Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-04 / 232. szám

Megkezdte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról.)

Minisztertanács nevében kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg /és fogadja el.

A külkereskedelmi miniszter bevezetőjét követően, a törvényjavaslat bizottsági előadója, Kerkay Andornénak hozzászólásával, megkezdődött a javaslat tárgyalása.

A törvényjavaslat előadója rámutatott: alkotmányunk is rendelkezik arról, hogy az állam kizárólagos gazdasági tevékenységeinek körét, így a külkereskedelmet is, törvény szabályozza. Ennek a követelménynek is eleget tesz a most benyújtott tervezet, amely céltudatos, egységes és jól áttekinthető szerkezetbe fogalmazza meg a külkereskedelemmel kapcsolatos államigazgatási feladatokat.

— A törvényjavaslat — folytatta az előadó — korszerű felfogásban értelmezi a kereskedelmi tevékenységet. Mondanivalóját nem korlátozza csupán a konvencionális árucserére, hanem — a gazdasági integráció távlataival is számolva — széles skálán szól a külkereskedelmi munkáról, beleértve a szolgáltatást, a szervizt, a szerelést, a tervezést, a licencsket. a termelési

együttműködést, a szakosodást, a külföldi vállalkozásokat és a külföldiek magyarországi tevékenységét is. A törvénytervezet egyértelműen kimondja, hogy a külkereskedelem állami monopólium, a Külkereskedelmi Minisztérium e jognak csak letéteményese, nem forrása. Igen lényeges vonása a törvénytervezetnek, hogy a tulajdonosi formától függetlenül mondja ki az egységes irányítást, hiszen az elmúlt esztendőkben számottevően szaporodtak a külkereskedelmi jogú vállalatok, , olyanok is, amelyek nem a Külkereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt állnak.

Kerkay Andorné a törvény- tervezet erényeként értékelte, hogy az államközi kötelezettségek teljesítésénél a paragrafusok megerősítik a központi akarat érvényesítését: a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatot és más gazdálkodó szervet is, meghatározott tevékenységre lehet átállítani.

Kerkay Andorné a továbbiakban arról tájékoztatta az országgyűlést, hogy a kereskedelmi, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság

e törvénytervezetet korábban | sokoldalúan megvitatta, s alapos eszmecsere után egy módosító s több szövegjavító, pontosító javaslatot fogadott el. A módosító javaslat bővíti a külkereskedelem feladatáról szóló passzust, kimondva, hogy a külkereskedelem ne csak a világgazdaság fejlődése, különösen a szocialista gazdasági integráció által támasztott követelmények közvetítésével, hanem a piacok feltárásával is segítse elő a gazdaságos termelést, a termelés specializálódását, kedvező szerkezeti változásét, műszaki színvonalának emelését, a nemzeti jövedelem gyarapítását.

A két bizottság úgy ítélte meg, hogy a beterjesztett törvényjavaslat összhangban áll a párt és a kormány gazdaság- politikájával. jól illeszkedik más, gazdasági tárgyú törvényeink sorába, segíti külkereskedelmünk fejlődését, szolgálja népünk jólétét, életszínvonalának emelését. Ezért a törvénytervezetet a bizottságok elfogadásra javasolják.

Az ebédszünet után Péter János elnökletével folytatta tanácskozását az országgyűlés. Elsőként Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra.

Huszár István:

\

Korszerűsíteni kell

termékeink szerkezetét

A tanácskozáson felszólalt I Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Szemléletesen, tényekkel, adatokkal bizonyította a külkereskedelem különös fontosságát népgazdaságunkban, ahol gyakorlatilag minden negyedik dolgozó ember közvetlenül olyan árut termel, amelyet külföldön értékesítünk. Ami pedig a külkereskedelmi miniszter által említett arányt illeti, hogy tudniillik kivitelünk értéke eléri a nemzeti jövedelem 40 százalékát, hozzátette, hogy ez az arány a következő évtizedben dinamikusan topább növekszik és megközelítheti, esetleg el is érheti az 50 százalékot. Mindez — hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes — érthetővé teszi, a közvélemény élénk érdeklődését a külkereskedelem eredményei iránt, nevezetesen, hogy a mérleget milyen egyenleggel zárjuk. Ezért is keltett altalános megelégedést — mondotta —, amikor 1972-ben kiviteli többletet értünk el, és tavaly, amikor mind rubel-, mind dollárviszonylatban aktívvá lett mérlegünk. Az idei év első nyolc hónapjának adatai — folytatta — azt jelzik, hogy a külkereskedelem továbbra is eredményesen dolgozik, bár a korábbinál jóval nehezebb körülmények között. Mi is megérezzük azt a hihetetlen áremelkedés-hullámot, amely a tőkés piacokat elárasztotta. Azoknak a termékeknek az ára, amelyeket mi exportálunk, körülbelül egynegyedével lett magasabb a nem szocialista piacokon, egy esztendő leforgása alatt. A nem szocialista piacról importált — elsősorban nyersanyagok, vegyi cikkek és gépek — ára több mint 40 százalékkal emelkedett. A tőkés országokkal folytatott külkereskedelmünkben romlottak a cserearányok, ami nem csekély gondot okoz.

gyártott áruk számának csökkentésére. A nálunk előállított áruféleségek száma megközelíti a világban forgalomban levő áruk-, árucikkek kétharmadát. Erre valóban ráillik — folytatta a miniszterelnök-helyettes —: kevesebb, több lenne! Változtatnunk, korszerűsítenünk kell tehát termékeink szerkezetét, amihez a külkereskedelem hozzá-’ segíti népgazdaságunkat. E

vonatkozásban különös jelentősége van számunkra a KGST-nek, hiszen külkereskedelmünk kétharmadát bonyolítjuk a szocialista országokkal.

Itt szólt Huszár István pártós kormányküldöttségünk szovjetunióbeli látogatásáról is, amely még jobban megerősítette gazdasági kapcsolatainkat is és elősegíti azok további dinamikus fejlődését.

Dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szólalt fel ezután.

Hangsúlyozta:

— A törvényjavaslat a gazdasági tevékenység egyik fontos és mihd jelentősebb körét szabályozza, hiszen hazánk- oan az egy főre jutó export 20 év alatt körülbelül a tízszeresére emelkedett. Ez az ütem más országokéval összehasonlítva magasnak mondható. Az egy főre jutó kivitel a következő években is gyorsan fog nőni- A növekedés gazdasági fejlődésünk követelménye, hiszen a nemzetközi munkamegosztásban való mind intenzívebb részvétel annál sürgetőbb igény, minél kisebb lélekszámú és területű egy ország és minél inkább szükség van arra, hogy — gazdasági fejlettségi szintjének emelése érdekében — részt vegyen a magas műszaki szintet képviselő bonyolult termékek előállításában.

A továbbiakban rámutatott: a törvény egyenlő feltételeket és lehetőségeket biztosít hazánk minden külkereskedelmi partnere számára. Mi — érdekeinknek megfelelően — azokkal az országokkal építjük leginkább gazdasági kapcsolatainkat, amelyeket a piac nagysága, a kapcsolatok tartóssága és biztonsága jellemez, ahol exportunkat teljesen egyenjo- gúan kezelik, minden hátrányos megkülönböztetés nélkül. Ilyen piac mindenekelőtt a KGST, amely önmagában véve is megfelelő hátteret ad a magyar népgazdaság fejlődéséhez. Tagállamaiban a világ népességének 10 százaléka él és itt állítják elő a világ termelésének több, mint egyharmadát. Fennállásának negyedszázada alatt a tagországok fejlődése gyorsabb volt, mint a tőkés országok bármely csoportjáé: a nemzeti jövedelem nyolcszorosára, az ipari termelés több mint tizenkétszeresére emelkedett.

A hozzászólók egyébként — jobbára olyan képviselők, akik hivatásuk gyakorlása közben szükségszerűen kapcsolatban vannak a külkereskedelemmel — igen sokoldalúan bizonyították a külkereskedelmi munka rendkívüli jelentőségét, körülményeink között, és ezzel ösz- szefüggésben az ipari és mezőgazdasági termelésre váró feladatokat.

Marton János, győri képviselő, a Rábatex igazgatója a nyersanyag- és valutaválság a mások által is említett kedvezőtlen hatásairól szólt, amelyek adott ecetben alacsonyabb szinten is megfelelő szabályozást tesznek szükségessé. «

A szövetkezeteknek a külkereskedelemben végzett fontos szerepéről dr. Molnár Frigyes, Bács megyei képviselő, a SZÖ- VOSZ elnöke. Figyelmet érdemel, hogy ipari export-cikkeinknek mintegy 8 százalékát, mezőgazdasági kivitelünknek pedig csaknem negyedrészét szövetkezetek állítják elő, és a, nemzetközi szövetkezeti beszerzőszervek egyre bővítik magyarországi vásárbázisaikat.

Miután több felszólaló nem jelentkezett, Apró Antal megadta a szót dr. Bíró József külkereskedelmi miniszternek, aki válaszolt a képviselői hozzászólásokra, javaslatokra. A konkrét javaslatokra kitérve arról szólt, hogy a külkereskedelem országos tevékenysége és egyes vállalatainak anyagi érdekeltsége összeegyeztethető. Ami az exportra termelő vái».J

lalatokat illeti: választási joguk, hogy melyik külkereskedelmi cégünkkel működjenek együtt, egész sor területen bővülőben van. Természetesen az együttműködésnek — az információkérdésnek, a válaszadásnak —' minél pergőbben kell alakulnia, hiszen egyetlen vállalat kereskedőkedvét sem fokozza az ügyletkötések többhónapos átfutási ideje. A gyors ügyintézéshez megvannak a szervezeti feltételek.

Az importtal kapcsolatos vállalati kockázatról szólva a miniszter megemlítetté — megfelelő jogszabályi rendezés és államháztartási gyakorlat nyomán — egyetlen gazdálkodó egység sem rövidülhet meg, de nem is tehet szert jogosulatlan gazdasági előnyre. A külkereskedéssel járó tárgyalások, utazások gyakorlatát — amiről szintén szó esett a vitában — dr. Bíró József megfelelőnek mondta- A külkereskedelmi miniszter végül ismételten kérte, hogy az országgyűlés emelje törvényerőre a beterjesztett javaslatot:

Az országgyűlés előbb a jogi, igazgatási és igaszságügyi, valamint a kereskedelmi bizottság jelentésébe foglalt módosító javaslatokat, majd a külkereskedelemről szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a megszavazott módosító indítványokkal — részleteiben egyhangúlag elfogadta.

Apró Antal elnöki zárszavával berekesztette a csütörtöki ülést.

Az országgyűlés ma, pénteken i() órakor folytatja munkáját: megtárgyalja a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének beszámolóját a tanácstörvény végrehajtásáról.

(MTI)

A törvényjavaslat jól fogja szolgálni egész népgazdaságunk fejlődését

Radnóti László Somogy megyei képviselő felszólalása

Tisztelt országgyűlés!

— Nagy horderejű, egész népgazdaságunk fejlődését számottevően befolyásoló törvényjavaslat fekszik most képviselőtársaim előtt. Jelentőségét, súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint az a szám, hogy a nemzeti jövedelmünk 40 százaléka realizálódik külkereskedelmi tevékenységünkön keresztül. Számunkra a külkereskedelem egzisztenciális kérdés. Ez a 40 százalékos nagyságrend egyúttal plasztikusan mutatja be népgazdaságunk sajátos helyzetét, országunk adottságát, és — a köz- gazdasági zsargonból átvett, de*már közhasználatú kifejezésként is tekinthető — »nyitott gazdaságú ország« mivoltunkat.

Jelenleg már csaknem 150 országgal állunk rendszeres kereskedelmi kapcsolatban — mondotta a továbbiakban Huszár István — ami fokozottan arra kötelez, hogy védjük termékeink minőségét, ügyeljünk a pontos szállításra, hiszen világszerte megbízható kereskedelmi partnernek ismernek bennünket, és jóhírünket nemcsak meg kell őrizni, de meg is kell erősíteni. Miután azonban egyre kevésbé lehetséges, mindent előállítani, lélekszám- ban és területileg kicsi, nyersanyagokban pedig eléggé sze- „ gény országunkban, különös figyelmet kell fordítanunk a

2 [Somogyi Néplap

Őrizni kell piaci pozíciónkat

— Népgazdaságunkban a külkereskedelem szerepe lényegesen nagyobb — mondotta a somogyi képviselő —, mint például a nagyhatalmak esetében, és a nemzeti jövedelmek is jóval nagyobb százaléka realizálódik külkereskedelmünkben, mint akár Olaszországban, Spanyolországban vagy az NSZK-ban. A miénkhez hasonló nagyságrendet csak néhány szocialista és iparilag erősen fejlett, kisebb európai tőkésországban, így például Belgiumban vagy Hollandiában találunk.

Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy érzékeltessem, a külkereskedelem jó, eredményes munkája mennyire befolyásolhat! A’’ed- vezően fejlődésünket.

— A magyar kereskedelmi kamara igen színvonalas, minden szükséges információs igényt kielégítő kiadványokat bocsát ki, ezek azonban a gaz! dálkodó szervezeteknek csupán kis részéhez jutnak el —mondotta többek között a somogyi képviselő, amikor a külkereskedelem szélesebb körben való propagálásának hiányosságairól szólott. E kiadványokból nyert széles körű információkat mindig hasznosan lehet értékesíteni egy-egy gazdasági döntés meghozatala előtt. Ez a felismerés, a külkereskedelem népgazdasági súlyának megítélése alakította ki bennem a véleményt, ha a belföldi elátásban időnként különféle okok miatt egy-egy termék — leggyakrabban fogyasztási cikk — körében zavar támad, akkor vajon az-e a helyes út, a termék exportjának csökkentésével próbáljuk áthidalni a nehézségeket vagy helyette inkább az import lehetőségéhez folyamodjunk. Meggyőződésem, hogy a exportot csökkenteni nem szabad, exportpiacaink stabilitására kell törekedni.

A már meglevő és sokszor nehezen megszerzett ptcai pozícióink felett őrködni kell. Nem szabad visszavonulót fújni, mert újra elfoglalni régi állásainkat csak óriási erőfeszítések árán tudjuk, s eseten- I kint csaknem legyőzhetetlen akadályokba ütközünk. Vilá- I gos azonban, hogy az export ; orientáció nem lehet öncélú,

, Végső céljaként a belföldi,

I egyre magasabb szintű ellátást kell eredményeznie. Az is eredményezi akkor, ha az ex- , portban kitermelt devizával | célszerűen sáfárkodunk és megfelelő rugalmassággal, előrelátással — a belső ellátási zavarok esetén megbízható felmérések birtokában — a termékhiányokat gyors importtal pótoljuk.

E szempontból igen nagy jelentőségű lenne a KGST-tag- országokban levő importlehetőségek szélesebb körű megismerése, mivel a felhasználók, |

ismereteim szerint, nem rendelkeznek még megfelelő KGST-piaci információkkal. E téren már eddig is sokat segített a belkereskedelmi választékcsere konstrukcióban történő bonyolítása, és meglátásom szerint ezt 'az utat, de még a kishatármenti árucsere-lehetőségeket is jobban ki kell használni.

E gondolatmenetet úgy foglalnám össze — mondotta ezután —, hogy hosszabb távú belföldi ellátás stabilitását inkább az export növelésével, mint annak időközönkénti visszaszorításával lehet megnyugtató módon biztosítani. '

E rendelkezés sok vitának vet véget

Tisztelt képviselő elvtársak!

Mint ismeretes, a ■beterjesztett törvényjavaslat kerettörvény jellegű. Szerintem legnagyobb előnye az, hogy e magas szinten csak az időtállónak ítélt kérdéseke); szabályozza és — mint a termelőszféra egyik képviselője — örömmel üdvözlöm, hogy ebbe a kategóriába, sorolja és növekvő jelentőségű formának ítéli meg a nemzetközi kooperációkat. E törekvésnek véleményem szerint, jelentés szerepe lehet hosszútávú piaci stabilitásunk és termékeink állandó, korszerű szinten tartásának biztosításában. Ugyancsak örömmel üdvözölhető a törvényjavaslatnak azok a részei, amelyekben egy már jól bevált gyakorlatot szentesítve meghatározza, hogy a külkereskedelmi tevékenységre nem jogosult vállalatok milyen módon — elsősorban műszaki és egyéb szakismeretet igénylő témákban — kapcsolódhatnak be a külkereskedelmi üzlet közvetlen bonyolításába, a külföldi felekkel való tárgyalásba, s ugyanakkor egyértelműen megállapítja e közreműködés korlátáit is.

A rendelkezéssel sok, eddigi vitának vetünk véget, s azáltal, hogy a külkereskedelmi joggal egyébként nem rendelkező gazdálkodó szervezeteknek is jogot adunk az igen gyakori esetben előforduló műszaki—technikai és egyéb gazdasági jellegű problémák : közvetlen megbeszélésére, a rendelet elősegíti a külkereskedelmi szerződés sikeres teljesítését.

A javaslat kerettörvény jellege nem teszi lehetővé az e témában szereplő kérdések részletes szabályozását. Ilyen igényt a gazdasági élet sokrétűségét, bonyolultságát kis mértékben is ismerő állampolgár sem támaszthat a törvénnyel szemben.

Engedjék meg tisztelt képviselő társaim, hogy rövid példával éljek. Akadnak külföldi partnerek — mondjuk: a ruházati szakmában — akik gyermek- és felnőttruha-ke- reskedelemmel egyaránt foglalkoznak. A jelenlegi szabályozás szerint a gyermek- és serdülőruházatot a Hungaro- coop, a felnőttkonfekciót a Hungarotex forgalmazza. A megrendelők nehezen értik meg és nehézkes, időrabló, célszerűtlen üzleti bonyolításnak tartja, hogy ebben az esetben két vállalattal kell tárgyalnia, ezenkívül nem is választhatja meg közülük az általa jobbnak ítélt ügyfelet. A termelő vállalatnak is jobb tenne — még üzemszervezési szempontból is — különösen ilyen határesetekben, ha választhatna, de ezt a túlzottan merev profillírozás nem teszi lehetővé.

— Az importot illetően — véleményem szerint — túl merevek vagyunk ebben a tekintetben. Talán helyesebb lenne egy-egy külkereskedelmi vállalatnak csak a fő tevékenységét szigorúan körülhatárolni — mondotta többek között a somogyi képviselő.

Arányos

kockázatvállalás

— Még egy gondolattal szeretnék foglalkozni — mondotta ezután Radnóti László —, ugyancsak azzal a céllal, hogy javaslatom — a kiadandó, erre vonatkozó rendelkezések kapcsán — megvizsgálásra kerülhessen. Nem tartom megfelelőnek, méltányosnak azt a gyakorlatot, illetve konstrukciós formát, amit elsősorban import esetén a legtöbb külkereskedelmi jogú vállalat folytat. A javaslatom az, hogy a mindenkori piaci helyzetnek, az árucikk sajátosságának megfelelően, úgy az export,! mint import esetén, a külkereskedelmi jogú vállalat és a belföldi szerződő felek állapodhassanak meg a lebonyolítási formák bármelyikében. A Magyar Nemzeti Bank pedig dolgozza ki a megfelelő szabályozási rendszert, hogy a termék behozatala két helyen ne kerülhessen finanszírozásra.

Tisztelt képviselőtársak!

Bízom abban, hogy a különböző szintű végrehajtási rendelkezések egyaránt figyelembe veszik egyíészt a külkereskedelmi jogú vállalatok, másrészt a belföldi gazdálkodó szervek, a termelő szféra érdekeit, s a külkereskedelmi tevékenységben rejlő kockázat vállalását arányosan osztják meg a külkereskedelmi válla- lalat és a belföldi szerződő partnerek között — mondotta végül a somogyi képviselő’ — És mert meggyőződésem, hogy a külkereskedelemről szóló törvényjavaslat jól fogja szolgálni egész népgazdaságunk fejlődését, azok között a képviselők között leszek, akik a törvényjavaslat elfogadása mellett szavaznak.

i