Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-26 / 225. szám
A megyei párt-vb napirendjén MAI KOMMENTÁRUNK Érvényesülnek a szövetkezetpolitikai elvek A szövetkezés különböző formái társadalompolitikailag, gazdaságilag és szervezetileg egyaránt jelentősen erősödtek. A szövetkezetek tagsága elismerésre méltó munkát végzett. Ezt jól segítették a pártszervezetek, a tanácsok és a tömegszervezetek. A gazdasági eredmények dinamikus fejlődésről tanúskodnak. Megindult a szakosodás, az iparszerü termelés, javult a kádermunka. A szövetkezetek fejlődése nemcsak gazdasági, hanem politikai eredmény is, hiszen elősegítette a tagok összefogását, a szocialista közössegek kialakulását, illetve megszilárdulását. A szövetkezetpolitikai elvek megyei végrehajtása jól biztosítja a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek harmóniáját. Többek között ezeket állapította meg a megyei pártvégrehajtóbizottság. Amikor azonban rögzítette, hogy a fejlődés iránya és mértéke kedvező, arra is felhívta a figyelmet, hogy a szövetkezetek több területen gondokkal küzdenek, ezek megszüntetése további erőfeszítéseket követel a megyei, a központi és a helyi szervektől. elhatárolni a belső ellenőrzés egyes formáit, kialakítani a hatékonyabb munkamódszert. Jobban el kell különíteni egymástól a tulajdonosi és a vezetői elllenőrzést. Fontos feladat a káder- és személyzeti munka javítása. A KB és a megyei pártbizottság határozatainak megfelelően a politikai és a szakmai követelmények mellett erősíteni kell az erkölcsi követelményeket, ami megakadályozza az egyéni érdekek előtérbe kerülését. Politikai céljaink eléréséhez jelentősen hozzájárult a szövetkezetekben folyó szocialista 1 munkaverseny- és brigádmozgalom. Ezért a gazdasági vezetők — a szövetkezeti párt- és KISZ-szervezetek támogatásával — többet foglalkozzanak ennek tartalmi továbbfejlesztésével. Ezt segíti elő a XI. pártkongresszus, valamint hazánk felszabadulása közelgő évfordulójának tiszteletére a KB és a végrehajtó bizottság munkaverseny-felhívása. A szövetségek feladatai Vállalatszerű gazdálkodás A szövetkezeti ágazatok tulajdonviszonyainak fejlődése, az oszthatatlan tulajdon erősödése megyénkben is elősegítette, hogy a szocialista szövetkezeti gazdálkodás — az önkormányzat kibontakozásával — vállalatszerűvé alakuljon. Az elmúlt négy évben tovább gyarapodott mindhárom ágazat szövetkezeteinek közös vagyona. Hatására javultak a gazdálkodós körülményei, hatékonyabb lett a termelés. A szövetkezetek tiszta vagyonának értéke a múlt év végén megközelítette a 4,5 milliárd forintot. A felhalmozott vagyonban azonban jelentékeny arányt képviselnek az elhasználódott, alacsony hatásfokú állóeszközök. Ahhoz, hogy a szövetkezetek eleget tudjanak tenni a mind magasabb népgazdasági és megyei igényeknek, a termelés, a szolgáltatás, a kereskedelem és a vendéglátás minden területén a hatékonyság további növelésére van szükség. Ennek érdekében — ahol a tárgyi és a személyi feltétetek megvannak — törekedi** kell az optimális üzemnagyság kialakítására, a területi és ágazati koncentráció, a szakosodás megvalósítására. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a szövetkezetek beruházáspolitikája csak a megye törekvéseivel összhangban valósulhat meg. Ezt sajátos helyi eszközökkel is elő kell segíteni. Szükség van továbbá a szövet- ! kezeti munkadíjazási rendsze- ' rek fejlesztésére — ennek so- | rán azonban következetesen j igazodni kell a népgazdasági ! jövedelempolitikához. A gazdálkodás biztonsága I egyre nagyobb értékű tarta- \ lék képzését igényli. Ennek megoldása a szövetkezeti gazdálkodás egyik fontos fel- I adata. A termelési, működési és közgazdasági körülmények I változása szorosabb kapcsolat J kialakítását tette lehetővé a 1 szövetkezetek számára egy- | más között, illetve az állami gazdálkodási szervekkel és J intézményekkel. Fokozottab- j ban kell teret biztosítani a | termelés különböző ágazataival összefüggő együttműködésnek, társulásnak és vállalkozásnak. Az ipari szövetkezetek tevékenységében — a megye gazdasági és település- fejlesztési célkitűzéseinek megfelelően — a javító-szolgáltató tevékenység korszerűsítésére és bővítésére van szükség. Ehhez élni kell az együttműködésben rejlő lehetőségekkel. A szervezet és az önkormányzat fejlesztése A megye szövetkezeteinek túlnyomó többsége helyesen, a szövetkezetpolitikai irányelveknek megfelelően alkalmazta önkormányzati jogkörét. Az egységes szövetkezetpolitikai törvény alapján új alapszabályt, ügyrendet és munkarendet készítettek. A szövetkezetek nagy részében jobban ügyelnek a testületi szervek munkájára. A jövőben azonban még nagyobb gondot kell fordítani a belső életre, a tagság tudatának alakítására, a szövetkezeti demokrácia teljesebb érvényesülésére. Nagyobb körültekintésre van szükség a testületek üléseinek előkészítésében, az érdekeltek meghívásában, a határozatképesség biztosításában. El kell érni, hogy a tagság következetesebben igényelje a vezetőség rendszeres beszámolóI ját a közgyűlési határozatok végrehajtásáról, a vezetőség : egyéb tevékenységéről. A to- ! vábbi fejlődés azt igényli, I hogy a szövetkezeti döntésekben fokozódjék a dolgozó tagság szerepe. A tagság tájékoztatása, a vezetők és a dolgozók kapcsolata további javításra szó- ] rul. A szövetkezeti demokró- j cia és a törvényesség épyé- I nyesülése érdekében biztosi- j tani kell, hogy a testületi szervek, a tisztségviselők és' az üzemi vezetők rendszere- { sen számot adjanak munká-1 jukról. i Fontos feladat az ellenőrzés továbbfejlesztése, az ellenőrző j (felügyelő) bizottságok munkájának javítása. Az eltérő szövetkezeti feladatok figyelembevételével, a sajátosságoknak megfelelően célszerű A szövetkezetek érdekképviseleti szervei — a szövetségek — a pártkongresszus határozatainak megfelelően végezték tevékenységüket. Kezdetben elsősorban a gazdálkodással összefüggő kérdésekben jártak el, de gondot fordítottak a társadalmi, együttműködési és érdekképviseleti tennivalókra is. A X. kongresszus és az azt követő szövetkezeti kongresszus után a szövetségi munka tartalma és módszere is változott: ma már jobban megfelel a megye gazdasági és szövetkezetpolitikai célkitűzéseinek. Ehhez a szövetkezetek megyei koordinációs bizottságának létrehozása is hozzájárult. A szövetségek munkájának javítására — eredményeik elismerése mellett — több területen szükség van. Elsősorban bőviteniü k kell kapcsolataikat a párt- és tanácsi, illetve államhatalmi szervekkel és gazdasági szervezetekkel. Határozottabb fellépést vár tőlük az egész társadalom a szocialista erkölccsel ellentétes jelenségekkel szemben. Ugyancsak aktívabban kell tevékenykedniük a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek közötti összhang megvalósításában, továbbá a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom fejlesztésében. A három szövetkezeti ágazat tartalmasabb együttműködésére van szükség. El kell érni, hogy a különböző típusú — mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek — gazdasági és mozgalmi együttműködése tovább szélesedjen: a helyi társadalmi és gazdasági igények kielégítésében (kulturális és sportlétesítmények kialakítása és fenntartása, a helyi foglalkoztatás biztosítása stb.) együttesen vegyenek részt. A pártszervezetek és a tanácsok szerepe A szövetkezeti irányelvek j érvényesítésében, az ezzel kapcsolatos rendelkezések végrehajtásában nagy szerepet vállaltak a pártszervek és -szervezetek. A továbbiakban arra van szükség, hogy rendszeresen vizsgálják a megvalósításban tapasztalható rendellenességeket és intézkedjenek mielőbbi megszüntetésükről. Fontos feladatuk a szövetkezetpolitikai elveinktől idegen, a megnövekedett helyi önállósággal visszaélő tendenciák kialakulásának megakadályozása. Ezzel párhuzamosan fokozott figyelmet kell j fordítanunk a társadalmi ér- | dekek érvényesítésére. Meg kell azonban jegyezni, hogy gazdaságirónyító feladataiknak csak akkor tudnak elegei tenni, ha kellő áttekintéssel rendelkeznek a termelés szerkezetéről, gazdaságosságáról. Fontos feladatuk a szövetkezeti demokrácia és önkormányzat kibontakozásának segítése, a tagság minél szélesebb körének bevonása az átfogó döntések előkészítésebe és megalapozásába. A szövetkezetpolitikai irányelvek, az új jogszabályok az állami tevékenységet is szabályozták. Ennek megfelelően a megyei tanács és járási hivatalai nagy gondot fordítottak a szövetkezetek törvényességi felügyeletére, gazdálkodásuk segítésére. Továbbra is feladatuk, hogy to- j vábbfejlesszék a szövetkezeteket irányító, szervező tevékenységüket a megye politikai és gazdasági elképzeléseinek ; megfelelően. A célok elérését I anyagi eszközökkel is segítsék. A hatósági ellenőrzések során következetesen őrködjenek ■ a törvényesség betartásán. akadályozzák meg a szövetkezeti demokráciát és az ön- kormányzatot sértő jelenségek kialakulását. összefoglalva megállapíthatjuk: az 1967-es és 1971-es szövetkezeti törvények kedve- j ző gazdasági és politikai kö- | rülményeket teremtettek a I szövetkezés minden formájáig nak fejlődéséhez. A továb- I biakban biztosítani kell. hogy néhány törvénynek és rendeletnek a gyakorlat által sür- j getett módosításával, illetve a 1 helyi párt- és tanácsi szervek még gondosabb anyagi és erkölcsi támogatásával, magasabb szinten elégíthessék ki a társadalom növekvő igényeit, illetve teremtsenek kedvezőbb 1 életkörülményeket tagjaiknak. Megkezdődött A vásárfia Bezárta kapuit az első budapesti őszi vásár, a fogyasztási cikkek első nemzetközi vására. Tagadhatatlanul nagy sikere volt, a látogatók számártól, élénk érdeklődési megnyilvánulásaival is jellemezhető közönségsikere, ami teljességgel indokolt, hiszen — a fogyasztási cikkek bemutatója lévén — jóval közelebb állt a nagyközönséghez, mint az eddig rendezett általános vásárok. Mi a siker »titka«? Az első, amivel egy ilyenfajta vásáron szembetaláljuk magunkat, az elrendezés elve és gyakorlata, az áttekinthetőség. Hat szakcsoportra osztották a rendezők a látnivalókat — öltözködés, lakberendezés, háztartás, élelmiszerek, szabad idő és közlekedés —, és ez a csoportosítás jónak látszik, bár lehetséges, hogy némi módosításra még szükség lesz a jövőben. A cél ugyanis a szakosítás, tehát az, hogy az azonos jellegű, rendeltetésű árukat — a gyártó vállalattól, országtól függetlenül — egy helyen, egyetlen, jól belátható csoportban találja meg a látogató. Nos, ez a célkitűzés ezúttal még nem valósult meg teljesen és hibátlanul, ami az üzletembert, a szakembert és az egyszerű látogatót is akadályozta az érdekes és a lényeges gyors felismerésében. Ami a bemutatott áruválasztékot illeti, nem panaszkodhatunk. Néhol kifejezetten erős nemzetközi mezőnyben mutatkoztak be a termékek — például a híradástechnikai cikkek csoportjában —, és ez még akkor is hasznos, ha a látottaknak csak egy részét importáljuk. Ezt a nemzetközi jelleget tehát tovább kell erősíteni, különös tekintettel a szocialista országok fogyasztási cikkeire, hiszen tőlük a jelenleginél sokkal nagyobbak a behozatali lehetőségeink. Ehhez viszont következetesebb piackutatásra van szükség, a vásár pedig alkalom a piackutatásra. A hazai választék — ha a másfél évvel ezelőtti, utolsó általános jellegű, tavaszi BNV kínálatához hasonlítjuk — sokat fejlődött. Különösen érvényes ez a megállapítás a ruházatra és a textiliparra, a lakberendezésre — íme, a rekonstrukció eredménye mindkét ágazatban! —, a televízió-', rádió-, magnetofoncsaládra, néhány más technikai cikkre is, de — sajnos — nem minden háztartási gépre és készülékre. A mosógépválaszték például változatlanul igen szűkös, és az olcsóbb kategóriákban változatlanul főleg az »özönvíz előtti« típusok találhatók. A »csináld magad'.« — divat és kényszerűség! — lehetőségei is túlságosan vontatott ütemben bővülnek. Végüli a hazai élelmiszeripartól is több korszerű újdonság bemutatását reméltük. Megjegyzéseink — különösen a »csináld magad!«, a hobby vonatkozásában — nem csupán szorosan az őszi vásárral kapcsolatosak, hanem némileg szélesebb érvényűek, aminthogy a vásár is túlmutat önmagán és újra meg újra felvetődik a kérdés: mit látunk majd viszont a látottak közül a kereskedelemben? Hadd jelentsük ki: teljesen indokolatlan és jogtalan az olyanfajta követelmény, hogy mindent, amit az efféle vásáron, alkalmasint az őszi BNV-n kiállítanak, azt ma vagy holnap meg is lehessen vásárolni az üzletekben, áruházakban. A BNV árumintavásár és nem nagyáruház, célja — akárcsak más, hasonló vásároké —, hogy a hazai és külföldi termelővállalatok bemutathassák elsősorban a kereskedelemnek, hogy mivel szolgálhatnak, mit lehet náluk megrendelni. Elsősorban a kereskedelemnek, de minthogy a vásárokon a nagyközönség is jelen van, ez már önmagában is ösztönözheti a kereskedőket, hogy minél jobban a fogyasztók kívánsága, ízlése szerint rendeljenek. Hogy ez mennyire sikerül, az már az ipar és a kereskedelem kapcsolatának, a megfelelő piacismeretnek és még sok egyébnek a függvénye. Ebből következőleg, túlzó tulajdonképpen minden olyan kijelentés és ígéret, hogy itt és ezúttal csak olyat állítanak ki, amit a következő évben bizonyosan megvásárolhatunk ... Túlzó, mert ez korántsem csupán a kiállítóktól függ. De nem is lenne jó, ha a vásáron eleve csak azt láthatnánk, amit hamarosan az üzletekben is! A vásár lét- jogosultsága éppen a választás lehetőségében van, és választania a kereskedelemnek kell. Igaz, úgy, hogy közben szüntelenül bennünket fürkész. B. J. a kukoricabetakarítás Barcson Kilencszázhusz vagon zöldség, gyümölcs télire A lakosság téli ellátására, íz egyes fogyasztási cikkek tárolására az 1971-ben kiadott 28. számú PM- és BK-rende- let alapján a tanácsok adnak megbízást. Megyénkben a télen szükséges zöldség- és gyümölcsféleségeknek körülbelül 80—90 százalékát a Somogy megyei MÉK tárolja, illetve értékesíti. Vadalma Tiborral, a MÉK főosztályvezetőjével arról beszélgettünk, hogyan készül a vállalat a télre, az egyes cikkekből mennyi áll majd a fogyasztók rendelkezésére. A vállalat tárolóiban december elsejéig 920 vagon zöldséget és gyümölcsöt helyeznek el. Ebből mintegy hatszáz vagonnyi a burgonya. Tavaly a MÉK 180 vagon burgonyát . importált, hogy a lakosság igényeit — a gyengébb termés ellenére is — kielégíthesse. Importra az idén előreláthatólag nem lesz szükség. A fajták tekintetében is bő a választék. A tárolt készletben megtalálható majd a Desirée, a Jaerle, a Somogy gyöngye, a keszthelyi 550-es és egy kevés gülbaba, valamint kisvárdai rózsa. A közeljövőben helyezik üzembe a MÉK kaposvári nagyhalmos burgonyatárolóját, ahol 140 vagon burgonyát helyeznek el. Sajnos a tárolóhoz szükséges gépek még nem érkeztek meg, így az anyagmozgatást, a ki- és berakodást kézi erővel kell végezni. Ahogy Vadalma Tibor főosztályvezető elmondta, a kaposvári és a barcsi nagyhalmos burgonyatárolók befogadóképessége a tárolni kívánt burgonya mennyiségéhez viszonyítva kicsi, ezért a termék egy részét továbbra is a szabad ég alatt kénytelenek vermelni. A hatszáz vagon burgonyán kívül vöröshagymából 70, zöldségből 130 vagonnal tárolnak. Gyümölcs is bőven kerül majd az üzletekbe, ni- j szén almából például 120 vagonnal tartalékolnak télre. Az alma nagy része a nyáron j üzembe helyezett 200 vagonos | siófoki hűtőtárolóba kerül. A ládák elhelyezése itt is sok j gondot okoz. I A háztartások számára sa- , vanyúságról is gondoskodik a i vállalat. Savanyú. uborka, j paprika, illetve káposzta 100 vagonnal kerül forgalomba. Nem lényegtelen kérdés az sem, vajon hogyan alakulnak majd az árak. — Az árak a tavalyival azonosak lesznek, sőt a téli alma olcsóbban kerül forgalomba. Áruhiánytól nem kell tartani, mert a jó terméseredmények biztosítják, hogy alakosság ellátása megfelelő legyen — mondta befejezésül a főosztály vezető. D. T. Hétfőn délután három E— 512-es kombájn gördült ki a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet egyik hatvanholdas kukoricatáblájára. Megkezdődött a kukorica betakarítása. A szemek nedvesség- tartalma még magas. A tábláról a terménnyel telt pótkocsik a szárítóhoz Indulnak. A nedves földben mély nyomot hagynak a gépek kerekei, ám a munka zavartalanul folyik. Gyorsan telnek a kombájnok tartályai, a kukorica vastag sugárban ömlik a pótkocsikra. Egy gép naponta 4— 500 mázsa terményt takarít be. Most már csak az kell, hogy az időjárás is engedje dolgozni a kombájnokat. 3 Somogyi Néplap
