Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
Nappal szerelők, éjjel kombájnosok A brigád ereje összekovácsolódott kis csoport nemcsak a vállalatnak adott többet, hanem minden tagjának a munka, a művelődés, a barátság terén. Itt a szövetkezetben pnár volt egy szocialista brigád, tehát volt példa. A fiatalok pedig gyorsan belátták, hogy tizenhét embernek együtt nagyobbak a lehetőségei, mint külön- külön. Szívesen jöttek, és nagyon lelkesen csinálnak mindent, amit kér tőlünk a vezetőség, de számos terven felüli dolgot is elvállalnak. A műhelyben mindig akad munka. A babócsai Új Világ Termelőszövetkezet szerelői sem pihenhetnek. A gépeket »megviselte« a sár, a nehéz terep. A Babócsa környéki kötött talajok különösen nehezítették a munkát. így azután csaknem mindennaposak voltak a meghibásodások, gyakran érkezett olyan gép a j műhelybe, amelyiket nem le- | hetett a helyszínen megjavítani. Nagy erőpróbát jelentett! mindez., az embereknek. A { szocialista címért küzdő Elő- ‘ re brigád is megmutathatta, mennyit ér az összefogás a közös célért. Bakó József, a brigád vezetője mondja el,, mi ösztönözte őket brigád alakítására. — A műhelyben nagyon sok fiatal dolgozik, valamennyien tele energiával. A rendes napi munkán kívül szerettek volna valami pluszt adni a gazdaságnak, olyat, aminek «•látszata« is van. Erre csak akkor adódik lehetőség, ha szervezetten dolgoznak az emberek. — Mielőtt a szövetkezethez jöttem dolgozni — folytatja a brigádvezető —, előző munkahelyemen öt évig tagja voltam egy szocialista bri- _ , . gádnak. Tudom, hogy a jól Somogyi József Bakó József, az Előre brigád vezetője. I.oján Isi van Ezekkel a »terven felüli dolgokkal«, melyeket nem fektettek papírra, mikor vál-j lalásaikat meghatározták, különösen sokat segítettek a gazdaságnak. Hogy mik ezek? Például az, hogy a kukorica- betakarítás gyorsítása végett a napi munka után ők is kombájnra szálltak. Nem kérte tőlük ezt senki, nekik jutott eszükbe: biztosan örülne a tsz vezetősége, ha így is segítenék a kukorica betakarítását. — Egyik nap, éppen reggelizés közben vetette föl valaki: gyerekek, mi lenne, ha éjszakai műszakot vállalnánk kint a földeken? A javaslatot senki nem vetette el. — öten dolgoztunk, egy héten keresztül minden éjszaka. Napközben ugyanis nem volt szabad gép — mondja Lóján István. — így azután este, mikor a kombájnosok, traktorosok pihenni tértek, mi_ vettük kezünkbe a kormányt. « — Mikor pihentek? — Délelőtt — veszi át a szót Somogyi József. — Általában este hattól reggel ötig kombájnoztunk. délelőtt egy kicsit pihentünk, aztán délután a műhelyben javítottuk a gépeket. — Volt úgy — vág közbe Lóján István —, hogy négy nap alatt nem aludtam any- nyit, mint máskor egy nap. De az ember nem is vette észre, hogy fáradt vagy álmos. Két kombájn dolgozott állandóan. A harmadik tartalékként ott állt a tábla szélén. Ha a két működő közül valamelyik leállt, a szerelő- kombájnos átszállt erre a harmadikra, míg a társak az előzőt javították. Éjszaka ott a sárban nem volt könnyű javítani, forgatni a francia- kulcsot. meghúzni a sáros csavarokat. A szél, az eső nem volt olyan jóindulatú, mint a fáradtság, nem kímélte a’z embereket. MAI KOMMENTÁRUNK Irsaialn amertizádo — Az SZK—4-eSeken nincs vezetőfülke, az egyik éjszaka pedig szakadt a havas eső. Bizony, csúnyán megáztunk. Állva vezettünk, mert az ülésen kis pocsolya keletkezett, minden csuromvíz vált. Bejönni nem akartunk. Ne mondhassa senki ránk, hogy megijedtünk egy kis esőtől. Makacsul kitartottak. Nem a pénz hajtotta őket, hiszen az éjszakai pótlék ellenére sem kerestek annyit, mintha nappal dolgoztak volna. Meg akarták mutatni, hogy nem papírra vetett ígéretekkel, hanem tettekkel bizonyítják a brigád erejét. Aratták a kukoricát, majd rögtöh továbbszállították a szemet. Napközben a szerelőműhelyben találtuk őket. Kedvvel dolgoztak. Közülük néhányan most zsákokat hordanak a vállukon. Szerelőkből rakodó- munkások lettek, mert jelenleg ott van szükség a kézre. Dán Tibor Generációs problémaként emlegetik, hogy a vezetés »fiatalítása« kampányszerű, sérti az idősebb nemzedéket, pedig társadalmunk alapjait az idősebb generáció teremtette meg. Senki sem vitatja annak a nemzedéknek érdemeit, amely lerakta új társadalmunk alapjait. De az apa örökébe a fiú lép, és ez természetes, folyamat, nem pedig generációs probléma! Ha néhol, kampányszerűséggel illetik a «fiatalítástakkor annak az lehet az oka, hogy akik végrehajtják a párt káderpolitikai határozatát, nem értették meg annak lényegét. A határozat ugyanis nem statisztikai, hanem tartalmi igényű! A társadalom lehetőséget biztosít a munkáját mindvégig becsülettel végző, túl sokat is áldozó és, már elfáradt idősebbeknek a tisztes visszavonulásra, vagy erejükhöz és egészségükhöz szabott köny- nyabb beosztás választására. Társadalmi igény, hogy akik alkalmatlanok pozíciójukra, ne gátolják azokat, akik értékesebben tudnák szolgálni a haladás ügyét. Ez a követelmény — az ismert hármas követelmény — azonban általános jellegű, korra való tekintet nélkül!' A párt káderpolitikai határozata az elsőrendű feladatot az utánpótlás kiválasztásában, nevelésében jelöli meg. Vezetői tisztségre nem egy-két évre szánnak valakit, nyilvánvaló, hogy a legalkalmasabbak a fiatalabbak köréből kerülnek ki. A természetes amortizációt a társadalomban is újjal, frissel kell pótolni. A »csere« itt nem egyszerű mechanikus előmunkálatokat követel, hanem tudatos művelést, azt is mondhatnánk: tudományos hozzáállást. A kiválasztok és nevelők felelősséget vállalnak azért, hogy politikai, szakmai és emberi tulajdonságul: alapján szemeljék ki és neveljék utódaikat. Csalhatatlan-e mindezek megítélésében a jövőről gondoskodó vezető? Nem. Hiszen éppen ezért ajánlja a határozat a kollektív bölcsességet! Éppen ezért javasolja a párt- és a szakszervezeteknek, a. társadalmi és tömegszerveze- teknek a szoros együttműködést a káderpolitikai kérdésekben egymással és a gazdasági, állami vezetőkkel. Illogikus volna, ha egy-egy ember sorsáról, jövőjéről egy-egy ember döntene. Társadalmi ügyről van szó, tehát a közösségi megítélés lehet mérvadó! A párt belső jeleiének vonatko- ",zásában ez: pártdemokrácia; az állami életet illetően pedig: közéleti, szocialista demokrácia. S itt voltaképpen vissza is kanyarodtunk az alapkérdéshez: Sehol ne történjen a »fiatalítás« kampányszerűen, és a közösségnek is része legyen benne. Az adott körülményeknek megfelelően vonják be a fiatalokat a vezetésbe — testületekbe, tanácsokba, szervezetekbe, vezetőségekbe, képviseljék rétegüket, nemüket és korosztályukat. Ugyanakkor tisztelet, becsület a nagyszerű tetteket végrehajtó nemzedékünknek, amely megteremtette a társadalom alapjait. Ha »váltják a stafétát«, a stafétabot átadása folyamatos, megtervezett és humánus legyen. A jövővé vonatkozóan is elsőrendű fontosságú feladat ez. Cs. L. Közösség és kölcsönhatás Utat mutató számvetés Beszámol Volt, aki egy órával korábban még kinn a határban vetett, vagy a jószágot látta el. Az arcokon eltitkolhatatlanul ott vannak a fáradtság nyomai. Nem egy nap fáradtságáé, hanem a hetek óta tartó, a fizikai erőt és idegeket gyötrő küzdelemé. Most számvetésre gyűltek össze, méghozzá négy év munkájának értékelésére. A nagyberki pártszervezet az egyesült szövetkezet1 kommunistáinak felét tömöríti magába. Ahogy mondani szokták: «tiszta üzemi párt- szervezet a mienk.« / — A gazdaság évente készít zárszámadást a végzett munkáról. pártszervezetünk ugyancsak évente értékeli tevékenységét — mondta Frech József párttitkár —, de ez a mai taggyűlésünk kiemelkedik a sorból, hiszen a X. kongresz- szus óta eltelt idő erédmé- nyeit, gondjait, tapasztalatait összegezzük. A harminchárom ' kommunistából harminc ott ült az asztalok körül. Részt vett a tanácskozáson Dombóvári László, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára, Balogh Emil, a községi pártbizottság titkára és Bernáth Ferenc, a szövetkezet elnöke, a megyei párt-vb tagja. Teltek a jegyzetlapok, szaladt a toll, a vezetőség beszámolója önkritikusan, őszintén, az eredményekkel nem hivalkodva, a gondokat nem leplezve tárta föl mindazt, amit négy év alatt ez á pártszervezet végzett, illetve amivel egy kicsit még adós maradt. A teljesség igénye: nélkül hadd idézzünk néhány főbb tényt a nagyberki kommunisták tevékenységéből. A létszámban lényeges változás nem történt az eltelt négy ó taggyűlés a nagyberk év során, viszont tevé&enysé- . gükben jelentős minőségi és I tartalmi változást hozott ez az ! időszak. Javult a pártszerve- j zetben a fizikai dolgozók aránya, emelkedett a kommunisták szakmai és politikai képzettsége, mind céltudatosabb és hatékonyabb szervezeti élet bontakozott ki. A beszámoló szinte láttatni engedte azokat az erőfeszítéseket, melyek az első évek kedvezőtlen tapasztalatainak megszüntetésétől (határozatképtelen vezetőségi ülések, taggyűlések, passzivitás) a mába vezettek. A mába. mikor az esetek túlnyomó többségében aktív, alkotó vita jellemzi a szövetkezet kommunistáinak összejöveteleit. Ez azonban korántsem jelenti még azt, hogy minden vonatkozásban maradéktalanul megfelel a követelményeknek az alapszervezet. A beszámolóban is, a vitában is többször szóba került, hogy a téü politikai oktatás kívánt eredményessége azért maradt el, mert a szövetkezet kommunistái akár személyes példamutatással, akár mozgósítással nem teszik meg azt, amit joggal várni lehetne tőlük. Példa, a cselekvési egység, a bátor állásfoglalás gondolata, követelménye fő jellemzője volt ennek a kommunista számvetésnek. — Az állattenyésztésben szorít a munkaerőgond — mondta Sülé Gyula. — Sajnos tapasztalunk olyan jelenséget, hogy azok a tsz-tagok- akik korábban odaadóan dglgoztak a közösben, egyre inkább hál tsz-ben tat fordítanak, a háztájit tekintik elsődlegesnek. Arra kérem a párttagokat, elsősorban munkájukkal mutassanak példát, másodsorban érveikkel segítsenek megszüntetni ezt a túlzott háztáji-centrikus szemléletet. A további feladatokra, az újabban jelentkező gondokra utalt Sülé Gyula, mint ahogy ezekre irányította a figyelmet felszólalásában Dombóvári László is. Talán nem volt ez a taggyűlés olyan aktív, mint máskor szokott lenni, talán kevesebben mondtak véleményt, mint az négy év munkájának értékelésekor várható lett volna, az azonban bizonyos, hogy ez a számvetés hosszú időre utat mutatott a szövetkezet kommunistáinak: mi a legfőbb feladatuk, milyen módszerrel, milyen szellemben végezhetik még eredményesebben mün- kájukat az egész közösség föl- emelkedése érdekében. Azt hiszem, sokáig emlékezetesek maradnak a 72 éves veterán Kontra Józsefnek keresetlen szavai: — Mindig örömmel jövök a taggyűlésre. Szeretem a szövetkezetét, és itt tudom meg, valójában mi is történik gazdaságunkban. A fiatalok nem emlékezhetnek a kezdetre, talán azt hiszik, ennek így kell lennie, ez mindig így ment. Hát bizony nem. Keményen meg kellett dolgozni ezért, helytállni, példát mutatni. Ennek a kemény, következetes, határozott munkának a továbbfolytatására biztatom én a fiatalokat, ezt kérem ifjú elvtársaimtól. Vörös Márta A KOMMUNISTA embereszmény az a közösségi ember, aki nemcsak tudja, hanem cselekvő meggyőződéssel vallja is, hogy egyéni sorsa, boldogulása elválaszthatatlan a kis és nagy közösség, a szocialista társadalom lététől, aki nem csupán magának él, aki nemcsak a maga dolgaival, hanem a közösség ügyével is törődik; aki érdekeit alá tudja rendelni a közös érdekeknek; akinek törekvéseiben, vágyaiban tükröződnek a közös célok és törekvések; aki képes önzetlenül is dolgozni, áldozatot is vállalni, aki óvja, gyarapítja a közös vagyont. Ügy véljük, csakis a szocialista társadalomban alakulhatnak ki társadalmi méretekben ilyen közösségek. A szocialista közösség nem jelenti az egyének szerepének tagadását. Az egyént azonban nem ! elszigetelten, hanem mint a közösség tagját kezeli. Ez teszi lehetővé, hogy az egyén a legsokolda- , lábban a közösségben tud kibontakozni, csakis a szocialista közösségben szabadul meg mindenfajta ésszerűtlen korlátozástól. A közösség a legtermészetesebben tanít. A szocialista közösségben ismerjük fel,, hogy erőnk megsokszorozódik. Rájövünk, hogy többen többre vagyunk képesek. Érezzük az egymásra utaltságot és a közösség felel az egyénért, de az egyén is a közösségért. A közösségnek nagy szerepe van a reális önértékelés fejlesztésében, hiszen a társadalom, a közösség mérlegelése dönti el, hogy az egyén mennyit ér. Előfordul azonban, hogy van, aki a valóságosnál többre becsüli magát, gőgje, fölényes magatartása joggal vált ki ellenérzést. Mások viszont örökös szorongásban, kisebbrendűségtől szenvednek, gyámoltalanságuk, hiányos önbizalmuk folytán mind kevesebb feladatot tudnak ellátni. E szélsőségektől a közösség erejével meg lehet szabadulni. A közösségben bátorítást kap, aki kevesebbre becsülje magát, s a túlzott, alaptalan önbizalom letörhető. A szocialista közösségben fejlődik ki tehát az egészséges önbecsülés, amely nemcsak a közösség számára értékes, hanem az egyén boldogulásához is hasznos. A kommunisták nevelésének színterei a kommunisták közösségei: a pártcsoportok, pártalapszervek, választott pártszervek. Ezért fontos, hogy a pórt e szervezeteinek és szerveinek tagjait igaz kommunista közösségekké formáljuk. A közösséggé szerveződésnek folyamatában a munka egy jelentős része a kommunisták által és bizalmukból választott vezetőkre hárul. A közösség szervezésére számtalan módszert lehet alkalmazni. Mindenekelőtt reális követelmények támasztásával kell a közösséggé szerveződés folyamatát segíteni. A marxista közösségi nevelés sarktétele, hogy minél inkább követelünk valakitől, annál inkább becsüljük, értékeljük, tiszteljük azt az embert. Követelményt csak akkor támaszthatunk bárkivel szemben, ha világosan megfogalmazzuk a célokat, konkrétan meghatározzuk a feladatokat. A KÖVETELMÉNYEK természetesen az adott kollektívától függően sokfélék, de minden esetben elsősorban politikaiak. A párt politikája melletti aktív kiállás és munka; a párt határozatainak betartása és azok megvalósításáért folyó aktív küzdelem; a párt életében való cselekvő részvétel; a pártfeladatok és a pártmunka lelkiismeretes és pontos elvégzése — a számos politikai követelmény közül a legfontosabbak. Vannak erkölcsi követelmények, melyek szintén nélkülözhetetlenek: a szocialista munkához, a társadalmi .tulajdonhoz való példamutató viszony, a szocialista törvények tisztelete, a kommunista humanitás, az egymás iránti tiszteiét, megbecsülés, nyíltság, a magánélet tisztasága, feddhetetlensége. De mindezek csak akkor lesznek igazán követelmények, ha azokat ellenőrizzük, számon kérjük, különben ezek nélkül csak óhaj marad minden. A kommunisták közösségeinek kialakulásában jelentős feltétel a kommunista fegyelem fejlesztése. A nagy kornr munista nevelő, Makarenko szerin};: «a fegyelem megszépíti a közösséget«. Az emberben ősi vágyként él a rend és a fegyelem igénye. Nem szabad a .közösségek vezetőinek abba a hibába esniük, hogy népszerűségük érdekében lemondanak a fegyelem követelményéről. A fegyelmezetlenség megtörése, elnézése csak átmenetileg adhat népszerűséget, mivel a közösség bomlását, demoralizálását vonja maga után. A vezetők elvesztik tekintélyüket, az áhított népszerűség szertefoszlik. A kommunisták közösségeiben nagy a szerepe a demokratikus centralizmusnak, hiszen magas fokú és valóságos demokratikus öntevékenységre van szükség. Saját ügyeikben önállóan, felelősséggel, alkotóan kell dönteniük. Ugyanakkor képesnek kell lenniük magukat alávetni a központi akaratnak. Ez magas fokú eszmeiséget feltételez; az önállóság és az alárendeltség dialektikus egységét. Fontos, és gyakran okoz gondot a közösségekben az egyénekkel való foglalkozás. Ha szem előtt tartjuk a közösségi nevelés alapelvét, vagyis azt, hogy az egyénre is a közösség oldaláról és a közösség által hatunk, akkor az egyéneknek csak olyan magán jellegű problémájául kell és szabad foglalkozni, mely a közösséget érinti, azzal összefügg. Néhol végletes a felfogás és a gyakorlat. Vagy nem foglalkoznak olyan esetekkel, amelyek mind az egyénnek, mind a közösségnek kárt okoznak, vagy minden ügybe beleavatkoznak, olyanba is, amelyik csak az egyénre tartozik. Az illetéktelen, tapintatlan beavatkozás nem használ sem az egyénnek, sem a közösségnek. AZ ÚJ TÍPUSÜ közösség fejlesztésének csak néhány kérdésével foglalkoztunk. Nem szükséges bizonyítani, milyen sokoldalú kölcsönhatás szükséges ahhoz, hogy a kisebb és a nagyobb közösségek a kommunista ember- formálás igazi Kohóivá váljanak. Ebben szerepük van a közösség tagjainak és vezetőinek egyaránt. T. Gy.-né Somogyi Néplap] j
