Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-28 / 278. szám

Előbbre léptek fi „császárok” nem használják Beszámoló taggyűlés a Nagyatádi Konzervgyárban — Az első két esztendőben nem találtuk helyünket, ma mégis arról számolhatok be a pártvezetőség nevében, hogy sikeresen oldottuk meg fel­adatainkat. Ez annak az össze­fogásnak, tenni akarásnak az eredménye, amely valamennyi .kommunistánkat jellemezte. Eredménye ez annak a segít­ségnek is, melyet a gyári párt- szervezet csúcsvezetőságe nyújtott munkánkhoz — kezd­te a vezetőség beszámolóját Keleviíz István, az 1-es alap- szervezet titkára. A párlvezetőség arra töre­kedett. hogy erősítsék sorai­kat. Az eltelt négy esztendő­ben 21 párttagot vettek föl, s az utóbbi két évben a III-as számú KISZ-alapszervezettel közös pártépítési terv alapján neveüK kommunistává az erre alkalmas fiatalokat. Tartalma­sabbá vált munkájuk, hatéko­nyan segíti az alapszervezet­ben működő öt pártcsoport a pártvezetőséget, s a gyár gaz­dasági. politikai céljainak az elérését. Megnőtt a gyár dolgozóinak, az alapszervezetf kommunistái­nak á tanulási kedve. Az el­telt években sokan szereztek egyetemi, főiskolai’ középisko­lai, esti egyetemi végzettséget, szakmunkás-bizonyítványt, végeztek el egyéves, illetve öt­hónapos pártiskolát. Jelenleg is tizenhármán tanulnak mar­xista esti egyetemen, gimná­ziumban, szakközépiskolában, az alapszervezet tagságának 36 százaléka vesz részt szervezett oktatásban. Kezdetben nagyon sok baj volt az alapszervezet területén működő KISZ-szervezet és a pártvezetőség kapcsolatával, ma már azonban —> hogy új titkár került a KISZ élére — örvendetesen. változott a munka. Az egyik legjobb gyá­ri ifjúsági alapszervezet, har­madszor is elnyerte a kiváló politikai vitakör kitüntetést, s november 7-én másodszor kapta meg a KISZ kb Dicsérő Oklevelét. Elismeréssel szólt a beszámoló az alapszervezethez tartozó nyolc munkásőrről is, aki eredményesen teljesítette pártmegbízatását. A pártvezetőség helyesen ér­tékelte az elvégzett munkát, figyelembe vette a kommunis­táknak a taggyűlést megelőző beszélgetéseken elmondott vé­leményét. Ezért tudták helye­sen meghatározni a feladato­kat is. Jungblut György és Kéri János azt javasolta, hogy a jövőben még nagyobb gonddal foglalkozzanak a pártcsopor­tok tevékenységével, a taggyű­léseken értékeljék, elemezzék munkájukat. Csete Adorján a pártcsoportok 1 munkájának hasznosságát hangsúlyozta. Ezekben a kis közösségekben közvetlen a kapcsolat, bátrab­ban nyilvánítanak véleményt a kommunisták, mint taggyű­léseken és más fórumokon. Horváth Imre, a III-as alap­szervezet KISZ-titkára a párt­építési terv megvalósításáról,: terveikről — klubot hoznak 1 létre — s a fiatalok politikai tanulási kedvéről beszélt. Ebben az oktatási évben ti­zenhárom párton kívüli fiatal vesz részt a pártoktatásban. Kérte, hogy a kommunisták, a pártvezetőség a jövőben is segítsék az ifjúsági szervezet munkáját. Réh József az újítómozga- lomrnal, az üzem- és munka- szervezéssel kapcsolatos fel­adatokról. a szocialista munka­versenyről és a kommunisták tennivalóiról, példamutatásuk szükségességéről szólt. Java­solta, hogy az alapszervezet taggyűlésén tárgyaljon az üzem- és munkaszervezésről. Kosaras János a szocialista brigádok, a munkaverseny fontosságát hangoztatta, s a brigádok munkáját segítő kommunisták felelősségéről beszélt. Köves Ottó arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártvezető­ség jobban ossza meg a re­szortfelelősök között a munkát, s a jövőben tovább kell javí­tani az alapszervezet agjtációs, propagandatevékenységét. Akadt olyan felszólaló — Nagy Sándor —, aki tévesen értelmezte a politikai nevelő munka, illetve a felsőbb párt­szerveknek küldendő informá­ció szükségességét. Kevés nő dolgozik az 1-es pártalapszervezet területén. Mégis, amikor Németh Ist- vánné felszólalásában tolmá­csolta a csúcsvezetŐ6ég elis- j mérését, köszönetét, azt is el- j mondta, hogy az 1-es alapszer- \ vezet kommunistái nagyon so- j ! kát tettek a gyárban dolgozó f nők munkakörülményeinek javításáért. — örvendetes a fejlődés, a ! változás a pártszervezet mun- | kajában, a kommunistáknak a i jövőben azonban még nagyon ! sokat kell tenniük, hogv telje- ! 1 sen elégedettek lehessenek te- j ! vékenységükkel, s valóban a i iegjobb alapszervezetek közé ! tartozhassanak — mondta fel­szólalásában Gémesi Sándor, a Nagyatádi Városi Pártbi- | zottság első titkára. Elismeréssel beszélt arról a munkáról, melyet az alapszer­vezet kommunistái a X. kong- I resszus határozatainak meg- j valósításáért, a gyár női dol- i gőzéiért, valamint a város fej- ! lesztése érdekében végeztek. | Tovább kell ösztönözni — no- | ; ha eddig is kedvező volt — a ! tanulási kedvet. Ez az alapja annak, hogy eredményesen i ; hajthassák végre az üzem- és 1 munkaszervezést, hatékonyab­bá válhasson a szocialista munkaverseny. Végül — miután válaszolt a politikai neveléssel és az in­formációval kapcsolatos téves véleményre — felhívta a fi­gyelmet: pezsgőbb alapszerve­zeti élet akkor alakulhat ki, ha a pártcsoportokon kívül hatékonyan vesz majd részt a munkában az alapszervezet minden kommunistája. Szalai László A KAPOSVÁRI TANGAZDASÁGBAN Végéhez közeledik a kukoricaszedés, szállításra vár a répa A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Tangazdasága 413 hektáron termesztett az idén cukorrépát. A betakarítás — egy tízhektáros táblát kivéve — három gépsorral történt. Eddig mintegy 1260 vagon ré­pát szállítottak el a cukorgyár részére, a táblák szélén pedig több mint 400 vagonnyi vár még elszállításra. Mint Né­meth József, a gazdaság igaz­gatója elmondta, a szállítás egyelőre kapacitáshiány miatt lassúbb. Jól halad a gazdaságban a kukorica betakarítása. A 2000 hektárnyi terület 89 százaléká­ról már betakarították a sze- i met. A termésátlagokra nem ' iehet panasz, hiszen egyhek­tárnyi terület átlagosan 55 nlá- ! zsa kukoricát adott. A betaka- 1 rítást öt John Deere kombájn végzi. A dombosabb vidéke- I ken azonban, mint amilyen j Nagytoldipuszta és Bőszénfa j környéke, továbbá a sántosi I vizenyősebb területeken kato­nák> valamint a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és az 503. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanulói segítet­ték letörni a csöveket. A jövő hét közepére valószínűleg az utolsó vagonnyi kukorica is a szárítóba kerül. Naponta 30 ezer csirkét dol­goznak fel a Kaposvári Hús­kombinátban. Pápai István, a szakszervezeti bizottság titká­ra azt mondta: itt a legjobbak a munkahelyi körülmények. Egy húsüzemben csak a leg­ritkábban találkozhat a látoga­tó teljesen tiszta termekkel, andalító csenddel. így van ez a baromfifeldolgozásnál is. Pápai István mindjárt hozzá­teszi : — Voltam már külföldön egy-két —• hasonló feladato­kat ellátó — üzemben. Én azonnal leállíttattam volna azokat... Hajlamosak a berzenkedésre Ezer ember. Néhány évvel ez­előtt még ennyien cserélődtek a húskombinátban dolgozók közül tizenkét hónap alatt. Az összlétszám fele. Kerestem a magyarázatot: talán nem meg­felelő körülmények között dol­goztak? A bérek már elérik az ipari átlagot, bár egy-két munkahelyről — például a tmk-ból vagy a hűtőházból — még mindig el lehet »csalni« az embereket. A bérekkel te­hát nem volt baj. Az erős munkaerő-vándorlást sokkal inkább okozta a vágóhidakon végzett munka. — Ezt nehe­zén szokják meg az új embe­rek — mondta a szakszerveze­ti bizottság titkára. Elsőként Magyarországon a Kaposvári Húskombinátban kezdték el a kétműszakot. A termelés lényegesen folyama­tosabb, mint a kezdéskor volt. Abban az időben a délutános művezető például egy órával korábban jött be, hogy szám­ba vegye: lesz-e elegendő em­ber a következő nyolc órára. Ha nem volt — teszi hozzá Pápai István —, akkor a dél­előttösök közül próbált néhá­nyat »megagitálni«, hogy ma­radjon. A vágóhíd veszélyes mun­kahely. Az állatok kevéssé »jól neveltek«, könnyen elő­fordulhat, hogy megvadulnak. Ha késik a hízóbikák elszállí­tása, közben az állatok ivar­éretté válnak, így hajlamo­sabbak a »berzenkedésre«. Kesztyűk a pénzverdéből A húskombinátban felsorol­nak néhányat a munkahelyi körülmények javítását szol­gáló intézkedések közül: lég­kondicionáló berendezés az egyik üzemben, a forrázőkád korszerűsítése, az anyagmoz­gatás részleges gépesítése. Ez fi segített és a megtűrt háztáji A nem nagyüzemi me­zőgazdasági termelés külön­böző válfajainak megítélésé­ben elvi változásról nem be­szélhetünk. Az állam a háztáji gazda­ságokat változatlanul a nagy­üzem szerves részének, ter­melésüket a népgazadság szá­mára nélkülözhetetlennek te­kinti. Ezt a felfogást kéri az üzemvezetőktől, és ezt érvé­nyesíti saját intézkedéseiben. A szarvasmarhaprogrammal kapcsolatos előnyöket például nemcsak a közös, hanem a háztáji állomány is élvezi. Ha a sertésátvétellel gondok vannak, az állam nemcsak azt írja elő, hogy a nagy­üzemekből, hanem azt is. hogy a háztájiból szintén át kell venni a kész hízókat. Az úgynevezett kisegítő jazdaságok — a nem mező- .azdasági foglalkozású állam- >olgárok földjei és kertjei — ormészetesen nem tartoznak tyanebbe a kategóriába. Az Ham azonban az itt folyta­tott munkát is a mezőgazda- ági termelés értékes részé- ek tekinti. Ha nem is kifo- ! ástalan még, de javul ezek­ek a kisüzemeknek gépek­ei és egyéb felszerelési tár- yakkal, kémiai szerekkel aló ellátása. "salódások persze érhetik ném mezőgazdasági főfog- bozású kistermelőt. Akad Idául, aki jókora aimás- mtet telepített, és keserű szájízzel vette tudomásul, hogy a családja szükségletét meghaladó mennyiségű ter­mékeit nem is olyan egyszerű értékesíteni. Vagy nem azon az áron, mint remélte. Itt változatlanul érvényes az a tanács, melyet a szakértők már a kezeiét kezdetén adtak a kisembereknek: ne tévedje­nek olyan területekre, ahol a nagyüzemmel mint konku­renciával találkoznak. Búzát, kukoricát, almát, szőlőt ma már nagyüzemben többet és olcsóbban lehet termelni, mint a kicsiben. Viszont a szamóca, a málna, a cseresz­nye és még számos kertészeti termék nehezen nagyüzeme- síthető. Tehát, aki anyagi ér­dekből kezd gazdálkodásba, az ezeken a területeken ke­reskedjék. A háztáji gazdaságoknál a szemlélet fokozatos fejlődésé­ről számolhatunk be. Ma már nagyon kevés olyan nagyüze­mi vezetőt találhatunk, aki attól fél. hogy a háztáji gaz­daság árt a közösnek. A leg­több helyen rájöttek már. hogy az ösztönző és fékező tényezők ügyes kombinálásá­val a -háztáji gazdaság nem gátolja, hanem segíti a közös munka színvonalas elvégzését. Az életben mégis talá­lunk két egymástól eltérő szemléletet és fakorlátot. A mostoha adottságok között gazdálkodó, még gyenge tsz-eklsen, ahol a közös nem tud megfelelő jövedelmi szín- , vonalat biztosítani, a vezetők fokozottan támogatják a ház­táji gazdaságot. Hiszen ez egyik fő eszköze annak, hogy a tagságot megtartsák a fa­luban, és bevonják a közös célok szolgálatába. A jó adottságú, korszerűen gazdál­kodó, erős tsz-ek vezetői vi­szont mérhetően kevesebbet törődnek a háztáji gondokkal. Ügy találják — már ez egy­oldalú felfogás —, hogy a tagság tisztességgel megél a közösből is, mankókra külö­nösebb szükség nincs. Nem tudjuk megmondani, hány termelőszövetkezetben lett már a háztáji gazdaság a közös szerves része. Bizonyos, hogy sok száz gazdaság az, ahol közösen értékesítik a háztáji termékeit, a tsz gon­doskodik a szükséges tenyész­állatok. szaporítóanyagok és egyéb kellékek beszerzéséről, aktívan működik a háztáji bizottság, takarmánnyal lát­ják el a háztáji állatokat, é's a szaktanácsadás is érdemi fokon működik. Csúnya szak- kifejezéssel úgy mondjuk, hogy ezeken a helyeken a háztáji már a nagyüzem in­tegrált része. Szakértők becs­lése szerint ez lehet a hely­zet a közös gazdaságoknak mintegy a harmadában. Erőteljesen bontakozik ki mostanában egy új szokás, talán azt is mondhatnánk: I divat: az eszmei háztáji. a| tagoknak nem adnak földet, ' | hanem a háztájihoz való jo- j got 20—25 mázsa kukoricával j vagy 4—5 ezer forinttal meg­váltják. Nagyon nehéz erről a tendenciáról kategorikus véleményt mondani. Kétség- ! télén, hogy az egységes, ked- ! vező területű tsz-ekben a ku- j korica, ha zárt rendszerben művelik, többet terem és ol­csóbban. Ilyen helyeken eset­leg a háztáji parcellák kimé­rése a föld termőerejének pazarlását jelentené. Olyan tsz-tagot is nagyon sokat ta­lálunk, aki egyszerűen kép­telen háztáji gazdasággal bí­belődni, mert erejét túlfeszít­ve dolgozik a közösben, tehát nincs ideje hozzá, vagy — a másik végletben — annyira idős, annyira gyenge már. hogy fizikai ereje nincs hoz­zá. Sok esetben szükség letíet tehát az eszmei háztájira, de nyilvánvaló, hogy ez már nem ^termelés. Tehát a ház- ! | táji gazdálkodás legfontosabb i j funkciója vész el belőle. Az j eszmei háztáji már ^csupán , jövedelempótlás, ezért az ál­lam is másként ítéli meg. Ezenkívül pedig, ha a szag­gatott határú domboldalakon gazdálkodó tsz-ekben sem mérnek ki háztáji parcellá­kat, akkor a határ egyes ré­szein nem terem majd sem­mi. A domboldalak, a zugok ugyanis nem gépesíthetők. Ha Károsan nagy a zaj. az Alfa-Laval mellett. i azonban nem elég, már csak azért sem, mert a kétműsza- kos termelésnek az lett a kö­vetkezménye, hogy »kinőtték« a meglévő szociális helyisége­ket. Pedig »sehol Európában nem fordítanak akkora súlyt a munkavédelmi előírások be­tartására, mint Magyarorszá­gon!« — mondja Pápai- Ist­ván. A Kaposvári Húskombi­nátban a munkavédelmi sza­bályzat rögzíti, hogy milyen védőfelszereléseket kell hasz­nálni egy-egy munkahelyen. Szerepel ezek között a lánc- j kesztyű is. Volt már súlyos I baleset a hiánya miatt, mert j »aki császárnak érzi magát a ' szakmában, nem szívesen használja«. Ezek a kesztyűk a pénzverdében készülnek, s ne­héz hozzájutni. Ha importból szerzik be, ezer forint fölött í van egy-egy pár ára ... Az újítók feladattervében szerepel: oldják meg, hogy a »szekerek« (melyeken a levá­gott állatok lógnak a lassan haladó szalagon) ne essenek le. Ez is gyakran előfordul, mint ahogy állandóan bal­esetveszélyt jelent a síkos padló. ilyen helyeken divatból be akarnák vezetni az eszmei háztájit, az munkaerőpazar­lást, termeléskiesést okozna. — Nem tudunk mást esi» nálni, mint állandóan mossuk és sózzuk! A munkaerő-vándorlást jel­lemző ezres szám közben 400 —500-ra csökkent. Nagyméretű rekonstrukcióval számolnak, amelynek egyik eredménye a munkahelyi körülmények lé­nyeges javulása lesz. Most még 70 százalékosnak ítéli a szak- szervezeti bizottság titkára a szociális ellátottságot de épül már egy ötszintes épület, ahol ötszáz dolgozónak lesz fürdője, öltözője. Jövőre ad­ják át, s 24 millió forintba ke­rül. Érdekes módon azonban pont az egyik új berendezés, az Alfa—Laval zsírolvasztó körül vannak bajok: zajszint­mérést végeztek a gépek mel­lett, s az eredmény a . meg­engedett határ fölött volt.1 Fül­védőt adtak az itt dolgozók­nak ... Olajtüzeléses kazánokat ál­lítanak munkába, a harmadi­kat a következő hónapban adják át. Itt már tényleg korszerű körülmények között dolgoznak, s megoldották az üzem teljes gőzellátását is. Nehéz helyzetben vannak vi­szont azok, akik a hűtőházban az anyagot mozgatják. Ma már a tervezők nem csinál’"k emeletes hűtőházakat.» Ál­landóan bajban vagyunk a liftekkel!« — mondja Pápai István. Érzik és értékelik Végül pedig még egy té­nyezőre szeretném felhívni a figyelmet. A jövedelemszabá- lyozás az államhatalom egyik igen fontos tevékenységi kö­re. Közgazdasági és politikai kérdés, amelynek súlya ese­tenként megelőz egyéb té­nyezőket. Ezért természetes­nek és indokoltnak tekinthet­jük azt a jelenséget, hogy az adóhatóságok éberen figyelik a háztáji és kiegészítő gaz­daságok — itt már konkrét személyek — tiszta jövedel­mét. Ha egyes jövedelmek mögött már nem munka, ha­nem spekuláció áll. illetve egyes esetekben a tiszta jö­vedelmek már kiugróan ma­gasak, akkor az állam az adó eszközével fékez. Megakadá­lyozza az »elfutásokat«. Le­het, hogy ez kivételes ese­tekben a termelés rovására megy. Ezt az áldozatot azon­ban társadalompolitikai okok­ból meg kell hoznunk. A ter­melőszövetkezeti háztáji gazdálkodás egy igen magas értékhatárig . jövedelemadó­mentes, és egy tisztes határig nem fékezi az adó a kisegítő gazdálkodást, sem. Semmi ok nincs tehát arra, hogy egyes »nagy vállalkozók« kudarca széles körben vegye el az em­berek kedvét a nem nagy­A »tettünk egyet s mást« — .1 szakszervezeti t 'bár hasz­nálta ezt a kifejszéit — mö­gött sok minden húz Hík m;g. Egyáltalán nem elégedettek még, a munkahelyi körülmé­nyek szerintük csak alig vál­toztak. Az átlagos ipari szint­tel azonos bérszínvonal mel­lett azonban éppen a meg­felelő munkahelyek, a szőri á- 1 is körülmények kötik a dol­gozókat legerősebben a válla­lathoz. A fluktuáció ezerről négy-ötszázra csökkent, s ez bizonyítja: a Kaposvári Hús­kombinát dolgozói érzik és értékelik a törekvéseket. Mészáros Attila Bútorok — közúton Fokozatosan közútra terelik — a vasúti vagonhiányra való tekintettel — hazánkban a bú­torszállítást. A többszöri átra­kás okozta bútorkárosodás csökkentése is szerepet játszik ebben. A speciális IFA bútor- szállító gépkocsi-szerelvények a gyáraktól a kiskereskedelmi boltokba viszik a lakberende­zési tárgyakat. A Dunántúlon ezt a szállí­tási feladatot . a Volán 17-es vállalata látja el. üzemben végzett mezőgazda- sági termeléstől. f. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom