Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-23 / 248. szám
A John Deere s magágyat készíti. Több mint 35 800 részvevővel... 835 közhasznú rendezvény — négy év alatt »Biztosítani kell a legújabb szakmai ismeretek elsajátításának lehetőségét« — ez volt a négy évre szóló feladatok egyike, melyeket 1970. május 8-án, alakulásakor tűzött célul a Műszaki és Terrhészettu- dományi Egyesületek Szövetségének Somogy megyei Szervezete. Akkor tizenkettő, most tizenöt tagegyesülete működik az MTESZ-nek. Az alakulás esztendejének második félévét és az azóta eltelt három és fél évet tekintve ezek az egyesületek 833 rendezvényt tartottak, ahol több mint 35 800 érdeklődő jelent meg. Hogy a négy évvel ezelőtt célul tűzött feladatokat menynyiben szolgálták ezek a rendezvények, arra elég csupán néhány példát említeni. Az Építőipari Tudományos Egyesület kaposvári regionális csoportja — másik tagegyesülettel közösen — építésügyi film- napokat rendezett; a Gépipari Tudományos Egyesület bemutatót tartott az elemekből ösz- szeállítható készülékekből, valamint a korszerű festési eljárásokból; a Közlekedéstudományi Egyesület többek között közlekedési kiállítást, útügyi napokat szervezett. A MAE Somogy megyei szervezetének hat szakosztálya és egy önálló helyi csoportja többnyire önállóan, de más szervekkel együttműködve is számos tapasztalatcserét, előadásokkal egybekötött bemutatót rendezett: a 89 rendezvénynek ösz- szesen 8400 részvevője volt. Vezetnek a szakmai előadások — ez tűnik ki az MTESZ összegezéséből. A tagegyesületeknél tartott előadások száma négy év alatt 328 volt, ezenkívül sok konferenciát, ankétot, filmvetítést, klubdélutánt, tanulmányutat, tapasztalatcserét, kiállítást, bemutatót is rendeztek, melyek közül nem egy túllépte a megyehatárokat, sőt az országos méreteket is elérte. Elmúlt a feszültség. A jó idővel együtt megjött a jókedv is. Pénteken, amikor Hetesen jártunk, a kétségbeesést a bizakodás, reménykedés váltotta fel. N gazdaság vezetőit — Varga Sándor tsz-elnököt, Nagy Lajos főkönyvelőt és Simon Gyulát, a: pártszervezet csúcstitkárát — az asztal mellett találtuk. A földeken a munka megkezdődött, már azt tervezték, mennyi idő alatt végeznek majd a vetéssel, a betakarítással, hogyan haladhatnak még gyorsabban. A szövetkezetben kilencszáz. hat hektár az őszi gabonák vetésterülete, és eddig alig több mint 100 hektáron fejezték be a vetést. Az őszi mélyszántás is csaknem másfél ezer hektáron hátravan. A cukorrépa betakarítása sem halad gyorsabban. A 116-ból csak 17 hektáron szedték fel a termést. Két új betakarítógépet vásároltak, ám ezeket egyelőre nem lehet munkába állítani. A takarmányrépát kézzel szabadítják ki a sár fogságából. Szabó József főagronómus és Simon Gyula párttitkár kíséretében indulunk a földekre. Megsüllyed néha a két John Deere, és kisebb teljesítménynyel dolgozik a három SZK— 4-es is. Mély barázdákat vágnak a kerekek, az összepréselt földből kibuggyan a víz. Az MZ nem bírja egyedül a szemmel telt pótkocsit, egy Dulra segít neki. Kettejük ereje is majdnem kevés. pihennek az emberek' sem. nem akarnak egyetlen percet sem elvesztegetni. — A tagok felelősséget éreznek —< mondja a párttitkár. — Nem válogatnak a munkában, csak minél gyorsabban haladhassunk. A tsz ereje most látszik igazán. Még azok is. ajcik inkább a háztájival törődtek eddig, szívükön viselik a kjjzös ügyét. . Senki nem kérdezte meg, mit kapunk ezért, hogy ilyen megfeszített erővel dolgozunk, csak azt, hogy mi lesz velünk, ha nem végzünk a betakarítással, ha nem tudunk idejében elvetni. — Mindenki tudja, hogy a tétlenség most megbocsáthatatlan — veszi át a szót Varga Sándor tsz-elnök. — Jólesik a társadalmi segítség is. A napokban huszonöt katona jón majd a gazdaságba, de az ipari üzemek, sőt az egyik kaposvári bolt szocialista brigádja ugyancsak felajánlották: szívesen segítenek. Az emberekre pedig ttagy szükség van, mert a gépparkunk megfelelő, csak kevés a kéz. A mi brigádjaink is dicséretet érdemelnek. Szerelőink állandóan készenlétben állnak, nehogy géphiba miatt állnia kelljen a munkának, sőt ha úgy adódik, a traktorokra, kombájnokra is felülnek. Az ember ekkora akarás és lelkesedés láttán elfelejti, hogy milyen nehéz helyzetben van a gazdaság. A harc tovább folyik. Egyre elkeseredettebben, de makacsul kiftd az ember és a természet, és az embet győzni akar. Dán Tibor A gazdaság két gépegységgel tagja a szekszárdi kuko- ricatermepztési rendszernek. Rendszerszerűen 500 hektáron termesztenek kukoricát, ezenfelül még 400 hektár közös és 300 hektár háztáji földről kell A kombájnok nyújtott műszakban dolgoznak. HETESI ŐSZ i Idő és gép Beszélgetés egy pályadíjnyertes mérnökkel mindennapi munka többet ki- [ sági számításait Is a termést betakarítaniuk. Lesz dolguk a kombájnoknak, szükség van a nyújtott műszakra. A termésátlagok 55 mázsa körül alakulnak, a szemek nedvességtartalma eléri, sőt néha meghaladja a 40 százalékot. A két szárító éjjel-nappal üzemel. A TGSZ 06-os és a Sírok ; kó 20-as naponta 16—18 vagon terménnyel végez. Ez a kapacitás azonban kevés. Most épül egy B—15-ös szárító is, mely rövidesen megkezdi a próbaüzemelést, annak ellenére, hogy a hozzá tartozó tra i- zit tartályokat a termelőszövetkezet nem tudta megszerezni, mivel beszüntették a gyártásukat. így a szemet kénytelenek lesznek a betonra kiengedni. A szárító saját kivitelezésben készül, tüzelőanyaga földgáz lesz. A szárítóüzemtől egy távolabbi táblára indulunk, ahol a talajelőkészítés, a vetés folyik. A GAZ iszaptengerrel birkózik, a sár olyan mély, hogy befolyik a terepjáró alján. A tábla szélén egy tárcsával fölszerelt John Deere és egy MTZ dolgozik. — Keserves munka — mondják a traktorosok. — Még ez a gépóriás is megsüly- lyed a mélyebben fekvő területeken. A traktor, mintha bizonyítani akarná szavaik hitelességét, egy pillanat alatt »beássa« magát tengelyig. Az irodában megtudtuk, hogy naponta 100 hektáron készítik elő a talajt. Rövidesen öt vetőgép vet majd, nyújtott műszakban. A John Deere traktorok, kombájnok éjjelnappal dolgoznak. A szövetkezet 28 erőgépét mind a földekre Irányították, a hát IFA teherkocsi sem pihen. De nem Kovács László, a Kaposvári Ruhagyár fiatal fejlesztő mérnöke nyerte a megyei KISZ- bízottság, a megyei tanács és az MTESZ elnöksége által kiírt pályázat első díját a műszaki kategóriában. Erre a területre érkezett a legtöbb pályázat — összesen nyolc —, tehát a verseny is a műszáki témákat feldolgozó pályázók között volt a legélesebb. Rövid beszélgetésre kértem Kovács Lászlót a pályázat kihirdetése és a 3000 forint jutalom átvétele után. A har- rmncéves gépészmérnök két éve foglalkozik a gyár műszaki fejlesztésével. Megszerezte a gazdasági mérnök képesítést is. / Az ember alapvető hajlandósága, hogy lelkesedik a kiemelkedő technikai, műszaki teljesítményekért. Már a kamaszt Is élénken foglalkoztatják a különböző titokzatos szerkezetek bonyolult működési elvei. A gépek iránti vonzódás éppen ezért ebben a korban alakul ki az emberben. Ha tehetséges, akkor egyetemre kerül, s négy-öt év múlva mérnök lesz belőle. Kérdés, megmarad-e benne valami ebből az izgatott kama- szos kíváncsiságból? S ha megmarad is, elég-e csupán a mindig korszerű, a csupa modern és a szuperteljesítményű gépek iránti lelkesedése? A ván... — A műszaki fejlesztés a lehetőségek # művészete — mondja Kovács László. — Ha a kezembe veszek egy szépen litografált, színes prospektust, amelyben kitűnő gépek sorakoznak, s ha fellapozom, hogy mit tudnak, rögtön megmozdul bennem a műszaki ember. Mert öröm gyorsan forgó, hangtalanul működő, gördülékenyen dolgozó gépek mellett a munka. De akkor át kell azt is gondolnom: vajon kifizetődik-e a vállalatnak, ha megvesszük ezt a gépet? Ki tudjuk-e kapacitását teljesen használni? Ha elromlik és megáll, szerezni tudunk-e alkatrészt? Mennyi lesz az ára, nem csökkenti-e túlságosan a nyereséget, hogyan alakulnak a termékelőállítás költségei? A fejlesztő mérnök nem gondolkodhat csak műszaki kategóriákban, a gazdaságosságra i^ ügyelnie kell. S a kettő között igenis létezik összhang, harmónia, ami nem feltétlenül a középút, hiszen az összes feltétel legmegfelelőbb variációja. Kovács László pályázatában a gyermeknadrág gyártására vonatkozó komplex fejlesztési javaslatot dolgozott ki. A nadrág elkészítésének mind a 18 műveletét gépesítette, s a gépi műveletek- részletes gazdaelvégezte. Ez, a pályázat tanúsága alapján, kitűnően sikerült. — A munka során szembe- kerüit-e fogas kérdésekkel? — Többször is. Például a kötősáv gépesítésénél. A kötősáv a nadrágnak az öv felőli része, s elkészítése több féle varrási műveletet igényel. A műveletek gépesítésénél a következő fogas kérdéssel kerültem szembe: ismerek egy nyugati országból importálható olyan gépet, amelyik egyedül elvégzi az összes műveletet. Csakhogy ez a gép drága. Hasonló magyar pedig nincsen. Ha olcsóbb magyar gépeket-veszünk, akkor a kötősáv csak részletenként készül el, tehát nagy lesz az idő- veszteség. Az idő viszont pénz, és sok kicsi sokra megy... így az összes művelet elvégzésére alkalmas importgépet terveztem be. mert ebben az esetben ez volt a legmegfelelőbb. De máskor, hasonló helyzetekben, egyéb megfontolások alapján a magyar gép mellett döntöttem. — Vállalatánál ismerik, s I megvalósítják-e pályadíjnyertes munkájának legfontosabb elgondolásait? — Egészen bizonyos, hogy ismerik. S mivel a gyár nagy gépi beruházás előtt áll, valószínűleg hasznosítják is elképzeléseimet. ^ II kísérlet ára K ívülről csodapalota. Ha messzebbről nézem, még egy művelődési intézményt is el tudnék képzelni a falai között. Nem az. Tetszetős, de célszerűtlen épület. A helyi szakemberek között voltak, akik »egyiptomi koporsónak«, mások »betonszörnyetegnek« nevezték. Nem véletlenül. A papírok azonban kíméletesebbek: egyszerűen csak »kísérletnek« hívják ezt a beruházást. így hangzatosabb. S amiről szó van, az nem más. mint a Toponár—zimányi Egyesült Erő Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 600 férőhelyes szakosított hízómarha-istállója. Tizenhatmillióba került. És azóta, hogy betelepítették? A kísérletnek ára van. Följegyzések, jegyzőkönyvek, levelek sokaságát olvasom. Baj van a teleppel, Mintha a gyakorlatot senki sem ismerte volna azok közül, akik tervezték, építették — vagy legyünk itt is fennköltek a témához méltóan — megálmodták ezt az épületet. Kísérleteztek, s a kísérletnek mindig ára van. Csak az a kérdés, hogy ki fizeti meg? Igaz, a MÉM Termelés- és Műszakfejlesztési Főosztálya adott 2 2Ó0 000 forint támogatást a szövetkezetnek. De ki »támogatja« a sorozatos kényszervágást, az állatok elhullását? Nem a kísérlet ellen szólok: fejjel megy a falnak, aki elveti az újat, a jobbat, a célszerűt. Csakhogy a kísérlet csődjét felelőtlenségek sorozata idézte elő. S a legfelháborítóbb az, hogy bírálat, elmarasztalás, felelőse égre vo nás helyett az elismerés. az önfeledt boldogság, a köszönet hangja villan elő a papírokból. Mintha megfordult volna a világ. Ügy, mint az istállóban, ahol nem az etetővályúk mellé, hanem a szemközti falra tervezték az azóta is használhatatlan itatókat. Hadd gyalogoljon az a szerencsétlen marha, hadd törje össze magát és a másikat. Miért nem szoktassuk le őkéimét arról, hogy evés közben is csillapíthassa a szomját? De csak ez lenne a legnagyobb baj ... Kezdjük a legegyszerűbbel: beázik a tető. Ezt és a többi hibát már 1972. december 20-an, a műszaki átadás alkalmával rögzítették. Az 1974. március 20-i jegyzőkönyv tanúsága szerint a tetőszigetelést még nem javította ki a batéi TÖVÁL. Biztosan kevés volt rá az idő. A Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség terjedelmes följegyzésben gyűjtötte csokorba a tervezői, kivitelezői »bakikat«. Folytassuk hát ezzel a felsorolással. A kifogásokat a tsz szakemberei jogosnak ítélték. s azokat a laikus szemlélő személyes »élményei« is megerősítik. A telep kútja nem ad vizet folyamatosan. Az épületben a vízvezetékcsöveket a szellőzőelemek alatt vezették el, télen befagy a víz. Az önitató csészék elhelyezéséről már volt szó, ráadásul a túlfolyás miatt állandóan víz áll a padozaton. A tsz próbált segíteni magán: fürdőszobai ülőkádakat szereltek be. most abból isznak az állatok. (Ide vezetett a kísérlet!) A hizlalóépületet egyébként alom nélküli tartásra tervezték. A folyadékelvezetést azonban nem oldották meg. Csak az épület végén van lefolyó, de a talaj csodálatosképpen nem arra lejt. Kénytelenek almozni. Az állatok húszcentis tócsákban állnak, fekszenek. Felháborító látvány ez a csodapalotában. Csúszós a padozat, lábukat törik az állatok. A vályogból épült, földes parasztistállókban tisztább környezetet tudnak teremteni. Itt lehetetlen. A trágj’át részben kézi erővel távo- lítják el, a beton tárolót földbe süllyesztették, hogy minél nehezebb legyen a kocsira rakás. A pihenőboxokat elválasztó vaskorlátokat fordítva építették be. ezért felálláskor beszorul az állatok feje. A következmény: törés, sérülés — kényszer- vágás. Nem váltak be a lánckorlátok csakúgy, mint az úgynevezett villanypásztor. Egyetlen szál acélhuzal akadályozta volna meg, hogy az állatok átlépve az etetővályúkon, önkényesen elhagyják ezt az árnyékvilágot. Áramot nem vezethettek a drótba az istálló túlzott nedvesség- és páratartalma miatt. Mit tehetett a tsz? Ócska fagerendákl^al akadályozta meg védencei távozását. S ezek még mindig nem a legnagyobb hibák. A kísérlet csodája, hogy az istálló oldalfalába — szellőztetés céljából — elfordítható paneleket terveztek. Korszerű, szép látvány, automatika vezérelné. De csak öt napig működött. Állítólag a páratartalom »rontotta el«, nyilván nem lehetett előre számítani rá. Most az állatgondozó — ha úgy érzi, melege van — egy kézi csőrlővel fordítja el a paneleket, hogy még melegebbje legyen. Terveztek azután égy gépi takarmánykiosztó rendszert. A tsz meg is vette ezeket a »járműveket«. Használni ugyan nem lehetett őket, mert az 'etetővályúkba beleépítették a tetőtartó oszlopokat, s az adagoló elakadt. Ekkor lefűrészelték az etetőkocsik surrantóját, hogy némi veszteséggel ugyan, de még;s gép adagolhassa a takarmányt. Az emberek azonban bolondok lennének használni, hiszen csaknem két méter magasra kellene emelni a zsákokat. hogy megtölthessék ezt a »szerkentyűt«. Inkább lefelé öntik, egyenesen a vályúkba. »Kísérletük« szerint így célszerűbb. Pénzbe se került. Azután az előrelátás legcsekélyebb jelét sem mutatja, hogy 20 férőhelyre tervezték a boxokat, s ennyi állat egy vagontételhez sok, kettőhöz kevés. Kötetlen tartás van, szállítás előtt nem tanácsos összekeverni az állatokat. De nézzünk be egy pillanatra a borjúnévelőbe is. kíeleg- vízfűtést terveztek. Radiátorok helyett azonban a földtől másfél méter magasan fűtőcsöveket vezettek végig. így éppen az a légtér marad hideg a magas épületben, ahol a borjak tartózkodnak. »Befürödtek« a Fontán típusú szoptató automatákkal is. A tápszer mecsomósodott a gépben. A borjak gyakran csak langyos vizet szoptak, és — megbetegedtek. Mondjam még tovább? Következmények. Alacsony az átlagos húsgyarapodás. Egy év alatt 35 szopósborjú hullott el, és 48 hízómarha kényszervágását kellett elrendelni. A kényszervágott állat negyedannyi pénzt hoz a tsz-nek, s a közösséget másfél milliós kár érte. A gazdaságtalan állattartás miatt a tervezett jövedelemnek csak nyolcvan százalékát kapták meg az emberek. És változás azóta fs csak a helyi vezetőségben történt. A csodapalota maradt a régi. Nem láttak az emberek? Elvakította őket a kísérlet? Bizderi Károly elnök és Csongvay Dénes főagronómus azóta már nincs a szövetkezetben. Távozásuknak más oka is lehetett. Az akkori főállatteqyésztő, Tiszaváry Sándor megha- sonlott, önbizalmát vesztetté, ő szóvá tette korábban is, hogy baj lesz. Meghurcolták érte. Az irattárból meghökkentő papink kerültek elő. A Tervezésfejlesztési és Tipustervező Intézet 1973 szeptemberében felkérte a tsz akkori vezetőit: javasolják építészeti nívódíjra a csodapalotát. Megtették, pedig akkor már nyilvánvaló volt a kísérlet tarthatatlansága. Bizderi Károly és Csongvay Dénes készségesen aláírta a papírt, miszerint »Az építmény tervezői hibából nem lépte túl a tervezett költséget, a létesítmény rendeltetésének megfelel, több új és korszerű megoldást tartalmaz. A felhasznált anyagok az" üzemi tapasztalatok, szerint megfelelőek.« Egy szó sem igaz az egészből. Igaz, nem is iktatták a levél másolatát, csak véletlenül került elő. S ahogy telefonon megtudtam a Típustervező Intézettől, a javasolt négy mezőgazdasági épületért (három más megyében épült) föl is vették a 100 000 forintos nívódíjat. Negyven százalékát a tervezők, hatvanat a kivitelezők. Most mindenki elégedett, csak a szövetkezet új szakemberei, vezetői tépik a hajukat. Igaz, a kísérletnek ára van. De nem túl drága árat fizetünk érte? Jávori Béla
