Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-24 / 275. szám

Céljuk a partéiét továbbfejlesztése A taggyűlésre készül­ve attól tartottam, hogy a nagybajomi területi párt- alapszervezet —sajátosságánál fogva — elsősorban a nagy­község fejlődésével foglalko­zik, s középpontba a látvá­nyos, érzékelhető eredmények fölsorolását állítja, amelyek­kel a lakosság előtt is kézzel­foghatóan bizonyítható a párt általános politikájának helyi megvalósulása. Természetesen arra is számítottam, hogy szó esik az ellátottság megannyi hiányosságáról, az ezzel kap­csolatos sürgető feladatokról. Legnagyobb csodálkozásom­ra azonban a jó háromne­gyed órás beszámolóban mindezekről semmit nem hallottatn. Pedig lett volna miről beszámolnia a település fejlesztéséről, is Dombai Já­nosnak, az alapszervezet tit­kárának. Megemlíthette volna többek között a torpevízmű- vet, amely alapjában megvál­toztatta a lakosság életmód­ját az elmúlt négy évben. Meg a két új boltot, a nemrég készített kövesutakat, a jár­dákat, a cigányok érdekében tett intézkedéseket: cigány­óvoda. hétközi diákotthon lé­tesítését és benépesítését, az igaz, egyelőre üresen álló — új szolgáltatóházat, az — orvoslakást, de szólhatott vol­na a jelen erőfeszítéseiről és a szorító gondokról is. Nem tette. Pedig senki sem tagad­ja: mindezekben meghatározó szerepük volt a község kom­munistáinak. Az egyik hozzászóló — Kányási Kálmán — azután né­hány mondatban foglalkozott a tennivalókkal: azzal, hogy korszerű bölcsődét, óvodát, is­kolát kell építeni. De ő fogal­mazta meg azt is — és ezt minden hozzászóló megerősí­tette —. hogy a beszámoló színvonalas, gondos összegezé­se volt az elmúlt négy év munkájának. És — bármilyen furcsán is hangzik cikkem be­vezetője után — igazat kell adnom véleményének. Az em­lített hiányérzetet ugyanis el­lensúlyozta a beszámoló vilá­gos szerkezete, elméleti meg­alapozottsága, a fentieken ki- j vesz részt politikai vül minden részletre kitérje- | ban — figyelembe dő tartalma; és talán az sem elhanyagolható: árnyalt meg­fogalmazása, meggyőző előr adásmódja. A vezetőség nyil­ván úgy gondolta: a község fejlesztéséről olyan gyakran esik szó más jellegű fórumo­kon, amelyeken a kommunis­ták ■ is hallatják szavukat, hogy ezt az alkalmat saját dolgaik alapos áttekintésére, szervezeti életük, a tömegszer­vezetek és -mozgalmak tevé­kenységének, az ideológiai és a művelődési élet kérdéseinek megvitatására használják föl. Ezt a törekvésüket kétség­kívül siker koronázta. Mind a beszámoló, mind a hozzá­szólásokat kommunista fele­lősség, önkritikus szemlélet és egymás, illetve a végzett munka elismerése, megbecsü­lése jellemezte. Igaz, az elő­terjesztés hangvételével is tu­datosan arra törekedtek, hogy a kritikai észrevételek ne sértsenek meg senkit. Mint kitűnt, az elmúlt négy év alatt is ez a felfogás irányította a vezetőség káder­munkáját: inkább a türelmes nevelés, mint a fegyelmezés. Határozottan csak akkor lép­tek föl, — mint az egyetlen törlés esetében —, amikor már nem használt a meggyőző szó. A többi használt a figyelmeztetés’ — erre is hallottunk jó példá­kat. A beszámoló tehát nem élezte ki a korábban elköve­tett hibákat, de nem is igye­kezett eltitkolni. így aztán nagy vitát nem kavart, de felelősségtől indított, okos hozzászólásokra a jelenlevők­nek több mint egyharmadál ösztönözte. Mi is foglalkoztatta a negy­venhárom tagú pártszerveze­tet? Sok minden, és vala­mennyi fontos volt; igazán nem lőhetett volna egyetlen ! témát sem fölöslegesnek nyil- | vánítani. A kialakult kép j nem egyenletes, ám minden- I képpen felfelé ívelő utat tük- I rözött. Ennek egyik példája J a propagandamunka. Ma már a párttagság 72 százaléka oktatás- vévé a nyugdíjasokat, ez igen ked­vező arány —, de ehhez egy­részt a gazdasági és hivaiali vezetők gondosabb szervező munkájára, másrészt célrave­zetőbb oktatási módszerekre is szükség volt. Vagy: a véle­ményezési jogkörről, a párt- szervezet önállóságának növe­léséről szólva elmondták, hogy igyekeznek ennek következe­tesen érvényt szerezni, de a munkáltatók néhány esetben kész tények elé állítják a pártvezetöséget, rövid határ­időt jelölnek meg, és így gyakran csak a titkár tud állást foglalni — a vezetőség helyett. — Itt is nagyobb ha­tározottságra van szükség — hangsúlyozta Bakó László, a nagyközségi pártbizottság tit­kára. Szó esett a pártszerve­zet fejlődéséről is: nyolc tag­gal erősödtek — hangsúlyoz­ták: nemcsak szám szerint gyarapodtak —, s ebből hét fizikai dolgozó, illetve'' három nő. A jövőben viszont az áfésznél és a ruhaüzemnél kell nagyobb gondot fordíta­ni a pártépítésre. Elismerés­sel szóltak a pártmegbízatá­sok teljesítéséről. Azt is meg­említették azonban, hogy a megterhelés nem arányos, né­hány kommunistának túlsá­gosan sok követelménynek . kell eleget tennie. Többen mulasztásnál | elemezték a KlSZ-alapszerve- zetben nemrég lezajlott vál­ságot. A taggyűlés megelége­déssel vette tudomásul, hogy a fiatalok közössége egyre inkább kilábal a bajbóí és megtalálja helyét a nagyköz­ség életében. Hasonlóan nyi­latkoztak a közművelődésről is. Harminc éve történt Észtország felszabadulása Észtország felszabadulását a német fasiszták több mint há­rom évig tartó megszállása alól 1944. november 24. hozta meg, amikor a szovjet csapa­tok a szovjet—német arcvo­nal teljes szélességében nyu­gat felé szorították a Harma­dik Birodalom hadseregeit. A Leningrádi Front csapa­tai, amelynek állományában harcolt az észt lövészhadtest is, még 1944 tavaszán eljutot­tak a Narva folvóig. Alapos fölkészülés után átkeltek a fo­lyón. és július 26-án felszaba­dították Narva városát, az első nagy, lakott települést észt földön. Augusztusban kiűzték a hitleristákat Vira városából, majd Tartuból. A Baltikum felszabadításá­ért folytatott befejező hadmű­veletek szeptember 14-én kez­dődtek meg; szeptember 22-én a szovjet harckocsik elérték Tallin külterületeit, s még az­nap délben kitűzték a vörös zászlót az észt főváros fölött. Észtország teljes felszabadítá­sáért. azonban még több mint két hónapig dörögtek a fegy­verek. Harminc év telt el azóta, de Észtország népe sohasem fe­lejti el a háború okozta szén- i szállító szerelvények, szakem- vedéseket — koncentrációs tá- | berek jöttek a Szovjetunió borokat és börtönöket, ártat- I legkülönfélébb területeiről, lan emberek tízezreinek kiírtá- j E segítségnek köszönhető, sát —, mint ahogy örökre em- I hogy rövid idő alatt sikerült lékezetes marad a szovjet em- [ begyógyítani a háború okozta bereknek a fasizmus aratott győzelme is. A hazáját védő nép kitar fölött j sebeket, és nemcsak helyreál­lítani, de á háború előttinél jóval magasabb színvonalra tása határtalan, volt. Az észt | .emelni a köztársaság gazdasá­gi életét. Az eltelt 30 év alatt Észt­ország fejlett iparral, energe­tikával és belterjes szocialis­ta mezőgazdasággal rendelke­ző köztársaság lett. Az idén. ipara az 1940. évi termelés 35- szörösét adja., Más szóval: ma tíz nap alatt többet termel, mint á háborút megelőző év­ben összesen ... Kiemelkedő emberek lelkét nem lehetett megtörni: a megszállás legsú­lyosabb perceiben is folytatták a harcot, 6okan mint partizá­nok. A köztársaság hitleri meg­szállás alóli felszabadítása után azonnal megkezdődött a szétr'v-'-|Vx>)t né'""•’daság hely­reállítása. Visszavonulásuk előtt a megs állók minden mozgathatót elraboltak, amit; tudósgárdával rendelkezik, pedig nem tudtak elvinni, j munkásosztályának soraiban megsemmisítettek. Három évi pedig megnövekedett a sokol­alatt az ipari létesítmények és lakóházak mintegy felét el­pusztították. tönkretették a mezőgazdaságot, fölégették a gabonát. Romok és fel perzselt föld — ezt hagyta itt a háború. A szovjet nén minden támoga­tást megadott Észtország la­kosságának: gépek és berende­zések érkeztek az Uraiból, ru­hát, élelmet és építőanyagot daiúan képzett szakemberek száma. Észtország népe méltókép­pen emlékezik meg felszaba­dulásának 30. évfordulójáról. A háború nehéz napjaiban helytálló apák ma büszkék fiaik sikereire; a fiatal nem­zedék tagjai pedig mély tisz­telettel 'hajtanak fejet hazá­juk védelmezői, a hősök előtt. (APN—KS) Ember és gép vizsgája Jövőre is hirdetnek pályázatokat Az MTESZ megyei elnökségi üléséről Több SZÓ esett a beszá­molóban az egyetlen pártcso­portról, a ktsz tizenegy fős, erősödő kommunista közössé­géről. Ahogy Merczel Dénes felszólalásában elmondta, év­ről évre többen vesznek részt itt politikai oktatásban. Ugyanakkor többen tanulnak tovább a fiatal szakmunkások közül szakközépiskolában. En­nek kedvező hatását erősítet­te meg Kovács János is. Az önelégültségnek nyoma sem volt tehát a taggyűlésen. Ehelyett a szervezeti, rriozgal- mi élet továbbfejlesztésének lehetőségeit keresték, ehhez adtak több javaslatot is a kö­vetkező időszakra- megválasz­tandó vezetőségnek. Paál László Az idei őszt ember és gép vizsgája is jellemezte. Né­hány héttel ezelőtt még a sá­ros tereppel kellett birkózni, most a múló idővel. Akik haj­nalban keltek, még remény­kedtek: jó idő lesz. Nyolc óra­kor azonban már erősen, fel­hősödön. A toponári Egyesült Erő Termelőszövetkezet tábláin kombájnok »falták« a kukori­cát. A táblák szélén először csak a monoton zaj hallatszott, egyre erősödve, végül a domb­tetőn megjelentek a gépek is, az SZK—4-esek, majd egy Claas Dominátor. A vezetője Nagy Ferenc. — Reggel hatkor kezdtem a karbantartást. Le kellett ola­jozni és zsírozni a gépet. Hogy mikor kezdem a betakarítást? Ügy hét óra felé. Ezekkel a Claas Dominátor 100-asokkal könnyű dolgozni, kevés a hi­balehetőség. — A Claas-gépcsaládban csali a 100-as típusú kombájn van? — Ah!... Claás úrék csi­náltak kisebbet is, az a 80-as, de Nagyigmándon láttam még kisebbet is, olyat, amit bizo­nyára kísérleti parcelláknál használnak ... Tudja, Nagyig­mándon voltunk a gépet át­venni, meg tanfolyamon is. Keze a kormányon. Nyugodt, nem kapkod, a sorokat figyeli. A kormány közepén a Claas- cég emblémája, furcsa kis alakzat. — Mit ábrázol? — Én is sokat törtem rajta a fejemet, míg rájöttem. A cég első terméké a kévekötő aratógép volt. annak az egyik kötőujját ábrázolja. Ahogy halad ,a kombájn, többször a tetőre szerelt pip-a- retükörbe tekint. Először nem tudtam mire vélni, s a válasz is meglepett. ..Nagytakarítás” Nagyatádon Csütörtökön ülést tartott székhazában az MTESZ So­mogy megyei szervezetének nemrég újonnan választott el­nöksége. Értékelte a Somogy megyei műszaki—közgazdasági napok rendezvényeinek ta­pasztalatait, megbeszélte a kö­vetkező időszak feladatait. El­határozták, hogy megvizsgál­ják: milyen lehetőségek van­nak a megye városaiban, nagyközségeiben a különböző egyesületi csoportok megalakí­tására. Ügy döntöttek, hogy jö­vőre is kiírnak pályázatokat, s ezek kidolgozására bizottsá­got hoztak létre. Ugyancsak bizottság alakult az új szék­ház létrehozásának előkészí­tésére. A csütörtöki elnökségi ülé­sen tudományos egyesületek helyi csoportjainak munkájá­ról szóló tájékoztatók is el­hangzottak. Különösen a Tex­tilipari Műszaki és Tudomá­nyos Egyesület Somogy me­gyei Szervezetének 1972—1974. évi tevékenységét részesítette elismerésben az elnökség, és dicsérte az Építőipari Tudo­mányos Egyesület kaposvári regionális csoportjának mun­káját is. A TMTE megyei szervezetének tagjai a megye hat textilipari, illetve textil­ipari jellegű vállalatánál dol­goznak: pamutfonalgvártás­ban, cérnagyártásban, kon- i fekció és nehézkonfekció ké­szítésben, valamint kefealap­anyaggyártásban ' vesznek részt Kaposváron, Nagyatádon, Ta- bon és Csurgón. Rendezvé­nyeik a szervezeti élet tovább­fejlesztését, a szakmai - isme­retek gyarapítását célozták, és mind több érdeklődőt vonza­nak. 1972-ben 1183, 1973-ban 1274, az idén október végéig 1366 részvevő volt kíváncsi a rendezvényekre — központi előadásokra, ankétokra, üzemi előadásokra, klubfoglalkozá­sokra, filmvetítésekre, tapasz­talatcserékre stb. —, melyek­ből jövőre hetvenhetet tervez­nek. ’A TMTE somogyi szerveze­tének 273 tagja közül leg­több a Kaposvári Ruhagyár­ban (102) és a PFV Kaposvá­ri Gyárában (85) dolgozik. Taglétszámuk csaknem száz­zal több annál, mint ameny- nyit megalakuláskor számlált a szervezet. Rendezvényeik között néhány országos mére­tű is volt az elmúlt három év­ben: ilyen a ruhaipari jogta­nácsok országos tanácskozása, a pamutfonó-szakosztály két­napos vándorgyűlése a PFV Kaposvári Gyárának fonodái rekonstrukciójáról, vagy a a mintatervezők országos ta­nácskozása, az üzemorvosok és gyári szakemberek megbe­szélése az üzemegészségügy­ről, munkahelyi légkörről és a pamutfonó-fórumklub kétna­pos tanácskozása. A műszaki klub már min­den tagvállalatnál működik, és nagyon kedveltek az itt el­hangzó előadások: ezt tanúsít­ják a viták is a különféle szakmai problémákról. A vi­taindító előadásokat többnyi­re helyi szakemberek tartják. Tavaly még csak három, az idén már minden tagvállala- latnál volt filmvetítés a mű­szaki filmhét keretében. A TMTE megyei szervezet a jö­vőben fokozza tevékenységét a szakmai ismeretek és tájé­kozottság gazdagításában, s ezután is feladatai közé sorol­ja a pályakezdő fiatal szak­emberek bevonását az aktív munkába. H. F. Épül a negyedik park Igényés, szép munkát végeznek Társadalmi munkában új park, épül Nagyatádon. A fel- szabadulás 30. évfordulójára a fiatal várt)s új lakótelepe kap másfél hektáros zöldterü­letet, játszóteret. Itt állítják majd föl azt a felszabadulást jelképező faszobrot, amelyet Rumi Attila tervezett. A tereprendezéshez és faül­tetéshez a terveket Jäger Lászlóné, a költségvetési üzem csoportvezetője és And­rás József, a lábodi erdészet vezetője készítette. A Nagy­atádi Konzervgyár munkásai majdnem háromezer óra tár­sadalmi munkát vállaltak az új park építésénél. ,A költség- vetési üzem dolgozói — tár­sadalmi munkában — 650 órát dolgoznak itt. Nagyatádon ismét, több lesz a zöld, s a negyedik park építésével szinte párhuzamo­san füvesítik a 68-as út váro­si átkelő szakaszát; az új üz­letsor előtt is pázsit van már A zöldért igényes, szép mun­ka folyik Nagyatádon. S hogy honnan teremtenek erre fe­dezetet? Gémesi Sándor, a városi pártbizottság első tit­kára így felel a kérdésre: »Azt a pénzt, ami erre a cél­ra van. erre is fordítjuk. A forint azonban nálunk is ke­vés: terveink megvalósítása érdekében a hiánvzó összeget társadalmi munkával pótol- iuk.« Ami Nagyatádon gyakorlat, arról érdemes néhánv szót szólni. A város lakói nem egyszerűen csak társadalmi munkát vállalnak. hanem meghatározott feladatok el­végzésére tesznek felajánlást. Ípv egvszprűhb a munka szer- végzése, hatékonyabb a fel­ajánlás tejesítése. A fiatalok tavasszal és ősszel — már ha- gvománv ez — »nagytakarí­tást« végednek a városban. Rendbeteszik a parkokat, el­takarítják a lehullott levele­ket. az összegyűlt szemetet. Eredményes munkájukra leg­jobb bizonyíték aZ utca képe. — Tudja, ez a »forintos« tü­kör sokat segít nekem. Ha be­lenézek: látom, hogy mennyi­re van tele a tartály. — Vannak itt műszerek is. — Igen, a monitorok. Ha megtelik a tartály vagy rend­ellenesség történik a gépen, itt, előttem a kormánynál ki­gyullad egy piros lámpa, meg mellettem is a műszerfalon; jelezve, hol van hiba. Drága gép ez. Itt van például az ab­laküveg. Tízezer forintba ke­rül. A motor pedig hathengeres Diesel—Mercedes motor. — Reggel hétkor kezdi a kombájnolást, késő estig dol­gozik. Itt a fülkében egyedül váh. Nem unatkozik? — Meg lehet szokni- Ha az ember összetalálkozik a töb­biekkel, integetünk egymás­nak. Lehet szeretni ezt a mun­kát; öröm nézni, ahogy törik a kukorica ... Én a kukorica­betakarítást jobban szeretem, mint a gabonaaratást. Nyáron hiába van itt ventillátor, 50 fok meleg is van a kabinban. Az ősz hűvös, nem fáraszt a hőség. No, az is igaz, hogy csak itt bent van jó idő, a fűtés miatt. Kint alig öt-hat fok van. — Azt mondta, kényes gép ez. Akkor bizonyára az alkat­részekkel is van gond? — A CPS-nek Balatonke- resztúron van egy alkatrészte­lepe, de ott csak a legszüksé­gesebb alkatrészek vannak meg. Ha valami komolyabb hi- básodás történik, akkor Bá­bolnára kell menni alkatrész­ért. Volt már úgy, hogy este meghibásodott a kombájnom, éjjel elmentünk, s hajnalban beszereltük, reggel pedig már én is dolgoztam, a többiekkel együtt. A nyitott ajtón keresztül vastag por rakódik le, ahogy üríti a tartályt. — Minden este fürödni kell, annyira koszos lesz az ember, s reggel meg elkel a tiszta ru­ha. — Mennyi kukoricát szed­nek le egy nap? — Tíz-tizenöt vagonnal. Az mindig a tereptől meg az idő­járástól is függ ... Általában ennyit. — Akkor a fizetés is meg­van. — Nem panaszkodhatom. — A kollégák nem irigyel­ték magát, amikor megkapta ezt a gépet? — Nem volt miért irigyked­niük. Én tizenkét éve dolgo­zom az aratásnál meg a kuko- ricabetakarításnál. Ha valaki­nek elromlott a gépe. én is megálltam, segítettem neki ki­javítani a hibát. — Ha végeznek a kukori­cával, mit fog csinálni? — Először rendbe kell ten­ni a gépet, aztán mivel gép­szerelő az eredeti szakmám, télen traktorokat fogok javí­tani. Nagy Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom