Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-04 / 232. szám
Harminc éve történt... I SZEMLE Az utolsó lehetőség C salódottan vette tudomásul Dalnoki Miklós Béla vezérezredes, hogy a grófnő — Horthy Miklósné bizalmas barátnője — nem csevegni jött a Kárpátokba, a előkészületeidet tett volna, így azután a nyilasok még aznap átvették a hatalmat, őt magát .pedig letartóztatták. Hasonló sors várt mindazokra, akikről kiderült, hogy közük kísérlethez. Dálnoki Miklós Béla például táviratot kapott a front német parancsnokától, amelyben felszólította, hogy jelentkezzen cservonyeci főhadiszállásán. A tábornok tudta, hogy ez mit jelent, ezért az éj leple alatt vezérkari főnökével és segédtisztjével átkelt a’ fronton. Liskón Petrov vezérezredes, a IV. ukrán front parancsnoka fogadta, és tájékoztatta a magyarországi állapotokról, a frontokon kialakult hadihelyzetről. Közölte, hogy Az így létrehozott magyar hadsereg megfelelő szovjet páncélos, tüzérségi és légi támogatást kap, hogy hatékony akcióba kezdhessen a németek ellen, Magyarország felszabadításáért. A tábornok levelet írt tíz, tartott kényelmesen berendezett had- I volt a csődbe jutott kiugrási seregparancsnoki főhadiszállásra. Üzenetet hozott a kor- mányzónétól: az amerikaiak és az angolok elutasították a különbéke kötésére tett javaslatot, s azt a választ adták I-Iorthynak, hogy forduljon a szovjet kormányhoz. Erre valószínűleg hamarosan sor kerül, s a tábornok készüljön fel, hogy szükség esetén e lépést támogassa. A vezérezredes maga sem szimpatizált az ország német megszállásával, de képtelen volt elhatározásra jutni, még kevésbé cselekedni. 1944 szeptember utolsó napjaiban újabb látogatót kapott, ez alkalommal Faraghó Gábor csendőr altábornagy személyében, akit két civil kísért Husztra, és utasítást hozott a kormányzótól, hogy a vezérezredes segítse át őt és kíséretét a frontvonalon. A furcsa különítmény tagjai — Faraghó csendőr altábornagyon kívül grór Teleki Géza, Horthyné bizalmasa, és Szentiványi Domokos egykori kanadai követ — baj nélkül átjutottak a tűzvonalon, és megérkeztek a szovjet állásokba. Még aznap — október elsején — délután külön - gépet bocsátottak rendelkezésükre, amellyel Moszkvába utaztak. A szovjet fővárosban Kuznyecov vezérezredes, a hadsereg főparancsnokságának képviselője fogadta őket. Gondoskodtak megfelelő elhelyezésükről, s az előzetes megbeszélések után megkezdődtek a tárgyalások a fegyverszünetről. Akkor azonban kiderült, hogy Faraghónak nincs írásos meghatalmazása a háborúból való kilépést tartalmazó megállapodás aláírására. Ebből a kellemetlen helyzetből Kuznyecov vezérezredes segítette ki a magyar delegációt. Faraghóval megíratta a Hor- thynak szóló üzenetet — amelyben írásos felhatalmazást kért —, s a Szovjetunióban tevékenykedő magyar kommunista csoport által használt rejtjel segítségével rádiógramként továbbították Horthynak. Amikor a rádió- gramot elküldték, akkor jutott eszébe Faraghónak, hogy küldetése így is csődbe jutott, hiszen a Várban nem tudják megfejteni az ismeretlen rejtjelkulcsot. Másnap reggel a kormányzó kabinetirodájában Borhy őrnagynál Kis János csepeli, vasmunkás jelentkezett, aki négyszemközt maradva Bor- hyval közölte, hogy kész segítségére leryii a Moszkvából érkezett rádiótávirat megfejtésében. Borhy először le akarta tartóztatni Kist, de amikor utánajárt, kiderült, hogy az éjszaka folyamán valóban érkezett rádiótávirat Moszkvából, és nem tudnak vele mihez kezdeni. Kis János azután pár perc alatt megfejtette az üzenetet, s másnap már indulhatott is a megbízólevéllel Moszkvába a futár, i , . . . . \ Ricsi is milyen rossz volt a aki nem volt mas, mint maga > bölcsődében; mindig harapott) segítségüket kérve az akcióhoz. Közülük azonban egyedül Csabay ezredes vállalta a megbízást, a többiek elfogták és kivégezték, vagy a németeknek adták át a Dálnoki levelével érkezett futár katonatiszteket. Csabay is elkövette azt a ballépést, hogy hadosztályparancsnokát írásban tájékoztatta elhatározásáról: nem harcol többé a németekkel együtt, hanem ellenük fordítja katonáit. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert mielőtt bármit is tehetett volna, elfogták és kivégezték. C sabay ezredes egyéni tragédiájában a magyar nemzet tragédiája a ^ szovjet főparancsnokság j tükröződött. A sorsdöntő órák- kesz rendelkezésére bocsátani j ban a magyar uralkodó osz- a környéken elszállásolt 30 j tályt képviselő politikusok és ezer hadifoglyot, akiket szov- i tábornokok teljesen tehetetle- jet fegyverekkel szerelnek föl. j neknek bizonyultak, képteleMegjelent a Somogy Befejeződött a demokratizmus- ,,vita"' nek voltak élni a Szovjetunió által nagylelkűen felkínált lehetőséggel. Egyesek szovjet- ellenességükkel, mások tétovázásukkal játszották el az utolsó lehetőségét is annak, hogy a magyar nép, tengernyi vért és mérhetetlen szenvedést elkerülve, tevékenyen ! Megjelent a Somogy leg- [ j újabb, 3. száma. A szemle hagyományaihoz híven ismét a szépirodalmi tér- | ! mésből válogat első fejezeté- ; I ben. Változatos lírai skálát lá- | tunk — Takáts Gyula új ver- j j seit is egyebek között —, az 1 egyetlen megjelent novella Kirí ya László: Holdfény az iro- ! dában című írása igen seké- 5 lyes, sablonos történet kevés ] eredetiséggel. A szülőföld és irodalom ta- j nácskozás referátumának és ! korreferátumának ismertetésére most nem térünk ki: Tüskés Tibor és Berták László eme írásaival már találkozhatott hasábjainkon az olvasó. Figyelemre méltó tanulmány Laczkó Andrásé, aki a világkép maiságát elemzi Takáts Gyula lírájában. Érdemi összkép természetesen csak a második rész megismerése után alakul ki majd az olvasóban. Ha a vita idézőjelbe is tehető, az iskolai élet demokratizmusáról az eszmecsere mindenképpen érdemes volt, ha minden pontján nem is volt érdemi. Igen rokonszenves Szili Ferenc összegező gondolatsora és problémafelvetése: vajon miért nem gyakorló pe... . , , .. , részt vehessen a hitleri fasizaltala .megbízhatónak tai lőtt ) mus szétzúzásában, hazája ezredparancsnoknak, és tájé- j felszabadításában. köztatta őket elhatározásáról, j K. A. dagógusok — miért csak ex- nevelők — mondták ' el véleményüket. Ehhez tegyük hozzá, hogy a zárszó megi vlsakor már a vita elindítója sem iskolában pedagógus. A szerkesztőségi zárszó nem hagy kétséget afelől, hogy' »megdöbbenve« vehető tudomásul a pedagógusok elzárkózása, s ez bizonyos mértékig következtetni ' enged a pedagógusok közéleti érdeklődésére, az iskolai élet demokratizmusának színvonalára is. De csak bizonyos mértékig! S esetleges »bántó« következtetések levonása helyett helyes, hogy így befejezik a véleménycserét. A témát azonban, úgy véljük, nem »jó néhány év múlva« érdemes elővenni, hanem a vita kapcsán. Szili érzékeny felvetéséből kiindulva akár a pedagógiai kabinet, akár a megyei pedagógiai társaság, akár a tanítóképző — vagy mindezek együttes felmérő részvételével — időszerű lenne most szembenézni azzal, hogy milyen az iskolai demokratizmus Somogybán. A Társadalom és gazdaság rovat más természetű, de nem kevésbé időszerű témát dolgoz fel igen átfogóan’: Guba Sándor a szarvasmarha-tenyésztési program fontosságát, Győri József e tenyésztés fejlesztését, Sárái József pedig a tsz- i gazdasági tevékenységi kör j bővülését elemzi. Az ilyen jól orientáló, ismertető tanulmányok lényeges közhasznúsága mellett az külön érték, hogy még a gazdasági szakemberek | figyelmét is jobban ráirányít- j ják a Somogy című szemlére. A Szülőföldünk rovat immár megszokottan nívós és izgalmas. Olsvai Imré tanulmánya Dél-Dunántúl hangja Bartók \ zenéjében címmel á klasszikus muzsikában következetes elemzéssel mutatja ki a somogyi népdalok nyomait. Idősze- I rű és fontos a Gönczi-monog- ráfia közzététele — Fülöp István munkája —, három részletben közli a szemle. Vörös ' Károly pedig Somogy földraj- ■ zi neveit fogja vallatóra, az újkori történelmi események j nyelvi tükröződését mutatva ki. A megye kulturális eseményei, s az új kötetek szemlézése mellett figyelemre méltónak tartjuk Heisz Károly ösz- szegézö írását Somogy kórusmozgalmáról. * * T. T. Vengerszkij Perekat Ipari televízió az oktatásban Ember Lajos emlékére-A Vásárosnaményi I. sz. Ä1- < fizikai jelenségek folyamatát. talános Iskolában az oktatás megkönnyítésére, illetve a tananyag jobb elsajátítása céljából igénybe vették az ipari televízió alkalmazását is. A hallgatók a képernyőn figyelemmel kísérhetik a különféle Az ipari televíziót oly módon is hasznosítják, hogy például rögzítik a tornaórák eseményeit, és azt visszajátszva kijavíthatják az esetleges hibákat. Képünkön: Fizikaóra televíziós kamerával. Csak IllOSt lenne 80 éves, és még 25 sem volt, amikor elesett a világszabadságért, a magyar nép szabadságáért az oroszországi polgárháború egyik magyar internacionalista hőse: Ember Bajos. / 1894. október 6-án Kolozsváron született. Már gimnazistaként bejáratos volt a Gali- lei-körbe. 1913-ban érettségizett. Mérnök akart lenni, s a Műegyetemre iratkozott. A tehcnika törvényei mellett azonban a társadalmi haladás kérdései is foglalkoztatták. Szabó Ervin előadásai, Ady versei lelkesítették. Meggyő- ződéses híve, harcosa »a láz ifjú seregének«, a magyar társadalom megújítására készülő század eleji fiatal reform- nemzedéknek. Az első világháború kitörésekor leveleiben a háborút a világtörténelem »leggyalázatosabb gaztettének« nevezte. Elítélte a szociáldemokrata és a radikális párt lapjainak pál- fordulását. 1914 őszén behívták katonának,. s 1915. július végén a galíciai frontra került. Innen kelt leveleiben maró gúnnyal írt az Osztrák— Magyar Monarchia hadseregében uralkodó reakciós, embertelen szellemről- 1915 októbe-1 kongresszus megalakította a rében orosz fogságba esett: a sztretyenszki (Szibéria) hadi- fogolytáborba került. A februári forradalom után kapcsolatba került a bőlsevi- kokkal: 1917 decemberétől, amikor Sztretyenszkben létrejött a szovjet hatalom, egyik szervezője lett a hadifoglyok szocialista-internacionalista szervezetének és vörösgárdájának. Ember Lajos az elsők között volt, akik a Szovjet Oroszországban élő magyar hadifoglyok közül megértették és másokkal is törekedtek megértetni: 1917 októberének szocialista forradalma — a magyar munkások és parasztok forradalma is; győzelme és a proletárhatalom megszilárdulása az ő jövendő felszabadulásának is záloga. Ezt hirdette szóval és írással, tet- I teivel pedig példát mutatott. Ember Lajos a sztretyenszki magyar internacionalisták— kommunisták küldötteként részt vett a szibériai hadifogoly-szervezetek irkutszki kongresszusán (1918. április 15—25.), amely hitet tett az orosz proletárforradalom, s a világforradalom mellett. A VARGA DOMOKOS ölyök- óstolgató Borhy őrnagy, s aki ugyanazon az útvonalon jutott át a fronton, mint Faraghóék. Ilyen előzmények után, 1944. október 11-én a szovjet külügyminisztérium épületében írták alá azt a megállapodást, amelyben Horthy megbízottai vállalták a Szovjetunióval szembeni hadicselekmények beszüntetését, a megszálló fasiszta német hadsereggel való szembefordulást. A megvalósításra azonban nem került sor. Horthy 1944. október 15-i rádióüzenetében ismertette a háborúból való kilépést anéljde aztán ő is megjavult. (Ricsi .persze nem farkas, hanem egy ^korabeli kisfiú.) Az ilyesmiken sokat elmor• íondírozott. — És a jó farkasok hol van- ínak? — A gazdájuknak az udvarában. Mert Szókból lettek a farkaskutyák, és most ott laknak. De amelyikről még nem tudják biztosan, hogy igazán fjó, azt láncra kötik, annak nem fszabad a házától messze el- ’menni. — És amelyik mégis harap, (azt visszaviszik az állatkertibe? Vissza bizony. Vagy elviszik a kutyatárba. Tudod hol kutyatár? — s már mondkül, hogy megfelelő katonai ft am is neki a Weöres-verset: Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutyatár, kutyatár, Kutyafülű Aladár! — És ott ketrecben vannak a rossz kutyák? — Hát persze, különben egymást is megmarnák. — És nem tudnak kijönni? — Dehogy tudnak. Jól be vannak zarva. — Kulccsal? — Kulccsal. Meg lakattal. —• Egyszer menjünk el oda! Jó? — Jó, csak az nagyon mesz- sze van ám! — Mint az angyalok? — Majdnem. Azt ugyanis már kitanulta, hogy az angyalok nagyon messze laknak, és csak karácsonykor röpülnek ide hozzánk és más gyerekekhez a karácsonyfával meg az ajándékokkal. De ők nem olyanok, mint a Mikulás, ők nem szeretik, ha látják őket, és nem is hoznak semmit, ha nem megyünk ki abból a szobából, ahova jönni szoktak. Csak amikor csengetnek, akkor szabad beszaladni, és ha akkor gyorsan kinézünk az ablakon, még lehet, hogy látunk valami fehéret, ahogy elröpülnek. — Csak képen szabad nézni őket? — Csak képen.Festett angyalt tudniillik ő már sokat látott, régi mesterek műveinek §zínes reprodukcióin, s mindig nagy érdeklődéssel figyelte a szárnyukat, hogy' nő ki a vállukból. — Ezzel tudnak repülni? — Ezzel. Mint a madarak. — Olyan gyorsan? — Még gyorsabban. Még a helikopternél is gyorsabban. — És ha nekünk is volna szárnyunk? — De nincs! — De ha volna!? — Akkor mi is biztos tudnánk röpülni. Visszatérő téma az is, mi lesz az öregekkel. Mikor a bátyjai, nénjei voltak kicsik, zordabb volt még a szívem, könnyebben szembesítettem őket az egyszer mindenkihez eljövendő halállal. Előtte már évek óta kerülgetem a nyílt választ. Ö viszont újra meg újra föl teszi a kérdést, hol ilyen, hol olyan formában. Kétéves ha lehetett, mikor már kezdte érzékelni az idő rhúlását. Azt, hogy ő valamikor kis buta csecsemő volt, aki beszélni se tudott, járni se, de most már nagygyerek. És ha majd még jobban megnő, akkor óvodád lesz, aztán iskolás, mint a Panni, Magdus, Gergő, meg egyetemista, mint az Andris, Petyó, aztán dolgozó, mint Apja, Anyja, aztán öreg. — És mi lesz az öreg után? — tette föl a kérdést. Azt találtam mondani először, hogy aki már nagyon- nagyon öreg, abból megint kis csecsemő lesz, s akkor ebbe bele is nyugodott. De aztán szóba került valahogy: nekem is volt apám, anyám, mint őneki, és az én anyám a Mamám (őt az egész nagycsalád ezen a néven ismeri), aki mindig jön hozzánk, de a Sapa nem jön, mert ő elment nagyon messzire, amikor a Bubu i még meg sem született. — Hova ment? — Nagyon-nagyon-nagyon1 messzire. Ez szöget ütött a fejébe. Ha Szibéria Külföldi Munkásainak Kommunista Pártját. Ember Lájost a Központi Végrehajtó Bizottság tagjává, s a Világforradalom című (1918. május 15-től augusztusig megjelenő) magyar nyelvű lap felelős szerkesztőjévé választották. A hadifoglyok az ő és társai tollából olvasták a régóta nélkülözött magyar és igaz szavakat Magyarországról, a világháborúról, saját helyzetükről, az orosz proletárok és parasztok forradalmáról, hatalmáról, s az emberibb jövőről, amelyhez a Lenin vezette bolsevíkok mutatták az utat, Az újság nagy szerepet játszott a Kelet-Szibériában élő több ezer magyar hadifogoly mozgósításában, a szovjet hatalom melletti fegyveres helytállásukban. Az ellenforradalmi erők 1918. május végi támadása, az intervenció és a polgárháború kezdete után Ember Lajos maga is közvetlen részese volt az internacionalista csapatok szervezésének, június 8-án az irkutszki ellenforradalmi lázadás leverésének és a további hősi küzdelemnek. 1918. augusztusában és szeptemberében mint a Bajkáli Flotilla helyettes parancsnoka vett részt a Bajkál menti ütközetekben. E két hónapig elhúzódó harcok is akadályozták az ellenforradalom erőinek gyors egyesítését, időt biztosítottak a szovjet Vörös Hadsereg erőinek a felsorakoztatására. Az internacionalista osztagok, amelyekben itt is több ezer magyar harcolt, nagy áldozatokkal járultak hozzá ehhez az eredményhez. A szovjet hatalom 1918. őszi szibériai átmeneti veresége után Ember Lajos az internacionalista csapatok egy részével a transza Sapa elment; és többet nem is jön vissza, akkor vigyázni f szibériai vasúttól északra elkeli, hogy én is el ne men- f terülő tajgába vonult jek. Olyan bolondul kezdett őrizni, hogy titokban kellett mindig elindulnom a háztól, a szeme láttára nem öltözhettem át, nem vehettem kabátot, mert -üvöltve csimpaszkodott -belém, hogy maradjak otthon. Ha utólag vette észre, hogy elmentem, már nemigen csinált jelenetet, mert tudta ő azért — hisz tapasztalta eleget —, hogy ahányszor elmevissza. A fehérgárdisták ellen vívott szakadatlan partizánharcokban az internacionalisták csapata felmorzsolódott. 1919 tavaszán a Tungir folyó menti táboruk ellen a japán intervenciós és a kotcsakista csapatok végső rohamot intéztek, s a harc során az internacionalista partizánok, — köztük Ember Lajos is — hősies harcban elestekKNrSSrJÍK 'l£-i A folyó —, «***. mit. De Anyjának volt azért \ Ü'et, ahol a tábor állott, a néhány keserves éjszakája, mi- J szovjet nép »Vengerszkij Pekor vidékre utaztomban nem * rekat«-nak — »Magyar Zátudtam hazajönni este, s neki kellett Bubut nyugtatgatnia. Még jó, hogy ez a legzak- latottabb korszaka nem sokáig tartott. Én is igyekeztem eny- . híteni félelmeit-féltéseit azzal. r hogy az öregeket angyallá vr rázsoltam. (Folytat.juli.) tony«nak nevezi, s e helyen emlékművet állítottak, amely őrzi Ember Lajos és névtelen társainak emlékét. M. Gy, jsasma
