Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-28 / 227. szám
Harminc éve írták... Ezekben a napokban van harmincadik évfordulója annak, hogy megindult a közvetlen . küzdelem hazánk területének felszabadításáért, a hitleristák kiűzéséért. A már történelmivé vált eseményekkel kapcsolatban érdekes és érdemes fellapozni néhány egykorú sajtóterméket, s tallózni a korabeli híradások között. íme néhány szemelvény: Súlyos elhárító harcok Makótól Nagyváradig — írta a Nemzeti Üjság 1944. szeptember 23-i száma, s egy sokat sejteti mondat a cikkből: »A Törd a környéki harcokhoz hasonlóan Arad területén is várható a harcok új fel'ángolása. itt a terep jellege a szilárd védelemnek r.em nyújt olyan előnyt. m:~t Torda térségében, és ennek folytán itt hullámzó Vnrcok'-:?.l kell számolni, ams- ivek csei':g 'Magyarország termetére is átcsaphatnak.* Úgy ehet ben a számban vashatjuk vitéz Darányi Bé- j Iának, r falura alelnök-vezér- | igazgat.vártak nyilatkozatát, j ■ melyben leszögezi, hogy a | »Két hétig a partizánok fogságában volt Darányi Béla, a Futura vezérigazgatója« című cikk megírásához az információt nem ő adta. Ugyancsak a Nemzeti Újságból való a híradás: a belügyminiszter elrendelte a női kerékpárok lefoglalását a kiürítéssel kapcsolatos célok elősegítésére. A férfikerékpá- í rok csak akkor foglalhatók le, | ha a honvédség céljára előre ki nem jelölték őket. Az Új Idők (Herczeg Ferenc hetilapja) szeptember végén címlapján egy vidáman mosolygó leventelány képét közli. októberi első számában, pedig így felel a szerkesztő a ■>Ki Istenben bízik 3720« jeligéjű kérdezőnek: »Egyhavi várakozás csak a szerelmes nőnek elviselhetetlenül hosz- szú, valójában rövid idő. A férfiaknak — és közülük éppen a legderekabbaknak —ma ol- | más dolguk van, mint hogy szerelmes leveleket írjanak.« Végül idézet egy, a disszonáns, hazug és zavarodott sajtókórus hangjától merőben elütő hangvételű írásból. Az illegális Szabad Nép októberi száma Tankelhárító »földreform« cím alatt írta: »A kormány legutóbb elhatározta, hogy azt a harcost, aki közelharc! eszközökkel egy ellenséges harckocsit elpusztít vagy zsákmányul ejt, öt hold földdel jutalmazza. Ha pedig e fegyvertény közben életét vesztené, özvegye vagy árvája ennek duplájára, vagyis tíz hold ingyen földre tarthat igényt. Hát igen. Ez neked szól — falusi szegényparaszt. Neked, akit honvédmundérban Hitler és Horthy jóvoltából csaknem fegyvertelenül tereltek a határokra. Oda, ahol már dübörögnek a Vörös Hadsereg tankjai a tízezer holdak körül, a kastélyok kertjei alatt... Hideglelős félelmükben most hát »gavallérok« az urak: ígérik, osztják a földet. Úri módon — náci receotre, ahogy a cigánynak a borravalót, a házőrző kutyánali a koncot. Védd a tízezer holdat, és kapsz belőle ötöt.« Cs. B. A kongresszus tiszteletére... Anyagmegtakarítás és szakmai továbbképzés Több áram nyugat-dunántúli iparvidéknek A Duna menti Hőerőmű fejlesztésének második programjában elkészült a legújabb 200 megawattos egység, mely a Nyugat-Dunántúl iparvidékének ad áramot. A villamos áram fogadására bővítik a lit éri alállomást. A Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat osztályvezetője, Kamarás József a közelmúltban összegyűjtötte a gyáregységekben a kongresszusi munkaverseny eddigi tapasztalatait; ösz- szevetette a szocialista brigádoknál a vállalásokat azok teljesítésével. Szép eredményre jutott a tabi, az iharosberényi, a lengyeltóti, a tapsonyi, a kaposvári közösségek teljesítményét mérlegelve, s ezt állapíthatta meg a mernyei és a siófoki gyáregység egy-egy brigádjánál is. Mernyén csaknem harmincán — többségükben forgácsoló gépmunkássá betanított nők — tömörültek két évvel ezelőtt a Dobó Katalin nevet viselő, szocialista címért küzdő brigádba. Tavalyi teljesítményük, kel kiérdemelték a bronz fokozatot, s az^ idén figyelemre méltó vállalásokat tettek pártunk XI. kongresszusának tiszteletére. Vállalati szinten kiemeltek azok a termékek, me- I lyeknek a gyártásában a Pét- revics Gizella vezette brigád részt vesz: pótalkatrészeket, | készítenek a MEGÉV-nek, továbbá fejőgép- és hajtómű-alkatrészeket, hidraulikus gyorskapcsolókat. Határidő-szűkítés, minőségjavítás — ezek voltak a kongresszusi vállalások fő pontjai, s eddig kifogástalan a teljesítésük. (Emellett gyermekotthoni kislányt patronálnak, egy gyereket pedig elláttak tanszerekkel az összeadott pénzükből.) A felajánlá- j sok jobb teljesítése érdekében úgy határoztak a brigád tag- : jai, hogy szakmai tovabbTcép- ■ zésben vesznek részt: a gyáregység technológusai a mérőeszközökkel, a mérési módszerekkel, a rajzolvasással ismertették meg őket. A lakatosműhelyben dolgozik Belléncs János vezetésével a siófoki gyáregység Petőfi Sándor szocialista brigádja. A kollektíva eddig kétszer nyerte el a megtisztelő címet. Fő feladatuk víztornyok és Ciklon szárítóberendezések gyártása. Vállalásaik között az egyik legjelentősebb a somogyi mezőgazdasági nagyüzemeket szolgálja, ugyanis felajánlották, hogy megyénk gazdaságai részére öttel több víztornyot készítenek, mint amennyit terveztek. Eddigi teljesítésük megfelel a szerződésben foglaltaknak. Tizenkét tonna anyagnak a megtakarítását vállalták, eddig nyolc tonnánál tartanak. Kilenc víztorony és I kétszer ennyi Ciklon-garnitúra Petrevics Gizella és társai alkatrészeket készítenek posvári MEZŐGÉP mernyei gyáregységében. a ka/. gyártása az idei hátralévő feladatuk, s ha idejében megkapják a hozzá való anyagot, ezekkel is határidőre elkészül a mernyei gyáregység Petőfi Sándor szocialista brigádja. Törpetyúkper VARGA DOMOKOS ölyök- ősfolpto Megtörténik viszont^ az is, hogy a járni-kelni kezdő gyerek elesik, s úgy megüti magát, hogy jóidőre elmegy a kedve a totyorászástól. Megtörténik, d| ritkán, mert az ilyen kicsik többnyire a fenekükre huppannak, s a guminadrágjuk ki lévén tömve pelenkával, nem éreznek semmi fájdalmat. Vannak aztán olyan gyerekek is — de ez meg igazán ritkaság, mióta az angolkór kiment a divatból'—, akik nemigen hajlandók föl sem állni. Úgy megszokják s megszeretik a fenéken csúszkálást, a négykézláb mászkálást, hogy semmi kedvük sincs kockázatos kísérletekbe bocsátkozni. Nyújtjuk az ujjúnkat, hogy kapaszkodjanak bele s úgy lépegessenek, de ők máris a földre tottyan- nak, s ha fölráncigáljuk őket, sem hajlandók folytatni a sétát. Nem és nem. A földön biz- tonságosobb. m Somogyi Néplap Ha az orvos szerint semmi bajuk, akkkor nincs miért izgulnunk. Majd felállnak egyszer ők is, s elindulnak a maguk útján. A családi legendák szerint az én egyik testvérem is majdnem három éves koráig a fenekén csúszkorászott. Szokatlanul nagy feje volt, úgyhogy szüleim állítólag arra is gondoltak, hátha vízfejű. De mikor végre lábra állt, nagyon jól elbírta extra méretű koponyáját, arról nem is szólva, hogy idővel családunk legeszesebb tagjának bizonyult. AZ ELSŐ SZAVAK Mezőkövesden szálltam meg egyszer az ötvenes években, szálloda híján egy magánháznál, ahol rendszeresen fogadtak fizetővendégeket. Rendszeresen, de mégse állandóan így a nekem szánt szoba akkor már három vagy négy napja íűtetlen volt, noha didergető januári idők jártak. Amíg bemelegedett, behívtak a háziak az ő szobájukba, ahol már amúgy is elég nagy volt a népsűrűség: egy idős és egy fiatal házaspár, egy nagylány és egy csecsemő fogyasztotta a szűkében levő levegőt. Ahhoz képest, hogy milyen fullasztó volt az ájer — az emberszagon felül némi pelenka- és csikk- illat is keveredett bele —, a gyerek nagyon vígan fickán- dozott az egyik ágyon. Anyjának kedve is támadt, hogy kivegye; felültette az asztalra, úgy játszadoztak, heccelődtek, kacarásztak. Ennivaló kis pirospozsgás kislány volt, mindössze tizenegy hónapos, de már teljesen tisztán mondta: »Buta mama, buta mama, buta mama!* Anyja visszafelelt: »Nem buta mama. Buta Kata, buta Kata!« A kicsi nem ellenkezett. Híven visszhangozta: »Buta Kata, buta Kata, buta Kata!« ő volt a legfiatalabb emberi lény, akit valaha beszélni hallottam. Fogalma se lehetett persze, mi az, hogy buta Fújta a magáét, mint egy jólnevelt papagáj. Azt viszont, hogy ő a Kata, anyja a mama, már bizonyosan tudta, s akkor is tudta volna, ha még nem képes kimondani. Látható, tapintható, megfogható dolgoknak a gyerekek olykor hihetetlen hamar megtanulják a nevét. Például a saját testvéreikét. Kis némák még, egy értelmes szó nem jött ki még a szájukon, de ha megkérdezzük, hol a baba lába, hol a keze, hol a feje, hol a haja, hol a füle, hol az orra, boldogan mutatják hogy itt, itt, itt, itt, itt. Ha a szájukat kérdezzük, azt többnyire kitátják, úgy böknek bele, ha meg a szemüket, azt behunyják, úgy dúgják oda a mutatóujjukat. Megunhatatlanul kedves, szívmelengető játék ez. Az ekkorányi gyerekek jobbára nagyon okosak. Egyszer- kétszer elmondjuk nekik, s már azt is tudják, hol a térdük, a könyökük, hol a hasuk, hol a nyakuk. A mieinkkel még az olyan magasabb tudományok szféráiba is elmerészkedtünk: hol a torkuk és ^ hol a tarkójuk ... Ezt persze össze-összetévesztették, két- szer-háromszor is el kellett néha mondani: »Nem a torkod! A tarkód!« De mikor rájöttek végre, akkkor megkapták az illő dicséretet, boldog összenevetés formájában. De esetleg szóban is: »Okos Andris! Okos Andris!« vagy: »Okos Bubu! Okos Bubu!« Mintegy 50 év körüli, ideges, sápadt arcú férfi keresett föl, miután hosszas utánjárás után megtudta, hogy én intézem Kaposváron az állattartási ügyeket. Zsebéből elnyűtt, tömött borítékot húzott elő. Elpanaszolta, hogy Kaposvár belterületén lakik, de elviselhetetlen körülmények között él, és ezt szomszédasszonyának egy törpetyúkja és törpe- kakasa okozza. A kakas ugyanis állandóan kukorékol és ez már kibírhatatlan, a számára. Három napja nem aludt, gyors intézkedést kér, mert ellenkező esetben a rádióhoz és a televízióhoz fordul. Közben a boríték tartalmával beterítette az asztalomat. Kórházi elbocsátások és orvosi igazolások voltak. Aztán felsorolta betegségeinek a nevét, pontos latin kifejezésekkel, gondosan megmutatta, hogy mi hol, hányszor van föl jegyezve a papírokon. Majd mindenre hivatkozott, idézte a városi tanács állattartási rendeletét. Elmondta, hogy szomszédasszonyával hosszú évek óta jó viszonyban volt, de már nem beszélnek, mert kérésére nem hajlandó a törpebaromfiakat eltávolítani. — Gondolja meg, doktor úr, még azt is mondta, hogy vegyem meg tőle a díszbaromfiakat 80 forintért! Holott egy kiló fagyasztott csirke csak 20 —30 forint. Márpedig én nem vagyok hajlandó erre a vásárra. Hosszú államigazgatási munkám alatt sok furcsa üggyel találkoztam, és rengeteg ember ügyes-bajos dolgát intéztem el egy tollvonás nélkül, [minden bürokratikus eljárást mellőzve. Itt is arra gondoltam: úgy látszik, a panaszosnak az egészségi állapota és a [nyugalma nem ér meg 80 forintot. De ha a panaszát jegy- . zőkönyvbe veszem,. 20 forintos okmánybélyeggel kell ellátni, ugyanolyan értékű bélyeg kerül a közegészségügyi és járványügyi állomás szakvéleményére. Helyszíni vizsgálatot kell tartanom, megkísérelni a felek kibékítését, határozni és a többi. De ezzel még nincs vége. Mert ha törpeállatok tartását engedélyezem, akkor a panaszos foglalkoztatja a tévét, a rádiót, azután végül mégis nekem kell az ügyben döntenem. Mennyi idő vész kárba, és milyen sok fontos munka marad el e bagatell ügy miatt! Ahogy ezeket végiggondoltam, megsajnáltam a közben lehiggadt, de láthatóan beteg embert. Előhúztam a pénztárcámat, és a benne levő 70 forintot átnyújtottam ügyfelemnek azzal, hogy fizesse ki a baromfipárt. Vendégem átvette a pénzt, felugrott és elrohant. Azt hittem, ezzel az ügy befejeződött. Délután azonban a portás telefonált, hogy »doktor ür, meghozták á baromfiai I!« Azután \elmondta, hogy délelőtti panaszosom nagy hálál- kodás közben dicsérte ügyintézésemet, gavalléros megoldásomat. Hát bizony az állatok elhelyezése munkaidő után több órát vett igénybe, sötét este értem haza, de abban a biztos tudatban, hogy a két ártatlan jószág a külterület olyan részén kapirgál, ahol senkit nem zavar a hangjuk. A délelőtt még ideges, zaklatott ügyfelem pedig megnyugodva hajthatta le pihenőre a fejét. Magam 50 forint ellenében törpetyúk-tulajdonos lettem, mert hogy el ne felejtsem, ügyfelem & szomszédasz- szonyánál 20 forintot lealkudott az árból. Kaposvár állattartóival azonban ezúton közlöm, hogy több baromfit nem szándékozom venni. Dr. Rcczcy Zoltán Minisztertanácsi határozat: 5 Havonként öt napra igenvhe vehetők Bubu különösen korán ér- J tett meg egyes szavakat, neve- ^ két, de későn tanulta meg kimondani őket. Hat-hét hónapos korában többször is hallottuk ugyan tőle, napokon át: »Kejkó! Kejkó!« s ezt az egész család úgy magyarázta, hogy Gergő nevét mondogatja, de később ez a Kejkó lekopott a közületi tehergépkocsik A rendkívüli áruszállítási helyzetre való tekintettel a Minisztertanács határozatot hozott, amelyben fölhatalmazta a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy szeptembertől decemberig a közületi tehergépkocsikat havonta legföljebb öt napra igénybe róla, s egyéves is elmúlt, mi-^vegye_ a kormány tudomásul re sikerült két igazi nevre úgy ahogy rátörnie a nyelvét: én Appa lettem, Dombi pedig — másik becenevén Donó — ettől fogva Nyonyó- nak hivatott. Majd egy-két hét múlva Annyát is tudott már mondani, hogy aztán sorra megnevezze a család többi tagját is, el ne eméssze őket a ,1! vette azt is, hogy az egyes áruk szállítását a vasútról közútra terelik át, s az ezzel járó magasabb fuvarozási költségek a szállíttatókat terhelik. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban elmondották, hogy a közlekedés megsárga irigység. Így is emész-} levő fuvareszköz-állományátette őket eleget, hogy nem ( ők voltak az elsők, akiket a, szájára vett, pedig Gergő is, ( Magdus is félóra hosszat ültek , mellette, s mutogattak ma- < gukra, százszor elismételve < önnön nevüket. (Folytatjuk.) val a legnagyobb erőfeszíté sek ellenére sem tudja kielégíteni a megnövekedett, s az év végéig várhatóan tovább fokozódó szállítási igényeket. Ezért került sor a rendkívüli intézkedésre, amelyhez hasonló egyébként három évvel ezelőtt mar érvényben volt. Egyes megyékben — főleg Bács és Szolnok megyében — a mezőgazdasági szállítási feladatok annyira összetorlódtak, hogy a vasút és a Volán képtelen a zavartalan lebonyolításra. Ezért a miniszter megbízásából a megyei szállítási bizottságok rendelik el — szükség szerint — a közületi teherautók igénybevételét. Intézkedtek arról is, hogy a mezőgazdasági üzemek, más közületek — amelyek rendszeresen bérfuvarozást végeznek — ebben az időszakiban elsősorban mezőgazdasági termékeket szállítsanak. Miután a vasút nem tud eleget tenni a megriövekedett fuvarozási követelményeknek, a ' Központi Szállítási Tanács határozatára rövidebb távú fuvarokat (ilyenre volt már példa a cukorrépa-begyűjtésnél és -szállításnál) közútra terelik. Ezekről a tárcaközi operatív bizottság rendszeres heti ülésein döntenek. t
