Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-04 / 206. szám
Szereteti! iá ny Kdfcso nőt vádaskodásokba fulladt tavasszal az a »párbeszéd«, melyét egymás jelenléte nélkül, az újságíró közvetítésével folytatott a házaspár s mindkét fél családja. Egy kislány állt a hercehurca középpontjában, aki az anyjával együtt annak szüleinél él. Az apa pedig — ki tudja hányadszor? — visszaköltözött az apjához, a szomszédba. A kislány érdekeit igyekeztünk megvilágítani akkori cikkünkkel, rámutatva arra, hogy mindkét fél hibázott, hibázik. S a szomorú »eredmény«: egy gyerek elbizonytalapkodása. idegrendszerének romlása. Tűz és víz között élt, írtuk akkor. S a tűz és víz pusztító erejű is, nemcsak hasznot tud hajtani. Akkori ítéletünk arra akarta rábírni a szülőket, hogy a gyermek érdekében próbáljanak véget vetni egyenetlenkedéseiknek- Ez esetben a válópert sem találtuk teljesen kielégítőnek: »Mert a válóper csak elválaszt. A gyereknek szép gyerekkort adni nem tud. A tüzet vízzé, vagy a vizet ttfczzé változtatni sem tudja. Ítélni majd csak a gyerek fog, felnőve.« Molnár Szilvi azóta közelebb jutott ehhez az ítélethez. Anyja — törékeny szőke íiatalasz- szony — kétszer kereste föl a szerkesztőséget. Mindkétszer sírva, kétségbeesetten. Az apa ugyanis nem tesz eleget tartási kötelezettségeinek. Pedig bírósági papír van rájuk. Annak idején a munkahelyén nagyon jó jellemzést adtak róla. Ügy mondták,, hogy abban a brigádban, melyben dolgozik, nem tűrik meg a lustát, a munkát kerülőt. Inni sem iszik- Furcsa, de a jó véleményt adóról már néhány ■ nap múlva hallottuk, hogy i másoknak mást mond az apá- I ról.(S alig telt el kis idő, meg- i köszönték a »jó munkát« Szil- i vi apjának, mondván, hogy | nézzen más munkahely után. | Ennyit ért az újságírónak adott I vélemény. Vajon miért nem az igazat mondták? Az apa ezután munka nélkül lézengett egy ideig, mígnem a körzéti rendőr megelégelte. A »pauzában« — természetesen? — nem tett eleget bírósági úton meghatározott kötelezettségének. (Feleségéi j I nek is tartásdíj járt, hiszel. | rokkantosított textilgyári munkásnő.) Gyűlt a tartozás , fél évig, s gyűlik még ma is. | ötezerhatszáz forintnál tart a férj, ahogy a feleség mondja. Az apa most már dolgozik, téeszben vállalt munkát Kaposváron. De tartásdíj még nem érkezett. Sokszor és hangsúlyozottan mondjuk ma, hogy a valódi kincs a gyermek. A cikkben szereplő apa is így nyilatkozott annak idején, amikor be- I széltünk vele- Szó szerint eze- ] két mondta: »Szeretem a kis- i lányomat. Csak az anyja nem engedi át. Vertem neki húsvét- ra babát, játékot.« A baba a játék azonban nem pótol valami mást. Külsőséges dolgok. Újból per lesz. Üj harag, új egyenetlenség. S mindez amiatt, hogy az apában elhallgatott a kötelesség szava. A szereteté is, úgy tűnik. Ünnepenként babával. játékkal ugyanis nem lehet megtartani magunkat a gyermek szerete- tében sem. Vagy Molnár Károlyt csakugyan nem fűzi semmilyen érzés a kislányához? A jelek erre mutatnak. L. L. A lengyelek tanára 1939-ben közvetlenül Lengyelország le- rohanása után háromszáz lengyel menekült érkezett Boglárra. Köztük százötven iskolás korú gyermek. A helybeli lakosok szeretettel fogadtak őket, elszállásolásukról, a lelnottek munkához juttatásáról gondoskodtak. Tizenkét tanár volt a menekültek között, aki nem sokkal megérkezése ' után Tamás Sándor bácsi hajdani tanítványával: Jcrzy Zielinskivel. megkezdte, illetve folytatta a gyermekek oktatását. Igazgatójuk, Jaendrasek a helybeli igazgatótól, Tamás Sándortól kért magyartanárt: ő maga vállalta a feladatot. Tamás Sándor ma hetvenöt éves. Tavasszal találkoztunk vele először, amikor Lengyel- ország újjászületése ünnepének alkalmából koszorút helyeztek el a hajdani lengyel gimnázium falán. Szemtanúi voltunk annak, mikor a lengyel megbízott miniszterrel, Jerzy Zielinskivel, a hajdani tanítvánnyal egymásra találtak. jöttek. Az előadások, szavalatok, jelenetek, énekszámok, zeneszámok mindig telt ház előtt zajlottak le. Vasárnaponként gyönyörűen énekelt kórusuk a templomban, az egyik tanáruk kitűnő orgonakísére- vel. Ezeket sohasem felejtem el. No meg a kedves Sándor- napok. Tanítványaim azzal köszöntöttek, hogy egy-egy magyar verset elmondtak friss nyelvtudásukkal- Azok voltak a legszebb névnapjaim. — Mikor szűnt meg a gimSándor bácsi a sörgyárral szemben lakik. Bővítik házukat, hogy fia családjának is meglegyen az otthona- A nyugdíjas iskolaigazgató a nyár végi befőzéshez segít bevásárolni feleségének. Szívesen fogadtak, megszokták már a látogatókat. Sokszor, sokan keresik föl a lengyel gimnáziumról érdeklődők, hajdani tanítványok, azok hozzátartozói, különböző szervek képviselői hazánkból és a baráti országból, örömmel emlékszik a hajdani tanár, csak azért bánkódik, mert látogatói gyakran kölcsönkérik emlékeit, és elfelejtik visszaadni azokat. Kellemesen hűvös szobában ülök az ősz hajú bácsival szemben. — Legtöbben Varsóból, Krakkóból érkeztek. Szerettem őket. Nagyon fegyelmezettek, kulturáltak voltak. Nagy hálával közeledtek hozzánk. A gyerekek aranyosak voltak. Nem esett rosszul, amikor mindig kinevettek, mert hibásan ejtettem a nevüket- Mégis jobbnak láttam, ha sorszám szerint hívom őket felelni. De azok a huncutok kifogtak rajtam. Ha bármelyik sorszámot mondtam, mindig csak azok jöttek felelni, akik az aznapi leckét jól tudták. — Ügy tudom kúlturális esteket is rendeztek. názium? — A németek 1944. március 19-én bejöttek Boglárra. Akkor mindenki elmenekült. Tudtommal senkit sem tudtak elfogni. Pedig nagyon keresték őket. Az itt lakókat is zaklatG álcsik Jani a Zöldfa utcában lakott albérletben, Pribulák néni szépen berendezett hónaposszobájában. Nem külön bejáratú a szoba, de az ára is csak 250 forint. Olcsó. Csak hát Jani nem nagyon szerette fölemelni a gyárban a nagykalapácsot, annál nagyobb ambícióval emelgette a háromdecis borospoharat a kocsmában. S bizony, így esett, hogy már a harmadik havi lakbérrel tartozott. Esténként lábujjhegyen osont hát az ágyához, nehogy Pribulák nénit föléb- ressze. Az este is nekilapulva ment hazafelé a pohár mellől, de az előszoba előtt megtorpant: bent égett a villany, Pribulák néni az asztalnál kártyát vetett a szomszédasszonynak. Jaj, hogyan lehetne úgy bejutni, hogy az öregasszonnyal ne találkozzon és ne kerüljön szóba az elmaradt lakbér?« — Igen, és ezekre meghívták a bogiáriakat, akik szívesen Rádöbbent: sehogy.' Csak raj tűk keresztül! ták-miattuk. Aki idehívta őket, Varga Bélának is menekülnie kellett. Előbb Karádra, majd a zalai hegyek közé. Ügy üldöztek, hogy Amerikáig meg sem állhatott. Engem is kerestek, de szerencsére én már akkor katona voltam- Az még mindig biztonságosabb volt, mint a kezükre kerülni. Sándor bácsi felesége kapcsolódik a beszélgetésbe. — Kéthetes volt a kisfiam, mikor jöttek a németek. Nyakra-főre keresték a férjemet. Nagy megkönnyebbülésünkre októberben kénytelenek voltak eltakarodni innen. Novemberben hazaszökött a férjem, otthagyta a katonaságot. Bizony akkor is volt izgalom épp elég, hiszen Marcali környékén zajlottak a nagy harcok. Drukkolunk, nehogy egy órára is vissza tudjanak jutni a németek, mert akkor vége lett volna a férjemnek. Szerencsénkre decemberben jöttek az oroszok. Nagy megkönnyebbülés volt. — Hadd mondjam el katonáskodásom egyik érdekes emlékét — veszi vissza a szót Sándor bácsi- — A szolgálat során elvetődtem Strybe. Ott egy lengyel családnál szállásoltak el. A háziasszony ellenségesen, vádló tekintettel kerülgetett a házban, mígnem szóra bírtam. Beszélgetni kezdtünk. Mikor megtudta, hogy Magyarországról jöttem, mesélni kezdte, hogy az ő unokája Bogláron tanult. Kiderült, hogy tanítottam. Gombos Jolán i JÓS Mintha mi sem történt volna, jókedvűen benyitott: — Csókolom, aranyos Pribulák néni! Hát még mindig járja ez a kártyavetés, ez a bolondos babona? Az öregasszony, ahelyett, hogy fülön kapná adós lakóját, lám milyen jószívű: kedves nagymamaszemével ránéz Janira, és azt mondja: — Nix plontsák, nix papo- na, ülje le ide, fiam, makánok is fetek! Amit ez megmond, mind bekövetkezze ... No, emelje! »Hiú egy sváb néni« gondolta Jani, de emelt. Legalább eltereli az öregasszony figyelmét a lakbérről. A néni kirakott az asztalra három kupac kártyát, belőlük fölemelt három lapot. Gonddal, vigyázva, nézte, arcán a ráncok kisimultak, majd szigorúan azt mondta: Grafika és kisplasztika Hatezer A harmadik vendégkönyvet nyitották meg a bogiári kápolnatárlat közönségének; ez azt jelenti, hogy az elmúlt másfél hónap alatt mintegy hatezren írtak be. A látogatottság ennél is több a valóságban. Üj kiállítás fogadja a szezon végi nyaralókat a bogiári kápolnatárlaton. A válogatás sikeresebb az előbbinél, egyrészt több mű szerepel, s a grafika és a kisplasztika együttesen igazi kiállítási élményt nyújt. Természetesen a jó műveknek köszönhető a siker. Látszik, alapos gondossággal válogatják ki a bemutatóra váró műveket. A kiállított grafikáknak, kisplasztikáknak »otthonos« helyet is nyújt a kamaraterem, a déli Balaton-part jelentős kiállító- helyisége, aminek az érdemei tovább gyarapíthatók. A jelenlegi kiállításon Kass János, Bartha László, Gross Arnold, Czinke Ferenc, Bálint Endre, Feledy Gyula, Pásztor Gábor egy-egy , grafikája nagyszerű élményt nyújt; szűkszavúan is arról tájékoztat a kiállítás, hogy képzőművészetünk rangját emelik a grafikák. A boglári tárlat anyagából azokat a műveket emeljük ki, amelyek kapcsolódnak a tájhoz, a Balatonhoz. Bartha László Meditáció, Kompozíció című művei színvonaluk alapján is, az elsők között említ- tendők. Czinke Ferenc grafikái közül A vadász élete ragadott meg. Az egyik látogató méltán jegyezte meg, hogy az igényes válogatás Balaton- szeretettel is párosul. Így véljük mi is. A kisplasztikái művek talán fokozottabban jelentősek, mint a grafikák. Viít Tibor Kategóriák, Schaar Erzsébet Árkádok, Marosán László Nő össze font karokkal, Varga Imre Asszony és leány, Kiss Nagy András Nike című alkotásai javarészt ismertek, sót — elismertek is. »Bevonultak« a jelenkori művészettörténetbe. Bemutatásuk tehát már korábban megtörtént, s azóta igazolódott is, hogy értékes alkotások. Jó lenne szembenézni a művek mellett azzal az értékeléssel is, amely ezt igazoya. így válhatna teljesebbé a látáskultúra fejlesztése, a képzőművészeti ízlés gyarapítása. Hiányoljuk, hogy nincs ka-- talógus, amelyből több is kiderülhetne ... H. B. lat — Hmm, hmm ... Hmm, hmm! Jar\i hátrahökölt, persze csak miméivé a csodálkozást: — Valami baj van, Pribulák néni? — Hát, Janikám, asz fan. Holnap reggel az első postával ety kellemetlen lefél fok* ja maka megkapni... Ej-ej. Natyon sajnálom makát. Jani rettentő izgalmat erőltet magára, bele is sárgult. — Jaj de izgulok! — Azzal beugrott a szobájába. »Bolond vénasszony« — gondolta magában, és lefeküdt. Nyomban elaludt. Korán reggel csörgött az óra, de elnémította. A munkahellyel nem törődve aludt tovább. Arra ébredt föl, hogy rázzák a vállát. — Tessék hagyni, Pribulák néni! látogató Bogláron Rádió-televízió mozaik Egy amerikai tévészakértő szerint a televízió elsősorban a passzív emberek szórakozási és kikapcsolódási igényeit (vagy inkább: szükségleteit) elégíti ki, ezért közönsége javarészt a korábbi mozirajongók sorából verbuválódik. E réteg bizonyos hányada egyfajta — kábítószeres mámorhoz hasonló — »utazásnak« érzi a tévéprogramot, mások a skizofrén betegnél tapasztalható bénulásban merevednek a készülék elé. Ezek persze a szélsőséges esetek. De — fűzi tovább gondolatait az idézett szerző — a tévénézés mindenképpen az egyéniség visszafejlődését jelenti, mert a »tévééhség« valójában nagyon hasonlít a gyermeki viselkedéshez. A kicsinyek ugyanis természetesnek tartják, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül megkapják mindennapi táplálékukat. Ez a magatartás pedig nem más — miután mégiscsak felnőttek ülnek a képernyő előtt —, mint tévénézőről az amerikai tévé- szakértő. Hasonló témáról egy francia tévékritikus így vélekedik: A képernyő — közhely ez már — ablakot nyit a legel- zárkózottabb természetű nézőben is. Nem tévedés: ez az ablak nemcsak kifelé tárul, a külvilág eddig elérhetetlen tájait, látványait megnyitva, mélységet és magasságot, patkányokat és gigantikus égitesteket majdhogynem foghatóvá, érinthetővé téve. S mindezek mellett szembesíti a személyiséget önmagával, olykor nem éppen hízelgő, de mindenképp tanulságos tükörképet mutatva. A televízió: maga a dinamizmus, aki előtte ül, előbb- utóbb átveszi vakmerő (s mert legtöbbször egyidejű) I mindig korszerű ritmusát. Egy japán »kalóztelevízió« (már ilyen is van: engedély nélkül, rendszerint felségvizeken kívül eső területről sumenekülés, felelősségáthárítás. A televízió tehát majdhogynem »szülői« szerepben dönt és cselekszik, a társadalmilag kiskorú néző pedig tátott szájjal figyel a »bölcs« és »felnőtt« gépezetre, amely végül is valóban ügyesen és fondorlatosán manipulálja. De ez a nézőtípus a manipulációt is elfogadja: akinek mesét mondanak, aki jól elandaloghat, annak a közérzete jó, gyomorműködése és megfelelő —fejtegeti gondolatait az amerikai De tovább rázzák, mind erősebben. Fölnyitotta hát a szemét. Nem az öregasszony állt az ágya mellett, hanem a postás. — Ajánlott levelet hoztam! Kérem, írja alá! — mondja a postás bácsi. 0 aláírja, átveszi. Mikor a postás elmegy, bontogatni kezdi a levelet. — Várjunk csak! — töpreng. — Nem volt tán igaza este, kártyavetéskor ennek a vénasszonynak? Egy kellemetlen levél fog érkezni, valahogy így mondta. . . Baj volna tán odahaza? Talán Rózsika gondolta meg a dolgot? Idegesen föltépi a borítékot, s kiveszi belőle a levelet... Elolvassa... Lezuhan az ágyára, mert ez áll benne: »Kedves Fijacskám! Mifel máma 6-todika fan és éppen harmadik holndpja nem fizeti lakbér, fétye úgy, hogy elsejére fel fan mondva, özvegy Pribulák Mikhálné.« Dénes Géza gárzó állomás) rendszeres ku- tyashow-t közvetít. A műsorvezető állítása szerint eddigi legsikeresebb egyórás adásukban egy árva szó sem hangzott el, a képernyő is csupán egy japán pincsi premier plánját sugározta többféle beállításban — mindvégig csupán különböző kutyák ugattak. »Nudista televíziót!« — követeli egy nyugatnémet újság. »Undorító ez a sok felöltözött ember a képernyőn. A csupasz ember nem szenved az iszonyatos meleget sugárzó reflektoroktól. S ami szintén nem mellékes: a meztelen embernek legalább a ruhája nem hazug!« Egy csehszlovák fölmérés szerint a rádiózás csökkenti a sörivás! hajlamot, a televízió viszont növeli a sörszomjúságot. A gyakran látható csinos hölgyektől- ugyanis a kedves nézőnek hamar melege lesz... Hogy a televízió nőnemű nézői miért kedvelik olyannyira a »folyékony kenyeret«, arról a tudós vizsgálatban nem esik szó. Ahogy hazánkban, egy franciaországi faluban is gyakran nézik az emberek az ottani »Keravill« kirakatába helyezett televíziót. Csakhogy ott székek vannak, a tulaj szedi a beléptidíjat, s közben még itallal is szolgál. Így hát, ha az asszony a kocsmát szidja, ura nyugodtan átháríthatja a felelősséget a televízióra, mondván: csak a tévét néztem, a kocsmának még a hírét sem láttam. I MH ■ ■MM ESSSöEIq 1
