Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

Zselici /egysetek »■IC! gépen átóll fölébe«, an­nak csaknem összefüggő ren­geteg képét mutatja a zselici dombság. Itt-ott töri meg az erdők pajzsát település vagy dett babicák pedig J szépen befedik a szalufákat. Befedik majd Lidi néni talpasházát is, ha oda ér a munka sorja. Csak drága a zsupp ma már, a termőföld zöldbarna sávja. | drágább mint sok más tetőfe­Aki gyalogszerrel kutatja át a környéket, annak titkokat tár ki a vidék a népi kultúra hagyományai, vallathatok ki: a paraszti élet, építészet emlé­kei, Lidi néni dűlőiéiben levő háza Szennán. Lakója kiköl­tözött a temetőbe már. Füs­tös konyha árválkodik, a fara^ gott fára mohát tapasztanak a* esők, a néhai cirádákba ba­rázdákat rág a mohó idő. dő anyag... A sokat emlege­tett szennai néprajzi gyűjte­mény — falumúzeum — úgy látszik végre megvalósul. Az első lépcső, miként Szigetvári György, a megyei tanácsi ter­vező vállalatának igazgatója és Szabó Tünde építész — mind­ketten a megyei műemlékvé­delmi bizottság tisztségviselői | — elmondták, a népi barokk templom rekonstrukciója befe- | jeződött. A néprajzi gyűjte- j mény létrehozásában támogat- Talán nem időszerűtlen vé- | ja a megyét — s a m^gvalósí- giggondolni éppen a múzeumi j tásban na§y szerepet vállaló hónap közepe táján, mit is tu- tervező vállalatot — az dunk mutatni a zselici múlt- j ICOMOS Népi Építészeti Szak­ról. Persze, ne legyünk türel- J bizottsága. A meglévő pénzből metlenek, a tudományos in- I indult meg a községben levő tézmények nemrég még meg- [ régi épület zsúpolása, s a má- állapodtak csupán a kö- ! sodik lépcsőben — jövőre — zös Zselic-kutatásban: ko- j kezdik majd meg,a terep ren- rai lenne még összefoglaló, I dezését, a kijelölt házak át­minden lényeges részletértéket felmutató könyvet követelni rajtuk. De éppen ez az: meg­indult a munka! Ez a felmu­tatható. Zsúpolnak Szennán. A nap­szikkasztotta, vihartépázta ré­gi zsúpfödelet két szerdahelyi mester szedi le, kezük ügyesen jár rá a húsz éve nem vég­zett munkára. A kévékből sze­tele'pítését. Tovább is részle­tezhetnénk, de ami fő: a sok tervezés, tervezgetés időszaka után, az építészek lelkes mun­kája nyomán elkészül végre Szenna falumúzeuma. Szenna a népi életmód, az építészet, a néprajzi kultúra hagyományait teszi közkinccsé. Hitvallás a színházról A MAGYARORSZÁGON is jól ismert Georgij Tovsztono- gov, a leningrádi Gorkij Drá­mai Nagyszínház főrendezőjé­nek minden újabb munkája eseményt jelent a színházi vi­lágban. Alkotó útkereső a ren­dezésben, mindig megragadja a közönséget a különböző prob­lémák megoldásának eredeti­ségével. Felidézzük néhány gondola­tát a színház és a nézők köl­csönös kapcsolatáról. — A színházművészet leg­bensőbb titkairól szólni: min­denekelőtt a színpadon lévő és a nézőtéren ülő emberek kap­csolatáról beszélni. Az alkotás csodájáról, mely a néző szeme előtt, az ő részvételükkel zaj­lik. A festmény, az irodalmi mű, zene, film az alkotótól, a mű­vész és azoknak az emberek­nek a közvetlen kapcsolatától függetlenül él, akik számára az adott mű készül. Az ijyen alkotás pillanata mindig a múlté, s időben távol áll a be­fogadás pillanatától. Egy szín­házi előadás 2—3 óráig tart, addig él. Tegnap másmilyen volt, holnapja sem hasonlít a mára, mert a nézők részvétele teszi megismételhetetlenné. Amikor a színház hallhatatlan erejére gondolok, mindenek­előtt a színpad és a nézőtér között kialakuló kapcsolat ter­mészetét elemzem. A színház örök. A színházi együttes mindenkor ahhoz a nemzedékhez kötődik, amelyik létrehozta, azzal együtt él, amíg ez a nemzedék szellemi­leg létezik, s vagy vele együtt hal meg, vagy »megcsalja« azt a következő új nemzedékkel. A színházi kollektíva addig élő, amíg művészete korszerű, amíg nem támad szakadék al­kotói gyakorlata és a társadal­mat foglalkoztató problémák között. A színház mindig a társadalom, a kor szolgálatá­ban áll. A színházművészet kezdettől egyesítette magában a szóra­koztatást és a nevelést. Ez az egységbe forrott kettősség ad­ja erejét és nehézségeit. A né­ző nem becsüli azt a színhá­zat, amely csak szórakoztat, s nem jár abba a színházba, amely csak tanít. A színház katedra, amelyet szórakoztató forma közvetít. Enél'kül jobb Ismeretterjesztő előadásokra járni. A néző azt kívánja, hogy szórakoztassák, magukkal ragadják a színé­szek. De ahhoz, hogy együtt éljen a színészekkel, a nézőté­ren a bizalom légkörét kell kialakítani, ez a párbeszéd el­engedhetetlen feltétele. A néző néma dialógusát konkrét, megismerhető, az életből vett képzettársítások­kal kezdi, amelyek gondola­tait meghatározzák és ismert mederbe terelik. A megismer­hető csak ugródeszka a néző képzeletéhez. Az a színház vi­szont kudarcot vall, amely olyasmit kínál a nézőnek, ami semmiféle kapcsolatban sem áll életével. Miután a színház meghódí­totta a nézőt, felvetődik a ho­gyan tovább? És ezzel a to- vábbal kezdődik a legfonto­sabb. Az, amiért az ember színházba megy. A felismerés után kezdődik az élet felfogá­sa, melyet a színpadon újrate­remtenek a nézők részvételé­vel. A néző elégedetlen, ha nincs mit fölismernie. De próbáljuk csak azzal otthagyni, hogy »így szokott lenni«, és a néző máris becsapva érzi magát. Lev Tolsztoj mondta, hogy »újdonság nélkül nincs művé­szet«. Miben rejlik az élet új­donsága? Mindenekelőtt a mű­vész egyéni, sajátos nézetei­ben, az adott esetben a kol­lektív művészeknek az élet­ről alkotott nézeteiben. Min­den alkalommal annak újra­gondolásában, amit már nem­egyszer átgondoltak. Miért kérünk szót a nézővel való párbeszédben ? Hogy »csatlakozzunk az előttünk szólóhoz?« Nem. Hanem, hogy saját véleményünket elmond­juk. S először mondjuk ki azt. A nézővel fennálló kapcsolat intenzitása és megbízhatósága, úgy vélem attól függ, hogy a színház mennyire tudja meg­testesíteni a legfőbb, valós társadalmi konfliktusokat, s attól, hogy mennyire képes előre látni azokat. Meglátni azt, ami még éppen csak szü­letik, de már benne van a le­vegőben. Érzékenyen felfogni az élet leheletét, tudni meghallani korunk szavát — ez a legfon­tosabb a színházművészetben. / A néző azonosul a művel, részese az alkotásnak; a né­ző korunk élenjáró embere, az új élet aktív építője. Ilyen nézőre gondolunk, amikor az előadásra kerülő darabot ki­választjuk. SZÍNHAZUNKBA olyan em­berek járnak, akik a nagy tár­sadalmi változásokat nemcsak önmaguk átélték, hanem akik e változások megteremtői is egyben. A szovjet művészet a kommunista ideált hirdeti, g.zt tekinti a hétköznapi viselke­dés normájának. A néző en­nek alapján ítél előadásunk­ról. De a zselici dombok mást is rejtenek. Nemrég a kaposvári múzeumban tartott képes elő­adást ár. Kemenczei Tibor ré­gész, a Magyar Nemzeti Mú­zeum munkatársa, a Zselic keleti nyúlványainak, a Sza- lacska »hegyi« feltárásoknak az eredményeiről. Talán a néprajzkutatók fel is jegyezték már, hogy a kör­nyékbeliek milyen mondákat regélnek a szőlőhegy melletti különös dombocskákról, me­lyekről azonnal látszik, hogy nem természet alakította, ha­nem emberkéz építette őket. Huppoknak mondják, s azt tartották, hogy Lajos király katonáinak egy-egy sapka földjéből állt össze. A halmok még az időszámítás előtti kor­ból valók — mondta el a ré­gész —, az illirek sírdombjai, s az ásók a máglyák megsze- nesített csontjait,' a vaskor em­lékeit hozták felszínre. ‘ A kelta, római leletanyag is rendkívül gazdag. Népek, kul­túrák váltották itt egymást. Jól látható mindez a Nemzeti Múzeum kiállításán is. Érde­mes lenne azonban gondolkod­ni azon, hogy a leletek' máso­latai, esetleg kisebb jelentősé­gű emlékek, fotók, miként te­hetők ismertté a Szálacskához közeli községben, Nagyberki­ben. A megyei tanács művelő­désügyi osztályán hallottunk olyan tervről, hogy itt alakít­ják ki a járás művelődési köz­pontját. Ha felépül az új is­kola, a Vigyázó-féle kastély­ban elég terem szabadul fel olyan célra is, hogy ott a hon­ismereti gyűjtőmunka, a zse­lici kultúra kiállítható emlékei méltó helyre — s közszemlére — kerüljenek. ( Tröszt Tibor Egy nagy család lakást szeretne Példára varva Ebben a riportban — vagy | Lenne egy ház. Nem messze | Az asszony újra terhes volt. ! inkább: meditációban — sok- ! innen, a Hunyadi utcában. Az j Egy reggel a másfél éves ikrek I szór szerepel a »tehetetlenség« ; idős asszony, aki lakta, meg- | egyikét ütni kezdte valami ki­szó. írásunk célja az, hogy egy : halt a nyáron. A lánya eladná j csiség miatt. Máig sem tu<J»i különleges családsorsot reflek- [ az épületet. Lehetne a két szó- ! feleleveníteni, hogyan történt, forfénybe állítva egy társadat- : bából meg a konyhából bár- j Dührohamában halálig verte a mi gondra irányítsuk a figyel- , mat csinálni. Gazdasági épület gyereket. Nem jogerősen öt met, mely községeinkben, fal- j, is . van. Lehetne. De nincs öt- j évre ítélték. A lélek orvosa vainkban sok helyütt égető. Az \ venezer forintjuk. Csak tízezer. { megállapította: tudatszűkülés elmélet és a gyakorlat nem tud egységgé kovácsolódni. I A »kétszemélyes ház« elejét a volt gazdája le­bontotta: a maradék felújítás­ra szorulna. Még áll. Ez az egyetlen erénye. A bűne is. »Kétszemélyes ház«, ,de tizen­egyen lakják. Háromszor négy- méteres szoba, még kisebb konyha. Négy ágyban tizen- j egyen. S a gyerekek közül is felnőttszámba megy már kettő. J Nem várták az érkezésünket ezen a kora reggelen. Tiszta­ság. Ügy magában. Ha az j asszony villát takarítana, azt j sem tenné jobban. Rajta nem múlik. Vannak, akik belefásul­va a rosszba, piszkot is társ­ként tűrik, ö nem. Akinek eszébe jut. hogy se­gíteni kellene, úgy érzi magát, mintha futni próbálna — fái­ban. Tartunk attól: kevesen vállalják ezt a futást. Ady Endre utca 20. Megújí­tani kellene, vagy más lakást biztosítani tizenegy embernek. (A nagymama is velük lakik.) Egy nagy családnak! Az asz- szony sír: — Nekem azt mondták, hogy csak a cigánycsaládokat támogathatják. A »cigány« szóban, ahogy ej­ti nincs semmi becsmérlő, semmi vád. Csak tehetetlenség táplálta kétségbeesés. — Ha a tanács segítene ...! De már kiszemelték azt a csa­ládot, akit istápolni fognak. Kercseligeti cigánycsaládot. Fontos program az is. j következtében követte el tettét. ( A test orvosa azt: befelé növő J strujnája van, az állandó fe- i szültséget ez fokozta benne. | Két tárgyalás között megope- ! rálták. Az öt évet háromra Huszár JózseJ nem nagy em- j mérsékelték legfelső fokon, bér. De nagy családot tart el; j Két éV és három hónap után a MÁV dombóvári állom|ásá- j szabadult. Gyógyultan. nak területén dolgozva. Ha egészsége engedi Munkahelyi balesete óta — nyakcsigolya porcleválás sokszor kerül betegállományba. A nagy fiú meg az idősebb lány dolgozik. Elmegy a pénz ruhára, élelem­re. — Szépen járatom őket; az iskolában és az óvodában ne húzódjanak el tőlük a többi­ek... Az asszony arcán inkább a körülmények, mint az esztep- dők hagyták ott a nyomukat. Harmincnyolc éves. Szült ki­lenc gyereket. És megjárta a börtönt. Emiatt sikertelen sorsú ez a család? Rajtuk a bélyeg? m Tizenegy évvel ezelőtt történt. Akkor még »csak« hat gyerekük volt. A végzetes tett utáni ügyészi nyomozás megállapításai kö­zött ez is szerepelt: apró, há­romszor kétméteres kunyhó­ban éltek. Éltek? A nélkülö­zéstől inkább — vegetáltak. Összekapások, veszekedések. Sokat várnak a Fonómunkás Klubtól Egy délután a Dallos Ida Lányotthonban — Megbánta? A börtönből küldött leveleit olvashatjuk. Bennük a válasz. »Nem- is tudod elképzelni, ked­ves férjem, menrtyi aggódással gondolok haza. Milyen nehéz a rabságot elviselni. Rögtön válaszolj a borítékon lévő címre, és küldj fényképet a gyerekeinkről! Feltétlenül írd meg, hogy vannak!« Ezt mondják róluk a kör­nyékbeliek. Sebők Ferencné: Egy hangos szót nem halla­ni tőlük. »Az ember ügyes ke­zű, dolgos. A gyerekeket szé­pen járatják. Azt a régi dolgot nem vetjük a szemükre. Ti­zenegy éve bizonyítanak ... Keresztes Ferencné: — Nem rossz cselédek. Az ember mindenkinek segít, egy szóra. Nagy családidé jóravaló család. Bőn a Sándorné: — Adnám el nekik az anyám volt házát. Adnám én! Beteges az én uram is, köllene a pénz. De nekik nincs. Jól is­merem őket: rendes népek. Tiszták, csöndesek. Úgy tűnik a falu megbocsá­tott, felmentő ítéletet hozott. m A múzeumi és műemléki hó­nap egyik rendezvénye csalt ki a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Dallos Ida leányotthonába. A Somo­gyi Képtár muzeológusa, Ko­vács József, Rippl-Rónai József munkásságáról beszélt. Azért érkeztem korábban, hogy megtudjam: »mi van a fejekben« az előadás előtt. Ezért elsősorban olyan fiata­lokkal beszélgettem, akik két éve dolgoznak a gyárban, illet­ve második" éve, hogy a leány­otthonban laknak. Nem Rippl-Rónai munkássá­gára voltam kíváncsi a beszél­getés során, hanem a tájéko­zottságra: mint ismerik Kapos­vár múltját, jelenét, miként igazódnak el a leányotthonon keresztül a város művelődési lehetőségei között. S nemcsak a leányotthon keretein belül... Németh Erzsébet, a Bara­nya megyei Kislippóról jött a gyárba, előfonó. Jövő év júniu­sában szakmunkásvizsgát tesz. — A leányotthon klubfoglal­kozásait, véleményem szerint, változatosan állítják össze. Szeretem a zenés, játékos klubdélutánokat is. A leányotthon lakóinak a művelődési programját első­sorban a klubfoglalkozások határozzák meg. Ozsvát Erzsé­bet szalagmunkás a klubfog­lalkozások mellett a szellemi vetélkedőket említette. Talán lezek közül az egyik ismertette meg vele Beethoven muzsiká­ját, mert ezt mondta: — Itt ismertem meg Beetho­ven ... A félbemaradt mondat azt is tükrözi, hogy a zenéhez ve­zető út elején tart. — És szeretek táncolni. A napokban zajlott le a gyárban a Váci Mihály emlé­kére rendezett szavalóverseny. Két részvevővel is beszélget­tem. Lukács Zsuzsa továbbju­tott a döntőbe. — A versenyt a gyár Váci ről Vértes Elemértől, a kultúr- bizottság tagjától hallottunk: — A munkásművelődés fo­kozottabb szemelőtt tartása ér­dekében Fonómunkás Klubot hozunk létre. Ezt a fórumot nem a magunkénak tekintjük csupán, hanem a város ifjú­munkásainak körében is sze­retnénk jó propagandát csinál­A Nagyberki Közös Községi Tanács — öt te­lepülés gondjait vállalta — évente segíti őket. Most, augusztusban is kaptak kétezer forintnyi támogatást.-— Lakásvásárlásban csak a cigányokat tudjuk támogatni.. Fel kell'számolnunk a telepet! Mi lesz a nyolcgyermekes Huszárékkal? Nem tudják. Ta­lán nem is gondolták még vé- . gig a sorsukat. Az asszony már járt itt. Neki sem tudtak mást mondani. Érdeklődtünk a megyei ta­nács illetékes osztályán — köz­ségnév, személynév említése nélkül — , mit lehetne tenni helyileg. A fejlesztési alaphoz kellene nyúlni. Átcsoportosí­tani esetleg. Mert a nagy csa­ládokért — mondta az osztály- vezető — csakugyan cseleked­ni kell! Buszváró, tűzoltószertár, ra­vatalozó épül, s épült más közhasznú létestímény tanácsi pénzből, társadalmi összefo­, ni a hasznos időtöltésnek, a Mihály szocialista brigádja j művelődésnek. Együttműködé­ew A d°nt° 3 h°' ■SÍ megál,aP°dást kötöttünk a j gással. Talan ha egyszer vala- nap végen lesz. Latmca Sándor Megyei Müve- jf. , . . Gombai Katalin a döntőbe lődési központtal, ahol foglal- í venne a bátorságot, es azt kozásainkat tartjuk. A gyár ! mondaná a tanácsülésen: »Van vezetői is támogatnak bennün- j úgy, hogy egyetlen család ügye ^Jönakjartják a kezdemé- /cmíosabb> mint a közhasznú , buszváró! Az még várhat egy­két évet. És fogjunk össze egyetlen nagy családért is! Én viszem az első téglát.« jutott másik szavaló Jókedvű lányok. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha megjegyzem: látszólag örülnek a beszélgetésnek. Annak is, hogy közben elmulasztott lehe­tőségekre hívjuk föl a figyel­müket. — Mit tudnak Kaposvárról? Németh Erzsébet: — Hallot­tam a város színházáról. Tu­dom, hogy erős versenyszel­lem volt Pécs és Kaposvár kö­zött a színházépítés idején, ezért lett nagyobb a somogyiak épülete. — Volt már bent? — Még nem, színházi elő­adást a tévében láttam. Megértette, hogy nemcsak arra voltam kíváncsi, volt-e színházban. Hozzáteszi: — Éj- lenben jártam a szentjakabi bencés apátság romjainál. Egy társasággal néztem meg. Ozsvát Erzsébet: — Kapos­vár?. . . Szarkavár. Ott jártam Egy motorversenyt néztünk meg. Az elmulasztott lehetőségek tisztán kibontakoztak. Egyé­nenként azonban aligha, vár­hatjuk, hogv pótolják ezeket, lígy fontosnak tarjuk azt, ami­nyezésünket. A kultúrbizottság a Dallos Ida Leányotthon lakóinak if- | júsági akadémiát szervezett. Tizenkét előadásból áll, témá­jában fölöleli az etika, az álta­lános és szakmai műveltség kérdéseit. A beszélgetés a jövő felada­tai felé hajlott. Nem baj, hi­szen a példák új formák, mű­velődési lehetőségek keresését is magukban hordozták. Mos­tani beszélgetésünkben térjünk csak vissza oda. ahonnan ki­indultunk: Rippl-Rónai József munkásságára. Előadás a Dal­los Ida Leányotthonban . (. — Rippl-Rónai József 1861. így kellene? Valahogy kelle. ne! Meditálásunkkal nem tá­madni akartunk. Csak felhív­ni a figyelmet arra, hogy amíg a városok, nagyközségek — mert építenek tanácsi házakat — belátható időn belül meg­oldják a nagy családok lakás­gondjait, a községek, falvak nagy része még nem. Hiába a május 23-án, Kaposváron szü­letett ... S nemcsak egy névvel, egy dátummal találkoztak a hall­gatók, hanem a művészi szép­pel is. Az előadás előtti beszél- ! getésre gondolva, talán igazol- | ja is. hogy egy-egy ilyen téma i csapást vág a szellemi fehér foltokon... Horányi Barna j szép szó, ha nem találunk utat j a gyakorlatnak. A példaadó, követhető tett — Judtunkkal — még nem született meg. Leskó László — Luthár Péter Somogyi Né£fap| 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom