Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-13 / 265. szám
Bérleti hangverseny Fichtenholz és a postás szimfonikusok EGYIPTOMI UTAZÁS Kairói séta. ramadánkor Hétfőn este került sor a Gsi-- ky Gergely Színházban az Or- •'szagos Filharmónia 2. bérleti hangversenyére. A kiadott műsortól eltérően nem Szöllösy Atulrás III. concertójával kezdett a Postás Szimfonikus Zenekar, hanem Weiner Leó Di- vertimentóját játszották, Németh Gyula dirigálásával. Az est vendégművésze a ‘ szovjet Mihail Fichtenholz ] volt; egyike azoknak a nemzetközileg elismert hegedűművészeknek, akik megalapozták a szovjet hegedűiskola világhírnevét. Tanulmányait P. Sztolárszkijnál kezdte Ogyesz- szában. Kilencéves korában előadói díjat nyert, majd tizenhét esztendősen az Össz- . szövetségi első díjat, valamint a brüsszeli nagydíjat szerezte meg. Karrierjét hosszú — • húszéves — betegség szakította meg. Ebben az időszakban pedagógiai tevékenységével hívta fel magára a figyelmet. Tanítványai sok sikert hoztak a szovjet hegedűiskolának. Fichtenholz csak nemrégiben lépett újra pódiumra, és azóta sok emlékezetes hangversenynek vált »főszereplőjévé«. Repertoárján a klasszikusok mellett sok modern zenemű szerepel, s számos átirattal maga is gazdagította a hegedűirodalmat. Kaposváron Beethoven D-dúr hegedűversenyét játszotta, mely bizonyos ifjúkori próbálkozásoktól eltekintve a nagy zeneszerző egyetlen alkotása a műfajban. Születésének időpontja: 1806. Elsőként Franz Clement játszotta, s a mű már akkor nagy sikert aratott, azóta pedig sokat játszott, közönséget csábító zenedarabként tartják számon. A nemesen érzelmes főtéma. ha szabadna ezt a kétes értékű definíciót használni: »sláger«. Aki csak egyszer hallotta is: felismeri később. Mihail Fichtenholz avatott előadója a beet- hoveni műnek, s »partnere« a kísérő zenekarnak. Az első — Allegro ma non troppo — tételben talán csak az önfeledt- séget, a boldogságot nem tudta »hozni«. A Larghetto azonban bensőséges volt. Különösen a rögtönzésszerű, nagy virtuozitást követelő rész volt szép, nagy technikai készséggel előadott. A másodikkal ösz- szeolvadó harmadik tétel (Allegro) is jó benyomásokat hagyott a szovjet vendégművész tehetségéről. A tapsot ráadással, Bach-etüddel köszönte meg. Befejezésként a legteljesebb élményt nyújtó, legegységesebb, leginkább kidolgozott művel léplek fel a postás szimfonikusok. Beethoven VIII. F-dúr szimfóniáját játszották, ezt az időt tekintve rövid, de szellemességben, meglepetéseikben gazdag művet, melyet a zeneszerző 1812-ben a csehországi Teplitzben komponált. Előadói, szempontból nem tudnánk különbséget tenni, melyik tételben múlta önmagát felül a Németh Gyula által vezényelt zenekar. L. L. Athénben becsatoltam a biztonsági övét, és hosszú alvásra készülődtem. A repülő a villanyfüzérekkel pazarul teleszórt város fölé úszott, azután a tenger felé fordult. Tenyérnyivé zsugorodtak a part menti szigetek, a hold ezüstcsíkkal fonta össze őket. A tízezer méteres magasságban elcsöndesült az utastér, a gép szelíd búgással udvarolt. Mégis elkerült az álom, tekintetemet nem tudtam levenni a tisztán parázsló csillagokról, a viliódzó Földközitengerről. Lassan kúszott az óramutató, ám egyszer csak szelíden megrajzolt partvonalakkal elbúcsúzott a tenger — a víz a homoknak és a kőnek adta át a helyét. Mint apró gyertyák, kőolajat jelző lángok imbolyogtak a sivatagban. Városok fényeit láttam. a Nílus szalagját — s végre Kairó körvonalait. Fűszeres, lángyos hajnali szél köszöntött a sivatagból kiszakított repülőtér betonján, az itthoni hideget egészen a hazatérésig el is felejtettem. Itthon figyelmeztettek a hűvös októberi egyiptomi éjszakákra, ott azonban ebből semmit se éreztem. Dús levelű pálmafák állnak díszsorfalat a repülőtér- | ről a városba vezető pompás I autóút mellett, s a látvány j hamar elfelejtette velem a re j pülőtéren még föllelhető egykori izraeli légitámadás sebeit. Az út melletti, vakítóan fehér falú, míves ízléssel épített kastélyok megtévesztettek, ezeket beljebb a városban hiába kerestem. Fürgén kocogó csacsikat kerülgettünk, nagy kerekű taligák hordták-vitték a gyümölcsöt, takarmányt. Egy kicsit furcsálltám, hogy a korai időpont ellenére a taligán szorongott az egész család, de nemsokára rádöbbentem, mindenféle európai időszámítás és mérce'csak a káromra lehet. Kairó este kezd igazán élni, s hajnalig rohan a lármás utcai élet. Sokaknak szórakoztató élet ez. de szállodánk. az Omayad körül söprögető kilenc-tíz éves gyerekeknek nem valószínű. Némi baksisért — a szinte mindig kötelező, s elvárt aprócska ajándékért — elárulták, hogy . Kairó környékéről jönnek be mindennapi kell az a néhány piaszter. (Az egyiptomi font váltópénze.) A negyedik emeleten karikás szemmel tártam ki a szobám ablakát. Az alattunk kúszó utcáról úgy fölhallatszott minden szó, mintha csak a folyosón beszéltek volna. Olyan az egész, akárha mindenki mindenkivel keveredne gatjai? meg egymást — s minist is. Anynyit , min denki tud an goiul, hogy -mi a neved« és » h»iny óra van«. Amíg rá nem jön az ember, hogy erre eg; yTáitnIán nem várnak vJ ilnszt, úgy jár. mint én, aki a si katorokban ri a p’ hosszat bemutatkoztam és szóváltásba, holott a korán Almos lelkiismeretesen közöltem a pontos időt. ■ A zsivaj miatt szerettem volna becsukni az ablakot, ám a már korán is erősen tűző napsugár miatt nem tehettem. is vök kelő arabok csupán egymás tarn, meg a hogylétéről meg a napi teen- mehetnék se dókról váltottak szót. Beszéd- hagyott békén, be elegyedni itt igazán nem j így hát egy gond, számunkra elképzelhe- j hideg zuhany tetlen. közvetlenséggel szólít- | után sétám ______ i A kairói citadella. Pályaválasztási hetek k Nehéz, igaz szavak TIZENÖT szocialista brigádvezető és körülbelül kétszer annyi piros nyakkendös, pályaválasztás előtt álló úttörő ült le beszélgetni hétfőn este a Latinca művelődési központ klubtermében. A brigádvezetők a művelődési központ által szervezett akadémia részvevői voltak, az úttörőkislányok pedig a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola tanulói, a MÁV nevelő- otthon lakói. A beszélgetésre a pályaválasztási hetek keretében került sor. Az olvasó talán sejti is, miről esett ott szó: a gyerekek nyilván érdeklődtek a különböző pályák iránt, s a brigád-' vezetők a ruhagyárból, a cukorgyárból, a sajtüzemből, a víz- és csatornamű vállalattól elmondták, hogy milyenek a munkakörülmények, mennyi lesz a fizetés és hasonlókat. Valóban így történt, ám ez az eset még ennél is több volt. Mert lehet, hogy egy félszázaddal vagy néhány évtizeddel ezelőtt kizárólag az érdekelte volna a gyerekeket: a fizetés elég-e a megélhetésre — most sem volt ez mellékes szempont —, de a záporozó kérdések többnyire nem erre vonatkoztak. Egyes kétkedő vélemények eloszlatására hadd írjam ide mindjárt: a kérdések nem voltak előkészítettek, legalábbis a többségük bizonyosan nem. Hanem ahogy a kérdés késztette a választ, úgy a válasz szülte a következő kérdést. — Mit jelent a szocialista brigád? — Ki lehet a szocialista brigád tagja? I ' — Van-e módja idegen nyelvet tanulni egy ilyen brigádtagnak? — Mennyivel több a szocialista brigád, mint egy másik? — Mi a dolga egy szocialista brigád vezetőjének? A szervezők már-már attól tartottak, hogy a kérdések »leragadnak« a brigádéletnél, s nem térnek ki a pályákra. Én ezt remek dolognak tar- 'm. Az érezhető ebben, hogy a fiatal jól tudja: pálya bőven i den gyereknek, világosan látván, amelyikből választhat, de nem mindegy az, hogy milyen közösségi formában fog dolgozni. És ez különösen érthető — talán még megható is — annak tudatában, hogy ezek az úttörők a MÁV nevelőotthon lakói. Az egyik kislány csak megkérdezte: — Tessék mondani, mi az, hogy szocialista? Meghökkent csend volt a válasz. A brigádvezetők arcára mosolygós zavar. ült. No nem azért, mintha nem tudtál? volna erre válaszolni, hiszen nagyon sok dolog elmondható erről, de hogyan mondható el egy tizenhárom éves kislánynak? Végül az egyik cukorgyári munkás elkezdte, kedvesen, egyszerűen, apásan: »Ez azt jelenti, hogy az ember közösségben dolgozik. S még ennél is többet egy olyan brigád számára, amelyik szocialista. Azt, hogy a saját érdekei mellett ennek a közösségnek az érdekeit' tekinti... Szóval, hogy nemcsak magáért, hanem a többiekért is ...« Persze még ennél többet is mondott a brigádvezető. Ennyit elég idézni belőle. Nem filozófiai definíciót, hanem jól érthető egyéni tapasztalatot sűrített össze. MERT A MUNKÄSEMBER, ha nehezen öltözteti is a szavakat, igen lényeglátó — 'jegyeztem meg például, sünikor a víz- és csatornamű vállalat egyik vidéki telepének brigádvezetője beszélt. Néha nehezen jönnek a szavak, de a részvevők megérezték, hogy ezek a kislányok nemcsak munkahelyre, hanem családias közösségre is vágynak. S ha képletesen lehet mondani: kitárták előttük a szocialista brigádmozgalom kapuit. Nem kerülték meg a formaságokat, utaltak ezekre, de • lényeg, amely azt hiszem vomó min szott: a szocialista brigád olyan közösség, ahol örömében, bajában nincs egyedül az ember. Ahol a brigádtörvények feladatokat szabnak,»de ezek önként vállalt feladatok. S a kislányok, akik a nevelőotthon közösségéből néhány hónap múlva már egy új közösségbe kerülnek, csillogó szemmel egyszer j hallgatták a brigádvezetők sza- : vait. T. T. Utcai diskurzus. indultam. Egy ideig dermed- ten meredtem az előttem vágtató forgalomra, amelynek rendjét hazautazásom pillanatáig se tudtam megfejteni. Elképesztő soka- ságu, fehérfeketére mázolt taxi és autóbusz próbál utat törni magának a többi között. Előznek jobb- ról-balról, a lámpák figyelmeztetését nem sókra becsülik, a gyalogos igen jól teszi, ha kapkodja a lábát. Egy csomagokkal teleaggatott hölgyet előttem kapott el egy Fiat-taxi, s az asszony örült, amikor a sofőr beszüntetve Bemutató előtt Új magyar színmű Az ősbemutató, mikor e sorok megjelennek, Nagykanizsán már lezajlott. A Csiky Gergely színházbeli premier pénteken este lesz egy új magyar szerző első, színpadra állított darabjából. Vekerdy Tamás 1935-ben született eredeti foglalkozása pszichológus. Mint pszichológiai tanár a Színház- és Filmművészeti Főiskolán működött. A napokban látott napvilágot egy színházi tárgyú könyve, s ezt követik egyéb művei. Izgalmas témát választott, valószínűleg ezért esett darabjára a választás. Hiszen Rákóczi fejedelemnél összetettebb lelkialkatú történelmi hőse alig volt hazánk régi korainak. A Jelenetek Rákóczi életéből című mű eredetileg háromszáz oldalnyi volt: ebJelenet a főprőMró!. bői készült a péntektől látha tó változat. A néző, aki nem ismeri ugyan a darabot — de a cím ígéretével indul az előadásra — számos kérdést fogalmaz meg magában. Milyen üráma- modellt tartott szem előtt a szerző? A sartre-it? (Az Ördög és a Jóisten.) Sartre ugyanis valódi történelmi személyek nevében saját gondolatait, sajátos ideológiáját fogalmazta meg. Vagy Vekerdy- nél a történelmi szituáció, a történelmi figura nem lesz ürügy? Kérdésként merül az is föl: mit tud hasznosítani az iró abból, hogy pszichológus? Hasznára van-e ez az alakok jellemzésében? Hogyan sikerül a szerzőnek indokolnia a feladattól először megfutó, majd azt vállaló Rákóczi magára találását? Dráma lesz vagy eseményjáték, azaz: illusztráció a történelemoktatáshoz? A sok kérdésre elsősorban a szerző ad majd választ. Segítőtársai közül Ascher Tamás rendezőt említjük, aki annak idején Szép Ernő Patikáját, Barta Szerelem című darabját állította színpadra, s szívesen emlékszünk a Tűzijáték című, általa megvalósított zenés játékra. Rákóczi fejedelmet Kiss István kelti életre; szereplőtársai sorában találjuk Kollay Róbertét, Vajda Lászlót, Hunyadkürti Istvánt, Dán- Ify Sándort,, Kun Vilmost, Reviczky Gábort, Kiss Jenőt, Papp Istvánt. szitokáradatát, visszaült, és dúlva-fúlva elhajtott a zebrán föltápászkodó áldozata mellől. A meglehetősen tönkrement — jobbára ajtó, ablak nélküli — autóbuszokon lógnak az utasok, az ifjabbak a tetején találnak maguknak helyet, és kéjesen visonganak, amikor egy út fölé hajló fa ágai elől kell behúzni a nyakukat. Közben sivít. bőg a duda, amelynek használatával minden szabályt kiküszöbölnek az autósok, motorosok. Jó néhány látványon kellett még túltennem mag.» t* legjobban a járdán tanyázó, maszatos kisgyerekek szomo- ritottak el, ahogy kezüket baksisért „nyújtogattál?» A szállodában azzal vigasztaltak. senki sincs rászorulva a kéregetésre, ez itt inkább á megszokás parancsa, mintsem a szükségé. A reggelit félve költöttük el, fogadalmat tettünk, forralás nélkül egy csepp vizet sem iszunk, mindent körülményesen megmosunk, a lehető legkörültekintőbben védjük magunkat a fertőzés veszélyei ellen. E gyermekbetegségünkből hamar kinőttünk, a harmadik étkezéskor a valóban ésszerű óvatosság váltotta föl az oktalan reszketést a titokzatos keleti kórokozóktól. , Mielőtt a kötött program megregulázta volna az időnket, sétára indultunk a neve Hangzásával is sok rejtelmet sejtető Khan el-Khalili bazárvárosába. A nyüzsgés minden elképzelést fölülmúlt. Mindenki mindenkinek kínált valamit. Megragadták az ingujjamat, s »eredeti« fáraókincset ígértek, karperecét »valódi« aranyból, kanosokat, szőnyegeket, tálakat, csecsebecsét, mangót, diónyi zöld citromot, öklömnyi piroskás gránátalmát, fejfedőt, képeslapot, lepényhez hasonlatos ennivalót. Ha semmit se veszek, az se baj, majd ők megmutatják a legolcsóbb áruk titkos helyet, minden csoda rejtekét, csak ugye, a baksist azt előre kérik. Fejedelmi mulatság volt a ricsaj, a keveredő szagok, a kétes tisztaság ellenére is. A portéka között véletlenül se akadt eredeti, de az árus vízipipája, harsány jókedve valódi. Pedig zabolat kellett volna O vetni a kedélyre, hiszen javában tartott a ramadán böjt hónapja, a mohamedán vallás egyik parancsolata az öt közül. Az első az egyetlen Állatiba és az ő prófétájába, Mohamedbe vetett hit; majd . a napi ötszörös imádkozás; a ramadán böjtje; a mekkai zarándoklat, végül a jótékonyság. (Folytatjuk) Pintér Dezső i
