Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

J Összekovácsolédás N em is olyan körtnyű magát elfogadtatni' az új vezetőnek a mun­kahelyén. Erre döbbent rá közeli ismerősöm, aki elhagy­ta a régi üzemet, új munka­helyre ment, immár nem be­osztottnak, hanem brigádve­zetőnek. Tíznél több embert bíztak rá. Ahogy mondta: még min­dig hiányzik neki a régi kö­zösség, a megszokott környe­zet, az összehangolt cselek­vés. Ott, a régi üzemben, már egymás gondolatát is ismer­ték. Igaz: nem volt béke mindig, de hol nincsenek súr­lódások? S azt sem tagadja: néha nem volt1 elégedett a brigádvezetőjével, ilyenkor vitatkoztak' is. Hívták az új helyre, jobb beosztásba, kedvezőbb fizetés­sel, hát ment; Nem minden fenntartás nélkül. Tudta, hogy nem lesz könnyű embereket irányítani. A maga rátermett­ségében kételkedett egy kis­sé, nem a mások — a beosz­tottak — hozzá való viszo­nyulásában. Rokonszenves szakmunkás ismerősöm — immár brigád- vezető — megjelent tehát az új munkahelyén. »Hát ez lesz az?« — ilyen hangulat fogadta. Az idősebbek túl fia­talnak, a fiatalok pedig ta­lán túl idősnek értékelték. Ki tudja? Mindenesetre akkor érezte először: nem lesz könnyű munkája. Nem is lett. Emberséges hangon elmond­ta, honnan jött, milyen mun­kát végzett a korábbi mun­kahelyén. Meghallgatták, s nem szóltak semmit, így mint közösség, mint tömb, egyöntetűen viselkedtek. Kü- lön-külön azonban mind más­képp. Volt olyan fiatal lány, aki villámgyorsan kirűzsozta a száját, leáimította, elöl a blúzát, dllegette-billegette ma­gát a »kisfőnök« előtt. Volt, aki félrehívta, hogy a másik »viselt dolgairól« • tájékoztas­sa. S olyan is akadt, aki kife­jezetten hideg volt vele szem­ben. Most, utólag már- megmo­solyogja az akkori magatar­tásformákat ő is. Akkor azon­ban gondolkodóba esett. Fi­gyelte embereit munkh köz­ben, ebédszünetben, egymás közt. Nem detektívként kém­kedve ki »titkaikat«. (Bár volt olyan eset is, amikor arra nyitott be az egyik he­lyiségbe, hogy róla beszélnek. Nem túl hízelgő szavakkal1.) Nem bánta az időt; elment a megyei könyvtárba. Lélektani könyvekben bogarászott. Sok mindenben segítettek ezek a könyvek, prost is hálával gon­dol vissza az ilyen »súgókra«. Mikor aztán körülbelül »felkészült« a beosztottaiból, »haditervet« dolgozott ki az összhang megteremtésére. Külön-külön is beszélgetett velük. A fiatalabbakat kifag­gatta kedvenc énekeseikről. Az üzemi rádióban ezek után gyákran csendültek fel a ked­vencek számai. Tanácsokat adott a »gyerekeknek« sza­bad szombatjaik; vasárnap­jaik haáznos eltöltésére. Be­szélgetett az »üregekkel« is. Gondjaikban, bajaikban segí­teni igyekezett. Több fájó »tüskét« húzott .ki belőlük, amelyeket nemegyszer félre­értés miatt kaptak az üzem­ben. Személyes példával bizo­nyította, hogy a munkafegye­lem mindenkire — a brigád- vezetőre még inkább — köte­lező. És ez akkor is igaz, ha egyszer — délutáni műszak volt, melynek csak tízre lett volna vége — azt mondta: »Tudom, hogy mindenkit ér­dekel a televízió éjszakai fjlmje. Hajtsunk rá, hogy el­érjük!« Ráhajtottak. Időben elvé­gezték az aznapi munkát. V itás kérdésekben kiállt az »övéi« mellett. Ta­lán akkor lettek iga­zán az »övéi«. Utána már nem morgott senki, s a háta mögött sem beszéltek róia tartózkodva. Belátták addigi cselekedeteiből, hogy komo­lyan gondolja: »A maximális pontossággal akarom végezni a munkámat. Ezt kérem min­denkitől.« összecsiszolódtak. Ha a ré­gi munkahelye szóba került, azt mondja: »Most tudom csak, hogy az ottani brigád­vezetőmnek nem is voltköny- nyű dolga.« De ezt már mosolyogva említi. L. L. 107 konténert vettek az áfész-ek Őszi a nyári ellátásról Egy kis megbeszélés sertésszállítás előtt. Amikor a FŰSZÉRT bala- 1 tonboglári fiókjánál jártunk, javában folyt a szokásos sze­zon végi munka: leltároztak. Október első hetében a Bala­tonnál az utószezon is véget ért, így könnyen megvonható a nyár 'gyorsmérlege. Ilyen mérlegkészítésre kértük Apáti István fiókigazgatót. A bog­iáriak ellátási körzete elég nagy, Szántódtól Balaton- szentgyörgyig ők szállít­ják a vendéglátó , egy­ségekbe, ABC-kbe, ki­sebb üzletekbe és az üdülőikbe az árut. Ezenkívül a megye belső részében is akad tennivalójuk: hozzájuk tarto­zik Marcali, Somogyvár és Karád környéke is. Mivel az utóbbi évek nagyszabású rak­tárfejlesztési“ programja szá­mottevően javította a tárolási körülményeket, meet inkább arról érdeklődtünk, hogy a nyáron sikerült-e előrelépni a szállításban? — Egész évi forgalmunknak a felét a három nyári hónap­ban: június—július—augusz­tusban bonyolítjuk le. Ilyen­kor kétszer annyi ember dol­gozik a fióknál, mint máskor. Az őszi és a téli hónapokban összesen öt gépkocsi viszi az árut, ezek száma nyáron 16- ra nő. Leginkább amiatt fáj a fejünk, hogy évről évre szin­te lehetetlen embereket talál­nunk, akik kísérjék és lerak-, ják az árukat. Próbálkoztunk már azzal is, hogy egész té­len át foglalkoztatjuk azokat, akikre nyáron majd számí­tunk, de hiába . .. Amikor kitavaszodott, itthagytak ben­nünket. Túl sok munkahely között lehet választani a Ba- laton-parton, ez az igazság. A bogiári fiók járművei 350—400 helyre is befordul­nak a nyári szezonban. A sokféle »küldemény« szállítása jól szervezett munkát, lelkiis­meretes, hozzáértő árukezelést a szállítást. Az árukísérők zárt tételeket kaptak, ame­lyeknek mértékegysége a leg­egyszerűbb: darab. A koráb­ban sokszor körülményes ad­minisztrációt és a sokféle cso­magolás, árúismeretét meg­követelő áruszállítás ezzel lé­nyegesen egyszerűsödött. Ugyanezt mondhatop az áruk átadására, is. A konténerek bevezetésével naponta ötször is fordulni tudunk, míg a ha­gyományos szállítási módsze­rei csak 2—3-szor. További előrelépést jelen­tene, ha az ipar maga cso­magolná konténerekbe az áru­ját. A tapasztalatok azonban így is kedvezőek. A kiskeres­kedelem szintén támogatja a szállításnak ezt a módját, ugyanis a nagykereskedelem­ben jelentős előnyök az áfész- és állami kereskedel­mi egységekben ugyanúgy je­lentkeznek. Ezeket az előnyö­ket a maga hasznára is for­dítva három áfész: a bogiári, a marcali és a máriai össze­sen 107 konténert vásárolt, hogy ezzel is segítse a jobb, gyorsabb, pontosabb áruszál­lítást. A konténerszállítás kiter­jesztésének jelenleg csak egyetlen akadálya van: a Ba­latonnál igen sok üzletbe nem férnek be a ládák, s csak .13 nagyobb egység kaphat így árut. A szállítás jelentős ré­sze tehát még mindig a régi, hogyományos módszerrel tör­ténik. A helyzetet nehezíti, hogy nagyon sok a kis alap- területű gomba, falatozó, tej­ivó, butik stb., amelynek nincs, vagy alig van raktára, s így képtelen az előírt két hétre elegendő készletet tar­tani. Ráadásul a balatoni FÜSZÉRT-fiókok a régebben megszűnt üdülőellátó válla­lattól örökölte a tej- és a húskészítmények forgalmazá­sát is, ezzel tovább aprózódik a munka. i — Szerencsére nyáron —- mondja a fiókigazgató — a megye egyéb helyeiről — a kaposvári, a barcsi fióktól — kapunk kisegítőket. Így tudjuk az üdülővendégeket naponta friss áruhoz juttatni. Cs. T. A vállalatoknál, gazdaságok- I gádtag meglátogatása terme- ! mennének a dolgok«. Egy új nál a kongresszusi munkaver- ; stetes dolog. Ha valamelyik ! telepen mindig nagyon sok a seny a félidejéhez érkezett- A ' társuk”házat épít, ők-is kive- j gond. Ezek . a gondok elsősor- számos felajánlás — mellyel a j szik részüket a közös' munka- j ban az ő vállaikra nehezednek. XI. párt kongresszust köszön- 11>61- j Az egyre javuló eredmények tik az üzemek, brigádok —egy Szabad idejük egy részét is j azoi ban azt igazolják, hogy a része már teljesült. j a sertéstelepen töltik. Szeret- , Tessedik brigád tagjai nem­A csurgói Zrínyi Termelő- I nék, ha minél előbb »rendben [ csaa ígérnek. Tesznek is. D. T. szövetkezetben — ahol négy szocialista brigád dolgozik -j- a kombájnosok és a borsóbeta- karítók versenye már véget ért. A szövetkezet vezetősége értékelte a teljesítményeket, és a legjobbak jutalomban ré­szesültek. A kombajnosoknál például az első helyezett 1000 forint jutalmat kapott. A búza 1 millió 60 ezer fo- I rint többletbevételt hozott, a borsónál a tervezett fölött még j 250 ezer, a repcénél 125 ezer j forint bevételhez jutott a gaz­daság. 1 A termelőszövetkezet kilenc . I ágazata között ,is verseny fo­lyik- Itt a feladat a minél na­gyobb nyereség elérése. Ez a verseny majd csak év Végén dől el, de máris vannak ered­ményei. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a tehené­szetben a tejtermelés mégha- ~ ladta a tervezett szintet. A A brigádok közül a sertés- j szaktelepen dolgozó, a szocía- j lista címért küzdő Tessedik I Sámuel brigádot kerestük fel. I Az ő munkájukat dicséri a csi­nos környezet. A húsztagú bri­gád tagjainak nagy része fia­tal; szakmunkás. Az alapító tagok közül hárman: Marovics Péter, Porrogi Imréné, Gál Já­nos a Szakma ifjú mestere- vetélkedőn első helyezést értek el­— Ezer forint jutalmat kap­tunk. Fölemelték a fizetésün­ket is. — Lengyelországi jutalom- üdülést nyertünk. — Brigádunk nevét más vi­déken is megismerték — mondják egymás szavába vág­va. A három győztes. Megalakul! a Dé!-Zselic Termelőszövetkezet Egyesült a visnyei, a hedreheiyi és a kőkúu gazdaság ] ki. A gazdasági fejlesztés mel­Munkanap és ünnep 1974 október 4-e a három zselici I szövetkezetben- A visnyei, a J kőkúti és a hedreheiyi terme­lőszövetkezet tagságának életé- j ben valami új készül. Reggel 8 óra: Ünneplő ruhás j emberek csoportokba verődve j mennek az utcán, szinte egy- i időben mindhárom községben. ! Az idegen szemével ítélve itt | J vagy búcsú — vagy valami na- j A brigádtagok nemcsak j gyobb esemény' készül, munkatársak, hanem barátok is. Egy-egy névnap közös meg­ünneplésé, egy-egy beteg bri­lett a szociális támogatásokra is nagy ügyeimet fordítanak. Minden nyugdíjas, járadékos 100 forint havi nyugdíj-ki­egészítést kap (270 fő), a nyug­díjasok háztáji földjét ingyen megművelik, a betegek és más okból rászorulók egyedi elbírá­lás alapján esetenként segélyt is kaphatnak 500—1000 forint összegben. Támogatják a köz- művelődést. a sportolást stb. A szép tervek hallatára az Reggel 9 óra: Megkezdődnek I íl-‘0s de a fiatal munkaképes a kijelölt helyeken a közgyű- tago.v *s néha elerzekenyultek. lések. A termek mindenütt ki­Egy ismerős asszonnyal be­szélgettem a múltkor. Amikor a gyermekeire terelődött a szó, elsírta magát, csak úgy ömlött belőle a panasz. A két lánya már középiskolás, családi pót­lékot azonban még soha életé­ben nem látott, a férje min­den fizetéskor ezzel egészíti ki a zsebpénzét, többnyire elszó- rakozza a haverjaival. Azt hit­tem, hogy egyedi üggyel ismer­kedem mqg; óvatosan azért máshol is érdeklődni kezdtem, vajon van-e ilyen panasza kíván. A munkaerőhiány azon- j más asszonynak'is. Kiderült, Az asszonyok kapják a családi pótlékot! ban mindezt egyre nehezeb­bé teszi. Hogy a nyári- sze­zonban eleget tudjanak tenni szállítási feladataiknak, új módszerekkel próbálkoznak 1973 óta. Már két szezon ta­pasztalatait összegezhetik. — A kis konténeres szállí­tás — mint várható volt — lényegesen meggyorsította, egyszersmind egyszerűsítette ! hogy bizony nagyon soknak. Csak épöen szégyellik elmon­dani, nem tesznek egy lépést sem, hogy az a pénz, melyet az állam a gyermeknevelés költségeinek kiegészítésére ad, valóban arra jusson. A Megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság jól ismeri ezt a problémát- Gyakori, hogy megjelenik egy-egy 6Író édes­anya, aki elpanaszolja: nem a gyermekeknek jut a pótlék, el­költi a férj, segítsenek, ha tudnak. A hasznos tanács so­hasem marad el — sajnos ezt a lehetőséget nem nagyon is-- pierik az asszonyok! —: for­duljanak a városi vagy a köz­ségi tanácshoz, s ha igazolja, hogy a' férj a családi pótlékot nem a rendeltetésének megfe­lelően használja fel, akkor a továbbiakban az asszony ne­vére küldik. A fő baj az, hogy nem az anya kapja a családi pótlékot, ; aki a k-osztról, a gyermek ru- í házasáról, bölcsődei, óvodai, I később iskolai költségeiről I gondoskodik, hanem az apa. A családipótlék-rendelet egész Jelleme olyan, hogy nem tük­rözi teljesen a hők egyenjogú­ságát, s kiváltképpen a társa­dalom életében bekövetkezett változásokat. A nyolc évvel ez­előtt kiadott alaprendelet — a sok módosításról most nem be­szélek — csak azt mondja ki. hogy mikor adható családi pót­lék az anya jogán, tehat ter­mészetesnek veszi, hogy a csa­ládfői?!), a férj kapja ezt. Azt hiszem elég, ha a szovjet gya­korlatot idézem: a családi pót­lékot az anya veheti fel a mun­kahelyén, ha pedig tanul, ak­kor az oktatási intézményben. A férj csak akkor kapja! ha az asszony nem dolgozik, nem tanul! S ez a nagy különbség­Nem minden család gondja ez, mégis nagyon soké! Ami nem jut a családi pénztárba, az éppen a gyermekeket káro­sítja meg. Most, amikor olyan nagy tömegben dolgoznak a nők, nálunk is megvalósítható lenne, hogy ők vehessék fel a családi pótlékot a munkahe­lyükön, vaey ha az nem társa­dalombiztosítási kifizetőhely, akkor az ő nevükre adják pos­tára. A helyes nő- és családi [ politikánk biztos alapot ad ahhoz, hogy változtassanak a családipótlék-rendeleten. A gyermekekért érdemes! L. G. ősinek bizonyulnak. Itt van a község minden mozgásképes szövetkezeti tagja, nyugdíjas és aktív dolgozó. Feszült fi­gyelem, megérkezik az értesí­tés, hogy Visnyén, Kőkúton, Hedrehelyen mindenütt együtt a tagság, szinte teljes a létszá­ma Mindhárom községben je­len vannak a járási szervek képviselői is, a közgyűlések megkezdik munkájukat. Köny- nyű a szövetkezet vezetőinek a dolga, mert a meghívóval együtt eljuttatták a tagsághoz az alapszabály-tervezetet és azt az összegezést, melyet azelő­készítő bizottság készített az egyesülés jelentőségéről. Mind­össze egy-két hozzászólás hangzik el, a döntés .szüksé­gességét méltatja. Jön és megy a jelzés a községek között. Megtörtént a szavazás: ki­mondták az egyesülést. Az új nagygazdaság összte­rülete 4376 hektár. Néhány gondolat a szövetkezet tervei­ről : fejlesztik alaptevékeaysé- güket és a faipari tevékenysé­gét. Jelentős férőhely-átalakí­tással növelik a tehénállo­mányt- Mintegy 2000 anyaju­hot szereznek be, így 30Ó0-es anyajuhállományt alakítanak tagok A közgyűlések színhelye már a baráti beszélgetésé. De a nap programja még nem ér véget, délután találkozik a három volt tsz tagsága Vis­nyén, a fatelep ebédlőjében- Délután negyed kettő: A visnyei faüzem ebédlője zsú­folásig megtelik. Az egyesült tsz vezetőségét, bizottságait vá­lasztják meg, a magasabb ve­zetői munkakört betöltő dolgo­zók fizetését állapítják meg. A nyílt szavazás a tsz új nevét szentesíti. A gazdaság új neve: visnye—kőkút—hed reh ely i egyesült Dél-Zselic Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet, Visnye. A titkos szavazás ered­ménye is rövidesen ismertté I válik. Az egyesült tsz elnöke Pspp József visnyei tsz-elnök, I helyettese Fodor Lajos, a kő- j kúti tsz elnöke. A bizottságok ! elnökeit és tagjait is teljes egyetértésben választják meg- Munkanap és ünnepnap volt október ,4-e. Három dél-zselici szövetkezet új útra lépett. Kálmán Sándor Somogyi' Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom