Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-29 / 253. szám

Megyei lab&orúgó-bainoksáz Döntetlenül végződött a Nagyatád—Barcs rangadó Vaszary János művészete Harmincöt éve halott a ::®*1 Nagyatádi Kinizsi— Barcs SC 2:2 (0:0) Nagyatád, 1000 néző. V.: Zsalakó. Nagyatád: Márkus (Zsobrák) — Varga, Kömpf, Deák (Németh), Balogh, Oláh, Szabó, Ilics, Sege.s- di. Fodor, Zákányt, Edző: Szabó Pál. Barcs: piros — Pintér, Dóezi, Kiss, Karsai, Börcsök, Winkler, Tóth (Bencsik), Gulyás, Gyergyák (Hotter), Pozsgai. Edző: Mayer György. A hűvös, szeles idő sem ri­asztotta vissza azt a mintegy 1000 nézőt- aki vasárnap dél­után kíváncsi volt a rangadó- nák számító találkozóra, Barcsról két-háromszáz néző kísérte el a csapatot, s már a mérkőzés előtt nagy hangpár­baj volt a pályán. Az első fél­idő a hazaiak fölényét hozta, azonban a jól záró barcsi vé­delem mellett nem tudtak iga­zi gólhelyzetet kialakítani. A 70. percig nem esett gól. Ekkor Kiss kézzel ért a labdához a 16-oson belül, s a megítélt büntetőt Fodor értékesítette. 1:0. Mindössze két percig tar­tott a hazaiak öröme. Szabad­rúgáshoz jutottak a vendégek, és Gyergyák az elalvó védők között egyenlített. 1:1. Négy perc múlva újabb gólt ért el a vendégegyüttes. Winkler az atádi védők jóvoltából növel­hette a gólok számát- 1:2. Rá­kapcsolt a hazai együttes és a 88. percben Segesdi beadásá­ból Ilics fejesgóllal egyenlí­tett. 2:2. Jó iramú, sportszerű mérkő­zést hozott a rangadó, s bár az első félidőben a hazaiak köze­lebb álltak a győzelemhez, az eredmény igazságos. Jók: Kömpf, Deák. Balogh, Ilics, illetve Dóezi, Winkler, Gu­lyás, Tóth. A játékvezető sok hibával vezette a mérkőzést. Barcs ifi—Nagyatádi ifi 5:0 Tóth Ferenc Babócsa—Latinra SE 4*1 (2:0) Babócsa, 200 néző- V.: Ko­vács Gy. Babócsa; Sülé (Gyurákovies) — Orosházi, Hajdú, Balogh, Vuk- mann, Kiss, Arany, Horváth, Klampauer, Takács, Orsós. Edző: Hajdú Imre. Latinca: Török — Horváth, Balázs, Berta, Harmatit, Halász, Kozma, Szommer, Szukics, Borsfái, Ruppert (Tomasovszky). Edző: Borsfái Géza. A babócsaiak nemcsak lel­kesen, hanem jól is játszottak, és feltétlen rászolgáltak a győ­zelemre. A Latincának csak fellángolásai voltak, néhány kihagyott gólhelyzettel Balázs 11-est hibázott. Góllövők: Or­sós (2, egyet tizenegyesből). Klampauer, Hajdú, illetve Szukics. Jók: Vukmann, Kiss, i Horváth, Takács, Orsós, illet­ve Balázs. Halász­Hegedűs Gyula Kiss J. SE—Fonyód 3:1 (2:0) Fonyód, 100 néző. V.: Schrantz. Kiss J. SE: Gerebics — Bán. Tillin- ger, Barta, Szabó, Pordán, Kovács, Sshnur, Szöcs, Puha, Halász. Ed­ző : Kétszeri Ferenc. Fonyód: Son­nenschein — Vecsera, Gyuricza. Horváth, Sipos (Vass). Farkas. Fe­jes, Nagy, Bognár, Landor, Tava­szi (Papp). Edző: dr. Vida János. Már az első pegvedóra után tíz főre olvadt a fonyódi csa­pat Vgcsere kiállítása miatt. A szünetben a fonyódiak mindkét cseréjüket kihasznál­ták, s a második félidőben megsérült Bognár - kiválásával kilencen maradtak a pályán. Ezt jól kihasználták a vendé­gek. A hazaiaknak csak az el­ső negyedórában voltak hely­zeteik. G.: Szabó, Schnur, Puha, illetve Nagy. Jók: Ge­rebics, Bartha, Schnur, Puha, illetve Horváth, Farkas, Nagy. Zákány! Kálmán K. H. Vasutas—Marcali SE 1:0 (1:0) Kaposvár, Vasutas-pálya, 100 néző. V.: Szerecz. Vasutas: Szalai — Takács, Ka­szás, Méreg, Kéki, Kelemen, Tör­zsök (Tóth J.), Tallián, Hegyi, Fi- nota (Páti), Tóth S. Edző: Bartha Lajos. Marcali: Király — Dunkler, Ható I., Kiss, Rigó, Darázs, Pék, Szántó, Izsák, Ható II., Korona. Edző: Bősz Ádám. Jó iramú mérkőzésen a ha­zaiak akár nagyobb arányban is győzhettek volna. A vendé­geknek különösen a támadó- soruk játszott szétesően. Gól­lövő: Hegyi. Jók: Kaszás, Mé­reg, Kéki, illetve Király, Dunkler, Rigó. Marcali ifi—Vasutas ifi 2:0 Simon Ferenc Somogyi B. SE—Somogy­tarnóca 2:1 (2:1) Somogytarnóca, 100 néző. V.: Horváth I. Somogyi B. SE: Gosztola — Tur- nár (Bodor), Giczinger, Máthé, Bé­ré, Papp, Gőcze, Lados, Szalai, Já- ri (Kisugé), Nagy. Edző: Oláh Ferenc. Somogytarnóca: Kótai — Bencsik, Pintér, Béres, Novak, Molnár, Nagy, Fábián. Pintér II. (Kovács J.), Kovács V., Mohácsi. Edző; Bolliói Ferenc. A közepes színvonalú mér­kőzésen már a 25. percben 2:0-ra vezettek a vendégek. Szünet után a hazaiak egy kapura játszottak, de a So­mogyi SE védelme, élén Gosz- tolával meg tudta akadályoz­ni az egyenlítést. Jók: Goszto­la, Giczinger, Göcze, illetve Pintér, Béres, Molnár. Góllö­vők: Gőcze, Nagy, illetve Gosztola (öngól). Somogytarnóca ifi— Somogyi B. SE ifi: 4:2 Novak József Lábod—Csurgó 0:0 Lábod, 250 néző. V.: Tálas. Lábod: Mohácsi — Tibáld, Né­meth, Wirth, Csalódi, Csabi, Lie­ber, Nemes, Horgas (Kozma). Bor­zas, Iván. Edző: András József. Csurgó: Jancsi — Szülőiek, Kis- géczi, Kovács, Polgár, Hosszú, Szabó, Luka, Gimesi, Balogh (Mód), Nagy. Edző: Jakab László. Ideges légkörben, kapkodva kezdett mindkét csapat. A csurgóiak előbb lehiggadtak, és megérdemelten vitték haza az egyik bajnoki pontot. Jók: Mohácsi, Csalódi, illetve Ko­vács, Szabó. Lábod ifi—Csurgó ifi 0:0 Tóth Sándor Taszár—Bálát onlclle 1:0 (1:0) Taszár, 50 néző. V.: Bognár. Taszár; Szarvas — Koza, Beder- na, Magyar, Varga, Vigh, Vágvöi- gyi (Tóth), Horváth (Imre), Ger- bán, Nagy, Ernyes. Edző: Balatoni Sándor. Balatonlelle: Szűcs — Ber- dán, Riba, Bakos, Kovács (Rácz), Brunner, Darabos, Takács, Szabó, Vass, Androsovits. Edző: cser László. A taszáriak már az 5. perc­ben megszerezték a győzel- i met jelentő gólt. Minden rész­ben jobb teljesítményt nyúj­tottak, mint a körülményeske- dő lellei együttes. Győzelmük megérdemelt. Góllövő: Váig- völgyi. Jók: Szarvas, Bederna, Nagy, Ernyes. A vendégek kö­zül senki sem nyújtott átlagon' felüli teljesítményt. Taszár ifi—Balatonlelle ifi 5:2 Hajas Gyula Juta—Lengyeltóti 4:2 (2:1) Juta, 200 néző. V.: Ducsai. Juta: Schiszler — Tompa, Cson­ka, Hegedűs, Csima, Bíró, Stágl (Oláh), Decsi, Éhl, Göncz, Landek. Edző: Göncz István. Legyeltóti: Benkő — Hollósi, Kesztyűs (Riba), Hosszú, Smida, Sándor, Komócsin, Bodó, Csordás, Szaiai, Kollár. Ed­ző: Csordás László. A vendégek kezdtek jobban és szereztek vezetést. A 30. perctől azonban felülkereke­dett a jutái csapat és bizto­san győzött. Góllövők: Éhl (2), Stágl, Landek, illetve Kollár, Sándor. Jók: Schisz­ler, Tompa, Éhl, illetve Sán­dor, Bodó. Lengyeltóti ifi—Juta ifi 3:1 Cser László nagy művész, s minthogy 1867- ben született, fiatalsága még a múlt század utolsó harmadá­ra esett, a múlt század nevel­te, mégis ízig-vérig modern, XX. századi művész lett. Ha­talmas életművében a század- forduló körüli és utáni gyors ütemű stílu^áltozáso'k hosz- szú sora követhető végig, de mindig a maga egyéniségének megfelelő önálló átköltésben. Annál inkább érdekes az euró­pai művészet megújuló forrá­saihoz való ragaszkodása, mert ő nagyon jól megértette a ha­gyományokat is. Az akadémi­kus hagyományok szellemében nevelték első mesterei: Buda­pesten Székely Bertalantól és Greguss Jánostól, München­ben Hackl és Löfftz tanároktól tanult. De mint annyi más fia­tal magyar művész, ő is kap­csolatba került Hollósy Si­monnal és körével, s ez a kap­csolat a haladóbb művészet ki­bontakozását segítette elő szá­mára. Rövidesen Párizsba ment a Julian szabadiskolába, s ettől kezdve végig megőrizte művésztének a francia szel, lemtől ihletett sajátosságait. A realizmus, a festőileg ol­dott naturalizmus, a szecesszió, illetőleg a szimbolizmus kife­jező eszközei váltakoztak mű­vészi kibontakozásának stílus­kereső küzdelmeiben. Volt idő, mikor a napfénytől és a pára­telt levegőtől meghatározott színek és formák kötötték le figyelmét, hogy majd gyors váltással az expresszionizmus mély lelki tartalmakat, belső feszültségeket feltáró kifeje­zésmódjával éljen. Gyakran változott kifejező- eszközeinek tárháza. A kiala­kuló modem élet új megnyil­vánulásait, új ritmusát, újfaj­ta érzékenységét akarta visz- szatükrözni alkotásain. Soha" sem a visszatartó vagy a ma­radi ei'őkkel szövetkezett, ha­nem azokkal, melyek a művé­szet megújulását a megújuló társadalmi állapotoktól várták, illetőleg a kettőt elválasztha­tatlannak tartották egymástól. Az első világháborút meg­előzően szerte Európában és idehaza is szinte minden for­rott a felszín alatt. A haladó erők a szocialista átalakulást várták, a visszatartó^ erők sze­rették volna meghosszabbítani, és az új század számára át­menteni a megmerevedett tár­sadalmi formákat. Amikor ki­tört az első világháború, Va- szary már kiforrott, kész mű­vész volt, s mint ilyentől, ter­Valahogy minden úgy össze­jött vasárnap a dohányzásról, figyelték? Aki reggel kezébe vette az újságot, két hírt is ta­mészetesen elvárták volna, hogy a hivatalos állampolitika szempontjait szolgálja. Ellen­kezőleg történt: háborús ké­pein éppen megrendítő tilta­kozást látunk a fegyveres vál­lalkozások ellen és nagyon tu- dotos elkötelezettséget a fegy­verektől sújtott, elárvult embe­ri sors mellett. Megjelentek képein az elekt­romos fényektől csillogó éjsza­kai motívumok; a színházak, mulatók vagy a cirkusz világa gyakran modern jelleggel, csakúgy, mint a meghittebb hangulatot árasztó enteriőrök, vagy az artisztikus csendéle­tek hosszú sora. Bármilyen té­mához nyúlt, mindig az eszté­tikai értékelés szempontjai ve­zették, anélkül azonban, hogy az emberi mondanivaló heve, az érzékletes életközelség ere­je csak egy kicsit is háttérbe szorult volna. Gyakran úgy tűnik, hogy ké­pein minden formaelem izzik, örvénylik, mert a művész rop­pant erejű hevülete nem tűr semmi nyugodt, leíró részlete­zést. A felfokozott színek éles ellenértéket keltve kerülnek egymás mellé, s az európai mértékkel mérten is kitűnő rajzkészsége folytán pedig a rajzi elemek rendkívül leegy­szerűsítetten, jelzésszerűen je­lennek meg, de leegyszerűsí- tettségükben is nagy kifejező erővel rendelkeznek. Ez a tö­kéletes mesterségbeli készség is segíti a művészt, Ijogy a ter­mészet ősi, buja szépségét zök­mökorú gyermek dohányos, akinek szülei — nem törődve vele — telefüstölik, a szobát. Passzívan, de hozzájut így a kenő nélkül ötvözhesse a ter­mészetet egyre jobban meghó­dító technikai civilizációval. Amikor a nagyvárosok mo- ! dern életütemének kitűnő tük- | röződését hangsúlyozzuk, nem j feledhetjük, hogy a dolgozó né­pek tipikus alakjait is mily hi­teles emberi és művészi erővel tárta elénk. Olyan művei, mint a Részes aratók (vagy a Szol- ] galegény, és a hozzá hasonlók,,, — ha most nem szerepelnek is I a kiállításon, de korábban vol­tak már Kaposváron — mindig felemelő példái lesznek, hogy egy hivatott szellemű művész miként állítson emléket saját népe életerős, az életet mun­kával biztosító típusainak. Nemcsak a maga művé­szetében, hanem az utána kö­vetkező nemzedékek munkás­ságában is igyekezett elhitetni és termékenyítő erejűvé tenni a haladó művészi eszméket. Mint a Képzőművészeti Főis­kola tanára, vagy mint a Képzőművészek Új Társaságá­nak társelnöke, majd az Üj Művész Egyesület alapítója és vezetőj e a szó szoros értelem­ben harcolt a haladp művészet elismertetéséért és megbecsü­léséért. A hazai művészetet az európai fejlődés szerves részé­nek tekintette, s mint láttuk, ennek a meggyőződésnek a je­gyében alakította saját élet­művét, és ösztönözte társainak, segítette növendékeinek szem­léletét. Szíj Béla, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos lbmur(katai,sa Ahogy már jeleztem is: jó­magam mégsem vállalkozom arra, hogy megpróbáljak bár­kit is elriasztani ettől az »él­vezettől«. Tegyék meg helyet­Füstkönnyű téma Somogyi sikerek négy megye vizslásainak versenyén »Eb a vadász kutya nélkül« ' — tartja a közmondás. Van­nak, kik még azt is hozzáte­szik: olyan, mint puska nél­kül. Ha túloz is ez a megál­lapítás, azért sok igazság van benne. Szombat—vasárnap a vadászok leg'hűségesebb se­gítőtársai versengtek egymás­sal. Az Országos Vizslaklub megalakulásának 50. évfordu­lója alkalmából a MAVOSZ Somogy megyei Intéző Bizott­sága Somogy, Tolna, Baranya és Fejér megye részvételé­vel vizslaversenyt rendezett. A Kaposvári • Mezőgazdasági Főiskola lovaspályáját ma­gyar és német vizslák, sette» rek, pointerek hada lepte el. Az ünnepélyes megnyitót a fedett lovardában tartották. DY. Boda Pálnak, a MAVOSZ Somogy megyéi 1B titkárának szavai után a kutyák és gaz­dáik gépkocsikra ülve indul­tak a versenyek színhelyére. Bőd Lajos megyei fővadász társaságában mi is a ver­senyzőkkel tartottunk. A gép­kocsin 16 gágogó vadréce utazott velünk. Űk a vízi va­dászat »kellékei-“ voltak. A kutyák egymás után indultak az őrei halastó nádasába. Tör­ték a nádat, vad után »kaj­tatva«. Most következett a vadrécók szerepe. Először a vízpartra ^ültették őket, így nyomot hagytak maguk után, azután uccu be a nádasba. De nem juthattak messzire. A vizsla néhány perc múlva már hozta is a hápogót. A legizgalmasabb talán az erdei munka volt. Követni a sebzett vadat tulajdonképpen vérebmunka. A vizslának azonban ehhez is értenie kell. A 250 méteres vércsapa végén ott feküdt a kitömött őz. Flekkó, a pointer gyorsan fel­ismerte a helyzetet. »Ez bi­zony már régóta nem él, mi­nek csaholjak hát« — hang­talanul szájába kapta az őzet, és gazdája lábal elé tette. A két nyulat megtalálni, és a vadászhoz vjnni, Flekkónak már semmiség volt. Hamarosan puskalövések hangja verte föl a csendes őszi erdőt. A négylábú ver­senyzők ott hasaltak az erdő szélén és, figyelték, honnan jön a hang. Egész testük re­megett, de a helyét égyik sem hagyta el. Ez a feladat nem teljesítését jelentette volna, hiszen a lövés hangjára a vizslának tilos »beugrania«. A mezőn fácánt kellett a kutyáknak felkutatniuk. Az akadályversenyen is vala­mennyien helytálltak: vizes­árkon, fenyőgallyakból készült akadályokon keresztül vitték a nyulat a gazda lábaihoz- * A verseny vasárnap dél­után az ünnepélyes ered­ményhirdetéssel Űrt véget,* A rendező Somogy megye csa­pata — Pogány István, Sajtos I+ajos, Szabó János — végzett az első helyen 878,5 ponttal, mögötte a második Tolna me­gye 851, a harmadik Bara­nya 773,5, a negyedik pedig Fejér megye 756,5 ponttal. A somogyiak az egyéni verseny­ben is szép eredményeket ér­tek el. Az első helyet a so­mogyi Pogány István szerezte meg: Nádorvárosi Flekkó ne­vű pointer kutyájával össze­sen 315 pontot gyűjtött. Máso­dik a tolnai Bősz, József Ped- ró nevű, rövid szőrű német vizsla kutyájával, 305,5 pont­tal; harmadik pedig az ugyancsak somogyi Sajtos La­jos Rex nevű, rövid szőrű magyar vizsla kutyájával, 290 ponttal. A MEOE kaposvári szerve­zete a legszebb magyar faj­tájú kutyának felajánlott dí­ját Antal Dezső drótszőrű né­met vizsla kanja kapta. Dán Tibor lóit benne. Az egyiket arról, hogy bolgár dohányból új ci­garetta készül a Dukons gyár­ban, Regia névvel. A Délker hamarosan forgalomba hozza a füstszűröst. A másik: a do­hányfajtákat és dohányipari termékeket népszerűsítő hirde­téseket a jövő év közepétől nem engedélyezi a norvég kor­mány. Sőt! A cigarettadobozo­kon a dohányzás egészségre káros voltát kell feltüntetni. Szigorú rendelkezés. Szóval: sok ^hozzászólás« gyűlt össze vasárnap cigaretta­ügyben. Mintha csak illusztrá­ció akart volna lenni a máso­dik hírhez. Népp József felújí­tott rajzfilmje a délutáni tele­vízióműsorban. Az ártalomról szólt az is. Azután a Deltában tüdőt&gulásos betegeket láthat­tunk. A mértéktelen dohány­zás ' Qkozta a bajukat, mely egyelőre gyógyíthatatlan. Bi­zony, szomorú volt látni őket. Nem vagyok cigarettaellenes, bár nem dohányzom. Néme­lyik pipadohány illatát nagyon is kedvelem. Nem intelmeket akarok intézni a nyájas do­hányzókhoz. Nem én! Ijeszt­getni sincs hajlandóságom senkit. Bár bevallom: nagyon sajnálom a passzív dohányos csecsemőket. Nem kérem, nem viccelek! Valamennyi csecse­nem kívánt egészségkárosító füsthöz. Akárcsak az értekez­leteket végigülő nem dohány­zók. Külön értekezleteket nem tarthatnak e szenvedély »rab­jainak- és a »szabadoknak«. Mégsem utazásról van szó, ahol mindenki megválaszthat­ja, milyen szakaszba óhajt ül­ni. A Nicotiana, vagyis a do­hány a burgonyafélék (Sola- nacea) családjának mérgező anyagot tartalmazó nemzetsé­ge, amely Közép- és Dél-Ame- rikából ered. Így a forrásmun­ka. Az első szivargyárat Spa­nyolországban építették 1757- ben. A dohányjövedék, azaz: a dohánymonopólium Magyaror­szágon 1867 óta van az állam birtokában. De, hogy a két dá­tum előtt mennyit füstöltek el a spanyolok és a magyarok, azt senki sem lenne képes ki­számítani, még viszonylatok­ban sem. A termőterület az el­múlt évtizedben valamelyest csökkent. 1960-ban 18.800 hek­táron termesztettek dohányt szép hazánkban, 1970-ben 17 247-en. A fogyasztás azon­ban nem csökkent, hanem nőtt. S nő egyre.. Újabb és újabb áru kerül piacra. Egyre szebb csomagolásban. tem azok a gyakran közzétett számok a betegségről, melyek fenyegetőbbek bármiféle me­ditációnál. Egyébként is; azt hiszem,. nem véletlen, hogy Ivan Ivanovics Nyuhin, Cse­hov egyik hőse megváltoztatta előadásának témáját. A do­hányzás ártalmassága helyett családi bajaival, pletykaízű közlésekkel szórakoztatta az orosz kisváros társaskörének becses tagjait, s bizonyos va­gyok henye, hogy evvel na­gyobb • volt a sikere. Csak egyetlen dolgot akarok fölme­legíteni a témával kapcsolato­san. Megfigyeltem: a cigaret- tázásnak olykor szerepe is van. Diákkoromban, a felsőbb ta­nulmányi intézménybe beke­rülve legelőször is a faluról ér­kezett lányok kezdtek el füs­tölni. Talán, hogy »egyenran­gúnak:« mutatkozzanak városi társaikkal, talán a szülői ház »rabságából« való szabadulás jelképeként. Ma már — azt hiszem — kevesen cigarettáz­nak közülük. Rájöttek, hogy nincs mit kompenzálniuk. L. L. gSSESEP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom