Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-17 / 243. szám
\ Százezrekben mérhető sikerek Somogy állami gazdaságainak kongresszusi versenyéről Milyen nagyszerű tettekre képes az ember, ha képességét, erejét latba veti egy cél érdekében! A sok kis apró, egyéni többlet erőfeszítés milyen hatalma^ értékekben jelentkezik! Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amikor áttanulmányoztam azt az összegezést, mely a megye állami gazdaságainak kongresszusi versenyét értékéli, a felajánlásokat veti össze a háromnegyedéves teljesítéssel. Pedig nem 'volt egyszerű az ígért szó valóra váltása. Emlékezzünk csak 31 kutasi, a bárdibükki és a balatonboglári gazdaságot ért jégkárra, nem beszélve a szeptember közepe óta tartó, hovatovább természeti csapásnak minősülő kedvezőtlen időjárásról. Ha eddig személy szerint mindenkitől az átlagosnál többet kívánt a vállalt szó teljesítése, akkor most és a következő időkben még inkább érvényes ez, hiszen minden esős nappal nehezebbé válik a lemaradás behozása. Egy bizonyos: ilyen helyzetben nem csupán a meg- növekedett felelősségérzet lehet a mozgatórugó, hanem az eddigi dicséretes helytállás is. Somogy állami gazdaságai fennállásuk óta ebben az évben í takarították be a legtöbb ka- I lászos termést. A kongresszusi versenyben a négy állami gazdaság — a balatonnagybereki, a kaposvári, az öreglaki és a siófoki — 40,74 mázsa többlet elérésére vállalkozott kenyér- gabonából. Ezzel szemben 26 849 mázsa többletet értek eL A böhönyei és az öreglaki állami gazdaság a takarmány- búza többlettermésére vonatkozó éves vállalását hétszeresen teljesítette. De említhetnénk azt is, hogy három állami gazdaság éves vállalása a tejtermelésben 278 000 liter volt, a ' teljesítés szeptember 30-ig 330 000 liter. A megyei összegező adatok önmagukban is elismerésre méltók, többet mond azonban, ■ ha a részletekbe is bepillantunk. A Balatonboglári' Állami Gazdaság palackozóüzeme háromnegyed év alatt kilencven százalékig eleget tett éves vállalásának. Igeft jelentős a szállítóbrigádok ' üzemanyagmegtakarítása, az egy kilométerre jutó átlagos önköltség csökkentése. Ezzel mintegy háromnegyed millió forintot takarítottak meg. Nemcsak a bogiáriakra, általában a megye valamennyi állami gazdaságára jellemző, hogy, megkülönböztetett figyelmet fordítottak a költségekre — és az elért eredmény milliókban mérhető. A balatonnagyberekiek 588 000 forint megtakarításra tettek ígéretet, és három hónappal az év vége előtt 598 000 , forintot takarítottak meg. A bárdibükkiek 102 százalékra, teljesítették ezt a felajánlásukat. Az öreglakiak két forint helyett öt forinttal csökkentették a növendékmarha-nevelésnél a súlygyarapodás egységére jutó takarmány köl tséget. Nemcsak az eddig betakarított szántóföldi növényeknél, hanem az állattenyésztés különböző ágazataiban is figyelemre méltó eredményeket hozott a tenni akarás, a mindennapos gyakorlattá vált versenymozgalom. Néhány példa: a Daránypusztai Állami Gazdaság baromfitelepén a tojás- termelés minőségére tett vállalás teljesítésének eredményeként 79 000 forint minőségi felárat kapott a gazdaság. A Balatoni Halgazdaság az értékesítési átlagsúly növelésével összesen 332 mázsával több baromfihúst adott közfogyasztásra. A Lábodi Állami Gaz1 daságban — 936 tehén átlagában — tehenenként csaknem 52 literrel több tejet fejtek, ami gazdasági szinten a vállaláshoz képest tízezer literrel több tejet jelent! A Balatonnagybereki Állami Gazdaság pusztaberényi sertéshizlaló brigádja a havi súlygyarapo- dáá emelésével 110 mázsával több sertéshúst adott a vállaltnál. Az adatokat, a számo-. kát hosszan lehetne sorolni, alátámasztva a végső követ-. keztetést: a megye allami gazdaságai háromnegyed év alatt időarányosan teljesítették, sőt sok vonatkozásban túlteljesítették kongresszusi verseny- jvállalásaikat. A sok kis hétköznapi, egyéni erőfeszítés igen nagy értékeket hozott eddig. Most, miként a mezőgazdasági munkák, a verseny is igen nehéz szakaszhoz érkezett. Állami gazdasági dolgozóink ebben a különlegesen nehéz helyzetben mindent megtesznek a kiesések pótlására, a fenyegető veszteségek, károk megelőzésére. V. M. MAI KOMMENTÁRUNK LASSABBAN! »Nem az útviszonyoknak- megfelelöen vezette gépkocsiját« — rendre így kezdődnek az elmúlt hetek, na-1 pok baleseti krónikái. Azután a folytatás .. . Egyetlen hét végén 80 közlekedési baleset történt a közutakon, s ebből 12 végződött halállal. E szomorú statisztikában egyre nagyobb számmal szerepelnek a somogyi motorosok, autósok. Két nap alatt 4 ember halt meg megyénk útjain. Ebben kétségkívül közrejátszik, hogy mostanában síkosak, csúszósak az utak. A döntő mégis . az, hogy t sokan nem veszik ezt figyelembe, úgy vezetnek, mint nyáron. Ősz van. Rossz az időjárás, hetek óta esik. ’Nem vitás, ilyen időben is kötelesség gondoskodni a közutak tisztán tartásáról. Igen ám, de most rendkívüli helyzet alakult ki. A mezőgazdaság dolgozóit minden eddiginél jobban sarkallja munkára az időjárás. Esik vagy, fúj, folyik a betakarítás, szedik a répát, a burgonyát, a gyümölcsöt. A mezei utakról kénytelenek kifordulni a fogatok, a vontatók, a gépjárművek. Rakományukat várják a feldolgozó üzemek. A mezőről kihajtó járművek kerekeiről lehull a sár, az iszap. Hiába igyekszik ezt Somogybán több száz állami gazdasági vagy tsz-dol- gozó eltakarítani, ez májdnem lehetetlen, A nem főközlekedési utakon (de még ott is) számolni kell e ténnyel mindazoknak, akik motort vagy gépkocsit vezetnek. Az erdők, fás ligetek között vezető utakon pedig most egy újabb veszély is jelentkezik. Hullanak a falevelek. Esős időben ez ugyanolyan veszélyt rejt, mint a sár. Tehát marad — legalábbis egyelőre — a síkos közút. Ezért kell az útviszonyoknak megfelelően megválasztani a sebességet. Még jobban megfontolni, hogy biztosítottak-e az előzés feltételei. A mai gyors gépjárművek maximális teljesítményét kihasználni a síkos utakon merészség, vagy még inkább meggondolatlanság. Nem szégyen, ha a százon felül tudó gépkocsikkal is lassabban haladunk. Nem a statisztika, 'hanem a saját érdekünkben. K. S. H hallgatás ára A z indokolatlanul gyánú- sítg'atókat, az alaptalanul rágalmazókat, a rosszhiszemű bejelentőket a törvény erejével is felelősségre vonja a társadalom. Senki nem ütközik meg, ellenkezőleg, helyesléssel fogadja, ha egy rágalomhadjárat elindítója elnyeri példás büntetését- Jogo6. a védekezés, hiszen az áskálódás van annyira veszélyes mint a csalás vagy a lopás, fölér a társadalmi tulajdon megkárosításával. A rágalom felbolydítja a nyugodt munkahelyi légkört, embereket sodor méltatlan helyzetekbe, időt, energiát von el a hasznos tevékenységtől, tehát végső soron forintokban kimutatható kárt okoz. De igaz ugyanennek a fordítottja is. A kár semmivel sem kevesebb, ha a látszólag nyugodt légkör fenntartásáért tények, megalapozott vélemények elhallgatásával Jcell megfizetni. Nagy ár a hallgatás. Roncsolja az egészséges mun- kahelyi légkört, akár a meggondolatlan fecsegés. Baljós feszültséggel telíti meg a levegőt, sérelmeket halmoz, szabad utat biztosít a törtetőknek és a hatalmukkal visszaélőknek, teret enged a hibák halmozódásának. A kezdetben még kigyomlálható hiba gyökerei megerősödnek, elburján- zik mint az élősdi növény, alattomosan terjeszkedik. Fejlődését a hallgatás táplálja. Növekedését azok segítik elő, akik maguk is viselik következményeit- Az óvatosságból, kényelmességből kimondatlanul maradt szavak előbb- utóbb maguk is a legnagyobb kényelmetlenséget okozzák. A hibákat újabb hibák, tetézik, eltemetik a tisztességes szándékot, s nem marad más megoldás; mint erőszakos beavatkozással megszabadulni tőlük. Ilyenkor azután hiába a halogatás, nehicsak a vétkesek, a néma szemlélők is kénytelenek megszólalni. A bírósági tárgyalásokon, a fegyelmi eljárások során egyszerre kiderül: a történtek nem okoztak meglepetést, látható előzményei voltak, sokan észre is vették á jeleket, csak éppen nem szóltak miatta. Egyszerűbbnek vélték a hallgatást, meggyőzték magukat, hogy amit észrevették, nem rájuk tartozik, elég, ha a saját dolgukkal törődnek. A kisebb-nagyobb ügyekben elszántan hallgatók többnyire az ilyen esetek során jönnek rá, hogy hallgatásuk tárgya igenis a saját dolguk. A rákérdezésre megoldódik a nyelvük, mintha csak a biztatásra vártak volna. Megszűnt az óva- toskodás, van véleményük, gyakran az adott ügytől független észrevételeket, sérelmeket is fölsorolnak, legföljebb akkor hallgatnak el ismét, ha azt is megkérdezik tőlük: miért nem szóltak idejében? Erre a kérdésre valóban nehezen lehet választ találni. A hallgatók nemcsak a szájukra ügyelnek, hanem úgy tűnik, a fülüket, szemüket is becsukják, nem hajlandók észrevenni a társadalom számos biztatását- Bebújnak óvatoskodásuk bástyái mögé, és csak akkor lépnek elő, ha név szerint hívják őket, kíséretet adnak melléjük. Mintha nekik lenne okuk félelemre, restellkedésre, nem azoknak, akik a hibákat elkövetik. Hiába zárják ki önmagukat környezetük életéből a hallgatással, hiába próbálnak megmenekedni a felelősségtől. Előbb vagy utóbb kötelességmulasztókká lesznek, ha akarják, ha nem. Bekövetkezik amitől tartottak, mert rájuk nehezedik a hallgatás súlya. Senki nem ismeri be szívesen saját gyávaságát, a közömbösség sem erény, sokáig nem lehet károsodás nélkül ilyen tulajdonságokkal élni, dolgozni. Aki mindenekelőtt a saját kényeimét, nyugalmát tartja fontosnak, egy idő után magára marad. Elveszti kapcsolatát munkatársaival, úgy érzi, kiszolgáltatottjává lett az eseményeknek, mert nem vesz részt alakításukban. Az üzemi demokrácia fejlesztése, az egyéni véleményeket közös álláspontra hozó munkahelyi közösségek kialakítása ma minden gyárban, hivatalban, az érdeklődés, a figyelem középpontjába került- Gyakorlása közben nyílt, bátor szókimondást várnak az emberektől, mert nincs más módja, hogy egyetértő légkörben, a célokra összpontosított energiával, a munkában örömet találva lehessen dolgozni. Akik hibákat látva is némák maradnak, és saját vélt érdekeiket fontosabbnak tartják a mulasztások helyrehozásánál, a hibák kijavításánál, ennek az egész társadalmat átfogó törekvésnek szegülnek ellen. Á közösség életére, munkájára bármilyen formában kiható ügyekkel kapcsolatban mindenki rendelkezik a szólás jogával. És vétkessé válik, ha jogát nem gyakorolja. V. E. Szakközépiskola Szabáson Felnőttek az iskolapadban Mire büszke egy falu? Az új művelődési házra, az új áruházra, az új emeletes lakóházra, vagy mint a szabásiak: a középiskolára. Ne gonddijunk modern, emeletes ‘épületre, melette kollégiumra.' Szabáson a szakközépiskola az általános iskola egyik tantermében van, minden hétfőn este. A kaposvári Móricz Zsigmond Mező- gazdasági Szakközépiskola levelező tagozatának kihelyezett osztálya ez. Ide jár a falu idősebb, fiatalabb tanulni vágyó nemzedéke. Alsecz Jánosné, a termelő- szövetkezet főkönyvelője volt az elindítója ennek az iskolának, s ma is az egyik legaktívabb tanulója: — Hogyan vetődött fel bennem, hogy iskolát hozzunk létre a faluban? Egy televízió- műsor adta az ötletet. Az ország valamelyik részében már hoztak létre hasonló kihelyezett tagozatot. Mi először gimnáziumot szerettünk volna ilyen feltételek mellett. A nagyatádiak nem vállalták. Azt mondták, járjunk mi be a városba. Eddig is megtettük volna, de olyan rossz itt a közlekedés. hogy erre semmi lehetőség nincs. A kapbsvári mezőgazdasági iskola szívesen állt a rendelkezésünkre, vállalta, hogy a tanárok kijárjanak. j Negyvenhat tanuló jár ma az j iskolába. A termelőszövetkezet tagjainak mi vettük meg a könyveket és a füzeteket a j kulturális alap terhére. Honban járnak a mi iskolánkba? Először is a falunkból, de vannak tanulóink Kutasról, Görgetegről, Kisbajomból és Be- I légről. A kaposvári iskola a 1 környéken lakó levelező tan- nulóit is ide csoportosította. Most ők is ide járnak, s nem I kell beutazniuk Kaposvárra. Ha valaki belép Szabó Jó- zsefék portájára, az első pillanatban látja, hogy valaki iskolába jár a családból. Az asztalon ott sorakoznak a könyvek és a füzetek. De arra. hogy az ötvenéves Szabó József a tanuló »diák«, bizony alig gondolna valaki. Pedig, ő tanul. — Amikor gyerek voltam, nem volt lehetőségem a tanulásra. 1952-ben, amikor a tsz megalakult, elküldték egyéves, brigádvezetői tanfolyamra, akkor nyílt mód először tanulásra. Most a baráti kör biztatott, hogy tanuljak. Én kérem egyszerű gyalogmunkás vagyok a termelőszövetkezetben. Szeretek tanulni, már csak azért is. hogy ha valaki megkérdez tőlem valamit, válaszolni tudjak. Jó az, ha valaki tud valamit és tovább tudja adni. Szerintem olyan nincs, hogy valakitől ne lehetne tanulni. Mindenkitől hallhat , az’ ember olyat, amit eddig még nem tudott. Hogy miért tanulok ötvenéves fejjel? Szerintem tanulni soha sincs későn. — Szeret olvasni? — Nagyon. A könyvek mindig valami újat adnak nekem. A termelőszövetkezet elnöke Hegedűs Lajos. Asztalán szintén ott sorakoznak a tankönyvek. ö is tanul a fiával együtt. — Van olyan munkásunk, aki harminc éve végezte el a nyolc általánost, neki nehéz az iskola. Dolgozóink megértették, hogy szükség van a tanulásra. Nincs olyan szándékunk. hogy az iskola elvégzése után tanulóinkat vezető beosztásba helyezzük. Ezt ők is tudják. A mi tanulásunk egyszerűen a tudásért van. A koros munkatársainkat azért hívtuk, hogy megnyerjük a fiatalokat. A fiam Csurgón végzett a mezőgazdasági szakközépiskolában, most ő is velem tanul, meg az öcsém is. Van olyan, aki a feleségével együtt iratkozott be. A Krivoj Rog-i Lenin Fémkombinátban ötezer köbméteres nagyolvasztót szerelnek. Ez a világ legnagyobb ilyen létesítménye! (A jelenlegi legnagyobb, 4,5 ezer köbméteres nagyolvasztó Japánban található.) Az idén decemberben állítják üzembe. A »világrekordén« évente több mint másfél millió tonnával több acélt termel, mint a Szovjetunió eddigi legnagyobb olvasztója, a Novoli- pecki Fémkombinát. A terveket moszkvai és ukrán szakemberek készítették. A létesítmény berendezéseit több mint negyven vállalat gyártotta. Pervouralszkban állították elő azt az űj hőtűrő acélfajtát, melyet a nagyolvasztó építésénél használnak felMinden munkafolyamatot automatizáltak, számítógéppel, korszerű mérő- és' ellenőrző műszerekkel szereltek feji. A hagyományos billenővödör helyett az olvasztandó anyagot egy 6 méter átmérőjű csőben elhelyezett futószalaggal továbbítják a kemencébe. A berendezést hidraulika segítségével irányítják. „Világrekorder" nagyolvasztó Négy kiömlőnyíláson kérész- c öntőtérrel veszik körül.’ Ezzel tül kerül az olvadt vas a 140 lehetővé válik a folyamatos- tonna urtartalmu üstökbe. A korábbi két öntőtér helyett az csaP°lás. A dolgozók munkaegész nagyolvasztót kör alakú I feltételeinek javítását szolgálja az új megoldású szellőzőberendezés is. A munka termelékenysége a korábbi nagyolvasztókhoz képest két és félszeresére emelkedik. Végh Mária és Harc Matild is aj fiatalok közé tartozik. Egy szoljában dolgoznak, együtt tanulnak. — Ny'olc általánost és képesített "könyvelői taníölyamot végeztem. — hallom Végh Máriától. — Nyolc általánossal ma már nem lehet dolgozni. Á szakközépiskola azért jó a számunkra, mert így legalább értjük azt a munkát, amelynek papírjait mi csináljuk. , Matild érettségizett már egyszer Nagyatádon, a gimnáziumban. — Az. hogy megvan már az érettségim, sok segítséget ad. Nem kell vizsgáznom sok tantárgyból. csak 'a szaktantárgyakból. Az órákra sem kell bejárnom, de azért elmeivel-e érdekel. Szabás kicsi , falu. A forgalomból is kiesik. Lakóinak élete azonban nem egyhangú. Ha<- zafelé jövet Szabó József szavai jutnak eszembe: — Tanulni soha se késő! Nagy Jenő Somogyi Néplap] 3
