Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-25 / 250. szám

A karácsonypusztaiak nem felejthetnek

Á

sok meredek domb kö- t zött egy enyhe lejtésű, j Ennek a nyakában láncként: házsor. Bálványosnak ezt a részét Csurétnek mondják. S írják Dózsa utcának. Ide nem jár be ilyenkor — mert megsüppedne a sárban — az autó. De a gyalogjáró már majd idáig húzódik.

A legelső udvarban együtt a múlt és a jelen. Hátul a száz évnél is öregebb tömésház, melynek sarkai kinyíltak, dőléssel fenyegetve a benne lakókat. Elől nem hivalkodva, de szemet vonzóan új épület áll. E két házat jelképnek is tekinthetjük. Eletformaváltás szimbólumának. De jaj, a múlt a 'mába is beleszól, következményeit a jelenben is nyögik az egykor karácsonypusztaiak! S a terheket egyre i nehezebb cipelni, ötvenkilenc évesen. Most már egyedül, egy hónapja özvegyen.

Kati néni — csak így nevezem majd a továbbiakban, az otthoniak úgy is ismerik a sorsát — a Dózsa György utca 54. számú két házból az öregebbikben lakik. Lefelé keskenye- dő arcának fekete keretet ad a teendő. Az az arc! A barázdái nem olyan rendezettek, mint az ekejárta föld; a vonalak egymásfelé is tartanak, egymást szelik. A száj sötétiében egyetlen fog fehérük. Melyik karácsonypusztai tudta volna pótoltatni a száj gyöngysorát a summásélet idején?

Cselédsors. Nyomorúság. Ez minden akkori és mai baj eredője. Nincs rá bocsánat harminc év után sem!

Nagy létszámú családok parányi helyiségekben. Lyukakban inkább. Mindenki kiszolgáltatott mindenkinek. Nincsenek — mert nem lehetnek — kis titkok, melyektől megszínesedik a legsivárabb élet is. Nem misztérium a halál, a születés. A fogantatás sem az, amilyennek a hittanórán szépítették. A betegség ha érkezik, egymás után dönti a szalmazsákokra a család tagjait Ennyi év távlatából is megaláztatást érez ma is. aki sohasem élte át, csas mesélnek

Karácsonypusztán nem kérdezték, miért. Tudták. Az asz- szonyok ott az utolsó pillanatig dolgoztak, szinte férfiként. »Tizenkét éves koromban harminchat aratópárnak lettem a vízhordója. Később jómagam is summás. A tanítóm iskoláztatni akart, apám nem engedhette: kellett a keresetem. Este tizenegy órakor bevégeztük, hajnali háromkor újra kezdtük a munkát. Mentünkben is bóbiskoltunk. A bíbort éjjel kellett behordani, azt nappal nem lehetett...«

Másfél napos vajúdások után valamennyi esetben a halál szélén az anya is. Ne kérdezze senki, miért a játékpuskában, a fakardban leli örömét — az öt-hat éves gyerek színije! — a huszonnyolc esztendős fiú, s miért reszket a televíziótól is a legfiatalabb!

cliról szájról szájra adták, hogy a gazdag asszonyt megpatkolta gombostűvel, a szegény asz- szonyt bankókkal halmozta el.

Utánuk nyúlt a sumrnás- nyomorúság, pedig már négy éve beköltöztek a pusztáról. S nem az akkori nótával: — »intéző úr, ha belép a szobába/ Rávág a diófa asztalra . . .« —, amit még ma is dúdol néha Kati néni. Nem is az ínséggel: nem kell már az akkori semmiízű ételeket főzni. Kukoricapogácsát, krumplipipicét, babpipicét, babkását. A fiúk betegségében jelentkezik nap mint nap a múlt. Az egyik — kétszer operálták már — alkalmanként dolgozik: állatokat pásztorok A másik öltözni, vetkőzni is képtelen, nem ismeri a szobatisztaságot. Nemrégiben megleste, hogyan vágják el a kacsa nyakát. Titokban maga is a késért nyúlt: elnyiszálta a

A baj belefészkelt az emberbe. Akkor még nem is tudták. Kati néni ura sem. Pedig elkísérte kisebb-nagyobb kínzásokkal a summássorsban bele- gyökeredzett betegség egészen mostanig, szeptember végéig. Akkor a halál kaszája suhintott egyet.

Csoda, hogy ott, Karácsonypusztán a harminc év előtti időkben a halál volt minden beszélgetés témája? Még toll- fosztáskor is: »Egy fiatal lány cetthalott lett. Már siratták, amikor fölült. Mit sírtok-rít- tok? Téged siratunk, mert meghaltál. Meghaltam. A pokolban annak, aki nyakláncot visel, kígyóvá válik a lánca. A tietek is azzá vált ott! ■< Sokan hittek ezekben ...

Reménysugár is csak a *ki- talációból« eredt! Patkó Banmásik kacsáét is...

Kati néni a roskadozó házzal valahogy majd csak megbír: kijavíttatja kis nyugdíjából. De Lacival egyre nehezebb lesz bánni. Egyetlen kiutat gondol csak nehéz szívvel: otthonba adni, szakképzett emberek kezébe. Ehhez kérné a közös községi tanács segítségét! /

A Dózsa utca 54. számú telkén két ház áll. Egy régi és egy új. Az újat Kati néni egyik lánya emelte a férjével. Kilábalni, minél messzebbre jutni az egykori sorsból; ez a szándék fejeződik ki benne. De ez még az utódoknak — ennyi év elteltével — sem könnyű, sorsuk ezt példázza.

Leskó László

Az olvasók szakirodalmi ellátásáért

neki róla.

Kati néni szült tizenkét gyereket. Öt közülük csecsemőként halt meg. »Angyal lett« — így mondták akkor, de Kati néni nem hitte, hisz látta sírba szállásukat. Hét megmaradt. Hátborzongató arány!

A hétből a három fiú szellemi képességei különbözőek. De abban megegyeznek, hogy gyengébbek az átlagosnál. Laci beszélni sem tud, csak arti- kulátlan hangokat ad ki.

Készül a könyvtári ellátást szabályozó új törvényerejű rendelet tervezete, amelynek értelmében a könyvtárak a mai igényeknek megfelelően, az eddiginél hatékonyabban segíthetik elő a lakosság művelődését, az iskolai oktatást, a szakemberek sokoldalú tájékoztatását.

I Az új törvényerejű rendelet tervezete erősíteni igyekszik a szakkönyvtárak információs feladatait. Bekapcsolja a szakkönyvtáraltat az országos információs rendszerbe. A lakosság szakirodalmi ellátásának javítása érdekében minden szakterületen nyilvános szakkönyvtár működik majd, ugyanakkor nyilvános szakirodalmi ellátást biztosítanak a közművelődési könyvtárak is. A cél: olyan egységes könyvtári rendszer létrehozása, amely a különböző típusú könyvtárak együttműködésével lehetővé teszi, hogy az állampolgárok az ország bármelyik részében levő könyvtárak szakirodalmi anyagát a lakó- hélyükön vagy munkahelyükön működő könyvtárak útján beszerezhessék.

Gerencsér Miklós

Ácsteszértől

a halhatatlanságig

Táncsics Mihály életregénye

í

Mihály most hallotta először a két kifejezést. A kántor meg a supplens szavakat. Megtudván, hogy az előbbi iskolamestert, az utóbbi pedig segédtanítót jelent, azonnal tűzbe jött. Most már csak az volt a kérdés, messzi-e az a rokonszenves Izsák, az ugyancsak rokonszenves kántorával, Zemán Jánossal.

Kicsinylően legyintett a fazekas :

— Dehogy van messze! Pen- telénél átviszi a komp- Apos- tagra, röpke gyaloglás után Szabadszállásra ér, és onnan már gyerekjáték átsétálni Izsákra. '

Stancsics Mihály megköszönte a fazekas bizalmát, bátorítását, és még az este elbúcsúzott tőle, mert bizonyosra vette, hogy a fazekas javában aludni fog még, amikor ő útra kel. Valóban, a hajnal első je- ’ére szedte a lábait, a Pentele

felé vezető úton. Alkonyra hajlott, mikor elérte a Dunát, pedig ugyancsak szaporázta lépteit. Bármennyire elfáradt, a túlparton akarta tölteni az éjszakát.

Másnap kora reggel újult erővel kelt útra, Apostag'ról Szabadszállás felé. Csakhamar megértette: a kocsin utazó fazekasnak könnyű volt kicsinylően legyinteni ekkora távolságra. Bezzeg ő, a gyalogos már-már azt hitte, emberrel sem fog többé találkozni, nemhogy megérkezne arra á talán nem is létéző Izsákra.

Birkózva a se vége, se hosz- ska pusztaság úttalan útjával, kis híján visszafordult. Szülőföldje erdős, lankás, patakos tájai, a Bakony vidékének sűrűn következő falvai' után valósággal megrémült a Kiskunság ürességétől,, laposságától.

Végre torony csillan eléje a messzeségből. Gondolta, mégsem fordul vissza, bár elhagya- tottságát az a tudat is fokozta, hogy szülőföldje és az idegen rónaság közt ott hömpölyög a két világot elválasztó folyam.

Inkább a toronyra nézett: gombján csillogott mindaz az ígéret, amely felé tervei, vágyai ösztökélték. Számára az elérendő tudást jelentette az a csalogató torony. De rútul megtréfálta. Minél jobban sietett feléje, annál inkább hátrálni látszott.

Csaknem fél napjába telt, míg valóban elérte a szabadszállási torony tövét. Ott fölvilágosították, hogy Izsák csakugyan közéi már: a szomszéd község. Jó lábú fiatalember alig három óra alatt fü- tyürészve eléri. '

Mihály sajgó lábában érezte az efféle leckék értékét, de azért szívesen, megköszönte a jó szót. És alkonyaikor porosán, éhesen, szomjasan kopogtatott be Zemán János kántorhoz.

Nyomba kiderült: igazságtalan lett volna, ha fáradságos útján kárhoztatja a fazekast. Zemán János tárt karokkal fogadta. Nyomban »öcsém«-nek nevezte, és arra kérte az ifjút, mellőzön mindenféle titulust; az öcsém viszonzásául szólítsa egyszerűen bácsinak. És első

Orvosi rendelő Balaton bogláron

Felszabadulásunk harmincadik évfordulójára készül el és adják át Balatonbogláron a körzeti orvosi rendelőt. A négymillió forintba kerülő rendelőhöz a község lakossága kétszázezer forint értékben társadalmi munkát és pénzt adott, a helyi ktsz és az állami gazdaság 300—300 ezer forint, a talajjavító vállalat 300 ezer forint munkafelajánlást tett. A négy munkahelyes rendelőt a helyi községi tanács költségvetési üzeme építi.

i

Oclaíelep .jaibile&ima

FONYÖD-BÉLATELEP 80 , egyik 1944-es számában hosz- éves. A déli oldal, de talán az j szán vall második otthonáról, egész Balaton-part egyik leg- | Fonyód-Bélatelepről. Felkérte szebb üdülőnegyede 1894-ben j a cikk íróját, hogy futassa föl

alakult. Dr. Szaployczay Manónak, a kaposvári kórház igazgató főorvosának kezdeményezésére ekkor vásárolták meg a területet első tulajdonosai gróf Zichy Béla földbirtokostól. Innen kapta nevét is.

Egy kikötés volt: a megvett telkekre két éven belül föl kellett építeni a villákat Az akkori építkezési ütem mellett valóban rekordidő alatt, 1896- ra készen állt a mai nyaralók többsége. Ugyanebben az évben kigyúlt a villany és elké- nevet említünk Balaton-part első vízBerzsenyi Dániel íonyódi kapcsolatait: »Megbíználak annak megállapításával, hogy Berzsenyi Dániel melyik versét írta Fonyódon, hogy ezzel is alátámasszuk e Somogy megyei nagy költőnk fonyódi emlékszobrának létesítését.« Ez volt az utolsó intézkedése. Az interjú után néhány órával váratlanul elhunyt.

népszerű színésznő; Ádám Jenő, a Zeneművészeti Főiskola igazgatója. A kaposváriak közül Rózsa festőgyárosék, dr. Matolcsy Sándor, a Dunántúli Bank vezérigazgatója — aki Ripka halála után a fürdő- egyesület igazgatója lett. És sorolhatnánk tovább. Egy bizonyos, akik nem tartoztak a felső tízezerhez, legföljebb csak dolgozni járhattak oda.

Az üdülőnegyed 1944-ben ünnepelte 50 éves jubileumát A bélatelepi állomás falán emléktáblát helyeztek el. Ma már hiába keressük, valószínű, eltűnt a háború viharában.

szült a műve is.

Ugrásszerű fejlődés akkor következett be, amikor dr. Ripka Ferenc, Budapest akkori főpolgármestere került a fürdőegyesület élére. Érdekes, hogy Ripka, akit az utókor polgár- mesteri tevékenysége alapján elmarasztal, elévülhetetlen érdemeket szerzett mind Bélate- lep, mind a tőle elválaszthatatlan Fonyód község fejlődése érdekében végzett munkájával. Csaknem 30 éves elnöksége alatt épült meg a bélatelepi felső bitumenes bekötőút, villamosították a község jelentős részét, és ő szerzett bankkölcsönt a megye egyik legszebb községházának felépítéséhez. Az egykori folyóriat, a Balatont Kurír érdemeit méltatva megjegyzi, hogy »több száz fonyódi munkást és tisztviselőt helyezett el a főváros különböző gyáraiban és üzemeiben«. A község díszpolgárává választotta, és a mai főutca is az ő nevét viselte 1945-ig. Ugyancsak ennek a folyóiratnak

De nézzük csak. Iák voltak a bélatelepi fényűző villasor lakói? Csak néhány ismertebb

Huszka Jenő | A FELSZABADULÄS után zeneszerző, aki több operettjét I az épületek nagy részét álla- itt komponálta; dr. Verebélyi i mosították. Az egykori luxus- Tibor egyetemi tanár, a nevét ! villáknak ma más a hivatásuk, ma is vezető európahírű küni- A pihenni, üdülni vágyó töme- ka igazgató főorvosa; az egy-| geknek nyújtanak kényelmes kori »pezsgőkirály« Törley De- j otthont és feledhetetlen zső; Péchy Erzsi, az ünnepelt, I napokat. J. R.

jj

dolga volt vacsorához ültetni

vendégét.

Rokoni közvetlenséggel kikérdezte a szükségeseikről is, és úgy látta, hogy hinnie kell a vándor minden szavát, mert nincs olyan csavargó, aki képes lenne ilyen megnyerőén hazudni. Megkérdezte, mennyi fizetségre tart igényt leendő segédje a teljes ellátás mellett. Mihály nagyot gondolt, és végül húsz pengőforintot kért.

Már azt hitte, vakmerőségre vetemedett, mert Zemán János hosszasan mosolygott. Aztán szinte megijedt, amikor így szólt a mester:

— Az kevés. Negyvenet kapsz, öcsém, ha rászolgálsz a tudásoddal éppúgy, mint a szorgalmaddal.

Így kezdődött Stancsics Mihály boldog izsáki időzése.

Gyűlölte a szolgai igyekezetét, ám önérzetből két embernek elegendő szorgalommal fizetett a jóságért. Itt is — csakúgy mint a megelőző iskolákban — napokon beljil csüngtek szaván a kisiskolások. Nem lehetett őket otthon tartani.

Egy kis falu fiataljai

— Nagyon kopasz volt a falu, a közepe egy ;nagy domb és más semmi. Hat azért dolgoztunk. A tin ács adta a pénzt virágokra, mi pedig megfogtuk a kapát és a többi szerszámot, i aztán ültettünk.

— Hogyan fogadták ezt a falubeliek?

— Tetszett nekik, miért ne tetszett volna? Most egy idős bácsi gondozza a falu virágait.

Beszélgetésünk a nagycsepe- lyi KISZ-alapszervezet legutóbbi gyűlése előtt folyt le. Egy ilyen kis közösség összejövetele nem nagy esemény — gondolnánk. Valóban nem nagy, de nekik mindenképpen fontos. És hogy nemcsak nekik, azt próbálom bebizonyítani a továbbiakban.

— A munkánkról érdeklődik? — mosolyodtak el a körülöttem ülők. — A falu szépítésétől az óvodai homokozó építéséig mindenben részt vettünk. Nyáron arattunk, most meg szüretelünk; sürgős munka ez, kell a tsz-nek a segítség. Társadalmi munka és egyben KISZ-rendezvény lesz a szán- tóvenseny, melyet szintén a közeljövőben rendezünk. ,

Tudnak dolgozni ezek a fiatalok, sokszor bizonyították, összetartanak. A kevésbé ed- , zetteket is húzzák magukkal, 5 és ez az összetartás nagyon fontos. Persze a munka meglett más is együtt tartja őket.

— Nemcsak dolgozunk. Kirándulásokat szervezünk, meg akarjuk ismerni az országot, összehoztunk egy irodalmi színpadot. Az idén Balaton- földváron, a művészeti szemlén második díjat nyertük Rozsgyesztvenszkij Requiem- jével. Lukácsi Katélin, az iskola irodalomtanára segít minket, sokat köszönhetünk neki. November 7-re ünnepi összeállítással készülünk.

— A pártszervezet segített,

És a szülők ahelyett, hogy méltatlankodtak volna az apró; hogy ‘{egfen KISZ-k"lubunk7a munkáskezek nélkülözései tanács szintén támogatott. A miatt, nyáron is szívesen en-j helyiséget tartalommal is gedték gyerekejket a segédta-^ »meg kéllett tölteni«. Politi- nító pallérozó keze alá. (kai előadásokat hallgattunk,

4 ezeket a párttitkár tartotta.

(Folytaiju.k.) 4 összevont oktatásokat rendeztünk a társközségek — Kötcse és Teleki — KISZ-íiataljaival. Amit hallottunk, tanultunk, abból egy politikai vetélkedőt is szerveztünk.

— A sok jó után mi az, ami nincs?

— Ügy kezdem a választ, hogy a párttitkárra mindig lehet számítani. A termelőszövetkezet elnökére is. Ha valami teljesíthető — mást nem is kérnénk —, az előbb-utóbb meg is lesz. Ilyen: a KISZ- klub festése, a kézilabdapálya. Ezekhez kapunk pénzt, mi meg dolgozunk. Megcsináljuk.

A mostani KISZ-esek előbb vagy utóbb »kiöregszenek«. Mi lesz, ha ez a jól összeszokott társaság megcsappant? — gondoltam. A gyűlés megadta a választ. A KISZ-tagokon kívül ott voltak a szövetségbe már jelentkező, de még »próbaidős« fiatalok és az úttörő- csapat képviselői is. A felszólalásokban az volt a legszembetűnőbb, hogy akár a tanácselnök, akár az úttörőtanács titkára mondta el gondolatait, látszott, hogy ismeri a KISZ- szervezetet, a gondokat. Jó kapcsolatban vannak a falu legfiatalabb és idősebb lakói.

Szabó Lajos tsz-elnök, Balogh Gyula tanácselnök, Lux András, a három község párt- szervezeteinek csúcstitkára szólt a fiatalokhoz. Mindhárman elmondták; bármikor szívesen segítenek. Azért beszéltek igy, mert tudták, hogy ők is ugyanúgy számíthatnak a fiatalokra.

Végül egy újabb eredmény, amely szintén bizonyíték a pezsgő KISZ-tevékenységről: László Erzsébet szervező titkár elmondta, hogy nemsokára megalakítják a községben az Ifjú Gárda-rajt.

Szabó László KISZ-csúcs- titkár láthatóan ' örült látogatásunknak. Természetes ez a büszkeség, mindenki örül, ha munkájáról mások is tudnak. Mert nemcsak'a büszkeség természetes a nagycsepelyi fiatalok között, hanem a munka is.

Vutliár Péter