Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
HATALMI KÉRDÉS Üzemi demokrácia ä megyei pártbizottság fórumán Tízmillió a föld alá Légkalapácsok dübörögnek, | azonban egyre szűkebbnek bi- kompresszorok zúgnak ezekben , zonyult. a napokban a Pamutfonó-ipari j Az új, 120 centiméter átmé- Vállalat Újpesti Cérnagyára , rőjű csatornahálózat lefekteté- nagyatádi telepének udvarán, j se tízmillió forintba kerül. A j Régóta esedékessé vált munka 1 külső területeken még ebben Mint olvasóinkat tájékoztattuk, a hét közepén fontos belpolitikai kérdésről, az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről tárgyalt a megyei pártbizottság. Önálló napirendként ugyan most került először a vezető testület elé e hatalmi kérdés elmélyült elemzése, de azt is el kell mondanunk: nem valami új feladatról van szó, hiszen az üzemi demokrácia fejlesztése eddig is helyet ka- pott^minden fontos politikai dokumentumban. A most lezajlott — részletekre is kiterjedő — vizsgálat része a közelgő megyei pártértekezlet, a XI. kongresszus előkészületeinek. De az is indokolta, hogy a szocialista demokrácia minden oldalú fejlődésével a dolgozók egyre nagyobb tömegei vesznek részt a társadalmi építésben. Az utóbbi években megnőtt a somogyi munkások száma- Az irányításban és ellenőrzésben yaló fokozott részvételük elengedhetetlen. S a munkásosztály vezetésének erősítése fontos politikai követelmény. A megyei pártbizottság elé terjesztett jelentést széles körű vizsgálat előzte meg. A felmérés során három városi, egy járási és egy üzemi pártbizottság keretében mintegy négyszáz munkás mondta el tapasztalatait és véleményét. Ezenkívül természetesen felhasználták és összegezték a pártszervek, a szakszervezetek tapasztalatait is. Ez lehetővé tette a valódi helyzet feltárását: helyes következtetésekre és a feladatok meghatározására adott alkalmat. ÉRVÉNYESÜLJÜK A DEMOKRÁCIA A vezető testület megállapította, hogy Somogybán is megvannak a szocialista demokrácia érvényesülésének feltételei. Ez mindenekelőtt politikai feltételeket, »légköri viszonyokat« jelent; és azokat a formákat, kereteket, amelyekben a munkások a tulajdonos pozíciójából kifejthetik véleményüket, javaslataikat. A megkérdezett munkások többsége arról vallott, hogy igényli a demokratikus jogok gyakorlását. De kitűnt az is, hogy Somogybán sok a segéd- és betanított munkás, a bejáró. Az ő általános műveltségük, szakmai és politikai képzettségük még nem kielégítő• Ez pedig megköveteli: nem elég biztosítanunk az üzemi demokrácia feltételeit, hanem arra is nagy figyelmet kell fordítani, hogy egyre többen akarjanak és tudjanak élni e lehetőségekkel. A fölmérésből kitűnt az is, hogy elsősorban a legközvetlenebbül érintő kérdések — a bér- és jövedelempolitika, a szociális, kulturális és sportalapok felhasználása — foglalkoztatják a munkásokat. Ezeket követik a munkahelyi körülményekkel, az üzem- és munkaszervezéssel, a vállalat belső mechanizmusával összefüggő kérdések. Ez a fölismerés újabb feladatokat ad. A testület megállapította, hogy az üzemi demokrácia kibontakozását hiányos ismeretek, téves nézetek is gátolják. A dolgozók egy része például kizárólag vezetői feladatnak tartja a jó munkakörülmények és munkaelosztás biztosítását. Mások üzemi demokrácia alatt csak jogokat értenek, s a kötelességekre nem gondolnak. Megint mások úgy gondolják: a döntések után is helye van a vitának; s ha egy vezető nem fogadja el a helytelen nézetet vágy javaslatot, akkor az megsérti a szocialista demokráciát. Mindez azt bizonyítja, hogy számottevő eredményeink ellenére nemcsak a feltételek megteremtésében, hanem a felvilágosító-nevelö munkában is nagy feladat vár a párt- és a szakszervezeti szervekre. A DEMOKRÁCIA FÓRUMAI Figyelemreméltó megállapítás: az üzemi demokrácia közvetett és közvetlen fórumainak fontos szerepük van a megye dinamikus gazdasági fejlődésében, az üzemi közösségek mozgósításában. Ezt bizonyítják többek között a legutóbbi munkafelajánlások is- A fórumok hatékonysága azonban nem egyforma. A munkások úgy látják: jóllehet a termelési tanácskozások mozgósítják a legnagyobb tömegeket, itt kapják a munkások a legtöbb információt a gyár életéről, mégsem ezek a leghatásosabb fórumok. Kevesen mondanak véleményt, mert nem mindig érthető a tájékoztatás; máskor túl sok adattal »gyötrik« a részvevőket. Az előadók néha felkészületlenek, csak a döntések ismertetésére korlátozzák mondanivalójukat, tehát már eleve nem adnak alkalmat a vitára, a vélemény- nyilvánításra. A munkásoknak az az igen figyelemre méltó véleményük, hogfr a kisebb csoportokban oldottabb a légkör; olyan témák szerepelnek, amelyekről van és el is mondhatják a véleményüket. Kifogásolták viszont, hogy ezeken a tartalmas összejöveteleken rendszerint nem jelennek meg az első számú vezetők, s ez nehezíti a javaslatok megvalósítását. Egybehangzó véleményük az, hogy az üzemi demokrácia legfontosabb és leghatékonyabb fórumai a szocialista brigádok és a szocialista brigádvezetök tanácskozásai. Ezeken mindig nyílt vita bontakozik ki, amelynek hatása nemcsak az üzemi, munkahelyi légkör javulásában, hanem a termelési eredményekben is lemérhető. A pártbizottság megállapította, hogy eltérő módon fejlődnek az üzemi demokrácia nem szabályozott formái. Utalt a Volán Vállalat követésre méltó kezdeményezésére, ahol a legjobb munkásokból öt-hat személyes tanácsadó testületeket hoznak létre, s i ezek — véleményezési és javaslattevő joggal — a vezetőkkel együtt havonta megvitatják az üzem belső életét, a munkások közérzetét, élet- és munkakörülményeit. Nagyatádon az üzemek párt-, szak- szervezeti és üzemi vezetői — a pártbizottság kezdeményezésére — lakásukon keresik föl a munkásokat, és tájékozódnak véleményükről- Végtére is megállapította a testület: az üzemi demokrácia fórumai kedvezően hatnak a munkások tudati fejlődésére, s ezzel együtt a gyárak termelési eredményeire is. VEZETÉS ÉS DEMOKRÁCIA A testületi ülés széleskörűen elemezte a vezetés és a demokrácia összefüggéseit, a párt- és a szakszervezetek, a KISZ- szervezetek tevékenységét. Somogybán a vezetők politikai képzettsége, szakmai hozzáértése, rátermettsége és vezetési stílusa fejlődött az utóbbi években. Mind jobban eleget tesznek a szocialista demokrácia követelményeinek, támaszkodnak a munkások véleményére, döntéseik előkészítésében — elsősorban a dolgozókat közvetlenül érintő kérdésekben — nélkülözhetetlennek tartják azt. Ez a termelés, a gazdálkodás ügyében ritkábban (csupán az EIVIRT kaposvári gyárában, a Volánnál, a Nagyatádi Konzervgyárban, a FŰSZÉRT-nél, a cukorgyárban) fordul elő. A munkahelyi vezetők és a dolgozók közötti kapcsolat kialakulását néhány kedvezőtlen egyéni, magatartásbeli hiba nehezíti. Ahol viszont politikailag és szakmailag jól felkészült vezetők vannak, ott könnyebben szót értenek a dolgozókkal, s a munkások is jobban azonosulnak a vállalati célkitűzésekkel. Üj- j szerű feladat; hogy a gazda- j sági vezetőknek vállalati sza- | bályzatot kell készíteniük az üzemi demokrácia kiszélesítésére. Az üzemek többségénél az alsó- és középvezetők felkészültségével, vezetési módszereivel van baj- Néhol a szak- szerűséget féltik az üzemi demokráciától. Nem mindenütt értik azt sem, hogy a vezetőknek biztosított jog a munkás- osztály hatalmának képviseletét jelenti, és nem személyes hatalmukat. A megyei pártbi- I | zottság fölhívta a figyelmet az egyszemélyi vezetés és az üzemi demokrácia dialektikus kölcsönhatására, és arra, hogy a helyes döntés a vezetők és a munkások közös érdeke. A testület megállapította gzt is, hogy a pártszervezetekben tapasztalható őszinte és nyílt politikai légkör egyre jobban átterjed az üzemek gazdasági és közösségi szervezeteire. De még nem mindenütt lépnek föl alapszervezeteink az antidemokratikus megnyilvánulások ellen. Többet kell tenniük a munkások politikai műveltségének, tájékozottságának fokozásáért is. A szakszervezetek kulcsszerepet töltenek be az üzemi demokrácia fejlesztésében. Az eddiginél következetesebben számon kell kérniük a gazdasági vezetőktől és a szakszervezeti tisztségviselőktől a határozatok végrehajtását, Az ifjúsági szervezetek figyelmét is fölhívta a testület: gondoskodjanak arról, hogy a fiatalok jobban megismerjék az üzemi demokrácia fogalmát, jelentőségét, módszereit, és éljenek vele. VITA ÉS ÁLlÁSFflGI AI.ÁS A jelentést és a szóbeli kiegészítést elmélyült vita követte. Hozzájárult ehhez az a jó módszer is, hogy a végrehajtó bizottság a tanácskozás előtt egy hónappal megküldte elemzését a testület tagjainak- Volt idejük, alkalmuk tanulmányozni, személyes élményeket gyűjteni és fölkészülni a vitára. Észrevételeik megfontoltságról, sokoldalú ismeretről, tájékozottságról árulkodtak, s hozzájárultak a végleges állásfoglalás kialakításához. i A megyei pártbizottság meg- j állapította: az üzemi demokrácia a munkásosztály vezetési módszere, az érdekek egyeztetésének fontos színtere. S hozzátette: a megye további fej- j lődésének alapvető feltétele. A Központi Bizottság március j 19—20-i ülésén — a munkás- J osztály helyzetét elemezve — j több jelentős határozatot hozott az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére. A párt megyei vezető testületé ezek szel- | lemében alakította ki a me- \ gyei irányelveket és főbb feladatokat. Határozottan ki- mondta: az üzemi demokrácia j érvényesítése valamennyi poll- \ tikai, társadalmi és gazdasági szerv együttes feladata. Tevékenységük összhangjáért a pártszervek a felelősek. Ebbél’' az alapállásból határozta meg mindenkinek a feladatát és gondoskodik arról, hogy döntése közkinccsé váljon. A leglényegesebb megállapítás az volt: az üzemi demokrácia továbbfejlesztésében azonos mértékben és együttesen kell nagy gondot fordítani a fegyelem erősítésére, a kötelezettségek érvényesítésére és a jogok biztosítására. E hármas követelmény egységes teljesítése nélkül nem ' beszélhetünk üzemi demokráciárólElmélyült elemzés, reális következtetések, megvalósítható feladatok. Ez jellemezte a megyei pártbizottság tanácskozását. A légkörből, a vita szenvedélyességéből azt szűrhette le a hallgató: a megyei párt- bizottság tagjai legbensőbb, személyes ügyüknek tartják a munkásosztály vezetőszerepének erősítését. Ilyen indítással tudta a testület hosszú távra meghatározni az üzemi demokrácia fejlesztésének cselekvést vezérlő programját. folyik itt. A gyár termelése 1 az ávben, a csarnokokban pe- évről évre nő, s ennek arányá- j :lig jövőre fejezik be a munkát, ban tetemesen több lett a | #A csatornázással összefüggőszenny- és technológiai víz is. Évtizedek óta szolgált már a korábbi vezeték, kapacitása en a kikészítő csarnok födémét is kicserélik, s megemelik, mintegy 4 millió forintért. „Ha őriztétek élve, őrizzétek halva is!" Egy szemtanú a fehérterror siófoki „rendteremtéséről“ A Tanácsköztársaság megdöntését követő fehérterror véres eseményeinek eddig ismeretlen részletét mondta el egy nemrég elhunyt partizán, Kőszegi Sándor özvegye. Gyermekként szemtanúja volt Szamuely Tibor testvére — Szamuely László — kínvallatásának és utolsó óráinak. 1919 nyarának végén történt. Így emlékezik vissza. — Minden nyáron Siófokon nyaraltam a nagyszüleimnél, az akkori Darányi tér 10. számú házban. Nagyapámat , Staub Hermannak hívták. Abban a házban lakott mék Krátki Kálmán szabó és egy Horváth nevű vasutas, akinek két fia volt, ha jól emlékszem, Kálmán és Lajos. Egyikük az apja nevét viselte. Ott lakott még nagy családjával Máté Mihály köszörűs is. Amikor Horthy végigvonult Siófok piacterén, nagyapámmal az utcai szoba függönye mögül néztük. Néhány óra múlva beállított hozzánk két katona, és az utcai szobákat lefoglalta a Madary-roham-, század parancsnoksága részére. E hírhedt különítmény siófoki parancsnoka egy százados volt. Ö nálunk szállt meg. Gyermek voltam és nem tudtam, nem is hallottam arról a sok rémtettről, amelyet rövid idő alatt elkövettek. Egy napon aztán személyesen győ- ] ződhettem meg, kiket sodort a j végzet házunkba. Egyik kis barátnőmtől igyekeztem hazafelé, amikor észrevettem, hogy a kapunkban í nagy tömeg áll. Zárt ajtó és egy fegyveres katona fogadott. Engem is el akart zavarni, mire sírva fakadtam. Ekkor megkérdezte: — Te itt laksz? — Igen! — válaszoltam. — No, akkor szedd a lábad! — És ajtót nyitott. Az udvarunkban azqnnal feltűnt, hogy az a két pad, amely az udvar különböző helyén szokott lenni, most egymás mellé van fektetve. A konyhába rohantam, ahol a nálunk dolgozó Mariska nevű leány hangosan zokogott. Nem mondta meg mi a baja. Nagy- szüleim épp nem voltak otthon, a szomszéd Horváthékhoz mentek, mert az asszony szívbeteg volt, és hirtelen rosszul lett. A néhány perces csendet hátborzongató emberi hangok törték meg. A becsukott ablak üvegén keresztül láttam, hogy a padra egy ember van kötözve, akit ólmos végű gumibottal vernek. Mikor mór mozdulni sem tudott, ketten az udvarban levő kádhoz cipelték, és belemártották a vízbe. Ebből szoktak a lovak is inni. Mikor magához tért, újra visz- szakötözték a padra, és folytatták a kínzást. Mariska akadozó hangon mondta el. hogy közben egy házaspárt vittek az utcai szobába, őket pedig ott kínozták. Nem tudom, mennyi ideig tartott ez, de úgy emlékezetembe vésődtek a képek és a hangok, mintha tegnap történt volna. (A szerkesztőség megjegyzés: A házaspár, Fehér Béla és neje balatonföldvári lakosok voltak, akiket 1919. augusztus 23-án Tabon kivégeztek. Fehér Béla Balatonföldváron a Tanácsköztársaság idején a községi munkástanács elnöke volt.) Egy idő múlva mindhármukat teherautóra tették, és a siófoki volt kiserdőbe szállították. A megkínzott férfit ott fölakasztották, a házaspárnak pedig megparancsolták, maradjanak mellette. »Ha őriztétek élve, őrizzétek halva is!« — így szólt a kegyetlen parancs. Másnapra a fiatal pár is eltűnt, sohasem hallott róluk senki. További sorsukat nem nehéz elképzelni. Nagyapám, aki a szörnyűségekbe belebetegedett, másnap ágynak esett. A szadista pri- I békék beteglátogatásra jöttek. Nagyapám megkérdezte tőlük, ki volt az az ember, akit vallattak. — Nem ember az — válaszolt a százados. — Szamuely László, Szamuely Tibor testvére volt. A balatonföldvári házaspár pedig lakásán rejtegette hosszú ideig, ezért kellett megbűnhődniük. — Több mint 55 éve történt, j De az esemény olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy ma is nehéz szívvel beszélek róla — mondotta az özvegy. A ház ma is áll. A Szabadság téri épület a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat •siófoki központja. Falán egy j emléktábla talán emlékeztethetne a tragikus eseményre. Jutási Róbert fl paprikaföEöön (Tudósítónktól.) Tizenhat asszony szedte gyors mozdulattal a fzép, hosz- szú cecei paprikát a Malomsarokban. Gyorsan teltek a ládák, s útra készen várták a tehergépkocsit, hogy a konzerv- gyárbaNvigye. Előzőleg a MÉK részére szállított a kutasi tsz kilenc hektárnyi terméséből. Itt beszélgettünk Tamás László üzemegységvezetővel. — Mennyit szállítottak el eddig? — Kilenc vagonnal. Az idén a tervezettnél legalább eggyel többre, tehát mintegy 2—3 va- gonnyi termésre számítunk. — S hozzátette: — Ha csak hirtelen dér nem lesz. — Azt hallottuk, hogy a palántákban sok kárt tett a májusi jégverés. Hogyan heverte ki a növény? — Elég nagy volt a kár. Sok tövet vágott ki a jég, és ezeket pótolni kellett. Egy részük pedig megsérült, és bizony elég nehezen tudta helyrehozni a Dobó Katica szocialista brigád. A munka azonban, amint látható, nem volt eredménytelen. El lehet képzelni, hányszor kellett a kilenc vagonnyi paprikáért az asszonyoknak lehajolni ... — Az idén nemigen kellett öntözni, hiszen elég sok volt a csapadék. — Azért néhányszor bekapcsoltuk az öntözőrendszert, és alaposan megáztattuk a földet. A terméseredmény mutatja, nem hasztalanul. A halásztanyáról küldönc jött a paprikát szedő asszonyokhoz, hogy menjenek ebédelni. Nagy volt a meglepetés, hiszen erre nem számítottak. Csak akkor tudták meg, hogy a tsz nőbizottsága és vezetősége pompás halászlével és rántott hallal vendégeli meg a szocialista brigád tagjait — jó munkájuk elismeréseként. Somogyi Néplap K
