Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-05 / 207. szám

Háromfa, Bakháza közügyei Gondolatok egy tanácsülésről Idősek és fiatalok, nők és férfiak, mezőgazdasági üzem­ben és más munkahelyen dol­gozók — különböző érdeklődé­si körű emberek alkotják Há­romfa Közös Községi Taná­csát. Amikor azonban a kör­zet — Háromfa és Bakháza — ügyes-bajos dolgairól, fejlesz­téséről van szó, ezt a témát mindannyian közügyüknek te­kintik. A közelmúltban egyszerre két érdekes napirend is szere­pelt a közös tanács előtt. Az egyik azt taglalta, hol tarta­nak a nők gazdasági és szo­ciális helyzetének javításáról szóló kormányhatározat vég­rehajtásával. Ezt Papp Ist­vánná tanácselnök tárta a ta­nács elé. A tsz gazdálkodásá­ról és a szövetkezetben dolgo­zók anyagi és erkölcsi megbe­csüléséről Horváth József tsz- -elnöikhelyettes adott kiegé­szítést (az előterjesztést Kis- géczi István tsz-elnök készí­tette). Az előbbi téma, a hoz­zászólásokból, kérdésekből, javaslatokból következtetve «•érdekesebb« volt — a részt­vevők csaknem fele nő volt —, az utóbbi elsodródott a szakmai oldal felé olyannyira, hogy inkább a tsz vezetőségi ülésére hasonlított. Hadd szol­gáljon mentségül viszont, hogy ennek a napirendi pont­nak egyes részeit az előző té­mában is érintették, sőt ala­posan «kibontották«. Közügy ez is, az is. A nők gazdasági és szociális helyze­te Háromfán és Bakházán an­nál is inkább fontos szem­pont, mert többen vannak, mint a férfiak, s ott vannak minden munkaterületen (a ta­nácson és intézményeinél 21, a sertéskombinátnál 24, az üz­letekben 8, a termelőszövetke­zetben több mint másfél száz nőt foglalkoztatnak, s nők dolgoznak a takarékszövetke­zet kirendeltségén is). Tudva­levő, hogy az ő munkájuk nem fejeződik be azzal, amit a «hi­vatalos« munkahelyen végez­nek, hanem otthon tovább folytatódik. Az otthoni ház­tartási tevékenységet gépek segítik, de hogy van ez a munkahelyeken ? A tanácstagok elé került jelentés inkább általánosságo­kat tartalmazott, s kevésbé exponált a helyi gondokra, de olvashattunk benne ilyen megállapításokat is: «Korsze­rűbbek lettek a munkahelyi feltételek', ezek azonban a me­zőgazdaságban még mindig nem megfelelőek, a szellemi dolgozók munkahelyi körül­ményei sokkal jobbak ...« A tanács tagjai megkérdezték: miképpen érvényesül a terme­lőszövetkezetben dolgozó nők­nél az egyenlő munkáért egyenlő bér elve; hogyan biz­tosítja a tsz a könnyebb mun­kát a terhes nőknek; milyen elképzelése van a tsz-nek, a sertéskombinátnak a nők tel­jesebb foglalkoztatására? A válaszokból megtudhat­ták egyebek között, hogy a sertéskombinátnál egyenlő bért kapnak a nők és a fér­fiak a végzett munkáért, csu­pán azokban a hónapokban mutatkozik 250 forint különb­ség a férfiak javára, amikor szállítás van (ez érthető, hi­szen ilyenkor olyan feladatok adódnak, melyekkel a nők nem tudnának megbirkózni). Ezen a tanácsülésen néhány perc leforgása alatt megoldó­dott egy lényeges probléma: a terhes nők foglalkoztatása. A tsz elnökhelyettese ugyanis elmondta, hogy a szövetkezet vezetősége új bérszabályzatot dolgozott ki, ebben érvénye­sül az, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak a nők és a férfiak, a terhes nők szá­mára pedig könnyebb munkát biztosítanak, ha idejében tá­jékoztatják őket az ilyen igényről. A körzeti orvos, dr. Hantosi Ignác elmondta: a tsz minden ilyen nőtagja ezen­túl igazolást kap a könnyebb munkára való jogosultságról, egyúttal javaslatot is arra, hogy mikortól milyen munká­ban foglalkoztassa a szövetke­zet. Így erre — mert vannak ilyen munkalehetőségek a gaz­daságban — idejében fölké­szülhet a tsz. Ez a kérdés te­hát gyorsan megoldódott, mint ahogyan az is, hogy a szülők iskoláján a négy előadás egyi­két a körzeti orvos tartsa meg. Az írás elején említett ada­tokból kitűnik, hogy a körzet­ben élő nők többsége a ter­melőszövetkezetben dolgozik. A kötelező munkaórák meg­szerzése végett nem közöm­bös, hogy egész évben foglal­koztatják-e őket. Az elnök­asszony mondta: novembertől áprilisig úgyszólván semmi dolguk sincs a közösben, pe­dig mintegy hatvan asszony ilyenkor is tudna munkát vál­lalni. Helyben vagy Nagyatá­don kellene megoldást találni arra, hogy a nők ebben az időszakban is kereseti lehető­séghez jussanak. Először szerepelt ez a téma a tanács ülésén, s hogy érdeklődést váltott ki, azt a vitában részt vevők nagy szá­ma is tanúsítja. Nyilvánva­lóan úgy érezték, hogy a szo­ciális létesítmények megvaló­sítása, a falu felső végén lé­tesítendő autóbuszmegálló, az Avari úti útburkolás befeje­zése, a vízelvezető árok tisz­títása mellett ez idő szerint ez a téma az egyik legfonto­sabb. Mint ahogyan azt dr. Várszegi Erzsébet, a megyei tanács Nagyatádi Járási Hi­vatalának elnökhelyettese el­mondta: e tanácskozás alapján könnyebb lesz megtalálni a leginkább célravezető megol­dást a nők gazdasági és szo­ciális helyzetének javítására. A háramfai és a bakházi ta­nácstagok «benne élnek« a fel­adatban — heten közülük nők —, ezért is remélhető, hogy az első lépésnek számító tanács­ülést tettek követik majd. H. F. Az együttműködés és a barátság kiállítása NEGYEDSZÁZADOS a ma­gyar—szovjet tudományos és műszaki együttműködés; erre a jubileumra emlékeztet Bu­dapesten, a KGM Technika Házában és a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házában szeptember 6-án megnyíló «A szovjet tudomány és technika eredményei és a magyar— szovjet tudományos-műszaki | kiállítási együttműködés« című kiállí­tás. A Szovjetunió a tudomá­nyok és a technika fejlesztésé­ben is élenjáró szerepet tölt be, kutatóintézeteiben, fejlesz­tő laboratóriumaiban egy­millió tudós és mérnök fog­lalkozik kutatással, fejlesz­téssel. Nem volt könnyű fel­adat a szovjet tudomány és technika sokrétű és úttörő eredményeit néhány témához kapcsolva — ezek: az atom­energia békés célú felhasz­nálása, az energetika, az űr­kutatás, a rádióelektronika és a lézertechnika — a teljesség igénye nélkül a néhány ezer négyzetméteres kiállítási terü­leten oly módon bemutatni, hogy érzékeltesse azt a ha­talmas arányú tudományos tevékenységet, melyet a Szov­jetunióban végeznek. A kiállítás mintegy 1000 be­mutatásra kerülő tárgya — közöttük eredeti modellek, működő makettek — méltán tarthat számot a látogatók ér­deklődésére. A szovjet űrku­tatás vívmányait bemutató anyagban szerepel a világ el­ső szputnyikja, első kísérleti űrállomása a Lunohod 2. au­tomatikus önjáró holdlabora­tórium. A Lunohod 2. har­minchét kilométeres utat járt végig a holdon, a talaj kémiai és fizikai-mechanikai tulaj­donságait vizsgálta, s annak eredményeit rádiókapcsolat révén — összesen hatvan adás keretében — továbbította. A Lunohod 2. eredeti méretű ] idejűleg azt is érzékelteti, másolatát az Otthon áruház j hogy a magyar—szovjet tudo- melletti téren mutatják be, s az naponta néháftyszor moz- gáskészségéről is bizonyossá­got tesz. Az atomenergia békés célú felhasználását dokumentáló anyag számunkra különösképpen időszerű és ér­dekes makettje azt a legújabb mányos-műszaki együttműkö­dés révén a szovjet tudomány és technika előrehaladásának, eredményeinek Magyarország is hasznát látja, másrészt — ugyancsak az együttműködés^ konzekvenciájaként — sze­rény mértékben részvevői is vagyunk ennek a munkának. S noha a szovjet tudomány és technika fejlődését és ered­ményeit reprezentáló anyag helyezett — reaktortípust j ótsugárzó jótékony hatására, mutatja be, amely néhány a magyar és a szovjet tudó­esztendő múlva már a paksi atomerőműben termeli a vil­lamos energiát. A kiállítás atomkutatással és az atom enegetikai hasznosításával összefüggő anyaga bemutatja a kutatás fontosabb eszközeit, továbbá az atomerőmű-iej- lesztés eddigi eredményeit. A világ első, a Szovjetunióban üzembe helyezett atomerőmű­ve mindössze 5 megawatt tel­jesítményű volt, azóta az atomreaktorok teljesítménye megsokszorozódott. A paksi atomerőmű első reaktor- és áramtermelő egysége, melyet a Szovjetunió szállít, már 440 megawat teljesítményű. A Szovjetunióban a jelenlegi tervidőszakban 800—900— 1500—2000 megawattos — több reaktort tartalmazó — atomerőműveket építenek. Az atomenergia békés célú hasz­nosításának egyik kombinált sok és kutatók közös munkái­ra, a KGM Technika Házá­ban önálló kiállítási terem­ben gyűjtötték össze a két or­szág tudományos-műszaki együttműködésének legjelen­tősebb magyarországi eredmé­nyeit. A kiállítás — miként a szovjet tudomány és tech­nika néhány ágazatának be­mutatásakor — ennél a témá­nál is a bőség zavarával küsz­ködött, s a 25 esztendő során a népgazdaság minden ágában felhalmozódott eredményekből csak kóstolót nyújthat a láto­gatóknak. A SZEPTEMBER 29-IG nyit­va tartó kiállítás anyagának nagyobbik részét a KGM Technika Házában, a szovjet emberek otthonát, a technika mindennapi életben felhasz­nált vívmányait, a háztartási gépeket, a szórakoztató elek­. tronika termékeit — rádió­lehetőségét dokumentálja a , , ., . ... r, .. . .. . , ", , kát tevekeszulekeket, magne­Rosza sotalanito berendezés, j mely a villamosenergia-ter- i toionokat, zenegépeket pe- melésben és a tengervíz sóta- ] dig a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában mutatják be. A kiállításhoz tesztjáték kapcsolódik: a négy változat­lanításához egyidejűleg hasz nosítja az atomenergiát. Szocialista brigádvezetők tanácskozása. Ez a kifejezés eddig ritkán hangzott el a Dél-dunántúli Vízügyi és Köz­műépítő Vállalatnál. A válla­lat mindössze négyéves, a bri­gádvezetők tanácskozására pedig évente csak egyszer ke­rült sor. Ennek ellenére a legutóbbi rendezvényen joggal mondotta beszámolójában Holl Lajos, a vállalat igazga­tója, hogy a szocialista bri­gádvezetők tanácskozása ha­gyományos. A szokottnál több A vállalatnál a fizikai dol­gozók száma ezerkétszáz- A szocialista brigádversenyben — akik már elérték, s akik még versenyeznek a címért — több mint ötszázan vesznek részt, hatvanhárom brigádban egyesítve erejüket. «A szokott­nál több felszólaló« tizenhét brigádvezetőt jelent. Ennyien még sohasem fejtették ki vé­leményüket. A vállalatnál megfogalmazták: «a dolgozók közvetlen tapasztalatainak meghallgatása« miatt rendezik ezeket a tanácskozásokat, s ilyenkor ismertetik a szocia­lista brigádok veztőivel (raj­tuk keresztül 528 dolgozóval) a vállalat célkitűzéseit, ered­ményeit s a feladatokat. A legutóbbi tanácskozás hangulatában volt valami új. Így beszélt erről Holl Lajos igazgató: — Korábbi tapasztalatokkal szemben szinte senki sem em­lítette a tanácskozáson egyéni sérelmét. Mindenki a közösség érdekében beszélt. Ezt ered­ménynek könyveltük el, mert a másik oldala mindannak az erőfeszítésnek. melyet a válla­lat a dolgozók jobb munkakö­rülményeinek, szociális ellátá­sának érdekében kifejtett. Nem volt panasz a munkaru­ha-ellátásra. Az emberek me­leg ebédet kapnak, s időben. Hatvonhárom brigád Szakemberekre van szükség Mindez nem jelenti azt, hogy nálunk már minden rendben van- A dolgozók által felve­tett gondok azonban már nem olyan súlyúak, hogy ne lehet­ne ezeket építésvezetői szin­ten megoldani. Kétszerese a múlt évinek Egy ilyen tanácskozás fő célja — miként ezt a munka­verseny ügyintézője megfogal­mazta —, hogy az első félév eredményeit, a második fel­adatait ne csak ismertessék, hanem meg is beszéljék a szo­cialista brigádok vezetőivel Ilyenkor kerülnek szóba az úgynevezett kiemelt munkák, mint például a Sántos II. víz­mű vagy a nagyatádi szenny­víztelep. Ezekre nagyobb gon­dot fordít a vállalat, ha kell, jobban összpontosítja erőit, s a határidők teljesítésében szá­mít a versenymozgalomban dolgozó brigádokra is. «Hogy a munka jól menjen, ehhez kell a gép/« Talán eb­ben lehetne összefoglalni a tizenhét felszólalásban leg­gyakrabban említett kívánal­mat. A megfogalmazás azon­ban nem egészen pontos. A valóságot ismertető választ Hall Lajostól kapom: — Az építőipari kisgépek­ről van szó ezekben a felszó­lalásokban. Mintegy 600 da­rab van a vállalatnál, csak­nem százféle típus. Ebből már lehet következtetni, hogy nagy gondot okoz az alkatrészellá­tás- A másik probléma az, hogy a kisgépek nem a bri­gádoknál vannak. Az emberek azt szeretnék, ha minden bri­gádnál állandóan kéznél len nének. Csakhogy ezek mellé képzett szakemberek kellenek. Ezt a gondot majd az építés- vezetőkkel tárgyaljuk meg. A DÉLVIÉP-et jól felsze­relték gépekkel. Értékük 65 millió forint, s a járókelők lépten-nyomon találkoznak az emblémával jelzett munka­gépeikkel, gépkocsijaikkal. Megállás azonban nincsen: a kongresszusi munkaverse­nyek keretében vállalták, hogy a központi telepen fel­építenek egy javítóműhelyt és egy építőipari kisgépraktárat. Még ebben az évben ötmilliót fordítanak a géppark fejlesz­tésére. Érdemes visszatérni az első félév eredményeire. A tervezett nyereség az első félévben 1,2 millió forint, a másodikban 13,4- Az első idő­szakban 100 ezer forint híján 7 milliót értek eh az egész évinek 50 százalékát, ami az építőiparban nagyon jó ered­mény. Az 1974. évi nyereség­terv is kétszerese a múlt évi­nek. Sikerül-e teljesíteni? — Egészen bizonyos! N/olc pont Ennyiben foglalták össze azokat a vállalásokat, melye­ket a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. év­fordulójának tiszteletére tet­tek. Lényegük: minőségileg jobbat, többet, magasabb szakmai szinten. A brigádokban dolgozók gépeket akarnak, s tudják, hogy ehhez tanulniuk kell. Ez csak akkor sikerülhet, ha a vállalat biztosítja a feltétele­ket a tanuláshoz. Tíz dolgozót vízügyi, ötöt egyéb középfokú szakoktatásra iskoláznak be öt dolgozójuk tanul a marxis­ta egyetemen. Céljuk egy mű­szakilag képzett középvezető­gárda kialakítása. A vállalat tevékenysége állandóan bővül, egyre szélesebb körben foglal­koznak például a gázcsövek fektetésével. Szakemberekre van szükség. Tanulnak — és tanultak szervezett keretek között ed­dig is — a szocialista brigá­dok vezetői. Minden évben részt vesznek a szakmai és po­litikai oktatáson. Tanulnak a munkavédelmi örök, tanulnak azok is, akik elvégezték már az általános iskola nyolc osz­tályát. A télen ezért mindhá­rom fő-épitésvezetőségen ki­helyezett tagozatokat indíta­nak, s több szakmából is vizs­gázhatnak a részvevők. Eddig kétszáz dolgozójuknak adtak továbbképzési lehetőséget, de még többre van szükség. Fiatal vállalatról van szó- ahol a dolgozók szétszórt mun­kahelyeken, egymástól távo' dolgoznak- Nehéz őket össze­fogni. A szocialista brigádve­zetők tanácskozásán elhang­zott felszólalások mégis ilyen gondokat említettek: termelés- és munkaszervezés, munkás­védelem és szociális ellátás, a szállítás és az anyagellátás körültekintő megszervezése. Mészáros Attila A rádióelektronika és a lé­zertechnika szovjetunióbeli fejlődését bemutató anyag ugyancsak bőven tartalmaz látogatókat vonzó kiállítási tárgyakat. Itt látható a KGST egységes számítógéprendsze­rének egyik nagy teljesítmé­nyű típusa, az ESZ—1050, amelynek szakosított gyártó­ja a szovjet ipar. A lézer- technikát egyebek között gyó­gyászati berendezés, lézermik­roszkóp és lezerpisztoly, illet­ve sportlövészeti' edzés célját szolgáló lézeriőállás mutatja be a látogatóknak. A kiállítás a tudományos és tehcnikai érdekességek, vív­mányok bemutatásával egy­ban készített tesztlapok kér­dései a szovjet tudomány és technika eredményeinek és a két ország negyedseázados ludomanyos-műszaki együtt­működésének a kiállításon be­mutatandó tárgyainak, doku­mentumainak ismerete alap­ján válaszolhatók meg. A négy tesztláp helyes megfejtői kö­zött szovjet gyártmányú fo­gyasztási cikkeket, fényképe­ző gépeket, rádiókat, hangle­mezeket, színes tv-készüléket sorsolnak ki. G. I. Épül a kurszki atomerőmű A Szovjetunióban gyors ütemben épül a 4 millió kilo­watt teljesítményű kurszki atomerőmű. Most készítik azt az épüle­tet, ahol az első, 1 millió kilo­watt teljesítményű energia­blokkot helyezik majd el- Megkezdték az 1975 végén üzembe helyezendő reaktorok elemeinek szerelését. Az atomüzemanyag berakását és a hulladékanyagok eltávolí­tását távirányítású mechaniz­musokkal oldják meg. Az erőműhöz tartoznak azok a bonyolult berendezések is, melyek megakadályozzák a légkör szennyeződését. Az új atomerőmű fontos sze­repet tölt be a világ legna­gyobb vasérclelőhelyének to­vábbi fejlesztésében. A kilencedik ötéves tervben a Szovjetunió atomerőművei a korábbinál hétszer több atom­energiát termelnek. 1975-ben összteljesítményük eléri az évi 25 milliárd kilowattórát. Somogyi Néplap k A

Next

/
Oldalképek
Tartalom