Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

4 Rendkívüli Volán-műszak estig dolgoztak a teherautók Csúcsforgalom volt a hét végén a rakodó pálya udvaro­kon és a Kaposvári Cukor­gyár udvarán. A Volán által Szervezett rendkívüli szállítási műszak sikerrel járt. A sza­bad szombat ellenére a ka­posvári 13. sz. vállalat 445 teherautója hordta a répát, fuvarozott a konzervgyár, a közúti igazgatóság, az építő­ipari vállalatok megrendelé­sére. Vasárnap 335 teherautó — és gépkocsivezető — indult munkába. Ügyeletet tartottak a forgalomirányítók, a javító- műhely dolgozói is. Kelemen Ferenc gépkocsi- vezető Göllében rakodott va­sárnap reggel. — Ma szolgálatban lett vol­na? — Nekem a vasárnap min­dig szabad: az anyagosztály­hoz vagyok beosztva. Ök va­sárnap nem nagyon járnak. De ma otthon maradni? Vo­lán-műszak van, kérem. — Mikor indult? — Reggel hétkor. Csak az a baj, hogy a cukorgyárban sokat kell várni. Tíz perc alatt egy teherautó répát kéz­zel is le lehetne rakni. Az úkztatóhoz viszont nem lehet odaférni, annyi a kocsi: ötven percet vártam. A Kaposvári Cukorgyár ud­varán — szinte a kapuig — állnak a teherautók. A ka­posvári ZIL-ek mellett ott so­rakoznak a szekszárdi és a pécsi Volán pótkocsis teher­autói. Tóth Lajos, a gyár igazgatója és Bohrig Imre fő­osztályvezető meglepődik, az­után rettenetesen mérgelődik. A dalmandi és a bólyi gaz­daság be sem jelentette, csak küldte a répát. A jó szán­dékú segítség itt az udvaron a visszájára fordult: a rako­dógépek kapacitása adott, ha ennél több répa érkezik, vár­ni kell. S ez nem jó sem a gyárnak, sem a fuvarozónak. — Jól fizetik ezt a vasár­napi fuvart? — kérdem Ke­lemen Ferencet. — Teljesítménybérben dol­gozunk. De nem a pénz a fontos, hanem az, hogy jöj­jön a répa. Járjuk a végtelen gépkocsi- oszlopot. Azt kérdezzük, mennyit hoztak. Ilyen vála­szokat kapok: száztíz mázsa a kocsi. A másik száz mázsát mond, s mutatja is a mérle­gelési jegyet. A teherautó sú­lya ebből ötven magsa. A többi répa és föld. Figyeljük a távozó kocsikat: van, ame­lyik félig megrakva indul visszafelé. Egy Szentgáloskér- ről érkezett teherautó 1!) má­zsa földet is hozott magával. — Az semmi — mondják a gyár udvarán. — Az egyik göilei kocsin harminckét má­zsa föld volt, A tiszta súly fele. A gyár udvarán nem mér­gesek a földért. A sár rára­gad a répára. Csak az a baj, hogy itt gondot okoz. A gépkocsivezetők — amíg várnak — reggeliznek, tíz­óraiznak a volán mellett. Van, amelyik nekiáll a répát lerakni, hogy minél gyorsab­ban fordulhasson. Amikor a rakodógépek már végképp nem bírják, ingre, félmezte­lenre vetkőzött katonák segí- tenk. A Kaposvári Cukorgyár szombaton 590 vagon nyers­anyagot kapott. Ebből száz vagonnyi teherautókon érke­zett. Vasárnap csaknem hét­száz vagon répát szállítottak a gyárba. A teherautók tel­jesítménye ebből százharminc, vagon. A gyár udvarán a köz­úti rakodógépek kapacitása — nyújtott műszakban — száz vagon. A többit kézzel szór­ták le a kocsikról. Dr. Bors István, a Volán 13. sz. Vállalat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyet­tese , mondta, hogy a rend­kívüli szállítási műszakra más vállalatoktól is sok igény érkezett. A jó szervezés ered­ménye, hogy a hét végén egyetlen olyan vagon sem ér­kezett a megyébe, amelyet késve raktak volna ki. A pontos, gyors munkáért több száz gépkocsivezető, forga­lomirányító és szerelő dolgo­zott. A sok közül egy, Fábos József. — Tegnap élelmiszert szál­lítottunk a FÜSZÉRT-nél, ma répát hordok... Jól ment minden, csak most állt le egy hengerem. — Ez azt jelenti, hogy be is fejezte? — Dehogyis. Itt a műhely­kocsi, megnézik, aztán me­gyek tovább. — Meddig? — Nyújtott műszakban. Es­te későig. K. I. 3 tagok többsége megértette a feladatokat Az októberi KISZ-taggyűiések tapasztalatai A KISZ-szervezetek az ok­tóberi taggyűléseken a ■ köz­ponti bizottság áprilisi hatá­rozatairól tárgyaltak. Kapos­váron milyen eredmények születtek, hol tartanak a ha­tározat feldolgozásában a KISZ-esek? Erről tájékozta­tott Bunovácz Dezső, a vá­rosi KISZ-bizottság munka­társa. — A határozatot mindenhol ismerik, de tapasztalataink szerint volt néhány olyan alapszervezet, amelynek tag­jai csak tudták, hogy van. Ezért nem lehetünk teljesen elégedettek. Felhívtuk a fi­gyelmet arra, hogy a kb áp­rilisi határozatát újra és újra elő kell venni, beszélni kell róla, és ha szükséges, újra meghatározni a meg nem értett részekkel kapcso­latos feladatokat. — Hol voltak elégedettek a tapasztaltakkal? — Talán legjobban a vil­lamossági gyár fiataljai értet­ték meg, mit is kell tenniük. Az i ottani munkásfiatalok nyersen, őszintén fogalmaz­tak: »Miért legyen KISZ-tag, aki nem dolgozik?-« Egyikük elmondta: nem a tagsági iga­zolvány vastagsága vagy for­mája a fontos. Ezek a sza­vak éreztették, hogy itt nemcsak az írott betűt nézik, hanem a szellemét is. Igaz, a villamossági gyárban köny- nyebb helyzetben voltak a fiatalok, mert ők már a ha­tározat megjelenése előtt is kipróbálták, gyakorolták az egyéni megbízatások rend­szerét. —■ A megbízatások teljesí­tését minden évben értékelni fogják. Eldől, hogy ki marad tagja a szövetségnek. Hogyan vélekednek erről Kaposváron? — Majd minden taggyűlé­sen szóba került, hogyan ér­tékeljük majd a vállalásokat, megbízatásokat. Ha valaki ezt a kérdést fölteszi magának s társainak is, már megértet- e, hogy miért és hogyan kell iolgoznia. A fiatalok azt is elmondták, hogy egy-egy fel­adattal csak az iránta érdek­lődő KISZ-tagot szabad meg­bízni, akkor kedvvel, oda­adással el is végzi azt. El­hangzott, hogy a »mérce« ki­fejezést törölni kell az érté­kelésnél, mindenkinek a munkáját külön, adottságai­nak megfelelően kell dicsér­ni vagy elmarasztalni. Az egyéni felelősség megnőtt, ezt érzik a fiatalok, azonban azt is tudják, ha az egyént tá­mogatjuk, annak mindig a közösséget erősítő emberré kell válnia. — Tapasztaltak elmaradást a tagok egyéni megbízásában? — Mindenhol megtették a vállalásokat, néhány alapszer­vezetben azonban sablonosak voltak, nem igazodtak az ak­cióprogramhoz. Olyan dolgo­kat vállaltak a KISZ-tagok, amelyeket kötelességük meg­tenni. Például: »rendszeresen eljárpk a KISZ-gyűlésekre«. Ez nem feladat, ez köteles­sége minden KISZ-esnek. Ilyenkor a városi KISZ-bi- zottság javasolta, hogy vizs­gálják fölül a vállalásokat, és ha kell, adjanak új megbíza­tásokat az alapszervezet tag­jainak. Elmondták azt is, hogy ha valaki akadályokat lát maga előtt, ne hallgasson — úgymond »lapítson« —, hogy későn derüljön ki, nem tud eleget tenni a megbízatás­nak. Kérjen segítséget a töb­biektől, vagy ha így se megy, kérjen új feladatot. — Milyen kérdések voltak még általánosak? — A legtöbb taggyűlésen elmondták a fiatalok, neh^z lesz a határozatot végrehaj­tani, mert többet kell a jó eredményért teljesíteni, mint eddig. Nem lemondóan han­goztatták a KISZ-esek azt, hogy »nehéz«, mindjárt ott volt a válasz: azon kell gon­dolkozni, miként lehet ezt megvalósítani. Azt is tudják, hogy nem lehet most meg­nyugodni: csináltunk akció- programot, mindenki vállalt valamit, hát ' jól van. A vég­rehajtást állandóan ellenőriz­ni kell, nehogy az értékelés­nél derüljön ki: mindent szé­pen előkészítettünk, csak épp nem sikerült. — Hogy összegezné a tag­gyűlések tapasztalatait? \ — A KISZ-ve/.etők és a tagság többsége megértette • feladatokat. Ugyancsak több­ségük már javában dolgozik a határozat megvalósításán. Csak néhány esetben fordult elő, hogy az alapszervezet titkárának ismertetőjébe bele kellett szólni, mert tévedett, helytelenül értelmezte az áp­rilisi határozatot. A fiatalok úgy gondolkoznak, hogy ha csökken is a létszám, lesz, aki nem vállalja a több munkát, a határozatnak meg kell va­lósulnia. És ha ők bizonyíta­nak, jakkor aki az első ér­tékelésnél nem lesz KISZ-tag. újra közéjük áll majd. Luthár Péter Egy óra a tárházban Kicsik Hűvös syíl fúj a Dráva fe­lől. A régi rak­tárépületek kö­zött csak az is­meri ki igazán magát, aki itt dolgozik. Azok tudják: a sár­tengerben hol lehet átmenni a vágányok túlsó oldalára, melyik épület­ben mi van. A Somogy megyei Gabonafelvá­sárló és Fel­dolgozó Válla­lat 1. számú körzeti üzemé­nél, Barcsot! most igen meg­szaporodott a munka. Szánd tner Mi­hály igazgató- helyettes így mondta: — Nemrégiben alig akadt munka, most meg épp hogv győzzük. Babócsáról, Bolháról, Istvándíból, Zákányból, Ka- darkútról és Hedrehelyröl te­hergépkocsikkal érkezik a frissen leszedett kukorica. Jön szárított is Tabrói meg Lábod- ról. Szárítókapacitásunk jelen­leg napi hat-hét vagon. Ren­des körülmények között tud­nánk szárítani tíz vagonnal is, de a víztartalom eléri a negy­ven százalékot. Elindulunk, hogy végig kö­vethessük a beérkező kukorica útját. A nagy sárban a ko-sik nehezen haladnak, az embe­reknek elkel a gumicsizma. A hídmérleg ott van a kapu mel­lett. Ezen keresztül jönnek és mennek a járművek. A mérleg­ház laboratórium is. Ketten dolgoznak itt, a hídmérlegei és a műszereket kezelik. Amikor ott jártunk, csak Vidák Fe- rencnével találkoztunk. Társa tanfolyamon volt. — Itt a laboratóriumban mi­lyen munkákat végeznek?' — A beérkező kukoricát mi­nősítjük. A száraz kukoricánál például a pörkölt szemeket mérjük, míg a frissen szedett- nél a tisztaságot, a törtszerre- ket és ami most a legfontosabb, a nedvességet. — Hogyan mérik a nedves­ségtartalmat? — A mintát ledaráljuk, ki­mérünk belőle egy dekát, és azt egy szárítószekrényben egy órán keresztül százharminc a tárolóterek Celsius fokon szárítjuk. A súlykülönbség adja meg a ned­vesség! fokot. Szárítás előtt rostálják a ku­koricát. A rosta kiszűri a »sut- kamaradványokat, az ipró ká­sát, és a fűmagokat is. — Szárítóink nuszonnégy órás üzemben dolgoznak. Ket­tő van: egy Sirokkó l’íi~as és egy osztrák licenc alap ián ké­ső ült Heyd típusú szárító Két cső halad egymás mel­lett, alig hetven centiméterre. Az egyikben még ned,7es s ter­mény. a másikban má- szá­raz. Két és háromnegyed óra szükséges ahhoz, hogy egy-egy szállítmány kikerüljön a szárí­tóból az utórostálóba Kukoricát jelenleg Csehszlo­vákiába szállítanak, illetve a keverőüzemben hasznai iák föl egy részét. Az átvétel reggel hat ó-ától este tízig tart, ám, ha szükség van rá, tovább is dolgoznak. N. J. Városi klub Siófokon Nemrég nyitották meg a Siófoki Városi Ifjúsági Klu­bot, a Csepel-üdülőben. Az igényeknek megfelelő irodal­mi-zenei programokat állítot­tak össze, illetve vetélkedőt. táncjátékestet, jutalmazási és ismerkedési estet. A Városi ifjúsági klub patronálói a Gáz- és Olajszállítás) Válla­lat. a Kőolajvezeték f ,'tő Vállalat, a Siótour. valamint a SZOT Csepel-üdülője. Nyolc m Kaposváron a Széche­nyi tér 3. számú ház kapuja fölött sárga tábla: Nyugat­dunántúli MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalat., Végig az udvaron apró mágánházák. Idős néni nyitja az egyik aj­taját. Hosszan kell menni a furcsa udvaron, míg leghátul megtalálja az ember a mű­helyt, az apró irodaházat. Az igazgató, Hencz Pál mondja a Szalma István nevét viselő brigádról: »Mindig le­het rájuk számítani. És ami igen tiszteletreméltó: mostoha körülmények között végeznek kitűnő munkát.« A kicsi műhely közepén ko- vácsüllö, szerszámosláda. A falon •MTI képtapéta takarja a vakolathullást. A brigád szerint ezek, illetve a, rajzszö­gek és gémkapcsok tartják a falat is. Azután átlátszó mű­anyag borítóban a brigád ju­talmazásairól szóló értesítők, a takarítási beosztásuk és egy katonasapka. — Imi, Egri Imre, aki az esztergapadon küszködik, tiszthelyettes volt, neki sze­reztük — mondja kacagva Nagypapa, a brigád vezetője, igazi nevén Péter Béla. — Mikor már nagyon- mérges mert mint mondja: lötyög a íöOífó, a fejébe nyomjuk. — iaokat könnyít a munkán­kon, így hát nagyon örültünk, mikor tavaly decemberben megkaptuk ezt a' más cég ál­lal kiselejtezett esztergapad'.!'. — folytatja a fiatal esztergá lyos —, csak hát olyan öreg nogy pontos munkát nem le­het rajta végezni. Pedig az em­ber törekszik, hogy tisztessé­ges darab kerüljön ki a keze alól. Juhász Gyula szerelő veszi át a szót: — Mióta megvan az eszter­gánk, azóta a műhely mun­kája könnyebb lett. Arról nem is beszélek, hogy korábban a vállalatunk idegen cégeknek adta ki az elvégzendő mun­kát, ök hosszabb ideig és drágábban végezték azt el, mint mi. Münnich István karosszéria- lakatos és hegesztő. Ű vázol ja a brigád feladatait. — Fő feladatunk a rakodó­gépek, gépkocsik, bálázógé­pek karbantartása és a fmlc- nv.mkák ellátása. Mi aKKor dolgozunk jól, ha a műhely előtti udvar üres, vagyis nem állnak ott javításra váró gé­pek. — Miután Somogyon kívül Zala is hozzánk tartozik — összesen 13 telephely —. sokat utazunk helyszíni hibaelhárí­tásra — kapcsolódik a be­szélgetésbe Végh Sándor autó­villamossági szerelő. Szántó János arról beszél, hogy az év elején kitűzték maguk elé: elnyerik a szó cia 'Sta brigád címet. — Különvállalásokat vet­tünk tervbe — mondja Pel- rohics István karosszérialaka­tos. — Rájöttünk, hogy Mar­csiiban, a szovjet lemezbáíizó köré védőházat kell építe­nünk. Ezáltal óvjuk a drága berendezést az időjárás ártal­maitól. Tabon vasdaraboló félautomata szalaggal gyors*- tottuk, egyszerűsítettük a munkát, és most készítjük a cseri telep számára az önt- 'őnytörőt. Szerszámosládákon, satu­padon ülnek félkörben mind a nyolcán, nekem a műhely egyetlen székét adták. Lel íze­sen mesélik: mindannyian dolgoztak már jobban fölsze­relt ir„ri üzemben de ebben a Hár m i e össze,ött közév ségben < rímmé] dolgoznak Csak a legfiatalabb, Balogh Pál hallgat, vagy Inkább fi­gyeli az »öregeket«. Nagypapa — miután mind egyikük így hívja, nekem is erre áll a toliam — előveszi a vasszekrényből a brigádnap* lót, melyben megtalálom a ki­segítő iskola igazgatójá rak köszönő sorait. Kiderül — erről nem is szóltak —, hogy szeptember 27-én kétségbe­esve fölkereste őket az igaz­gató. Váratlanul erős hideg állt be, és a gázművek nem volt hajiandó az iskola fűté­sét biztosítani, mert a kon­vektorok előtt nem volt védő­rács. Ez a nyolc ember aznap munkaidő után elkészítette az összes védőrácsot, utána éj* félig föl is szerelte. Október 4-én éjszaka 600 mázsa salakot lapátoltak ki a vagonból, s szállították az is­kola azóta elkészült sportpá­lyájához. — Vigyázzatok, hogy össze ne kenjétek az olajos keze­tekkel! — felkiáltással vissza­került a napló a helyére. Kutatom mitől ilyen jó ebben a- brigádban a légkör. Megtudom, hogy Nagypapa, aki vöröskatona volt, tizenhét éve dolgozik itt, tulajdonkép­pen köréje gyűlt ez a gárda. Itt a három kommunistának, a két munkásőrriek becsülete van. Négyen marxista közép­iskolába járnak, és a többiek is ' komolyan veszik a politi­kai oktatást. Büszkén mond­ják, hogy egyikük gépipar: szakközépiskolában tanul. Két társuk csaiádiház-építésében együtt segített a Közösség. Őszintén, nyíltan politizál­nak: mindenről van vélemé­nyük. Ha nem jön az éjjeliőr, ki tudja meddig beszélgetek a nyolc munkással, akikkel él­mény volt találkoznom. Gombos Jolán Somogyi Néplap] 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom