Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-22 / 273. szám
A népgazdasági terv: a vállalat iránytűje Búcsú a katonáktól S okféle hatás formálja a vállalati tevékenységet. A főhatósági r-ejr- deletek, irányelvek éppúgy, mint a felhasználók, a fogyasztók igénye, értékítélete, a kooperáló partnerek szállítóképessége. A haladás útjának legfőbb meghatározója azonban — legyen szó akár a termelés bővítéséről, akár a 'gyártmányfejlesztésről — kétségtelenül a közgazdasági szabályozókat is magában foglaló népgazdasági terv. Erről az iránytűről olvasható le a társadalmi igények, követelmények, érdekek hol- és mibenléte. A vállalatra, gyáregységre, üzemre, műhelyre »■lebontott« tervezés időszakában nem tűnt nehéznek az igazodás. Teljesíteni kellett a mutatókat, s látszólag rendben volt minden. Tény azonban, hogy ma a vállalatok önálló tervezésének, gazdálkodásának lehetősége mellett a népgazdasági terv és annak teljesítése között kisebb az- eltérés, tehát jobb a tervszerűség, mint korábban, az említett módszer alkalmazása idején volt. Amiből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy lehetőség nyílik további »decentralizálásra« a tervezésben. Mások viszont, bizonyos feszültségek hallatán, azt hajtogatják, hogy »centralizáltabbá« kell tenni ezt a munkát. A két kifejezés idézőjelek közé helyezése indokolt. A gazdaság makro- és mikro- szintjének összekapcsolására ugyanis mechanikus megoldásokat kínálnak. A népgazdasági tervek — akár az éves, akár a középtávú programok — bizonyos kérdéscsoportokban »centralizáltak«, / sok Sablonok segítségével készítik az épületelemeket Kaposváron éppen úgy, mint a siófoki poligoiíüzemben vagy a nagyatádi téglaközépblokk- üzemben, A tömeggyártás érthető módon azzal a veszéllyel jár, hogy sok a hasonló épület. Az építkezéseket járva azonban sokszor úgy érzi az ember, hogy nemcsak a falak készülnek sablon segítségével. A Kalinyin városrész egymással párhuzamosan rakott négyemeletes épületei között sok az azonos színű. S ha valaki végignézi például a panelházak erkélyüvegét ebben a városrészben, azt tapasztalja, hogy valamennyi rozsdabarna. Uniformizálja ez a városképet, csakúgy, mint a lakásokat. Érdemes benyitni az újonnan elkészült — padlószőnyeggel ellátott — otthonokba is. Minden házban ugyanazt a fehér színű csempét rakták fel a falakra. Az egész házban szinte 1 ugyanolyan színű a padlószőnyeg’ s — megszoktuk már? — az ajtók recés üvegeinek mintája is ugyanolyan. Az ember hajlamos azt hinni, hogy a magyar ipar csak egyféle üveget, csempét vagy szőnyeget gyárt. Pedig nem így van. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat negyedszázados jubileuma alkalmából kiállítást rendezett a ruhagyár nagytermében. Nemcsak az épületek fotóit mutatják itt be, hanem — ugyanabban az árban! — csaknem egy tucat padlószőnyegmintát, többféle csempét, tapétát, s a nemrég felavatott orosházi üveggyár sokféle színes üvegét. Az ember érthetetlenül nézi : miért nem lehet ezzel a lakásokban találkozni? A válasz eléggé egyszerű: az építők csak azt a színt használhatják, amelyet a beruházó és a tervező előír. S ha, egyszer elkezdték — teszem, azt i— .a bordó szőnyegpadló ragasztását, az kerül a ház minden lakásába. Ha a lakónak világosabb szín vagy mintás tetszik — éppen ez négy a bútorához —, .akkor .egfeljebb a költözködés után megcsináltathatja a saját költségén. S ha nem tetszik a tapéta, esetleg mást akar? Barkácsolhat vagy fizethet,. Ha már itt van az építők teendőt tekintve pedig »decentralizáltak«, s éppen ezzel teremtik meg a rugalmasabb gazdálkodás feltételét mind társadalmi, mind vállalati méretekben. A népgazdasági terv például nem bízza, a tervezés decentralizált szintjére, azaz a vállalatokra az olyasfajta feladatokat, mint az energiatermelés, a központi fejlesztési programok stb. Azt azonban igen — közgazdasági szabályozókkal befolyásolva, tehát adózási, alapképzési, hitelnyújtási stb. feltételek meghatározásával —, hogy az .egészből a maguk részét miként választják ki. Ezt az önállóságot némely helyen kevésnek, másutt túlzottnak tartják. Kinek van igaza? T ermészetesen azoknak, akik sem az egyiket, sem a másikat nem vallják, hanem cselekednek. Az iránytűre figyelve, s mégis önállóan. Ha a népgazdasági terv csupán annyit rögzít,* hogy gyorsítani szükséges a termelékenység növekedését — ami előre látható feladat az ötödik ötéves terv időszakára is —, akkor fontolóra veszi létszámbővítési elképzeléseit, az új termelőhelyek létesítését, s inkább a műszaki fejlesztést, a gépek, berendezések rekonstrukcióját állítja első helyre. Azt, hogy a vállalatok tetemes részének magatartása ilyen, bizonyítja: a negyedik ..ötéves tervben számításba vett évi 4,1 százalékos, egy foglalkoztatottra jutó termelésnövekedést eddig mintegy másfél százalékkal meghaladta a tényleges eredmény. Ezt természetesen nem lehet kizárólag a vállalatok javára írni — mert más tényeraktárában a padlószőnyeg többféle színben, vagy a tapéta, miért nem választhatja ki a lakó, aki évtizedeket tölt majd el a falak között? S miért nem lehet időnként más színt adni az erkélyüvegnek? Hangulatosabbá, változatosabbá tenné ez a házakat. Drágábbá semmiképpen. A takarékos gazdálkodás aligha jelent uniformizálást. A város lakói örülnek minden új színnek: így voltak például a Kalinyin városrészben is, mikor az első színes panelek megjelentek a szürke után. Érdemes lenne gyakrabban megörvendeztetni őket valamilyen új színnel. Egy közösségi munka sikere számos tényezőtől függ. Ezek közül némelyek az egyén sajátosságaival, mások a munkát végző csoportok szervezettségével függnek össze. Magától értetődik, hogy az a legjobban szervezett csoport, melyben az egyén képességei a legtökéletesebben kibontakozhatnak. A társadalomtudósok, érdekes kísérletet végeztek. Azt vizsgálták, hogy milyen kapcsolat van a munkacsoportok szervezete és teljesítménye között. A csoportok aszerint különböztek egymástól, hogy a megoldásra váró feladat egyes részismereteit milyen módon közölhetik egymással. Volt olyan kis társaság, ahol ezek az információk szabadon vándoroltak a tagok között. A feladat részismereteit mindenki kiegészíthette és megjegyzésekkel láthatta el^ A másik csoportban a tagok'tól minden információ egy központi helyen ülő csoporttaghoz került. A többi tag csak a vezetővel érintkezhetett, egymással nem. A feladat egészéről csak a vezető kapott képet, a többi tag csupán részfeladatokat oldhatott meg. Az eredmény meglepő volt. Az első csoportban láthatóan igen jól érezte magát mindenki, csak éppen a feladat megoldásával boldogultak igen nehezen, mert hiányzott egy központi értékelő-szervező zők is közrejátszottak benne —, de az elvitathatatlan, hogy kedvezően változik a vállalati magatartás. Ez rendkívül fontos, mert a nemzeti jövedelem 44 százalékát az iparban állítják elő, a népgazdaság összes állóeszközéinek 43 százalékát itt használják. S örvendetes a magatartás változása azért is. mert minél inkább közeledik egymáshoz a kínálat és a kereslet, annál nagyobb a jelentősége a rugalmas és gyorsan átalakulni képes ■ termelésű gk. Amihez megint csak nélkülözhetetlen az iránytű észlelése. Növelni szükséges a nemzetközi munkamegosztást például a- gépiparban, szögezi le a népgazdasági terv. A vállalatnak nem kötelező büntetés terhe mellett odafigyelni erre, de ha eléggé érzékeny a társadalmi és saját érdekekre, fölfogja a jelzést, öntevékenyen keresi a kooperáció lehetőségeit — mint tette néhány vállalat a gépgyártásban, a közúti jármíj- gyártásban, a hűtőszekrénye’k előállításában. Mire mások felébrednek, ő már jóval előbbre tart, s az eredményt teszi le a társadalom asztalára, persze nem röstelli a saját részét is kivenni belőle. Hasonló a helyzet a kivitelnél. A népgazdaság egészét átfogó programban az áll, hogy az exportot elsősorban korszerű ipari termékekkel kívánatos növelrii. 1971— 1973 között a termelést meghaladó mértékben, évi átlagban 11 százalékkal emelkedett az ipari áruk külföldi értékesítése. Amiben ezerféle vállalati törekvés, cselekedet, sűrűsödik; végső soron az, hogy mind több a figyelő szem és az iránytű útmutatását követő lépés. K öznapi szóhasználattal élve, a népgazdasági terv a gazdaságpolitika végrehajtási utasítása. Felnőtteknek, 'felelősséget érző és vállalni képes embereknek készült, azaz nem részletezi azt, ami kézenfekvő, nem taglalja aprólékosan az egy-egy termelő egységre háruló teendőket. Feltételezi az érettség egyik jellemzőjét az önállóságot. Segít az irányok kijelölésével, a társadalmi igények, követelmények meghatározásával. Nem mond kevesebbet a szükségesnél, de többet sem közöl. Tömörsége szabad utat nyit az alkotókészségnek, a kezdeményező kedvnek. Aligha a terv hibája, ha valahol ez hiányzik. személyiség. A második csoportban igen hamar megoldották a feladatokat, viszont egy idő után a vezető csoporttag kivételével mindenki elfáradt, kedvetlenné vált, s teljesítményük nagyon visszaesett. Attól a pillanattól azonban, amikor. ezek egymással is — tehát nemcsak a központi csoporjtaggal — érintkezhettek, értékelhették a részfeladatokat, többet tudtak meg a feladat egészéről, akkor kedvük,, teljesítményük ugrásszerűen megnövekedett. Aligha túlzás, ha azt mondjuk, hogy a gyárban is valahogy így van. Csak sokkal bonyolultabban, sok-sok áttétellel valósul meg. De az alapelv változatlan. Az ember önbecsülésének alapja, hogy érezze: munkája szorosan kapcsolódik a gyár hatalmas szervezetéhez. A többi gyári tevékenységből való részt vállalás mértékét is ez határozza meg.' Papp Józsefné, a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára szakszervezeti bizottságának termelési felelőse mondja: — Az üzemben érvényesülő A hetesiek köszöneté Minden kéz a magasba emelkedik.' Azután szinte egyszerre hangzik mindenki szájából a határozott válasz: »Maradunk, ahekll, akár éág két hónapig is ... nagyon szívesen. Jól érezzük magunkat, örömmel dolgozunk, ameddig szükség van munkánkra, segítségünkre ...« Ennek a kézfeltartásnak és a válaszadásiak az előzménye az volt, hogy Varga Sándor, a hetesi Egyesült Erő Tsz elnöke kérte a község pártklubjában búcsúvácsorán részt vevő katonákat: tartsa fel a kezét az, aki még maradna a szövetkezetben és segítséget nyújtana nekik az őszi mező- gazdasági munkágban. Persze, maradásról nem lehet szó, vissza kell térniük egységükhöz, folytatni a katonai szolgálatot. Csaknem egy hónapot töltöttek Hetesen néphadseregünk katonái, s most búcsúznak a tsz vezetőitől, a tagságtól és a község lakóitól. — A legjobbkor érkezett ez a segítség. Százhektárnyi területen még a földben volt a cukorrépa, vissza volt az őszi vetés. S hogy ma a répásze- déssel 96 százalékban végeztünk, a vetés 98 százaléka is mögöttünk van, abban nagy érdemük van katonáinknak. Munkájukért fogadják elismerésünket, . köszönetünket. Elégedettek vagyunk valamennyiükkel, a néphadsereg katonáihoz méltóan, fegyelmezetten, becsülettel dolgoztaik — tolmácsolta a tsz vezetőinek, tagságának véleményét Varga. Sándor elnök. S hogy ez a munka milyen volt, arról Simon Gyula, a tsz párttitkára beszélt: — A katonák többsége korábban soha nem dolgozott a mezőgazdaságban. Az első napokban bizony véresre tört, hólyagos tenyérrel érkeztek vissza a földekről, de panaszt senkitől sem lehetett hallani. Fegyelmezett munkájuk jó hatással volt a tagságra is, szinte versengtek a fiúkkal, hogy az égetően sürgős feladatokkal mielőbb végezhessünk. Bartik Iván a fővárosban volt gépkocsivezető, Szekeres Gyula, a néphadsereg élen járó katonája pedig a székesfehérvári könnyűfémmüvekben dolgozott. ök, s a többiek, köztük Füleki Rudolf, az egység KISZ-vezetőségének tagja ■ becsületbeli kötelességüknek tekintették, hogy munkájukkal, magatartásukkal todemokhátizmus egyik próbája és fóruma a termelési tanácskozás. Itt kerülnek szóba azok a gondolj, melyek ,a gép mellett dolgozó fonónőket érdeklik. A balesetveszélytől az anyaghiányig, a legelemibb szervezési intézkedésektől a munkaerkölcsig szóba kerül itt minden. A tanácskozásokon nagyon sok függ a művezető beszámolójától. Nem lehet unalmas, zsargonokkal telezsúfolva, amit elmond. Bár az üzem munkáját értékeli, mégis emberközelbe, az egyéni gondok szintjéig kell leszállnia. Ezért mi külön értékelni szoktuk beszámolójukat. — És mi lesz a’tanácskozásokon elhangzott javaslatok sorsa? — A termelési tanácskozás utái^.,két héttel a szakszervezet termelési bizottsága megvizsgálja, hogy történt-e intézkedés? A fölvetett problémák, javaslatok túlnyomó’ többségükben élő, mindennapos gondokat érintenek. Szinte kínosan ügyelünk arra, hogy mindig választ kapjanak: jövendőbeli aktivitásuk függ ettől. Amit az üzemben A katonák és a szövetkezet rán. vább erősítsék a néphadsereg tekintélyét, s még szorosabbá tegyék a hadsereg és a lakosság kapcsolatát. — Azzal jöttünk el, hogy katonához, KISZ-taghoz méltóan dolgozunk, hiszen valamennyien tagjai vagyunk az ifjúsági szervezetnek. Ügy érezzük, az eredményesen végzett munka tudatával térhetünk vissza egységünkhöz, meg azzal, hogy sikerült közel kerülnünk a termelőszövetkezet tagságához — mondják valamennyien. Erről beszél a fiatal parancsnok, Mészáros István is, aki tiszti iskoláról jött az egységhez gyakorlati munkára, s csak itt ismerte meg a gondjaira bízott embereket. A napi nyolcórai munka helyett 9—10 órát is dolgoztak, s vasárnap délután, amikor pihenhettek volna, leggyakrabban a földeken lehetett találni a katonákat. Ezzel a szorgalmas, igyekvő és fegyelmezett munkájukkal érdemelték ki, hogy a termelőszövetkezet vezetői a községi pártklubban rendezett baráti vacsorán vettek búcsút tőlük. Vége a vacsorának, a katonák felsorakozva várják az indulási parancsot. Csaknem egy hónapot segítettek a hetesi Egyesült Erő Tsz tagságának, s azzal a tudattal távozhatnak, hogy becsülettel, fegyelmezetten, közmegelégedésre dolgoztak. Ezt fejezte ki Varga Sándor elnök, amikor így köszönt el tőlük: nem tudnak megoldani, — mert ugye ilyen is van —, azt továbbítjuk az osztályvezető1 nek és a főmérnöknek. — Mit tett szóvá a legutóbbi tanácskozáson? — kérdeztem Nagy Józsefnétől, a Komarov szocialista brigád vezetőjétől. — Zavart bennünket a munkában, hogy amikor kiürítették a kártolóból kikerült gyapotszálat, a kannákat összevissza dobálták. Innen-onnan szedegettük össze, majd a lábunkat törte a sok széthányt kanna. Ahogy elmondtam, másnap mindjárt megváltozott a helyzet, s azóta nem panaszkodhatok. A termelési tanácskozások tehát fontos fórumai a munkások véleményének. De ugyanilyenek a szakszervezeti taggyűlés és az úgynevezett kis üzemi négyszögek is, amelyeken újabban a művezető, az üzemi .párt-j és szakszervezeti bizalmi, valamint a KISZ- titkár mellett brigádjuk képviseletében ott vannak a brigádvezetők is. Az üzem legfontosabb kérdéseiben döntenek önmaguk, legkeserveseb- I ben persze a jutalmazásról. vezetői a baráti búcsűvacso— Legyetek olyan jó katonák, mint ahogyan a szövetkezetért dolgoztatok...! Jutalom a Volántól és a cukorgyártól Tegnap a Kaposvári Cukorgyárban is elköszöntek negyven gépkocsivezető katonától. A honvédségtől ennyien vettek részt a cukorrépa-fuvarozásban; negyven tehergépkocsi hordta egy hónapon keresztül a 16 ezer tonnányi nyersanyagot a földekről. A szállításban semmiféle rendellenesség nem volt, gördülékenyen folyt a munka, példamutatóan-kilencezer munkaórát dolgoztaié a katonák. A harmincnapos megfeszített, sokszor műszak utáni munkát is követelő szállítási csúcsban egyetlen baleset sem történt. Röhrig Imre a cukorgyár, és dr. Bors István, a Volán 13. számú Vállalata nevében köszönte meg a katonák munkáját. Segítségüket, jó munkájukat jutalmazva tizenkétezer forintot osztottak ki a katonák között. — Akik most itt dolgoztak — mondta dr. Bors István —. azok közül sokat egy év múlva várunk a vállalatunknál. Meggyőződtünk. róla, hogy lehet rájuk számítani. Hiszen a harminc- napos nehéz munka nemcsak helytállást követelt a volánnál ülő katonafiataloktól, hanem alapos gyakorlatot is szereztek a közúti közlekedésben. Ezért sem volt hiábavaló az egy hónap. A negyven katona búcsúztatása után a cukorgyárhoz új gépkocsik és katonák érkezGyakran tartanak megbeszélést a'brigádok, erre rendszerint meghívják az üzemvezetőt is. — Igyekszem minden brigádgyűlésen ott lenni — mondja Kimpf János műve- I zető. — A termelési tanácsko- i zásokon — bár sok minden elhangzik — nem mondanak el mindent. Sokszor látom, hogy a felszólalót innen is, onnan is bökdösik, ezt mondd el még, meg azt is. Sokan nem szeretnek nagyobb nyilvánosság előtt beszélni, gátlásosak, szájukban lassabban formálódik a szó, ha látják, hogy ötven ember tekintete szegező- dik rájuk. Ha nem mondják el, még nem jelenti azt, hogy nincs is véleményük. Gondja, baja, a saját munkájáról véleménye mindenkinek van, s ez a brigádgyűléseken rendszerint felszínre kerül. Ott elmondják. A brigád vezető ugyan képviseli ezeket a véleményeket is a kis üzemi négyszög megbeszélésein, de jobb az, ha én magam is meghallgatom. Gondolkodik még, majd hozzáteszi: — Egyébként igénylik is, hogy ott legyek. Csupor Tibor Somogyi NéplapI 3 Uniformis K. I. M. O. Munkásvélemények és üzemi demokrácia Árészt vállalás mértéke nek. Sz. L.—Cs. T. /
