Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

Ep zselici iskola tervezésének és felépítésének különös története A színek nyelvén V. Dimitrov kiállítása a Műcsarnokban „Nem kell me Ire szívni” — mondogatjuk néha egy­másnak szokásból, meg jó szándékból, hiszen tudjuk, hogy a mindennapos rohangá­lás, az indulatos telefonálga­tás, az ügyiratcsomók felett szétrágott cigaretták szépen fölépítik a szív- és idegbeteg­ségeket. »Nem kell mellre szívni« — mondtam volna hétfőn délután én is a bárdudvarnoki tanács elnökének meg titkárának — csak hát vannak dolgok, ame­lyeket lehetetlen nem. »mellre szívni«. Ilyen a helybeli iskola tervezésének és építésének kü­lönös története is. Olvadóink láthatták a képét is a somogyi iskolák állapotá­ról szóló nyári riportunkban: bizony nagy szerencse lesz, ha az őszi esők nem szakasztják rá a rogyadozó épületet a benn ülő harminc kisdiákra meg a tanítónőre. Nézzük csak meg, miért tűr­hetetlen 'és felháborító a zse­lici iskola helyzete. Elsősorban, azért, mert az ottani emberek jóindulatával, tettrekészség'é- vel élnek vissza. 1973 júniusában készült egy terv — az AGROBER társa­dalmi munkája — két tanter­mes iskola építésére. Egy- millió-hétezer-kilenc forint volt a beruházási összköltség. (Érdemes a számokra figyel­ni-) Ezt a tervet akkor a me­gyei tanács illetékesei nem fo­gadták el, mondván: túlságo­san drága, legalább kétszáz­ezer forinttal olcsóbb legyen. Hosszú idő kiesett ezáltal, de elkészült az új terv. A me­gyei tanácsi tervező vállalat úgynevezett vasvázas szerke­zetű építést javasolt. Ezt a helybeliek — igaz, nem terve­zési szakemberek — fölösle­gesnek tartották mondván, jobb lenne hagyományos épí­tési eljárással elkészíteni az iskolát. Különösen azért, mert először úgy látszott, hogy az ilyen vasvázhoz nem is lehet hozzájutni. A járási hivatal vezető koordinációs megbeszé­lést, tartottak, ahol olyan állás- foglalás született: készüljön csak az iskola hagyományosan, hiszen a község mindent vál­lal társadalmi munkában, se­gédmunkát, falazást, ácsmun­kát. Tudják a helybeliek, hogy gyerekeik, unokáik érdekéről van szó. Ennek ellenére sike­rült találni egy ktsz-t, ame­lyik megcsinálta a vasvázas szerkezetet. Igaz, árat nem tudnak pontosan mondani, hiszen még nem dőlt el, hogy kötött avagy szabad árasnak minősül-e. Így lehet, hogy A községi Vöröskereszt szervezésében A cigány lakosság egészségügyi felvilágosítása Somogyszilban egymillió-kétszázezer forint lesz — ez a jobbik eset de lehet, hogy egymillió hatszáz­ezer. A vasvázas szerkezetet már fölszerelték, a falubeliek itt is tetemes társadalmi mun­kát végeztek­Természetesen elcsúszott a szeptember eleji határidő, az átadást december végé­re ígérik. A vasváz áll, de az építkezésen csaknem egy hónapja nem .dolgozik senki. »Mit lehet itt tenni?« — tárta szét kezét a tanácselnök, és felhívta telefonon a kivitele­zőt, a kaposmérői ktsz-t. Amíg a vonal Bárdudvarnok és Mérő között létrejött el­mondta, hogy nemcsak a Nép­lap foglalkozott az üggyel, ha­nem a rádió is. A riportemőt ugyanis falusi asszonyok állí­tották meg az utcán, és vitték el az iskolához, panaszolták ei a falu gondját. Mondani sem keli, szemrehányást kapott az elnök: miért kell mindjárt a rádióhoz futni. Sőt már olyan hangok is hallatszottak, miért kell ide iskola, jobb lenne az egészet eladni a tsz-nek vala­mi kocsiszínfélének... Ter­mészetesen a bárdudvarnokiak nem tesznek le arról, hogy is­kolájuk legyen, és ebben az állami gazdaság, az erdészet, a tsz — mindenki segít nekik, | aki látja nehéz helyzetüket- . Közben megőrizett Mérő válasza: a tervezésben alap­vető problémák merültek fel, s ez nem teszi lehetővé a fo­lyamatos kivitelezést. Erről kérdeztem tegnap a ) Egy próféta — szemben a vi- beruházó SOMBER főmérnö­két. Ö elmondta, hogy a ktsz »Néha még egy szó sem kell ahhoz, hogy az emberek, a nem­zetek egymást jobban megismer­jék. Sok esetben a művészet ér­zékeny szépsége többet mond a földről, az emberekről, akik kö­rében született, 4 tradíciókról, amelyeken növekedett, mint sok­sok szómagyarázat.. .« (R. Dubravee) Először a meleg, nyári-tava­szi színek, sugárzó áradásának élménye nyűgözi le a nézőt. Ritmikusan áramlik körülöt­tünk minden .. • Gyümölcsök, virágok pompázatos látványa fürdeti a szürkére »hangolódó« nagyvárosi szemeket. S érez­zük, értjük a nagy bolgár mű­vészt, aki képein ünnepli a természet és az ember végte­len hullámzású harmóniáját. Az érett, tiszta fényű gyümöl­csök és a tiszta emberi szépség összhangját... (»Mindennap kijárt a földekre, az almás­kertekbe, valósággal kitapint­hatta a természet, a fák, fü­vek pulzusát, megfigyelte ál­landó változásukat, megújulá­sukat. Soha nem tudott betel­ni szépségük sokszínűségé­vel.«) Ez a nemes dekorativitás. színesség, harmóniagazdagság szinte eszencia tisztasággal jel­lemzi a Tavasz c- képét. Vladimír Dimitrov (1892— 1960) egyik önarcképén pa­rasztosan nyitott ingben — Lev Tolsztojról látni ilyen képeket —, bozontos, dús sza- kállal-híjjal, szuggesztív »el­hivatottsággal« áll előttünk. A Vöröskereszt a helyes sze­mélyi és lakáshigiéniai szoká­sok kialakítása végett előadás- sorozatot indított Somogyszil­ban a cigány lakosság számára. Dr. Kovács János, a község körzeti orvosa tizenegy év gyakorlati tapasztalatára épí­tette föl tartalmas előadását. A szervezést dicséri, hogy hu­szonnégy családból hetven sze­mélyt számolhattak össze a hallgatóság soraiban. Szót kaptak a részvevők is, hogy elmondják gondjaikat. Egy hetvenen túli nénike, Ba­bai Józsefné hozzászólása ra­gadott meg: Hogyan beszél­jünk higiéniáról, amikor nincs vizünk. A községi vízmű ve­zetéke nem éjr ki a dombte­tőre, ahol zömével laknak. A tanács által építtetett kút ki­apadt. Takács János községi vb-titkár any*agi fedezet hiá­nyára hivatkozott, 150 ezer fo­rint kellene erre a célra. Azon­nal társadalmi munkát aján­lottak fel, mely ezt az összeget majdnem a felére csökkenti. J Az udvarok, lakóházak és az í utcák tisztaságával kapcsola­tosan is számos javaslat hang­zott el. Megvalósításuk talán nem is minden esetben pénz, hanem hozzáállás, támogatás kérdése. Míg a témával kapcsolatos fTmvetítésre készültek, beszél­gettünk dr. Kovács János kör­zeti orvossal. — A jövőben milyen téma­körben terveznek előadásokat? — A megyei tanács vb ha­tározata kapcsán a személyi higiénia, a családtervezés — ezen belül a különböző kor­szerű fogamzásgátló szerek és gyógyszerek használata —, az alkoholizmus elleni küzdelem megelőzése lesz az idei előadás- sorozatunk témája. Minden előadást filmvetítéssel kötünk össze. Beindítjuk a tél folya­mán az anyák iskoláját is. — A gyakorlatban hogyan mutatkozik szemléletátalakító munkájuk eredménye? — Számtalan területről hoz­hatnék példát. Amikor Só- mogyszilba kerültem, általá­nos volt, hogy a csecsemőt az anyja szoknyájából leszakított ruhadarabba »pelenkázták«. A terheséggondozás a nullával volt egyenlő. A WC fogalom volt, s talán két háznál talál­tam egy-egy tákolmányt. Ha kimentem egy családhoz, a földes padozatú szobában a gödrök miatt nem volt bizton­ságos a járás. Mindez ma már a múlt emléke. Saját maguk bírálják és utasítják rendre a gondatlanokat. Az, hogy erről beszélhetek, már a szemlélet­változás eredménye. — Az elmaradottabb csalá­dok közegészségügyi helyze­tén, lakáshigiéniai helyzetén hogyan igyekeznek javítani? — Főleg az idősebbekkel van baj. A Vöröskereszt akti­vistái az egészségügyi szolgá­lat dolgozóival közösen, figye­lemmel kísérik az elmaradot­tabb családokat. Elértük azt is, hogy a tisztább családok patronálják azokat, akik nehe­zebben akarnak vagy tudnak Lépést tartani a fejlődéssel. Hat patronáló családunk van, és ezt a megbízatást örömmel vállalták. A filmvetítés után minden családnak egy mosdó­tálat, törölközőt, szappant és egy lázmérőt adunk díjmente­sen. Mindezt a községi tanács anyagi támogatásával oldottuk meg. B. J. és a tervező már több hónap­pal ezelőtt megegyezett egy csomó, valóban létező tervezési hiba kijavításában. fl munka mégis áll. pe­dig kell a zselici iskola, mert ha elkészülnek a bekötő utak, akkor iskolabusszal ide, az új iskolába járhatnak a társközségekből is a gyerekek, így nem kell öt órakor kelniük a hét-nyolcéves kisdiákoknak, s nem kell a családi környe­zetből kiszakítva hétközi kol­légiumba adni őket. Mert arról beszélünk, hogy ne néptelenedjen el a Zselic, s arra törekszünk, hogy éljünk a falujokhoz ragaszkodó, a fa­lujukat gyarapítani akaró em­berek munkavállaló lelkesedé­sével. Jó lenne, ha a gátló ténye­zőket nem kellene »mellre szívni« — de a halogatást vég­re föl kellene váltania a na­gyobb felelősségű munkának. Tröszt Tibor lyet a parasztok között élve tapasztalt. Sok arcképe, >>em- lággal. Egy másikon érett, bar- , berek-képe« tanúsítja ezt eb nával, sárgával festett, érzé- ' - kény körvonalú szőlőlevelek közé simul arca. megértő, mély Kompozíció öt lánnyal. két a csoportos, ünnepi öröm- > pillanatokat megörökítő _ ké-j pein (Lakodalmak, Virágva- j sárnap). Szerelmese és értő j közvetítője volt a bolgár folk- j lórnak, nemzete művészeté- [ nek tudatos ápolása egyik ren- j dező élve művészetének. Is- j mérté az európai művészeti I forrongásokat is, de utánzásai I »nem hagytak nyomot« festé- ! szetén. Népének alakjait nagy sze- | retettel festette: »Rabul ejtet- j . ..... te őt a fizikai és lelki szép- | szerencsésen elegyíti a ségnek az a gazdagsága«, me- t u'ó motívumokat, a téma mai­»Nagy eszmei-művészi szin­tézisre, teljes mértékű alakok megformálására ötrekedett« — írja róla a többször is idézett A. Sztojkov professzor. Erősen érződik ez a »jelképiségre« tö­rekvés például a Parasztasz- szony kosárral című alkotásán. \z előtérben felmagasodó, su­dár termetű szép nőalakot meleg sárga fénnyel emeli ki. A háttérben hegyek kéklenek, a zöldesen árnyalt völgyben egy falu házai látszanak. A le­emberi pillantással. A levelek között apró házak tűnnek fel. Csupa harmónia, csöndes »lí­ra« . . . (»Mesternek szólítot­ták. Örültek, ha köztük volt, Dimitrov sem örült viszont semminek annyira, olyan szin- i íe gyermekes egyszerűséggel, i mint a parasztok dicséretei- J nek.«) A munka is emelkedett ! szépségűvé válik képein. Ju- I hász Gyula himnikus dicsére­tét idézi világa (»Én őt dicsé- | rém . . .«) A Rodopei aratók { küzdelmét örvénylő-hullámzó, | expresszív színekkel festi. Al­kalmazza egy-egy szín felerő­sített hatását is, pl.: a rőtvörös érezteti az izzó-meleg aratást­Ellenpontja ennek az impresszíyen . festett Éneklő aratólányok, a sárgák-pirosak könnyed fényképrázatával. Mozgalmas szépségekkel, szí­nes népviseletek tarka kaval- kádja gyönyörködteti a néző­ben a gyűjteményben is. Különösen vonzotta a női szépség ... Parasztasszonyai szinte ideális szépségűek •.. Különös szépségű — a pogány Tavasz-istennő érzékiségével izzik — a Szófia Galériában levő Parasztasszony. már szimbolikus sugárzását s a tiszta festőiség elemeit. Műveit látni nagy élmény. Messzi vidékek, emberek, egy másik nemzet »beszél hoz­zánk« festészetében. Műveiben gyönyörködve érezzük: »A i- képzőművészetnek megvan az a hatalma, hogy szépséggel [ szóljon az igazságról«­Terényi Zoltán Express-fervek, téli utazások Még javában dolgoznak az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szakembe­rei a nyári szezon ered­ményeinek összegezésén, ta­pasztalatainak összevetésén, de máris megkezdődött az őszi-téli program kialakítása, a következő hónapok utazásai­nak előkészítése. Az iroda tervei a jövő esz­tendő márciusának végéig szólnak, ez alatt a jó félév T árnái Gáspár, vagy ahogy mindnyájan ne­veztük, Szivar, óriási labdarúgótehetség volt. Bizo­nyára ennek köszönhette, hogy négy év alatt öt egye­sület mondhatta magáénak. Vándorló őseink vérét örököl­te. Alig vert valahol tanyát, máris továbbállt. Igaz, csak nagy ritkán önszántából. Egy bizonyos: hűségjutalomra se­hol sem számíthatott. Imádta a labdarúgást, csak egy valami volt, amit ennél is jobban szeretett; az alko­hol. Tíz korsó sört olyan ját­szi könnyedséggel engedett le a torkán, mint amilyen köny- nyedén átcikázott a »leghara- pósabb« védők között is. Minden sportkörhöz tiszta lappal érkezett. Maga volt az első, aki elítélte *múltját, és pártfogóinak száznyolcvan fo­kos fordulatot ígért. Sajnos mindig túlteljesítette, és a száznyolcvanból háromszáz­hatvan fok lett, azaz haladt a régi úton tovább. Ilyen előzmények után ke­rült a fővárosból az egyik vi­déki első osztályú csapathoz. Eddigi gyakorlatából tudta, hogy legelőször bizonyítania kell. A még el nem fecsérelt tehetségéből futotta annyira, hogy néhány mérkőzésre ösz- szeszedte magát. Való igaz, csodálatos játékot produkált. Ellenfelének percek alatt cso­mót kötött a lábára, és utá­nozhatatlan testcseleivel le­futtatta a pályáról. Szivarnak nagy sikere volt. Ez azonban kevésbé részegí­SZIVAR tette meg, mint az a tíz üveg sör, melyet lelkes rajongói jó­voltából a mérkőzés után be- nyakalt. — Szeretnénk, ha otthon ereznéd magad — szólt az egyik újdonsült szurkoló szesztestvér. A nyomaték kedvéért újabb üveg kőbá­nyait nyomott a kezébe. — Csak azt ne — repliká- zott Szivar. — Otthon ugyan­is nem ihatok, a feleségem nem tűri. Nem tudni, hogy Szivar ezt viccnek szánta, vagy komo­lyan gondolta, tény az, hogy a humort is szerette. Nagy sikerű poénjét gyak­ran elsütötte egyetlen agyon­hordott, vasalót nem látott nadrágjával kapcsolatban. — Van fogalmatok, milyen jó anyag ez? Már évek óta tart­ja a gyűrődést. — Ruhatára egy elnyűtt, magas nyakú, kék pulóverből és a már em­lített szürke nadrágból állt. Ez vált minden vagyona. Szivar már az első hónap után remek üzleti érzékkel kialakította kölcsönzői háló­zatát. Ha valaki netán még­is fedezetet kért tőle, azt a Muskátli utcába irányította. Ott lakott ugyanis a csapat jobbfedezete. Egy-egy fizetéskor hosszabb sor állt vele szemben, mint a pénztárnál. Szivar szó nélkül fizetett, s ha sor végén egye­seknek már nem jutott pénz, kis türelmet kárt, s a már ki­fizetettektől újabb kölcsönt guberált, abból törlesztett. így teltek napjai. Röpke fél év alatt ötször kapott »utolsó« figyelmeztetést, de valami megmagyarázhatatlan erő folytán valamennyit sike­resen átvészelte. Így köszön­tött be a végzetes szeptem­beri vasárnap. Szivart nemcsak a reggel, de még a déli harangszó is alkoholmámorban találta. Hi­deg zuhanyozással igyekezett magát játékra alkalmassá tenni. Nem sok sikerrel. így futott ki a pályára a tarta­lék csapat jobbszélsőjeként. Már az első mozdulatai is olyanok voltak, hogy nem ke­rülhették el még a laikusok figyelmét sem. Hanem az a bizonyos bomba a tizedik percben robbant. Szögletrú­gáshoz jutott a csapat. Szi­var állította le a labdát, s mikor nekifutott, a labda he­lyett a szögletzászlót rúgta ki a helyéből. Ez volt itt az utolsó rúgá­sa. Másnap hivatta az elnök, és bizalmasan közölte vele, hogy a szögletzászlóhoz ha­sonlóan ő is ki van rúgva. Szivar nem lepődött meg, hisz mindez nem volt szauná­ra új. Harmadnap öt perc alatt csomagolt és indult. Kölcsön­zőinek népes tábora búcsúz­tatta az állomáson. Megígér­te, senkit sem felejt el. Mikor felszállt a vonatra, engem intett a lehúzott ab­lakhoz. — Adj kölcsön egy húszast — súgta halkan. — Látod, nem maradt pénzem, s tudod a büfékocsi... Természetesen adtam, hisz szerettem volna, ha megőriz legjobb emlékezetében. Tíz év telt el, Szivar már csak ritkán bukkant fel kép­zeletemben, mikor egy nyári délután váratlanul szembe­jött velem. Nem hittem a sze­memnek. Jól szabott szürke öltönyt viselt. A húszast is feledve, őszinte kíváncsisággal épp faggatni akartam, de ő megelőzött. — Na, mit szólsz hozzá öregem, hogy megszaladt — hadarta. — Egy exportcsoma­goló brigádban dolgozom, ha­vi öt-hatezret is megkeresek. — No és az ital? — vetet­tem közbe. — Szóba sem jöhet — in­tézte el röviden a témát. — Hűha! — kapott fejéhez hir­telen —, hát nem otthon fe­lejtettem a lóvém! Van egy húszasod? Jó, jó, tartozom már eggyel, látod nem is ta­gadom le. Természetesen újra kisegí­tettem. Röviden köszönt, és elvi- harzott. A kocsma felé. Hosszan néztem utána és azon gondolkodtam: ha újabb tíz év után netán egy Mer­cedesszel áll meg mellettem és benzinre kér kölcsön, va­jon adok-e neki? Jutási Róbert alatt a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, Lengyelonszágba, Romániába, Bulgáriába, Jugoszláviába, Egyiptomba és Ausztriába szerveznek társasutazásokat. A legtöbb csoport — össze­sen háromezer utassal — a Szovjetunióba indul; Moszkva, Leningrad, Kijev, Szocsi, Jere­ván, Taskent, Szamarkand, Poltava, Tallin és Szimíeropol várja egyebek között a magyar turistákat. Jó néhány útvonal Között válogathatnak az NDK-t fölkeresni szándékozók is. Üti- céljaik között ott szerepel Berlin, Lipcse, Drezda, Wei­mar és Meissen is. Csehszlo­vákiába és Lengyelországba 49—49 csoport utazik, Romá­niát 24 csoport keresi föl, Bul­gáriába — 18 csoporttal — hatszázan utazhatnak. Tizen­kilenc csoportot szervez az Expressz jugoszláviai úticéllal. Az ausztriai kirándulás útvo­nala: Gráz, Salzburg, Linz, Becs, míg az Egyiptomba lá­togatók Kairót, Asszuánt és Luxort keresik föl. Összesen 330 csoportban csaknem 12 ezer ifjú indulhat külföldi tú­rára. Gazdag az őszi-téli hónapok belföldi választéka is: az álla­mi ifjúsági bizottsággal együtt a falusi fiatalok számára is­mét megrendezik d kedvelt egyhetes budapesti túrákat, a fővárosiaknak pedig hasonló jellegű üdülést kínálnak Kő­szegen. Számtalan országjáró túrát indítanak Magyarország különböző vidékeire, s rangos esemény ekre: népművészeti bemutatókra és fesztiválok­ra, jelentősebb kiállításokra, zenei eseményekre.. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom