Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

LGYIVIOMI UlÁZÁS Elefantföld gazdagsága Autónk a Nílus mellett kígyózó úton rohant. Nem kel­lett túlságosan messzire nézni, hogy a folyó menti zöld élő sáv szélét lássam. Ami azon túl van, az a terméketlen si­vatag. Nyomasztó elgondolni: Asszuán környékén megesik, hogy esztendőkig egy csöpp eső sem hullik. Márpedig víz nélkül nincs élet — nemcsak a folyóvölgyben élő emberek­nek, hanem a városban élők­nek sem. A Nílus vizének hasznosítása létkérdés Egyip­tomban, ezért is becsülik olyan sokra a szovjet segítséggel épült duzzSsztógátat és erő­művet. Az.ország 96,5 százaléka ho­mok- és kősivatag, csak a 36 ezer négyzetkilométeres Nilus- völgyben, 2800 ezer hektáron alakulhatott ki a mezőgazda­ság. Az 1971-ben átadott, szov­jet segítséggel épült asszuáni gát akár 800 ezer hektárral is növelheti a megművelhető te­rület nagyságát. Az Izisz-szentély. Megérkezésünk első napján kellemes útikalauzzal hozott össze bennünket a turistasze­rencse. A húszegynéhány éves fiatalember Kakaó néven mu­tatkozott be, és rögtön hozzá­tette, núbiai származású. Za­jos népszerűségnek örvendett Asszuán-szer te. Amerre elsik- lott vitorlás hajójával, a Peli- cannah köszöntek, integettek . neki. Nem késlekedett bemu­tatni kormányozó képességeit, : mesteri fordulatok után az j Elephantine sziget elefántokra | ban az egyik mohamedán szek­ta — Egyiptomban nincsenek követői — vezetője volt, s éle­te utolsó éveiben gyakran volt Asszuán vendége. Szakított a hagyományokkal, nem a többi egyházfő közelében, hanetn idegen földön jelölt ki magá­nak sírt. Mauzóleuma az egyik kairói mecset szerencsétlen utánzata', a fényűzés ellenére sem csalta ki belőlünk a leg­kisebb elismerést sem. Az asszuáni gyerek lélekvesztőjében a Níluson. Annál inkább készültünk megnézni Philae-szigetét, amely ' számos szentélynek adott otthont. Izisz-templomá- ra voltunk kíváncsiak. Az egyiptomi vallásban az öröklét istene Ozirisz volt. A mítosz egyik változata szerint, testvé­re, Széth fondorlatosán meg­gyilkolta, tetemét koponsóba zárta és a tengerbe hajította. Ozirisz nem sokáig maradt a habok birodalmában, mert hűséges felesége, Izisz megke­reste. életre keltette és fiú­gyermekkel ajándékozta meg. Széth nem nézhette Ozirisz boldogságát, ezért újra meg­ölte. Izisz és gyermeke, Hó- rusz ismét föltámasztotta Ozi- riszt, aki ezután örökre vég­zett Széthtel. Mondom, ez csak a mítosz egyik változata, Egyiptomban is sokféleképp mesélték, s a hazai könyvek is sok más részletről tudnak. Phiíae-szigetén Izisz istennő szentélyét időszámításunk előtt a negyedik században kezdték épífeni, e^t. is, a^4íPP?Ks*3i karnaki Amon templomot, csak később fejezték be. Az építészet értőinek leginkább a szentély római korban fölhú­zott kioszkja tetszett. A század eleje óta — amióta elkészült a régi asszuáni duzzasztógát — Philae-szigetét az év nagy ré­szében elöntötte a Nílus. A víz szerencsére nem okozott jóvá­tehetetlen károkat az Izisz- szentélyben, így figyelemre méltó nemzetközi összefogás­sal nekiállhattak megmenteni a falakat: Az első elképzelés az volt, hogy falakkal veszik körül, és egyszerűen kizárják a vizet, ez azonban nem sike­rült. Ottjártunkkor már a mó­dosított terv szerint folyt a, lá­zas munka. A szentélyt áttele­pítik egy néhány száz méter­rel távolabbi, biztonságos terü­letre. A napi »■látnivaló-adagtól'“ fáradtan kiültem nyolcadik emeleti szállodaszobám erké­lyére. A megszokottnál is na­gyobb zsivaj arra késztetett., hogy próbáljam kideríteni a hangok forrását. A Nílusban éppen úszóverseny folyt, és az alkalmi közönség szóval, dob­bal biztatta az ifjakat. Köze­lebbről is látni akartam a versenyt, itt ismerkedtem meg néhány diákkal. . Elkísértem őket az iskolába, s az úton megtudtam, hogy Egyiptom­ban héttől tizenkét éves korig kötelező az iskola. Ezután egy három esztendős előkészítő kö­vetkezik, majd újra csak há­rom év a gimnázium. Az egye­temre még mindig elég keve­sen jutnak el. (A 35 milliós or­szág 46 ..főiskoláján, és 6 egy«-, temén 220 ezren tanulnak.) Látogatásunk idején az egyiptomi parlamentben az oktatás körül éles vita kereke­dett. Több képviselő kifogá­solta, hogy item elég fegyelme­zett a tanítás, a mohamedán ünnepek számos alkalmat nyújtanak a »lógásra«. Az új­ságcikkekből ítélve alighanem vége szakad az egyiptomi gye­rekek »aranyéletének“, mert az eddiginél hosszabb lesz a tanítási nap és a tanév is. (Folytatjuk.) Pintér Dezső emlékeztető sziklatömbjei t mellett .suhantunk. - Asszuán- # ban sokat emlegették az ele- # fántokat, ami nem azt jelenti, # hogy a város tele van ezekkel * az állatokkal. Asszuán környé- ? két -valamikor Abunak, ijzaz ? Elefántföldnek hívták, mert ? állítólag az írott történelem ? előtti időkben itt valóban él-? tek elefántok, később pedig ? Afrika belsejéből ide érkeztek* az elefántcsont-szállítmányok. Ennél is nagyobb kincs volt örök időktől fogva a víz és az Asszuán-környéki gránit — a köböl évezredek óta páratlan művészeti alkotások születnek. Kakaó barátunk időközben valódi paradicsomba vezetett Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig $ [ Táncsics Mihály életregénye # Deák Ferenc ugyancsak elő Amilyen g; Pzékenv volt. Egyetlen éjszá­kká elolvasta a Népkönyvet, 'sőt az Adós fizess kéziratát bennünket. Egy hihetetlenül megjelentetésüket nem gazdag és illatos növényzetű, ■' sudár pálmákkal, egzotikus fákkal tűzdelt szigeten talál­tuk magunkat. A Kitchener szigeten nemcsak Egyiptom, hanem más földrészek növé­nyei és fái fogadták a látoga­tót. Az egyik pálmasor végén két zenész várt ránk, az egyi­kük dobformájú hangszeren, a másikuk vonóson játszott. Mu­zsikájuk olyan színes volt, hogy közelebbről is szemügy­re vettük hangszereiket. A bámészkodásból üzlet lett, ám nem okozott gondot számukra a búcsú a hangszerektől, mert amikor fizettünk, mosolyogva újakat húztak elő. Hivatásos asszuáni kísérőnk unszolt bennünket, siessünk, mert még Aga Khan mauzó­leumát is látnunk kell. Kézzel- lábbal tiltakoztunk: akad itt ezerszer értékesebb látnivaló a közelmúltban emelt, stílusta-j lan építménynél. Az öregúri nem tágított, tengelyt akaszta-i ni nem akartunk vele. hát kö-i • tűk III. Aga Khan India-# Ferencnek. 'pártolta. Tapasztalt politikus, 'képzett jogász lévén, azonnal 'látja, mit művelne Stancsfcs- 'csal a törvény, ha könyvei 'megjelennének. Kereken ki- ; jelentette: — Jók ezek a könyvek ^meg igazak is. Túlságosan (igazak! Semmi hajlandóság (bennem, hogy börtönbe jut­hassam kendet, Stancsicá, Mi­hály. • . . t Tehát az imént remélt párt. fogás is kútba esett. Megérti, hogy Deák Ferencnek okos az érve, de számára haszontalan. i Hiszen éppen az a legfon­tosabb neki. hogy írásai mi­nél szélesebb körben elter­jedjenek, minél többen ol­vashassák gondolatait, az i emberi jogokról, a társadalmi i haladás szükségleteiről, a haza érdekeiről. Hogy mind- l ezért börtönbe csukják? Ép­penséggel nem kívánkozik oda, de ha ilyen árat kell fi­zetnie eszméiért, bizony fölös leges aggályoskodnia Deák % / gyorsan csak tud, siet Pozsonyba. Egyenesen Schaiba könyvkereskedőt ke­resi. Már-már megállapod­nak, Schaibának nagyon tet­szik a Józan ész, mégis visz- szalép: úrrá lesz rajta félel­me, nem akar bajba kerülni a könyv bátor tartalma miatt. Mégis szeretne segíteni Stancsicson, vállalja hát, hogy titkos úton kijuttatja Lipcsé­be a veszélyes kéziratokat. Igénybe veszi Stancsics a segítséget, de eleinte csak annyi jelentőséget tulajdonít neki, hogy nem kell cipe- kednie. Később megtanulja becsülni a pozsonyi könyvke­reskedő jótéteményét. A hi­vatalos emberek a porosz— osztrák határon annyira meg­faggatják holmiját, hogy még egy ártatlan magyar—francia szótár is csakpem bajt hoz a fejére. Egyelőre azonban Bécsbe gyalogol, hogy onnan vonat­tal folytassa útját Prága fe­le. Szilárd benne az eltökélt­ség: ha kevés a pártfogója az ottani befolyásos férfiak kö­zül, akkor a maga embersé­géből juttatja napvilágra írá­sait. Ha kell, egész Európát bejárja, de minden áron rá­lel kiadóira. Prága kiábrándítóan hatott rá. Sokat hallott szépségéről, ezzel szemben szennyesnek látta; utcáin sok volt a kol­dus, a rongyos ember pedig rengeteg. Annál jobban rácsodálko­zott Örezdára, Szászország fő­városára. Elbűvölték a tiszta polgárházak, a szép virágos­kertek, a rangos paloták. Ar­ról ábrándozott, vajha egykor a saját hazája is ilyen váro­sokkal dicsekedhetne. , Szíve szerint bokáig időzött volna Drezdában, rendre-sorra ki­tanulmányozta volna, mikép­pen teremtették ily kedvessé környezetüket az emberek, de a »passzióra« nem volt ide­je." Sietnie kellett tovább, Lipcsébe, a könyvnyomtatás híres városába, hogy intéz­kedjék művel kiadásáról. Ha Prágában ő csalódott, akkor a tekintélyes és gaz­dag Lipcsében most ö okozott csalódást. Kértek tőle ajánló levelet — de ilyet ő nem ho­zott. Magyarul senki nem ér­tett, az pedig reménytelen vállalkozás lett volna.,, hogy ő maga lefordítsa írásai tartal­mát. Ruházatát furcsállták, szakálla, nagy bajusza nem vált előnyére a borotvált ké­pű németek között. Ha vala­ki szellemi ember — mond­ták —, lehetetlen, hogy ilyen közönséges külsővel rendel­kezzék. Honnan tudhatták volna, hogy a hazafias Stancsics Mi­hály szent ereklyeként viselte a durva védegyleti posztót?! Hogy nem készítenek Anglia, Csehország, Németország Korom nélkül, modem iskolában * Lévai látogatás Léva városközpontjától 15 percnyire a kis kertes házak után föltűnik néhány modern épület. Az iskolanegyed; utá­na már csak a szőlőhegyek látszanak. Szép a környezet, a kollégium legfelső emeletéről, mint egy kilátóból láthatjuk a várost. Tiszta a levegő, a diá­kok frissen tanulhatnak, csak az ablakot kell néhány percre kinyitni. Ide még nem ért el a nagyváros korma. Az ipari és a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola talál­ható itt, mi a mezőgazdaságit látogattuk meg, testvérszerző­dése van ugyanis az ádándi is­kolával. Kollárová Annával, az iskola titkárságának vezetőjé­vel és Krkosová Darinával, az SZM — az ottani KISZ — is­kolai elnökével beszélgettünk a szlovákiai mezőgazdasági szakmunkásképzésről, az otta­ni fiatalok életéről. — Az ifjúsági szövetségnek nálunk 180 tagja van, ezek kollégisták, a többi diák be­járó, ők a lakóhelyükön SZM- tagok. A kilenctag’ú elnökség hetenként tart ülést, értékeli a munkát, és feladatokat is ad. A közeljövőben'• lesz az egész évi számvetés. — Hogy működik önöknél a szövetség? ki lehet SZM-tag? — Az alapszervezetek már a megalakulás óta érdeklődési körök szerint jönnek létre. Amikor egy fiatal belép a szervezetben önálló feladatot kell vállalnia. bizonyítani, méltó rá, hogy közénk álljon. A fiatalok politikai iskolába is járnak, és kötetlen politi­kai beszélgetéseken is részt vesznek, ahol a tanultakról esik szó. Hasonlít tehát a SZM a ma­gyarországi KISZ-hez, mi is rátérünk az érdeklődési körök rendszerére, az áprilisi határo­zat szerint egyéni feladatokat kell vállalnia minden KISZ- tagnak. Szlovákiában már rég­óta ezt csinálják. — Mi az, amire büszkék, és mit terveznek jövőre? — A rozsnyói és a lévai já­rás1 televíziós vetélkedőjében veszünk részt, ennek egyik fel­adata volt a hulladékgyűjtés. Csaknem egy tonna rongyot gyűjtöttünk. Csehszlovákiában a mezőgazdasági tanulóknak országos sportolimpiája van, erre a mi iskolánk hívta föl a diákságot. A ping-pongverse- nyen két diáklányunk volt Prágában, a főiskolások között is helytálltak, harmadik díj­jal tértek haza. Legközelebbi tervünk: a felszabadulás har­mincadik évfordulójára 2000 óra társadalmi munkát vállal­tak a SZM-tagok. Beszélgetés közben átsétál­tunk a kollégiumba, Darina el­búcsúzott, ő még foglalkozást vezet — főzni tanulnak a lá­nyok. Anna Kollárová vette át a szót: — Koedukált kollégiumunk van, modern fölszereléssel. A klubteremben sok rendezvényt tartunk: vitákat, összejövetele­ket. A szobák közt tisztasági verseny folyik. A díjasok könyveket kapnak. Ahogy mentünk — több emeletet is megnézve, nehogy azt higgyük, »reklám« —, mindenhol nagy rend volt a 2-4 ágyas szobákban. Még a fiúknál is, akik a kollégista hagyományok szerint nem nagy hívei a katonás tiszta­ságnak. A falakon vagy a szekrények üvege mögött ké­peslapok, sok volt köztük a balatoni, pesti, még egy kapos­várit is találtam. — Nem véletlen — mosoly­gott Kollárová —, ez Ádánd- dal kapcsolatos. Minden évben a harminc legjobb diákunk oda megy nyári gyakorlatra. Per­sze ismerkednek. Egyszer ta­lán egy ilyen házasság is lesz. A klubteremben két tévé van. Egy Orion és egy színes Tesla. Ez ott sem olcsó mulat­ság. — A színes tv-t az SZM-ta­gok kapták a járási elnökség^ tői jó munkájukért. Nagy öröm volt, még most is állan­dóan nézik. A színes minden­kinek nagy élmény. Persze nemcsak a szórakozásra jut idő. Most nagyon készülnek a szovjet—csehszlovák barátsági hónapra, amely november 7-a után kezdődik. Komszomolista küldöttséget várunk a Szovjet­unióból. Fiatal szovjet katoná­kat is vendégül látunk; ünnep­ségek, bálok lesznek. — Az ádándi kapcsolattal milyen újabb terveik vannak? — A közeljövőben újítjuk meg a szerződést — öt éve volt az első. Természetesen újabb leveleket írunk és gon­dolom, kapunk Is, hisz nagyon jó barátok lettünk az eltelt idő alatt. Szeretnénk, ha a ma­gyarországi kollégák több6zöf jönnének el hozzánk. Ügy érezzük, mi már olyan sokszor voltunk Magyarországon, hogy nem tudjuk majcl viszonozni a vendégszeretőket. Ök, sajnos, kevesebbszer jöttek eddig, jó lenne pótolni. A búcsúzás előtt még meg­látogattuk, a lányokat a kony­együttesen sem olyan finom szövetet, amelyért fölcserélte volna a honi ipar egyszerű, egérszürke posztóját? Fáradhatatlan utánjárása1 mégis megtermetté első gyű­(haművészet tanulása Közben. i Itt nemcsak szakmunkások, 'hanem — a rögtönzött kóstoló ' is bizonyította — jó háziasz- ! szonyok is lesznek. A' központ felé, a kertes ap­mölcsét. Keil Ernst író és? ró házak között nem is gon- szerkesztő tüzetesebben ér-f dolna az ember hogy ebben a deklodott a müvek felöl, és af, , , . , . _ hallottak alapján elfogadta? kedves’ re®1 hangulatú varos­kiadásra a Népkönyvet. ? ban új toronyház épült kollé­Arra az esetre, ha sikere#giumnak' Amikor vége a mai lenne a műnek, nála hagyta# tanulásnak, élni kezd minden. Stancsics a Hunnia függet-# A sok fiatal láttán vehetjük észre, hogy milyen nagy. szük­ség volt erre a toronyházra. Luthár Péter lenségét is. Pénz nem került szóba. A szerző félt nagyobb összeget kérni, keveset meg nem akart, a kiadó pedig semmit nem ajánlott föl. De jól van ez így, csak f könyv legyen a kéziratból — ^ bizakodik Stancsics Mihály.# S megy tovább, Haliéba. Ám# A hűtőgép-tulajdonosok ér- ott hiába próbált kiadót ta-# dekeit szolgáló intézkedést Kó­láim többi munkájához. Si-#zott a Jászberényi Hűtőgép- kertelenül igyekezett tovább,# gyár, amikor módosította a a poroszok híres fővárosába,# RAMOVILL szövetkezettel és Berlinbe. # a Gelkával kötött javítási szer­Halléi kudarcáért a főváros? ződéseit ,A Lehel hűtőszekré­Alkatrészek a Lelteihez látnivalóival kárpótolta ma­gát. Drezdában megragadta a takarékosság, a szorgalom ál­tal teremtett tisztes polgári nyék javítását intéző két nagy országos szervizhálózat kijelölt üzleteiben a megállapodás ér­telmében a hűtőgépek egyes jólét. Egyszerűséget kedvelői kisebb alkatrészeit ezután áru- lelke most váltig háborgott a? shani is fogják. Kis értékű, há- Berlin körnvéki fejedelmi? zda“ *s kicserélhető alkalré- paloták pazarló fényűzése lát-* szekrő1 van szó — üvegpolc, tán. Korántsem hatotta megj üalkorlát, tojástartó, ajtórúgó Potsdam, Charlottenburg# stb- — amihez nem kell külö­pompaja — paraszti józansá gával fölmérte, mennyit iz­nösebb szakértelem. A Gelka és a RAMOVILL, valamint a , ... . .hűtőgépgyár megállapodása a emet kisemmizet-# sz,erint a jövő év első negyedé­tek a királyi nagyravágyá-? ben forgalomba kerülő jótállá­sért. ? si jegyeken már azt is feltűn­(Folytatjuk.) , tetik, hogy hol lehet' megvásá- , rolni ezeket az alkatrészeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom