Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

€yőrnbcn a város Akármerre megy az em­ber a kaposvári új lakónegye­dek környékén, mindenütt szorgos' munka folyik. Nap- jainkban is sorra emelkednek a friss téglafalak, s különösen szombat vasárnap rokonok, is­merősök hada segédkezik az építkezésen. Kézről kézre jár a tégla, asszonyok keverik a maltert, gépkocsivezető unoka- öccs hordja fusiban az építő­anyagot, gyári ismerősök sze­relik a villanyt, a vizet. A há­zak többnyire kalákában ké­szülnek. Azért így, mert az építésnek ez a lehető leggyor­sabb módja. Évente több mint 200 telket parcellázott ki a városi tanács — a ’ foghíjbe­építéseket nem számítva —, de az építkezések lázas tempója még ennél is nagyobb volt. Miért költözik be valaki vi­dékről Kaposvárra? A döntő, első számú érv kétségkívül az, hogy itt van a legtöbb mun­kaalkalom. A gyárakban, üze­mekben dolgozni sokkal na­gyobb társadalmi rangot, meg­becsülést jelent, mint a tsz- ekben. Ezenkívül jobbak az iskolák, nagyobb az áruvá­laszték, s lényegesen egysze­rűbb a közlekedés is. A gyá­rakba induló új városlakó ugyan nem menekszjk a csúcs­forgalomtól, de mi ez a túl­zsúfolt, piszkos távolsági munkásjáratok testet-szelle- met zsibbasztó fél-egy-másfél órás zötyögéséhez képest? Semmi. A városba áramlásnak ezek a fő okai. Ezenkívül azonban van még egy sajátos falusi in­díték is: az egykori községi társadalmi különbségek nem tűntek el véglegesen, hanem ma jellegzetes versengésben fejeződnek ki. A versengés alapja a parasztszülők, gyer­mekének tanulása, előrejutása. — Orvos lett a gyerekből, ta­nár, művezető, mérnök, szép háza van, kocsija. A rangnak, a »-tehetőségnek-« falun, a szomszédasszonyok nyelvén ma ez az első számú mércéje: hogyan él, mire vitte a gye­rek? S az »öregeket« sok-sok szál fűzi a városba költöző fiata­lokhoz. Nekik dolgoznak itt­hon a háztájiban, hozzájuk áramlik a paraszti törpeüzem (háztáji gazdaság) majdnem minden nyeresége, s azok a fö­löslegek is, amelyek mind a szívósan konzerválódó igény­telenség miatt tudnak évről évre újratermelődni. A pénz­beli segéllyel, és a havonta vagy ünnepenként érkező »föld; jókkal« együtt jön mindaz, ami ezzel a segítség­gel együtt jár: az önerőből háztartás eszményének új ki­adása. De míg a faluban, a régi környezetben ellentmon­dásosan, elavultan Ugyan, pat­riarkális mozzanatokkal át­szőve a falusi ember mégis­csak egy közösség tagja volt, itt, a városi gyűrűben lakó­nak a családi közösség az egyetlen közege, amely életé­re döntő befolyással- van. S ebben a tekintetben az üzer mi, gyári kollektíva formáló­alakító hatása még csekély, külön vizsgálatot érdemelne, hogy miért. Az ízlés változására áll­jon Itt egy plasztikus példa. Milyen legyen az új ház kül­seje?! Ebben a tekintetben részben a típustervek, de sok­kal inkább az otthon és a kör­nyezetben látott, tapasztalt Elmélet helyett anyagot PÁRTTITKÁROKKAL be­szélgettem az üzem- és mun­kaszervezésről. Füstölögve magyarázták, hogy nagyon sok gazdasági középvezető bo­nyolult elméleteket gyárt, sőt még ködös magyarázatokat is ad, amikor ez a téma szóba kerül. A munkások ilyenkor joggal jegyzik meg, ne elmé­letben legyenek okosak, ha­nem a gyakorlatban, hiszen számtalan példát tudnak fel­hozni annak , bizonyítására, hogy a legegyszerűbb intéz­kedések elmaradnak, késnek, s emiatt akadozik a terme­lés. Minden építkezés egy ki­csit az emberek szeme előtt folyik. Észreveszik, ha né­hány ember lézeng rajta, megakad a járókelők szeme az üldögélő, kék munkaruhás embereken. Azt viszont | csak az látja tisztán, hogy miért fordul ez elő, aki belülről, s nagyon pontosan ismeri a helyzetet. A közelmúltban művezetőkkel találkoztam és beszélgettem, sőt fültanúja voltam egy dühös telefonbe­szélgetésnek isi Ki tudja há­nyadszor naponta többször kért gerendákat sürgették. A huszonnegyedik óra utolsó előtti percében szinte könyö­rögtek, hogy a föld alól is ke­rítsék elő az anyagot, mert felborul a munka egész rend­je, ha a kőművesbrigád kény­telen leállni. Ez a költségeket is növeli, kénytelenek lebon­tani az állást, aztán majd, ha a gerendák megérkeznek* új­ra fölépíteni. Mennyi idő el­vész így, mennyi bosszúság ez a munkáját ázerető, a szak­máját kitűnően értő kőműves­nek! Már odáig elmentek, hogy a központ helyett kita­lálták, honnan lehet a leg­gyorsabban beszerezni a ge­rendákat, ha a városban nincs raktáron. Igaz, hogy a TÜ- ZÉP-telep^n valamivel ' drá­gábban ad;4k, ez az összeg , azonban megtérül, mert üte­mesen folytatódhat az építke­zés. SOKAT BESZÉLGETTÜNK erről a témáról. Csak legyin­tenek, amiKor megkérdeztem, hogy gyakran előfordul-e ilyen. Példákat soroltak. Most a gerenda hiányzik, előtte a beton nem érkezett olyan ütemben és ,• mennyiségben, ahogyan szükség lett volna rá. S mivel a technológiai rend is gyorsaságra kötelezte őket, nem volt mit tenni, mint egész nap a telefonon lógni: a művezető az egyik, szobából ostromolta a központot, a pártvezetőség egyik tagja a másik telefonon szentségeit, sőt személyesen beszélt a vál­lalat pártbizottságának a tit­kárával. így aztán sikerült időben megkapni a munka be­fejezéséhez szükséges be­tont. De miért csak így?! Hol van akkor az üzem- és mun­kaszervezés? Erről nemcsak egymás között beszélgetnek, nagyon őszintén elmondják a taggyűléseken is. Hányszor írja az újság, hányszor kifogásolják jelenté­sek, hogy ez vagy az az épít­kezés megcsúszott. Hát ezek az okok mindig közrejátsza­nak. Beszélgetőpartnereim egy nagyon rossz szemléletről is tájékoztattak. .Emiatt hetek maradnak ki, s mindig ezek hiányoznak akkor, amikor kö­zeledik az átadás ideje. A mű­vezetők sokat talpalnak anyag után. Nagyon készségesek ve­lük, amikor már a vállalat körmére égett a munka; el- utasítóak, amikor egy építke­zés még az elején tart. Be­megy a művezető, sürgeti a betont, a gerendát az anyag­osztályon. Csodálkozva és megrovóan utasítják el, ugyan mit akar, amikor még két hét múlva lesz az átadás. Igen ám, de nincs építkezés terv- módosítás nélkül, s az is újabb csúszást okoz, így hal­mozódik a szervezetlenség, egynémely középvezető nem­törődömsége miatt a sok-sok elpazarolt hét. S ezen már az sem változtat, ha a befejező szakaszban annyi brigádot ve­zényelnek az építkezésre, hogy egymást gátolják a nyüzsgésükkel. LEGJOBBAN AZ ÉRDE­KELT, hogy lehet-e mind­ezen változtatni. Igenlően bó­lintott mind a két párttag. Amit elmondtak, nem csoda« szer, nem új dolog. Az a fon­tos, hogy a pártszervezetek, a kommunisták véleményére sokkal jobban odafigyeljenek azíok, akiktől függ az anyag megrendelése, a helyszínre szállítása. Ne a brigádveze­tőknek, művezetőknek, párt­vezetőségi tagoknak kelljen harcolniuk azért, hogy meg­kapja a munkahely, ami el­engedhetetlenül szükséges a munkához. Az ácsok, kőmű­vesek, betonozok, »szerelők pontosan tudják, hogyan lehet jobban, miként lehet gyorsab­ban. Érdemes odafigyelni a véleményükre, a tapasztala­tukra. Lajos Géza dolgok a döntők. Mit látnak az otthoni környezetben? A falu képe a két világháború kö­zött nagymértékben módosult — legalábbis az építész sze­mével nézve. A húszas-har­mincas években hivatalosan támogatott, funkcióját tekint­ve retrográd neobarokk építé­szet a városról fokozatosan a falura szivárgott, s a módos gazdák újonnan épülő házait megtöltötte stukkókkal, párká­nyokkal, zsalugáterekkel. En­nek a hatásnak egy késői nyo­ma ma a manzardtető, majd a sátortető, amelynek divatja a családiház-építkezéseken úgy látszik mindmáig kiírthatat­lan. Pedig az anyagot, a fel­használt rengeteg munkát sok­kal szebb, a tájba és a térbe inkább illeszkedő házba épít­ve, másként alakulhatott vol­na a városi gyűrű képe is. Miért így épültek ezek a há­zak és ezek az utcák? A vá­laszt most más szemszögből kell megadnunk. A nagy la­kásépítkezések idején kétség­kívül előny — s kedvezően be­folyásolja a statisztikát —, ha a lakásépítési előirányzatok jelentős része magánépítkezé­sei teljesül. Az egyébként is szűk állami-szövetkezeti kivi­telezői kapacitás esetén sok terhet vesz le a tanács és az építőipar vállairól a kaláka­építésnek ez a módja. Ezért a városi tanács éveken keresztül igen olcsón juttatta telekhez a családi házat építeni szán­dékozókat. Ez az elképzelés azonban nem volt eléggé átgondolt, fő­leg azért nem mert megfelelő rendezési tervek híján valósí­tották meg. így azután előfor­dult, hogy a később készülő róma-hegyi rendezési tervet át kellett dolgoztatni, mert a leendő utcák torkolatában már állt egy-egy vadonatúj ház. A városkép szempontjából sem volt valami szerencsés a be­építés: a Kapos-hegy képe sok a szürke palatetővel, s a táj­ba egyáltalán nem illő házso­raival egyenesen lehangoló.; Bebizonyosodott hogy amit a vámon nyernek, az elvész a ré­ven. A szétszórt kaposvári gyűrűben ugyanis máris nagy | feszültséget jelent a közművek hiánya. Hiába, nincs mit ten­ni: járdát, utat, vízmüvet kell építeni, drága pénzen. A tanácsnál tanultak ezekből a hibákból. Egy új rendelkezés szerint ezután a telekáraknak magukban kell foglalniuk a közművesítés dí­jait is. Ezenkívül gyors ütem­ben készülnek a rendezési ter­vek, s a Kecel-hegyen például, amíg a terv rendelkezésre nem áll, építési tilalmat rendeltek el. A város körül él, létezik a gyűrű. Nagy, száraz, világos, egészséges házak, csend, jó levegő. De a dombról nem le­het a völgybe látni, mert a házak ablakai — mintha szi­gorú előírás szerint készültek volna — a sáros utcára néz­nek. Háttal a városnak. Csupor Tibor Két áruház és egy liipa Befejezés előtt három kaposvári beruházás Befejezéshez közeledik három kaposvári nagyberu­házás. A város kereskedelmi ellátását döntően befolyásol­ja majd a Kalinyin város­részben épülő iparcikk-áru­ház és az új bevásárlóköz­pont. A Bajcsy-Zsilinszky ut­cában épülő 250 személyes kollégium pedig a tanítókép­ző diákjainak teremt a koráb­binál sokkal jobb körülménye­ket. A hét végén az építkezése­ken kérdeztük: mikorra szá­míthatunk az átadásra? Nyitás: november 7 A Kalinyin városrészben épülő iparcikk-áruház külső burkolata már teljesen kész. Az emeleti részt takarítják, s a földszinten is csupán egy fal vakolása van még hátra. Az építőkkel együtt dolgoz­nak már a berendezésszerelők is. A kivitelező, a Somogy me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat még tavaly vállalta, hogy augusztus végére, szeptember elejére elkészül a 22 millió forintos beruházással Ez a határidő lejárt, a vállalat be­jelentette, hogy kész az áru­ház, s szeptember 13-án megi kezdődik a műszaki átadás. Ezzel együtt tovább folyik a belső szerelés. A tervek szerint november 7-re megnyílik az iparcikk-áruház. A megyei tanács szomszéd-1 ságában 53 millió forintos építési költséggel készül a me­gye legnagyobb bevásárló- központja. Az utóbbi hóna­pokban itt is jelentősen gyor­sult a munka. A Somogy me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat két.'héttel ezelőtt jegyző­könyvben vállalta ennek a lé­tesítménynek a szakaszos át­adását. Ennek megfelelően au­gusztus 30-án átadta a har­madik szintet. Szeptember 10- én megkezdődhet a második szint átvétele is. A legtöbb munka még az első emeleten és, a földszinten van. Ezt szep­tember 20-ra készítik el, s mint Gyulavári Tamás igaz­gató elmondta, a beruházóval történt megállapodás alap­ján október elsejére a beren­dezés szerelését gátló hiányo­kat is pótolják. Az áruház mi­előbbi megnyitásának előse­gítése érdekében a berende­zés ideje alatt is segítik a munkát: soron kívül végzik el az ilyenkor elkerülhetet­len javításokat. Tervre várva Az áruház harmadik eme­letén már sok a berendezési tárgy; a kitakarított és lezárt termekben tárolják az ide szállított polcokat, eszközö­ket. Az építőipari vállalat munkásaival itt már szinte alig lehet találkozni; nem za­varják a szerelők munkáját. ■ A bevásárlóközpont kör­nyékén azonban még vendég­marasztaló a sár, s meglehe­tősen nagy a felfordulás. Az eredeti tervekben itt autópar­koló szerepel. Ennek azonban még nincsenek 'kiviteli tervei. Illetve készült egy, de azt módosították. Sártengerbén, rendezetlen körülmények kö­zött pedig nem lehet áruhá­zát nyitni. Az építőktől kaptam az in­formációt, -hogy az autópar­koló és a tereprendezés új terve még nem készült el. »Ennek ellenére vállaljuk — mondták —, hogy soron kí­vül elvégezzük ezt a munkát) ha rövid időn belül • megér­keznek a módosított tervek. Mire nyit az áruház, rend lesz a környékén is.« | A tanítóképző intézet kol- légiumának megkezdődött a j műszaki átadása, s ezzel I együtt a lerendezése is. A I Művelődésügyi Beruházó | Vállalat és a Somogy megyei j Állami Építőipari Vállalat szocialista szerződést kötött [ arra, hogy a tanítás megkez­désére elkészül a kollégium. Az építők kongresszusi mun- kaverseny-felajánlásában is szerepel a határidőre, jó mi­nőségben történő átadás. Az építők nyilatkoztak így: semmi akadálya nem lesz an­nak, hogy a tanítás megkez­désekor beköltözzenek a diá­kok. Az épület külső burkola­ta — /Belgiumban vásárolt pala — a napokban érkezett meg. Ennek felrakását és az éttermet október 30-ra feje­zik be. Hajrá nélkül Azt aligha kell hangsúlyoz­ni, hogy a megyeszékhelynek — az ellátás javítása érde­kében — rendkívül nagy szüksége van ezekre az új épületekre. De mit jelent a vállalatnak e beruházások be­fejezése? Gyulavári Tamás igazgató így felelt erre: — A Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalat tör­leszt az »adósságából«. Eb­ben az évben — a lakásokon kívül — már más nagyobb be­ruházás befejezése nem vár­ható. Számunkra rendkívül fontos az is, hogy • nem az utolsó negyedévre torlódnak össze a befejező munkák. A vállalat történetében — hosz- szú idő óta először — nem lesz év végi hajrá, s reméljük, el­marad a hajrával együtt já­ró sok minőségi kifogás is. K. I. Megújult formák Új képzési év kezdődik az Ifjú Gárdában Az Ifjú Gárda szeptember­től megújult formában dol­gozik. Megváltozik a képzés módja, megindul a szocialis­ta versenymozgalom — en­nek gondolata Somogyból származik. Azért volt szük­ség ezekre a változásokra, hogy a gárdában minél na­gyobb teret kapjon a politi­kai nevelés, az ifjúság hon­védelmi oktatása. Az eddigi egységes képzés helyett ezentúl különválaszt­ják a tanuló és a dolgozó gárdisták oktatását, 'és külön készülnek fel a kezdők és ha­Szedik a komlót A szocialista .versenymozga­lomba novemberig lehet be­nevezni, és az itt elért ered­ményektől függően kiváló, illetve élenjáró címet érhet­ned el a, szakaszok, századok és zászlóaljak. A követelmé­nyek, nem könnyűek, a gár­distáknak bizonyítaniuk ;kell a tanulásban, a munkában, s emberi magatartásuk, politi­kai állásfoglalásuk ellen sem lehet kifogás. A somogyi feladatokról Weisz Zoltán, a megyei KISZ- bizottság titkára tájékoztatott: — A gárda nálunk, Somogy­bán 1968-tól fejlődött a hon­védelmi nevelő munka fon­ladók is, mindkét csoportban, i tos alapjává. Azelőtt inkább arra szorítkozott a tevékeny­sége, hogy a rendezvényeken, ünnepségeken közreműködött a lebonyolításban. Az új 'kép­zési év szeptember 15-én kez­dődik, a megyei KISZ-vb már elfogadta 'a képzési tervet. A járási bizottságok is megkáp- ják ezt, és azután hívjuk ösz- sze Balaíonfenyvesre a tiszt­ségviselőket, egy négynapos tanácsközásra. Ezt a tervet ve­lük megbeszélve könnyeb­ben tudják majd mindenhol a helyi adottságokhoz igazíta- ni. — Milyen a gárda jelenlegi helyzete a megyében? — A szervezettség az isko­lákban a legjobb, az ipari üze­meknél már kevesebb ifjú­gárdista van. A legnehezebb a községekben, a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben szervezni. A nagy távolságok miatt nem j tudjuk »összeszedni« a fiata- í lókat. ség van. Az üzemeknél segí­tené a »toborzást«, ha a veze­tők megértenék, hogy nekik is szükségük van a gárdára. Nemcsak az I alapelvekben, hanem abban, (hogy ’ a gárdis­ták társadalmi munkát is vé­geznek, a polgári védelemben is számítani lehet rájuk, hi­szen ilyen jellegű képzést is kapnak. A mezőgazdasági te­rületeken egy-egy központi községben lehetne szervezni, és oda gyűjteni a környékbe­li falvak fiataljait. — Mi az iskolai és a mun­kahelyi vezetők feladata? — »Helyére kell tenni« a gárdát, és ahogy már sok he­lyen belátták, nem az el­enyésző terheket kell észre­venni, hanem a nevelés esz­közének kell tekinteni. So­kan azt, gondolják, ez amo­lyan katon'ásdi — ez a gárdis­ták hibája is. A KISZ-vezetőknek is fi­gyelembe kell venniük azt, ha valaki gárdista. Vigyázni kell, hogy az egyéni feladatválla­lásnál ne terheljék túl őket, mert a gárdában végzett te­vékenység egyben KlSZ-vál- lalás is. —- Miben látja a gárda legnagyobb hasznát? — A fiatalok egymásra van­nak utalva e közösségben, ko­ruknak megfelelően ' játéko­san és komolyan tanulnak. Az Ifjú Gárda a honvédelmi ne­velés legfontosabb területe, az a fiatal, aki itt becsülete­sen helytáll, jó alapot épít további feladataihoz. A mostani feladatok jól öt­vözik a politikai munkát a A Ceglédi Állami Tangazdaság újszilvás! hektáron megkezdték a komló szedését. kerületében 70 (MTI-fotó) I játékossággal, a gárdisták az — Hol és mi a legfontosabb eddiginél több kiránduláson teendő? 1 vesznek majd részt', több, —Az első feladat, hogy ön- j sportrendezvényre mennek, álló Ifjú Gárda szakaszt hoz- 1 Ezzel feloldódnak, kötetle­zanak létre minden iskolában» Annak ellenére, hogy itt a legjobb a szervezettség, sók helyen még nincs elég gár­dista. A föltételek megvan­nak. Bízunk benne, hogy az iskolák 'tanárai is segítenek. Jó példa lehet a marcali és a barcsi , gimnázium, mind­kettőben jóh-müködő IG-egy­nebbé válnak a foglalkozások. Színesebb lesz a munka, így reméljük, minél több fiatal szereti meg' a gárdát. Luthár Péter Somogyi Néplapig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom