Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

4

Rendkívüli Volán-műszak

estig dolgoztak a teherautók

Csúcsforgalom volt a hét végén a rakodó pálya udvarokon és a Kaposvári Cukorgyár udvarán. A Volán által Szervezett rendkívüli szállítási műszak sikerrel járt. A szabad szombat ellenére a kaposvári 13. sz. vállalat 445 teherautója hordta a répát, fuvarozott a konzervgyár, a közúti igazgatóság, az építőipari vállalatok megrendelésére. Vasárnap 335 teherautó — és gépkocsivezető — indult munkába. Ügyeletet tartottak a forgalomirányítók, a javító- műhely dolgozói is.

Kelemen Ferenc gépkocsi- vezető Göllében rakodott vasárnap reggel.

— Ma szolgálatban lett volna?

— Nekem a vasárnap mindig szabad: az anyagosztályhoz vagyok beosztva. Ök vasárnap nem nagyon járnak. De ma otthon maradni? Volán-műszak van, kérem.

— Mikor indult?

— Reggel hétkor. Csak az a baj, hogy a cukorgyárban sokat kell várni. Tíz perc alatt egy teherautó répát kézzel is le lehetne rakni. Az úkztatóhoz viszont nem lehet odaférni, annyi a kocsi: ötven percet vártam.

A Kaposvári Cukorgyár udvarán — szinte a kapuig — állnak a teherautók. A kaposvári ZIL-ek mellett ott sorakoznak a szekszárdi és a pécsi Volán pótkocsis teherautói. Tóth Lajos, a gyár igazgatója és Bohrig Imre főosztályvezető meglepődik, azután rettenetesen mérgelődik.

A dalmandi és a bólyi gazdaság be sem jelentette, csak küldte a répát. A jó szándékú segítség itt az udvaron a visszájára fordult: a rakodógépek kapacitása adott, ha ennél több répa érkezik, várni kell. S ez nem jó sem a gyárnak, sem a fuvarozónak.

— Jól fizetik ezt a vasárnapi fuvart? — kérdem Kelemen Ferencet.

— Teljesítménybérben dolgozunk. De nem a pénz a fontos, hanem az, hogy jöjjön a répa.

Járjuk a végtelen gépkocsi- oszlopot. Azt kérdezzük, mennyit hoztak. Ilyen válaszokat kapok: száztíz mázsa a kocsi. A másik száz mázsát mond, s mutatja is a mérlegelési jegyet. A teherautó súlya ebből ötven magsa. A többi répa és föld. Figyeljük a távozó kocsikat: van, amelyik félig megrakva indul visszafelé. Egy Szentgáloskér- ről érkezett teherautó 1!) mázsa földet is hozott magával.

— Az semmi — mondják a gyár udvarán. — Az egyik göilei kocsin harminckét mázsa föld volt, A tiszta súly fele.

A gyár udvarán nem mérgesek a földért. A sár ráragad a répára. Csak az a baj, hogy itt gondot okoz.

A gépkocsivezetők — amíg várnak — reggeliznek, tízóraiznak a volán mellett. Van, amelyik nekiáll a répát lerakni, hogy minél gyorsabban fordulhasson. Amikor a rakodógépek már végképp

nem bírják, ingre, félmeztelenre vetkőzött katonák segí- tenk.

A Kaposvári Cukorgyár szombaton 590 vagon nyersanyagot kapott. Ebből száz vagonnyi teherautókon érkezett. Vasárnap csaknem hétszáz vagon répát szállítottak a gyárba. A teherautók teljesítménye ebből százharminc, vagon. A gyár udvarán a közúti rakodógépek kapacitása — nyújtott műszakban — száz vagon. A többit kézzel szórták le a kocsikról.

Dr. Bors István, a Volán 13. sz. Vállalat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettese , mondta, hogy a rendkívüli szállítási műszakra más vállalatoktól is sok igény érkezett. A jó szervezés eredménye, hogy a hét végén egyetlen olyan vagon sem érkezett a megyébe, amelyet késve raktak volna ki. A pontos, gyors munkáért több száz gépkocsivezető, forgalomirányító és szerelő dolgozott.

A sok közül egy, Fábos József.

— Tegnap élelmiszert szállítottunk a FÜSZÉRT-nél, ma répát hordok... Jól ment minden, csak most állt le egy hengerem.

— Ez azt jelenti, hogy be is fejezte?

— Dehogyis. Itt a műhelykocsi, megnézik, aztán megyek tovább.

— Meddig?

— Nyújtott műszakban. Este későig.

K. I.

3 tagok többsége megértette a feladatokat

Az októberi KISZ-taggyűiések tapasztalatai

A KISZ-szervezetek az októberi taggyűléseken a ■ központi bizottság áprilisi határozatairól tárgyaltak. Kaposváron milyen eredmények születtek, hol tartanak a határozat feldolgozásában a KISZ-esek? Erről tájékoztatott Bunovácz Dezső, a városi KISZ-bizottság munkatársa.

— A határozatot mindenhol

ismerik, de tapasztalataink szerint volt néhány olyan alapszervezet, amelynek tagjai csak tudták, hogy van. Ezért nem lehetünk teljesen elégedettek. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a kb áprilisi határozatát újra és újra elő kell venni, beszélni kell róla, és ha szükséges, újra meghatározni a meg nem értett részekkel kapcsolatos feladatokat.

— Hol voltak elégedettek a tapasztaltakkal?

— Talán legjobban a villamossági gyár fiataljai értették meg, mit is kell tenniük. Az i ottani munkásfiatalok nyersen, őszintén fogalmaztak: »Miért legyen KISZ-tag, aki nem dolgozik?-« Egyikük elmondta: nem a tagsági igazolvány vastagsága vagy formája a fontos. Ezek a szavak éreztették, hogy itt nemcsak az írott betűt nézik, hanem a szellemét is. Igaz, a villamossági gyárban köny- nyebb helyzetben voltak a fiatalok, mert ők már a határozat megjelenése előtt is kipróbálták, gyakorolták az egyéni megbízatások rendszerét.

—■ A megbízatások teljesítését minden évben értékelni fogják. Eldől, hogy ki marad tagja a szövetségnek. Hogyan vélekednek erről Kaposváron?

— Majd minden taggyűlésen szóba került, hogyan értékeljük majd a vállalásokat, megbízatásokat. Ha valaki ezt a kérdést fölteszi magának

s társainak is, már megértet- e, hogy miért és hogyan kell iolgoznia. A fiatalok azt is elmondták, hogy egy-egy feladattal csak az iránta érdeklődő KISZ-tagot szabad megbízni, akkor kedvvel, odaadással el is végzi azt. Elhangzott, hogy a »mérce« kifejezést törölni kell az értékelésnél, mindenkinek a munkáját külön, adottságainak megfelelően kell dicsérni vagy elmarasztalni. Az egyéni felelősség megnőtt, ezt érzik a fiatalok, azonban azt is tudják, ha az egyént támogatjuk, annak mindig a közösséget erősítő emberré kell válnia.

— Tapasztaltak elmaradást a tagok egyéni megbízásában?

— Mindenhol megtették a vállalásokat, néhány alapszervezetben azonban sablonosak voltak, nem igazodtak az akcióprogramhoz. Olyan dolgokat vállaltak a KISZ-tagok, amelyeket kötelességük megtenni. Például: »rendszeresen eljárpk a KISZ-gyűlésekre«. Ez nem feladat, ez kötelessége minden KISZ-esnek. Ilyenkor a városi KISZ-bi- zottság javasolta, hogy vizsgálják fölül a vállalásokat, és ha kell, adjanak új megbízatásokat az alapszervezet tagjainak. Elmondták azt is, hogy ha valaki akadályokat lát maga előtt, ne hallgasson — úgymond »lapítson« —, hogy későn derüljön ki, nem tud eleget tenni a megbízatásnak. Kérjen segítséget a többiektől, vagy ha így se megy, kérjen új feladatot.

— Milyen kérdések voltak még általánosak?

— A legtöbb taggyűlésen elmondták a fiatalok, neh^z lesz a határozatot végrehajtani, mert többet kell a jó eredményért teljesíteni, mint eddig. Nem lemondóan hangoztatták a KISZ-esek azt, hogy »nehéz«, mindjárt ott volt a válasz: azon kell gondolkozni, miként lehet ezt megvalósítani. Azt is tudják, hogy nem lehet most megnyugodni: csináltunk akció- programot, mindenki vállalt valamit, hát ' jól van. A végrehajtást állandóan ellenőrizni kell, nehogy az értékelésnél derüljön ki: mindent szépen előkészítettünk, csak épp nem sikerült.

— Hogy összegezné a taggyűlések tapasztalatait? \

— A KISZ-ve/.etők és a tagság többsége megértette •

feladatokat. Ugyancsak többségük már javában dolgozik a határozat megvalósításán. Csak néhány esetben fordult elő, hogy az alapszervezet titkárának ismertetőjébe bele kellett szólni, mert tévedett, helytelenül értelmezte az áprilisi határozatot. A fiatalok úgy gondolkoznak, hogy ha csökken is a létszám, lesz, aki nem vállalja a több munkát, a határozatnak meg kell valósulnia. És ha ők bizonyítanak, jakkor aki az első értékelésnél nem lesz KISZ-tag. újra közéjük áll majd.

Luthár Péter

Egy óra a tárházban

Kicsik

Hűvös syíl fúj a Dráva felől. A régi raktárépületek között csak az ismeri ki igazán magát, aki itt dolgozik. Azok tudják: a sártengerben hol lehet átmenni a vágányok túlsó oldalára, melyik épületben mi van. A Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat 1. számú körzeti üzeménél, Barcsot! most igen megszaporodott a munka.

Szánd tner Mihály igazgató- helyettes így mondta:

— Nemrégiben alig akadt munka, most meg épp hogv győzzük. Babócsáról, Bolháról, Istvándíból, Zákányból, Ka- darkútról és Hedrehelyröl tehergépkocsikkal érkezik a frissen leszedett kukorica. Jön szárított is Tabrói meg Lábod- ról. Szárítókapacitásunk jelenleg napi hat-hét vagon. Rendes körülmények között tudnánk szárítani tíz vagonnal is, de a víztartalom eléri a negyven százalékot.

Elindulunk, hogy végig követhessük a beérkező kukorica útját. A nagy sárban a ko-sik nehezen haladnak, az embereknek elkel a gumicsizma. A hídmérleg ott van a kapu mellett. Ezen keresztül jönnek és mennek a járművek. A mérlegház laboratórium is. Ketten dolgoznak itt, a hídmérlegei és a műszereket kezelik. Amikor ott jártunk, csak Vidák Fe- rencnével találkoztunk. Társa tanfolyamon volt.

— Itt a laboratóriumban milyen munkákat végeznek?'

— A beérkező kukoricát minősítjük. A száraz kukoricánál például a pörkölt szemeket mérjük, míg a frissen szedett- nél a tisztaságot, a törtszerre- ket és ami most a legfontosabb, a nedvességet.

— Hogyan mérik a nedvességtartalmat?

— A mintát ledaráljuk, kimérünk belőle egy dekát, és

azt egy szárítószekrényben egy órán keresztül százharminc

a tárolóterek

Celsius fokon szárítjuk. A súlykülönbség adja meg a nedvesség! fokot.

Szárítás előtt rostálják a kukoricát. A rosta kiszűri a »sut- kamaradványokat, az ipró kását, és a fűmagokat is.

— Szárítóink nuszonnégy órás üzemben dolgoznak. Kettő van: egy Sirokkó l’íi~as és egy osztrák licenc alap ián késő ült Heyd típusú szárító

Két cső halad egymás mellett, alig hetven centiméterre. Az egyikben még ned,7es s termény. a másikban má- száraz. Két és háromnegyed óra szükséges ahhoz, hogy egy-egy szállítmány kikerüljön a szárítóból az utórostálóba

Kukoricát jelenleg Csehszlovákiába szállítanak, illetve a keverőüzemben hasznai iák föl egy részét.

Az átvétel reggel hat ó-ától este tízig tart, ám, ha szükség van rá, tovább is dolgoznak.

N. J.

Városi klub Siófokon

Nemrég nyitották meg a Siófoki Városi Ifjúsági Klubot, a Csepel-üdülőben. Az igényeknek megfelelő irodalmi-zenei programokat állítottak össze, illetve vetélkedőt.

táncjátékestet, jutalmazási és ismerkedési estet. A Városi ifjúsági klub patronálói a Gáz- és Olajszállítás) Vállalat. a Kőolajvezeték f ,'tő Vállalat, a Siótour. valamint a SZOT Csepel-üdülője.

Nyolc m

Kaposváron a Széchenyi tér 3. számú ház kapuja fölött sárga tábla: Nyugatdunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat., Végig az udvaron apró mágánházák. Idős néni nyitja az egyik ajtaját. Hosszan kell menni a furcsa udvaron, míg leghátul megtalálja az ember a műhelyt, az apró irodaházat.

Az igazgató, Hencz Pál mondja a Szalma István nevét viselő brigádról: »Mindig lehet rájuk számítani. És ami igen tiszteletreméltó: mostoha körülmények között végeznek kitűnő munkát.«

A kicsi műhely közepén ko- vácsüllö, szerszámosláda. A falon •MTI képtapéta takarja a vakolathullást. A brigád szerint ezek, illetve a, rajzszögek és gémkapcsok tartják a falat is. Azután átlátszó műanyag borítóban a brigád jutalmazásairól szóló értesítők, a takarítási beosztásuk és egy katonasapka.

— Imi, Egri Imre, aki az

esztergapadon küszködik,

tiszthelyettes volt, neki szereztük — mondja kacagva Nagypapa, a brigád vezetője, igazi nevén Péter Béla. — Mikor már nagyon- mérges mert mint mondja: lötyög a íöOífó, a fejébe nyomjuk.

— iaokat könnyít a munkánkon, így hát nagyon örültünk, mikor tavaly decemberben megkaptuk ezt a' más cég állal kiselejtezett esztergapad'.!'. — folytatja a fiatal esztergá lyos —, csak hát olyan öreg nogy pontos munkát nem lehet rajta végezni. Pedig az ember törekszik, hogy tisztességes darab kerüljön ki a keze alól.

Juhász Gyula szerelő veszi át a szót:

— Mióta megvan az esztergánk, azóta a műhely munkája könnyebb lett. Arról nem is beszélek, hogy korábban a vállalatunk idegen cégeknek adta ki az elvégzendő munkát, ök hosszabb ideig és drágábban végezték azt el,

mint mi.

Münnich István karosszéria- lakatos és hegesztő. Ű vázol ja a brigád feladatait.

— Fő feladatunk a rakodógépek, gépkocsik, bálázógépek karbantartása és a fmlc- nv.mkák ellátása. Mi aKKor dolgozunk jól, ha a műhely előtti udvar üres, vagyis nem állnak ott javításra váró gépek.

— Miután Somogyon kívül Zala is hozzánk tartozik — összesen 13 telephely —. sokat utazunk helyszíni hibaelhárításra — kapcsolódik a beszélgetésbe Végh Sándor autóvillamossági szerelő.

Szántó János arról beszél, hogy az év elején kitűzték maguk elé: elnyerik a szó cia 'Sta brigád címet.

— Különvállalásokat vettünk tervbe — mondja Pel- rohics István karosszérialakatos. — Rájöttünk, hogy Marcsiiban, a szovjet lemezbáíizó köré védőházat kell építenünk. Ezáltal óvjuk a drága berendezést az időjárás ártalmaitól. Tabon vasdaraboló félautomata szalaggal gyors*- tottuk, egyszerűsítettük a munkát, és most készítjük a cseri telep számára az önt- 'őnytörőt.

Szerszámosládákon, satupadon ülnek félkörben mind a nyolcán, nekem a műhely egyetlen székét adták. Lel ízesen mesélik: mindannyian dolgoztak már jobban fölszerelt ir„ri üzemben de ebben a Hár m i e össze,ött közév ségben < rímmé] dolgoznak Csak a legfiatalabb, Balogh Pál hallgat, vagy Inkább figyeli az »öregeket«.

Nagypapa — miután mind egyikük így hívja, nekem is erre áll a toliam — előveszi a vasszekrényből a brigádnap* lót, melyben megtalálom a kisegítő iskola igazgatójá rak köszönő sorait. Kiderül — erről nem is szóltak —, hogy szeptember 27-én kétségbeesve fölkereste őket az igazgató. Váratlanul erős hideg

állt be, és a gázművek nem volt hajiandó az iskola fűtését biztosítani, mert a konvektorok előtt nem volt védőrács. Ez a nyolc ember aznap munkaidő után elkészítette az összes védőrácsot, utána éj* félig föl is szerelte.

Október 4-én éjszaka 600 mázsa salakot lapátoltak ki a vagonból, s szállították az iskola azóta elkészült sportpályájához.

— Vigyázzatok, hogy össze ne kenjétek az olajos kezetekkel! — felkiáltással visszakerült a napló a helyére.

Kutatom mitől ilyen jó

ebben a- brigádban a légkör. Megtudom, hogy Nagypapa, aki vöröskatona volt, tizenhét éve dolgozik itt, tulajdonképpen köréje gyűlt ez a gárda. Itt a három kommunistának, a két munkásőrriek becsülete van. Négyen marxista középiskolába járnak, és a többiek is ' komolyan veszik a politikai oktatást. Büszkén mondják, hogy egyikük gépipar: szakközépiskolában tanul. Két társuk csaiádiház-építésében együtt segített a Közösség. Őszintén, nyíltan politizálnak: mindenről van véleményük.

Ha nem jön az éjjeliőr, ki tudja meddig beszélgetek a nyolc munkással, akikkel élmény volt találkoznom.

Gombos Jolán

Somogyi Néplap] 3