Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-06 / 260. szám
Harmincéves a párt kiadója A kt * Magyar Kommunista Párt könyvkiadójával egy napon született, ma élete negyedik évtizedének nyitányára készül. Harminc év már nemcsak az egyén, hanem a közösség, az ország és a párt történetében is nagy idő. Olyan korszak, amely lehetővé — sőt szükségessé — teszi a visszatekintést, az emlékidézést, a mérlegkészítést. Harminc évvel ezelőtt az akkor néhány hónapja felszabadult Szegeden alakult meg az MKP könyvkiadója. Jelképes értelmű, hogy a fennmaradt jegyzőkönyv dátuma: 1944. november 7. A kiadóvállalat — amely a Szikra nevet kapta — elsők között jelentette meg a Lenin élete és tevékenysége, majd a Történetek Leninről című kötetet. A szegedi hónapok a Szikra — a mai Kossuth Kiadó elődje — hőskorszaka volt. A Széohenyi tér mögött, a keskeny Deák Ferenc utcában kapott otthont a két szobára méretezett szerkesztőség, ahol Sulyok Béla és Háy Károly László munkához látott- Asztalukon a moszkvai Idegen- ' nyelvű Kiadó néhány füzete és' kötete. Ezek újranyomása és terjesztése, a felszabaduló országrészekbe juttatása volt az első — sikerrel megoldott — feladat 1945 január végéig több mint harminc kiadványt jelentettek meg. A marxizmus —leninizmus klasszikusainak alapművei mellett — a többi között — Vaszilij Gr<)szman regényét és Ilja Ehrenöuvg A német című kötetét. Az MKP kiadójának legfontosabb, egyben legkelendőbb terméke ekkor: a Magyar Kommunista Párt programja volt és a Nemzeti Függetlenségi Front szegedi zászlókibontásának dokumentuma. Ezekből tudta meg a Tiszántúl, majd az egész ország, milyen célok elérésére gyürkőznek néki a kommunisták és a velük szövetséges demokratikus erők. A Szikra Kiadó első budapesti otthona a Tisza Kálmán téri pártházban volt. Ott kap- csolódott be a munkába dr. ] Beér János, Cserépfalvi Imre j és Seress Géza, az első irodalmi vezető- Nem sokkal később került a Szikrához a m-ux izmus—leninizmus Klasszikusainak fordítását, tu J^mányos igényű kiadását irányító Czó- bel Ernő. A párt kiadója már az első években sokat tett a demokratikus közgondolkodás, a szocialista szellemiség terjesztéséért. A nemzetközi munkás- mozgalom és a magyar part dokumentumai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának története és más kiadványai mellett, a materialista dialeKtikát érvényesítő természet- es társadalomszemlélet legjobb külföldi és hazai propagandistái jutottak el a Szikra segítségével az olvasók tíz- és százezreihez. Nemzedékek nőttek föl Révai József, Lukács György, Rudas László, Molnár Erik, Andics Erzsébet és Mód Aladár művein. Nagy Lajos, Gábor Andor, Balázs Béla, Darvas József, Barabás Tibor és Kovái Lőrinc regényei, elbeszélései ugyancsak a Szikránál jelentek meg. A Csendes Don első teljes magyar kiadása szintén ennek a kiadónak a nevéhez fűződik. A szegedi indulás óta a marxizmus—leninizmus a magyar közgondolkodás — a politikai és szellemi élet meghatározó tényezőiedként — erősödő, hégemón szerepet vívott ki magának és Sokat beszélünk? Töredelmesen bevallom, a •tím után csak azért tettem kérdőjelet, rám ne fogják aztán, hogy kategórikusan kije- jelentem: »Bizony, feleim, sokat beszélünk«. Mert akkor talán sokan rögvest le is tettek volna arról, hogy elolvassák a cikket. Tartózkodom attól is, hogy más kifejezéseket keressek a »sok beszéd« helyett. (Mint például a »lamentálds«, a »fecsegés« és társaik.) Nem, én ilyeneket dehogyis mondok! Csak valahogy feltűnt: mintha sokat beszélnénk. Mondom: mintha! Márpedig, ahogy azt a közmondás is tartja: »Sok beszédnek sok az alja«. Ügy tudjuk, hogy ezeket a népi bölcsességeket sok tapasztalat támpiilére tartja. No, ha így van: nincs okunk kételkedni az igazságában. Mert a magyar ember — ha valamit úgy istenigazából tenni akar — nem beszél. (Amint a másik népi bölcsesség tartja: »Magyar ember evés közben nem beszél.«.) Nem érdekes? Az evést istenigazából, nagy el- szánással, mondhatni: teljes kapacitással míveljük. Vajh miért nem a cselekvéssel, a munkával kapcsolatban született meg ez a közmondás? Mondjuk így: »Magyar ember káposztataposás közben nem beszél«. Avagy: »Magyar ember úthengervezetés közben nem beszél«. Mily nagy rejtély! Vagy talán nem is az? Az évszázadok tapasztalata szerint még a hajszálpontosságot kívánó munkákat is agyonbeszéljük; emiatt nem születhetett meg ilyetén közmondás. Jómagam azt hiszem: »magyar ember csak némafilmen nem beszél«. Ne dramatizáljuk, kérem! Nem baj az, hogy beszélünk. Az óvatos hangsúly a »sokat« '•itételen van. Mert — mi tagadás? — gyakran túlbeszéljük a dolgokat. Olykor-máskor úgy megtoldják a szikár valóságot, hogy az — a hasonlatnál maradva — hájpacni lesz. A toldás egyébként nem mindig ugyanabból az anyagból készül, emiatt látszik az »igazság« néha foltosabbnak, mint amilyen valóban. Bolhából elefántot csinálni nem is olyan nehéz. No, de maradjunk a témánál: »sokat beszélünk«! A sok beszéd pedig néha éppenhogy nem használ, hanem kárára van a dolgoknak. Jól emlékszem még arra az esetre, amikor — néhány évvel ezelőtt — a sikeres kvízjátékvezető a tévében elmagyarázta az új játék szabályait. Elmondta egyszer, mindenki értette. Utána »hogy a nehézkesebb gondolkodásúak is megértsék« jeligével belekezdett még egyszer. Szőtte, fonta a mondatokat, körmönfont hasonlatokkal tette még »egyszerűbbé« a magyarázatot. A végén már sem ő, sem a játékosok nem értették. Vagyunk evvel így néha értekezleten is, ugye? Kérem a kedves olvasó, ne ráncolja mérgesen a homlokát: nem az ő munkahelyén? Ááááá! Nem. A szomszéd gyárban, a szomszéd faluban, a szomszéd megyében, a szomszéd ... Szóval: nem itt! Nem. Az sem itt, amikor minden részvevő kötelezőnek érzi, hogy elmondja ugyanazt. Az sem itt, amikor minden felszólaló — szegény Váci Mihály! — avval fejezi be a mondandóját, hogy »de tenni, tenni kell!« Aztán bóbiskál tovább. Hát ez a tükör torzít, kérem. Görbe tükör ez, készséggel elismerem. De ha mégis — legalább a karikatúránkra! — ráismernénk, máris sokat tennénk azért, hogy ha sokat is beszélünk néha, mondjunk is valamit. L. L. képviselőinek. A Kossuth Kiadónak ebben a három évtizedes folyamatban jelentős része volt, és van ma is. 1944 óta 6682 művet jelentetett meg 150 millió példányban■ A klasszikusok 254 műve, 362 kiadásban — hatmillió példányban — iutott el a magyar olvasókhoz. A Kommunista Kiáltvány eddig negyvenhat kiadásban jelent meg. Marx. Engels és Lenin kötetei mellett kiadásra kerültek a marxizmus olyan művelőinek válogatott kötetei, mint Mehring. Bebel, Lafargue, Plehanov, Luxemburg és Gramsci. A marxv- mus—leninizmust korunk viszonyaira, a békés egymás mellett élés és, a két világ-end- szer közötti éles ideológiai küzdelem feltételei között alkalmazó kommunista és munkáspártok vezetőinek műveit természetesen ugyancsak a Kossuth Kiadó gondozza. Kiemelkedik sorukból a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének, hazánk és népünk társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének Kádár János beszédeiben, cikkeiben, tanulmányaiban rögzített programja és értékelése, valamint L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió és a szocialista1 országok békepolitikáját reprezentáló köte- |te. A Kossuth Kiadó jelenteti j meg a filozófiai, közgazdasági, szociológiai, történelmi jogi j stb. szak- és népszerűsítő raű- j vek jelentős hányadát, a nem- j zetközi . politika eseményeire I és a magyar bel- és külpolitika fejleményeire reagáló művek sorát- Különös fontosságot tulajdonít a kiadó a pártoktatást és a pártépítést szolgáló könyvek, brosúrák megjelentetésének. A burzsoá nézetekkel szembeni polémiában, a szocializmus hazai fejlődésének nyomon követésében a Kossuth kezdeményező szerepet vállal. Sajátos eszközeivel segíti, gyorsítja az MSZMP tudománypolitikai határozatának végrehajtását, a marxista társadalomtudományok fejlődését. T evékenysége sok réteg igényeinek kielégítésére törekszik. Fő feladata azonban a mai napig a párt tagjai és barátai milliós tömegének szolgálata. Ezt fejezi ki az a mozgalmi jelleg is, amellyel a kiadó terjesztési munkáját sok ezer aktivistára bízza. A Kossuth kiadványok túlnyomó részét a párt- szervezetek, az e feladatra választott társadalmi munkások juttatják el az olvasóhoz. Ebből a szempontból semmi nem változott. A párt kiadója ugyanúgy a mozgalom része, mint harminc évvel ezelőtt volt — az indulás szegedi hónapjaibanDersi Tamás Mesés tárgyak féldrágakőből Uráli mesterek csodálatosan szép, féldrágakőből készült al kotásai. Az uráli mesterek alkotásai már két és fél százada keltenek méltán elismerést. Az 1900-as párizsi világkiállításon nagy sikere volt az uráli mesterek féldrágakövekből készített Franciaország-térképé- nek. 37 hét év múlva ugyancsak Párizsban a soron következő világkiállításon aranyérmet nyert és a kitüntető nagydijat kapta meg a Szovjetunió iparosodását ábrázoló, féldrágakövekből készített térkép. Az uráli mesterek az idősebb nemzedék hagyományainak méltó folytatói. A kvar- cit, az achát, a malachit, a jáspis hagyományos féldrágakövek, amelyekből vázákat, hamutartókat, gyertyatartóI kát, púderdobozokat és külön- | féle ajándékokat készítenek. I A kőfaragó tudása abban mutatkozik meg, hogy hangsú- ) lyozni tudja a kő szépségét. Az uráli gyár az Egyesült ( Államokba, Olaszországba, j Belgiumba, Dániába, Magyar- I országra, Lengyelországba és \ számos más országba exportál I ilyen ajándéktárgyakat.-h Szalad a toll Fizetés csekkaláírással Sötét van. Zúg a mozigép. A vásznon az ifjú és köny- nyelmű milliomos kezében fut az aranytoll. Egy csekken. Az elején egy szám, utána sok nulla. Léha mozdulattal átnyújtja a bártulajdonosnak. Snitt! A következő kép... az már mindegy. A nézőközönség egyszerre sóhajtozik. A kamaszlányok sóvár bájjal szisszennek: »Ö, ha a Pista...« A fiúk bőszen irigykednek. Mindenkinek viszket a tenyere. A csekk! A zörejek suhogják: Huhh, de előkelő ... Bizony. Egy aláírás, mondjuk Monte Carlóban, aztán a New York-i bankban másnap nyüzsögnek a kisasszonyok, szájról szájra fut: — Az ifjú Rockefeller már megint... — átutalás; a papa levelez; »No, de fiam __« A csekkrendszer nemcsak a ; kapitalizmusban honos. A Német Demokratikus Köztársa- j Ságban, Lengyelországban is ; lehet »aláírással« fizetni. Persze a forma és a tartalom egészen más, mint nyugat felé. ! Nem a pénz mágnásainak ké- | nyelmét szolgálja, a korlátlan dőzsölést, hanem az állam polgárainak könnyíti meg a vásárlást. A pénztárosok munkáját egyszerűsíti, ha nem kell visszaadni, és kisebb a hibalehetőség is. Bencze József, az OTP megyei igazgatója tájékoztatott a csekkrendszer hazai lehetőségeiről. — Az új fizetési forma kulturáltabb és kiküszöböli a pénzhasználatot. Hasznos a vásárlónak, a vállalatoknak, ahol fizetésnapon rengeteg munka van. Lengyelországban kísérleti jelleggel bevezették a varsói vajdaságterületén. Nálunk is megvannak a pénz kikapcsolásának csírái. Ezt szolgálja az OTP átutalási betétszámlája is. Előzetes megállapodás alapján a takarékpénztár fizeti a lakbért, az újságot, a gáz- és villanyszámlát meg más hasonló, állandó kiadások befizetéséről gondoskodik. Így az ügyfélnek nem kell annyi helyre menni vándorblni, vagy lesni a postást, a számlást. Nálunk tehát csak előzetes megállapodásra vonatkozik ez... Len-' gyelországban meghatározták, hogy mi lehet az alapja a csekkfüzetnek. Állandó és legkevesebb háromévi munkaviszony után lehet számlát nyitni. Minimum 2000 zlotyt kell havonta befizetni. Azt, hogy Magyarországon mikor és milyen formában vezetik be a csekket mint fizetőeszközt, az illetékes minisztériumok hivatottak eldönteni. A lengyelek tapasztalatai szerint eddig még nem volt visszaélés a csekkekkel. Az ő I tervük szerint először az ideKi segít rajtad, Józsit A kórház fehér ágyain nyögő betegek. A bejárati ajtóhoz közeli ágyon már javul a néni állapota, mert a beteg olvasgat, sétálgat. Amikor az ebédet behozzák — és fogára való — kétszer is kér belőle. Pedig alig két hete »sikoltott be« vele a mentő. Nyílik a bejárati ajtó. Fekete keretes szemüvegével végigpásztázza a kórtermet a belépő adjunktus. Mire áz ajtó melletti ágyon fekvő nénire esik tekintete, az már föltérdel az ágyon és összekulcsolt kézzel könyörög: — Az isten áldja meg, aranyos adjunktus úr, tessék nekem csak ma estére kimenőengedélyt adni __ Reggel h étre visszajövök, becsületszavamra ... — Nem szabad, Zsuzsa néni ... Hogy gondol ilyet? — hökken meg az adjunktus. — Alig két hete hozták be, nincs még olyan erőben ... — De drága adjunktus úr — könyörög tovább a néni —, haza kell mennem, mert az a szerencsétlen ember, mármint az uram, otthon olyan árva, talán főtt ételt sem evett, amióta bent fekszem. — Ugyan. Van bisztró, étterem, önkiszolgáló, talponálló... Nem engedem. — De a születése napja is ma van, éppen ma — kapcsol hirtelen Zsuzsa néni. — Születésnap csak egyszer van egy évben ... És éppen a születése napján ne legyen ott senki, aki segítsen szegény Józsin?... Aranyos adjunktus úr!! Tehát Józsi a férje. Tudja, érzi ezt az adjunktus. Most mit tegyen? Megkérdi: — És hány éves a Józsi?... Pardon: a férje ... — Hat évvel idősebb nálam. Vagyis mivel én még csak a hetvenötödikben vagyok, ő már a nyolcvannegyediket tapossa. — Rendben van ... Adok kilépőt, de csak egy feltétellel: ha Zsuzsa néni nem a saját lábán megy haza, hanem taxival viteti magát. — Igenis. Hálásan köszönöm, adjunktus úr. Megéri nekem az a taxi... Mikor az adjunktus átlép a másik kórterembe, Zsuzsa néni fölugrik, akár egy húszéves, a terem közepén terem, s a többi beteg ámulatára égnek emelt karral kiáltja: — Megéri nekem az a harminc forint taxidíj... De most aztán jaj neked, Józsi!... Rajtakaplak! Ma este megtudom, miféle szoknyás segít rajtad, Józsi!! Dénes Géza genforgalmi központokban — Krakkó környékén és a tengerparton — vezetik be az új fizetési rendszert; később kiterjesztik az egész országra. Ügy, hogy napi 1000 zlotyt lehet csekken kifizetni. — Vannak-e veszélyei a csekkrendszernek? — Mint már említettem: Lengyelországban még nem tapasztaltak visszaélést. A rizikó épp akkora, mint más pénzügyi vállalkozásé. Természetesen mindenhol szigorú jogszabályok védik, fedezet nélkül vásárolni nem lehet. Azt is pontosan meg kell szervezni, hogy a csekket is elfogadó kereskedelmi szervek gyorsan tudják a pénzintézeteknél átváltani a pénzt helyettesítő értékpapírokat. Magyarországi megítélés szerint a jelenlegi átutalási számlarendszer továbbfejleszthető. Régóta foglalkozunk a csekk gondolatéval, hogy hogyan kerülhetne bevezetésre, arról viszont a pénzügyminisztérium dönt. — ön szerint szükség van-e nálunk a csekkekre? — Sok ügyfelünk érdeklő- ött már erről. Legtöbbször azok, akiknek a lakbérét és más kiadásait mi intézzük. A fölmérések szerint a magyar- országi takarékbetét-állomány elég nagy százalékban tartalmaz a csekkrendszerhez megfelelő összegeket. Bizonyára sokan lennének, akik a mai takarékbetétkönyvüket vagy annak egy részét ilyenre átváltanák. A tőkésvilágban évtizedek óta bevált ez a rendszer; nekünk természetesen más céllal és tartalommal kell megvalósítani. Társadalmunk van olyan művelt, hogy alkalmazni lehessen. Fontos dolog Magyar- országon az állami garancia is; itt nem megy tönkre a bank, nem úszhat ‘ el az emberek pénze. A kényelem pedig nemcsak a kiváltságosokat szolgálná. Sokan dolgoznak a kereskedelemben, sokan bánnak a pénzzel, széles rétegek munkáját könnyítené a csekkrendszer. Ha eljutunk a megvalósításig — miért ne jutnánk? — a moziban sem lesz akkora az áhítat. És ha a mozijegyet nem is — túl kis összeg —, de másnap délelőtt mondjuk a hűtő- szekrényt már az aláírásunkkal vehetjük meg. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy az aláírás mögött ott van a pénz — még a Rockefellernek is. Luthár Pci'*r I
