Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
DUNAÚIVÁROSI IEGYZETEK j Száztízezer dolgozó pihent a somogyi parton Hogyan épüljön egy szocialista város ? Hogyan épüljenek, hogyan fejlődjenek mai városaink? Ügy — mondhatná bárki —, hogy az ott lakók létfeltételei a legkedvezőbbek legyenek. Ezen az általános alapelven kívül azonban különféle elképzelések, koncepciók kaphatnak zöld utat. A város fejlődését vagy építésének útját nagymértékben befolyásolja ugyanis, hogy a fejlődésnek mely elemei kapnak nagyobb hangsúlyt. Tanulságos ebből a szempontból a főváros központjának kialakítása körül kialakult immár több évtizedes vita. A felszabadulás utáni első években, amikor a harcok »sebei« rútították el a főváros belterületét, s az épületek nagy része romba dőlt, néhány modern szemléletű, sokat látott, s elméletileg is felkészült építész A tér és forma című építészeti folyóiratban állást foglalt az épületek helyreállítása — ellen. »Újjáépítést és ne helyreállítást« — írták, pusztán építészeti megfontolások alapján, s azt akarták,, hogy új, a legkorszerűbb építészeti elgondolásoknak megfelelő városközpont épüljön a régi helyén. Az építészek elgondolását vizsgálva rögtön levonható egy általános tanulság. Egy város fejlesztése, építése sohasem lehet független az ország anyagi lehetőségeitől és társadalmának legfontosabb célkitűzéseitől. Ha ebből a szemszögből nézzük az előbbi véleményt, s szembesítjük az 1945—46-os évek lakásínségével, szerény anyagi lehetőségeivel, akkor világossá válik, hogy mennyi volt a Budapest városközpontjának újjáépítését — s a központ lebontását — követő szakemberek elgondolásában a realitás. Városaink fejlődésében azóta is rendre nagyobb súlyt, szerepet kapott a lakásépítés, mint a legelemibb emberi szükségletek gyors és tömeges kielégítése. (Egyébként Bon- dor József építési és városfejlesztési miniszter a dunaújvárosi szimpóziumon jelentette be, hdgy 1975-re várhatóan 20—25 ezer lakással túlteljesítjük a lakásépítési tervet.) Ez az emberközpontú szemlélet jellemzi azóta is városaink építésének gyakorlatát. Városaink ugyan a különböző földrajzi, történelmi,, kulturális okok miatt rendkívül sok- arcúak, s fejlődésük helyenként sokszor gyökeresen más és más gondokat vet föl, mégis megpróbáljuk összefoglalni, hogy mi jellemzi a ma szocialista városát? Az ipar ma a legdinamikusabb' városfejlesztő tényező. A magasan koncentrált ipari üzemek állandó megélhetést és helyben lakást biztosítanak, ezért az iparosodás duzzaszthatja városaink lakosságát a legnagyobb ütemben. Egy szerkezeti egységbe tartoznak — városkép szempontjából — az ipartelepek és a lakóházak, a belvárossal együtt. De az már egyáltalán nem közömbös, hogy területileg miként helyezkednek el. Ha ugyanis a városfejlődést nem terelik megfelelő mederbe kialakult, hosszabb távra érvényes városrendezési tervek, akkor az ipartelepek levegőt rontó, környezetet szennyező léte, s a helytelenül telepített gyárakhoz, üzemekhez vezető közlekedési utak zsúfoltsága a városban élés alapvető feltételeit rombolja. Tény, hogy a városok növekedésének egy bizonyos pontján — a legmagasabb szintű ellátás ellenére is — törvényszerűen romlanak a városi élet feltételei. De megfelelő tervezéssel sokat lehet segíteni ezen. Minderre jó példa Moszkva, a szovjet világváros tervezett fejlődése, amelyről V. A. Vaszilcsenko, a Moszkvai Központi Városrendezési Tudományos Kutató- és Tervezőintézet tudományos titkára számolt be a dunaújvárosi szimpóziumon. A hétmilliós metropolist hatalmas körben veszi körül egy óriási zöldövezet. A város egyes kerületeit is mintaszerűen sikerült kialakítani. Moszkva hét tervezési körzetre oszlik: a központi, történelmi városmagot vesziykörül a további hat körzet. Ezek a körzetek gondos településtervezéssel úgy fejlődtek, hogy mindegyiknek van. egy teljesen ellátott központja, s külön ipari negyede. Ezáltal Moszkvában a túlzottan nagy munkaerő-áramlás egyik városrészből a másikba, s a moszkvai polgár a színháztól kezdve a kereskedelmi ellátásig mindenhez hasonló színvonalon jut hozzá, mint Moszkva központjában. A városfejlődés tulajdonképpeni jövőbeli útja is erre vezet: a komplex ipari és lakóterületek szerves egysége felé. Nálunk a mai korszerű városépítésnek megteremtődött az építőipari háttere is. Jelenleg 1,5 millió lóerő mozgatja az országban az építőipar korszerű gépeit, géprendszereit. A korszerű építési eljárások, s az országosan kiépülő házgyárak hálózata megfelelő anyagi-technikai alapjai ma már a korszerű városépítésnek. Leküzdhető a lakótelepek sokat bírált monotonitása is, hiszen a házgyárak panelválasztéka mind gazdagabb, és az egyéb építési módok elterjedése is jobban lehetővé teszi, hogy a tervezők a lakóépületek és más objektumok megtervezésénél előnyben részesítsék a korszerű, a tájhoz és a helyi hagyományokhoz jobban illő elképzeléseket. A lakásépítés fokozása mellett napjainkban mind időszerűbbé válik a városközpontok építése, rekonstrukciója is. Igen jól sikerült és nemzetközi elismerést váltott ki például Salgótarján központjának újjáépítése. Lakásra azonban még változatlanul szükség van, s — Bondor József szavaival élve — a következő öt év során is elsőrendű feladat lesz a kellő számú lakás felépítése és a lakásra várók igényeinek kielégítése. Csupor Tibor A Vili. országos klubtálior margójára »A fiatalok szabad idejének [ közösségi, aktivitásra és önte- hasznos felhasználásához — j vékenységre nevelésének egyik különösen művelődéséhez, szórakozásához, testneveléséhez, sportolásához és. turizmusához — szükséges feltételeket az állami szervek, a szövetkezetek, valamint a társadalmi szervezetek együttes, céltudatos tevékenységével kell megteremteni, illetőleg továbbfejleszteni. Ehhez igénybe kell venni a fiatalok öntevékeny munkáját és erejükhöz mért anyagi hozzájárulását is.« (1971. évi IV. törvény az ifjúságról, 25. § (1) bekezdés.) Ennek a céltudatos tevékenységnek a vállalásával rendezte meg a KISZ kb immár nyolcadszor a klubvezetők országos táborát Novák- pusztán. A tábor munkájának megtervezése is bizonyítja, hogy az ifjúságpolitikai határozat lehetőségével élve a KISZ az érdekvédelem ellátása mellett a tartalmi kenységre is fokozott gondot kíván fordítani. Az ország különböző vidékeiről érkezett klubvezetők és irányítók magas szintű, érdekes előadásokat hallottak elméleti, módszertani -témákból. (Klubközösség—demokratizmus, művelődéspolitika, A klúb mint a nevelési folyamat színtere, Munka—életmód—szabad idő.) Hat szekcióban dolgozták föl az előadásokat, és ismerték meg az egyes résztémákat (művészeti' nevelés, politikai nevelés a felszabadulási évforduló kapcsán, a helyi társadalmi—művelődési viszonyok elemzése, tervezés, vezetéselmélet, szórakozás, propagandamunka). Ha elfogadjuk a klubmozgalom alapvető céljának, hogy ez a fiatalok Az IKOM feladatául jelölte meg a fórum az előterjesztésre kerülő anyagok kidolgozását, elsősorban a tapasztalatok alapján a megyei klub tanácsok szervezeti és tartalmi modelljének és az ennek megfelelő, jogi hatáskörrel rendelkező országos klubtanács működési javaslatának kimunkálását. Vajnáné Horgas Klára, a megyei művelődési központ főelőadója leghatékonyabb eszköze, bátran és nyugodtan állapíthatjuk meg a táborlakók, a klubmozgalom képviselői egyhetes lelkiismeretes, élénk munkájának alapján, hogy ez a cél a klubok létéből szükségszerűen fakad. Ezek a célok nem minden- j kiben fogalmazódnak meg. A | tapasztalatok arra ösztönöz- j nek, hogy egységes és egyér- I telmű irányítással, felelős- j seggel segítsük a klubokat sa- í ját lehetőségeik fölismerésé- » ben. Ez nem jelent és nem jelenthet uniformizálódást, el- 1 lenkezőleg: a klubok általános Olsztyn — Kaposvár és egyedi vonásainak helyes arányát kell megtalálni. A felelősség felismeréséből fakadó egyik kezdeti lépés a klubvezetők képzésének és továbbképzésének jó megterve- tevé- | zése, lebonyolítása megyei és országos szinten egyaránt! EnHuszonöt éves a szakszervezeti üdültetés Sok vendég az utolsó napig sem szokja meg teljesen a környezetét. A szép szoba, a figyelmes kiszolgálás, a felejthetetlen környezet könnyen zavarba hozza az ország minden részéről az üdülőkbe sereglett beutaltakat. Mintha attól tartanának, egyszer csak szól valaki, tévedés volt, szíveskedjenek másik helyre költözni. Kár, hogy látni ilyen té- tovasságot; sokkal jobb lenne, ha mindenki már az első nap a sajátjának érezne mindent — hiszen az üdülők az ő forintjaiból is épültek —, mindén öröm, minden élmény őt is megilleti. Huszonöt esztendővel ezelőtt a szakszervezet ■ megkapta a föladatot: lásson hozzá a szervezett dolgozók üdültetéséhez. A Népgazdasági Tanács rendeletére a szakszervezet átvette a már korábban államosított panziókat, szállodákat, kastélyokat, pazar úrilakokat, hogy ezekben a dolgozóknak adjon helyet. Az induláshoz harmincmillióval járult hozzá az állam, a támogatás ma több mint fél- milliárd forint. 1949-ben huszonötezren kaptak beutalót, az idén 375 ezer dolgozó élvezi, a szakszervezeti üdültetést. A Balaton somogyi partján az első évben huszonhétezren üdültek, az idén ez a szám meghaladja a száztízezret. A SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága az elmúlt évtizedben kétszázmillió .forintot fordított az megtakarított fillérre, hiszen arról szó sincs, hogy csökkenteni lehetne az üdülőkre szánt kiadásokat. Az egykor államosított szállodák elavultak, a fölújításuk nem gazdaságos, újakra van szükség. Épült is több a déli parton: a legszebb az ezüstparti üdülő, a Csepel, a Viola, a Ganz-MÁVAG, a Jázmin üdülő és még folytathatnánk a sort. A szakemberek szerint a színvonaluk azonos a szállodaipar által teremtettel. Többek között erről beszélt tegnap délután az ezüstparti üdülőben a szakszervezeti üdültetés huszonötödik évfordulóján rendezett ünnepségen Schrottner Károly, a dél-balatoni igazgatóság vezetője miután köszöntötte a majdnem száz meghívott üdülővezetőt, alkalmazottat és az elnökséget. Az ünnepségen ott láttpk Bíró Gyulát, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Kassai Jánost, a megyei tanács vb-titkárát, Kiss Károlyt, a SZOT üdültetési és szanatóriumi főigazgatóságának vezetőjét, valamint Siófok és a járás számos vezetőjét. Az előadó részletesen szólt az üdülők szolgáltatásairól, a javuló élelmezésről, a színes programokról. Végül ismertette a szocialista munkaverseny eredményeit, melynek értelmében kiváló üdülő lett az Ezüstpart, a siófoki SZOT-központi étterem és a csatolt egységek, a leilei Hullám és a Sellő. a üdülők felújítására, bővítésére, j siófoki Építőmunkás, valamint . .... . ... í rí X-ví-vrfl A1«! AT ottí-vw\ i i n 111 a Az utóbbi esztendőkben fölgyorsult az ütem. a kétszáz- millió felét 1970-től használták föl. A karbantartás jó részét az igazgatóság saját egysége végzi el, az átgondoltabb munka- szervezés eredményeként a teljesítményük megduplázóa bogiári November 7. üdülő. A legjobb üdülő vezetők, alkalmazottak oklevelet és jutalmat kaptak. Tegnap vendégségben jártunk a már negyedszer kiváló lellei Hullámban. Kollányi Elemérné hét esztendeje iráI dott. Nagy a szükség minden nyitja az üdülő munkáját — a szaporodó elismerések tanúsága szerint: hibátlanul. Finoman elhárítja a dicséretet: — Egymagám kevés lennék, így azonban, hogy velem együtt gondolkodik és cselekszik harminc alkalmazott, könnyebben megy a munka. Ebben az üdülőben nem cserélődnek a dolgozók; csak akkor vesznek búcsút, ha férjhez mennek vagy gyermeket várnak. Ám a kapcsolat akkor sem szakad meg. Májustól októberig nincs megállás; nemcsak hazai, hanem külföldi csoportok is érkeznek. Az utóbbi időben az Osztrák Kommunista Párt egyik kedvelt magyarországi üdülője lett a leilei Hullám. Ha alaposan végignézzük a korszerűsítésért könnyező falú szobákat, a tatarozásra váró épületet, nem kerülhetjük el a kérdést: honnan.a vonzerő? — Nagy gondunk az épület; a hiányosságait figyelmességünkkel, az ételek minőségével próbáljuk ellensúlyozni — mondja Kollányi Elemérné. Hogy milyen sikerrel, arra a budapesti Kiss Elemér válaszolt : — Hetvenhárom éves koromig dolgoztam a Hazai Fésűsfonóban, jó egypár üdülőben megfordultam. Most, hogy nyugdíjas lettem — ennek három éve — minden nyáron kapok beutalót; most magammal hoztam a feleségemet is. Van összehasonlítási alapom, hogy megállapíthassam, az üdülő minden alkalmazottja dicséretet érdemel a rossz időben sem lankadó jókedvükért, az ételért, az ősszel is csodálatos leilei napokért... Pintér Dezső Együttműködés a pedagógusképzésben A harmadik tanév program- ! jában szerepel az olsztyni és a kaposvári pedagógusképző | intézet együttműködése. A j kapcsolat létrejött, a tartalmi , , , | munka már folyik. Egy hete nek egyenes kovetkezmenye j érkezett Kaposvárra az olsztyni küldöttség, élén dr. Jozef Baczyk főiskolai docenssel, a lengyel ifjúsági szervezet intéaz az igény, hogy a megyék részéről az országos továbbképzésen részt vevők kiválasztásánál ne az esetlegesség, az »éppen ráér« vagy a jutalomüdültetés »elve« maradjon, hanem a tervszerű, körültekintő válogatás. A résztvevők kivétel nélkül a megye és az ország klubmozgalmának képviselői legyenek. Majd egynapos érvelés eredményeként a fórum megbízta az országos szerveket az első országos klubvezetői tanácskozás összehívásával, mely hivatott lesz dönteni a klubmozgalmi kérdésekben. zeti patronálójával A kaposváriak úgy is megismerhették, mint a mazuri tavak kiváló ismerőjét — erről győződhettünk meg a TIT- székházbeli előadásán. Az olsztyni főiskola földrajzi tanszékét irányítja. — Látogatásunk a megállapodásnak megfelelően azt a célt szolgálja, hogy megismerjük a Kaposvári Tanítóképző Intézetben folyó pedagógus- képzést — mondta dr. Jozef Baczyk. — Ügy látom, a két intézményben sajátos felfogás szerint folyik a képzés, éppen ezért érdemes egymás munkájára figyelni. Azzal a javaslattal fordulok az olsztyni intékat adjanak a látogatásra utazó különböző csoportoknak. A tudományos tevékenységen belül külön is figyelemre méltó az a munka, melyet a matematika terén fejtenek ki. A két intézmény kapcsolata a hallgatók együttműködésével lehet teljes. Nyáron építőtábort, üdülést szervezhetünk a lengyel, illetve a magyar fiataloknak. — Az ifjúsági szervezet működésében mit tapasztalt? — A magyar és a lengyel ifjúsági szervezet azonos alapokon nyugszik, mégis vannak eltérések a két szervezet működésében. A mi szervezetünk, úgy látom, önálóbb, több a kezdeményezési lehetőség, jobbak a gazdasági föltételek is. A két ifjúsági szervezet között, az oktatómunka tapasztalatainak kicseréléséhez hasonlóan, hasznos lehet az együttműködés. Elzibieta Biatecka az olsztyni főiskola nemzetközi kapcsozethez, hogy konkrét feladató- l lataival foglalkozik. — Kikkel állnak közvetlenül kapcsolatban? — A finnekkel, a szovjetekkel, az NDK-beliekkel, a jugo- szlávokkal. Nem régóta önökkel, magyarokkal. Országonként másképp és másképp fogalmazzuk meg az együttműködés célját, a lényegben nincs eltérés. A legfontosabbnak a politikai, a tudományos együttműködést tartjuk. — Járt már Magyarországon? — Még nem. — A lengyelek nagyon szívélyesek a magyarokhoz. Nálunk mit tapasztalt? — Mindenütt nagyon barátságosan fogadtak bennünket. Az olsztyni vejidégek nemcsak Kaposvárral ismerkedtek, hanem jártak Barcson, Siófokon, Nagyatádon és Csurgón is, vasárnap a Balatonon. Éva Gembicka és Danuta Zyz- noioska előadást tartott Barcson és Siófokon Kopernikusz ról, a híres természettudósról. Danuta Zyznowska már kikerült az osztyni főiskola padjai közül, Krakkóban folytatja tanulmányait. Dolgozatát még mint az olsztyni intézet hallgatója készítette el. Így érte őt a megbízatás, hogy Kaposvárra látogasson. | — örültem, hogy Magyaror] szágra jöhettem. A Koperni- | kusz-évforduló jelentős ünnep i Lengyelországban. Megtiszteltetés, hogy róla tarthatok I önöknél előadást. Ügy gondo- j lom, előadásommal az olsztyni főiskolában működő tudomá- | nyos diákköri munkát is rep- I rezentálom. Bogdan Sedlewski harmad- | éves lengyel szakos hallgató. Az ifjúsági szervezetben a kulturális bizottság helyettes ve- j zetői tisztségét tölti be. — A kaposvári és az olsztyni ifjúsági szervezetnek az irj- ! ternaciopalista kapcsolat elmélyítésén kell dolgoznia. Az j együttműködés széles teret ad erre is. Sport-, kulturális téren is fejleszteni kívánjuk barátságunkat. H. B. Somogyi Néplap □
