Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-28 / 278. szám

fiai {»»trónusok Megyénkben nem újkeletű a patronálási mozgalom. A mostani ajánlásokat megelő­zően is sok üzem, szocialista brigád segítette már a nevelő- otthonokat. Az eltelt évek so­rán tapasztalatokban gazda­godtak a patronálok és a ne­velőotthonok vezetői is. Mindenekelőtt közismertté vált a tény, hogy az állami gondoskodás folytán a nevelő- otthonok éves költségvetése biztosítja mindazt, amire az ott élő gyermekeknek a tartal­mas élethez, a zavartalan ta­nuláshoz szükségük van. A nevelőotthonok nem ruházat­pótlást, élelemkiegés2ítést,. a régi törődést várják, amikor a társadalom segítségét igénylik. A legjobban berendezett ne­velőotthon sem tudja azonban betölteni családpótló szerepét, ha ehhez nem kapja meg a társadalom tervszerű, tudatos, sokoldalú segítségét' hogy nö­vendékei a szocialista társada­lom munkaszerető, becsületes, életrevaló dolgozóivá váljanak. A nevelőotthoni élet sajátos­ságából eredő zártság — bár­mennyire törekszünk is ennek feloldására — nem teszi lehe­tővé, hogy a megkívánt, sok­oldalúan fejlett személyiség csak nevelőotthoni keretek között fejlődjék. Az élet különböző területein való jártasságot csak kint az életben, emberek között, sike­rek és kudarcok árán tanulhat­ja meg a gyermek. A legbőkezűbb költségvetés sem tudja azonnal biztosítani mindazt, ami a korszerű okta­tó-nevelő munkához szüksé­ges. Hiába áll rendelkezésük­re a pénz, ha nincs, aki az égetően fontos karbantartási, felújítási munkákat elvégez­ze. A tenni vágyó, ügyes kezű gyermekek sem alkothatnak, ha nincs megfelelő szakem­ber, akitől elsajátíthatnák a munkafogásokat... Az elmúlt évek alatt éppen e gondok megoldásában segí­tettek sokat a patronáló vál­lalatok, üzemek, brigádok. A mozgalom sokszínűsége lehetővé teszi, hogy egy-egy üzem vagy brigád vállalja vagy egy nevelőotthon általá­nos patronálását, vagy egy ne- - ? ■ —— — ....... . Z enei tervek Operák a rádióban Elkészült és sok meglepe­tést tartogat a komoly zenét kedvelők számára a rádió ze­nei főosztályának- 1975-ös ter­ve. Egyebek között Donizetti Szerelmi bájital című zene­műve hangzik el — fiatal énekesek produkciójában — a 6-os stúdióból. Ugyancsak onnan közvetítenek majd két-három nyilvános operá- hangversenyt is. Egyenes adásban vasárnap délelőttön­ként opferamatinékat sugároz­nak a három — operaegyüt­tessel rendelkező — vidéki színház (Szeged, Pécs és Deb­recen) művészeinek közremű­ködésével. A Magyar Rádió operafel­vételeinek sorát Goldmark Károly Sába királynője című művével bővítik. Részben hangfelvételről, részben pe­dig egyenes adásban tűzik műsorra neves, külföldi mű­vészek szereplésével a salz­burgi és a bayreuthi ünnepi játékok stb. eseményeit. A vidéki zenei élet alapo­sabb megismerésére rendre a hallgatók elé kerülnek a vidéki színházak jelentősebb operabemutatói, felújításai is. A Mi újság az operában? cí­mű sorozat, amelyet Meixner Mihály szerkeszt, foglalkozik majd a vidéki operaegyütte- sdk életével is. A vidéki színházak 1975. nyarára ter­vezett operai találkozójának előadásait egyenes adásban viszik a sok milliós hallgató­tábor elé. Ott lesz a rádió a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház valamennyi bemutatóján, új előadásán is. Puccini halálának 50. év­fordulója alkalmából külön ciklust indítanak. Kilenc adással új sorozat kerül a mikrofon elé. »A főszerepben: Joan Sutherland« címmel. velőotthoni csoport (osztály), vagy gyermek patronálását. Az évek során felgyülem­lett kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokból kiindulva üzemek, vállalatok részére a nevelőotthon általános patro­nálását, szocialista brigádok részére egy csoport és ezen belül egy gyermek patronálá­sát javasoljuk. A gyakorlati kivitelezés so­rán a patronáló üzem és nevelőotthon sokoldalú, köl­csönös társadalmi kapcsolatot létesíthet. Szinte felbecsülhetetlen se­gítséget kapunk akkor, ha egy vállalat, üzem vagy szocialis­ta brigád a nevelőotthonban szükséges építési, felújítási, karbantartási és javítási mun­kákat elvállalja, bérért, ön­költség felszámításával, eset­leg díjmentesen. Igen hasznos és maradandó értékű segítséget kaptunk azoktól az üzemektől, szocia­lista brigádoktól, amelyek pl. a nemzetközi gyermeknapon vállalták a kisdobosok, úttö­rők avatószülői tisztét, s gon­doskodtak arról, hogy vala­mennyi avatandó, nevelőott­honban élő gyermeknek legyen kedves ismerőse, akitől meg­kapja a kék vagy a piros nyak­kendőt. Az egyéni patronálást (egy gyermekről való gondoskodást) j vállaló elvtársaknak javasolni | szoktuk, hogy á különösen j hátrányos helyzetben lévő gyermekekkel való törődésre 1 vállalkozzanak, mert ezeknek | a gyermekeknek a nevelőott­honon és annak dolgozóin ki- ! vül senkijük sincsen. Az egy gyermek patronálását csak akkor tartjuk eredmé- j nyesnek és célravezetőnek, ha | a gyermek tartós személyes Kapcsolat révén megismerhet1 a harmonikus családi életet, annak örömeit, de gondjait is. Ma már egy új fogalom is bekerült a mi szóhasznála­tunkba: a patronálási árta­lom. Jó szándék és kellően át nem gondolt »szeretet« szül­te. Legtöbbször úgy alakult ki, j hogy a patronáló brigád tag- I jainál sorban vendégeskedett I a kis patronáló gyermek. Min­denütt ő volt a központ, ked- 1 vét kerestek. Az ünnepi ebé- . dek sorozátából, a sok aján- | dékból, cukrászdái kiruccaná- ] sokból, moziból és autós ki­rándulásokból hamis kép ala- j kult ki a gyermekben a társa- , dalomról. Nem ismerte meg az j egészséges család mindennapi életét, munkáját, a család tag­jainak egymásrautaltságát, a problémák megoldásának mód­ját. A nevelőotthonba vissza­térve igényeit és elvárásait a kimenős napokon kapottakhoz Kezdte szabni, s a magatartá­si rendellenességek, ' ahelyett, hogy megszűntek volna, csak szaporodtak. Ahol megoldást találtak arra, hogy a patronált gyermek a brigád egy tagjának családjá­ba tartósan beépülhetett, s velük alakított ki családi ér­zelmeken alapuló állandó kap­csolatot, ott nemsokára jelent- i kezett az érzelmi stabilitás, fo­kozódott a tanulási kedv, a va­lakihez tartozás nyomán a ki­egyensúlyozott és a közösség­hez való tartozás vállalása is. Bakán Zoltán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója Maszatos képű, tíz év kö­rüli lurkó. Klott nadrág, ga­lambszürke-piszkos trikó van rajta. Megáll előttem, mond valamit. Olyan halkan beszél, hogy nem értem. Talán nem is nekem szól. Nyugodtan né­zegettem tovább az Ezermes­terbolt kirakatát. Van itt 100 éves Telefunken rádióhoz te­kercs, javítandó tv-készülék, félkész zsebrádió, trafók, makro és mikro méretben. A sarokban szerszámok. Ezeket hasznosíthatnám otthon. Ve­szek egyet. A maszatos kölyök újra mellettem áll. Néz, várakozik, azután észbe kap. Ez tény­leg nekem szólt az előbb is. Most tisztának véli a levegőt, s egészen hangosan mondja, a nagyobb érthetősék kedvé­ért nyújtja is a kezét: — Bácsi, tessék adni egy- pár forintot! — Pár forintot? Mire kell? — Nincs otthon enni! — És szánalmas arcot vág hozzá, egy kicsit ijedten tágra nyit­ja a szemét, mert úgy-e, $o­KözmGveiődésünk kérdései A vitáknak igen nagy! 'szerepük van egy-egy kérdés megoldásában. Néha azonban a viták unalmasak, örökösen visszatérők, sok szót pazaro­lunk rájuk — és kevés tettet, cselekedetet tapasztalunk. Pe­dig sokszor nincs idő az egy­séges értelmezésre várni. A községekben egyes taná­csi vagy más községi veze­tők hónapokig töprengenek azon, hogy kapnak-e főállású, főiskolán vagy egyetemen végzett embert a státus be­töltésére. S ha ilyen nincs, akkor van-e olyan érettségi­zett, elsősorban leány vagy fe­leség (akinél a családfenntar­tó beosztása a lényeges), aki­nek jól jönne egy ilyen ál­lás. Avagy — s ez is tapasz­talható — elkezdik a harcot a járási hivatallal, a megyei tanáccsal: biztosítsanak lehe­tőséget arra, hogy főállású népművelőt alkalmazzanak. Arra szintén találunk pél­dát, hogy néhol a társközség lelkes, tiszteletdíjas népmű­velője jobb munkát végez, mint a főhivatású a nagyobb) községben. A népművelő személye, megbízatásának módja min­denképpen lényeges kérdés, ha néhol ezt nem is akarják tudomásul venni. Mint pél­dául Igáiban. Egy ekkora község mindenképpen igényel­né, hogy a több, alkalmas tiszteletdíjas munkáját egy főhivatású népművelő szer­vezze, irányítsa. A helyi és a körzethez tartozó pártszerve­zetek csúcstitkára elmondta, hogy ennek igénye • felvető­dött a községi pártalapszerve- zet gyűlésén, sajnos a köz­ségi tanács nem fordít akko­ra gondot a közművelődési feladatok megoldására, mint amilyen ügybuzgalom szüksé­ges lenne. A közelmúltban megtartott pártalapszervezeti taggyűlé­sek némelyike — melyeken a közművelődés szerepelt a na-, pirenden — sem mentes ez alól. Egyre inkább a beosztás milyensége, a besorolás for­masága a fontos, nem pedig az, hogy van-e a népművelői hivatás betöltésére alkalmas személy. Pedig elsősorban nem az határozza meg — jól­lehet befolyásolja — a köz- művelődés színvonalát, hogy azt főállásban vagy tisztelet­díjért végzik. De nem is jó ez a főállás; helyesebb lenne inkább főhivatásúakról szólni. Mert a hivatásnak van ' na­gyobb szerepe. Nem arról akarok lebeszélni senkit, hogy ahol a település nagysága, vonzáskörzete, lélekszáma in­dokolja, ne legyen végzett — mert ennek most már alapve­tő szempontnak kellene len­nie — népművelő. Mielőtt azonban a több' tiszteletet ér­demlő tiszteletdíjas munkáról szólnék, érdemes néhány pil­lantást vetni a főhivatású népművelők tevéliénységér.ék esetenkénti árnyoldalaiba is. Például arra, hogy a főhi­vatásúként alkalmazott nép­művelőnek valóban főhivatá- sa-e a közművelődési munka. A tanácsi vezetők mindenütt pontosan ismerik-e a munka­kör határait, feladatrendsze­rét, felkészültek-e — felké­szítették-e őket — ennek irá­nyítására, felügyeletére. A megyei könyvtár igazgatója mondta el a példát, hogy Iha- rosberényben a községi nép­művelő az adóügyi csoport­ban is végzett munkát __ A m ásik ennél pozitívabb eset főszereplője ugyancsak főállá­sú könyvtáros népművelő Csokonyavisontán. Ráadásul igen lelkes, tevékeny ember. Annyiféle társadalmi munká­ja, megbízatása van, hogy a könyvtárosi teendők ellátásá­ra alig marad ideje, jóllehet ezt a munkát nagyon szereti, szívesen végzi. Jó-e. ha egy községben egy ember — bár lelkesedéstől indítva — vesz vállra ennyi terhet? Ráadá­sul az is sajnálatos tapaszta­lat, hogy a főállású könyvtá­rosok egy része csak könyv­táros, mintha más közműve­lődési feladat nem is létezne. Ám a kaposvári járásból idézhetünk jó példát is állí­tásunk igazolására. Felső- mocsoládon tudják, értik, mit jelent a tiszteletdíjas szerepe. Ismeretterjesztő előadásokat tartanak, ifjúsági klubot, mű­velődési házat, irodalmi szín­padot, honismereti szakkört vezetnek a pedagógusok. És mozgalmasak, hasznosak a felsőmocsoládi esték. A tiszteletdíjasokra tehát nagy szükség van. Jó lenne, ha a járási hivatalok művelődésügyi osztályai és a tanácsok a községek szükség­leteinek megfelelően minde­nütt eldöntenék, hova érde­mes főhivatású népművelőt állítani, így elejét vennék a fölösleges óhajoknak ... A gondokon mindenképpen A z önálló gondolkodásra nem hajlamos ember a cselekedeteit min­dig evyel ipdoítölj3: "mert mások is így csinálják«. Nincs nagyobb veszély, mint az, ha memorizáljuk a köz­helyeket. Gondolkodni any- nyit tesz, mint meglátni a cseppben a tengert, az egyes­ben az általánost, ez igaz. Az emberi haladás azonban nem más. mint újabb és újabb je­lenségek felismerése, a prob­lémák megoldása. Gondolkod­ni "és alkotóan gondolkodni. különböző fogalmak. Makra tragédiája ebben rejlik. A beidegzettség, a kezdeti gon­dolati önállótlanság áldozata lesz. »Én olyanforma állat vol­tam — így. summáz —, aki olyan akart lenni, mint más> szóval észrevétlen és boldog szürke pont, egy. a tömegből, akit nem vesznek észre, aki nyugodtan alszik, békésen ve­getál, kopaszodik és pocakot ereszt« ,..« Amikor sikerül neki,, öngyilkos lesz. Felzaklató, olvasójában vi­hart^ kavaró mű Kertész Ákos Makra című regénye. »Egy tömbből faragott« jelentős re­gény. Stílus és mondanivaló hű szolgája egymásnak. Mak­ra, ez a száznyojcvanhat cen­tis, olajbarna óriás saját élet­A kis „ se lehet tudni, kivel is áll szemben. Még ilyet! A mai világ­ban. Koldul, mintha nem is 1974-et írnánk? Szörnyű ! Zsebembe nyúlok. Az összes aprópénzem 7,80. — Tessék. Vegyél rajta kenyeret. S itt eszembe- jut az én kis gyermekem, akinek nem kell szenvednie, meleg étel, meleg szoba, anyja-apja öle­lő karja várja haza az isko­lából. Veszek is neki majd egy bársonyos alvóbabát. Előbb azonban bemegyek az Ezermesterboltba néhány szerszámot venni. A bolt tömve, a pultot meg se lehet közelíteni. Az el­árusító lányka hangjára fi­gyelek föl: — Na, megszerezted a hiányzó pénzt? — Igen! — válaszolt egy gyenge fiúhang. koldus” — Hatvanhárom forint. — A lányka számolja a pénzt, de hozzáteszi: — Te nem a közelben laksz. Az előbb csalc 30 forintod volt. Honnan kér­tél hozzá még 33 forintot? De a kérdezett hallgat. Mit tehet a lányka, leveszi a pultról a szétszedett zsebrá­diót. mellé rak egy maréknyi drótot, csavart apró alkat­részt. becsomagolja, s átadja a gyereknek: — Tessék, kisfiú. Használd egészséggel, és jól rakd ösz- sze. — Koszi! — Azzal a gye­rek a hóna alá vágja a kis csomagot, átpréseli magát a pult előtt állókon. Akkor is­merem fel a klott ■ nadrágjá­ról. piszkos trikójáról a kis koldust. Aki tőlem nem 7,80-at ér­demelt volna, hanem 25-öt. A klott nadrágjára. Dcne« Géza enyhít majd, ha a kaposvári I tanítóképzőben megkezdik a | népművelők képzését, tenné- j szetesen tanítói szakkal páro- | sitva. Érdemes lenne a me­zőgazdasági főiskolán egy j népművelési speciálkollégiu­mot hirdetni — miként a Gö­döllői Agrártudományi f Egye­temen ezt teszik is —, az agrármérnökjelölteknek így már lenne kedvük, indíttatá­suk, hogy falun a szakmai is­meretterjesztéssel is foglal­kozzanak. Nem Szabad elfelejteni: ! bármilyen jói Képzett is egy íonivatásu népművelő, segítő­társak, szakképzett szakicör-, ! klub-, ama tőregyüttes-vezetők j nélkül semmire sem megy. Lejárt már a polihisztorok kora, a népművelő szakmai i ismeretei nem terjedhetnék \ ki mindenre. Arról viszont j gondoskodnia . kell, hogy a ; művelődési házban vaiameny- ) nyi érdeklődésre'számot tart-, ható szakterület - képviselve j legyen. S ehhez a legjobb se- I gítőtárs falun a pedagógus, az | orvos, az agrárszakember. S | még ez sem elég. Szükséges, ; hogy a tiszteletdíjasoknak — még pontosabban az egész j közművelődésnek — legyen j »hátországa«. A népfront megyei mű­velődési munkaközössége legutóbbi ülésén feladatként rögzítette, hogy minden köz­ségben alakuljanak meg a művelődési munkaközössegek. A községi népfrontszer vektől az eddiginél nagyobb lendü­letet várnak, a közművelő­dési párthatározatból bőven adódik feladat a népfront­mozgalom lelkes munkásai­nak is. Tröszt Tibor Fi lm jegyzet Makra felfogásának, az egyedire csődöt mondó erkölcsi nor­máknak lesz »hősi halottja«. Megvéd egy lányt; szembe­kerül környezetével. Azokkal, akikkel egy akart lenni, akik mögé bújni akart. Kertész így jellemzi: »szinte' betegesen iszonyodott a feltűnés min­den formájától«. Képességei, tehetsége azonban röpítenék, nincsenek összhangban, sőt diszharmonizálnak természe­tével, életvitelével. A regény előbb színművé alakult, majd filmmé. A Filmbarátok Köre műsorán »fut«. S ez a vál­tozat sem lehet más. mint az eredeti: magatartásformák, eletideálok egymásnak feszü­lése. Makra életében akad egy lány, aki az ellenkező pólust képviseli. Szinte már gátlástalanul valósítja meg önmagát, s bontakoztatná ki Makrában is azt a képessé­get, mely szunnyad benne. Kemény, céltudatos nő. Esz­közeinek megválasztásában, s olykor másban is téved. Ember. Hisz abban, amit csi­nál, így ismerjük meg a re­gényben. Emiatt a kontroll nélküli hit miatt zuhan ak­korát, egészen a kontroll nél­küli hitetlenségig. Megvált­hatnák egymást Makrával. Makra azonban nem tud együtt lobogni szerelmesével. Tempósabb, nehézkesebb. Folyton méricskél, magában: mennyi a tennészetesség a lelkesedésben, mennyi a tet­tetés. Részigazságokat hisz igazságnak. Fölfedezi, hogy a folytonos népdaléneklésben, a »zakatolásban« van valami cs'náltság is, de nem látja a mélyebb összefüggést. Elha­lad élete nagy lehetősége mellett, mert csak a felszínt hajlandó érzékelni, a mélyet akkor még nem. Az ő »nem politizálása«, kívülállása is egyfajta politizálás. Ennek azonban kudarccal kell vég­ződnie. Vali tehát nem az, akinek a filmben látjuk. Nem egy elkényeztetett polgárcseme­te, akinek »balos allűrjei« vannak. így nem igazi sze­rető »ellenfele« Makrának. Villon összes versei Villon a hanyatló középkor minden ellentmondását' és szélsőségét saját életén ke­resztül érzékelő ember. Ka­landjai: tevékeny részvétele egy zsiványbandában, sőt ön­védelemből elkövetett gyilkos­sága köré legenda szövődött. Életének eseményeit azonban főként bírósági jegyzőköny­vekből rekonstruálták: sok még a bizonytalanság, homá­lyos pont. Kilétéről leghíveb­ben művei vallanak. A kora­beli hivatalos francia költé­szet formai követelményeket abszolutizáló fi ■mmko-'ásóval, s a trubadúr-dalok elvontsá­gával szemben Villon har­sány, csaknem durva hangú költeményei saját. zaklatott világának valris.'sát képvise­lik. Magatartása ellentmondá­sos: az életöröm és kicsapon­gás éppúgy, mint a bűntudat és a hatói közelségének ér­zete. Két nagyobb, ciklusával (Kis Testamentum. Nagy Tes- tamentum) divatos műfajhoz igazodik; de végrendelkezése keserű, ironikus. Tömören, szemléletesen vonultatja fel korának jellegzetes alakjait és hazugságait. A női szép­ség'. a női test múlandósága (Ballada tűnt idők asszonyai­ról; A szép fegyverkovácsáé panasza öregségében), s a ha­lál szemszögéből a hősiesség is csak iilúzió (Ballada tűni idők lovagjairól). A kötet < a két tes1 amen tű­mön kívül fennmaradt költe­ményeket is tartalmazza, leg­nevesebb költőink fordításá­ban (Jósse.f Attila. Szabó Lő­rinc, Illyés Gyula stb.), s Gyergyaí Albert értékes utó­szavával, valamint magyarázó jegyzetekkel kiegészítve. A génjeibe ivódott beideg­ződésekre hallgató munkás­fiú eléri célját; van asszonya, lakása, szeretője — minden­ben a biztos középszer —, a kispolgári életformában azon­nali nem leií helyét. »Megfer­tőzte« Vali, rc-mboíü-epitö szellemével Örökre. S mint­hogy a kialakult helyzetet evvel nem tudja egyezlelni, a halált választja. Makra nem a munkás. Mak­ra kispolgári célú skizonfrén viszonyú ember, aki nem merte vállalni önnön lehető­segeit. A regényt filmre Rényi Tamás segédletével maga Kertész Ákos írta át. Sajnos a hatalmas tömböt apró da­rabokra »verte szét«. Túlsá­gosán épít ebben a változat­úéin Makra nőkapcsolataira pedig ez a regény alapján csak Valinál lenne indokolt. Csoda-e, hogy a könyvet nem ismerő, kevésbé informált ember avval jön ki a moziból, hogy: »Belevaló gyerek volt ez, ha három nője is volt!«? Néhány hitelét vesztett szi­tuáció is rontja a film érté­két. Amikor odanézés nélkül beszélnek arról, amit —• úgymond — »látnak«: Zsiga, amikor kiveszi Malcráné cso­magjából az autósmütyürt. Vaií, amikor sorolja, milyen ételek vannak az asztalon. Ez film, nem valóság! Rendezői »pongyolaság«. N em Juhász Jácinton múlott, hogy nem játszhatta el az igazi Makrát. S talán Csomós Ma­rin sem, hogy nem ő az iga­zi Vali. Molnár Piroska vi­szont tökéletes Magdus. Van egy pillanata, amellyel min-1 dent elmond erről a nőről. Makra a céllövöldében kö- ténnyi vicikvacakot nyer. Magdus boldog. Majd hirte­len hőköl: »Ho! a nyeles tü­kör!?« Tulajdonát féltő, kisszerű nő. írói, rendezői, színészi telitalálat. Akárcsak Makra szánnivaló eljegyzési kísérlete. A regényhez viszonyítva, s enélkül is: gyengébb film ez a téma kínálatánál. Mégis — a teljes siker nélkül is — tanulságos, -jobbító szándékú alkotás. Leskó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom