Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

Egy lócsiszár virágvasárnapja Népművészeti hét Nagelschmidt: . . a fejedelmek a kardnak, va­gyis a közhatalomnak nem urai, hanem szolgái«. «... a kard ha­talma az egész közösségé!« H osszú idő óta új magyar dráma, s ráadásul ős­bemutató a kaposvári színházban! Igényes, nemes szövegű darabra esett a szín­ház választása: az erdélyi író második — ezúttal úgy véljük sikeresebb — bemutatkozása a Csiky Gergely Színházban. Sokféle elnevezéssel illetik a darah alapjául szolgáló Kleist-müvet; Sütő András krónikának titulálja, Benedek Marcell novellának, a műsor­füzet kisregénynek. Marad­junk talán ez utóbbinál, mind­járt azt a megjegyzést is té­ve, hogy nemcsak Kolhaas Mi­hály históriája, és ennek a ro­mantikus költésé Kleist által, hanem sok minden más is szol­gál a mű alapjául. Olyan élet­anyag, korunk olyan filozófiai, politikai, morális kérdései, me­lyek együttese ráirányította a szászországi történetre és Kle­ist művére Sütő figyelmét. Persze az Egy lócsiszár virág­vasárnapja korántsem valami­lyen kulcsdráma egy történel­mi vagy egy bizonyos etikai vetületű helyzet megértéséhez, hanem igényes adaptációja, asszimilációja a regényes kró­nikának; lehetőség arra, hogy olyan igazi dolgokról valljanak hősei, mint amit az írásunk ^mottójában idézett Nagelsch- midt mondott a hatalom kép­viselőiről, akik helyzetük nagyságától megrészegülve, küldetésüket tévesztve, önma- I gukat azonosítják a hatalom- 1 mai, nem pedig szolgálják azt. Münzer, Kálvin és Luther ko­rában, az öntudatára ébrede­ző polgárság környezetében, a parasztháborúk idején az egy­házi ideológia által szentesített feudalizmus nemesi kasztjával szemben korántsem hatnak Idegenül ezek az eszmék. Nern korszerűtlen filozófiai, etikai tételek konfliktusáról szólni, az időben, amikor nemcsak új vallási tételek üzennek hadat egyházi dogmáknak és vissza­éléseknek, hanem emberek, nemzetek fordulnak szembS, külpoli^kai és erkölcsi érde­kek ütköznek össze, s kitelje­sedik a történelem bonyolult, de rendkívül izgalmas, tanul­ságos folyamata: a reformáció. Kolhaas Mihály jószívű, a bonyolult világgal szemben tü­relmes, a lutheri mértéktartás szellemében élő lókereskedő története mégsem száraz tétel­drámában áll előttünk, hanem a gondolati és érzelmi forráso- j kát meglehetős szerencsével ötvöző színpadi játékban, amelyben szerves kapcsolatba kerül helyzet és jellem. Kolhaas Mihály lókereskedő a 16. századi Szászországban ellopott lovait — igazságát — követeli vissza. Először jám­bor, törvénytisztelő módon, aztán fegyverrel: türelmét és feleségét veszítve. Jogait ün­nepük a »virágvasárnapon«, s igazságkeresését ^üntetik ugyanaznap. A. láthatatlan ha­talmasok mindent visszaadnak és mindenért megfizetnek. A bitófa körül a lehető legab­szurdabb helyzet teremtődik. Mondhatni szinte tragikomi­kus hőst akasztanak fel. aki az imént még örült annak, hogy lovait s azok felszerelé­sét, sőt a szolga pipaszurkáló- ját is hiánytalanul kapta visz-i, sza, ám harcos igazságérzeté­nek büntetése: halál. Utolsó szavai a mindig is harcot vá­lasztó társat: Nagelschmidtet küldik arra az útra, amelyik Münzerhez — a lázadáshoz —• vezet, mert: "Az jó. Az a leg- rövidebb-". Zsámbéki Gábor igen ponto­san ragadja meg, és követke­zetesen emeli ki a leírt drá­mában érezhető erővonalakat, helyzetépítése és a jellemek^ megjelenítése az előadott drá­mában nemesen egyszerűsíti Éppen a jellemábrázolás lehe­tősége az egyik nagy erénye a műnek. Fakad ez egyrészt a hősök jellemére meghatározó figyelmet fordító romantikus Kleist-műből, de még inkább Sütő András drámaíró érzé­kéből. A színpadi tér mindvégig azonos, s néhány elem funkcionális mozgatá­sa révén állandóan változó is. > Pauer Gyula díszletei szász környezetet idéznek elénk. A szerény, de hangu­latilag fontos zenei anyagot Jeney Zoltán komponálta. Az előadással szemben két kifogást tehetünk. Külö­nösnek hat — meglehet —, de az elsőt mégis elismeréssel kell kezdenünk. Zsámbéki Gábor kimondott és nagyon tiszteletre méltó szándéka, hogy olyan műveket igyekszik színpadra vinni, melyekben a szép, irodalmi — s ezáltal is szépirodalmi — szövegnek előjoga van. Ez rendkívül nagy erény, de legalább olyan nagy feladat is. Sütő szövege forrástiszta magyarság, bib­likus stílusú — nemcsak az Énekek éneke ihletett felidé­zésétől —, s amit még javára írhatunk a szerzőnek: harmo­nikusan alkalmazta a széke­lye^ igen gyönyörű frazeoló­giáját, nyelvi szóképeit. Me; jegyezzük: a néhol zavaró, fölös, többszörös mondatösz- szetételt Zsámbéki és drama turgja egyszerűsítette is. A szöveg érthetőségével a szín-1 padi tolmácsolásban azonbanl! több szereplőnél baj van]; Hiányérzetünk nemcsak ab- 1 ból származik, hogy így nem élvezhetjük eléggé Sütő stí- | lusát, hanem a dialógusok 1 tartalma miatt is, hiszen a*vi- ; tákban egy-egy szónak, mon- j datnak rendkívül nagy sfylya van. Milyen jó lenne. ha Olsarszky Éva, Kun Vilmos, Szabó Kálmán és Molnár Pi­roska szép beszédét, érthető] közléseit is mintául tekintené^ némelyik szereplő. Sütő darabja és Zsámbéki j rendezése nem hagy kétséget I afelől, hogy ebben a drámá- j ban rendkívül nagy játékle- j hetőségek vannak. A darab j sikerét ez nagyban' megható- | rozza. A jellemábrázolás lát- j tán igencsak elismeréssel I adózhatunk sok fő- és epi- \ zódszereplőnek, de emiatt te- hető másik kifogásunk is. i Vajda László alakításáról mondhatnánk, hogy az abszo­lút jóság', ha lehetne ezt a jellefnvonást — akár csak el- , játszva is — abszolutizálni. Erénye, alakjának megindí- i tóan tragikus, szánalmasan, ; szomorúah .komikus öröme a 1 drezdai téren, a bitó alatt eb- í bői a jóságból fakad. Ez aj jóság azonban több helyütt)' gyermeki — majdcsaknem í gyermekded — filantrópiát' • sejtet, s nem a belső meg­győződés erejét. Igaz, árnya- ; j *****mmim Igényesen, sikeresen mutatkozott be a TIT megyei székházában Tamás Mária és Kovács Csaba. A fiatal keramikusok kiállításának sok a látogatója. Nem volt elé? a bérlet lat csupán ez a szép játéká­ban, de több férfias erő! hite­lesebbé tehetné a Kolhaas-fi- ! gurát. , Bach: Máté-passió Nagy sikerű hangverseny a Csiky Gergely Színházban választanak A z előadás legizgalma­sabb játékát Nagel- schmidt megformáló- ja, Szabó Kálmán nyújtja. Igaz, mint a főhős társa és vitaellenfele, szerepe is köz­ponti. Az ösztönös lázadó és a tudatos forradalmár határ-j mezsgyéjén álló embert állí-j tóttá elénk, aki nemcsak a vi-l lágba mar bele, hanem ön­magával is vívódik. Aki fel­ismer bizonyos dolgokat és van bátorsága, elszántsága nagyobb, tudatosabb felisme­rések nyomán cselekedni. A népi reformáció katonájá. Ha­sonlóan gazdag játék' Molnár Pv/oskáé: anya és feleség, el­szánt és kiszolgáltatott. Luthert Kun Vilmos kelti, életre, szigorú, határozott,! akár egy kőszobor,' és a kompromisszumok biztonsá­gával félelmetes is. Bővebb méltatást érdemelne Olsavsz- ky Éva, Koltai Róbert, Re­viczky Gábor és Hunyad- kürty István alakítása. A ne­mes urakat életre keltő sze­replők elmosódottak, talán éppen a szövegmondás hiá­nyosságai miatt. Tröszt Tibor A Pécsi Filharmonikus Ze- \ müvet nekar és a Liszt Ferenc Kó- i tásra, melynek hangjaira i rus kiváló szólistákkal, Lász- j évtizedek, vagy ennél is több I ló Margit, Barlay Zsuzsa, Fü- I idő »minősítése« került. lop Attila, Gáti István, Sinkó György és Borsay Pál közre- j működésével nagy sikerű hangversenyt adott hétfőn es­te Kaposváron, a Csiky Ger­gely Színházban. Bach Máté- passiójának az előadásával megkezdődött a megyeszékhe­lyi hang verseny évad. A zene- irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszemét csillogtatta meg az előadás. A korábbi évek tapasztala­tával szemben egy-két esz­tendeje, s különösen tavaly óta föllendülőben van Kapos­váron a zenei élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a hétfői hangversenyre meg kellett nyitni a színház »kakasülőjét« is, az előadás előtt pedig már nem lehetett jegyet kapni. A pénztár abla­kába kikerült: »Minden jegy elkelt.« Az idén több bérletet vásároltak a muzsika fránt érdeklődők, a zenerajongók; végül kevésnek is bizonyult. A nagyszerű Bach-elöadás mellett az is élmény volt, hogy így érdeklődik a közön­ség' a zene iránt. A zenei életet semmi sem fejlesztheti annyira, mint a színvonalas produkció. Fokozottan így van, ha a zeneirodalomból olyan Egyszer minden zeneművel kapcsolatban fölvetődik, va­jon időálló lesz-e? Mikor dől­het el ez a kérdés? Az 1729- ben bemutatott Máté-passió száz évvel a lipcsei Tamás­templomi bemutató -után kelt igazán életre. A berlini Sing- Akadémie 1829-es előadása bi­zonyította: a Máté-passió ze­neirodalmunk igazi gyöngy­szeme. Mendelssohn bocsátot­ta időben és térben útra Bach nagyszerű muzsikáját, melyet most a hírnév és az újra tör­ténő megszólaltatás kettős igézetében hallottunk. A mű epikai felépítésének lényegét a I^áté-evangéiium megfelelő részei adják, az utolsó vacsorától Jézus halá­láig. A passió első része a lé­lekben zajló drámát mutatja be, a második rész a tragédia külső mozzanatait bontja ki. (Érdekességként: a Máté-pas­bemuta- | sió megírása után öt évre a Lukács és Máté evangélium alapján Karácsonyi oratóriu­mot szerzett Bach. A terje­delmes mű a családi élet ben­sőséges boldogságát sugárzó zenei idill.) Emhez a témavi­lághoz tartozik a Húsvéti ora-1 tórium, a Magnificat, a János- passió. A passió — így a Máté-pas­sió is — összetett zenei él­ményt nyújt. Kórus — kóru­sok —, koráldallamok, áriák, recitativók, elő- és közjáté­kok viszik előre a drámai cse­lekményt. Uralkodó szerepe itt a kórusnak van. A Máté- passió külön értéke az áriák dallamgazdagsága. ­Mindez kielemezhető az Antal György »ezényelte mű megszólaltatásából is. A lebi­lincselő Máté-passió szug- gesztív élményt nyújtott Ka­posvár zenebarátainak. S egy­ben sok fiatallal szerettette meg — talán éppen először — Bach muzsikáját, a zenét. H. D. Folynak az előkészületek megyénkben az 5. országos úttörőparlamentre. Az idén november 23-tól 28-ig Szege­den gyűlnek össze az ország minden részéből az úttörőkül­döttek, hogy megvitassák kö­zös kérdéseiket. A parlament jelmondata: Miről beszélnek a tettek? Somogybán minden iskóiá- ban összegyűlnek az úttörők, és megtárgyalják, hogy mit visznek tovább a- küldöttek az ő gondjaikból a városi, járási és a magasabb szintű parla­mentekre. Két iskolát látogat­tunk meg, a lengyeltóti és a nagyatádi úttörők tanácskozá­sát. Két különböző rendez­vényt láttunk- Lengyeltótiban a tanáriban épp akkora volt a zsongás, mint kint a folyó­son, a tanárok éppúgy izgul­tak, mint az úttörők. Elindul­tunk a mozi félé, ott tartották a plenáris ülést. Ünnepélyes keretek között nyitották meg. a parlamentet. A bevezetőben szerepelt az is: » ... ez a ti ta­nácskozásotok, javasoljatok, beszéljetek-..« Bizakodva in­dultunk vissza az iskolába, ahol a gyerekek hat munka- csoportban készítették elő a határozati javaslatot. Itt lett volna a vita. A rendezvény legfontosabb része, az úttörő önkormányzat »fóruma«. Ez azonban elmaradt. A szekciók­ban felügyelő tanárok — már felügyelni sem kellett volna, Két úttörőparlament Forma és tartatom A tanú legföljebb vezetni — szinte órát tartottak. Sajnos nem­csak azt mondták el, ami rá­juk tartozott, hanem azt is, amit az úttörőknek kellett vpl- na megvitatni. A szekciók után vissza a moziba- A szekcióve­zető pajtások — az ő tevé­kenységük is csak névleges volt — megtartották a beszá­molót-, a többiek elfogadták. Megválasztották a küldötteket. A parlamentet ünnepélyesen bezárták. A formák megma­radtak, szépek voltak, de a tar­talom, a parlament szó jelen­tése elsikkadt. Nagyatádon a keret ugyan­ez volt. A nagyobb lehetősé­gekhez mérten Valamivel dí­szesebb, a zászló behozatalát fanfárok jelezték, a mozi na­gyobb és fényesebb volt- A leg­feltűnőbb eltérés az arányok­ban mutatkozott: Lengyeltóti­ban a plenáris ülés volt hosz- szabb és a szekciók elenyésző- ek; itt a formákra kevesebb idő jutott, de a tartalmas mun­kacsoporti vitákra több. Az idei parlamentek — az országos is — hat csoportban dolgozzák fel az úttörőélet leg­fontosabb kérdéseit. Törvé­nyünk tettekben; Vidámság, játék, szórakozás; Úttörőéle­tünk a lakóterületen; Űttörő- nyár; Úttörőéletünk az isko­lában; Felkészülés a kisdobos­ígéretre, az úttörőfogadalom­ra és a KISZ-tagságra. Száraz felsorolás. Nagyatádon a gye­rekek töltötték meg tarta­lommal- Néhány javaslat a számtalan közül: — Kövessük a kaposvári pajtások példáját, válasszunk testvérvárost, hívjunk meg szovjet pionírokat. — Az úttörőszobában most szertár van. Akik az utcán jár­nak emiatt és rosszalkodnak, azokkal mi lesz? — Az úttörőtörvény tizes pontja azt írja: Az úttörő edzi testét... De télen hova jár­junk, ha nem lehet kirándul­ni- Az uszodából elzavarnak. Legyen olyan hét óra itt, ame­lyik csak a gyerekeké. — Vannak gyerekek, akik nyáron háromszor is nyaral- i nak, de vannak, akiknek a | szülei nem bírják ezt pénzzel. | lottam: Az új parkerdőben létesítse­nek egy tábort, ahova olcsón el lehet jutni! — A tanárok szólnak, ha az iskolában flakonnal focizunk, Nem tudok róla sokat. Hat­vannégy éves, alacsony, ősz hajú ember Hegedűs István. A Vas—Műszaki Nagykereske­delmi Vállalat nyugdíjasa, tős­gyökeres kaposvári» — Az unokaöccse vagyok annak a Hegedűs Józsefnek, akit 1920-ban agyonvertek a detektívek... Ennyit mondott a bemutat­kozás után. Ez lett a mottója beszélgetésünknek. S ez a , , , , mondat, mely a Sötét ügyek mondjak, hogy kérjünk labdát, cifnű sorozatunkban jelent de ha kérünk, nem adnak. meg: >A kaposvári detektívek Minden munkacsoportban j bemutatkozásul »agyonvallat­igazi parlamenti hangulat volt. A gyerekek zúgtak, su­sogtak, megbeszélték a dol­gokat, azután fölemelkedett a szószóló és elmondta a kérdést, javaslatot. A szekcióülések Után újra a moziban gyűltek össze a par­lament részvevői és vendégei- Jelen volt Dorcsi Sándor, a Nagyatád Városi Pártbizottság titkára, Németh Jqjios, a me­gyei úttörővezetői tanács elnö­ke és Tamás Lajos, az úttörő- csapat vezetője.« Itt a szekció- vezető táhárok tartották a be­számolót, de azt mondták el, amit a gyerekek akartak; Len­gyeltótiban ez épp fordítva történt. A küldöttek megválasz­tása és a határozati javasla­tok elfogadása után az iskola életéről szóló fiímet nézték meg a gyerekek. Kifelé a mo­ziból mindenkitől csak azt hal- az egész nagyon jól Sikerült. A gyerekek arcán is látszott, örömmel végezték komoly munkájukat. Luthár Pclcr ták« Hegedűs József háborús rokkantat, egy több gyermekes családapát.” Ennyit tudott a cikksorozat írója egy bűntény­ről. i A tanú jelentkezett. Tízéves | volt akkor Hegedűs István, ; amikor a korra oly jellemző j eset történt. S a tízéves gye­rekben kitörölhetelen nyomot i hagyott a gyilkosság. Hogyan ! történt? — 1920 január 27-én He- j gedűs József lakásán megje- j lent egy detektív. »Előállítót- | ta« az IrányKDániel utcai ren­dőrségre. Mert előző este a Bőhle-féle vendéglőben ggy katona tárcájából eltűnt a pénz. A katona szerint hatezer 1 korona volt benne, a kocsmá- | rosné viszont azt vallotta, hogy j csak egy ezres és némi apró rúból csonkán tért vissza. Jobb kezéről hiányoztak az ujjak. Nem tudta eredeti szak­máját, a szobafestést folytatni, így lett cukorkaárus. El kel­lett tartania magát és felesé­gén kívül négy gyerekét is. Csonka kézfejét fekete, ujjat­lan kesztyűbe rejtette. — Bevitték a rendőrségre — ártatlanul. Ketten vallatták. Le kellett húznia a cipőjét. A meztelen talpára zuhogtak az ütések. Nem vallót. Hiszen mit is vallott volna? Űlom- bottal kiverték a fogát. Hogy elájult, kannaszám öntözték vízzel. Mikor magához tért, hazamehetett. A felesége ko­csit hozatott, azon vitték. Az egyik kínzója még odakiáltot­ta: »Holnap újra a viszontlá­tás gyönyöreit élvezzük majd!« És úgy is lett. Újra bevitték a félholt embert. Az Irányi Dániel utcai épület emelete visszhangzott az ütésektől. Szíjjal, kézzel fojtogatták, uj­jatlan kezét kificamították. A kisagy is megsérült. Ez volt a végzetes ütés. Hiába rohantak vele a kórházba, a beszállítás után meghalt. — Az újságók már hiába álltak ki mellé. Életre támasz­tani semmivel sem lehetett... A tanú, az unokaöccs még ma is borzalommal eleveníti fel az akkori eseményeket. A lehetett a tárcában. Ki került I sajnos nagyon jellemző esetet. gyanúba? Hegedűs József ku cséber. Ártatlanul. (A kucsé- ber cukorkaárust jelent.) Ott sétált az asztalok között, kí­nálta az áruját. Édességet, szentjánoskenyeret, fügét. Is merték minden kaposvári ven déglőben és szórakozóhelyen. Hegedűs József az első hábo­Reszket a keze, ahogy az egy­kori újságokban lapoz. Emlé­kei már bennünk is súlyosod­nak ezután. L. L. ti /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom