Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
Zselici /egysetek »■IC! gépen átóll fölébe«, annak csaknem összefüggő rengeteg képét mutatja a zselici dombság. Itt-ott töri meg az erdők pajzsát település vagy dett babicák pedig J szépen befedik a szalufákat. Befedik majd Lidi néni talpasházát is, ha oda ér a munka sorja. Csak drága a zsupp ma már, a termőföld zöldbarna sávja. | drágább mint sok más tetőfeAki gyalogszerrel kutatja át a környéket, annak titkokat tár ki a vidék a népi kultúra hagyományai, vallathatok ki: a paraszti élet, építészet emlékei, Lidi néni dűlőiéiben levő háza Szennán. Lakója kiköltözött a temetőbe már. Füstös konyha árválkodik, a fara^ gott fára mohát tapasztanak a* esők, a néhai cirádákba barázdákat rág a mohó idő. dő anyag... A sokat emlegetett szennai néprajzi gyűjtemény — falumúzeum — úgy látszik végre megvalósul. Az első lépcső, miként Szigetvári György, a megyei tanácsi tervező vállalatának igazgatója és Szabó Tünde építész — mindketten a megyei műemlékvédelmi bizottság tisztségviselői | — elmondták, a népi barokk templom rekonstrukciója befe- | jeződött. A néprajzi gyűjte- j mény létrehozásában támogat- Talán nem időszerűtlen vé- | ja a megyét — s a m^gvalósí- giggondolni éppen a múzeumi j tásban na§y szerepet vállaló hónap közepe táján, mit is tu- tervező vállalatot — az dunk mutatni a zselici múlt- j ICOMOS Népi Építészeti Szakról. Persze, ne legyünk türel- J bizottsága. A meglévő pénzből metlenek, a tudományos in- I indult meg a községben levő tézmények nemrég még meg- [ régi épület zsúpolása, s a má- állapodtak csupán a kö- ! sodik lépcsőben — jövőre — zös Zselic-kutatásban: ko- j kezdik majd meg,a terep ren- rai lenne még összefoglaló, I dezését, a kijelölt házak átminden lényeges részletértéket felmutató könyvet követelni rajtuk. De éppen ez az: megindult a munka! Ez a felmutatható. Zsúpolnak Szennán. A napszikkasztotta, vihartépázta régi zsúpfödelet két szerdahelyi mester szedi le, kezük ügyesen jár rá a húsz éve nem végzett munkára. A kévékből szetele'pítését. Tovább is részletezhetnénk, de ami fő: a sok tervezés, tervezgetés időszaka után, az építészek lelkes munkája nyomán elkészül végre Szenna falumúzeuma. Szenna a népi életmód, az építészet, a néprajzi kultúra hagyományait teszi közkinccsé. Hitvallás a színházról A MAGYARORSZÁGON is jól ismert Georgij Tovsztono- gov, a leningrádi Gorkij Drámai Nagyszínház főrendezőjének minden újabb munkája eseményt jelent a színházi világban. Alkotó útkereső a rendezésben, mindig megragadja a közönséget a különböző problémák megoldásának eredetiségével. Felidézzük néhány gondolatát a színház és a nézők kölcsönös kapcsolatáról. — A színházművészet legbensőbb titkairól szólni: mindenekelőtt a színpadon lévő és a nézőtéren ülő emberek kapcsolatáról beszélni. Az alkotás csodájáról, mely a néző szeme előtt, az ő részvételükkel zajlik. A festmény, az irodalmi mű, zene, film az alkotótól, a művész és azoknak az embereknek a közvetlen kapcsolatától függetlenül él, akik számára az adott mű készül. Az ijyen alkotás pillanata mindig a múlté, s időben távol áll a befogadás pillanatától. Egy színházi előadás 2—3 óráig tart, addig él. Tegnap másmilyen volt, holnapja sem hasonlít a mára, mert a nézők részvétele teszi megismételhetetlenné. Amikor a színház hallhatatlan erejére gondolok, mindenekelőtt a színpad és a nézőtér között kialakuló kapcsolat természetét elemzem. A színház örök. A színházi együttes mindenkor ahhoz a nemzedékhez kötődik, amelyik létrehozta, azzal együtt él, amíg ez a nemzedék szellemileg létezik, s vagy vele együtt hal meg, vagy »megcsalja« azt a következő új nemzedékkel. A színházi kollektíva addig élő, amíg művészete korszerű, amíg nem támad szakadék alkotói gyakorlata és a társadalmat foglalkoztató problémák között. A színház mindig a társadalom, a kor szolgálatában áll. A színházművészet kezdettől egyesítette magában a szórakoztatást és a nevelést. Ez az egységbe forrott kettősség adja erejét és nehézségeit. A néző nem becsüli azt a színházat, amely csak szórakoztat, s nem jár abba a színházba, amely csak tanít. A színház katedra, amelyet szórakoztató forma közvetít. Enél'kül jobb Ismeretterjesztő előadásokra járni. A néző azt kívánja, hogy szórakoztassák, magukkal ragadják a színészek. De ahhoz, hogy együtt éljen a színészekkel, a nézőtéren a bizalom légkörét kell kialakítani, ez a párbeszéd elengedhetetlen feltétele. A néző néma dialógusát konkrét, megismerhető, az életből vett képzettársításokkal kezdi, amelyek gondolatait meghatározzák és ismert mederbe terelik. A megismerhető csak ugródeszka a néző képzeletéhez. Az a színház viszont kudarcot vall, amely olyasmit kínál a nézőnek, ami semmiféle kapcsolatban sem áll életével. Miután a színház meghódította a nézőt, felvetődik a hogyan tovább? És ezzel a to- vábbal kezdődik a legfontosabb. Az, amiért az ember színházba megy. A felismerés után kezdődik az élet felfogása, melyet a színpadon újrateremtenek a nézők részvételével. A néző elégedetlen, ha nincs mit fölismernie. De próbáljuk csak azzal otthagyni, hogy »így szokott lenni«, és a néző máris becsapva érzi magát. Lev Tolsztoj mondta, hogy »újdonság nélkül nincs művészet«. Miben rejlik az élet újdonsága? Mindenekelőtt a művész egyéni, sajátos nézeteiben, az adott esetben a kollektív művészeknek az életről alkotott nézeteiben. Minden alkalommal annak újragondolásában, amit már nemegyszer átgondoltak. Miért kérünk szót a nézővel való párbeszédben ? Hogy »csatlakozzunk az előttünk szólóhoz?« Nem. Hanem, hogy saját véleményünket elmondjuk. S először mondjuk ki azt. A nézővel fennálló kapcsolat intenzitása és megbízhatósága, úgy vélem attól függ, hogy a színház mennyire tudja megtestesíteni a legfőbb, valós társadalmi konfliktusokat, s attól, hogy mennyire képes előre látni azokat. Meglátni azt, ami még éppen csak születik, de már benne van a levegőben. Érzékenyen felfogni az élet leheletét, tudni meghallani korunk szavát — ez a legfontosabb a színházművészetben. / A néző azonosul a művel, részese az alkotásnak; a néző korunk élenjáró embere, az új élet aktív építője. Ilyen nézőre gondolunk, amikor az előadásra kerülő darabot kiválasztjuk. SZÍNHAZUNKBA olyan emberek járnak, akik a nagy társadalmi változásokat nemcsak önmaguk átélték, hanem akik e változások megteremtői is egyben. A szovjet művészet a kommunista ideált hirdeti, g.zt tekinti a hétköznapi viselkedés normájának. A néző ennek alapján ítél előadásunkról. De a zselici dombok mást is rejtenek. Nemrég a kaposvári múzeumban tartott képes előadást ár. Kemenczei Tibor régész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, a Zselic keleti nyúlványainak, a Sza- lacska »hegyi« feltárásoknak az eredményeiről. Talán a néprajzkutatók fel is jegyezték már, hogy a környékbeliek milyen mondákat regélnek a szőlőhegy melletti különös dombocskákról, melyekről azonnal látszik, hogy nem természet alakította, hanem emberkéz építette őket. Huppoknak mondják, s azt tartották, hogy Lajos király katonáinak egy-egy sapka földjéből állt össze. A halmok még az időszámítás előtti korból valók — mondta el a régész —, az illirek sírdombjai, s az ásók a máglyák megsze- nesített csontjait,' a vaskor emlékeit hozták felszínre. ‘ A kelta, római leletanyag is rendkívül gazdag. Népek, kultúrák váltották itt egymást. Jól látható mindez a Nemzeti Múzeum kiállításán is. Érdemes lenne azonban gondolkodni azon, hogy a leletek' másolatai, esetleg kisebb jelentőségű emlékek, fotók, miként tehetők ismertté a Szálacskához közeli községben, Nagyberkiben. A megyei tanács művelődésügyi osztályán hallottunk olyan tervről, hogy itt alakítják ki a járás művelődési központját. Ha felépül az új iskola, a Vigyázó-féle kastélyban elég terem szabadul fel olyan célra is, hogy ott a honismereti gyűjtőmunka, a zselici kultúra kiállítható emlékei méltó helyre — s közszemlére — kerüljenek. ( Tröszt Tibor Egy nagy család lakást szeretne Példára varva Ebben a riportban — vagy | Lenne egy ház. Nem messze | Az asszony újra terhes volt. ! inkább: meditációban — sok- ! innen, a Hunyadi utcában. Az j Egy reggel a másfél éves ikrek I szór szerepel a »tehetetlenség« ; idős asszony, aki lakta, meg- | egyikét ütni kezdte valami kiszó. írásunk célja az, hogy egy : halt a nyáron. A lánya eladná j csiség miatt. Máig sem tu<J»i különleges családsorsot reflek- [ az épületet. Lehetne a két szó- ! feleleveníteni, hogyan történt, forfénybe állítva egy társadat- : bából meg a konyhából bár- j Dührohamában halálig verte a mi gondra irányítsuk a figyel- , mat csinálni. Gazdasági épület gyereket. Nem jogerősen öt met, mely községeinkben, fal- j, is . van. Lehetne. De nincs öt- j évre ítélték. A lélek orvosa vainkban sok helyütt égető. Az \ venezer forintjuk. Csak tízezer. { megállapította: tudatszűkülés elmélet és a gyakorlat nem tud egységgé kovácsolódni. I A »kétszemélyes ház« elejét a volt gazdája lebontotta: a maradék felújításra szorulna. Még áll. Ez az egyetlen erénye. A bűne is. »Kétszemélyes ház«, ,de tizenegyen lakják. Háromszor négy- méteres szoba, még kisebb konyha. Négy ágyban tizen- j egyen. S a gyerekek közül is felnőttszámba megy már kettő. J Nem várták az érkezésünket ezen a kora reggelen. Tisztaság. Ügy magában. Ha az j asszony villát takarítana, azt j sem tenné jobban. Rajta nem múlik. Vannak, akik belefásulva a rosszba, piszkot is társként tűrik, ö nem. Akinek eszébe jut. hogy segíteni kellene, úgy érzi magát, mintha futni próbálna — fáiban. Tartunk attól: kevesen vállalják ezt a futást. Ady Endre utca 20. Megújítani kellene, vagy más lakást biztosítani tizenegy embernek. (A nagymama is velük lakik.) Egy nagy családnak! Az asz- szony sír: — Nekem azt mondták, hogy csak a cigánycsaládokat támogathatják. A »cigány« szóban, ahogy ejti nincs semmi becsmérlő, semmi vád. Csak tehetetlenség táplálta kétségbeesés. — Ha a tanács segítene ...! De már kiszemelték azt a családot, akit istápolni fognak. Kercseligeti cigánycsaládot. Fontos program az is. j következtében követte el tettét. ( A test orvosa azt: befelé növő J strujnája van, az állandó fe- i szültséget ez fokozta benne. | Két tárgyalás között megope- ! rálták. Az öt évet háromra Huszár JózseJ nem nagy em- j mérsékelték legfelső fokon, bér. De nagy családot tart el; j Két éV és három hónap után a MÁV dombóvári állom|ásá- j szabadult. Gyógyultan. nak területén dolgozva. Ha egészsége engedi Munkahelyi balesete óta — nyakcsigolya porcleválás sokszor kerül betegállományba. A nagy fiú meg az idősebb lány dolgozik. Elmegy a pénz ruhára, élelemre. — Szépen járatom őket; az iskolában és az óvodában ne húzódjanak el tőlük a többiek... Az asszony arcán inkább a körülmények, mint az esztep- dők hagyták ott a nyomukat. Harmincnyolc éves. Szült kilenc gyereket. És megjárta a börtönt. Emiatt sikertelen sorsú ez a család? Rajtuk a bélyeg? m Tizenegy évvel ezelőtt történt. Akkor még »csak« hat gyerekük volt. A végzetes tett utáni ügyészi nyomozás megállapításai között ez is szerepelt: apró, háromszor kétméteres kunyhóban éltek. Éltek? A nélkülözéstől inkább — vegetáltak. Összekapások, veszekedések. Sokat várnak a Fonómunkás Klubtól Egy délután a Dallos Ida Lányotthonban — Megbánta? A börtönből küldött leveleit olvashatjuk. Bennük a válasz. »Nem- is tudod elképzelni, kedves férjem, menrtyi aggódással gondolok haza. Milyen nehéz a rabságot elviselni. Rögtön válaszolj a borítékon lévő címre, és küldj fényképet a gyerekeinkről! Feltétlenül írd meg, hogy vannak!« Ezt mondják róluk a környékbeliek. Sebők Ferencné: Egy hangos szót nem hallani tőlük. »Az ember ügyes kezű, dolgos. A gyerekeket szépen járatják. Azt a régi dolgot nem vetjük a szemükre. Tizenegy éve bizonyítanak ... Keresztes Ferencné: — Nem rossz cselédek. Az ember mindenkinek segít, egy szóra. Nagy családidé jóravaló család. Bőn a Sándorné: — Adnám el nekik az anyám volt házát. Adnám én! Beteges az én uram is, köllene a pénz. De nekik nincs. Jól ismerem őket: rendes népek. Tiszták, csöndesek. Úgy tűnik a falu megbocsátott, felmentő ítéletet hozott. m A múzeumi és műemléki hónap egyik rendezvénye csalt ki a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Dallos Ida leányotthonába. A Somogyi Képtár muzeológusa, Kovács József, Rippl-Rónai József munkásságáról beszélt. Azért érkeztem korábban, hogy megtudjam: »mi van a fejekben« az előadás előtt. Ezért elsősorban olyan fiatalokkal beszélgettem, akik két éve dolgoznak a gyárban, illetve második" éve, hogy a leányotthonban laknak. Nem Rippl-Rónai munkásságára voltam kíváncsi a beszélgetés során, hanem a tájékozottságra: mint ismerik Kaposvár múltját, jelenét, miként igazódnak el a leányotthonon keresztül a város művelődési lehetőségei között. S nemcsak a leányotthon keretein belül... Németh Erzsébet, a Baranya megyei Kislippóról jött a gyárba, előfonó. Jövő év júniusában szakmunkásvizsgát tesz. — A leányotthon klubfoglalkozásait, véleményem szerint, változatosan állítják össze. Szeretem a zenés, játékos klubdélutánokat is. A leányotthon lakóinak a művelődési programját elsősorban a klubfoglalkozások határozzák meg. Ozsvát Erzsébet szalagmunkás a klubfoglalkozások mellett a szellemi vetélkedőket említette. Talán lezek közül az egyik ismertette meg vele Beethoven muzsikáját, mert ezt mondta: — Itt ismertem meg Beethoven ... A félbemaradt mondat azt is tükrözi, hogy a zenéhez vezető út elején tart. — És szeretek táncolni. A napokban zajlott le a gyárban a Váci Mihály emlékére rendezett szavalóverseny. Két részvevővel is beszélgettem. Lukács Zsuzsa továbbjutott a döntőbe. — A versenyt a gyár Váci ről Vértes Elemértől, a kultúr- bizottság tagjától hallottunk: — A munkásművelődés fokozottabb szemelőtt tartása érdekében Fonómunkás Klubot hozunk létre. Ezt a fórumot nem a magunkénak tekintjük csupán, hanem a város ifjúmunkásainak körében is szeretnénk jó propagandát csinálA Nagyberki Közös Községi Tanács — öt település gondjait vállalta — évente segíti őket. Most, augusztusban is kaptak kétezer forintnyi támogatást.-— Lakásvásárlásban csak a cigányokat tudjuk támogatni.. Fel kell'számolnunk a telepet! Mi lesz a nyolcgyermekes Huszárékkal? Nem tudják. Talán nem is gondolták még vé- . gig a sorsukat. Az asszony már járt itt. Neki sem tudtak mást mondani. Érdeklődtünk a megyei tanács illetékes osztályán — községnév, személynév említése nélkül — , mit lehetne tenni helyileg. A fejlesztési alaphoz kellene nyúlni. Átcsoportosítani esetleg. Mert a nagy családokért — mondta az osztály- vezető — csakugyan cselekedni kell! Buszváró, tűzoltószertár, ravatalozó épül, s épült más közhasznú létestímény tanácsi pénzből, társadalmi összefo, ni a hasznos időtöltésnek, a Mihály szocialista brigádja j művelődésnek. Együttműködéew A d°nt° 3 h°' ■SÍ megál,aP°dást kötöttünk a j gással. Talan ha egyszer vala- nap végen lesz. Latmca Sándor Megyei Müve- jf. , . . Gombai Katalin a döntőbe lődési központtal, ahol foglal- í venne a bátorságot, es azt kozásainkat tartjuk. A gyár ! mondaná a tanácsülésen: »Van vezetői is támogatnak bennün- j úgy, hogy egyetlen család ügye ^Jönakjartják a kezdemé- /cmíosabb> mint a közhasznú , buszváró! Az még várhat egykét évet. És fogjunk össze egyetlen nagy családért is! Én viszem az első téglát.« jutott másik szavaló Jókedvű lányok. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha megjegyzem: látszólag örülnek a beszélgetésnek. Annak is, hogy közben elmulasztott lehetőségekre hívjuk föl a figyelmüket. — Mit tudnak Kaposvárról? Németh Erzsébet: — Hallottam a város színházáról. Tudom, hogy erős versenyszellem volt Pécs és Kaposvár között a színházépítés idején, ezért lett nagyobb a somogyiak épülete. — Volt már bent? — Még nem, színházi előadást a tévében láttam. Megértette, hogy nemcsak arra voltam kíváncsi, volt-e színházban. Hozzáteszi: — Éj- lenben jártam a szentjakabi bencés apátság romjainál. Egy társasággal néztem meg. Ozsvát Erzsébet: — Kaposvár?. . . Szarkavár. Ott jártam Egy motorversenyt néztünk meg. Az elmulasztott lehetőségek tisztán kibontakoztak. Egyénenként azonban aligha, várhatjuk, hogv pótolják ezeket, lígy fontosnak tarjuk azt, aminyezésünket. A kultúrbizottság a Dallos Ida Leányotthon lakóinak if- | júsági akadémiát szervezett. Tizenkét előadásból áll, témájában fölöleli az etika, az általános és szakmai műveltség kérdéseit. A beszélgetés a jövő feladatai felé hajlott. Nem baj, hiszen a példák új formák, művelődési lehetőségek keresését is magukban hordozták. Mostani beszélgetésünkben térjünk csak vissza oda. ahonnan kiindultunk: Rippl-Rónai József munkásságára. Előadás a Dallos Ida Leányotthonban . (. — Rippl-Rónai József 1861. így kellene? Valahogy kelle. ne! Meditálásunkkal nem támadni akartunk. Csak felhívni a figyelmet arra, hogy amíg a városok, nagyközségek — mert építenek tanácsi házakat — belátható időn belül megoldják a nagy családok lakásgondjait, a községek, falvak nagy része még nem. Hiába a május 23-án, Kaposváron született ... S nemcsak egy névvel, egy dátummal találkoztak a hallgatók, hanem a művészi széppel is. Az előadás előtti beszél- ! getésre gondolva, talán igazol- | ja is. hogy egy-egy ilyen téma i csapást vág a szellemi fehér foltokon... Horányi Barna j szép szó, ha nem találunk utat j a gyakorlatnak. A példaadó, követhető tett — Judtunkkal — még nem született meg. Leskó László — Luthár Péter Somogyi Né£fap| 5
