Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
Vita és igaxsagtevés Lapunk augusztus 17-i számában elemző cikket közöltünk. A múlt csendje címmel. Írásunk nagy visszhangot keltett. Dr. Bakay Kornél múzeumigazgató ellenvéleményét fejtette ki, és közölte észrevételeit Svenda István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője is. A két cikket együtt közöljük, és az írások elmélyült összevetésére hívjuk föl olvasói nk figyelmét. Válás? A múlt csendjére turális szintjére emeljük. S csak örülhetünk annak, hogy a tömegek ízlését és a kultúra demokratizmusát ma már nem úgy értelmezzük, hogy a legelmaradottabb emberek ízléséhez alkalmazkodunk. Végezetül néhány szót a tudományos kutatómunka és a népművelés kapcsolatáról. Augusztus 17-én A múlt csendje című , írás megyénk múzeumairól közölt észrevételelvet. A cikkíró megállapítja, hogy »Somogy gazdag múzeumokban, emlékhelyekben.« A sajnálatos igazság az, hogy Somogybarí 1972-íg mindössze a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum működött, amelynek azonban sem önálló épülete, sem korszerű kiállítása, sem fölszerelése nem volt. A kaposvári múzeumon kívül hat emlékmúzeuma van a megyé-' nek; ezek kivétel nélkül elhanyagolt állapotban voltak. A zalai Zichy kúria északi szárnyában 1951-ben'nyílt meg az emlékmúzeum, az épület 25. százalékában. Az északi szárnyat 1964-ben tatarozták 115 ezer forintos költséggel. A teljes felújítás mindaddig nem valósítható meg, ameddig a Múzeumi Igazgatóság a teljes épületet nem veheti át mint kezelőszerv. 1972-től minden évben központi témaként szerepel a megye vezető testületéi előtt a múzeumi szervezet j távlati fejlesztési terve, s ezen j belül elsődlegesen éppén a zalai Zichy Emlékmúzeum. Az emlékmúzeumban rejlő óriási lehetőségeket mindeddig valóban nem használtuk ki. Te- j leintettél arra, hogy Zichy Mi- j hály 1847-től 1874-ig, majd I 1870 tői 1906-ig Oroszországban élt és alkotott, a szovjet— magyar kulturális, kapcsolatok felvirágoztatásának a legbiztosabb útja lehetne itt Somogybán a zalai emlékmúzeum korszerű berendezése és a rendszeres cserekiállítások megszervezése. Nemrégiben sikerűit elindítani a zalai emlékmúzeum teljes rekonstrukcióját,, amelyhez Somogy megye Tanácsa már ebben az évben negyedmilliót biztosított. A felújítás tervei hamarosan készen lesznek. Ami pedig a cikkíró bosszúságait illeti, arra csak azt válaszolhatjuk, hogy Zalán nem az a gond, hogy mindeddig — többszöri kérés ellenére — nem dolgozta fel filológus a gazdag könyványagot, hiszen a könyvek túlnyomó többsége régi francia, német, angol és latin nyelvű szakkönyv, hanem az, hogy ez a nagy értékű gyűjtemény nem múzeumi tulajdonban van. Hadd szóljak még külön is a múzeumok közművelődési szerepéről, amelyben annyi kifogásolnivalót talál a cikkíró. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a somogyi múzeumok az utóbbi években mit nyújtottak a nagyközönségnek. Múzeumaink látogatottak, s ezt a számok is igazolják. 1973-ban csaknem 80 ezer ember tekintette meg kiállításainkat. 1974 első felében 30 ezren vették azt a fáradtságot, hogy papucsot húzzanak a lábukra, és megtekintsék a Somogyi Képtár tárlatait. Nem értjük, miért téveszti meg az újságírót a képtári papucs. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 1973-ig Kaposváron képtár sem volt. Kemény munkával jeremtet- tük meg a Somogyi Képtárat (mert az anyagi támogatás még csak lehetőség). Létrehoztuk a Latinca Kiállítóteremben az új várostörténeti kiállítást. Marcaliban pedig a Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumot. Felújítottuk 1972-ben a balatonszárszói József Attila Emlékmúzeumot. Néhány hét múlva dolgoznak már a niklai Berzsenyi Emlékmúzeum teljes felújításán. 197j5-ben kezdjük a zalai emlékmúzeum rekonstrukcióját. Eközben készül a Rippl-Rónai Múzeum új, állandó kiállítása is. Mindez talán felér az iskolai szakkörök szervezésével. S ha ajánló bibliográfiát nem is, múzeumi évkönyvet kiadott a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága. A Somogyi Múzeumok Közleményei a »derű- re-borúra megjelenő kiadványok« között nem éppen lebecsülendő szerepet tölt be. hiszen eddig több száz példányt vásároltak meg somogyi iskolák, művelődési otthonok, könyvtárak, s nem utolsósorban magánszemélyek. A múzeum vezetősége, nagy figyelmet szentelt aiyiakj hogy a nagyközönség minél közelebb kerüljön a múzeumokhoz. A kaposszentjakabi műemlékegyüttes területén 1973 októberében már tartottunk nagy sikerű szabadtéri hangversenyt a Liszt Ferenc Zeneiskola közreműködésével. A szentjakabi romterület a Múzeumi Igazgatóság kezelésében van, tehát a városi tanácsot szükségtelen elmarasztalni. De nagy közönségsikerük van a régészeti feltárásokat is, mindenekelőtt a somogyvári bencés apátság és ispáni vár ásatásának, az ötvöskónyi várkastély kutatásának, sőt a kisebb leletmentéseknek is. Somogy- váron az elmúlt hónapokban ezren felüli volt a látogatók száma, s a vendégkönyvi bejegyzések szerint a látogatók értik és tudják, miért kell a múzeum szakembereinek ásatásokat végezniük. A kaposvári múzeumnak 30 esztendeje nem volt komoly tervásatása, így megyénk múltjáról csak ismeretszilánkok álltak rendelkezésre. ; Kétségtelen, hogy Kaposvár sem bővelkedik a nyári kulturális programokban,1 de érthetetlen, hogy miért a múzeumi szervezet ezért a felelős? - Nagyon kell ügyelni arra, hogy a közművelődés értelmét és szerepét ne járassuk le hangzatos, de igaztalan frázisokkal, mint amilyen például az ún. elit kultúra szembeállítása a tömegkultúrával. Köz- művelődésünknek kétségtelenül az a célja, hogy* az egész felnőtt lakosságot korunk kulA múzeum Nem mehetünk el szó nélkül az olyan megjegyzések mellett, amelyek — bár burkoltan — lényegében a tudományos kutatást kevésbé jelentősnek tartják, s a közművelődés pajzsa mögé bújva követelik, hogy a múzeumok is csak művelődési házi feladatokkal foglalkozzanak. Tudnunk kell, hogy sohasem létezett korszerű és magas szintű népművelési vagy közművelődési tevékenység alapkutatások nélkül. Csak egy ideig lehet azt a látszatot kelteni, mintha, az el- I avult ismeretek is frissek len- ! nének. Másrészről: becsüljük) meg népünket azáltal, hogy egyre magasabb színvonalra emeljük; s ezért a célért sem j a fáradság, sem az anyagi áldozat soha nem lehet hiábavaló. Űr. Bakav Kornél | megyei muzeumigazgató | közművelődési intézmény Mielőtt kifejteném véleményemet a lap augusztus 17- én megjelent, A múlt csendje című írásáról és Bakay Kornél múzeumigazgató válaszáról, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Somogyi Néplap cikke része annak a sorozatnak, melyben a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a lap szerkesztősége rendszeres tanácskozásai során kölcsönösen megállapodott. Meggyőződésünk, hogy ilyen írásokra feltétlenül szükség van a párt Központi Bizottsága és a megyei pártbizottság határozatainak sikeres megimlósítása érdekében. * Közismert, hogy a megye múzeumi hálózata hazánk felszabadulásával szinte semmit nem kapott örökül. A történelmi hátrányt csak fokozta, hogy a múzeumok közvetlen minisztériumhoz tartozása idején a somogyi fejlesztés a megyék rangsorának szinte a legvégére került. Erre bizonyító példa többek között az, hogy az intézményhálózat muzeológusainak száma az utóbbi öt évben többel gyarapodott, mint az azt megelőző években együttvéve. Somogy megye múzeumi intézményhálózata a 60-as évek végén indult gyors ütemű fejlődésnek. Ekkor kezdődött meg Marcali és a járás lakosságának összefogásával, továbbá megyei tanácsi támogatással a Helytörténeti és Munkásmozgalmi Emlékmúzeum, megyei tanácsi támogatással a kaposvári Latinca Sándor Emlékmúzeum, minisztériumi és megyei összefogással a balatonszárszói József Attila Emlékmúzeum létrehozása. Ez az igazság. Határkövet jelentettek az MSZMP Somogy megyei Bizottságának a IV. ötéves terv közművelődési irányelvei, amelyek megfogalmazták a ma is időszerű komplex fejlesztési programot. Az irányelvek szellemében létesült 1973-ban a Somogyi Képtár, felújítottuk a somogy- túri Kunffy Képtárat, kezdetét vette a szennai és a szán- tódi falumúzeumok létrehozása, napirenden van a niklai Berzsenyi Emlékmúzeum felújítása és bővítése, a csurgói Csokonai Emlékszoba és a buzsáki Népművészeti Ház kialakítása. Rövidesen elkészül a Rippl-Rónai Múzeum új, állandó kiállítása, és várhatóan jövő évre megnyitja ajtajait a Rippl-Rónai Emlékmúzeum. Ez a valóság. A megyei tanács végrehajtó bizottsága múlt év októberében tárgyalta a múzeumi hálózat hélyzetét, tudományos és közművelődési munkáját, középtávú és fejlesztési feladatait. A testület elemzése és értékelése alapján most készítjük terveinket. Ennek lényege, hogy a meglévő és vonzással rendelkező intézményeket fejlesszük, a feltárásokat mielőbb közkinccsé tegyük, és a településhálózat fejlesztésének programjához igazodóan új intézményeket létesítsünk. (Barcs, Zala, Nagybajom, Balatonlelle stb.) Ez várhatóan 15—20 éves program. Ez teszi tehát fontossá, hogy addig is ‘minden alkalmat megragadjunk az eredmények mind szélesebb körű bemutatására. A Somogy megyei Múzeumi Szervezet élére 1972-ben új vezető került. A számottevő fejlesztés erre az időre *■ befejeződött, mégis sok szervezési—technikai feladatot kellett megoldania. De nem szenvedhetett hátrányt a tudományos feltáró, feldolgozó, elemző, és publikációs tevékenység, a közművelődési munka sem. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az intézményhálózat a tudományos feltárásoknak felelt meg jobban, és kevésbé sikerült megoldania a közművelődési feladatokat. Míg az előbbi esetben új törekvések, kitartó kezdeményezések voltak és vannak, addig o közművelődési munkában a megszokott- sággal, ötlettelenséggel, a korábbi formák és módszerek ismétlődésével találkozunk. Gyenge az intézményhálózat és más közművelődési intézmények (megyei könyvtár, művelődési központ, mozi- üzemi vállalat) és szervek (TIT, KISZ, Hazafias Népfront) kapcsolata. Megengedhetetlen, hogy ne legyen együttműködés a megye területi és helyi művelődési otthonaival és könyvtáraival. A marcali példa ékesen igazolta, hogy a nagyközségek összefogása hallatlan eredményekre képes. Már most is működhetne — éppen ilyen célból vagy a honismereti munka gazdagításáért — múzeumbaráti kör Nagyatádon, Barcson, Somogyvá- ron vagy Csurgón. Tehát oly,an helyeken, ahol jelenleg csak tervezik az új intézményt. Múíeum hiányában a művelődési otthonok vagy a könyvtárak szervezzék meg a baráti köröket. Nem arról van szó, hogy ez csak a múzeumok feladata. A közművelődési intézmények együttes feladataiy ezek. ■ Az egymásra várás ízonban pótolhatalan időveszteség. Szó sincs arról, hogy ’ Kaposvár nyári kulturális programjáért a múzeumi igazgatóság a felelős. De arról igen, hogy tehetne érte, mégpedig nagyon sokat. Javasolhatna, ötletet adhatna, kezdeményezhetne. Éppen a tudományos eredmények bemutatása érdekében. Ott van például a nagyatádi <— talán országosan is ritkaságszámba menő — kiállítóterem. Az intézmény vezetője hónapok óta arról panaszkodik — és ennek igazáról meggyőződtünk —, hogy a múzeumi igazgatóság egyáltalán nem akar foglalkozni kiállítási kérelmeikkel. A megyei állásfoglalások évek óta a közművelődés és a közoktatás megyei, területi, és helyi intézményeinek céltudatos, tervszerű és szerve-) zett együttműködésére szólí- j tanak fel. Ideje lenne eleget j tenni e követelményeknek, j Végérvényesen tenni kell . azért, hogy a múzeumok délelőtt az iskola oktató—nevelő munka színterei legyenek. Talán éppen a Latinca Emlékmúzeumot lehetne felkészíteni erre, s a történelemoktatás műhelyévé tenni. Csak végre élni kell a lehetőségekkel. f Igaz, hogy Somogy történelmi múltja, gazdag népAij- zi, népművészeti és művészeti öröksége több, a jelenleginél jobban felszerelt intézményt követel. De az is igaz, hogy a meglévőkkel is lehet az eddiginél jobban élni. Mindezek ellenére nem va- ■ gyünk szegények! Abban az értelemben egyáltalán nem, hogy az intézményeket sokkul nagyobb hatékonysággal lehet működtetni megyénk lakossága és az idegenforgalom hasznára. A múzeumi intézményhálózatnak ez az első számú feladata. A Központi Bizottság márciusi határozata így fogalmazta meg a múzeumok feladatát:-A múzeumoknak és kiállítótermeknek keresniük kell a lehetőséget és módszereket, amelyek a történeti, kulturális és művészeti értékeket minél szélesebb rétegek közkincsévé teszik. Mint elsősorban közművelődési intézményeknek — tudományos munkájuk mellett — céltudatosabb és hatékonyabb nevelő—művelő szerepet kell vállalniuk. Tevékenységük hatékonyságát kiállításaik következetes materialista történetszemléletével, tudományos megalapozottságával kell biztosítaniuk.. Fordítsanak nagyobb figyelmet korunk problémáinak megértetésére, tudományos világnézetünk erősítésére.« Ügy vélem, ez félreérthetetlenül meghatározza a feladatokat a múzeumi hálózat számára. Svenda István osztályvezető , Bulgáriai képriport Holnap ünnepli felszabadulásának 30. évfordulóját a testvéri Bolgár Népköztársaság. Várna, a Fekete-tenger mellékének legragyogóbb üdülőhelye, sok nemzet — köztük a magyar — turistáinak kedvenc úticélja, pihenője. A lendületesen fejlődő bolgár ipar egyik korszerű reprezentánsa a 880 megawatt teljesítményű -Dobov dől- hőerőmű. Devnyát a »-vegyipar völgyeként« szokták emlegetni. A képen: a műtrágyagyár részlete. Tengerpart és történelmi emlékek; a Bulgáriában Járók kedvenc fotótémái. Képünkön: Neszebari utcarészlet.
