Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-15 / 267. szám
it kapacs nem elég steril... tgy elmulasztott elsősegeiy ürügyen EGYIPTOMI UTAZÁS Különös esetről számolt be | tehát tizenkét óra után cseng egy felháborodott édesanya | nála a telefon, nem veszi Somogyváron. Boszndy István- föl... né a postán dolgozik: A »tünetek« beszélgető- Még októberben történt... Partnereim szerint egy alapvető okra vezethetők vissza: a körorvos túlzott anyagiasságára. Ezt a panaszt a községi vezetők már korábban továbbították, bizonyítani azonban nehéz, mert a beteg általában fél... S amikor házhoz megy | a körorvos — éppen az ápolónő helyett — akkor anna ára van. A férjemmel a szomszéd faluba mentünk egyik délután, s két tizenhárom éves fiam maradt otthon. A nevelőintézeti fiúk és köztük valamilyen viszály támadt, és az egyik ottani fiú fejbe dobta a fiamat úgy, hogy felhasadt a homloka és erősen vérzett. Egy másik fiú kíséretében a körorvoshoz ment, aki éppen akkor érkezett haza szabadságáról. Az orvos közölte, hogy nincs sem steril kapocs, sem steril tű — mindezt az ajtóban állva. »Van kocsitok, vigyen be apád Kaposvárra« — mondta az orvos. A gyerek arra hivatkozott, hogy a* szülők nincsenek otthon. Ezután a nyugdíjas körorvoshoz mentek. A hetvennégy éves orvos kapcsot, tűt sterilizált, remekül ellátta a sebet, tetanusz injekciót adott. De mondja, lehet ilyen? Hagyni, hogy egy gyerek vérző fejjel mászkáljon j De a gyerek mégis alapvető a faluban, s ráadásul nem rés- j sebellátás nélkül hagyta el a teilte ahhoz a körorvoshoz j rendelőjét. A másik »panaszKeszthelyi doktor asszisztense a felesége. A rendelést rövid időre megszakítva átvezettek három szobán. Az egyik szobában térdig púposodon a parkett. — Látja, így törődik velem a tanács. Ide sem jönnek ... panaszkodni én is tudnék. Az elmulasztott elsősegélyt más színezetű kiegészítéssel adta elő a körorvos. Szerinte arcon nem lehet kapcsolni, ez alaptétel. Lehet, hogy igaz. küldeni, akire már panaszt tett, mert egykori betegei még fölkeresték? Ez a lelkiismeretes eljárás?! Az anya jogosnak látszó kérdésével és panaszával a községi tanácson — a körorvost kinevező és felügyelő szervnél — kopogtattam. Szerencsémre három községi vezetőt, a párttitkárt, a tanácselnököt és a tanácstitkárt együtt találtam. Tudtak az esetről, és közölték azt is, hogy írásban továbbították a pa- | kakörülményeke£ naszt a Fonyodi Járási Híva- ; tál egészségügyi osztályvezetőjének, a rendelőintézet igazgató főorvosának. Az estetet ők is felháborítónali minősítetaz ra« a következőket felelte: — Anyagias vagyok? Nem tagadom. Maga nem az?! Mindenki az... Bizonyítsa be, hogy valakitől kértem pénzt. j Tudja, mennyi az alapfizetésem? Háromezer-kétszáz forint. És még ebből fizessek gyermektartást is! És dolgozom egy nagy körzetben! Az ápolónő helyett is ... — Ügy tudom, voltak ön mellett ápolónők. — Voltak, de elmentek. Egyrészt úgy utazgattak ide, másrészt a tanács nem biztosított nekik megfelelő munVissza a tanácsra. A párttitkár mosolyog: ték, és jogosnak ítélték az j — Fogadtam volna, hogy édesanya panaszát. j visszajön. A körorvosunk — Mi a véleményük a kör- j mindent meg tud magyarázni, orvos, Keszthelyi doktor te- j — A lakása állapota ... vékenységéről általában? — I kérdeztem a vezetőktől. — Szakmailag semmi kifogásunk ellene, de a munkastílusával — miként ez az eset ! is tanúsítja — baj van. Nem A tanácstitkár veszi át a szót: — Amit mondok, azt Számlákkal tudom igazolni. Néhány évvel ezelőtt félmillió forintért vettük meg azt a hámarad, nem maradhat meg I zat. Mikor idejött, megkérdez- mellette ápolónő... inkább | tűk: megfelel-e. Azt mondta, maga járja végig a fekvő tegeket. Ha a rendelési beidő, igen. Azóta háromszázezer forintot költöttünk rá. A parkett felpúposodott, igaz, esőzések nemcsak azt a házat nedvesítették át. De kint volt a ktsz elnöke és egy dolgozója, hamarosan kijavítják. Ami pedig az ápolónőket illeti: itt a tanácson jelentette ki a körorvos, hogy neki egyszer volt egy igazi ápolónője, egy bábaasszony, aki arra volt jó, hogy főzött. Tudom, neheztel ránk a körorvos az ilyen szó- vátételek miatt. A felesége például augusztusban — anélkül, hogy nekünk bejelentették volna — a rendes szabadságán kívül kint tartózkodott a balatoni villában a vendégeikkel. Természetesen kértem, hogy a fizetését arra az időre ne kapja meg ... A somugyvari tapasztalatokról dr. Hosszú Józsefjei, a fo- nyódi rendelőintézet igazgató főorvosával beszélgettem. Nem kellett »bemutatni« az ügyet, már tudott róla. Véleménye hasonló a községi vezetőkéhez. Jóllehet azt is megjegyezte, hogy a tanácsi vezetők jogkörüknek és igazságérzetüknek ! megfelelően még keményeb- í , ben — fegyelmileg — is el- j ; járhatnak az ilyen ügyekben. ! A panasz régi már. Olyan ese- j I tek is előfordultak, hogy ma- j gukat megnevezni nem akaró falusiak karikaturisztikus plakátokat ragasztottak ki, melyen az orvos anyagiasságát pellengérezték ki. Akkor — 1970-ben — az etikai bizottság fegyelmi eljárást is indított | ellene... Érdemes szó szerint idézni Hosszú főorvos szavait: — A régi körorvos valóságos lelke volt a falunak. Sze- | rették, tisztelték az emberek. Tudott az emberek nyelvén beszélni, befogadták maguk közé. Keszthelyi doktornak is jobb lenne ezt a példát követnie. Valóban. Visszatérve a kiinduló esetre, nem árt, ha van a rendelőben steril tű és kapocs, annak a kapocsnak azonban, amelyik a körorvost a községhez • fűzi, állandóan sterilnek, humánusnak kell lenni. Bosznayné panaszát természetesen kivizsgálják. A megoldás csak az lehet, hogy l a panaszügyek kritikus tisztá- I zása után az eseteken okulva ] folytatódik tovább a gyógyító munka Somogyváron. I Tröszt Tibor Amerre a nap elvonul A lcarnaki templom egyik részlete. Irdatlan riban még nem Luxornak, hanem Thébának hívták. A görög yauo\ Qron, | irocjaiomban először az Iliász említette: »Théba, Egyiptom városa, ahol a házak kincsektomeg kavar gott a kairói p. mi lesz itt a vonaton? Hama » san kiderü't, összehasonlít- I hatat a-ml több a bámészkodó, j keíTaAnak ‘tele.«Trróf mSáu’ mint i-. Ufas, s a kényeim ink egyáltalán nem forog veszély ben. Kétszemélyes hálófülkék- be hur-olkodtunk, s örömmel lát ik mmden fülkéin v m moidó, a kocsi tiszta. Csak a hőség' Epük útitársam t lakájából előkerült a hőmérő, a higiiystal a regvvenhurmas vonalna1 áih m*°. Mielőtt teljesen átadtuk volna magúnkat, a kétségbeesésnek, elindult a vopat, s rájöttünk, kiválóan működik a légkondicionáló. Mi magyarok kihúzhattuk magunkat a többi utas előtt — "ugyanis Győrben készült az egyiptomi expresszvonat minden kocsija. Jóformán egész éjjel egyvég- tében vágtatott a sivatagban, mígnem hajnaltájban megcsi- kordultak a fékek, s az állomás föliratából megtudtuk: Luxorba érkeztünk. Az arabok így hívják: el Kuszur, azaz A várak. Ezen a thébai és a kar- naki romokat értik. Kairótól 740 kilométerre délre terül el a város, amely Memphisz után a' legnagyobb szerepet kapta Egyiptom történetében. AkkoCerencsér Miklós 1 Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Ekkor már három gyermek apja volt, törődnie kellett családja biztonságával. Az ugyancsak józsefvárosi Tömő utcai ház állapota igen gyatra volt, rendbe kellett hozatni, mielőtt beköltöztek volna. Átmenetileg a Hatvani utcába — ma Kossuth Lajos utca — költöztek 1844—1845 telén, a Schmidunger-házba. Stancsies alkotókedve teljében egymás után írta műveit a ■ szűk lakásban. Minden munkája tele volt életképes , ötlettel, de mert elképzelései túlságosan merészek voltak, közlésüket megtagadták. Sza- lay László, a Pesti Hírlap szerkesztője volt az egyetlen, aki közölte néhány cikkét, de ő is csak álnév alatt. A sikertelen próbálkozások tetejébe igazi veszedelem szakadt a Stancsies családra. Gyermekek, szülök egyaránt feji tjásra. étvágytalanságra, örökös hányingerre panaszkodtak, hullott a hajuk, fogazatuk meglazult. Keresték a váratlan szerencsétlenség okát, mire kiderült: előzőleg aranyműves élt a lakásban, mesterségéhez sok higanyt használt, s ennek gőze éveken át bevette magát a falakba, és veszedelmes kipárolgás hozott bajt Stancsi- esékra. Tudta ezt Schmidun- ger in, a ház tulajdonosa, hiszen ugyanezért az okért költözött el az aranyműves, de hasztalan darvadozott előtte az öttagú család, közömbösen megvonta a vállát. Akármilyen is volt a Tömő utcai ház, Stancsies sürgősen odaköltöztette családját, ínségében nagy segítség volt, hogy Kállay földbirtokosné nevelőt keresett három gyermeke mellé. Még ahhoz is hozzájárult, hogy az övéivel együtt taníthassa az apa a maga három gyermekét. Szép tervet fundáltak ki: Stancsies is, Kállayné is az utazással egybekötött nevelést vélte a legszerencsésebbnek. Elhatározták tehát, hogy nagy utazókocsit építtetnek, ezzel járják be az országot, s a helyszínen tanulmányozzák a haza nevezetességeit. Kállayné vakon bízott gyermekei nagy tudású nevelőjében. főképp amióta olvasta munkáit. Elsősorban az Ész és akarattól volt elragadtatva. Azt is helyeselte, hogy Stancsies előbb hosszú külföldi utazást akart tenni: amit látni fog, annak hasznát gyermekei nevelése javára fordítja majd. Ösztönzését megtoldotta tisztességes pénzben! segítséggel in. Indult volna Stancsies, de halaszthatatlan dolga akadt még itthon. Sikerült kapcsolatot találnia Kossuth Lajoshoz, elvitte hát hozzá Hunnia függetlensége / című művét, hogv nyújtson segítséget kiadásához. Kossuthnak tetszett a mű, megüzente a szerzőnek: kéziratát Batthyány Lajos gondjaira bízta, s a gróf Hamburgba küldte sajtó alá a könyvet. így állt ügye Kossuthtal, amikor elkészült következő fontos műve, a Népkönyv, amelyet mellékcíme szerint polgárig katekizmusnak nevezett. Sietett vele Kossuth Lajoshoz. Az szívesen foglalkozott volna kérésével, de sürgősen Fiúméba kellett utaznia. Batthyányhoz küldte tehát, ígérve, hogy a gróf ezúttal is intézkedni fog. Stancsies a legnagyobb gyanútlansággal kereste föl a tekintélyes mágnást. Első csalódása az volt, hogy Batthyány Lajos nem fogadta. Második csalódása már sokkal komolyabb: a gróf titkára átnyújtotta neki a Hunnia függetlensége kéziratát, mely Kossuth szerint Hamburgban volt, sajtó alatt. Ez a kiábrándító mozzanat egyúttal azt is jelentette, hogy lehetetlenség szóba hozni újabb kéziratát. Lehet, hogy az alacsony származása miatti túlérzékenység volt az oka, mindenesetre a kelleténél is jobban megsértődött. Alig képes napirendre térni megaláztatása fölött. Mégis ez a csalódás adja meg az igazi hajtóerőt tervezett külföldi útjához. Amikor beszélt erről Kállaynéval, csak a tapasztalást tekintette célnak. Most eltökélte: maga keres kiadókat külföldön rengeteg kéziratához. hogy a városnak száz kapuja volt és mindegyiken kétszáz ember vonult, kocsikkal, lovakkal ... Théba időszámításunk előtt a második évezred közepén élte a virágkorát, miután egy idevalósi fejedelmi nemzetség egész Egyiptom fölött uralmat szerzett. Később az ország szíve és ezzel együtt a hajdani világbirodalom központja is lett. Nemcsak a város, hanem a helyiség fő istene, Amon is szédületes »karriert« futott be, egy másik istennel, Révei egyesülve minden élőlény leghatalmasabb ura lett. Az uralkodók igyekeztek túltenni egymáson, és minél pazarabb módon szerettek volna hódolni Anionnak. Ennek eredményeként született meg a karnaki templom, amely szédületes gazdagságéval és méreteivel a huszadik századi látogatót is megigézi. Szállodánk előtt konflisok várakoztak, s a kocsisok egymást túlharsogva ajánlották föl szolgálataikat. Szemre a legszebb kocsiba szálltam, de iegy-két méter után kiderült, • hogy csak a csoda tartja ösz- sze. Mukkanni se mertem, amikor a villogó szemű atyafi a lovak ^közé csapott, és azok vágtatni kezdtek a karnaki templom felé. Amikor megérkeztünk, nemcsak a sok csatát látott óriási épület húzta ki belőlem a mély sóhajt. Csak később tudtam meg, micsoda úton haladt az ócska konflis: Némi bonyodalom támadt útlevélkérelme körül, Szögé- nyi László helytartósági tanácsos magához hívatja, firtatja, mi keresni valója van idegen országokban. De végűig3 Nílus keleti oldalán elterülő kiállították számára az útié- * «templomot valaha szfinxekvelet. Stancsies útipoggyásza az a nagy börzsák volt, amelyet degeszre tömött kéziratokkal. 1846 június derekán szállt hajóra Pesten és Gönyűig utazott a Dunán. Málhája alatt roskadozva gyalogosan ejtette útba Győrt. Látni kívánta gombkötő öccsét, de fontosabb ok volt Zichy Ottó gróf fölkeresése. kel szegélyezett út kötötte ösz- sze a kisebbik, a luxori templommal. A karnaki templom — az antik világ egyik csodája — oszlopcsarnoka váltja ki az emberből talán a legnagyobb ámulatot. Százharminc oszlop tizenhat párhuzamos sorban ... A következő nap is csodákat tartogatott: a királysírokat. I. Thutmoszisz, az Újbirodalom egyik uralkodója elhatározta, nem föltűnő helyre — piramis- f ba —, hanem a sivatagba teZichy a Győr # metkezik. Nem azért környéki j erre a következtetésre. jutott hogy nemzeti párt egyik vezéralak- 4 megkímélje népét a piramis- megfordultak^ építés gyilkosán kemény munja volt, sokan szabadhegyi házában. Stan- csicsot is barátságosan fogadta, s azon melegében elolvasta a Népkönyvet. Jónak vélte, de kijelentette, hogy Deák Ferenc nélkül nem mozdulhat a titkos megjelentetés ügyében. Hívta vendégét: utazzanak Balatonfüredre, ahol Deák Ferenc tartózkodik; ha Deák tetszését is kájától, hanem azért, mert látta: a kőópítményéket kíméletlenül kirabolják. Théba közelében — a Nílustól nyugatra, tehát amerre a nap elvonul az éjszaka birodalmába — gyűrődésekkel, kopár völgyekkel teli kő- és homoksivatagban jelölték ki az örök nyugvóhelyeket. Sajnos, ezek sem kerülhették el a sorsukat, az ókori és a jómegnyeri a könyv, akkor va] későbbi rablók a király- kerhetik Pestről a központi sírok többségét megíalálták. A ellenzek támogatását. ' királyi temetkezési helyek igen Valósággal meghatódott | hasonlítanak egymáshoz, alap- Stancsics a gróf szolgálat- ) rajzuk majdnem azonos. A ré- készségétől. Ez valamelyest) gészek pontos leírása szerint kárpótolta Batthyány Lajos ) rendszerint három, _ egymást viselkedéséért. Lám, így is í követő folyosó látható bennük, lehet nagyvonalú egy mág- : amelyek egy előtermen keresz- nás: mindjárt befogat! és i tül a koporsókamrához vezet- Balatonfüredre kocsizik a jó > nek. A folyosók és a kamrák ügy érdekében. 4 falait ékesítő föliratok és kéi pék a fáraó túlvilági utazásá- (Folytatjuk.) g ról mesélnek. Eddig hatvankét királysírt fedeztek föl. A legszenzációsabb az 1922-es tudományos expedíció volt, amikor megtalálták Tútankamon ■ teljesen ép, évezredekig csöndben pihenő sírját! (A benne lelt tömérdek kincset órákig csodáltuk a kairói múzeumban.) Tutanka- monénál jóval nagyobb volt I. Szethosz száz méter hosszú sírja, de jelentősek voltak a Ramszesz-sírok is. Falfestményeikről, díszítésükről szerte a nagyvilágban ma is tudományos művek áradatát jelentetik meg. , Amikor a sírok mélyéből a napvilágra kapaszkodtunk, legszívesebben visszamenekültünk volna. Mintha egy láthatatlan kéz üveglencsét tartott volna a völgy fölé; a képzeletbeli fókusz napsugarakat zúdított ránk. Negyedórás buszozás után meglátogattuk az ala- báfitrom mestereinek műhelyét. A hőséggel mit sem törődve'angyali türelemmel viaskodtak a kővel, s ízléses figurák kerekedtek ki a kezük alól. Érdeklődésű n két megirigyelte egy közelben figyelő kereskedő, s mindenáron meg akarta mutatni eredeti gyűjteményét, amelyet »becsületszóra« a királysírokból szerzett. Természetesen nem mondott igazat. A fölmérhetetlen értékű kincseket Thébában — és mindenütt Egyiptomban — külön erre a célra létrehozott rendőrség vigyázza. Elsősorban arra van gondja, hogy a festményeket. szobrokat, falakat védje a turisták emléket gyűjtő kezétől. Az egyik este jót fürödtünk a szálló saját úszómedencéjében — ne feledjék: októberben! — azután elindultunk újra fölfedezni a várost. Kellemes keleti muzsika csalogatott bennünket egy kultúrház nagyságú sátorhoz, a bejáratnál a szíves invitálásnak igencsak megörültünk. Két hastáncosnő fölváltva vonaglott a színpadon, egy-egy kacérabb mozdulatukat a nézőközönség — kizárólag férfiak — hangos tetszésnyilvánítással fogadta. Azután pajzán dalok következtek, melyek ütemét mi is vertük a térdünkön. Az éjfekete hajú, tekintélyes súlyú művésznőnek tetszett a buzgósá- gunk, és ennek megjutalmazá- saként táncra kérte a barátomat. Semmi áron sem lehetett volna visszatartani, színpadra menet már fogalmazta is, mi mindent lehet egy ilyenről majd mesélni.., Ha »kiszúrja« az emberfiát egy igazi keleti szépség, megtanítja a hastáncra, közben rebeg a fülébe, mosolyog, magára mutogat... Nos, hamar kiderült, ugyancsak egyoldalú volt az »önzetlen« vonzalom. A luxori sztár ugyanis a szám végén nem szerelmes szavakat suttogott, hanem a táncért járó tisztességes summát követelte, egyiptomi fontban vagy amerikai dollárban. (Folytatjuk.) Pintér Dezsó
