kaposváron Egy derűlátó asszony Somogy minden részéből összegyűltek tegnap a közép- iskolás diákok küldöttei Ka­posváron a megyei parla­mentre. A tanácskozáson ott volt Vdczi András, a KISZ kb osztályvezető-helyettese, Hausz Gyula, a megyei ta­nács osztályvezető-helyettese, . valamint a munkaügyi és az oktatási minisztérium képvi­selői is. A nyitó ülésen Hausz Gyu­la beszélt a diákparlamentek jelentőségéről, ezután, Ková.cs Ernő, a megyei tanulótanács elnöke tartott vitaindítót. Hangsúlyozta az osztály-diák­bizottságok munkájának je­lentőségét, és elmondta azt is, hogy a tanárok többsége nem ismeri eléggé az iskolai KISZ-szervezetek szerepét a diákok között. A parlament munkája ezután szekcióülé­seken folytatódott. Délután újra összegyűltek a küldöttek, és a szekcióveze­tők beszámoltak csoportjuk munkájáról. A gimnáziumi szekcióban a vitán kívül tapasztalatcserét is folytattak a diákok. A ja­vaslatok többsége a tanulás­sal foglalkozott, mint elmond­ták: ez a legfontosabb. Azt kérték, hogy az óraszám ará­nyos legyen a tanulnivalóval (most az első és második osztályokban van több tan­óra és a két felső osztály­ban több az anyag). Szóvá tették a tantárgyak összehan­golásának hiányát, például a. történelemnél és az irodalom­nál (ugyanis míg az egyikből a középkort tanulják, a má­sik már az újkorral foglal­kozik). Azt is hangsúlyozták ebben a csoportban, hogy a diákönkormányzat csak ak­kor lesz igazán értékes, ha a »diákönfegyelemmel« páro­sul. A kollégiumi szekció veze­tője sajnálattal említette meg: — A megye huszonkét kol­légiumából vártunk képvise­lőket, de csak kilencen vol­tunk. Ha magunkkal sem tö­rődünk ... A kollégisták javasolták, hogy a diákotthonok és a kollégiumok közt tegyenek ezentúl különbséget. Egysé­ges versenyt hirdessenek az országban az ilyen intézmé­nyek körében, és csak az ott jól szereplő közösségek kap­hassák meg a kollégiumi rangot. — A felszerelési nor­mákat is pontosan meg kel­lene állapítani —' mondták a fiatalok. A kaposvári iskolák és kol­légiumok közös kérése az volt, hogy a bejáró, utazó diákokat a rendőrség védje meg az állomás és a színház­park környékén, mert ott sok zaklatásnak vannak kitéve. A szakmunkásképző inté­zeti csoport. tagjainak egyik észrevétele: az intézetek tan­teremhiánnyal küszködnek, s többnyire a felszerelés is kevés. A kulturális munkára sincs lehetőség, mert a klu­bokban — és néhol még a tanári szobában is — tanítás folyik. A tanulók többsége bejáró, tehát kollégium kelle­ne a szakmunkás jelöl teknek. Elmondták: a politikai felké­szültség sem kielégítő; jó lenne, ha a világnézetünk alapjai tantárgyat a szak­munkásképzőkben is oktatnák. A, munkahelyek és az iskolák kapcsolatának javítását is várják a tanulók. A szakközépiskolások a menzahiánnyal küszködnek, ennek megoldását kérték az illetékesektől. A szekcióbeszámolók után Székely György, az Oktatási Minisztérium főelőadója, és Bernáth Mária, a Munkaügyi Minisztérium képviselője, il­letve a részvevő megyei ve­zetők válaszoltak néhány kér­désre. Befejezésül megválasz­tották az országos parlament küldötteit. Vrbán József. Spingár László. Steinglauber Tamás, Vígh Júlia, Táncos Éva. Ko­vács Ibolya Kaposvárról, László Márta Marcaliból, Horváth Kálmán Csureé-ól, Szarvas Magdolna Siófokról, Szíjártó Béla Nagyatádról utazik az országos tanácsko­zásra. Könyvek, kölcsönzők... Sorban állnak és nem tü­relmetlenek. Egy ember, akii lassan olvas, egy ember, aki sokat olvas, egy ember, aki ponyvát olvas ... A megyei könyvtárat a hét minden napján rengeteg em­ber látogatja, kedden csak a szórakozott olvasók, ekkor ugyanis zárva van. A könyv­tárosok ilyenkor rendezik a polcokon álló könyvek zilált sorait, perlekednek a feledé­keny olvasókkal, hogy szol­gáltassák végre vissza az időt­len idők óta náluk lévő köny­veket. A könyvtár; látogatott­sága ugrásszerűen megnöve­kedett, ami örvendetes tény, hiszen volt idő, mikor egy valamirevaló külvárosi kocs­ma nagyobb forgalmat bonyo­lított le, mint a kultúra fel­legvára, és a könyvtárat zi- mankós télidőben sokan csak azért közelítették meg, mert ott volt fűtés és világítás. Halkan zümmögnek a fény­csövek, finoman pendülve sorra kigyúlnak, ahogy végig­fut rajtuk az áram. A köny­vespolcok közt böngésző, a fo­lyóiratok közt tallózó embe­rek egy pillanatra felkapják fejüket, azután újra megfe­ledkeznek a környező világ­ról.’ Fülén fejhallgatóval. egy­más mellett egy fiú és egy" lány: a lemezjátszón Ravel Bolerója forog. — Szeretsz? — kérdi »sut­togva« fülén fejhallgatóval a lány, hogy a legtávolabbi sa­rokban is tisztán hallani. — Igen, de akkor most rög­tön megcsókolhatlak? — kér­dez vissza a fiú, és egy tíz lépésre álló olvasó kézéből ki­esik a könyv. — Most nem, majd, egyszer, talán, megláthatnak — sza- bódik a lány, és körülnéz, fü­lig pirulva látja, a felé for­duló tekinteteket. A párbeszédnek sajnos vé­ge szakad, mintha ollóval vágták volna el, igazán kár. A böngészők ugyanúgy bön­gésznek, a tallózók változat­lan buzgalommal tallóznak, és ugye önök sem tudnak semmi­ről. Ha elfogad tőlem egy ta­nácsot. nem bánja meg senki. Fülén fejhallgatóval a könyv­tárban ne kezdjen bizalmas beszélgetést, mert nem érzé­keli a hangerőt. Miközben tanácsokat oszto­gatok, a fiúnak meg a lány­nak csak hűlt helye maradt, eltűntek mint a kámfor. Leg­közelebb majd papíron, ceru­zával beszélgetnek. Ceruzából a könyvtárban van elég, minden délelőtt ki­raknak öt darabot, estére már csak egy marad. A köl­csönzőkartonok aláírása után az olvasók beidegzett mozdu­lattal teszik zsebre, sokan az utcáról hozzák vissza, mások megfeledkeznek róla, és ha nagy későn zsebükbe téved a kezük, csodálkozva kérdik önmaguktól, honnan került hozzájuk. Külön fejezetet ér­demelne, mi mindent hoznak vissza. Könyvjelzőnek hasz­nálnak szalonnaszeletkét, gép- I sonkát és ollót. Egy szocioló­gus ragyogó tanulmányt ír­hatna a témából, hagyjuk meg neki a fölfedezés örömét, néz­zünk meg inkább néhány ol­vasót. A sok karton .közül emeljünk, ki találomra párat. Dr. Rőth Miklósné, foglal- ; kozása táncművész, Oscar ! Wilde-meséket olvas, Thomas i Manntól a Varázshegyet. Ki- | finomult ízlés, a valóságban j is könnyű, érzékeny, légiesen | szép lélek lehet. A Madár ut- ! cából nyíló kis mellékutcában lakik. Kopogtatok, de senki | sincs otthon, csak egy vastag ( láncra kötött zsebkutya csa­hol szorgalmasan. Körös-kö­rül téglahegyek, épülő házak sora, a homokból, amelyből most egy gyerek éppen várat | épít, szorgalmas kezek vako- I latot, habarcsot kevernek. Ma­dárraj rebben a házak fölé. Balogh István földműves, kizárólag bűnügyi és detektív- ! regények vannak nála. Alex 1 Joe Ördögi játszmája, Chand­ler Raymond Asszony a tóban. Magas, markáns arcú, szem­üveges, rokonszenves, idősebb ember, Kaposhomokról jár be a városba motorral. Angyal­kám, szöszikém, mondja a könyvtároslányoknak, valami izgalmasat szeretnék. Nagy' horgász. Bervájával még a Dúnáig is elmegy egy jó fo­gás reményében. Orsós György másodéves szabó iparitanuló. Falja a könyveket, valamit hallott Boccaccióról, és most a De- kameront forgatja. Gátlások feszélyezik, egyszerre akar el­mondani mindent. De ha fel­oldódik, kinyílik, és a suta szavak, mondattöredékek közt néhány nagyon mély gondola­tot is megfogalmaz a cigány­ság sorsáról. Miért gyökérte- len ez a nép? — töpreng. »Mert nincs történelme. Sze­retném megírni a történelmü­ket, elültetik bennük a vá­gyat, hogy fölemelkedjenek. Szeretem a régi görögöket, régebben sokszor gondolkod­tam olyan dolgokról is, hogy miért süt a nap, miért fúj a szél, miért vannak növények, arról, hogy ki az ember... — ás Orsós Gyuri hirtelen elszé- gyelli magát. — Nevetséges dolgokat mondok, ugye? — kérdi, de ne instük le, biztas­suk, hallgassuk figyelemmel... Szidera Szpirosz Bár nem voit városi rangja szülőhelyének, Mar­calinak, gyermekkorának kör­nyezete semmiképpen sem mondható falusiasnak. A taní­tóképző elvégzése után mégis igazi falusi lakos lett, aki nemcsak kenyérkereseti lehe­tőségnek vagy átmeneti állás­helynek tekintette az észak­somogyi dombok közé települi kisközséget, hanem magáénak vallja. otthonának tartja immár több mint negyedszáza­da. Horváth Károlyné, a Nagy- berényi Általános Iskola igaz­gatója 1948-ban pályakezdő ta­nítóként került jelenlegi — és tervei szerint végleges — mun­ka- és lakóhelyére. Villany, kovesút, járda akkor még csak a távoli tervek között szere- 1 pelt, és az öltözék legfontosabb j darabja a gumicsizma volt- A I munka reggeltől késő estig tartott:* délelőtt a felső tago­zatban oktatott matematikát, délután hetven alsóst tanított összevont csoportban, este pe­dig a felnőttekkel foglalko­zott. Tizenhárom éve a nap­közivé, a háromcsoportos óvodával, a tagiskolákkal mű­ködő körzeti iskola igazgatója. Amikor fölkerestem, átadás­ra készén állt az iskola az 1 millió 100 ezer forin-.os felújí­tás után. A frissen festett, kis kézi könyvtárakkal ellátott j tantermekben felkapcsolta s villanyt: a modern világító- testek pazar, fehér fényt szór­tak az egyébként is tágas ab- takú termekre. A hajdan; ola­jos padlójú, félhomályos falu­si iskolák jutottak eszembe — De kevés az 'tteni négy I es az egy távolabb lévő terem a nyolc csoportnak, já'rmeny- ! nyire örülünk is a korszerűsí- I lésnek — mondta. — A délütá- í ni tanítást ugyanis nem tudtuk 1 megszüntetni. Nem is nyug- I szóm addig, amíg új iskolánk I nem lesz. A lakosság nem [ csökken, már a jövő évi első- ! sók száma is jelentősen emel­I k- d!k. ' Nem nyugszik... Nem is tud és nem is akar soha. Büsz­ke az intézményeire, a gyö­nyörűen fölszerelt óvodára, a modern oktatási eszközök so­kaságára, az állandósult, jól i felkészült tantestületére, arra j hogy hat egykori tanítványa I dolgozik vele (többek között a j helyettese is); a falu fejlődé- | sere, amelynek minden mozza- I natában: a járda, a kövesút építésében, a villamosításban, i a vízmű építésében és a ke­vésbé látványos változásokban is benne van az ő munkája, ötlete, kezdeményezése, szer­vező. meggyőző tevékenysége- Mert Horváth Károlyné mate­matika— fizika szakos tanár — diplomáját munka mellett, le­velező úton szerezte —, isko­laigazgató és három gyei mer édrtsan;. ja pályakezdésen t-k pillanatától úgy tekintette ne­velő n:Vc*á^at, ahogyan azt a legjobb falusi tanítói hagyo­mányok ezt meghatározzák. Megalakulása óta tag­ja _ néhány év kivételével, amikor két kisgyermekének gondozása kötötte le — a köz­ségi tanácsnak, részt vett a tabi, majd az egyesülés után a siófoki járási tanács vb munkájában, tevékenykedett Készülődés a farsangra A Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat budapesti üzletében felkészültek a január közepén kezdődő farsangi idényre. A vállalat szabászműhelyeiben több mint százezer jelmez ! készül, és várja majd a vidám farsangi mulatságok rész- í vevőit. Képünkön: Huszadik század eleji lovaglóruhát pró- l bálnak a vállalat női szabász műhelyében. j a járási művelődésügyi állan- ! dó bizottság elnökeként. Most { pedig — miír a második c k* J lusban — községét és a szom­szédos Somot és Sárvárt kép­viseli a megyei tanácsban. Nem kívánom felsorolni közéleti megbízatásának ten­nivalóit. Községi tanácsülése­ken, falugyűléseken, fogadó­órákon vesz részt, interpellál, levelez, dolgozik a jogi bi­zottságban — az utóbbi idői­ben két vizsgálat vezetésével is megbízták —, egyéni ügye­ket, panaszokat intéz. Büsz­kén meséli: legemlékezetesebb sikere egy gyermekgondozási segéllyel kapcsolatos ügy ked­vező elintézése volt, tpríit pe­dig előzőleg három különböző fórumon is elutasítottak. Azt mondja, szerencsés al­katú asszony. Ha egy dolog­ban két százaléknyi a jó, a kedvező, az előremutató, azt ragadja, meg, arra épít, nem hagyja elriasztani magát a másik 98-tól, bármennyire ijesztőnek is látszik. Egész lé­nyéből optimizmus árad. Más talán elfásulna a hosszú évek közéleti munkájában, az intéz­ményvezetés megannyi gond­jában. De ő azt tartja a közért való fáradozását sokoldalúan kárpótolja az élet: a kézzel­fogható sikerekkel, a sokasodó emberi kapcsolatokkal és a családjával. Nagy szeretettel beszél a közgazdaságtudomá­nyi egyetemre fölvett fiáról, aki most katonaidejét tölti, gimnazista lányáról és a legki­sebbről, a nyolcéves üdvöské­ről. Szakfelügyelő férjével — akitől annak idején az igaz­gatást átvette — nemrég fe­jezték. be pedagóguskölcsön- nel épített házukat, melyet úgy terveztettek meg, hogy nya­ranként elférjenek a felnőtt gyerekek és a kisunokák is­Az igazgatónő portréjához még hozzá tartozik: a munka­hely. a közélet és a család kö­zött megosztott idejéből még arra is szakít, hogy ismét szer­vezett tanulásra vállalkozzon, az idén kezdte meg tanulmá­nyait a marxizmus—leniniz- muá esti egyetem általános ta­gozatán. Búcsúzóul azt mondta: — Többször járnak nálam vá­rosi emberek. Létesítményein­ket, életkörülményeinket, kör­nyezetünket szándékoltan úgy mutatom be, hogy mindunta­lan bizonyítsam: falun is lehet élni. Én még hozzáteszem: értel­mesen élni. Ezt egyébként sokoldalú tanügyi és közösségi munkásságával, egész maga­tartásával is bizonyítja hosz- szú évek óta. Bizonyára en­nek elismeréseként kapott nemrég kormánykitüntetést a korábbi miniszteri mellé: a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát. Faál László Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Emlékezett rá, földesúr lett Tápióbicskén Deák Mátyás, hajdani tanítványa Izsákról. Hozzásietett a mezőkön át, elkerülve a forgalmas utakat, Ügy tervezte, megkéri Deák Mátyást, fogadja napszámos­nak a birtokára, hiszen jól ért ő mindenféle paraszti munkához. Egykori tanítvá­nnyá azonban hűvösen begom- n bolkozott, azzal hárította el a ((kérést, hogy lehetetlent kíván tőle Táncsics, mert a forra­dalom idején írt Cikkeire igen jól emlékeznek a tápióbicskei birtokosok, erősen haragsza­nak rá. Ha valahol, hát ak­kor ezen a tájon bizony rövid ideig szívhatna szabad leve­gőt. Lelkileg, testileg megtörtén bújdosott tovább, mindig csak i Pest felé. Hiába volt legen­dásan jó gyalogló, borzalma­san leromlott a nélkülözések­től. Csont-bőrré aszalód va ér­te el Pest határát szeptember 25-én délben a józsefvárosi temetőnél. Távolról megkerül­te a sorompót, és azzal az eltökéltséggel lépte át a ha­tárárkot, hogy lesz, ami lesz. nem éli tovább a földönfutók életét. Ittmarad a városban, leleményességére és a jósors­ra bízza magát. A jó sors mindenekelőtt Teréz volt. A feleség, akinek egyszerű, halk hősiessége cso­dával ért fel. Mintha idegei nem is lettek volna, csak jó­sága, meg kötelességtudata. Ha ő nincs, Táncsics Mi­hályt ma vértanúként tartaná számon az utókor. Teréz in­tézett mindent. Gondoskodott a váltakozó rejtekhelyekről, a megélhetésről, csalhatatlan ösztönnel választotta meg az1 a néhány embei’t, akit be­avathatott a szigorú titokba. E kevesek közé tartozott Ma­gyar Mihály könyvárus, Mé­száros Ignác orvos, Kocsis Im­re ügyvéd, Varga Ágoston orvosnövendék és Kállayné, a jótevő földbirtokos asszony. Egymástól függetlenül tudtak a titokról, hogy ezzel meg­kétszereződjék felelősségér­zetük a rejtezkedő iránt. An­nál szörnyűbb veszedelmet jelentett rájuk egy hold föld­jük bérlője, Prokotka György kertész. Ez a rosszindulatú ember a maga javára fordí­totta a bajt. Hallgatása fejé­ben kicsikarta a haszonbér elengedését, s amikor Tán­csics kénytelen-kelletlen en­gedett, rákapott az állandó zsarolásra. Tószerében a ker­tészhez vándoroltak a baráti segítségnyújtás garasai, sőt a hallgatás árát Teréz keres­ményével is meg kellett (tol­dani. Hosszúnak ígérkezett a ker­tész kényelmes üzlete, épp­úgy, mint Táncsics életvesze­delme. A térrorhelyzetben súlyos nyomatékot kaptak Prokotka György szavai, akár­hányszor feljelentéssel fenye­gette meg bérelt földje gaz­dáját. Felesége pedig valóság­gal boldog volt, amikor nap­nap után elmondhattá a vá.- rosból hozott hírek alapján, hogy kiket fogtak el már megint, hány embert akasz­tottak fel az Üjépület udva­rain De épp elegendő borza­lomról számolt be a sokkal hitelesebb forrás, a Pester Zeitung. A rejtőzködő Tán­csics minden fontosat meg­tudhatott belőle: Batthyány Lajos volt miniszterelnök és ,a 13 tábornok kivégzését: •Szacsvay Imre kötél általi halálra való ítéltetését. Sze­gény Szacsvay! Néhány esz­tendei sáncmunkában re­ménykedett ... Táncsics Mihálynak nem kellett töprengenie, milyen sors várt volna reá, ha meg­fogadja a boldogtalan Szacs­vay Imre tanácsát. Mivel hasztalan kutatták üldözői, bizonyosra vették, hogy a tö­rök birodalomba menekült a szabadságharc többi jelentős személyiségével együtt. Ezért sok távollevőhöz hasonlóan kötél általi halálra ítélték, s az ítéletet jelképesen hajtot­ták végre. — Nevét táblára írva kötötték bitóra. Eddig sem voit, mostantól pedig végképp nem lehetett kétsé­ge afelől, hogy mi történnék vele, ha az osztrákok kezére kerülne. Rejtőzködésében lassan múlik az idő, mégis, a borzalmak hallatán, a ma­ga sorsa körüli izgalmak kö­zepette, máris 1851-et írtak. Végre sikerült megszabadul­nia a kertésztől, a haszonbérlet lejártával. Prokotka nem na­gyon lelkesedett a jó jövede­lemforrás megszűnéséért, s amikor költözött, a kocsi te­tejéről utcahosszat kiabálta, a rejtezkedőre célozva: »Rnnek a Kossuth-kutyának is rég akasztófán lenne a helye!,« Az elköltözést követő máso­dik napon valóságos hadmű­velet zajlott le a Táncsics- portánál. Harminchat zsandár és katona kerítette be. Ezek, meg a civil nyomozók nap­hosszat kutattak a halálra ítélt bújdosó után. Szaglá­szásuk eredménytelensége miatt dühöngve távoztak napszálltával. Táncsics pedig, miközben szó szerint halálra keresték, az Üllői úton bújt meg, Heller szabómester üres utcai szobájában. Másnap éj­szaka hazaosont. Néhány órá­val későlob Heller szabómes­ter házán ütöttek rajta. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom