Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-18 / 218. szám

Szemle után — fémzárolás elöli A Somogy gyöngye adja a legmagasabb átlagot Burgonyatermesztő gazda­ságainkban ebben az időszak­ban folyik a termés betakarí­tása. A képen látható prizmá­ban étkezési burgonya van. A legtöbb helyen gazdag hozam­mal fizet ez a növény az idei őszön. Emellett jelentős az a mennyiség is, melyet a jövő tavasszal, vetésre használnak majd. A szakemberek jól tud­ják, milyen sok függ nagyüze­meinkben a vetőgumó minősé­gétől. Termett-e az idén ele­gendő és jó vetőburgonya? — erről érdeklődtünk Váradi Gyulától, az OVEF Somogy megyei Felügyelőségének ve­zetőjétől. Mint megtudtuk, befejezésé­hez közeledik a szaporítóterüle­teken a harmadik szemle. Az 1518 hektárból az előző két szemle során 120 j hektár esett ki, a megmaradt 1398 hektár rendkívül gazdag termést ígér. Legnagyobb szaporítóterületen — 871 hektáron — a Desireét termesztették, ezt követte 325 hektárral a Somogy gyöngye. Egyébként az idén a holland fajták aránya 66, a hazaiaké 29,6, az NDK-ból származóké ' pedig 4,4 százalék. Örvendetes tapasztalat, hogy a legnagyobb termésátlagot a becslések egy hazai fajtától, a Somogy Gyön­gyétől várják: 359 mázsát ígér hektáronként! Utána követke­zik az első éves Desiree 348, majd ugyanennek a fajtának a második éves fokozata 345 mázsás átlaggal. Kiugró átlag mutatkozik a Somogy gyöngyé­ből a kálmáncsai termelőszö­vetkezetben — hektáronként 400 mázsa —, a barcsi termelő- szövetkezetben — 393 mázsa — és a Lábodi Állami Gazdaság­ban — 376 mázsa —; a Desi- reeből a Lábodi Állami Gazda­ságé a rekord 474 mázsás át­laggal, de figyelemre méltó a Siófoki Állami Gazdaság 412,- illetőleg a második éves vető­magfokozatnál a homokszent- györgyi tsz' 432 mázsás átlaga is. Az új fajták közül a keszt­helyi rózsa becsült átlaga 270 mázsa — itt közrejátszott a mérsékelt hozamnál a szigorú szelektálás és a káros vegy­szerhatás következtében csök­kent tőszám is —, azonban en­nél jóval több termés ígérke­zik például Kálmáncsán és Barcson'. Mint említettük, a Somogy gyöngye került az élre termés­átlag tekintetében a vetőmag- termesztésre szánt burgonyák közül a megyében. Mint azt a felügyelőség ’ vezetője elmond­ta, a gazdaságoknak a jövő­ben érdemes mind nagyobb te­rületen termeszteniük ezt a betegségekkel szemben ellen­álló, nagy terméssel fizető, a holland fajtáknál olcsóbb sza­porítóanyagú hazai burgonyát annál is inkább, mert a gül- baba és a kisvárdai rózsa után — a főzési próba alapján — mind többen megkedvelték nemcsak a megyében, hanem Budapesten is (esetenként már nevéről keresik ezt a fajtát a vevők). A szemlék tapasztalatai sze­rint jól »szerepelt« az idén a somogyi korai is — 300 mázsa fölötti átlagot adott —, s mi­vel étkezésre ez is alkalmas, szaporításra javasolják a gaz­daságoknak. Az NDK-ból szár­mazó Astilla gyenge eredmény­nyel fizetett — hektáronként 208 mázsával —, következés­Ravaszság és ellenőrzés képp a jövőben jobbára pri­mőrtermesztésben lesz majd a helye (korai érésű, érzékeny, nehezen tárolható). Napjaink ügyeskedőiről min­dig ez a két, homéroszi sor jut eszembe: »... nevetett örömében a szívem, / hogy rá­szedte a név őket meg nagy­szerű eszmém«. Élnek ma is a ravasz görögöknek csalafinta leszármazottai, erről nap mint nap meggyőznek az újságok. A tsz-elnök, aki év vége fe­lé úgy »ad el« kukoricát egy másik szövetkezetnek, hogy a sárga szemek tulajdonképpen a saját tsz góréiban maradnak. Azután tavasszal némi felárral »visszavásárolja«. A mentőak­ció azonban rendszerint ku­darcba fullad. Mert rajtacsíp- hetetlen ügyeskedők csak iro­dalmi művekben léteznek. Vagy még ott is ritkák? Lám, még Osztap Bender sem organizált tökéletesen. A banánhéj csú­szós ., • Példánkban, az elégtelen dol­gozatot furfangosan aláírató diák esetében a laza ellenőr­zésben is. Hisz a furfangra ketten is rájöhettek volna. Az oda sem figyelő apa és a pe­dagógus. Oda kell figyelnünk az ügyeskedőkre- A 2,80-as kol­básszal szendvicset bélelő ital­boltosra, aki azért a szalámis zsemle árát kéri. Az üveg mál­nát töménnyel elegyítő trakto­rosra, aki a brigádvezető éber­ségét játssza ki a »hamis« üveggel, mely kívülre szörpöt mutat, »belülre« azonban éget. A könyvritkaságokat csak azért gyűjtőre, hogy azokat csillagászati összegekért köl­csönözhesse. Bizony vannak jó néhányan. Előbb-utóbb lebuknak, új­sághír lesz esetükből, ravasz­kodásukból. A nyitott szem, a nem félvállról vett ellenőrzés előbb fedi fel a csalárdságot. S ez érdekük némcsak a rá- szedetteknek, hanem az ügyes­kedőknek is. Még rádöbben­het — mielőtt nagyban báto­rodik folytatni üzelmeit —, hogy mindig az egyenes út a legrövidebb, a legcélraveze­tőbb. A harmadik szemlék befe­jeztével a fémzárolás követke­zik megyénk vetőburgonya-ter- mesztő állami gazdaságaiban és termelőszövetkezeteiben. Mintegy 1500 vagon gumó fém­zárolásával számol a felügye­lőség az idei őszön. Ezt meg­előzően kérik a mezőgazdasági üzemektől: gondosan válogas- í sák át a gumókat, hogy a jól ! vizsgázott burgonya szép át­laggal fizessen a jövő eszten­dőben. Hernesz Ferenc Minden második ember i Hogyan kezdődik? Talán így. A gyereknek 1-es lesz a szám- tandólgozata. »írasd alá ott­hon!« — hangzik a tanári íté­let. Kijavítják a hibákat az órán. Bekerülnek a helyes megoldások a füzetbe. Ugyan­arra az oldalra már nem fér­nek rá a gyerek füzetében- Fordít. S akkor jön a Nagy ötlet! Otthon a javítási oldalt íratja alá az apjával, aki oda sem figyel, úgy kanyarítja alá a nevét. A gyerek megköny- nyebbül; a »hegyi beszédet« megúszta. S azontúl minden »sötét ügyét« igyekszik a visz- szája felől szülei elé vinni. Benne van a hiba? Lehet, hogy csak a felnőt­tet másolja ravaszkodásával. A szülőt. Hallotta, amint apja diadallal mesélte este az any­jának, mint ügyeskedte ki a fizetésemelést a főnöknél av­val a hazúgsággal, hogy hív­ják, csábítják más munkahely­re magasabb fizetésért. Van ilyen. A gyerek meg tanulé­kony. Az ember gyerekkorá­ban a legfogékonyabb­Figyeli, hogyan jut birtoká­ba az .apja a városszerte ke­resett árucikknek, ami másnak esetleg hiánycikk. Ahogy X.-re hivatkozik. Ahogy »kéz kezet mos« alapon tárgyal. .Amikor Móricz Zsigmondról tanulnak az iskolában, már nem is tudja úgy istenigazá­ból elítélni a parasztokkal ki­babráló Csörgheő Csulit. A gyerekben van a hiba? Nem egészen. Azt mondják, ahhoz hogy valaki képzett szerszámlakatos legyen, legalább hat évig kell gyakorolni a szakmát. Akinek ez a gyakorlata nincs meg, fenntartással fogadják mind­addig, amíg munkájával nem bizonyítja képzettségét, hozzá­értését. Ezek után meglepőnek tű­nik, hogy a Danúvia 4. számú nagyatádi gyáregységének egyik műhelyében, ahol nem­rég állították munkába az új gépeket, csupa olyan szerszám­lakatos dolgozik, aki a múlt évben vagy az idén szerezte meg szakmunkás-bizonyítvá­nyát. Őket azonban nem fogadták előítéletekkel. Üj gyár, 1970- ben, az »alapítás« évében száz­negyvenen kezdték a munkát, most már háromszázzal több a dolgozók létszáma. A száz­negyvennégy szakmunkás 75 százalékának öt évnél rövi- debb a gyakorlata- A gyár dol­gozóinak 60 százaléka KISZ- korosztályú. Varga Tibor szakszervezeti titkár: — Négy évvel ezelőtt a bri­gádmozgalomról még csak be- I szélni sem lehetett. A telepí­tés ideje volt ez, az emberek, a gépek végleges helye még nem volt meg. Egy évvel ké­sőbb már tizenkét brigád ala­kult, közöttük öt ifjúsági. Űjabb egy év múlva már két brigádunk, a Május 1. és az Űrhajós elnyerte a szocialista címet. Mindez azonban nem ment zökkenő nélkül. A brigádok egységben tartásának legfonto­sabb eszköze —mondja a szak- szervezeti titkár — a folyama­tos munka. Ez azonban még 1972-ben is akadozott, gyakran előfordult, hogy a dolgozóknak le kellett állniuk a munkával anyaghiány miatt- Így a bri­gádmozgalom sem bontakozott ki ezekben az években. — Csupa új szakember, fő­képp fiatalok jöttek ide dol­gozni, akiknek nemcsak a szo­cialista brigádmozgalom volt új, hanem maga az ipar is. Nagyrészt a mezőgazdaságból jöttek a Danúviába. Semmilyen tapasztalatuk nem volt a mun­kaversenyben. Az akadozó anyagellátás, a telepítéssel já­ró egyéb zökkenők is megza­varták őket. Pedig az emberek úgy érezték, többet is tudná­nak nyújtani, mint amennyit teljesítettek. A múlt év elejétől aktívab­bá váltak a szocialista brigá­dok. Segítőkészen közremű­ködtek páldául abban, hogy a munka közben jelentkező aka­dályokat, melyek a jobb tel­jesítményeket veszélyeztették, elhárítsák. Az eltelt három év­ben a vezetők is megszerez­ték $zt a tapasztalatot, mely a szocialista munkaverseny irá­nyításához, szervezéséhez szükséges­— Meg kellett győzni az embereket arról — mondja Varga Tibor —, hogy a szocia­lista brigádmozgalom nem egyedül a termelési terv tel­jesítését jelenti, hanem a kö­zösségi szellem erősítését, a kulturális vállalások teljesíté­sét, a szakmai és politikai ön­képzést. Csicsek László munkaver­seny-előadó: 1 — Hogy szervezettebbé vált a munkaverseny, ezt 1972— 73-ban éreztük először. Akkor 154-en vettek részt a mozga­lomban, számuk azonban —az átszervezések miatt — némi­leg csökkent. Jelenleg a fúró- tokmányüzemben lehet szerve­zettnek tekinteni a munkaver- seny-mozgalmat. A Danúvia nagyatádi gyárá­ban jelenleg tizenhárom bri­gád dolgozik. Közülük négy nyerte el eddig a szocialista címet, a többi ezért versenyez. Űj színt és lendületet adott a brigádmozgalomnak a XI. pártkongresszus és a hazánk felszabadulása közelgő 30. év­fordulójának tiszteletére meg­hirdetett munkavérseny. A két legfontosabb célkitű­zés a legjobb üzem, illetve a legjobb brigád cím elnyerése, j A kongresszusi munka- j verseny a jelen. A gyár társa­dalmi és gazdasági vezetői azonban a jövőre is gondolnak. Nagy feladatként említik az új csarnokban — ahol ebben az évben áttelepítés volt — a brigádverseny megszervezését. Céljuk, hogy a nagyatádi gyár­ban dolgozóknak legalább öt­ven százaléka, minden máso­dik ember, részese legyen a szocialista munkavereenynek. M. A. Elet, erő, egészség A címet kölcsönvettem egy plakátról, mely a tej fo­gyasztására hívja föl a figyelmet. Kék alapon fehér betűk. Egyszerű, szép plakát: a mondanivalója köz­érdekű. Csakhogy az egészséges táplálkozást, — amelyről manapság oly sokat hallunk az értekezleteken, a tudomá­nyos tanácskozásokon, s amelyről terjedelmes cikkek jelen­nek meg a napi és a szaksajtóban — sem jelszavakkal, sem kinyilatkoztatással, még tudományos érveléssel sem lehet el­fogadtatni. Valami más is kell ahhoz, hogy az emberek az egészségesebb táplálkozást válasszák. Nos, hát erről szeret­nék elmondani egyet és mást. Hadd kezdjem egy mulatságos epizóddal. Az egyik me­gyei vezető a közelmúltban vidékre utazott, s úgy fél hét táján betért a kadarkúti Jóbarátba. Egy pohár kávét kért, kiflivel. Nem kapott. »Panaszra« ment a tanácshoz. Egy héttel később így mesélték nekem az esetet: »Mit tehettünk? Szegény X elvtárs kénytelen volt éhgyomorral dolgozni egész délelőtt.« Sajnálták őt. Eszükbe sem jutott, hogy az illető megreggelizhetett otthon, s csupán tapasztalatokat gyűjteni indult a megyébe. Somogybán alig van néhány hely, ahol lehet reggelizni. De minden faluban látom a plakátokat. A propaganda jó, ez is valami. A kadarkúti Jóbarátban augusztusban 360 000 fuHnt volt az italforgalom. A pálinka »menőbb« ital. Tejből nehéz volna ennyit összehozni. Nemrég olvastam egy jelentést, a megyei párt-vb a szövetkezetpolitikai irányelvek megvalósulásáról tárgyalt. Néhány részlet: »A fogyasztási szövetkezetek feladata, hogy magasabb szinten biztosítsák a lakosság kereskedelmi ellá­tását. A kis településeken alapvető cikkekből, a nagyobba- kon az ipari és a tartós fogyasztási cikkekből kell növelni a választékot.« Azután: »A tanácsok fejlesszék tovább szö­vetkezeteket irányító, szervező tevékenységüket. Anyagiak­kal is segítsenek és gondoskodjanak a pénzeszközök együttes felhasználásáról, az ellátás javításáról.- A döntés határozott, a szándék biztató.-. Miért van az, hogy falun sokai rosszabb az ellátás, hogy a peremkerületekben, a külterületeken kisebb a választék, s az emberek sokszor az élelmiszerért is kény­telenek utazni? Somogybán 1006 boltban árusítanak élelmiszert, ebből 665 a szaküzlet. Ha e számokat azzal vetnénk össze, hogy 252 település van a megyében, elégedettek lehetnénk. De hát nem ilyen szép a valóság. A nagyobb községekben sokat tettek az áfész-ek; önkiszolgáló boltok, ABC-áruházak épül­tek; a fejlődést senki sem vitathatja. Csakhogy Somogyol a kis települések jellemzik. S az üzletek többsége ezekben ki­csi és elavult; ráadásul ócska — és nem is a szövetkezetek tulajdonában levő — épületekbe szorul. Nincs elég raktár, hűtőpult, s az ellátás is sok kívánnivalót hagy maga után. Volna mit tennünk. A lehetőségek jobb kihasználásával a pénzhiányt is lehet pótolni. A megyei tanács évi egymillió forintot szavazott meg a kis települések hálózatfejlesztésére. Ezt 1971-ben megkapta a kereskedelem, de azóta nem. Miért? Nem kaptam választ rá. A szövetkezetek jobbára olyan helyeken akarnak építeni, ahol az gyorsabban megtérül. Ez az érdekük. Pénzügyileg okvetlenül. Hivatásukat illetően aligha. A szövetkezeti tagok vitatják a »mindenáron gazdaságosság« — szemléletét. Iga­zuk van. A pénzügyi »megfontolás« az áfész-eket igazolja. Ki tesz igazságot? Mert mégiscsak a lakosság ellátása a lő cél. »Száz külterületi település van a megyében. A befekte­tés és a működtetés is veszteséges.- Igaz. Csakhogy ott pon­tosan olyan emberek laknak, mint a megyeszékhelyen vagy a nagyközségekben. Valakinek vállalnia kell az »áldozatot«. A tanácsok? Az állami támogatást hozzájuk kötötték. »Ren­deletileg.- Csak pénzük nincs. Addig is adhatnak olcsó vagy ingyen telket, bontási, építési anyagot a hálózatfejlesztéshez. Az ilyen támogatás sem jellemző. A szövetkezetek maguk ké­pezik fejlesztési alapjukat — a szabályozók előírásai szerint. Nos hát érdemes gondolkodni azon, hogy mi a kiút? D e beszéljünk az ellátásról. Mert az »élet, erő, egész­ség- -hez nemcsak mozgás, jó levegő, egészséges élet­mód, hanem tápláló étel, választék is kell. A részle­tektől tekintsünk el. Elég, ha a tej- és tejtermék-, a hús- és húskészítmény, a zöldség- és gyümölcsellátást említem. Ám­bár a kenyér külön fejezetet érdemelne. A tej egészséges, egyre több van belőle. Nem árupro­paganda, ha a tejfogyasztás növeléséről beszélünk. Az éle­tünket hosszabbítja meg. A falusi lakosság termeli, a falusi lakosság alig fogyasztja. Nem juthat hozzá zavartalanul. A múlt év végétől már csaknem minden élelmiszerüzletben kapható zacskós tej. (Hála a csomagolástechnikának.) S ahbl nem árusítanak, ott a tejbegyűjtőhelyekre vár a feladat. De az' élelmiszerboltok is küszködnek. Nincs elég hűtőszekrény, vagy ha akad, nem működik. (Sok. táblával jelzett, haszná­laton kívüli Lehelt láttam.) Hűtőpult alig van, az egész na­pos ellátás megoldatlan. Sok helyre csak két-három naoon- ként jut el a tej. De még nagyobb baj, hogy nincs hol el­fogyasztani. Miért »törvényszerű-, fyogy a presszókban, az éttermekben, a büfékben, az élelmiszerboltokban nem lehet reggelizni? Nincs igény rá? Az autóbuszközlekedésre, a kör­zeti iskolára sem volt. Vállalni kellene a kezdeti kockázatot. Nagybajomban az új élelmiszerbolt mellett kihasználatlan helyiség van. Nem reggelizőt, nem tejivót rendeztek be, de- , hogy. Ott fogyasztják »utcán át« az -üzletben megvett alko­holt! Miért szajkózzuk az alkoholizmus elleni küzdelmet, ha nem teszünk ellene? Plakátokkal akarjuk lebeszélni az em­bereket a mértéktelen ivásról, amely már-már nemzeti sa­játosság? És a tejtermék. A kereskedelem harminchétféle sajtot forgalmaz Somogybán! Kadarkúton három-, Nagy­bajomban ötfélét találtam, pedig nagyközségről van szó. Ha olcsóbb lenne, jobban fogyna? A választék sem elhanyagol­ható. Mit tapasztalunk a húsnál és a húskészítményeknél? A megye túlnyomó többsége központi keretekre támaszkodik Alig van helyi kezdeményezés, kockázatvállalás. Csak Böhö- nye, Marcali és a Kaposvári Állami Gazdaság dicsekedhe* önálló húsfeldolgozójával. Máshol miért nem tőrödnek a la kosság ellátásával? A hatósági húsboltok száma nőtt, de ezekből bizonytalan az ellátás. Meggyőződésem: a tanácsok az áfész-ekkel, a tsz-ekkel együtt jóval többet tehetnének a lakosság ellátásáért. Húskészítményből alig van választék,/ és csak a falvak kisebb részében kapható. Szokatlan megfogal­mazás, de igaz: a falusi, külterületi lakosság csirkehúsra van utalva vagy utazni kénytelen. A Kaposvári Húskombinát hetvenféle terméket gyárt. A falvakban öt-hatféle töltelék­áru található, ha van. Az ellátás nem folyamatos. Z öldség, gyümölcs? Azt mondják, a falusi ember meg­termeli. Az igazság: egyre kevésbé. Néhol idényjelle­gű bódékat állítanak fel. Az áfész-ek nem szívesen foglalkoznak vele, mert kockázatos. A tsz-ek csak elvétve hajlandók gondoskodni az ellátásról. Nem furcsa, hogy So­mogybán — hacsak nem bűnöző az illető — mindenkinek adnak zöldség és gyümölcs árusítására engedélyt, s a tsz-ek, állami gazdaságok sorra visszavonulnak? Az áfész-ek felvá­sárolják és nagyban adják tovább a zöldséget, ez kifizető­dőbb és kockázatmentesebb. Lengyeltótiban a tanács, az áfész törődik az ellátással. Nagybajomban a tervezésnél tartanak. Kadarkúton: »Majd ha lesz ABC« — mondják. És mi van Taranyban, Pogány- szentpéteren, Magyaratádon és a megye 252 településének többségében? A feladat sürgető. Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom